Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

két csatorna között

Go down

két csatorna között

Témanyitás by Yue on Vas. Júl. 28, 2013 7:48 pm


Hothiloss és aki még jönne Smile

Fölfogni is nehéz mennyire bódító a vadvirágok nektárillata, egyszerre könnyű és figyelemfelkeltő, de nehéz is. Még is jól eső egyszerűséggel vetem bele magam ebbe a világba,, apró óvatossággal, hogy a lehető legkevesebb húsos szárat törjek el. De nehéz parancsolni az ilyen közönséges vágyaknak. Minél közelebb az anyaföldhöz, minél mélyebben magamba szívni ezt a fenséges esszenciát és utána csak várni, lélegzetvisszafojtva, hogy az előbbi rohanás heve múljon, hogy eltűnjön az áramló vér hangos dübörgése és megelevenedhessen a természet. Parányi bogarak moccannak, fűszálról fűszálra ugorva, vagy megcsúszva a zsíros földön koppantva kitinpáncéljukat és a a szárnyák, szivárványfényes szárnyaik halk duruzsolása egészen egybeolvad a szél suttogásával.
Felkönyökölök. Sárga mező, vérvörössel pettyezve, mint egy különleges tenger, amiben megbújik valami bujaság is. Lassan ereszkedem vissza, közben a hátamra fordulva, lehunyt szemmel, a sötétségbe zárkózva élvezem a múló perceket. Annyira nyugodt és kimondhatatlanul békés, most annyira jó így. Valami még sem hagy elmerülni eme hívogató nyugalomtengerben. Egészen vibráló, szinte égeti érzékeim az a megszokott feszültség és megízlelve a szelet, teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a tengeren, valahol, vihar tombol. Ide nem fog elérni, megáll majd a part vonalánál és elcsendesedve éppen csak annyi esőt hint e földre, amennyire szüksége van és néhány illanó perc alatt, mohón felissza a föld.
Felnyitom szemem. Zöld tükreim elmerülnek a kéklő ég tájain, az felhőket sorakoztat fel, temérdek puhábbnál puhább pamacsokat. Egy régen, valamikor nagyon régen bennem élő gondolat merült a felszínre. Egy régi játék. Halvány mosollyal keresem fel a legszimpatikusabb alakzatot és mosolyogva tűnődök el rajta. Na vajon mire is hasonlít? Jobbra mozdítom a fejem, aztán néhány perc elteltével azon kapom magam, hogy pillangót megnevezve, már egy újabb felhő formájába rejlő alakot keresek. Hümmögve méregetem, aztán egészen üdítően, szinte didergetően hat a felismerés. Egy hó nyulacska!
Ez a felfedezés még is felkavar, kedve szegetten fordulok az oldalamra. Életemben nem láttam ég hóból készült nyulat, de ez, nem igaz. Ha így lenne, akkor most nem ismerhettem volna fel a formáját. Felpillantok a lelkemet is megmozgató képre, de a felhő már inkább egy százkarú polipra emlékeztet, mint kicsiny gombócnak tűnő, hosszú fülű nyúlra. Sóhajtva ejtem vissza pillantásom a közelbe ringó virágok Nap sárga és vérvörös szirmaira. Kinyújtom a kezem, várakozva, hogy valaki, az a valaki megfogja. Se arc, se hang nem tartozik hozzá, csak a tudat, hogy ott volt, mindig … mindig. A fáradság egy már megszokott formája kezd erőt venni rajtam és most kedvem sincs küzdeni ellene, így pilláim egyre hosszabb időre fosztanak meg a látványtól. De talán jön egy újabb álom, ami megint egy kicsit többet libbent fel a múltamból. Talán..


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Vendég on Hétf. Aug. 05, 2013 9:03 pm

Remek idő volt, és én annál is jobban éreztem magam. Éppen egy méhcsaládot vezetgettem a virágok illatával. Mostanság ebben is kedvem lelem, a mézben pedig még jobban. Mikor eljuttattam őket a gyönyörű, virágokkal teli réthez, megláttam valakit. Ott feküdt, a rét közepén. Odasuhantam, mint hűs szellő, és arcába fújtam óvatosan a virágok illatát. Néhány kis bogárka, pillangó repülni vágyott, így óvatosan vezetgettem őket, egyenesen az új jövevény felé, akire már az egész rét felfigyelt, és mindenki másképp reagált rá. Pillangók röppentek felé kíváncsian, méhek reppentek el tőle ijedten a messzebbi virágok nektárja felé. Felkönyököl, lassan pedig visszaereszkedik, és immáron hátán fekve figyelheti meg a rét, és vele együtt én is. Örökké vándorló széllélek vagyok, a levegő áramlatait követve utazok a világban. Éreztem a tengeri vihar illatát, de nem foglalkoztam vele. A vörös hajzuhatag tulajdonosát figyeltem, reméltem, hogy talán játszani is fogok vele. Kinyitotta szemeit. Zöld írisze az eget fürkészi. Felszálltam az égre, és a felhőkkel szobrászkodtam, alakítgattam őket egy kicsit. AZ egyik egy polipra sikerült, de egy fejet és egy macskát is sikerült alkotnom. Ahogy a földre visszaereszkedtem, láttam, hogy aludni készül. Neszt hallottam. Ki tudja, talán nem kellene odafigyelnem, de... Mégis. Kétlábúakat figyeltem meg, akik a rét felé igyekeztek. Talán ő kell nekik? Gyorsan jéghideg fuvallatot leheltem arcára, mikor kezét leengedte, hogy az álmok mezejéről visszahozhassam.

//Ha így nem jó, késrlek, szólj, és átírom//
avatar
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Yue on Kedd Szept. 03, 2013 4:51 pm

Trapp. Trapp. De, csitt legyen! Morgolódva ráncolom össze szemöldököm, ahogy nem hagy pihenni az egyre közelebbről érkező döngés’. Nem a méhek és darazsak szorgos munkásai zavarnak, más ez, bakancsok és mezítelen talpak tapodják a földet. Nem óvatosak, egyáltalán nem azok és ezzel megadják a lehetőséget arra, hogy észrevétlen maradhassak, hogy minden kirívó részem csak egy legyen, a rét lakói közöl. Most bezzeg nem lesz árulómmá vérszínű hajzuhatagom. Akkor, miért nem készülődön? Miért hagyom, hogy elmém mélyebbre ereszkedjen?
Hűs, szinte borzongató fuvallat simítja végig vonásaimat. Megborzongva húzom össze magam, mint egy emberi gombóc, nem tökéletes, sőt, egészen formátlan, de még is csak az. Résnyire nyitom a szemem, ezzel együtt pedig figyelmesebb hallgatódzom, de nem csak fülem jár a kémek csalárd útján. Szimatos is kémleli már kik, mik is pontosan azok, akik közelednek. Elsőre nem leszek bölcsebb, de csak megjegyzem magamnak azt a kellemesen lágy illatot, ami illanó nyoma valakinek. Talán éreztem már? Mhh. A mielőbb, akkor mikor a hűs levegő megébresztett .. és forognak tovább a fogaskerekek, de egy másik gondolatot őrölve tovább.
Beszélgetés halk foszlányait sodorja felém a szél, a szél, talán ő a titkos és még alaktalan cinkosom? Nehéz, egészen lehetetlen kivenni a szavak teljességét, ám hogy emberek legyenek azt kizártnak tartom. Ide egy sem teheti be a lábát, még nem álmodtak olyan hajót, ami átvészeli a viharos tenger és a sziklákkal teletűzdelt part veszedelmeit és ha meg is építik, még nem találhattak olyan mágust, aki démoni ügyességgel viszi biztonságos kikötőbe a bárkát. A levegő azonban nem vibrál sem mágiától, sem pedig a démonok riasztó aurájától. Magam vagyok. Nem .. nem, van még itt valaki, aki szeretne beleolvadni környezetébe, de ahogy jómagam, csak bele születtem, teljesen nem vagyok egyenértékű vele. Fenéket, az ő vére, az enyémmel ellentétben tiszta.
Megrázom fejem, aztán megtámasztom kezemet, hogy feljebb emelkedve megtarthassam magam. Nem kell oly soká kémlelnem a látóhatárt, egyenesen gázolnak a rét virágoktól terhes fűerdejébe a robosztus alakok. Ajkam mosolyra fordul, egyszerre pimasz ez a gesztus és még is megmutatja, hogy most inkább lennék máshol, bárhol csak nem a bősz bestiák útjában. Mert azok. Hat csodálatos teremtése a világnak, mindükön’ látszik, hogy állatok és egyben emberek leszármazottai. Feljebb emelkedem, pedig tudom, hogy így fognak észrevenni. Észre is vesznek. Egyikük kezében megemelkedik a kétélű fejsze, vészjóslón lóbálja meg, kétségem sem fér hozzá, hogy legszívesebben e szent pillanatban választaná el fejemet a nyakamtól. Megugrok, kénytelen vagyok, mikor a vaskos fához erősített éles fém él a levegőben bukfencezve felém tartott.
- Békét kötöttünk! – Emlékeztetem a hívatlan vendégeket, hogy minden nézeteltérést a vízen rendezünk. A felbőszült bikafejű urat viszont aligha ha hathatta meg eme egyezség léte.
- VÁrgh!
Vészjóslóan gyors rohama arra sarkalt, hogy magam is fussak. Hát. Neki is iramodtam, elvégre nem volt ellenemre a fogócska, de nem szándékoztam túlontúl sokáig az egér szerepében tetszelegni. Át a mezőn, a közeli facsoportnál ért véget a vágtám, ahol is rejtekhelyet kerestem és találtam az egyik fa szövevényes koronájában.
- Köszönöm, hogy felébresztettél! – Megint az, az illat csavarta el orrom figyelmét és ezért megkockáztattam a köszönet szavait, a dühös üldözök amúgy is messze jártak, bár nem túl messze. Aggasztó volt, hogy akadt közöttük egy macska és egy medve, az ő orrukat kevéssé tudom majd becsapni. A próba viszont szerencsét is hozhat.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Vendég on Hétf. Okt. 07, 2013 8:33 pm

Sikerült. Felébresztettem, és ő összehúzta magát, mint a gyermek, aki még nem akar felkelni, aludna még pár röpke órácskát. Utána felkelt, és a bestiák észre is vették, s lecsaptak rá. Valami szövetséget, békét említett, de a félállatok így is támadtak, tehát vagy egy időközben semmissé vált, vagy a másik oldalról értelmét vesztett paktumról beszélünk. A félvér kitár a balta csapásától. Igen, félvér. Érzem benne a démoni jelenlétet, de valahogy megvan benne a természetlelkek energiájának egy része is. Tudom, hogy ő maga, még ha a bestiák nem is, tudja, hogy itt vagyok, éppen ezért hangtalan suhanok utána, követem útján. El akar bújni, menedéket keres, nem az áldozat, inkább a lesből lecsapó vadász szerepében tetszelegne, így egy fán keres menedéket. Amint felért, úgy döntöttem, alakot adok magamnak: A puszta levegő helyett felhőemberként létezem most, mellette, megbújva a fa tövében.
- Igazán nincs mit. Úgy éreztem, megérdemled. A szagod miatt pedig ne aggódj. - válaszoltam, és erőmet bevetve, máris úgy fordítottam a szellőt, hogy a szaga rejtve maradjon a bestiák elől - Az én nevem Hothiloss. Megtudhatnám a tiédet?


//Kicsit kicsi, de sajna most ennyi tellett. Elnézésed kérem érte.//
avatar
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Yue on Csüt. Okt. 10, 2013 7:14 pm

Változik a levegő, egészen közel hozzám. Úgy tűnik ismeretlen segítőm nem hagyott el, sőt, követett rejtekhelyemig. Félmosolyra fordulnak ajkaim, valamiért nagyon is örülök hívatlan látogatásának és hiába, elmém zugában azért ott motoszkál az óvatosság érdes hangja. Nem ismerem és nem is látom. Ez a világ pedig nem mindig részesíti előnyben az önzetlenséget, így viszont egy ember gondolkodik. Barát vagy sem, ellenség csak akkor válik belőle, amikor tesz ellenem. Békével és barátsággal fogadom, hiszen már egészen kézzelfoghatónak tűnik és szavai nyomán mosolyom tovább szélesedik, de nem komisz ívet ad, hanem hálását.
Apró biccentéssel köszönöm meg újbóli segedelmét. Nem kell már azzal törnöm magam, hogy elrejtsem a szagom, ami így, egy fán trónolva sem olvadna bele a zöldek illatába. Inkább virág, mint egyszerű fű és levél kesernyés esszenciája. Egy kérdés is érkezik felőle, ami elfordítja elmém érdeklődésének a körét, ajkaim szólásra nyílnak, de végül mutatom ujjam emelem eléjük és aztán óvatosan lefelé mutatok. Befutottak a bestiák és ha a szagomat nem is érzik, nyomaim váratlan eltűnése megállásra késztette őket. Goromba és összeszűkülő pillantással tekintek le rájuk, forgolódnak, kémlelik a földet és az eget, még a fák lombjait is számba veszi, az orrok is szüntelen szimatolnak. Magamra is mérges vagyok, nem csak rájuk. Ha nem agyalok, ha nem kalandozok, akkor elhinthettem volna pár nyomot, amik aztán eltűntek volna, pont úgy mint a levegő folyton kóborló áramlatai. De! Még megtehetem.
Lehunyt szemmel idézem magam elé a tájat, emlékszem színes részleteire, nem pontosan és nem részlet gazdagon, de ahhoz eléggé, hogy távolabb megmoccanjon egy bokor ága és alig súly alatt meghajlanak a fűszálak. Ott futnak szellem lábnyomaim. A bestiák is hallották, még is haboznak és ez nincs ínyemre, lehet az ösztönük súgja meg, hogy nem kell tovább menniük, mert itt vagyok. Mikor megszólalnék, hogy ha már nincs más út … csak bólintások és elnagyolt kézjeleket követően ketté válnak, de az előbb mutatott rossz irányba indulnak. Várok, egészen addig, míg óvatos lépteik hangja nesszé nem szelídül.
- Yue, a nevem Yue és igazán köszönöm a segítségedet. – Elhallgatok és fülelek, de nem hallok olyat, ami aggodalomra adna okot. – Nem értem mi ütött beléjük, de ha nem szelídülnek meg és belebotlanak egy portyázó démonba… - Elharapom a mondat folytatását. Rájöttem, hogy hibát követtem el. Nem lett volna szabad elmenekülnöm, meg kellet volna tudnom, hogy mi szította fel haragjukat. Egy sóhajt követően leugrottam a fáról.
- Széllelkű vagy igaz? – Pillantok fel Hothilossra, cinkos fény csillan a szememben. – Tudnál nekem segíteni?

//se gond Smile//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Vendég on Szomb. Okt. 26, 2013 4:01 pm

Mosolya szélesedett, s hálás ívet kapott. Ez tetszett nekem, mosolyát viszonoztam. Segítségemre biccentéssel válaszolt, s látszott, hogy tetszett neki kézzelfoghatóbb megjelenésem, noha még mindig nem az emberi alakomat vettem fel, ami egy fiatal fiúra emlékeztet.
A bestiák követték a nyomokat. Sajnos észrevették, hogy eltűnt minden nyom, így elkezdték kutatni, hogy hova bújtunk el. Ekkor éreztem meg mágiáját. Ahogy egyre erősebben vált esszenciája érzékelhetőbbé, kezdeti gyanúm is erősödött: valóban az volt, akinek sejtettem, félig démon, félig pedig egy közülünk. Hála hatalmának, néhány hamis nyom is megjelent, melynek hála a bestiák figyelme elterelődött. Ketté válva próbáltak becserkészni minket, persze nem több, de inkább kevesebb sikerrel. Ekkor végre megszólalt. Yue a neve, és hálás a segítségemért. Nem tudja, mi szította fel haragjukat, ahogy én sem, de nem ártana ezt kideríteni. Most hogy jobban belegondolok, semmit sem tudok ezen félvérről, talán jobban bele kellett volna gondolnom abba, hogy kit segítek, de most már mindegy, végigcsinálom, így bólintok kérdésére, hogy tudok-e neki segíteni. Később azonban szándékomban áll mindent megtudni Yuéról és a bestiákról, és a köztük lévő viszályokról.
avatar
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Yue on Hétf. Okt. 28, 2013 7:14 pm

Talán egy pillanatnyi habozás amit vélek felfedezni? De hiába hunyorgom, vonásai még túlságosan képlékenyek és lehet vele kapcsolatban jobb is, ha meg sem próbálok a mimikájából olvasni. Biztosabb a megérzés, ha pontos nem is lehet. Nem vész kárba Hothiloss bólintása, hiszen tekintetemmel szinte rajta csüngtem. A hála, ebben a pillanatban talán nem egészen helytálló érzése, váratlanul visszatér.
- Csak annyit kérnék, hogy tudakold meg, van e démon rajtam kívül a környéken. – Nem ez volt az eredeti elképzelésem, viszont a bajt megelőzését előbbre valónak érzem. – Erre most lenne szükségem, szeretném őket visszacsalni a parthoz. – Ott biztonságosabb lesz a számukra és számunkra is. Néhány lépéssel közelebb óvakodom a lassan elillanó állnyomaimhoz, térdre ereszkedem, közben a neszeket kutatom. Mennyi idő telhetett el, amióta eltűntek a szemem és a fülem elől? Óvatlanság volt részemről. De semmi nem kelti fel a figyelmemet, talán csak az, hogy a közelben felcsendül az első madárhang, énekes rigó kezd csicseregni. Vidám dalára pedig válasz is érkezik. Tenyeremmel érintem a fűszálak gyenge élét, muszáj lehunynom a szemem, hogy figyelmem csak a kémlelődésre koncentrálódjon. Ismét semmi. Éppen csak a távoli szemrehányó suttogás, de a vadon növő füvek szálai erősek és hiába törnek derékbe, amíg szét nem cincálják őket, addig megszívják magukat és felegyenesednek.
Hátra pillantok, talán kicsit tanácstalan a tekintetem. Hátrány a hátrányaim tárából, hogy míg olyat igyekszem művelni, mi nem egészen képezi képességeim magját, hogy ha nagyon összpontosítok, akkor süket és vak leszek a közvetlen környezetemre. Mondott e valamit? Tett e egyáltalán lépéseket a kérésem teljesítése érdekében? De a kérdések megválaszolására ez esetben a legcélravezetőbb egy kérdés feltétele.
- Jutottál valamire? – Nem emelkedem fel, de kényelmesebbé teszem a helyzetem, azaz felé fordulok és nem a fejemet fordítom oldalra. Míg a válaszára várok, azért igyekszem felidézni, hogy társaim és a sziget más lakói merre szeretnek kóborolni. Semmi jó nem származik abból, ha a démonok és bestiák egymásnak esnek, van éppen elég ellenség, odakint. Az ég felé pillantok, aztán tekintetem lassan lejjebb süllyed, de a fák zöldje felett még megállok. Valahol a távolban ott morajlik az óceán, e sziget partjainál különösen vad hullámaival.
- Hogy jutottak át? – Bukik ki belőlem a csodálkozó kérdés. Nem szokatlan, hogy félhangosan motyogok magamnak, de most a társaság azért ráébreszt ennek furcsaságára. – Csak hangosan gondolkodtam. – Indoklom meg az előbbi neszező kérdésemet, de hamar visszatér arcomra a várakozás, minden vonásával.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Vendég on Vas. Nov. 03, 2013 9:26 pm

Azt kérte, tudjam meg, hogy van-é démon a közelben. Én pedig nekiálltam a keresésüknek. Alakom újra puszta lég volt, melynek előnye, hogy ott van mindenütt. Így hát szétterjesztettem tudatom, mely kereste a démoni esszenciát, azonban a környéken hasonlót nem talált, csak Yue erejét, mely nem teljesen démoni eredetű. Aztán visszatértem hozzá, s láttam, hogy a füvekből akarja kiolvasni tán, merre járnak a bestiák. Én pedig újra felhőszerű alakomban jelentem meg előtte. Egy ideig süket s vak volt, de utána megkérdezte, mire jutottam.
- Nem találtam egy démont sem - mondtam. Utána magában tette fel kérdését, melyre nem válaszoltam, csupán hagytam, hadd gondolkozzon. Mindenkivel megesik, hogy néha gondolatai kicsusszannak ajkai közt, még velem is. Így hát vártam, mit talál ki az üldözött félvér a bestiák ellen.
avatar
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Yue on Csüt. Nov. 07, 2013 6:32 pm

- Köszönöm! – Valóban örülök, hogy megtette és milyen kedvező híreket hozott. A gyanú, a gyanakvás azonban bennem sem alszik ősi álmot, meg megmoccan időnként. Most is. Fenntartással fogadom szavait. Senkik vagyunk, teljesen idegenek a másik számára és e mellett nem is ölel fel népeink múltja nagy barátságokat, éppen ellenkezőleg. A tűz és a víz, erre az ellentétre még is most legyintek.
- Ez igazán jó hír. – És tényleg. Valami felrémlik, azaz a pontos oka annak, ami miatt inkább messzire kószáltam a búvóhelyünktől. Gyűlés, tárgyalás, nem, nem, inkább teljesen egyszerűen: véleménynyilvánítás. Ezzel a gondolattal érkezik a következő, miszerint a hívatlanul felbukkanó, bősz bestiák nem is annyira hívatlanok, a szigetre jutás körülményeit tekintve pedig, már a haragjuk is érthető. Így lenne? Nem szól mellette érv, de nem is cáfolja egy sem, hacsak az eldobott fejszét nem vesszük annak.
Hemzsegő gondolatokkal a fejemben egyenesedem fel, egy talán két perc erejéig Hothiloss alakját figyelem, mintha lemaradtam volna valamiről. De mindegy is, egyre inkább azt tervezgetem, hogy valamilyen módon bevonom a tervembe. Ami még csak körvonalakat sem kapott, tehát egy olyan tervbe, aminek paramétereit abszolúte a pillanatnyi döntések fogják meghatározni. Kétséges, hogy ezt lehet e, ilyen formában tervnek nevezni. Aligha.
- Akkor részemről indulhat a fogócska, ha van kedved csatlakozhatsz. – Pontos ötlet nélkül fordulok el a széllélektől, felmérem a két lassan eltűnő csapást. Melyiket lenne jó választani? Azt, amerre a baltás gyilkos is haladt, vagy megkockáztatni az ismeretlen reakciókat jelentő másik utat. Nem rágódom sokat a problémán a baltás és társa után indulok, egy valamit azonban hátrahagyok, a külsőt, amiben megpillantottak. Egyszerű a változás, mintha csak egy délibáb képe remegne a levegőben, formálódna, emberszerűből állatiba. Trükkjeim kifogyhatatlan tárházának egyik kelléke ez is, egy lépéssel közelebb kerülök az igaz valómhoz. Inkább vagyok így démon, mint félvér. Négy puha és nesztelen mancs tartja meg kecses, surranásra termett, hófehérbe öltözött rókatestem, még ha egy farkasnál is nagyobb. Könnyen észre fognak venni és csak vak nem lenne képes követni, hiszen ezzel a színnel egyetlen környezetben rejtőzhetnék csak el, a hó és jég hazájában. A szigeten pedig ebből eddig egyik jelenséggel sem találkoztam és köd sem készülődik a tájra borítani nyirkos, füstös, tejszínű leplét. Mielőtt nekiiramodnék, még visszapillantok Hothilossra, ezüstös lila pillantásom kérdő, de teljesen rá kell bíznom a döntést, belekeveri ebbe magát, vagy sem. Nem tudom hát, hogy velem tart e, ezért biccentek felé és usgyi, belevetem magam a zöld rengetegbe.
A szagok és illatok egy új skálán tűnnek fel, élesebb és pontosabb minden szimattal összegyűjtött „minta”. Tekintetemet is, szinte játszi egyszerűséggel megragadja a környezetem legkisebb rezzenése is. Szeretem ezt a kinyíló, milliomszínű világot. Nem is kell kajtatnom, hogy merre haladtak a bestiák a szaguk olyan egyenes utat mutat, mintha kikövezték volna. Megszűnik az előttem hallható nesz, észrevehettek, de ez nem csoda, szánt szándékkal trappoltam át minden roppanó, száraz ágon. Már látom is őket, de a dús levelű bokor fehér virágainak köszönhetően még sem olyan egyszerű észrevenni csekélységem, így ők nem látnak engem.
- Hívatlan vendég jár a szigeten. – Szólalok meg reszelős torokhangon, elárulva a helyet, ahol megtalálnak, de ki is dugom orrom és aztán egész fejem. Fegyvert rántanak, amire válaszként kiszökkenek a bokorból és néhány szökkenés után hátrapillantok. Oh, csak nem követnek? De bezony’ és pont ezt akartam, így elégedetten futottam tovább, közben keresve hogy a másik úton haladók merre lehetnek. Egyszerre jobb és könnyebb is volna a parthoz csalni a bestiákat.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: két csatorna között

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.