Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Saját ízelítő

Go down

Saját ízelítő

Témanyitás by Hét Hold on Hétf. Okt. 07, 2013 7:07 pm


    "Istenek pallosa felettünk.
    Óvó sárkányszemek ádázan villannak mögöttünk.
    S démonhordák fogják ostrom alá kapuink:
    Pusztulj, Ember! - ordítják.
    …Békét! Csak még egyszer. Békét!
    "

    A szél belekap hajadba –mókázik vele, aztán pajkos áramlata megfordul és szinte dühösen vágja köpenyed távolabbi sarkát az arcodba. Mire kihámozod magad a meleg anyagból, eltűnik a köd, mi eddig makacsul fedte a látóhatárt előled. Veszélyes sziklák, örvényt kavaró fogai merednek hajód orra felé. Riadtan kapod hátra fejed, de a kormányos békésen fújja –még mindig hamisan, azt a szörnyűséges nótát. Ujjaid belefehérednek, midőn a korlátott növekvő feszültséggel markolod. Talán azt is hallani véled, ahogyan finoman, alig-alig belekarcolnak az agyarkén előmeredő sziklák a hajótest fájába. Körmöd leheletnyi barázdát hagy, de a szorításod elillan, ahogy a félelmed is követi.
    Nem hallottál szinte semmit erről a helyről, kicsi, de gazdag. Átlagos, szinte érdektelen. De, még is van benne valami, valami megfoghatatlan.
    Tekinteted belevész a sötét sziklafalak meredélyeibe és ott, igen, ott a házak vannak! Mészfehér falak és a párától kristályosan csillogó, gömbölyded tetők erdejével nézel farkasszemet. A nap is eléri a várost, s kóbor csóváit a gondosan megmunkált üvegtáblák szikrázva verik vissza. Egy sirály rikolt fel feletted, aztán a pillanatot eluralja a madár és társainak rikoltása. Kecsesen vitorlázva úsznak a levegőben, kísérik a hajót az oltalmat adó kikötőbe.
    Samir vár. Utolsót döccen a büszke vitorlás és megtartja távolságát a kikötő falától, de te még mindig a korlát mellett állva gyönyörködsz a sziklafalra épült városban. Állnál tán’ tovább is, de valaki lábad mellé lendíti motyódat és mintha nem értené szavaid a part felé mutat.
    Untad az utat? Vihar és a folyamatos ringatózás. Izgatott voltál? Nem különösebben, mert ez is csak egy hely a sok közül. De. Most, hogy a pallókon lépkedsz lefelé még is megérint valami. Emberek és emberek árja vesz körül, de ott már hajtják a bestiákat, hogy a súlyos rakományt a partra hordják és .. és még mi vár? Csak felfedeznivaló. Titkok kulcsának meglelése. Engeszteletlen szívek kiengesztelése. Valami, amit fed a selyem és az éjszaka …
    mythos.hungarianforum.com


Kód:


[center][img]http://i44.tinypic.com/2jeczk2.jpg[/img][/center]
[list]
"[i]Istenek pallosa felettünk.
Óvó sárkányszemek ádázan villannak mögöttünk.
S démonhordák fogják ostrom alá kapuink:
Pusztulj, Ember! - ordítják.
…Békét! Csak még egyszer. Békét![/i]"

[justify]A szél belekap hajadba –mókázik vele, aztán pajkos áramlata megfordul és szinte dühösen vágja köpenyed távolabbi sarkát az arcodba. Mire kihámozod magad a meleg anyagból, eltűnik a köd, mi eddig makacsul fedte a látóhatárt előled. Veszélyes sziklák, örvényt kavaró fogai merednek hajód orra felé. Riadtan kapod hátra fejed, de a kormányos békésen fújja –még mindig hamisan, azt a szörnyűséges nótát. Ujjaid belefehérednek, midőn a korlátott növekvő feszültséggel markolod. Talán azt is hallani véled, ahogyan finoman, alig-alig belekarcolnak az agyarkén előmeredő sziklák a hajótest fájába. Körmöd leheletnyi barázdát hagy, de a szorításod elillan, ahogy a félelmed is követi.
Nem hallottál szinte semmit erről a helyről, kicsi, de gazdag. Átlagos, szinte érdektelen. De, még is van benne valami, valami megfoghatatlan.
Tekinteted belevész a sötét sziklafalak meredélyeibe és ott, igen, ott a házak vannak! Mészfehér falak és a párától kristályosan csillogó, gömbölyded tetők erdejével nézel farkasszemet. A nap is eléri a várost, s kóbor csóváit a gondosan megmunkált üvegtáblák szikrázva verik vissza. Egy sirály rikolt fel feletted, aztán a pillanatot eluralja a madár és társainak rikoltása. Kecsesen vitorlázva úsznak a levegőben, kísérik a hajót az oltalmat adó kikötőbe.
Samir vár. Utolsót döccen a büszke vitorlás és megtartja távolságát a kikötő falától, de te még mindig a korlát mellett állva gyönyörködsz a sziklafalra épült városban. Állnál tán’ tovább is, de valaki lábad mellé lendíti motyódat és mintha nem értené szavaid a part felé mutat.
Untad az utat? Vihar és a folyamatos ringatózás. Izgatott voltál? Nem különösebben, mert ez is csak egy hely a sok közül. De. Most, hogy a pallókon lépkedsz lefelé még is megérint valami. Emberek és emberek árja vesz körül, de ott már hajtják a bestiákat, hogy a súlyos rakományt a partra hordják és .. és még mi vár? Csak felfedeznivaló. Titkok kulcsának meglelése. Engeszteletlen szívek kiengesztelése. Valami, amit fed a selyem és az éjszaka …[/justify]
[right][i]mythos.hungarianforum.com[/i][/right][/list]

avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.