Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Kaszárnya - A helytartó szobája

Go down

Kaszárnya - A helytartó szobája

Témanyitás by Maluqa on Csüt. Nov. 14, 2013 6:28 pm


Intermezzo, a le nem mosható bűn I.
Halk léptek nesze szűrődik be a szobába, ahol magányosan lobog a kandallóban a tűz. A lépteket hangját elnyeli a dús szőnyeg, vagy megálltak? Nyílik a szoba ajtaja, megadva a kérdésre a választ. Azon egy magas, középkorú férfi lép be, akár daliás is lehetne és jóképű, de tartása megroggyan, ahogy bezárul mögötte a vastag ajtó, az arcán a ráncok árnyalatokkal mélyülnek. Útját a kandalló felé veszi, kezeit melengeti meg ott és ledobja a karosszékre köpenyét, alighogy elmélyedhetett gondolataiban kopogtatás zaja riasztja meg. Kiszól, egy szolga kér bebocsájtást.
- Uram! – mély meghajlással köszönti a helytartót, aztán nekilát formális teendőinek. Meggyújtja a lámpákat és elviszi a szükségtelenné vált köpenyt. – Óhajt egy teát?
- Igen, Arnold, egy erős nyugtató teát. – válaszolta az úr és otthagyva a kandallót az asztalához sétált, közben a szolgáló elhagyta a szobát. Ez megkönnyebbüléssel töltötte el az urat. Egyikük sem vette észre a függöny nyújtotta árnyékban meghúzódó baljós alakot. Már órák óta várakozik csendesen, a helyiség kevés látványossággal büszkélkedhet, azt pedig mind megnézte már.
- Balbel, Balbel!– kezdte az ismeretlen, fedő hangon. – Milyen könnyelműen hátat fordítasz az ablaknak, mintha senki sem akarná a fejed. – s folytatta negédes hangon. Mire a fáradt férfi ijedten fordult felé, nehéz tölgyfaasztalára nehezedve, jobbjával kétségbeesetten kutatva valami után.
- Mutasd magad! – parancsolta, de a válasz csak halk morgó nevetés volt.
- Csak nem ezt keresed? – egy tőr pengéjén csillant vissza a közeli lámpás lobogó fénye. Balbel önkéntelenül tett egy lépést hátrálva. Nem ismerte meg a hívatlan vendéget. Amaz viszont kielégítette perverz vágyát. Elég rettegést látott a férfi szemében, előlépett a rejtekhelyéről. Sudár, fakó bőrű férfi ő, ruhái egyszerűek, de anyagukon látszik, hogy nem halandó kezek szőtték és holló haja ezüstfényű gyászfátyolként borítja be erős vállait.
- Maluqa! – jött rögvest a felismerés az embertől, aki ez által bátorságra is szert tett. – Megmondtam, hogy itt veszélyes lehet. Hogy ne gyere ide.
- És én elmondtam, hogy míg nem adsz rá okot, addig engedelmesen követem kéréseid. – Balbel figyelte, ahogy a démon könnyed, szinte kecses mozdulattokkal az asztala elé úszik, félt,, félte a démont. Balbel a székéhez lépett és lehanyatlott a bársony, puha ölelésébe. Elfordította tekintetét a démon rideg alakjáról.
- Az öcsém … - kezdte a helytartó, de Maluqa egyetlen intésével belefojtotta a szót.
- A törött orral jobban járt, mint egy koporsóval, Balbel. Veszélyes vizek felé evez és nem a fajtámtól kell őt óvnod. Pimasz és arrogáns egy kölyök, de őszintén, ő alkalmasabb lenne vezetőnek mint te! – szavai kíméletlenek voltak. Nyugalommal fürkészte Balbel reakcióját,  aki feladni látszott a csatájukat, elkeseredettség és dühös ült meg az ember vonásain.
- Emberek élete a tét! Én nem tudok olyan könnyen megszabadulni azoktól, aki szúrják a szemem. – igyekezett ellenkezni a helytartó.
- Csak kérned kell. – ajánlotta fel a démon erre a szolgálatait, Balben azonban a fejét rázta, mielőtt azonban szólásra nyithatta volna a száját Maluqa megelőzte.
- Bár ilyen tehetetlen lennél más ügyekben is. Megmondtam neked, hogy annak a bányának a létét is felejtsd el. De nem, sőt, tárnákat nyitsz. – A démon hátat fordított az embernek és a polcokhoz sétált, mielőtt levette volna az ezüst ládikát helyéről, visszalesett. Balbel holtra vált arccal figyelt, szólni akart, de a remegéstől nem volt képes egyetlen értelmes szót sem kinyögni.
- Azt hiszed, ezzel megállíthatod a démonok hajóját? Felejtsd el! Félsz tőlünk, de ki nem? Ám, ha megharapod a gondoskodó kezet. – Felnyitotta a szelencét és a kezébe vette a baljós fényű, kék követ. Minden porcikájában érezte a lesújtó fájdalmat, de maszkszerű ábrázata ennek szemernyi részét sem mutatta. Néhány perc elteltével, amely a némaságba süppedt, visszazárta a ládikóba az átkos tárgyat, majd karba font kézzel fordult a helytartó felé.
- Porul fogsz járni, letértél a talpnyalók útjáról,de ha visszakívánsz rá lépni. Itt és most megesküszöm, hogy elátkozod azt a napot.
- Engem te … - állt fel indulatosan a helytartó, de Mauqa már mögötte volt. Hátrafeszítette az ember karját és elsimította nyakán a tör pengéjének a lapját.
- Az ősöd elindult az úton, hogy jóvá tegye ősei bűnét és én segítettem neki ebben. Most válaszolj Balbel D’Morte levegyem óvó kezem a családodról? Válaszolj!! –rázta meg könyörtelenül a férfit.
- nem…
- Nem hallottam! – erősködött a démon, pedig tisztán hallotta a keserű neme.
- NEM!
- Nem vagy tiszta és a családod sosem lesz az, ha így folytatod, a múlt bűne, a te mocskod is. – elengedte a helytartót, aki azon nyomban visszarogyott a székébe. Kintről lépések sűrű dobogása hallatszódott, Maluqa az ajtó felé vette pillantását, majd lesajnálóan az emberre nézett. – Csak okosan és a mi alkunk is sértetlen marad.
Az ajtón férfiak rontottak be, harcra készen, de döbbenetükben megálltak. A szobában csak uruk tartózkodott, bár megviseltnek látszott és a testőrség parancsnokának igen közel kellett hajolnia, hogy hallja Balbel szavait. Csendesen, egyesek megütközve hagyták magára az urat, aki arcát tenyerébe temette, Maluqa szavai csengtek vissza a fülében … A démon azonban már messze járt, valahol lent, az alváros utcáit rótta és közben szívta magába a város alantasaitól a néma híreket. Neki kell majd kiderítenie, melyik igaz és melyik hamis.
avatar
Maluqa
Anyagi - Faunadémon

Mottó : köd előttem, köd utánam

Hol? : világszerte

Kaszt : minek olyan
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.