Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Erdőség,közel a vízhez

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szer. Nov. 27, 2013 6:26 pm




Napok teltek egymás után katonás sorrendben.Nem csak a hideg köszöntöttbe, és kergette messzire a szép nyarat, s mulasztotta el ama csodálatosan színpompás évszakot, mely után hideg tél következett.
Lassan melankolikus fellegek másztak elő láthatatlan rejtekükből, hogy lustán nyúljanak el fák, emberek és házak felett. Gyászos színét még alájuk sütő nap kósza fény nyalábok sem tudták fakítani.
Érezni lehetett a hó illatát. És hirtelen, egy érthetetlen jelre elkezdett sűrűn és nagy pelyhekben esni a megfagyott nedvesség. Nem volt szerencsés, főleg, hogy az állatok nagyja fedezékkel büszkélkedett,de nekem még az sem volt. vagyis volt, de inkább magamban akartam lenni. De ez az egyszerű kis kívánság se maradt sokéig teljesülten. Neszezés zavart meg merengésemből, amit egy fán műveltem. Két személy ropogtatta lakom körül növő cserjést, ruhájuk recsegve engedett, ahogy a test erősen húzta őket, mert hát a cserjésben voltak tüskékkel ékeskedő példányok, amik megragadták s vissza húzták a beléjük akadókat. Nem voltam jós, de érezéseim azt sugallták, bizony itt hatalmas problémák lesznek..s nem is tévedtem. Elsőre halk, majd egyre hangosodó és haragosabb szóváltás következett. Mint egy előre eltervelt színházi darabban, fokozatosan növekedtek a drámai hangszínek, s végül az egyik kést ragadva társának hasába vájta fegyverét. megforgatva rántotta ki s rohant visszafelé. Akit megsebeztek sebére szorította kezeit de a rpsen nem csak vére akart kifelé surranni.Lerogyott térdeire. levegő után kapkodott. Leereszkedve mögé, rá nehezedtem egy adagnyi frissen elterülő hó rétegre. talpaimat csizma fedte, s védett a hidegtől. Kardom markolatára raktam kezemet s úgy figyeltem egy haldokló végső perceit .Volt egy kidőlt fatörzs.Letelepedve rá, meg igazgattam köpenyemet. Az ember nem könyörületes azokkal, akiket lenéz. Nem nézem le őket,de nem is vagyok hajlandó segíteni neki. Ő se segítene rajtam. Jó négy perc elteltével előreborult s végső szusszanással átadta magát az enyészetnek.
Kár érte? Nem tudom. De az biztos, hogy őri gyerek, mert csizmája drága anyagból varrott, kardja hüvelye mesteri munka.
- Szegény.- sóhajtottam felemelve arcomat a sűrű hóesésben.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szer. Nov. 27, 2013 7:14 pm

A hideg bekúszik a megszaggatott ponyva lyukain át, dideregve sűrű párafelhőt lehellek megdermedő ujjaimra. A szekér erősen megdöccen és a vén gebe panaszosan felnyerít, és, nem mozdulunk. A padlóhoz lapulok, a hideg már megcsípte orrom, de még is elfintorodom, ahogy szaglásomat megtámadja az erős dohszag és avas zsír szagának egyvelege. Kintről az kocsis káromkodása és lépteinek csoszogása hallatszik, ám ez furán tompa és néha roppanó. Kissé viszolyogva gondolok arra, hogy odakint hófehér világ fogad, a hidegben valahogy nehezebben mozdulok, talán nem azok közé a növények közé tartozom, amelyek hidegtűrőek. Ennek ellenére, itt a lehetőség arra, hogy meglógjak.
Felnyomom magam, elnyomok egy fájdalmas sziszegést és már guggolva igyekszem megállapítani mennyire befolyásolja az a parányi karcolás oldalamon a mozgásomat. Nagy levegő, céltudatosság és nem lesz semmi baj. Lassan kezdek el araszolni a szekér vége felé és közben fülelek, hogy a kocsis merrefelé jár, mert folyamatosan mozog, hallani lehet, ahogy megrángatja a ló szerszámait, de szerencsétlen jószág nem mozdul. Szánom szegény párát. Elérve a ponyvát megemelem azt, majd átbújva alatta egyszerűen leugrom a kordéról, még jelentéktelen súlyom is megingatja a tákolmányt.
- Ki jár ott?!
Nem lapulok meg, inkább a lehető leggyorsabban iramodom a rengeteg felé és nyomomban szálnak a fenyegető szavak. A fák között lassítom csak le, megpihenek egy fa durva törzsének dőlve és pozitívan szemlélem a helyzetet. Már nem is fázom. Erre azonban kapásból jön a fekete leves, hogy inkább már nem és még nem, mert öltözékem igen csak hagy maga után kívánni valót. Se köpeny, se valami melegebb gúnya. Vékony nadrág és vászoning, egy virág sem merészkedik ilyen zord környezetbe ennyire felelőtlenül, ám démon vagyok. Vérem még sem szándékozik folyékony maradni, szinte érzem, ahogy dermed ereimben. Hátradöntöm a fejem, túl messzire sodródtam a várostól, vagy is túl sokáig vártam a meglógással, mert akik a nyomomban voltak, nagyon is komolyan gondolták. Valami recsegés rántja magával a figyelmemet, nem jellemző a vadakra, de én megugrom. Mancsaim alig süllyednek a hóba, fehér színem pedig egészen beleolvad a környezetbe és van még egy előnyös oldala a rókalétnek, a vastag bunda. Így indulok a hangok után, kíváncsi vagyok, vajon azok járnak itt, akiket megzavartam kószálásom során, vagy más. Hogy vadász lenne, az most meg sem fordul a fejemben, de talán ha meglát, el sem hiszi. Farkas méretű róka? Nem létezik.
A látvány fák sora után kerül elém, lábnyomok, egymás mellett kacsázó mély lyukak. A szag nem ismerős és gyorsan tűnik tova a friss hóból és az alatt, követem egészen addig míg véget nem érnek. De még előtte megtorpanok, valami ismerős és nem sokkal később már valaki ismerős.
- Karel? – Hitetlen hangon hangzik el a név és elősurranok a bokrok csupasz ágainak sűrűjéből. Egyenlőre megőrzöm róka formám, már csak hogy melegen tarthassam magam. Bátor mozdulataim azonban akadozóvá válnak, mert mi van ha nem ismer meg. – Karel te vagy az? – teszem fel a kérdésem még egyszer, igyekezve, hogy hangom a lehető leginkább hasonlítson ahhoz, amit ő hallott.
- Mi történt itt? – Aggódva –már megint ez a hirtelen támadó féltő érzés-, mérem fel, hogy nem esett e bántódása, hiszen egy halott már van.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szer. Nov. 27, 2013 7:31 pm

Csend volt.. méla csend. Néha jeges szél zörgette ágak zavartak bele eme semmibe. Hiszen még az éllatok is elhúzódtak vackukba. Hideg volt..de nem fáztam. Tűnődve figyeltem a hullát. Furcsa érzés furakodtak be magát fejembe.. valaki figyel.. s lám csörtetés hallatszott. Több ág halott meg, akaszkodott egy vastag fehér bundába, de nem tudták vissza tartani. Sajnos illatokat nem éreztem, mert pont szemből fújt a szél s az errefelé tartó tőlem rézsútosan jobbra érkezett.Éppen szólaltam volna, mikor is furcsa kissé torz hang szólított meg.Elsőre hitetlenkedett...majd csend. talán egy ismerős lenne? De ugyan kicsoda? Senkivel sem vettem fel kapcsolatot... szabadulásom után nem tudtam megbízni senkiben sem, Ennek terén állat voltak, és nem ember.. de hogy lenne ember egy bestia?
Némileg ismerősebb hang rántott vissza filozófikus kérdésemből, s már pillantásaim egy hatalmas, fehér bundájú rókán akadtak meg. Első másodpercekben döbbenten meredtem eme átlagon felüli méretre.Ekkora ravaszdit még életemben sem láttam. De ekkor ismét felém szólt, s nevemet hajtogatta újfent. Felkelve helyemről elé léptem s le guggolva vele szemben szemeibe meredtem. Olyan ismerősek voltak Megszaglásztam , s elmémbe valami belehasított.
Jobb kezemet felemelve megsimította busa fejét.
- Igen... én. - szép kis találkozás mondhatom. - Csak tudnám mit keresel vadon kellős közepén Yue. Szagodról megismerlek..de bizisten, sosem láttalak ilyen alakban. - következendő kérdésére a már fagyott tetemre sandítottam.
- Semmi. Biztos vérbosszú, vagy testvéri gyilkosság.megszokott az emberek körében. - Most megvakarta a róka tokáját, és füle tövét. - Éhes vagy?
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Csüt. Nov. 28, 2013 2:37 pm

Féloldalt fordítom fejem, igyekszem igazán barátságosnak mutatni magam és mikor leereszkedik elém, természetes mozdulattal fogadom el érintését. Egészen újdonság, lesimuló fülekkel és tenyerébe simuló pofával viszonzom kedvességét. Nem is értem, hogy sokan miért is tiltakoznak ez ellen. Ez ugyan is, kellemes és jól esik tenyerének langymelege, amit inkább orrom „szimatol” meg és nem a vastag szőr fedte bőröm.
- Nem önszántamból keveredtem ide. – Nem esik nehezemre a beszéd, főleg mert nem beszélek. Igen, igen és igen, ha már értek valamicskét az illúziókhoz, akkor nem ártana talán élnem is velük? Most azt teszem, játszi könnyedséggel alkotva meg a hangokat és azokból szavakat, így még is csak kényelmesebb és tátognom sem kell. Egyenlőre, azonban ennyire futotta, rövid bevezetőre, mert Karel folytatja és a hulláról, mert közbe arrafelé vándorolt ezüstös zöld tekintetem, rá emelem szemeim. Kicsit oldalra döntöm fejem és nemes egyszerűséggel leteszem a hátsómat, ülve valamivel kényelmesebb. Igazán észbe sem kapok és már azon kell rajtakapnom magam, hogy minden ellenállás nélkül megemelem fejem, hogy a dédelgető ujjak szabadon hozzáférjenek egy igen kényes részemhez. Mennyi lenne átharapni, vagy átvágni a torkom, pláne, ha ilyen lelkesen kínálom fel? Semmi perc, igaz. De, megbízom benne. Ijesztő a felfedezés, hogy erősebbe ez a bizalom, mint azt a börtönben gondoltam, talán mélyebb, mint bármelyik társam iránt táplált. Bújva fúrom mellkasához a fejem, hogy könnyebben elérje a fülem tövét, de kényesen ügyelek arra, hogy véletlenül se ingassam meg az egyensúlyát. Ha ezt valaki látná…
- Ezt ne említsd senkinek. – Nevetem el magam a mondat végén, ám ezt már természetes vakkantó hangon teszem meg. – Megnyugodtam. A városban ténferegtem és véletlenül beleütöttem valakiknek a kis piszkos dolgaiba az orrom. – Azt persze szépen kikanyarítom a történetből, hogy fogalmam sincs mi vezetett oda, egyszerűen ott találtam magam. Pedig határozottan emlékszem, hogy a másik irányba indultam el. Most már, mindegy. – Megzavartam őket és nem éppen szépen kérték, hogy élvezzem a társaságukat, sajnos, túl zsúfolt helyre sikerült kerülnöm, de egy szekér kapóra jött. Rendesen bevágtam az oldalamat és itt kötöttem ki. – Rövid helyzetjelentés, vagy inkább az indok arra, hogy mit is keresek én itt. A fájó ok említésére kintebb csúsztatom jobbomat, hogy a piroslik is a szőröm az ne látszódjék.
- Nem csak szomjas egy kicsit, de te nem fogsz így megfázni? – Hátrébb húzódzkodom, mérlegelve, hogy Karel öltözéke illik e az időhöz. Alighogy elhallgatok, kajlán álló füleim szolgálatba állnak, előre és hátra mozdulnak, fordulnak is, igyekezve befogni a neszt. Orrommal is szimatolok, egyértelmű az emberszag, de ezen a szigeten kevés olyan hely van, ahol az ember ne hagyott volna nyomot maga után. – Lehet nem ártana fedezéket keresni. – Lejjebb lapulok és hátrapillantgatok, mindig más részét véve szemügyre a hátam mögött elterülő tájnak. Persze könnyen lehet, hogy csak egy szarvas tört magának ehető ágat, vagy kapart ki egy kis fagyott füvet.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Csüt. Nov. 28, 2013 4:55 pm

Szerette...szerette, ha finoman érnek hozzá, és megvakargatják. Ezt honnan tudom? Egyik alakom farkas, aki ugyancsak bundát visel kültakarónak, hogy megvédhesse magát zúzódástól, karistolástól és a hidegtől. Magamból indultam ki egyszerűen. Én szeretem, ha simogatják fejemet,fülem tövét..na meg pocakomat, de azt sohasem mutattam senkinek sem.. nagyon rég, mikor más idők és évek jártak, egyszer kaptam pár pillanatnyi szeretet, de azóta.. emlékéből táplálkozom. Yue viszont elégedetten , önfeledten húzta fentebb fejét, hogy alaposabban belemélyedjenek ujjaim dús bundájába.
Ajkaim maguktól húzódnak mosolyra...úgy tűnik egykori barátomnak igencsak bejött ez a kis simogatás.
~na majd ha egy nő fogja simogatni és dögönyözni..~ kaján gondolatomat messzire hessegettem, hiszen eme félvér eléggé veszélyes és mozgalmas életet él, ami megnehezítené ama dolgot, amit párválasztásnak hívnak. De ha be kellene vallani valamit.. azt mondanám ez nincs időhöz kötve.
Yue féltő kérésére talányosan bólintok. Ugyan kinek mondanám el a vadonban?: Egy őznek?Fának? Bokornak? Nem mondtam elsőre semmit sem.
~Yue.. te mindig rosszkor vagy rossz helyen.~ gondoltam s befejeztem azt, amit annyira élvezett. Neszt én is hallottam. de sokkal rosszabbat sejtettem.
Egyik meglepetés követte másikat, mert fémes recsegés is párosult ágak ropogásához.
Nem volt ez így jó... fejemmel intettem, hogy kövessen.
-Kövess. Hatan vannak. Hallom ahogy csörtetnek.Egy vad nem csap ekkora ricsajt. - pár lépés után melegség öntötte el testemet ahogy vastag szőr borította be testemet. Mancsaimmal utat törtem az egyre gyarapodó hóban, de kellemetlen meglepetés fogadott... amerre mentünk, két vadászhoz vezetett. Nyomokat kerestek.. s meglelték emberként hagyott nyomaimat. Nem voltam ostoba, hogy pont a kitaposott ösvényen lavírozzak visszafelé, hanem bozótos sűrűjében osontam. Remélem Yue is követi példámat. Ahogy felkerestem tetem helyét, követtem a csapást, mert megszoktam ezt az útvonalat.
Hegyeztem füleimet, de semmi konkrétat nem hallottam.
- Te.. Gazsi.. ez egy ember...
- A...- bólintott társa.
- Mit kereset itt?
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Csüt. Nov. 28, 2013 6:13 pm

Ha nem játszanának a közeledő zajok érzékeimmel, bizonyára szívesen kuncsorognék még egy kis kényeztetésért. A valóság azonban kegyetlen és nem ismeri a kegyelmet sem sok esetben, ezt jelenlegi helyzetünk is híven példázza. Ember, ezekbe mindenhol bele lehet botlani, dohogok magamban, mást amúgy sem tehetek. De tehetek! Felfalom mindet. E gondolat, azonban csak arra jó, hogy porcikáimon végigtáncolhasson a hideg és a kellemetlen érzés égnek meressze gerincem mentén növő összes hószín szálat. A világ minden kincséért sem nyelnék le egyetlen egy falat emberhúst sem, már a vérük íze is rossz. A hideg megint végigszánkázik idegszálaimon, így ezt a gondolatgombolyagot inkább nem piszkálom tovább és nem csak az ismétlődő kellemetlenség végett. Karel fülei is ráleltek arra, amire az enyémek is, de látszik, hogy őt nem ragadták magával hol mi emberevő gondolatok.
Intésére, még a szavát követve megindulok. Nagyobb szusszanással kelek fel, az előbb még nem fájt, most viszont kellemetlenül bordáim közé bújt a szúró fájdalom. Nem akadályoz meg abban, hogy ordas bundába bújó társam nyomába szegődjek, puha osonó léptekkel. Egyforma a nagyság, de a kinézetünk azért más. Megfordul a fejemben, hogy talán zsugoríthatnék valamicskét magamon, de így kényelmes, ezt a méretet kedvelem.
- Talán vadászok? – Suttogom találgató kérdésemet, miközben igyekszem pontosan Karel lábnyomaiban lépkedni, bár egy tapasztaltabb erdőjáró, netán egyenesen nyomolvasó, könnyedén kiszúrhatja, hogy ami egynek látszik, az valójában két állatot takar. Jelen esetben nem is csak egy szemszögből, mert meg vagyunk darabszámra és fajra is. – Vagy lehet, hogy annak a szerencsétlennek a társai, vagy akik el akarták tenni láb alól. – Találgatok tovább, ám csendesen, a lehető legkörültekintőbben, hiszen én is hallom a fegyverek tompa csilingelését. De, nem lesz baj, ha nem jutnak túl közel és nincs náluk elhajigálható tőrből sok és mondjuk a íjukat is otthon felejtették. Mennyi erre az esély? Nem sok, reménykedni azonban szabad, sőt, kötelező.
Minél előrébb haladunk, annál inkább érzem, hogy gondok lesznek a futással. tehát kerüljük a túlzott igénybevételt. Néha, meg megállok egy pillanatra, hogy legyen hely kettőnk között, de még inkább azért, hogy pihenjek egy keveset. Bezzeg egy nap és kutya, azaz róka bajom sem lenne. A felcsendülő hangokra azonban nem tudok nem megállni, fura mód a nevethetnék lesz úrrá rajtam, de sikeresen ellent állok. Fájdalmasan ostobának tűnnek, lehet, ezért nem árt óvatosabbnak lenni. Ha ők vannak a hátunk mögött, vajon milyenek vannak köröttünk?
Kürt, öblös és rezgő hangja tölti meg a hideg levegőt. Nyomában madarak reppennek fel rejtekükről és néhány más vad is megugrik életét féltve, a hátunk mögül érkezett, ahonnan a távolság suttogássá csendesítette a beszélgetők hangját. Kisvártatva újra felharsant a kürt, ám ez egy másik volt. Ezzel is dobálóztak a közelben emelkedő szirtek, de kétség sem fér hozzá, hogy aki megfújta az előttünk van. Néhány óvatosabb szökkenéssel felzárkózom Karel mellé, gyengéden bebújva a bokrok alá, amik így levélzet és néhány szárazan zörgő aszalmánnyal felvértezve nem sok fedezéket kínálnak.
- Ha haramiák lennének, nem csapnának ekkora zajt. Vadászni ilyentájt pedig …- Nem szoktak? Oh, hát már miért is ne szoktak volna, hiszen hidegben ér csak igazán sokat a prém, aminek csak így mellesleg jelen pillanatban egyikünk sem volt híján. – Jó lenne, ha csak a ficsúrt keresnék.


Gazsi Nevet őt ne hagyjuk ki a mókából


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Csüt. Nov. 28, 2013 6:33 pm

- He.. tesó! Itt gyünnek a vadászok! - csodálkozott el egyik primitívebb emberféleség.
- Aha! - bólintott sokat mondóm társa. Mit mondhatnék erre? Semmit! Már attól frász kerülget, hogy pont most kezdjek nevetni egyszerűségükön. Másrészt, némileg szánom is őket. De, ezeken alaposan, hatalmas lépéssel kellene átlépni. Yue ugyanis meglapult. Kürtök harsantak s ez nem kecsegtetett semmi jóval. Elgondolkodtam. Fejemet lentebb hajtottam s fedezékünkből meredtem kifelé.
~ha most meg ugrasztom ezeket az alap műveltséget sem tudó embereket, rőt vadként csörtetnének elfelé. Ha rőtvadként csörtetnek, akkor őket követhetné az egyik vadász csapat. Viszont..~ közelebbről hangzott egy lépés.
Fémes volt.. tehát a lábon lábszár védő lehet, vagy a csizma orra vassal van megerősítve. Szemeimet felfelé eresztettem s követve társamat lehasaltam hóba s fejemmel mutattam, hogy Yu kövessen. Másztam.. mint egy lassan , rejtekben maradó harcos, aki prédáját akarja becserkészni..csak éppen az a kérdés, ki a préda s ki a vad. Sűrűbb bozótosba kerültünk..hirtelen megmerevedtem, mert egy csizma mélyedt a hóba.
Szívem hangosan dobbant.. ám a férfi elfordult s felénk virított köpennyel takart valaga. Társai távol voltak, így eszembe ötlött valami. Gonoszan megnyaltam számat s felegyenesedve kinyújtottam fejemet takarásból. A kürt, amit megfújtak, ki kandikált a meleget adó palást alól, így éles fogaimmal megharaptam azt.Éreztem ahogy a tülök keményége lassan roppan egyet szemfogam alatt. Ennyi elég, hogy torzzá váljon s felismerhetetlenséggé deformálódjon. Legtöbben kutyákat követve megiramodtak egy vadkan család nyomában,csak a tülkös maradt egyedül. Vissza húzódtam volna de rossz tréfát eszeltem ki. Ékes fogaim belemélyedtek az uraság valagába, mire az megugrott s fájdalmasan ordított egyet.De a vadásztársak nem hallották.. nem.. fájdalma után lerántottam a földre s elkezdtem lehúzni róla a meleg köpenyt.Hogy ne óbégasson közvetlenül szemeibe meredve vicsorogtam.Ifjúval találtam szembe magamat akinek ez lehetett első vadászata. Nem szokhatta meg a vadak közelségét, így egyből beájult... vagy csak a szám büdös? nem tudom.. a lényeg, hogy elalélt és így le rángathattam meleg ruháját és erszényét is el tulajdonítottam. Így tovább indultam.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Csüt. Nov. 28, 2013 7:13 pm

Karelt figyelem, megkönnyebbülve, egészen a hóba lapulva mellette. Majdnem olyan, mint Maluqa, amikor azon töri a fejét melyik a leghatásosabb módszer az ellenség megsemmisítésére. Azért van egy apró különbség, Karelnek nem izzik a szeme a gyilkolás vágytól és nem érzem benne az a robbanásig feszülő, energiát. Nem, ez utóbbi annyira nem igaz. Mancsaimra fektetem fejem és onnan figyelem halál nyugalommal figyelve a farkas ténykedését, már-már egészen mulatságos volt a helyzet. Kis híján át is engedtem magam a „mókának”, aminek most harmadik, valóban csak nevető tagja voltam.
- Nem is értem, hogy ezek .. – Lassan, szinte öregesen mászom elő a rejtekből. –.. hogyan képesek uralni a világot. – Lesajnáló pillantást vetek az alélt fiúra, a törött kürtnek viszont kimondottan örülök, de nekem is van egy kevésbé örvendetes hírem. – Felszakadt a sebem. – Egykedvűen jelentem be, düh is van bennem, hiszen ebben a patyolat környezetben mi más hiányozna, mint vörös cseppekből kirakott út hozzánk. Ami vigasztal, hogy nem vészesen folyik belőlem a vörös lé, a bokor alatt is csak éppen egy tenyérnyi folt terül el.
A változatosság kedvéért újra felzeng a kürt, de ugye válasz nem fog rá érkezni. Karelre pillantok, de azzal messzemenőkig egyet értek, hogy itt nem maradhatunk, így megyünk. De meddig? Nem panaszkodom, de a hideg mintha fittyet hányna arra, hogy vastag bunda fed és a megolvadt hó is kezd, jeges kásaként ujjaim közé ragadni. A vak szerencse, vagy a gondosan kiválasztott útnak köszönhetően az embereket messze elkerüljük, vagy csak nem értek utol? Visszanézek, a vörös foltok a hóban megszaporodtak, de a fájdalom érdekes módon inkább elmúlni tetszik.
- Kész ösvény. – Sóhajtok, lehajtott fejjel, de mikor az előttünk lévő tájra emelem a tekintetem feltűnik valami. – Mi lenne, ha átkelnénk a folyón? – Ott sötétlik, mintha nem is víz, hanem sűrű olaj folyna benne, a szélein a jég már egészen vastagnak tűnik és itt-ott mintha a két jégpad a közepe felé nyújtózva össze is kapaszkodott volna. Rossz érzésem támad a saját ötletemmel kapcsolatban, de a hegyek hiába vannak közel, ahhoz, hogy biztonságot nyújtsanak, ahhoz még is távol vannak. A vadászok meg … a hangosodó kutyaugatás határozottan nem pozitívumként értékelhető, de legalább egy biztos. Nem a mi szagunkat követik. Ez viszont miért gátolná meg a távoli, négylábú rokonak, hogy csak úgy, hívatlanul felbukkanjanak. Négy megtermett négylábú tűnik fel és aztán még egy. Egy pillanatra megtorpannak az új zsákmány láttán, de aztán belelohalják magukat és csaholva indítanak támadást a dombtetőről.
- Ezek nem a konyhában látott kutyák? – Félig futásra készen kérdezek, mert igen ismerősek és ha netalán azok lennének, lehet nem is vadra, hanem szökevényekre vadásznak?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szomb. Nov. 30, 2013 10:12 am

Bonyodalmas helyzet volt ez. Pénzzel fogaim között, hátamon az anyaggal indultunk tovább. Most nincs idő ellát0ni a sebet. Majd, ha elérjük üregemet, akkor mindent meg tudok ejteni.. ám addig hosszú útvonal, egy tó és vadászok akadályoztatnak minket.Az utóbbiak visszafelé tartanak, ami nem szerencsés.
Merre mehetnénk? Ha átvágunk a tavon, akkor hamarabb oda érhetünk, és a hegyi fenyves jól elrejtene minket.De addig is.. a fel bukkanó kutyákkal kell szembe nézni.Sajnálatomra jócskán többségben vannak, ami egy esetleges marakodás csúfos végkimenetelét jósolja felénk. Meg lököm társam marját, hogy kövessen s futásban irányoztam meg a tavat, ahol bizony át kell kelni. A jég nem olyan erős, hogy egyszerre elbírjon annyi állatot. Ha egy helyre több súly nehezedik félő, hogy beszakad.Tehát, egyszerre csak egyikőnk kelhetne át, ami valaki vesztét jelentené..hacsak.. hacsak nem hasznosítom a köpönyeget, aminek szélét meg csippentem szabad fogaimmal és lehúzom hátamról. Az, hogy Yue követ, néha hátra pillantással ellenőrzöm.
Noha az ember mögöttünk lohol, megtorpanok s mellső mancsommal az anyagra mutatok.
1Feküdk rá..gyerünK!~ Sürgetve mutogatok, s ha ezt megértik, és a róka rá telepszik, felborzolom szőrömet, össze szedem minden erőmet és neki futok. A súly könnyen eloszlik, mert nem egy helyre, hanem szét oszlatva áramlik aj égre.Talán így nem lesz akkora esély a beszakadásra, mint amekkora akkor lenne, ha mind ketten négy lában kelnénk át. Körmeim hangosan koppannak a kissé latyakos felszínen, ami alatt halál mutató víz várja leendő áldozatát. Érzem, hogy csúszom, de akkor is át kell evickélnem. Mikor a tó negyedén járunk, az üldöző kutyák beérkeznek a parton. Elsőre mindannyian rálépnek, de alattuk be repedt a jég s vezetőjük feje a vízben loccsant. Szerencsére hátsó végtagjaival ki tudott farolni szorult helyzetéből. Nem követtek minket.Ők tétlenül ,. értelmet mutató pillantásokkal meredtek a miattuk meginduló repedésre, mely kényesen reagált törekvéseimre.
Menet közben egy kisebb jég bütyök, vagy inkább kőbe megakadt jobb mancsom s szépségesen kifeküdtem. Hangos reccsenés koronázta eme baklövésemet. Akárhogy igyekeztem, nem tudtam megtartani egyensúlyomat...ez elkerülhetetlenen volt. Fájt a könyököm.. csúnyán bevertem. Óvatosan szusszantam s füleltem.
~Reped a jég!~ farkas voltam, érzékeim, ahogy hallásom is sokkal jobb, mint bárki másé, s hallottam ahogy a vész közeleg.
~Fen..fene..~ óvatosan felnyomtam magamat álló helyzetbe. Pontosan a tó felénél jártunk. Az itteni rohanás kifárasztott, mert kétszer, ha nem többszörös energiát követelt. Lehetnék madár, de arra időm nincsen, és Yue-t nem tudnám kihúzni. Elengedtem az anyagot, rá ejtettem a pénzt.
- Yue... amint meg áll az anyag.. rohanj.. - nyögtem eléggé torz hangon.Ennyi mutáció még belefért s megelőzve a kérdéseket megragadtam az anyagot s némi rohanás után összeszedve erőmet bevágtam faromat balra, hogy lendületet vehessek. Társam felé fordultam, ahogy kört írtam le hátsóm körül. Majd besegítve mellső mancsaimmal meglendítettem a palástot s csúszásra ítéltem a fehér rókát. A vadászok ekkor érték be hűséges ebeiket.
Kíváncsiságom végett hátra tekintettem, , hogy a jeget szemre vételezzem. Lassan, komótosan helyezkedtem volna útvonalamnak megfelelően, mikor a parton maradtak egyike nyilat húzott ki oldal tegezéből s rám fogta. A bunda sokat ér, főleg ha fehér, vagy fekete.. mert az ritka darab, nem úgy mint a szürke. Meg ugrottam, de a sebesen suhanó nyílvessző így is bele furakodott hátsó , baloldali combomba. Nyikkantam egyet, majd a repedés beérve beszakadt alattam aj ég és.. zutty!
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szomb. Nov. 30, 2013 6:09 pm

Ínyem alól elővillan hegyes fogsorom nagy része, ahogy a kutyák felcsaholnak. Ha van merszük jönni, akkor jöjjenek, de még csak ne is reméljék, hogy lyukak nélkül megússzák. Másfél lépést sasszézok odébb, miután Karel megbökött, rá az elmúlt percben egyáltalán nem figyeltem és így váratlanul ért az érintés. Lesunytam füleimet és tartózkodóan hátrahúztam a fejemet, nem akarok futni, de lám, az nem számít, hogy én mit akarok. Hátsó lábaim ruganyosan elmozdítanak és egyik vágtaugrás követi a másikat. Egészen könnyen sikerül Karel nyomában maradnom, eleinte, ahogy sokasodnak a felszakított hóban nyomaink, annál nehezebb lépést tartani vele. Apránként, de nő közöttünk a távolság. Egyetlen szerencsém, hogy a part nincs olyan vészesen messze. Kitűzött célként csak annak kéne a szemem előtt lebegnie, de csak hátrasandítok a hó porzik a nyomunkban és újra felverődik a kutyák nyomában. Lehetnének távolabb! Velük ellentétben Karel hirtelen kerül közel, túl közel és már nem tudok idejében lefékezni, nekicsusszanok.
- Bocsánat. – Lihegem, aztán lehuppanok négy lábamról. Olyan jól esik a hideg hó, olyan mint, valami kifejezetten puha párna. Ja, amúgy üldöznek! Ezt valahogy nem árt tudatosítanom magamban, a víz tejüveghez hasonló felszínére nézek, jég, de vajon elég vastag? Szusszanok egy nagyot és nekiállok a feltápászkodásnak, ha tetszik, ah nem, futhatunk tovább az életünkért, csak közben nehezítették a menekülés útvonalát.
- Mi? – Ledöbbenve állok a felkínált palást előtt és rögtön tagadólag megrázom a fejemet. Nem képzelheti, hogy átvonszol magával a befagyott víztükrön. – Megoldjuk. – Ahogy közelebb léptem viszont megbicsaklott a lában és eltántorogtam a leterített köpönyeg széléig, meredten, árulóként bámultam a lopott anyagra. – Jó. Rendben! – Egy újabb sántító lépés után, már össze is gömbölyödtem a vászon közepén. Azt hiszem, most ez a legjobb megoldás, amivel elő lehet rukkolni és nagyjából értem is, hogy miért így. Annyit viszont megteszek, hogy méretemet amennyire csak lehet csökkentem, még mindig nem érem el egy átlagos róka normál „nagyságát”, de legalább könnyebbé váltam.
És megkezdődött a varázslatos utazás. A menetszél lelapította a bundámat, fájó oldalam pedig minden egyes göböt megérezve fájón nyilalgatott. nem is kellet sok, hogy a rohamosan meginduló vér átverekedje magát a vastag szőttesen és a vízzel elkeveredve csíkot hagyjon a jégen. Már majdnem el is hiszem, hogy megmenekülünk ennek a különös módszernek köszönhetően, de a vontató ordas felbukik. Mozdulnék, de még mennyire, csak nem tudok. Tényleg démon vagyok? Mellékes a kérdés, Karel hamarabb összeszedi magát, minthogy én nehézkesen felültem. Egy jellegzetes és esetünkben, nem túl biztató hang hívta fel magára a figyelmemet. Reped a jég? Visszapillantok, a kutyák tétován toporognak a parton, előttük viszont egyértelmű, hogy beszakadt a jég. Futni kell!
- Ne bolondoz .. akkor te.. – De szó szerint kiadta az utamat és már süvítek is az áhított túlpart felé, de Karel, nem lesz annyi ideje, hogy utolérjen. A partot elérve megerősödött bennem a baljóslatú érzés, hogy be fog szakadni alatta a jég, de nekem sem sikerült gond nélkül a partra szállás. nevezhetem annak, az anyag a porhanyós havon már nem siklik, nemhogy jól, leginkább sehogy. Le is dob és én odébb hemperedem, még hogy fussak? A felállás után visszarogyok a kis „fészekbe”, amit érkezésemkor túrtam magamnak, de második próbálkozásra sikerrel jártam. Egy nyílvessző, aztán pedig a vesszőfutás első néhány lépte és a jég elnyeli a farkas fehér alakját.
Mi képzel ez rólam? Hogy itt hagyom? Egy frászt! Gondolkodás nélkül indultam meg a hely felé, ahol eltűnni láttam. Súlyom jelentéktelenné vált, ahogy fizikai alakom is változott, a fehér energiamasszát még mindig a róka forma fogja össze. De így beforr a sebem és nem ér el a víz jeges karmaival. Sűrű, homályos világ fogad odalent, de szinte érzem merre kell mennem … ha meglelem, kölyök módjára fogom fogaim közé és a felszínre bukkanva a part felé indulok, kihúzom, távolabb a víztől. Az emberek és ebeik most a legkevésbé sem érdekelnek, nem érhetnek el.
- Karel?! – Csak lélegezzen! Imádkozom magamban, közben visszabújok az emberszerű álcámba, mert most kezekre lesz szükség. Ha nem mozdul, megmozgatom mellkasát, hogy kiköpje a belélegzett vizet, de ha megmozdul, akkor pedig lefogom, hogy ne okozzon magának még nagyobb fájdalmat.

(bocsi, kétszer álltam neki T.T)


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szomb. Nov. 30, 2013 6:30 pm

(semmi probléma)
Hevült testemet hirtelen érte víz.. annyi szerencsém volt, hogy izmaim így is úgy is görcsben voltak, így nagyobb kár nem ért.Lüktető fájdalom robbant lábamban. Belemarta fogait a hideg víz, s csillapítani kezdte a meleg lüktetést, amit a nyílvessző behatása okozott. Szemeimet csukva tartottam. A víz nagyon hideg volt, így hatása sem maradt el sokáig. Kapálóztam mellső mancsaimmal, de hátsókkal nem tudtam... megbénította azokat a hideg víz.Levegőt sem tudtam venni eléggé..sőt, merüléskor alig volt valami tüdőmben. Jobb esetben egyből felkapaszkodnék, de kettő manccsal nem megy..
~Sikerülnie kell! Gyerünkkk!~ biztattam magamat de evvel csak elhasználtam oxigénemet, aminek hiánya sajnálatos módon legyengülten kezdtem süllyedni. Elmém is tompulni kezdett.
Nem akartam feladni,de az el szenderítő közeg lassan vonszolt lefelé, míg nem valaki megragadott és felhúzott a felszínre. Orrom levegőt érezve bele kapott abba s tüdőmet tele szívtam.. igaz egy- egy víz csepp is lement, de nem érdekelt. Élni akartam.. mert élnem kell. mert még fiatal vagyok ahhoz, hogy így végezzem. Viszont.. a kinti szél melengette fagyott bundámat s jeges burkot kezdett vonni rám. Elfeküdve kinyitottam szemeimet s lihegve meredtem magam elé. Hátsó lábamból nyílvessző ágaskodott kifelé.. nem érdekelt.. csak feküdni.. jó dolog. Erőm szikrái pislákoltak bennem.. de, ha most elalszom, bizony kihülhetek. Yue még le is fogott.Nagyot szusszanva kiterjesztettem erőm , és emberi nagyságba nőve, vissza vontam bundámat, ami csak belehúzna a hóba. Nehéz volt.
- Yue... - nyögtem vizet köpve. - Tovább kell menni.. ott lesz az öregem.. van benne ruha, és minden, ami sebre való..étel.. de még fél óra... segíts..levetkőzni... - nem szabad megfagyni.. ha ezek rajtam maradnak, biztos halálra fagyom. Ajkaim lila színbe mentek át, ahogy egész testem remegett. Mozogni kell.. mozogni..
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szomb. Nov. 30, 2013 7:20 pm

Él és mozog is! Megkönnyebbülve ülök sarkaimra, de rögvest fel is pattanok. Még nem lehet csak úgy megkönnyebbülni, mekkora felelőtlenség, hiszen itt a sebesült megmentő, ha nem is szándékosan, de kár igyekszik magában tenni. Átfogom, amennyire csak lehet és majd később bocsánatot kérek, amiért leállaltam a kobakja csúcsát, többek között ez a kis koccanás felelős azért is, hogy nem mondtam meg, miért is akarom, hogy nyugton maradjon. De legalább még maradt bennem annyi lélekjelenlét, hogy felfedeztem változásának előjeleit. Most komolyan egy nyílvesszővel a testében akarja ezt végrehajtani? Ezért szívesen letorkolnám és mellé a fülét is megrángatnám, de tudom, hogy veszélyes lehet így maradnia. Ezért nyúlók késlekedés nélkül a vessző után, kész szerencse, hogy minimális fájdalmat okozva ki is tudom emelni belőle, mert nem húzóm, egyszerűen elveszem a vessző anyagi létét és elemelem az élő szövetből. Persze vérezni fog.
- Tudom, de vannak dolgok, amik előbbre valók. – Hangom kedvesen csitító, pedig tényleg nem szabadna megkönnyebbülnöm. A vesszőt messze hajítom, a lopott, kissé nedves köpeny közelebb húzóm, a semminél, a lassan megdermedő ruháknál jobb lesz. – Várj! – Nyúlok Karel ingje után, mondhatnám, hogy belefeledkezem a mozdulatokba, de igazából magam is értetlen állok a felett, hogy mennyire tapasztaltan szabadítom meg főbb ruházatától a társam. Mintha külön erre a napra gyakoroltam volna. Nem, egyáltalán nem! Eljött a köpeny ideje is, széles mozdulattal terítem Karel hátára és szorosabban húzom köré, de még nem engedem felállni. Egyetlen határozott mozdulattal tépem le ingem alját, elég hosszú csíkra van szükségem, akkor is ha vizes, nem is vizes, inkább csak nyirkos.
- Egy laza kötés és mehetünk. – Elég nyomatékos voltam és hajthatatlan is, míg a kötés a helyére nem kerül bizony sem bestia, sem pedig a démon nem megy sehová. Mikor viszont elkészültem, felsegítem Karelt, de már most kizártnak tartom, hogy a közeli facsoporton túljussunk. – Rókán utazol! Nem nyitok vitát, ebben a formában egyszerűen nem bírlak el. – Hogy eszébe sem jusson ellenkezni, felveszem korábbi formám, azt, amiben összefutottunk, csak most lónyi méreteket kölcsönzök magamnak. Lefeküdve, a lehető legjobban lelapulva várom, hogy a hátamra másszon, ha megteszi azt a szívességet, hogy felszáll a hátamra, akkor minden óvatosságomat latba vetve megindulok.
- Hogy érzed magad? – Puhán lépkedem, a lehető legkevesebb döccenésekkel lavírozva a fák között. A természet valamit súg, halkan teszi, de ez a tiszta fagyos illat és az egyre sűrűbben szálingózó hópelyhek vihart ígérnek. Tehát a vadászokkal legkésőbb holnap délután felé kell számolni, most pedig csak az erős szél és a nagyobb hideg előtt el a rejteket elérni. Az esély meg van rá.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Vas. Dec. 01, 2013 3:38 pm

Ködös képeket láttam.Szemeim nem úgy működtek ahogy kell, s közel sem reagáltak úgy, ahogy eddig.Pilláim jeges súlyként húzták lefelé szemhéjaimat... tudatomig eljutott Yue hangja. Éreztem melegebb ujjainak érintését. Jó volt feküdni, kicsit elnyújtóztatni végtagjaimat...
~Ébredj fel! Gyerünk! Nem alhatok el! meg fagyok ha elalszom!~ éberségre tornáztam magamat nehezen és azt láttam, hogy társa hatalmas róka alakot vett fel. Lefeküdt hasára.. nehezen megmozdítottam fagyott izmaimat s felhúztam magamat hozzá. Hatalmas elszántság kellett ahhoz, hogy bele tudjak kapaszkodni dús bundájába, majd ép lábamat át lendíteni hátén. Nem is végeztem hamar... kínosan érztem a helyzetet. Kiszolgálatottan simultam melengető bundájához, mely hasamat, lábaimat , mellkasomat és karjaimat melegítette. nem tudtam ül.. igaz annyira nem fáztam...de a meleget kívántam.
- Olyan meleg vagy....- pilláim keskeny sávja közül a tájat kémlelve hallgattam a szél süvítését s a lassan szállingózó pelyheket. Vihar közeledett. Téli állatok se jártak kinn, telelő madarak elbújtak fészkükbe.
- Nem sokára ott leszünk.. melegben, biztonságban és... lesz tűz....takaró...levesnek való...- suttogtam a róka fülébe. - Ha ezt élve megúszom dupla adag fül vakarást kapsz.. - mást úgy sem tudnék adni... semmi nincs, amivel egy életet meg lehetne hálálni. Az egyedüllét megtanít arra, hogy mellezzük az érzelmek legtöbbjét...ám mikor valakivel törődnek.. az megmelengeti a szívet.
- Köszönöm Yue.- leheltem fáradtan. Fél óra kínlódás után észrevettem odum rejtekét. Az öreg fa elé érve egy lyukra mutattam.
- Kússz be. Oda be tudok mászni. Vigyázz, kicsit meredek lesz lefelé...- Ha Yue megvárja, hogy le gurujak róla s bemászik a lukba, lefelé menet egy tágas teret pillanthat meg. Ki lett ásva s alá lett támasztva, A fa odva volt a tető és a védelem. alul meleg avar, amire szőnyegeket fektettek el. középen tűzrakóhely. A falakba polcokat faragtak ki, ahova kis tálkák, fiolák kerültek.Lemásztam utána s földet érve begurultam a tűzrakó hely mellé.
Fát a helység baloldalán felhalmozott stócból szedtem. Ezután igyekeztem meggyújtani, de merev újakkal nehezen ment.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Vas. Dec. 01, 2013 6:00 pm

Nem pont ezt a választ vártam a kérdésemre, de meg kell hagyni, én is ürülök annak, hogy még nem hűltem ki. Élek, élünk. Köszönet a természetnek, hogy a démonoknak is lehet meleg bundájuk, aminek hála, most egyikünk sem fázik annyira. Halkan felmorranok, gyenge rezgését érezni is lehet, elismerő hangocska volt ez, szavak megformálására nehezen állt volna elmém. Mert utólag belegondolva, zavarba ejtő volt amit hallottam. Biztos csak azért, mert elmém legeldugottabb szegletébe is került az éjszakai pillangók csiviteléséből néhány hangocskányi. Megrázom fejemet, most nem kellenek ilyesféle gondolatok. A fogaim közé fogott, levetett ruhák érdekes hanggal nyikkantak, egy pillanatig meg voltam győződve arról, hogy most hullik darabokra az ing vagy a nadrág, vagy mindkettő. Egyben maradtak, a pénz viszont … az volt az egyetlen, ami a víz partján maradt. Kiszóródott, de majd kárpótolom Karelt az elveszett zsákmány miatt.
- Egészen jól hangzik! – Csatlakozom az akadozó szavak sorához. Aggódom, nyilván fáradt és megviselte a jeges fürdő, annyi minden baja eshet. Törékeny és sebezhető, jobban mint azok, akik eddig körülvettek. Sokkal, de sokkal óvatosabbnak kellett volna lennem és erre nem mentség, hogy magával ragadott az, amit Karel képvisel. Természet, szabadság és élet. – Egyre jobb és jobb! – Örömtől emelkedik meg a hangom, de ez így nem mehet tovább! Nehéz elhinni, de a beszéd is rengeteg energiát emészt fel. – Próbálj meg pihenni! El fogok találni az odúdhoz. Megköszönni pedig ráérsz akkor, ha tüdőgyulladás nélkül megúszod. – Magabiztos voltam és fejemet is hátrafordítottam, mosolygós szemekkel néztem rajta végig és megmaradt az aggodalom. – Pihenj, rendben?! - Sietnem kell! Orrommal több fa kérgét is megérintettem, felrázva téli révedésükből, alázatos és tisztelettudó maradtam, pedig a megbolygatott fák olyanok, mint a vénasszonyok, akik pörlekedő szavaikkal előbb elüldözik a gyilkost, minthogy annak eszébe jutna fegyverét előrántani. Modoruk ellenére segítőkészen elárulták merre menjek.
Fél óra, csak fél óra, olyan jelentéktelennek tűnik. Ez idő alatt viszont ránk sötétedett és a szél is nekiiramodott, erejének növekedését egész testemen éreztem, egyre jobban megcibálta bundámat. Az odú viszont már nem volt messzebb, mint egy karnyújtásnyi távolság. Karel kérésére leheveredek, újfent lelapulva és fejemet is odanyújtom, hogy legyen mibe kapaszkodni, ahogy korábban. Aztán eleget teszek a kérésének, előtte azonban levedlem a róka formát és a jól megszokott kétlábú alakban jutok át az üreg bejáratán és huppanok valami puhára, továbbá el is vágódom, aminek köszönhetően bevágom a fejem az egyik polcba és magamra rántok valamit ami nem bizonyult megfelelő fogódzkodónak.
- A legrosszabb vendég én vagyok, már is török és zúzok. – Míg jártatom a szám, addig látásom alkalmazkodik a sötéthez, így nem kerüli el figyelmemet Karel buzgósága. Már a tűzzel foglalatoskodik és éppen ajánlanám fel a segítségemet, amikor szikra pattan és abból vékonyka, de lassan hízó láng lobban.
- Most, hogy van fény mutasd a sebedet, a száraz kötés jobb lesz és cseréljük le azt a nedves köpenyt is. – Igyekszem mellé jutni és korábban lerántott valamit, amiről idő közben kiderült, hogy ruhák, leteszem mellé. – Mit merre találok? Mondd, én majd hozom. – Körbe pillantok az igen csak lakájos „szobácskán”, közben igyekszem tudomást sem venni arról, hogy didergek. Hah, egy növény másként reagál a hidegre, mint egy állat, én pedig egy nem túl harmonikus keveréke vagyok ezeknek. - Ha szabad, ezek közül kölcsön kérek egyet, kölcsönbe. – Mutatok a száraz ruhák általam megrendezett kupacára, de aztán várom az instrukciókat.

(vhááh, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a reag elejét Smile)


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Vas. Dec. 01, 2013 9:21 pm

Jó volt itthon lenni. Már, ha ezt lehetne otthonnak nevezni. Én, annak tartom, mert én hoztam létre némi munka árán. Az üreg adott volt, csak ki kellett mélyítenem és alakítanom. Össze gömbölyödtem, ahogy a tűz mellett elnyúltam. Karjaimat összefontam mellkasom előtt. Kicsit szégyelltem a prűdséget, de most mit kellene szégyenkeznem egy másik férfi előtt?
Jó volt érezni, hogy van aki segít, aki törődik annyira, hogy megnyugvással és boldogsággal árassza el lelkemet. Barátom, hiszen csak barátok segítenek egymáson minden bajban, segítőkész volt., Nem érdekelt, hogy kupit csinált. nem tudta mi várja itt. Elhiszem, hogy szeretne puha,meleg és szárazabb öltözéket.
- Nyugodtan öltözz át. Remélem nem lesznek nagyok rád. - volt némi különbség Yue és közöttem. Én szélesebb voltam vállban mint Ő. De azon kívül a többi nagyjából egezik. Lapos pillantásokat vetve a benn táncoló árnyékokra..ugyanis kerestem egy fiolát, ami bizony tiszta szeszt tartalmaz. Avval lehet a legjobban fertőtleníteni.
- Ott!- mutattam egy polcra.- Van ott egy feles üveg, aminek dugójára tekertem száraz szalmát. Abban alkohol van. Avval tudsz fertőtleníteni.. a ruha kupac alatt találsz némi tiszta ruha foszlányt, amivel elfedheted. Ha éhes vagy, akkor..- mögöttem volt némi fém fazék, és fából faragott tányér...
- Van füstölt hús..csak az kicsit fentebb van.. a fa törzs üreges és azokba rejtettem el füstölt halat, és őz húst. Sajnos most evvel tudok csak szolgálni. Aszalt bogyók is vannak valahol. - nehezen ülésbe tornáztam magamat. karjaim remegve tolták fel testemet. Vizes hajam teljesen rátapadt nyakara, arcomra, így a látás kicsit nehezebben ment. Ujjaimmal fülem mögé tereltem azokat s ha Yue dob felém egy vastag köpenyt, magamra terítem. és alá felsőt veszek,
-De, ha gyorsan akarsz felmelegedni, vetkőzz le és burkolóz plédbe. A test gyorsabban felveszi a meleget ha nincs rajta ruha.De ez egy ötlet. Én aztfogom tenni. Ha gyorsan melegszem fel, bajok lehetnek az izmokkal. Fokozatosan meglesz a kiolvadás.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Hétf. Dec. 02, 2013 4:02 pm

Bólintások és szűkszavú válaszok érkeznek felőlem, Karl, mint az üreg tulajdonosa pontosan tudja mit és hol találok, annak ellenére, hogy az egyik sarkot korábbi botladozásommal átrendeztem. Első utam oda vezet, arrébb pakolom, enyhe szelektálást végezve közben, az összekuszált ruhakupacon. Így jutok hozzá a tépésekhez, nyilván ezek is rendezettek voltak, míg bele nem estem a közepébe. Felmarkolok egy jó párat, majd a polcok irányába fordítom a tekintetem. Nem kell erőlködnöm, hogy megleljem az üvegcsét, elég jellegzetesen fest, társaihoz képest. Azt is felmarkolom, és míg Karel mellé „tipegek”, addig út közben még felpakolom az ing és nadrág kombinációját, végül megfejelem az egészet egy pokróccal, vagy köpennyel? Elég nagydarab anyag és én messze állok egy vérbeli szabótól, úgyhogy, nekem mind a kettő belefér. Mellé érve a földre halmozom rakományomat.
- Akkor essünk túl rajta. – Kinyitom az üvegcsét és túl közelről szimatolom meg tartalmát, el is tartom magamtól jó messzire, míg másik kezemet az arcom elé tartom. – Egek! Mintha összerántották volna az agyam. – Még soha életemben nem szagoltam ilyesmit, de most egy életre megjegyeztem, hogy ezzel a szerrel óvatosan kell bánni. Ha Karel teret enged nekem, akkor minden óvatosságom latba vetve először lefejtem a korábbi kötést, megejtem a seb kitisztítását és kap egy szép új tekervényt a combja köré. Jól bedugaszolom az erős illatú anyagot, amitől egy kicsit nehéznek érzem a fejem, kótyagosnak is talán.
- Ezt kiterítem. – Nyúlok a vizes köpeny után, ami eddig melengette Karelt, meg is fogom és el is húzóm, felajánlva helyette a szárazat, a melegebbet. De aztán még sem mozdulok, ülök mellette és csak bámulom. Korábban is láttam már a hegeket, de akkor nem szentelten nagy jelentőséget nekik, most viszont egészen felkavar a régi sebek látványa. Nem tudom szavakba önteni az érzéseket, amik elöntenek és a tetteimnek sem vagyok igazán ura. Ujjaimmal, kérdés nélkül érintem meg az egyik különösen hosszú és széles heg vonalát. Miért tették ezt vele? Ki volt képes ilyen kegyetlenségre? Rádöbbenve a mérhetetlen tolakodásra, elrántom kezem és nagy zavarban állok fel, túl hevesen és gyorsan akarok távolabb kerülni, így másodjára is sikeresen bevágom a fejem. Annak ellenére, hogy elég alacsony vagyok még is megtalálom a hozzám méretezett koccanókat.
Sajnálom! .. – Helyére teszem az üvegcsét. - Öhm. – Átkozott gondolathiány. -.. Főzök egy kis teát, te nem vagy éhes? – Feltűnően kerülöm Karel tekintetét, míg a lábosokkal nem kezdek el babrálni. Igazából nem is értem ennek a nagy hajcihőnek az okát, amíg szerzek egy kis víznek valót, a kinti hideg ki is józanít. A hó majd szépen vízzé olvad, a meglelt aszalt gyümölcsökből dobok bele majd párat, majd ha forr. Addig viszont, addig … addig, átöltözhetnék. Levetem lenge len ingem, ami sokat takart, most viszont nyíltan látszik, hogy simán bárkivel elhitethetném, hogy életemben a legnagyobb súly, amit megemeltem az egy levélnehezék volt. Megkésve ébredek rá, hogy karcsú nyeszlettségem mellett valami mást is felfedtem, a mellkasom közepén díszelgő tenyérnyi liliomot. Halványlila vonalú formája mutatja meg milyen formát öltene a lelkem. Erre vigyáznom kellett volna, de valahogy nem érzem a páni félelmet, hogy Karel ezt felhasználná. Sebtében belebújok a száraz ruhákba és a tűz mellé telepszem, a pokróc nyújtotta plusz meleget majd később veszem igénybe.
- Kész a tea!


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Hétf. Dec. 02, 2013 5:15 pm

kellemetlen érzések kavarogtak lelkemben.Nem féltem.. csak elgondolkodtam valamin... eddigi tetteimen, a jó és rossz döntéseken...és azon, mi lenne, ha más lennék. Mi lenne, ha nem kellene pátyolgatni,vagy ha mást kellene pátyolgatni. Yue eközben finom érintésekkel érintette felhasadt bőrömet, ami ugyancsak három rétegből tevődött össze s ugyan úgy volt alatta ér, hús és ami csak kell egy humanoidnál. Nagyot szusszantottam. Sajnálatosan barátom megszagolta a szeszt s kissé fejébe szállva kezdett bámulni.. persze ez már azután volt, hogy lecserélte kötésemet és adott egy meleg, száraz takarót, amivel körbe fogtam magamat.Elsőre én is ezt tettem. bolond voltam, de egy éltere megtanultam, hogy vigyázni kell ezekkel a dolgokkal, mert nem csak elkábítanak, hanem halálba is taszíthatnak. Megdörgöltem szemeimet, melyek olyan nehezek voltak, mint egy templom kupolája. Yue ekkor kezdte alaposan szemre vételezni vágásaimat, bőr szakadások helyét. A múlt parányi történetei voltak ezek. Nem vagyok bölcs, se nagy tudós, aki filozofikusságától hírhedt.
Hozzá ért, mert kíváncsisága egyre csak űzte.. feszültség rebbentette fel szempilláimat , s most kérdőn meredtem rá. Ez a pillanat nem tartott hosszan, de megéreztem a bensőséget benne és azt, hogy most talán kicsit túlságosan közel merészkedett.De baj lenne, nem.. de ehhez jómagam nem szoktam hozzá. Egy társaslénynek természetes, de nekem..annyira nem.
Le tett egy felsőt, nadrágot, de azokat csak megbámult.
- Minden seb egy mese... van amelyik drámai, van amelyik tanulságot juttat eszembe. - szólaltam meg, mindeközben Yu sziluettjét figyeltem, aki öltözött. A szirmok.. és a furcsa motívum nem kerülte el figyelmemet, de nem feszegetem.. ha akarja, majd elmondja...ezután serényen teát készít. Nagyon serény...
- Tudod.. mikor rabszolga voltam, egy mester ember mellett dolgoztam. Kovácsvolt, de akadt egy testvére, aki viszont embereket képzett ki harcra. leginkább nála voltam. Harc alapjait ott sajátítottam el. Majd egy nő vett meg, aki nem csak testőrnek, hanem ágy melegítőnek is használt...majd megszöktem. A sebeket kalandozásaim alatt szereztem... mindennek megvan az ára.. hiszen a tapasztalatot is meg kell szerezni.. nem? - kész lett teánk, amiből szívesen innék. - nem rossz a szabadság, de nem ildomos szabályok nélkül engedni, hogy élj. Az már rég nem jó....de te ezt jobban tudod.. öregebbnek érezlek annál, mint amennyinek kinézel. Míg én szoborként kiestem az idő folyamából, te tapasztaltál, láttál.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Hétf. Dec. 02, 2013 6:13 pm

Elég hajmeresztő kimondani, de, azt hiszem, hogy boldog vagyok, amiért Karel érdemesnek tartott arra, hogy megosszon egy keveset velem az életéből. Ez elmúlt hónapok alatt, az alatt a csekély idő alatt, amióta „létezem”, bárkihez fordultam, mindég elhessegettek. Ne érdekeljen a múlt, se a sajátom, se pedig másé. Összeszorul a szívem, a lelkem, hogy talán valami kegyetlen szörny voltam és így próbálják társaim a világot megkímélni tőlem. Ott van az, amit a piacon műveltem. Tényleg egy szörnyeteg lennék?
Megremeg a kezem, miközben a bögrékbe merem a forró italt, néhány csepp, vöröslő foltot hagy a bőrömön. Ennyit azért kibírok. Megbirkózom a hallottakkal is, bár ugyan azt a keserű dühöt rángatják a felszínre bennem, mint ott a városban, amikor az a ficsúr semmibe vette, eltiporta a bestiák jogait. Persze, ez a világ nem ad jogokat nekik, de érzem, hogy van egy olyan, ahol épp oly szabadok, mint bárki más. Átnyújtom Karelnek az egyik bögrét, ha elvette visszahúzom kezemet és saját bögrémet méregetem. Az érzések összevegyültek a gondolataimmal és egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük, talán a korcs lelkem miatt bolygat meg ennyire a dolog, mert érzem, de még sem.
- Meg… igen. – Félszegen emelem fel a fejem, de nem tudok Karel szemébe nézni, így ez egy hamvába holt kísérlet volt. Újra a bögrét és tartalmát fixírozom, nézem, ahogy a szilva lassan fordul, mint az iránytű nyila. – Öregebb? – Motyogom. – Talán. … - Keserű, rövid életű kacaj tör fel torkomból. – Lehet, hogy te szobor voltál és lehet, hogy én mindvégig temérdek tudást halmoztam fel, de … de most. .. Most nem vagyok több egy összezavarodott kölyöknél! – Hangom halk, de érdekes tónust ad neki a harag, amit a titkolózó társak adnak, a bizonytalanság, amit önmagam iránt érzek, a félelem a jövőtől és a múlttól is egyaránt. – Köszönöm, hogy adtál magadból. Én nem tudom viszonozni, fogalmam sincs ki vagyok … ki voltam, csak napok vannak, homályos foltok és néhány tény. De ennyi! – Talán itt az idő, a lehetőség, hogy talán Karel is tud valamit és most nem zavarhat meg senki. Végre képes vagyok felnézni rá, ha tekintete találkozik az enyémmel, akkor is képes vagyok szembenézni vele.
- Majd ha kipihented magad, akkor talán folytatjuk. – Hiába akarom tudni, hiába másznék bele Karel elméjébe, nem lehet önző, annyira nem, hogy veszélybe sodrok másokat. Ez benső késztetés, hogy képes vagyok más érdekeit a sajátom elé helyezni megnyugvással tölt el. Egy szörnyeteg erre nem képes és ha az voltam, emlékek ide vagy oda, most sem lennék képes rá. Belekortyolok a közben meghűlt italba, pont iható. Néhány legurított korty után pedig leheveredem, elmém visszaidézi Karel szavait és gondolataim ezek köré kezdenek gyűrűzni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szer. Dec. 04, 2013 11:09 am

Yue csendes volt. Elfojtott indulatok kavarogtak benne, és mélyen gondolatainak tengerébe mélyedt. Sok mindenen mehetett át, amiről nem tudok. Hiába ismerem évek..esetleg évszázadok óta...mégis van benne valami idegen, valami, ami másságot kölcsönöz neki. Nem tudom mi történt vele.. vagy Athemmel. Nem voltam ott, nem hallottam s láttam azokat, amiket ők hallottak és láttak. Valahogy kimaradtam, és ez rossz számomra. Miért? Mert az elvesztegetett idő olyan ,mint kiesett emlékek.
Yue nem tudott szemembe tekinteni.. bizonytalanul nyögdécselte szavait. Összébb húztam magamon takarómat, aminek durva szövött bensője teljesen fagyott bőrömhöz simult. Fokozottan melegedtem fel, habár ezt nem éreztem. Át vettem tea adagomat. Ujjaimat megcsípte a meleg, de hagytam, hadd melengesse.
- Mindenki kölyök.. nincs olyan lény, aki teljes mértékben maga mögött tudja hagyni gyermeki énjét. Igaz.. van aki elfolytja magában, megerősíti magát abban, igen Ő már felnőtt. De járjon bármilyen tisztségben,legyen bármekkora hatalma, mindig lesz lelke legmélyén egy bors nagyságú érzés, ami gyermekké teszi magányos perceiben. -de erről nem akarok többet beszélni.Ez csupán az én elgondolásom.
Yue hálálkodása nem csak megható, hanem öröm keltő. Érezteti, azt amit mások nem tudnak.
~Törődik velem..~ futott át agyamon, ami üres kondér gyanánt ásított.Teljesen kiürült fejem és elmémen zsibbasztó fáradtság lett úrrá. De Yue szavai gondolatokat szültek bennem. Kérdőn nyíltak rá szemeim.
- nem vagy másabb mint akkor. Kicsit bizonytalanabb vagy. De nem sokszor találkoztam most veled. De.. valami baj van?
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szer. Dec. 04, 2013 4:05 pm

- Mm. – Fejem a karom nyújtotta párnán fekszik, de ez szemernyit sem gátol abban, hogy megmozgassam. Nem, ez a mozdulat jelentése és megerősítése annak az apró hangnak, amivel jelezni kívántam, hogy nincs baj. A bögrémet már rég messzebb tettem, hogy ha esetleg elnyomna a buzgóság és miután megébredem véletlenül se borítsam fel, ezzel kiöntve tartalmát. A biztonság kedvéért még s utána néztem és le is ellenőriztem, hogy valóban megfelelő a távolság. Az ing, azaz átkozott ruhadarab. Hálás vagyok, amiért felmelegít és megvéd a hűs levegő támadásától, de nem egyszerűen nagy, szörnyen nagy rám és véleményem szerint Karelen is „lötyögne”. Hol itt, hol ott csúszik le és mivel az utóbbi percekben szüntelen mocorogtam, volt mit igazítani rajta, de hiábavaló volt minden igyekezetem, így fél vállat és még ki tudja mit villogtatva inkább a hátamra feküdtem.
- Nem baj … vagy is lehet, hogy csak én érzem annak. – Kezdek bele zavaros gondolataim boncolgatásába, ám ezt szóban teszem meg, bevonva Karelt is a fejtegetésbe. Még hogy nem most fogom ezt megtenni? Lehet ideje volna alaposan körberöhögni magamat, de ő is megmondta, bizonytalanabb vagyok, mint akkor. De vajon, mikor is volt az, az akkor? – Úgy két hónapja találtak rám a Vihar-sziget zátonyainak egyikén, démonok és természetlelkek, a vezetőjük pontosan tudja, ki vagyok. Nem mondta meg, egyszerűen érzem. Ő mondta meg a nevemet és megkért, hogy ne bolygassam a múltam. – Mereven néztem a plafont, miközben kipréseltem magamból minden egyes szót. Kimondva nem tűntek veszedelmesnek, sem pedig kétségbeejtőnek, de zavart, ahogy az arcomat csiklandozó, immáron száraz tincseim is. Elterelgettem őket, sokat egyszerű mozdulattal hátrasimítottam, úgy maradnak, egészen addig, míg Karel felé nem fordítom az arcom.
- Különös és felkavaró volt Athemmel és a veled való találkozás. Ismertek és néha én is úgy érzem, hogy ismerlek titeket. Elég zavaros. – Sóhajtok és Maluqa intő szavai járnak a fejemben, rátelepednek aggodalmaimra és azok összeroppanni látszanak. Nem érdekes, nem fontos. A múlt elmúlt, a jelenben élünk, abban kell nekem is boldogulni. – Ha ilyen barátaim voltak, nem lehettem annyira rossz lelkű. .. Azt hiszem … megpróbálok a mának élni. Majd emlékezem, ha szükség van rá – Eldöntöttem, hogy így lesz! Elfolytok egy ásítást, a fáradság erőt vett rajtam, érzékeimet is tompulni érzem, riasztó ez az iram. Felkönyökölve nézek társamra, mert már merem teljes szívből annak nevezni.
Tényleg ideje lenne pihenned! Nekem meg jár a szám. – Ingatom meg a fejem. - Ezt most minden bizonytalanság nélkül mondom, kapsz két egész percet, hogy eltedd magad holnapra. Ellenkező esetben kénytelen leszek gyerek módjára ágyba dugni. – Mosolytól nevetős a hangom és így az életveszélyes fenyegetés is tompább, de kihívó és magabiztos tekintetem nem hagy kétséget a felől, hogy eleget teszek az elmondottaknak.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szer. Dec. 04, 2013 4:25 pm

Valamilyen szinten megértettem azt, hogy a bizonytalan múlt kutatása elsődleges probléma. De most tényleg ez lenne fontos? Mi van. ha múlt homályába vesző tettek, érzések és kijelentések csak szerte zúzna egy újabb életet? Na persze a régi emlékek halmazára épített új is csak egy bizonyos ideig lesz stabil. Ahogy telik az idő,elő surran egy-egy érzés, pillanat, ami meggyengíti az ujjat.
- Ó.. most aztán nagyon megijedtem.. hideg rázást kapott a nemlétező nyuszis lábbelim.- eldőltem fekhelyemen,s össze húzva magamat nagyot szusszantam.Pilláim össze kapaszkodva pihentek. Gondolataim ismét kiürültek..és másnap kora reggelig lassan új problémák és gondolatok születtek.
Fakopáncs ütemes kopogtatására ébredtem fel. Alapból nem is lenne nagy zavaró tényező, de tegnapi események végett annyira ,de annyira ideges álom ereszkedett rám, hogy nem tudtam és nem is akartam tovább pihentetni magamat. fel ülve kiboncoltam magamat takarómból és felvettem egy inget.Rám koránt sem volt olyan nagy, mint vendégemre, aki most is szuszog egyenletesen.
Megraktam tüzünket és meg gy
jutottam. Nadrágot is húztam, amennyire tudtam sebem végett. majd felkelve nagyot nyújtóztam. Izmaim görcsös össze húzódása engedett, így már vehettem elő felfüstölt hal falatokat, aszalt bogyókat, és persze diót, amit imádok.
Serpenyőt vettem elő, s három nagyobb követ illesztettem a már vígan ropogó tűz köré. Erre tettem a serpenyőt és kinyúlva a havas tájra, havat vettem kezeimbe, amit a magasabb falú serpenyőbe raktam. Ahogy a szép kristályok elolvastak, vízzé álltak össze, szereztem szárított leveleket, amiket bokrokról szedtem. Ezeket bogyókkal szárítettem és engedtem a lassan melegedő vízbe.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szer. Dec. 04, 2013 5:13 pm

Nem hittem, de reméltem, hogy végre vízszintesbe helyezi magát és pihenni fog. Nem lett volna erőm felállni és odamenni hozzá, de még odamászni sem, ha pedig még egy adagnyi történet felidézését kérte volna esti mese gyanánt …hát ott abban a kupacban hever pár szimpatikus, megfelelő méretű serpenyő. Egy határozott és nem túl erős ütés a fejre mérve igen hatásos tud lenni. Visszafojtott kuncogással heveredem le, oldalamra fekve, hogy szemmel tarthassam a jeges fürdő kedvelőjét. Nem, nem hiszem, hogy kedvelni a csontfagyasztó fürdőket és nem is lettem volna képes fejbe vágni. Megmentett, annak ellenére, hogy tisztában volt azzal, hogy démon vagyok. Az emberek nyilai és más fegyverei nem tesznek bennem olyan nagy kárt, olyan nagyot mi!? A felszakadó sebre gondolok az oldalamon, eltűnt, eltűnt miután felöltöttem az igazi külsőmet … Mennyi hazugság ölel körbe egy magamfajta lényt.
A tűz felé nyújtom kezem, emberinek tűnik, a bőr és az alatta nyugvó csontok és porcok alkotta finom „szerkezet”, de semmi emberi nincs bennem. A pokrócért nyúlok, a fáradsággal együtt a hideget is egyre jobban kezdem érezni, magamra húzom a vastag anyagot és még megteszek annyit, hogy az egyik még közelben heverő hasábot rádobom a tűzre. Aztán menthetetlenül elvackolom magam, összegömbölyödve, az orrom hegyéig húzom a takaróm. Kellemesen kesernyés avar és fa illata van, van benne valami nagyon ismerős. Egy ideig még hallani vélem a tűz ropogását és a kint könyörtelenül minden fát megtépő szél süvítését, de hamar elnyom a fáradság.
Valami folyamatosan koptatja a fa kérgét és én nem értem, hogy ezt pont most, éjnek évadján kell csinálnia. Morcosan összébb húzom maga, de a hangot nem sikerül kívül rekesztenem. Aztán valami zizegni kezd, szakaszos, óvatos, de egy parányi folyamatos alaphangot ad. Dacosan hátat fordítok annak az iránynak, ahonnét azok támadnak és már csak egy két elkószált vörös tincs mutatja, hogy a gombóc alatt valaki rejtőzik és nem egy kupac ruha. Aztán támadásba lendültek az illatok, ez így nem fair játék és nem ér, meg ki az ördög áll neki kora hajnalban főzőcskézni. Kíváncsian mászom elő a „gubómból”, hasra hemperedve, még igen csak álomittas ábrázattal ismerem fel az Ördög személyében Karelt. Megrázom a fejemet, de már mosolygok, hiszen ezek szerint jól van és ez igen csak örvendetes dolog.
- Jó reggelt szakács uram! – Köszöntöm vígan, bár egy kevéske szemrehányással a hangomban. Közelebb araszoltam és kicsit feljebb emelkedve meglestem, hogy pontosan mi is készülődik. – Tudok valamiben segíteni, vagy pont időben ébredtem, hogy még ehessek? – Pillantok vendéglátómra, de valahogy egy kicsit kellemetlenül érzem magam. Álmosnak már nem érzem magam, de kipihentnek sem, talán ezért is fejeltem révetegen Karel kezén a tekintetem. Picit megrázkódom és inkább a tűz mellé ülök, fázósan közel, de növényhez méltóan távol. Még a pokrócot is magara húzom, összefogva mellkasom előtt .. fáj, a jel a mellkasomon, de egyenlőre igyekszem eltitkolni és tudomást sem venni róla.
- Hogy érzed magad? Jól aludtál?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szer. Dec. 04, 2013 5:35 pm

Tea vize kezdett karamell színt ölteni. Ahogy oldódott kifelé az egészséget kellő adalék, úgy terjengett az illat is. Reggelinek meg ott van hús. Tegnapi bögréket össze szedve készítettem használatra elő. Barátom elsőre hátat fordított, tudomást sem akarva venni az itteni ténykedésről. Ámde végül megadva magát az illatoknak és apróbb neszeknek csak feltornázta magát az éberség állapotáig.
Nem éreztem hibásnak magamat afelől, hogy felébresztettem. Nem tudok sokáig aludni, ennek fényében csak szenvedtem volna, ha még vízszintesben lennék.
- Nem kell köszönöm. Nemsokára készen lesz a tea, ami felmelegít. Van hozzá méz.. kérsz? - otthonomul választott fa sok rejtett rekesszel büszkélkedik. Nem tűnik zeg-zugosnak, pedig az.
- Jól köszönöm. A seb be fog gyógyulni, ahogy minden egyes horzsolás és karmolás. - letelepedtem közelebb a tűzhöz. Török ülésbe rakva lábaimat, elővettem kardomat, és egy fenő követ, amit még madár létemben loptam egy piaci kovácstól. Nem vette észre.. szerencsére.
- Elég nyúzott vagy. Ma csak pihenni fogsz.. kinn sűrű pelyhekben esik a hó s iszonyat szél kotor. Nem ajánlatos ilyenkor kimerészkedni. . érezni vélem kezemre tekeredő pillantását, s kissé elcsigázott személye eléggé mulatságossá vált.. főleg a torzonborz hajzuhatag végett. Elsőre meg pillantva akaratlan rándult szám vigyorba.
- Tegnapira vissza térve megmondom neked mi lehet a bajod. Azt mondom neked Yue, hogyne azt kutasd, hogy ki voltál akkor... mert az akkor volt. A múltba nem szabad folyton kotorászni mert vissza rángat és teljesen elszigetel. Tanulj meg a jelenre és jövőre koncentrálni. Légy önmagad, úgy, hogy fogadd el mostani állapotodat.kezd el előröl az életedet. Ne akard kikövetkeztetni akkor mit tettél volna egy döntésnél.. hanem dönts úgy, ahogy most jónak látod.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szer. Dec. 04, 2013 7:06 pm

A méz hallatán már is derűsebb az arcom is és mohó bólogatások közepette esedezem, na jó, azért annyira nem vágyom a természet édes nektárjára, de a mohóság valóban ott csillog zöld íriszeimben. Kérek, méghozzá nagy lelkesen, már nem is sajdítom szívem azzal, hogy nem segíthettem a reggeli készülődésben. Talán már most fel kéne tűnnie, hogy valami nincs rendben. A reggeli napfénynél, amikor éppen csak megerősödik ereje, nincs is jobb és ezért, ha megtehetem, hát sohasem mulasztom el. Bár, most éppen aligha törte át a vastag felhőket az éltető fény, a szél hangja még mindig erős. Vajon, a hó is esik még? A bejárat felé vándorol pillantásom, aztán vissza vendéglátómra és lassan bólintok szavaira.
- Ennek igazán örülök. Egy kicsit aggódtam, hogy mihez kezdek, hogyha belázasodsz, vagy valami hasonló. – Megnyugtató tudni, hogy jól érzi magát, de van bennem egy aprócska igazság utáni vágy, hogy vajon tényleg úgy van ahogy mondja. Vagy, amit mond,azt csak azért teszi, hogy ne aggódjak. S lám, máris más miatt erőltetem tekervényeimet. Ám, cseppet sem bánom, inkább aggódom más egészsége és boldogulása miatt, mint a sajátom miatt és milyen érdekes, hogy erre egészen tegnapig nem is jöttem rá igazán. Talán éreztem, a piactéren állva, de valamiért nm tudatosodott bennem. Az egyre élesebb pengén elsikló fény az, ami kirángat gondolataim közül, de ez nem akadályoz meg abban, hogy azok nélkül, üres fejjel lessem a mozdulatokat. Gondos és tapasztalt, én már biztos kicsorbítottam volna.
- Én? – Húzom fel szemöldökömet meglepetten és még el is nevetem magam, bár ahogy meggörnyedek már annyira nem nevetséges, de nem csuklik el a hangom és mire visszaegyenesedem már nyoma sincs arcomon a fájdalomnak. – Ezt nekem kéne mondanom neked, de valóban nincs ellenemre egy kis semmittevés. – Végigfut a hátamon a hideg és maradt, hogy táncot járjon minden porcikámon, de nem dideregtem. – Nem kell aggódnod, nem szeretem a hideget, nagyon nem. Most csak, akkor tenném ki innen a lában, ha muszáj lenne. – Egy leheletnyivel szorosabbra húzom magam körül a pokrócot, amit egy kézzel könnyű megmarkolni, szorítani, egészen addig míg az ujjak bele nem fehérednek. De a halott anyag nem tud rimánkodni, hogy szoros, hogy méltatlanul bánnak vele és ez most az én nagy szerencsém. Tévelygő pillantásom, amivel újra és újra felfedezőútra indulok komótosan a kis szobában, még elcsípi azt a kópé mosolyt. Most jut csak eszembe, hogy talán a külsőm valóban von némi kívánnivalót maga után, de nem készülök bálba menni, jó lesz az kócosan is. Apránként dülöngélek jobbra-balra már egy jó ideje, aztán egyik alkalommal nem szakítom meg a lendületet, eldőlök, fekve kényelmesebb és talán jobb is, ahogy kinyújtom lábaimat. Vörös szálak és egymásba gabalyodó tincsek terülnek el, nem kevés hullik arcomba is, vörös ködbe vonva látásom, de ahogy megmozdítom a fejem lassan mindegyik lesorjázik.
- Igen? – Felkapom, de leginkább csak a pillantásom Karelre és türelmesen végighallgatom, pont azokat hallom vissza, amikre pár perce és néhány órája döbbentem rá. Jó hallani, egyfajta visszaigazolás bizonyíték arra, hogy nem látom olyan rosszul a dolgokat, legfeljebb egy kicsit megkésve jutok el odáig. Talán … meglehet .. szólnom kéne? – Így lesz … - Beharapom alsó ajkam, így nem jajdulok fel. Elengedem az eddig gyötört anyagot és mindkét kezemet a liliom, tenyérnyi alakjára szorítom, mintha .. és nem tudok szólni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Hétf. Dec. 09, 2013 12:58 pm

Semmit tevés..jól hangzó szó, amit lehetne sokszor használni. A probléma csupán annyi, hogy a semmittevéshez az állandó fekvés, pihenés párosul, amit ma nem szeretnék tenni. Kicsit pakolgatna, hiszen tegnap esti beesésük kisebb kupit eredményezett. Noha Yue nagy részben össze rakta a felsőket,nadrágokat és kötszernek valókat, mégis bántja szemeimet. Minden zsigerem azt mondogatja, most tényleg nem lenne jó ötlet takarítani, mert a hideg lassacskán kiszívja izom rostjaimból az alváskor felhalmozódott energiát, amire szükségem lehet.
Yue felnevetett, de testének tartása kicsit másabb lett. mintha fájdalma lenne. Elsőre nem is vettem komolyan az esetleges jeleket. Vidám volt, talán kicsit nyugodtabb is, mint égen. Újbóli találkozásunk idején eléggé gondterheltnek véltem s idegen csillanást fedeztem fel szemeiben. Ám a megkínzó rosszulléthez hasonló érzet kezdte uralmát kiterjeszteni barátom felett s ennek megfelelően változott pozíciója. Elfeküdt. Hirtelen és gyorsan. Első másodpercekben megrémültem. Nem vagyok orvos, nem tudom mi baja lehet, de itt bizony bajok vannak.
Ajkaiba harapott..azokba a kissé kitikkadt ajkakba, amik nemrégiben kacajt engedtek a világra.
~Mit tehetnék?~ agyam kerekei fájdalmas nyikorgással kezdtek felgyorsulni. Ahhoz, hogy segíteni tudhatnék, rá kellene jönni mi baja lehet. Külsőre épnek tűnik. Mellé másztam, és sarkaimra ülve figyeltem alakjának vonásait.
- Yue..mi a baj? Hol fáj? - nem tudom tudok -e segíteni, vagy nem. Kisöpörtem némi tincset nyakából, s homlokára helyeztem bal tenyeremet. Puha tapintású bőre nem lázról árulkodót.. ellenkezőleg..!Végig tapogattam karjait, oldalát, nincsen-e véletlen valami seb, ami elkerülte figyelmemet. De nem volt... tudtam, hogy nem könnyű őt úgy legyűrni, fekvésbe kényszeríteni..de ez teljesen más volt.
- Betakarlak.- határoztam el magamat.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.