Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Erdőség,közel a vízhez

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Szer. Dec. 11, 2013 4:52 pm

Egy árnyék kúszik felém, lehunyom szemem, egy egész pillanatig sötét van, de a tűz árnyéktánca átsejlik a vékony bőrön. Sajnálom! Nem akartam, hogy aggódj! Az árnyéknak tömege lesz és elfogja a tűz perzselő melegét, de hiába fázom, jól esik, hogy nem bántak forróságukkal az éhes lángok. Erőt kell vennem magamon! Pilláim éppen csak elválnak egymástól az előttem ücsörgő alakot még is tisztán látom, már nem is fáj, hitegetem magam, ahogy a tehetetlenség finom ráncaival találom szemben magam. Langymeleg tenyere homlokomra simul, hálás vagyok és valamivel nyugodtabb is, de egyetlen érintése, még a gyógyítóké sem űzi el azt, ami kínoz. Tudom, mi okozza?!
Testem, akár egy rongybaba, képtelen vagyok akár csak egy kicsit is ellent mondani a szelíd kényszernek. Érzem, ahogy Karel bűnös után kutat, de nem találhat egyet sem, olyat nem, amit ember fegyvere ütött. Akkor van egy, amit nem haladó ejtett rajtam? Lassan forognak elmém fogaskerekei, válasz után kutatnak és küzdenek az elhatalmasodó érzettel. Pilláim lecsukódnak, egy percig is talán csak a tűz ropogása és Karel lélegzetének hangja ad minden „zajt”, félelmetes és riasztó, mintha csend el akarna venni tőlem mindent. Nehezen jutok újra az odú képéhez, Karel tekintetét keresem, riadtságon az mód szertefoszlik, ahogy meglelem alakját. A takaró nehéz, túl nehéznek tűnik és amennyire most tőlem telik ellenkezem, hogy ne húzza egészen a nyakamig a súlyos szövetet, de jól esik, tagjaim lüktető zsibbadás alábbhagy. Váratlanul lesz annyi erőm is, hogy Karel keze után nyúljak, esetlen a kutató mozdulat, de ha elkapom már fáradtabban fogom meg ujjait.
- Itt … - Talán nem tudom kezét elvonszolni a mellkasomig, de elengedve kezét, sajátomat még rá tudom ejteni. - ..itt fáj. – Egy halk kis sóhaj zárja magába a következő hullám ostromát, legyűröm. Míg múlni nem látszik, nem szólok és inkább szemfedeleim sötétségébe menekülök, de utána dacosan, kis túlzással harciasan nyitom fel szemeim. Borzasztóan rossz, még a legapróbb légvétel is, mintha bordám tört volna, ahogy megfeszül bensőm és csak rosszabb, ahogy a levegő eltűntével összeesik. De csitul, érezni vélem, hogy a fájdalmat egyre inkább átveszi a tompaság.
- Túlerőltettem magam. – Suttogásnál nem megy hangosabban és azt a rekedtesen eltompuló élt sem tudom mellőzni a szavaimból. – Nem viselem jól a hideget és nem lenne szabad róka alakban sem mászkálnom, legalább is … mikor ilyen kevés a fény. – Lassan követik egymást a szavaim, de most már futja egy halvány mosolyra. – Láttad ezt ugye? – Mellkasomon megjártatom ujjaim, hogy egyértelmű legyen mire is gondolok. A virág szinte élő mására, amit látott. – Ez vagyok én, egy virág… nem tehetek meg dolgokat, amiket más démonok igen, viszont képes vagyok arra, amire mások nem. Például. – Hangom a szorongást enyhítő szándékkal kacagósan ível felfelé. – Hogy így össze essek! De .. egy kis pihenés és holdfény, már is jobban leszek… Nem kell aggódnod.Milyen jól hazudsz! Dacosan söpröm el a rosszakaratú hangocskát, nem hazudtam csak akkor, ha nekem is hazudtak.
- Kérhetek egy kis vizet? – Egy teljesen életképes vágy lett rajtam úrrá, a szomjúság és én ezt jó jelnek veszem. Egy haldokló virág már az éltető vizet sem kívánja. – Lehet ez most fura lesz, de az ingemet is bevizeznéd …- Persze ebben az a problematika, hogy ki kéne belőle bújni és hogy hideg lesz, de .. de … szomja vagyok.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Karel on Szomb. Dec. 14, 2013 1:08 pm

Magyarázatok... jó lenne mindenre megkapni, megérteni az éppen lefolyó cselekményt... annyira rosszul érintett,hogy csupán az okozatot szemlélhettem tétlen bámulással,de magát az okot nem ismerhettem. Yue szenvedett. Nagy fájdalmai lehettek, amik megsanyargatták őt. Ám az enyhülő görcs lassan eresztette ki karmai közül a meggyötrőt tagokat, ízületeket és a lelket. Nem sajnálat vett erőt rajtam, hanem az aggodalom. Féltem, hogy most fog kihunyni benne azon láng, ami élettel pumpálta tele zsigereit. Fájdalmasan hosszú másodpercek teltek el,mire megszólalt. Noha igyekezett megnyugtatni, nem hittem neki s ugyan olyan ijedt arccal bólintottam kívánalmára, mint az eltelt időben.
Mázsássá vált lábaim izomzata csikorogva engedelmeskedtek akaratomnak. Nem akartam magára hagyni. Fel állva egy mélyebb tálat vettem elő, amivel felszerelkezve kimásztam a fehéres esőbe, és a földre ejtett , össze kapaszkodott kristályok patyolat szőnyegéből szedtem bele. Erőteljes szél táncolt végig a környéken, meg bolygatva a hó fátyolt. Hideg volt.. mardosta sápatag arcomat, de nem foglalkoztam vele. Merevre fagyott újakkal,alaposan megpakolva a tálat vissza surrantam melegebb odúnkba. Benn még ropogott a tűz, Yue viszont feküdt.igaz több élet volt benne, és talán jobb színben festett , de akkor is... fejemben csengett pár szava.. végül a hóval teli edényt a tűz melege mellé toltam.
Addig is reggeli teának való vízből poharába töltöttem.
- Tessék barátom.. itt van a víz. van még, és lesz is. Segítsek felülni?- suttogtam alig hallható hangon. - Amint megolvad a kristály halmaz, be nedvesítem a felsődet....picike virágszálacska.- ezt már vigyorogva mondtam. nem szeretném kimutatni aggodalmamat, mert ha negatív módon kezelem a helyzetet, avval nem tudok neki nyugalmat biztosítani, s talán azon fog idegeskedni, hogy rossz a hangulat. Igyekeznem kell vidámabban fogadni az esetlege kívánalmakat.
avatar
Karel
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Egy dió minden felett!
Ha a falánkság fájna, én üvöltve fetrengenék.
Dióból sosem elég, mert a dió finom, a dió egészséges, a dió megnyugtat ...

Hol? : Erdők, városok...bárhol.

Ismertető jegy : Szemei.
Kaszt : Vándor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Yue on Csüt. Jan. 02, 2014 8:03 pm

Halk sóhajjal fordítom fejem oldalra. Aligha törtem meg Karel ijedségét és lassan moccanó alakja csak arra emlékeztet, hogy neki sem volt könnyű és még oly kellemes sem az elmúlt néhány órával ez előtt történtek. Egy új kívánság is csatlakozik az egyre kellemetlenebbé váló szomjúsághoz, méghozzá, hogy nem akarok egyedül maradni. Utána nyúlnék, pedig csak néhány araszt, ha megtett, de tovább fog menni, ki a hidegbe. Ujjaimmal jobbnak látom a takaróba markolni, így sikerül megállni, hogy maradásra bírjam Karelt. Hideg van, odakint nagyon hideg van.
Tekintetem követi alakját, míg azt el nem nyeli az odú bejáratának sötétje, ha tesz is valamit, kevesebb, mint a mókusok halk motozása az odvakban. Kényszeredetten kapaszkodom a sötétségbe és biztatom magam, hogy mindjárt visszajön, a pillanat perccé érik és a következő is. A sötét egy pillanatra egészen mélyé válik, aztán láng pirosától árnyalttá. Pilláim meglepetten rebbennek szét és csodálkozó pillantásom pontosan a vidáman, szinte kacagóan lobogó tűz aranyló nyelveire esik. Elpilledtem volna? Kérdésem megválaszolatlan marad, illetve nem azt a választ és nem is olyat kapok, ami illene hozzá. Karel válaszol, hangja meglepően közelinek tűnik és persze, hogy megkérdem magamtól mikor is tért vissza, de nem tudom, ahogy azt sem, hogy a pillanatnak tűnő szendergés még is mennyi időt ölelt fel.
- Megpróbálom és ha … - Nem megy, akkor segíthetsz.. e képen fejezem be a mondatot, ám szigorúan csak így, gondolatok képében. Közben igyekszem félretúrni a takaró egy részét, nehézkesen megy és éppen csak meggyűröm, még is olybá tűnik egész nagy szeletet hajtottam odébb belőle. Megtámaszkodom, de karomon végigfutó reszketés ékesen példázza, hogy sokra vágyom .. túl sokra és visszahuppannom azt a nagy nehézségek árán megszerzett néhány millimétert. Tehetetlennek érzem magam. Sikertelen kísérletem után inkább le is hunyom a szemem, de fekve nem lesz tanácsos akár csak egy korty leküldésével is próbálkozni. – Azt hiszem a víz mellet a segítségedet is elfogadom. – Nem kell erőlködnöm, hogy mosolyba forduljon arcom minden szeglete és arra is vetemedek, hogy nevessek. Értékelem a próbálkozását és örülök, hogy próbál nem csak a hol mi rossz lehetőségekre gondolni, most és erre még sem azzal felelek, hogy egy démont nem kell féltenie.
- Igazán el leszek kényeztetve, csak aztán nehogy cserépbe ültess. – Tűnődő és mosolygó hangon igyekszem valami poént kicsikarni magamból, de aligha sikeredett maradandóra és kacagtatóra. De, lehet most elég a szándék és ha végre a közelembe kerül a bögre, leginkább a tartalma, akkor abból mohón kortyolok egymás után, levegőt sem véve, míg el nem fogy. – Ezzel életet mentettél! – Tartását kihasználom, nem szándékosan, de pehely súlyom most neki támasztom, bőrének langymelege kellemesebb, közelibb, mint a tűz dúvad perzselése. – Fázom … - Motyogom halkan, nagyon halkan, bár nem tűnik úgy, hogy ki is mondtam. – Esik még odakint a hó? – Ez a kis kérdés elgondolkodtat és emlékeztet valamire, Karel hideg ujjaira. – Átfagyhattál. – Teszek egy kísérletet az önálló ülésre(?), talán megmaradok.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőség,közel a vízhez

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.