Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Az erdő mélyén

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szomb. Jan. 04, 2014 1:35 pm

Az éjelf gyerek leültmellém és elkezdett mesélni. Elmondta mért akarja megölni a rabszolgakereskedőket majd mikor látta hogy nem akarom továbbengedni éjszaka belekezdett élete történetébe. A hosszas beszámoló közben úgy evett mintha egy hete nem látott volna ételt.
-Mond csak!-szakítottam félbe amikor egy zsíros falat miatt szünetet tartott.-Ha lenne segítséged megölnéd őket?
Felnézett a bordák mögül és az arcomat fürkészte. Majd egy nagyot nyelt.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Jan. 04, 2014 1:50 pm

Láttam az arcán, hogy komolyan gondolja. Képzeld csak el, egy harcos segítene legyőzni őket.
-Ha segítesz a teljes zsákmány a tiéd, és ez a marék kincs is.- mondtam az erszényemre mutatva - de csak akkor támadsz amikor szólok.- tettem hozzá. Mégis csak az én bosszúm, jogom van a kedvem szerint formálni.
-Benne vagy hát?
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szomb. Jan. 04, 2014 6:57 pm

A gyerek fellelkesült a kérdésemtől. Lehetőséget látott a bosszúja beteljesítéséhez. Szinte azonnal tudta hogy mit akar csinálni.
-De csak akkor támadsz amikor szólok.-nézett rám meredten. Nocsak hogy felvágták a nyelvét. Mondjuk abból amit az életéről elmondott kiderült hogy nem tudott sok illemet tanulni. Sebaj. Majd okítom ha túl messzire megy. Az igazság az hogy tudom kiket üldöz. Ma kerültem ki egy rabszolga kereskedő csoportot. Meg voltak rakva árúval. Egy nagy csapat gyerek és néhány kívánatosabb nő. Ha egyedül akar velük szembeszállni esélytelen. Márpedig szembe fog szállni. Ez látszik a szemén. A rabszolgahajcsárok lassan haladtak mert a rabszolgákat körülményes kísérni. Egy éjelf ha fut simán utoléri őket holnap délre. Fiatal. Nem kontrollálja az indulatait. Nekik ront és meghal. Valahogy rá kell vennem hogy hallgasson rám.
-Benne vagyok. Egy feltétel. Te sem támadsz ameddig nem mondom.-egy csalfa mosoly terült szét az arcomon.-Ma nem megyünk tovább. Késő van és fáradt vagy. Ha minden jól megy holnap délre utolérjük őket. Csak feltételezem hogy nekem nagyobb a harci tapasztalatom. Szólj ha esetleg tévednék. Mindenesetre én határozom meg holnap a taktikát. Értetted? Most pedig aludd ki magad. Nem akarom hogy leüljenek mint egy kutyát.
Azzal lefeküdtem és becsuktam a szememet. Nem vártam a válaszát. Ha akarja hogy segítsek akkor nem vagyok hajlandó vitázni. Ha nem akkor meg semmi közöm ahoz hogy mit tesz.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Jan. 04, 2014 9:41 pm

Ezt nem hiszem el. Sötét van. A nyamvadt emberek az orruk hegyénél se látnak tovább, mi viszont kiválóan látjuk őket. És ez a szerencsétlen mégis aludni akar, és majd pont akkor indulna, amikor ellenségeinknek kedvezne vele?
Hatalmasat reccsen ujjaim közt az indulatomban elkapott nyílvessző. Azaz az ujjam roppant. A nyíl öntöttvasa állta a megpróbáltatást.
-Tényleg le kellett volna lőnöm amikor megláttam?!
Vagy most, álmában? De ha viszont segít akkor mégis megérné életben hagyni.
Kicsit odébb húzódtam. Már nem bíztam ebben a férfiben. Valami megmagyarázhatatlan. Talán valami hátsó szándék. Majd kiderül.
Lekuporodtam egy fa tövében. De még nem aludtam el. Ha valamit igazán megtanultam, az az, hogy ne bízzak meg senkiben.
Csendben a szütyőmbe nyúltam, majd a tőrömért. Egyetlen barátom már készséggel várta hogy segíthessen. Rámászott a pengére, és módszeresen végigcsepegtette a halálos nedűvel. Ha esetleg megtámadna álmomban az idegen, ez a kis pókméreg majd újra álomba nyomja, de ez esetben örökre.
Lecsuktam a szemem.
Hirtelen sikoltásra riadtam. Nem messze tőlünk két bestia egy lányt hurcolt. Még sose láttam bestiát, de azonnal felismertem őket. A szaguk, a mozgásuk elárulta mi létük. Talpra ugrottam. A lány felém fordult, és a nevemet kiáltotta. Elema volt az. Mégsem az ő testét találtam meg? Talán volt testvére és az övét? Nem értem. De nem habozhattam. A bestiák a lány kiáltására észrevettek. Két villámgyors mozdulattal, már repült is a két vessző. Oly erővel lőttem ki, hogy az íj beleroppant. A bestiák holtan rogytak össze, a koponyájukon átfúródott nyilaktól. Elena is összerogyott, de egy ugrással ott teremtem és elkaptam, mielőtt a földre hullt volna. Csurom vér volt. Fölé hajoltam. NEM! Nem lehet! Se légzés, se szívverés. A sors adott egy második lehetőséget hogy megmentsem, és én megint kudarcot vallottam. Az őrület határára sodort a fájdalom. Elena vére rácsurgott a kezemre, és törzsemre. Ahol hozzám ért, lángra kapott a bőröm. Mozdulni se bírtam. Lehunytam a szemem és zuhanni kezdtem. Végül mint egy villámcsapás, összerándultam és felültem.
Épségben vagyok! De Elena teste eltűnt. Furcsa érzés vett erőt rajtam. Álom volt. Életem első álma.
A reggel mint vakító gyilkos vágott a szemembe. Hát eljött a nap.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Vas. Jan. 05, 2014 10:54 am

Még bosszankodott pár percig és motoszkált valamivel aztán lefeküdt ő is. Szokásomhoz híven kipihenten ébredtem. Helicről ez nem volt elmondható. Átizzadta az ingét és láthatólag egész éjszaka forgolódott. Karikásak voltak a szemei. Talán rosszat álmodott. Összepakoltam és eloltottam a tüzet. Felcsatoltam a pajzsomat a hátamra a kardomat a derekamra és a sisakomat beleakasztottam az övembe. Indulásra készen állok.
-Északnak megyünk.-mondtam.-Ott voltak a nyomaik. Ha megtaláltuk akkor futva követjük. Ha minden jól megy délre utolérjük őket. Estiig észrevétlen követjük és este lecsapunk. Ellenvetés? Indulhatunk?
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Vas. Jan. 05, 2014 3:35 pm

-Hogy indulhatunk-e? Na ná!- vágtam rá, habár nem voltam valami friss a megrázó élményekben teli éjjel után - A nyomok miatt nem kell aggódnod. Ahogy mondtad észak felé mennek, és már fél nap járás előnyük van. Húsz ló, és két szekér dübörgését csak egy földrengés lenne képes elnyomni, szóval ezt bízd csak rám.
Megettük a tegnapról maradt húst, és indultunk is. Mivel nem kellett a nyomokra figyelni, a fák közt szaladtunk. Így azt is elkerülhettük, hogy az esetleges lemaradó őrszemek észre vegyenek minket.
Az út során csak kevésszer álltunk meg, és idő híján csak gyümölcsöket ettünk. Még le se ment a nap, és mi már halló távolságra voltunk tőlük. Úgy volt ahogy megmondtam. Húsz lovas, két szekér. Ezeken szállították a foglyokat, akik már mind kimerültek a menetelésben. A menetet még 10 páncélos követte. Nekem már kész tervem volt, de most vártam, nehogy a társam csőbe húzhasson ismét.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Vas. Jan. 05, 2014 4:28 pm

Azt hihetné az ember hogy állig páncélban futni nehéz. De nem nekem. Mindig rajtam van a páncél. Bonyolult levenni és se időm se szolgám nincs. Inkább úgy döntöttem hogy magamon hordom mindig. Funor halála óta amúgy sem volt időm megállni. A bosszúszomjas éjbanyák mindenhova küldtek utánam embereket. Talán majd ha elcsitulnak a dolgok akkor változtatok de addig nem. Hogy ezt mért mondom el? Csak hogy tisztázzuk. Az izomzatom néhány év folyamatos páncélcipelés után mindenhez hozzászokott. A páncélban futás nem okoz nagyobb gondot mint bárki másnak a páncél nélkül. A tervezett időhöz képest mégis később érkeztünk. Alig tudtuk estére beérni a kereskedőket. Hecil folyton pihenőt kért. Mindent megevett ami az útjába került. A maradék húst reggelire, és az útközben talált gyümölcsöket. Sebaj. Fiatal elfecske. Had egyen. Had pihenjen. Lessz majd hogy tudja magát türtőztetni. Csak nehogy a barátainak késő legyen.
Estére utolértük őket. Két szekérnyi rabszolga és harminc haramia. Ahogy lement a nap letáboroztak. A rabszolgákat kikőtötték és tüzet raktak. Megpróbáltam közelebb osonni. A kardom azonnal felizzott zölden. Furcsa. Eddig nem csinált ilyet. Bajt sejtettem. Varázslat van a közelben. Egy varázsló. Mérföldekről megérzem a bűzüket. Hecilnek elmutogattam hogy kerülje meg a tábort északról. Én délről megyek. A túloldalon találkozunk. Ha ismerjük a terepet és az ellenfeleket akkor mehet a tánc. Fél úton járhattam amikor az egyik lovas közelébe értem. Vékony cingár ember volt és nem volt páncélja. Hosszú köpenyt viselt és bot volt nála. Egy ember mágus. Ha nem intézzük el először akkor mindennek vége. Remélem Hecil nem csinál semmi őrültséget. Gyorsan a találkapontra siettem és vártam.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Vas. Jan. 05, 2014 5:18 pm

Miután elváltunk, észak felől közelítettem meg a tábort. A magas aljnövényzetben alig egy köpésnyi távolságról figyelhettem meg ellenségeimet. A rabok kiéhezve, összetörve feküdtek egy halomban. A katonák vidáman beszélgettek. Valószínű soha senki nem mert szembeszállni eddig velük. Alaposan szemügyre vettem mindent. A gyalogos katonák fiatal zsoldosok voltak egytől egyig. A lovasok viszont tapasztaltabb harcosok. Tenyerem, és fülem a földre helyeztem. Hallgatóztam.
-Sietnünk kellene. Holnap el kell érnünk a várost, különben nem fizetnek a szolgákért semmit.- jött valahonnan a hangfoszlány. Tehát nem lesz több esélyünk. Ma végeznünk kell minddel. Csendben tovább osontam a megbeszélt találkozóhelyre.
Mikor odaértem Fealoce már ott várt. Vagy tényleg ilyen gyorsan végzett, vagy valami nagy baj lehet. De már nincs választás. Számomra nincs. Röviden vázoltam elképzelésemet.
-Van egy merész, de megvalósítható tervem. -mondtam, és még mielőtt közbe szólhatott volna, gyorsan folytattam - A sötétben csak mi látjuk őket. Nyílt terepen használhatják a lovaikat, az erdőben viszont azokat sem. Lelövöm a vezetőket, hogy megzavarodjanak. Aztán becsalom őket a fák közé, te pedig a nyílt roham helyett egyesével szállhatsz szembe velük. Én a rejtekből nyilazok rájuk tovább. - fejeztem be. Vártam mit szól hozzá. Ha ismerne tudná, hogy akire rászegezem íjam, nem menekülhet, mint ahogy azt is, hogy olyan gyorsan lövöm ki a vesszőket, hogy ha lelövöm a melletted állót, hamarabb kapsz te is, és még két másik is egyet-egyet a szívetekbe minthogy bármit is észrevennél. De eddig úgy tűnt, csak a gyereket látja bennem, és nem a tapasztalt vadászt.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Jan. 06, 2014 7:15 pm

-Egész ügyes.-suttogtam.-De apró kezdő hibákkal van tele. Ha gyorsan lősz le tudsz szedni öt embert mire észrevesznek. Még ötöt mire elérnek ha nem ijedsz meg egy csatalótól. Márpedig ez szinte kizárt. Mit teszel a többi hússzal ha ideérnek? Én sem vagyok mindenható. Ezenfelül gondunk akadt. Van egy mágus velük. Ha az védi őket valami hókuszpókusszal akkor nem tudod lelőni őket. Ha mégis a tervedet követnénk és elkezdenénk hátrálni az ismeretlen terep miatt nem tudjuk hova hátrálunk. Lehet beszorulunk. Honnan tudod hogy nem fogják a rabszolgákat túszként használni?
Maga elé nézett és gondolkodott. Láttam hogy nem futotta át ezeket a lehetőségeket és most latolgatja mi lett volna ha... Ugyanakkor nem szabad elfelejteni hogy bátorságból jelesre vizsgázott. Lehet azért mert nem ismerte egy fegyveres harci értékét de az elmesélt történetéből ezt kizártnak tartom. Szimplán csak nem félt. A hibák kijavíthatóak. A hideg fejjel gondolkodás tanulható. Remek harcos lesz. De most nincs idő merengeni.
-Loptál már lovat?-kérdeztem. Ingatta a fejét.-Na mindegy. Csak gondoltam hasznos lehet. Odamész és csendben megölöd a lovak őrét. Megnyugtatod a lovakat és eloldod őket. Elindulsz arra amerről jöttünk. Utána vársz rám. Értettél? Én addig megölöm a mágust. Még kitalálom hogy. Utána becserkészem a rabok őrét. Eloldom a rabokat és utána találkozunk. Lóra ülünk és hajnalig lovagolunk visszafele. Fontos hogy lassan és csöndben csináld amit csinálsz. Van időnk. De ha felkelted a tábort akkor halottak vagyunk. Azüldözőkről később beszélünk. Menni fogy?
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Hétf. Jan. 06, 2014 9:30 pm

Egy mágus van velük! Szinte megfagyott a vérem. Nem tudom pontosan mi féle hatalmuk van a mágusoknak, de rögtön sejtettem, hogy tőle egyedül jobban félhetek, mint a másik huszonkilenctől. Az pedig, hogy túszokként használják fel őket, tényleg meg sem fordult a fejemben. Ez nem taktika, vagy ügyesség. Ilyet egy harcos nem tenne. Bár ezek csak hitvány férgeknek mondhatók az ártatlanok legyilkolása, és elrablása után.
De Fealoce terve jónak tűnt. Tényleg elég tapasztalt harcos lehet. Persze megértem, hogy nem megy bele a vakmerő vérontásba. Nem ő vesztett el mindent. De bosszúm ezen az úton is beteljesíthető. Azt nem kétlem, hogy üldözni fognak, akkor pedig előbb vagy utóbb leszámolunk velük.
Még egy dolog lepett meg. Nem érdekli a zsákmány. Ki lehet ez az alak? Egy kóbor jótevő? Egy szabadnapos igazságtevő? Vagy csak szimplán utálja a rabszolgatartást? Vagy valami személyes? Majd ha mindennek vége megkérdezem tőle.
Lovat pedig nem loptam. Élelmen kívül soha nem loptam semmit. De ezzel nem lesz gond. Mindig is jóban voltam az állatokkal. Valahogy kölcsönösen szeretjük egymást. Lehet hogy azért, mert a magamfajta két lábon járókkal nem jövök ki túl jól? Szóval hallgatni fognak rám.
Amit bizton megígérhetek az a csönd. Ha azt mondanám hogy olyan simán járok, mint a macska, hazudnék. Lekörözöm őket. Talán a menyét lenne a megfelelő hasonlat. Puha talpam már sokszor bizonyított. A mocsárban cuppanás nélkül becserkészni a vadat, a faluban a mozgó gerendákon nyikordulás nélkül elemelni a húst, és a kenyeret. Ez a terep gyerekjáték lesz.
-Jobb lenne, ha te jönnél a lovakhoz, és nem én hozzád. A paták dobogása felébreszti az alvókat. - mondtam hirtelen - A foglyok kiszabadítását hagyd rám nyugodtan. Őket is a lovakhoz hívom. Te inkább a tűzre figyelő őrt némítsd el, és oltsd el a lángokat, miután végeztél a mágussal. Így több időnk lesz, és a foglyok biztosabban menekülhetnek. - vetettem fel az ötletet. Ez az utolsó simítás. Amint rábólint indulok.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Jan. 06, 2014 10:43 pm

Bólintottam és eltűntem Hecil szeme elől a sötétben. Arrafelé haladtam ahol a mágust utoljára láttam. Minden lépés után élénkebb színe lett a kardomnak. Mégsem volt erősebb a fénye így a lopakodást nem akadályozta. Az egyik sátor mellett kirajzolódott rajta a mintázat mint mikor még Illitar úr tartotta a kezében. Tudtam hogy ott a mágus. Csak türelem. Időt kell hagyni Hecilnek. A tőrömmel felhasítottam a sátor ponyváját. Olyan csendben csináltam ahogy csak tudtam. Mégis az éjszakai csendben olyan erősnek tűnt mintha kürtöt fújnék meg. Szerencsére a rabszolga-kereskedők mélyen aludtak az őrök meg nem figyeltek. Beléptem a sátorba. A mágus békésen aludt. Előrántottam a kardomat és a mellkasa fölé emeltem. A mágus teste furcsán elszíneződött. Egy fényes réteg húzódott arra a részre ahova a kardom hegye mutatott. Attól távolabb azonban vékonyodott. Elmozdítottam a kardomat a nyaka felé. A vastag fényes rész azonban követte a pengémet. Hmm már emlékszem mért gyűlöltem meg a mágusokat. Most már mindegy. Késő visszafordulni. Remélem Hecil előbb a lovakhoz ment és lesz ideje menekülni ha rosszul sül el a dolog. Egy lehetőség van. Két marokra fogtam a kardot és teljes erővel nekitámaszkodtam a mágus mellkasának. Illitar remélem látsz és segítesz.
A kard felszikrázott ahogy a mágikus pajzshoz ért de nem állt meg. Az zöld penge úgy hatolt át a pajzson mintha ott sem lett volna. A mágus egész testéről mintha leesett volna az üvegborítás. Először pókhálósan megrepedt majd szilánkosra tört és semmivé vállt a mágikus pajzs. Alatta már csak egy hétköznapi ember feküdt a mellkasában egy arasznyi széles hajlított pengével. Ahogy a mágus szeméből kiveszett az életet jelző utolsó fény úgy halványult el ismét a penge. A férfi hatalmas kínok között próbálta befogni a mellkasán tátongó rést betömni miközben a tüdejében felgyülemlett vért öklendezte fel. Néhány másodperc csupán és nyugodtan feküdt az ágyában. Bár már felkelni nem fog többet. Kiszabadítottam a pengét letöröltem a sátor felhasított lapjába és a sátor bejáratához osontam. Kicsit félrehajtottam és kinéztem. Néztem hogy az ébren lévők hol vannak. Néztem hogy az alvók készülnek e felriadni. Néztem Hecil hogy boldogul. És felkészültem a következő ellenfelem búcsúztatására. A tűz körül körözött félálomban.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Kedd Jan. 07, 2014 10:53 am

Bólintott, és eliramodott a mágus sátra irányába. Nem tudtam mit fog pontosan tenni. Egy biztos. Ha nem is sikerül én nem hagyom cserben. Amúgy sincs veszteni valóm.
Szélsebesen a foglyokhoz siettem. Persze ott sem lehetett elmondani, hogy minden rendben volt. Gyanút fogtak, vagy mindig így csinálják, nem tudom, de minden esetre a korábbi egy helyett, két őr sétált a rabok körül. Le tudtam volna szedni őket íjjal egy pillanat alatt, de a páncélcsörgésre, még a legmélyebben alvók is felriadtak volna. Hirtelen ötletem támadt. Remélem Fealoce sikerrel, jár, és lesz elég időm megvalósítani. A fűben itt ott elszórva apró tüskés növény nyílt. Letéptem egy nagyobb méretű tüskét, és levelet. A levelet szorosan összecsavartam, hogy egy csövet formáljon, melybe még szorulás nélkül éppen elfért a tüske, melyet ismét halálos mérgű barátom itatott át csodanektárával. Aki látott már éj elfet tudja, hogy bőrünk színe este kékes, lilás árnyalatú lesz, ami teljesen beleolvad az éj sötétjébe. Így tudtam alig két lépés távolságra megközelíteni az egyik gyanútlan őrt. Épp a mellette álló fának akart támaszkodni, mikor ügyes fúvókámmal meglőttem az ujja hegyét. Azt hitte szálkába nyúlt. -Jól vagy?- kérdezte a másik őr, és odafutott hozzá. A méreg lassan áradt szét a testben. Először csak fáradság érzés, majd émelygés. Később a végtagok bénulása, majd a szív és a tüdő leállása. Kívülről nézve, mintha csak elaludna. Miközben viccelődve ébresztgetni próbálta némán szenvedő barátját, én a háta mögé kerültem. Egy gyors mozdulattal befogtam a száját, és a kést a nyaka mellé szúrtam. A lassan szélesedő, vékony elf tőr könnyen átsiklott a vállpáncél, és a sisak között, és mélyen a húsba hatolt. Vér zubogott a tüdejébe. Még rándult egy utolsót, de aztán elernyedt. Csendben lefektettem társa mellé.
A két halottat hátrahagyva a foglyokhoz siettem. Páran ébren voltak. Ők észrevették tevékenységem, de csöndben maradtak. Mikor odaértem hozzájuk, már vártak. Tudták, hogy észrevétlennek kell maradniuk, ha szabadulni akarnak. Elvágtam a köteleiket, és odaadtam nekik kisebb késeimet, hogy segítsenek a többieknek. Gyorsabban ment mint hittem. Ezek a nők nagyon elszántak voltak. Még mindig csend volt. Ezek szerint Fealoce sikerrel járt. - Lovakhoz. - suttogtam a szót. Ahhoz képest, hogy sokan voltak becsületükre váljék, alig csaptak zajt. A lovak őrzője szerencsére egyedül volt. Háttal ült nekünk. Nyaka apró reccsenése jelezte, hogy szabad a terep. A nők és a nagyobb gyerekek, a közelben heverő lószerszámok között heverő fegyvereket gyűjtötték. Én a lovak között vártam. Nyugodtak voltak. Nem értettem őket, de ők hallgattak rám. Szoborként álltak némán. De még nem vágtam el a kötelüket, nehogy a hirtelen szabadságtól megvaduljanak. A tűz még égett. Hol késlekedhet Fealoce? Talán a mágus? Remélem nincs semmi baja. Várok még egy ideig, aztán szólok a raboknak, hogy meneküljenek a lovakkal, ha nem érkezik meg. Én ez esetben maradok, és megkeresem. Ilyen körülmények között sem megmenteni, sem életben maradni nem lehetséges. De nem hagyhatom itt. Félig sötét elf vagyok. Mi nem a haláltól félünk, hanem a szégyentől. Ez mindenek felett áll.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Szomb. Jan. 11, 2014 8:23 am

Fealoce egyetlen egy helyet nem vett szemügyre, amit a jelenlegi helyzet nem is követelt meg. Ez pedig, a lába előtti arasznyi rész. Az árnyékok ilyentájt természetüknél fogva olvadnak bele a sötétségbe, annál egy árnyalattal világosabb folt kezd megnyúlni az elf előtt és ezzel egy időben kardja újra zöldes izzásba kezd. A „folt” alakot vesz fel, egy kígyóét, ami nem haboz támadni, méregfogait a páncél fogja fel és csorbítja ki, de tovább harapja kitartóan a fémet. Fealoce képes egyetlen ütéssel szertefoszlatni az állatot, még a kardjára sincs szükség. Közben azonban lába előtt a baljós foltok tovább kúsznak és sokasodnak, amiből, ha gátat nem szab nekik újabb és újabb harcra kész pikkelyesek tűnnek fel. És ki tudja, talán, ha nem vigyáz lesz közöttük egy, amelyik nem túl nagy és rést talál a páncél illesztékein. Erre is jó lesz figyelni, illetve jó volna figyelni, ám ezt most valami más is magának követeli. A legvastagabb árnyér ugyan is ember nagyságura nő és végre felfedi a hús és vér ellenfelet, úgy jó tíz lépésnyire Fealocetól. Ebben a pillanatban a kard fénye meginog, pulzálni kezd, egyre hosszabb időre veszítve el fényét.
A sors fintora talán, hogy az illető pont egy nő. Hogy eddig nem láthatták meg, nem csoda. Öltözéke semmiben sem tér el a lovasokétól, most azzal a különbséggel áll az éjelf előtt, hogy csupán lengén gombolt ing fedi felsőtestét. Füle mögé tűri egy kósza méz szőke hajtincsét, szépnek mondható arcán gúnyos mosoly uralkodik el, mogyoróbarna szemei pedig magabiztosan csillannak. Nem kelti egy ijed lélek benyomását, épen ellenkezőleg.
- Mh, Valóban nem kellett volna felbérelnem, azt a mágust. Spóroltál nekem, köszönöm. – Amilyen hangot megütött, azon leginkább sértő szavakat szoktak a másikhoz intézni. Ami feltűnhet az elfnek, hogy a nő ügyelt arra, hogy ne keltse fel ezek szerint saját bérenceit. De vajon miért? – Nos, ennek ellenére kárt igyekszel nekem okozni. – Fejével abba az irányba biccent, amerre a foglyokat kötötték ki. – Halld a javaslatom! Öt választott fogollyal szabadon távozhatsz és megesküdsz arra, hogy nem ütöd orrod a dolgaimba. Vagy, választhatod a nehezebb utat és nem ígérem meg, hogy nem nyúlok piszkos trükkökhöz. – Pillantása mondandója végén egyértelműen a kardra esett, aminek fénye abban a pillanatban hunyt ki. Ebből nem egy következtetést lehet levonni. Talizmán használó, a nő nyakában lóg egy borostyánköves medalion, de lehet, hogy valami egészen más.
- Hogy döntesz? – Biccenti félve fejét, várakozóan, miközben ujjaival a medalion láncával játszik. Persze meg van annak is a lehetősége, hogy az éjelf gátat szabjon a nő beszédének és szavak helyett, kardal vívott párbajba kezdjen. Ha ezt az utat választja, az ellenfele első lépése, hogy harsány füttyel riasztja a tábor, alvó mihasznáit és közben ragadja meg oldalán logó kardjának markolatát. Ügyes és mozgékony ellenfél jutott Fealocenak.

Hecil várakozása sem telik eseménytelenül. A lovak nyugodtak és a megszabadított, de igazán még nem szabad foglyok csendben készülődnek a végső menekülésre. Senki nem figyel fel rájuk, akik tehetnék, mert vannak még. Nos, a legközelebbi őrpáros bizony bódító bort osztott meg egymással és egyre élénkülő beszélgetésük, több társuk figyelmét is magukra vonja. Pihennének. Ennek érdekében többük strucc módjára dugta el a fejét, hogy minél kevesebb zaj érjen el hozzájuk, erre egy bizonyos éjelf azt mondaná, hogy a kezdők hibája. Ez a hiba viszont a menekítőknek nagyon is kaporra jön. De vissza a lovak mellett strázsáló ifjúhoz.
Nem sok, de egy-két igazán kicsi gyermek is akad a foglyok között, akik ugyan látják a felnőttektől és idősebb társaiktól, hogy csendben kell maradni és igyekeznek is. De az ily ifjú szív még nem elég erős, hogy minden megrázkódtatást zokszó nélkül elviseljen. Az egyik asszony felismerte a bajt és az egyik elpityeredni készülő csöppséget a keblére ölelt, ezzel fojtva a bajt. Csitítani és a többi félelemtől reszkető gyermeket maga köré gyűjteni viszont nem megy, segítsége pedig egyenlőre nem akad. Az egyik ilyen apró kis gyermek a korábban a lovakat őrző őr teste mellet esik el, Hecilnek alkalma van látni a jelenetet, de megakadályozni már nem. Legalább is, ami az esést illeti. A feladat egyértelmű, meg kell akadályoznia, hogy a vértől és élettelen testtől megroppant gyermek elbőgje magát. Ha ebben nem jár sikerrel, több mogorva szempár fordul a hang irányába és a katonáknak egyvalami fel fog tűnni: a foglyok nem ott vannak, ahol lenniük kell! Ez pedig azt vonja maga után, hogy még abban a pillanatban riadót fújnak és fegyvert ragadva, az egyetlennek vélt betolakodóra rontanak és a foglyokat sem haboznak levágni, ha azon életük múlik.
Azonban, ha gyermeket sikeresen rábírta a csendben maradásra, fellélegezhet és nekiláthat annak, hogy a lovakat kiosztva megmenekítse a foglyokat. Ekkor tűnhet fel számára, hogy a patások hangulata megváltozott. Különösen az egyik tarka kanca viselkedése vált idegessé, marja erőteljesen rázkódik, orrlyukai szélesen kitágultak, ahogy szemei is, még a szemfehérje is látszik. Idegessége lassan kezd átragadni a körülötte álló állatokra is. Bizonyára ilyen helyzetben mondják, hogy ha jön a baj, akkor az csőstül érkezik. Hecil megpróbálhatja megnyugtatni az állatot, de azzal számolnia kell, hogy közeledését most egészen másként fogadja a jószág, mint az előbb. A kanca magasba emeli fejét és ameddig a kötőféke engedi, megpróbál az elf felé farolni. Kétségtelen, hogy védekezni próbál. Ezzel azonban nem árt óvatosnak lenni, mert ha egy másik lovat rúg meg kitörhet az anarchia.
Egy szempár és egy jellegzetes ismeretlen szag is felüti fejét, ám eme kaotikussá váló helyzetben nem biztos, hogy egy villanásnál többet képes észlelni a fiatal elf.



[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szomb. Jan. 11, 2014 10:25 am

A vizsga-túsz-szabadítás elég nehézkesem meg. Helic jól belehúzott. Mágus, boszorkány, gyerekek. Mi jöhet még. A tábor másik feléről egyre több halk motozást lehetett hallani. A lovak is elkezdtek mozolódni. Remélem Hecil nem vitte a foglyokat a lovakhoz. Lehet hogy ő ért az állatokhot de ha egy tömeg követi akkor ezzel valahogy nem foglalkoznak a lovak. Mindezt a nő formás combja mellett kilesve néztem láttam. Még mindig térdeltem. A nő előttem állt és a nyakláncát piszkálta. Szép lassan felálltam és magam alá húztam a mágus egyik párnaszerű ülőalkalmatosságát. Ami engem illet szépes ívben teszek a foglyokra. Ha rajtam múlna fognám a felajánlott ötöt és eltűnnék innen. Így is túlteljesítettem a saját elvárásaimat. Egy mágussal és öt rabszolgával kevesebb. Nem is rossz. Másik lehetőség hogy valahogy levágom a boszorkányt. Ez esetben lehet hogy időt nyerek a menekülöknek. Két mágus és a rabszolgák meg a csavargó kölyök egy harcos életéért. Nem éri meg. Még szerencse hogy nem nekem kell döntenem. De most hogy beszéljek Hecillel? Egyáltalán tudják hogy itt van? Megvan. Hellyel kínálom a boszorkányt és megpróbálok információkat kiszedni belőle. Ha tudja hogy itt van Hecil akkor az alku az utolsó lehetőségünk. Ha nem akkor húzom az időt. Hecil talán el tud menekülni én meg a zűrzavarban kiiktatom a boszit. A harmadik megoldás hogy kialkuszk valami egész mást. Lássuk milyen tárgyalóképes.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Jan. 11, 2014 7:25 pm

Fealoce még mindig nem jelentkezett. Túl sokat vártunk. A foglyok már nem bírják sokáig. Az egyik kisgyerek, a többitől elkószálva sétált a lovak mellett. Mivel nem zajongott, addig nem is figyeltem rá, míg meg nem botlott valamiben. A halott őr volt az. A kicsi nem ütötte meg magát, de nem is ettől féltem. A hulla láttán eltört nála a mécses. Másodpercek választották el a hangos bőgéstől, ami a véget jelentené számunkra. Három talpraesett őrt minden gond nélkül hallgattattam el, a kisgyerek viszont gondot jelentett. Ha elkábítom, a foglyok közt végleg kitör a pánik. Valami jobb megoldás kellett. Odaugrottam, és felkaptam a kölyköt. -Óvatosan- suttogtam – még felébreszted! - füllentettem. Váratlan hazugságomtól meghökkent. Talán csak rosszul látta a sötétben, futott át agyán. Eljött az idő nem tudunk többet várni. A gyereket egy közelemben álló nőnek adtam, és a lelkére kötöttem, hogy ne hagyja magára. Ezután a lovakhoz siettem, de már ott sem volt minden rendben. Az egyik ló teljesen megvadult. Rángatta a kötőféket, és megpróbált elrúgni magától. Ezzel a többi lovat is megrémítette. A legkisebb gyerekkel egy pár nőt, a karám szélén álló, még nyugodt lovak hátára ültettem.  Keményen megfogtam az egyik kanca pofáját, és a szemébe néztem. - Ha hallotok engem halott ősök, kik a csillagokból néztek le ránk, kérlek segítsetek. - mormoltam el a gyors fohászt, és útjára engedtem ezt a pár lovat. Vagy a ló értette meg a helyzet súlyát, vagy az égiek voltak könyörületesek, nem tudom, de a lovak a lehető legnagyobb csendben kezdtek kigyalogolni a táborból. Patájukat egyesével rakosgatták, alig dobbant meg alatta a föld. Visszamentem a többiekhez. - Készüljetek – figyelmeztettem a csapatot.- Mindenki álljon egy-egy ló mellé, és ha megadom a jelet, vágtassatok amilyen gyorsan csak tudtok. Én magam a megvadult lóhoz közelítettem újból. Bár nem nyugodott le, sikerült távolabb vezetnem a többitől. Látszólag újra helyre állt a rend, hogy tervünk beteljesülhessen. De hol lehet Fealoce. Pár métert távolodtam a kancával, mikor egy ismeretlen szempár villant fel a sötétből. Biztosan valamelyik fogoly gondoltam, ha pedig mégse, csak egy kiáltás, és a rabok szél sebesen elvágtatnak. Lovak híján pedig lehetetlen lesz majd üldözni őket. Bár tekintetem sziklaszilárd volt, mely a magabiztosságot tükrözte a rabok felé, gyomrom össze volt szorulva. Nem csak Fealoce miatt aggódtam. Tud magára vigyázni. Valami más, valami megmagyarázhatatlan érzés.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Szer. Jan. 15, 2014 8:29 am

A nőt leköti az, amit Fealoce mond számára. Ám ez egy nagyon szép színészi teljesítmény tőle, hajlik arra, hogy a férfi elterelje figyelmét és készségesen belemegy a beszélgetésbe. Pontosan addig a pillanatig, míg az elf hellyel nem kínálja. Ekkor változik meg korábban mutatott viselkedése, eltűnik a szilárd, de kacér tekintet és arcának moccanatlansága is megszűnik. Bárkit is kérdeznének, a nőről azt mondanák, hogy örül, mert hőn szeretett kedvese most igyekszik megkérni a kezét, méghozzá igen romantikus módon. Egy percig is ezt a képet mutatja, miközben tesz legalább két lépést hátrafelé, aztán kis híján felnevet, de saját ujját illeszti ajkaira. Csendre inti magát és Faloceot is.
- Nem vagy te magányos megmentő. – Közli szárazon, de ajkai még mindig mosolyt mutatnak. – Igazából, hagyhatnálak elmenni két társaddal, de úgy áll a dolog, hogy nem tehetem. – Fealoce felé nyújtotta a kezét és ajkát alig halhatóan szavak hagyták el, nyakában a talizmán sárga köve baljós árnyalatú zöld színnel ragyogott fel. Varázslat, ezt az elf kardjának fényjelensége is igazolja. Viszont, nem történik semmi.
- Talán azon gondolkodsz, hogy mit tettem? – Álla alá emeli mutatóujját és kissé félrebólintott fejjel nézi a páncélos lovagot. – Mondjuk úgy, nem vagyok olyan elővigyázatlan, mint egyesek. – A sátor felé bök tekintetével, jelezve, hogy a halott mágusra gondol. Gondolata pedig tovább gördült, nincs kedve megküzdeni a férfival, erőben alatta áll és képességeire nem most van szükség, de egy kicsit áldozhat hatalmából. A szavait követő következő percben Fealoce érezheti, ahogy jobb alkarján egy kicsiny pontból égető, szúró fájdalom kezd el terjedni ujjai és válla felé kúszva. A nő ezt követően jön közelebb és közelségével erősödik az érzet és növekszik az a terület is amit elural.
- Nem választottál, hát megtettem én. Csakhogy tud, az erek lassan szétpattannak a testedben, ha túl közel jössz hozzám a szívedet is szétfeszíti a saját véred. – Ezzel bátran hátat fordított és néhány lépést követően, ami az észlelt tünetek kis mértékű enyhülésével járt, megfordult. – O, majd elfelejtettem! A helyedben gyorsan keresnék egy forrásszelemet, hogy meggyógyítson. Egy holdciklus hamar eltelik. – Mondandóját befejezve, kecses intéssel búcsúzott Fealocetól és egyenesen a lovak felé ment, de még most is ügyelt arra, hogy a tábor mihaszna katonáit ne ébressze fel.

Hecilnek kevesebb gondja akad. Ő megkérte az isteneket és azok talán tényleg segítettek neki, a korábban izgatott patás, most, hogy magányosan álldogál nyugodtabb. Vagy, inkább az tűnt el, aki felkorbácsolta benne a félelmet. A foglyok lassan szállingózni kezdenek, lóra pattanva é így már vannak olyanok, akik már ikerültek a tüzek fényköréből és tényleg szabadok. Hecil, de a többi szabadulni vágyó sem tudhatja, hogy éppen őket éri el először a boszorkány átka, aminek következtében fájdalomtól összegörnyedve esnek le lovuk hátáról. A mágia és a természetfeletti érdekes dolgok, ha ez a kettő keveredik még érdekesebbé válik.
A fiatal elfnek lassan feltűnhet egy vékony sziluett, nem olyan nehéz észrevenni, hiszen szőke haja, a tűz fénye nélkül is igen figyelemfelhívó lenne. Azonban Hecil nem tudhatja, hogy barát vagy ellenség közeledik. Igaz, a sátrak felől érkezik, de olyan óvatosan lépdel az alvók között, hogy ha ellenség lenne, akkor miért állna érdekében elpocsékolni a nagyobb létszám előnyét? E
A nő azonban egy jelentős távolságra megáll és nem mozdul, azt az érzést kelti, hogy várakozik és ha rajta múlik, akkor az összes rabszolgának szánt nő és gyermek sikeresen megmenekül és csak akkor indul meg újra, mikor az utolsó lovas is kibaktatott a táborból. Addig egyetlen közéjük nem illő személyen tartotta a tekintetét, lassan indul csak Hecil felé, hiszen számítania kell arra, hogy lassan Fealoce is feltűnik. Az a kisebb varázstalan átok nem képes még hosszú időre megbénítani a páncélost. Merész és veszélyes vállalkozás ez a nő részéről, de a katonákat valóban nincs szándékában bevonni. A rabszolgák meglesznek és ez egyedül az ő érdeme és talán nem várt ajándékkal is tud kedveskedni gazdájának, ugyan is Hecil termetét és alakját nézve, tökéletes alapanyagnak tűnik a halálig tartó, de kétségtelen jövedelmező küzdelmekhez.
Haladása közben határozottan irányt vált, a tábornak egy olyan pontja felé igyekezve, ami nincs figyelemmel tartva, legalább is, már nincs. Kezével int a fiatal elfnek, hogy ő is induljon abba az irányba. De ugye van egy harmadik alak is, a táboron kívül, a bozótosban rejtőzködve. Roppant kényelmetlen, mert ismeretlen veszélyt rejthet a boszorkány számára.



[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szer. Jan. 15, 2014 11:23 am

Ütöttek már le buzogánnyal? A boszorkány nem volt tárgyalóképes. Utálom a mágusokat. A buzogány utése után a vérerek elpattannak a testben és belül folyik szét a vér. Ugyan az az érzés fogott el mint mikor buzogánnyal végigvertek volna. Utálom a mágiát. Ha közel megyel meghalok. Legalább is ezt állítja. Két társamról is tud. Én mért nem tudok a másikról? Nem szeretem ha nem úgy mennek a dolgok mint a tervben. Hecil kell neki. Remélem nem csinál baromságot.
A sátorban lévő rongyokat a pánvélom illesztéseibe tömködtem. A csikorgás megszűnése után amilyen gyorsan csak tudtam a nő után eredtem. A lovak felé ment. Illetve oda ahol a lovaknak lennie kellett volna. Csak néhány maradt. A foglyok nagy része is eltűnt. Szép volt Hecil. A nő megállt tőle nem messze és intett neki. Hecil mással foglalkozott. Nem figyelt. A nő várt egy kicsit. Én addig megpróbáltam megkerülni és eljutni a fiúhoz. Sajnos nem voltam elég gyors. Hecil felfigyelt a nőre. Az integetett neki. A fiú követte. Meg fogja ölni. Mit csináljak. Kiálltani nem lehet mert felébrednek. Közelebb nem mehetek. Felkaptam egy követ és meghajítottam Hecil felé. Mindig id jól tudtam dobni. Most sem tévedtem. A célpont meglepődve fordult hátra. Térdre ereszkedtem és a tenyeremmel a föld felé intettem. Jeleztem hogy álljon meg.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szer. Jan. 15, 2014 6:54 pm

Fealoce még mindig nem érkezett. A rabok viszont gyorsan és csendben hagyták el a tábort. A nyugtanító érzés viszont csak egyre nőtt. A sátrak közül egyszer csak egy nő közelített. Azt hittem a korábban látott szempár tulajdonosa, de tévedtem. Meglehetősen távol tőlem megállt, és várakozott. Gyönyörű volt. Gesztenye szempár, telt ajkak, pisze orr, apró fül. Szőke hosszú haja, szabadon hullott gömbölyű vállaira. Lenge öltözete alig fedte karcsú alakját. Csak szeme árulta el, hogy sötétek a szándékai. Az arcát figyeltem, és olvasni próbáltam belőle. Találkozott Fealocéval. Biztos. Lehet, hogy meg is ölte. Már sokkal korábban tudta, hogy jövünk, mint hogy megálltak volna. A mosoly alapján pedig rettenetes hatalma van. Senki nem képes ilyen arckifelyezésre, aki nem biztos a dolgában. Csak állt, és mosolygott. Hirtelen elfordította fejét, és elnézett mellettem a távolba. Az ismeretlen szempár, gondoltam. Ezek szerint az ő társa. Aztán újra rám nézett és intet, hogy kövessem. Elindultam utána a tábor egyik félreeső részébe. Ekkor valami tompán koppant a fejemen. Gyorsan megfordultam. Azt vártam hogy az ismeretlen alak lesz, de más meglepetés várt. Fealoce hevert a fűben, és intett, hogy álljak meg. Éreztem, amit a sötét elfeken kívül senki a földön. Azt, hogy remeg. Se látni, se hallani nem lehetett, én viszont éreztem ezt a finom remegést a talpammal. Megsebesült. Csakis a nő lehetett, aki kecsségéből ítélve nem testi erejét használta, hogy ezt végbevigye. Ezek szerint ő is valamiféle mágus, vagy ő maga az mágus akit Fealoce észrevett? Tudtam, hogy őrültség amit teszek, de meg kellett tennem. Nem keverhetem még nagyobb bajba. Tovább követtem a tüneményt, aki elől, a jelek szerint rejtve maradt az előbbi jelenet. Hátam mögött eközben a földre ejtettem apró dobókéseimet, és nyolclábú barátom úgy, hogy csak Fealoce láthassa mindezeket. Hátha segítségére lehetnek.
Csendben haladtunk a kiválasztott hely felé. Út közben feltűnt pár furcsaság. Kinézete a tökéletességet tükrözte, mozgása viszont nem volt természetes. Mintha nem is lépdelne, hanem repülne, és csak illemből rakosgatná formás lábait. Talán egy gonosz istennő?
Megállt. Én viszont még közelítettem felé, egészen, míg két lépésnyire nem értem tőle. Így a legkisebb mozdulatait is észrevehetem, ha társának akarna jelezni, mégis elég távol vagyok, ha hirtelen támadna. Mélyen a szemébe néztem. Mintha egy véget nem érő kútba pillantottam volna. Mosolyában erre valamiféle játékosság villant.
-Engedd el a társam. - Szólaltam meg elsőnek - Én vagyok a hibás mindenért.
Nem felelt. Csak állt és várt. Talán csak játszott velem, de én kitartottam.
-Ha szabadon engeded, cserébe megkapsz engem. Átadom a fegyvereim, és tűröm hogy vasra verj, és engem is eladjál, de őt hagyd, had meneküljön. Orvosra van szüksége. - fejeztem be halkan.
Széttártam a kezeimet, hogy meggyőzzem, nem szövök cselt. Arcomon a beletörődés jelei rajzolódtak ki. Izmaim és idegeim viszont, mint megannyi megfeszített íj, vártak. Ha támad, vagy nemleges választ ad, tudom mi a dolgom. Ha viszont beleegyezik, addig nem teszek semmit, míg barátom biztonságba nem tudom. Hogy ezután mi lesz, azt majd kitalálom.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szer. Jan. 15, 2014 9:18 pm

Hecil intett a fejével és tovább ment. Bolond! Mondtam hogy állj. Veszélyes. Látszólag a legkevésbé sem foglalkoztatta a fiút. Egyik lépésnél kiesett valami a zsebéből. Ennyire nem lehet bolond. Ha nyomokat hagy még menekülni sem fogunk tudni. Utána kell mennem. Még egy őrültség és meghal. Mért kellett belemennem. Tudhattam volna hogy tapasztalatlan. Megint elejtett valamit. Odaértem az első elejtett tárgyhoz. Egy dobókés. Hmmm. Most vagy annyira ügyetlen hogy a fegyvereit hagyja el vagy van valami terve. Kiszabadította a foglyokat. Ügyetlen nem lehet. Felkaptam a dobókést és utána osontam. Öt kis kést szedtem össze. A fegyverövembe tűztem a tőröm mellé. Könnyen kirántható és azonnal lehet dobni. Sajnos nem tudja hogy nem mehetek a boszi közelébe. Ezek a bicskák csak lelassítják. Neked kell végezned vele Hecil. A nő megállt. Hátrafordult és körbenézett. Épp időben kushadtam le. Hecil elkezdett vele alkudozni. Magát akarta kicserélni rám. Őrült vagy! Hagyd abba. Ha én leszek a fogoly nagyobb az esély a szökésre. Tapasztaltabb vagyok. Ne csinálj ostobaságot. Csak sétálj el óvatosan.
Valami a sötétben mozgott mögöttük. Egy sárga szempár. Kiknek van sárga szemük? A kardom ismét felizzott. Nem tudom hogy a nő vagy az idegen varázsolt. Utálom a mágiát.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Vas. Jan. 19, 2014 10:58 am

A Boszorka, nevezzük így méltán, vagy méltatlanul kiolvashatatlan tekintettel nézi a fiatal el arcát, az est félhomályába olvadó vonások helyett a hang dallamába kell belekapaszkodnia. Abból azonban képtelen eldönteni, hogy valódi megadást hall e, vagy csak ámítást, amivel ez a szerzet is csak az időt szeretné húzni. Ügyesen összejátszanának a Boszorkány ellenfelei? Csendesen áll, látszólagos fontolgatás sem olvasható le rezzenésiből, mert nem is fontolgat. Erejét terjeszti ki, hogy minden dobbanó szívről megállapíthassa merre is van. A tábor a létszámból adódóan elég nagy, de neki elég tudni azokról, akik veszélyesen közel járnak hozzá és azok egytől egyig meg is vannak.
- Milyen nemes. – Szólal mg nagy sokára. – Még meg is hajolnék, ha nem feltételeznék rám nézve veszélyt. – Egy leheletnyit hátrébb hajtja a fejét, íves mozdulattal, érintve medáljának sárga kövét hátra veti a válla elé sodródott tincseket. Ezt követően kezét Hecil felé nyújtja, egyenesen tenyerét az ég felé emelve, feltételezve, hogy meg kell majd érintenie, fognia a felkínált testrészt.
- Legyen! Te, a legodaadóbb hűséggel szolgálsz életed végéig, egyedül engem és a barátod kedve szerint elmehet. – Egy pillanatra hívóan hajlítja be ujjait egyértelművé téve Hecil számára, hogy fogja meg a kezet. Ha tenni akar valamit, amivel elkerülheti az egyesség megköttetését, azt most kell megtennie, mert ha elfogadja életével tartozik a nő életéért és kezet eztán nem emelhet rá. Mire számíthat, lehet bármilyen hírtelen tett mozdulattal képes kizökkenteni, ha maradt fegyvere, talán még meg is sebezheti, utána viszont szembe kell néznie a Boszorka vért uraló hatalmával, aminek köszönhetően Hecil elveszti teste felett az uralmat. Amennyiben viszont bízva az alku szavainak erejében elfogadja azt a nő egészen közel lép hozzá, a kezét sem engedve el a fiatal férfinak és a következők hangzanak el tőle.
- Nincs se ember, sem elf, aki megszabadíthatná bajától és beképzelt mágusok tudása sem éri el a gyógyírt. De, talán, ha nagyon szépen kérsz és bizonyosságát adod hűségednek, még az átoktól is megszabadítom. – Ajkainak íve, az a mosoly semmi jóra nem engedhetett következtetni és a szavak hangsúlya, valami olyat vetített elő, amibe talán jobb nem belemenni.

Eközben Fealoce összegyűjtve az elejtett holmikat első ízben találkozik össze a settenkedő „harmadikkal”. A kutakodó pillantást alig egy villanásig láthatta, aztán eltűnt halk levélzörgés közepette. Messzire azonban nem mehetett, mert a hangok túlságosan is hamar elhaltak. Az illető viszont megvárta, míg az elf figyelme másfelé, pontosabban a bajba kerülő társa felé terelődik és ekkor indítja meg felé „támadását”. Egészen hangtalan érkezik a csáp, ami rácuppan az éjelf derekára egy karját és kardját is törzséhez szorítva. Meglehet a védekezés ösztönös lenne, de talán a felismerés, a látvány láttán még az ő harcedzett idegeit is meglepik, megbénítva ezzel egy rövid időre. A csápnak ugyan is semmi köze sincs a korábban látott árnyékkígyókhoz, sem pedig valami erdőből származó liánhoz. Ami megragadta egy polip húsos karja volt, ami némi zaj kíséretében egy közeli terülő fenyő ágai alá húzta az elfet. Ott egy pillantást még vethet is a látszólag szenvedő vízi élőlényre, akinek jelenléte abnormális és már alapból lehetetlen. A következő pillanatban pedig már egy férfi lihegett mellette, egyik kezét feltartva jelezi Fealoce számára, hogy maradjon nyugton.
- Ember, te aztán súlyos vagy. – Egy szárazra vetett polipnak mi, illetve ki nem lenne az? Lassan minimális zajt csapva a hasára fordult. – Bocs, ha belepiszkáltam a tervedbe, de a legrosszabb ötlet végezni azzal a nővel. – Hangja mély és erőteljes lenne, de sikeresen letompítja annyira, hogy azt az elf fülek még hallják, de messzebb ne jusson a szavakból még csak foszlány sem. – A társadra pedig keresztet vet … - Orrával az éjelf felé szimatolt, élénksárga szemei pedig sokat értően hunyorognak. – Ha van terved? Akkor keres helyet benne egy bestiának és az ellenfél tulajdonságait is vedd hozzá. Félvér szellem, ha megöljük, egy olyan lény szabadul ránk, akivel egy démon szállhat csak szembe, eséllyel. – Fealoce kapott egy kéretlen társat, aki ha mással ne állati erővel segítheti, a polipból akár következtethet is, a férfi is igen erős alkatú, tehát másik két alakja sincs erő híján.

De, hogy a táborról is essen szó. Egyesek lehet, hogy csak tudat alatt, vagy az idegen zajok - páncélcsörgés és beszédfoszlányok, miatt, de mocorogni kezdtek. Sőt, akadt olyan ember is, aki felül és vetett a közvetlen közelére néhány pillantást. De jelentősen senki sem figyelt fel Hecil és a Boszorka párosára, illetve senki tekintete nem ragadt ott az erdőrészlet sűrűjét kutatva, hogy netalántán páncélcsillogást fedezhessen fel.


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Hétf. Jan. 20, 2014 1:39 pm

A tünemény kacéran intett a kezével, hogy fogjam meg. Szemében a szokásos játékosság. Nem fog kijátszani. Tudtam hogy mágiát használ. Közelebb léptem egy lépést, és engedelmesen megemeltem a kezem. Majd még egy lépés. Olyan közel álltam hozzá, hogy arcunk szinte összeért. Erre még szélesebbre húzta a mosolyt az arcán, és a kezem után nyúlt. Közelebb hajtottam a fejem, és résnyire nyitottam a szám. Tökéletessége,  maga volt legkomolyabb hibája. Komolyan olyan csodálatosnak hitte magát, hogy odadobná neki magát, az akinek mindenét elvette? Keze amivel kezemet keresve, a levegőbe kapott, de elkésett. Csak erre a pillanatra vártam. Arcommal kikerültem apró állát, és fogaim gyorsan összecsattantak vékony nyaka előtt. A medál körül. Túl sokat babrálta ahhoz, hogy ne vegyem észre, nem közönséges tárgy. Ha pedig mégis, hát akkor legalább ugrott a kabalája. Ez is több a semminél. Kezem, melyért a nő keze nyúlt, már időben a tőr markolatát szorította, és amit a medál megvolt, már lendült is. Egyenesen a boszorkány arcába sújtottam vele, hatalmas vágást húzva ezzel keresztbe arcán és szemein.  Majd fellöktem, és futásnak eredtem. Mindez olyan gyorsan történt, hogy magam is meglepődtem rajta. Ha esetleg sikerül elmenekülnöm - gondoltam - a vére, és a sebhely alapján megtalálom, bárhol járjon is, és előbb-utóbb levadászom.
Nem fordultam meg, csak rohantam, ahogy a lábam bírta.
Az ismeretlen szempár villant fel emlékezetemben. Róla teljesen megfeledkeztem.
Annyira megdöbbentett a felismerés, hogy elvesztettem az egyensúlyomat. Elsötétült minden. Hatalmasat estem a földön, és meg se tudtam moccanni. Végem van. Most már biztos nem úszom meg. Hogy milyen vég vár rám, azt még nem tudtam, de a legrosszabbra készültem. Arra, hogy élve hagynak.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Kedd Jan. 21, 2014 10:46 pm

A szemem előtt elmosódott minden. A fülem csengett. A bőröm égett. Hirtelen felszakadt valami a tudatalattimból. Egy régi érzet. A harctéri reflex. Amikor a démonokkal harcoltunk akkor is ez az érzés vezetett. Ahogy kinyitottam a szememet minden lassabbnak tűnt. Mintha minden olajban mozogna. Hecil lassan lépett fel a boszorkány mellé, a katonák ásítása is lassabb lett, és a derekam köré fonódó polipkar is lassan mozdult csak. Sajnos én is lassan mozogtam csak. Szép lassan a levegőbe emelkedtem. Ahogy átúsztam a levegőn láttam ahogy Hecil a boszorkány keze felé nyúl. Láttam ahogy a páncél illesztéseiből kihullik a rongy ami tompította volna a hangot. A közeli fa tövében egpillantottam egy pilipot. A becsapódás a körülményekhez képest simára sikerült. A tapadókorongos kar szép lassan lecsúszott a derekamról és elkezdett formázódni. A nyálka szép lassan beivódott a bőr mélyére. A bőr lassan átalakult emberi szövetekké. Gusztustalan de mit lehet tenni. Gyosan körbepillantottam it tudok tenni ha újból támadna. A tábor még békés. Heciltől elérhetetlen távolba kerültem. Csak a polippal tudok igazán foglalkozni. Előrántottam a kardomat.
-Vegyél be enge is a tervedbe!- szólalt meg a polipember.
Segíteni akar nekünk? Érdekes. Akkor mért rángatott el onnan. Ha ellenséges akkor mért pazarolja az idejét a cselezésre. Ezzel most nincs idő foglalkozni. Akár segít akár nem most már mindegy. Hecilt amilyen gyorsan lehet ki kell onnan hoznunk és eltűnni a boszi elől. A meneküléshez idő kell. Ezt már csak a zavar tudja biztosítani számunkra. Gyors helyzetfelmérés. Van még pár ló a karámba. Hecil vészesen közel a boszihoz. A polipember segítőkész és lelkes. A katonák lassan felébrednek. Gyors terv. Futni előlük. Zavar. Lassítás.
-Hozd a kölyköt.-kiáltottam hangosan a polipnak miközben lecsatoltam a hátamról a pajzsot és felugrottam.-A lovakhoz! Fuss!-ordítottam miközben villámgyorsan a kezemreszíjaztam a pajzsot és hangosan rácsaptam a kardommal. Még egy gyors körbepillantás. A polip lassan alakül vissza. Hecil elrántja a kezét. A katonák a zajra felriadnak. Két ugrás és az első felett termek. A magam mellett lógatott penge pillanatok alatt elmetszi a torkát. A boszi megin bűvöl valamit. A kardomon a zöld fényt a vörös vérfolyam takarta el. Két újabb ugrás. A másik fekvő katona is hörögve a torkához kapott és megpróbálta megakadályozni a vére bugyogását. A harmadik időben felugrott. Jutalmul egy pajzsot kapott a fogai közé. Vissza is feküdt és nem vitatkozott többet. A pajzs jobbra húzott. Megpördültem magam körül. A negyedik ellenfelemet fordulatból találta el a nehéz penge. A jobb válla és a bal csípője mentén szakadt félbe. Ismerős mozdulatok. Egyszer már táncoltam. Ez a tánc a kedvencem. Aki rosszul lép az elveszti a fejét. Én voltam a legjobb valamikor régen. Ismerős emlékek. Illitar nagyúr mellett táncoltam. A démon rosszul lépett. A nyakában megakadt a kardom. Vagy egy katona volt? Melyik a valóság? Nem tudom. A lényeg hogy nem szabad rossul lépni. Mint ez itt. Rosszul lépett és megismerkedett a lágyéka a páncélcsizmámmal. Elesett. Táncban aki elesik az elveszti a fejét. egy pillanatra Hecilre pillantottam. Éppen a boszorkány arcát pépesítette. A képek elmosódtak. Csak a tánclépésekre figyeltem. Néha összeakadtam valamivel. Nem tudom mi volt. Egyre több fénypont vesz körül. Fáklyák? Tartanom kell magamat ameddig a többiek nem jutnak a lovakhoz. Tánvlépést hibáztam. A páncélomon csattan valami. Talán egy kard lehet. Valaki mellettem hibázott. Vér fröcsög az arcomba a rostélyon keresztül. Páncélban nehéz tartani a tánc ritmusát. Egy lándzsát a láncingem állít meg de felsérti a bőrömet. A tulajdonos is rosszul lépett. Nem tudom meddig tudom magamat tartani. Siess Hecil.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Csüt. Jan. 23, 2014 6:16 pm

Hecilt ma megkísértette a balsors, de szerencse cselekedeteiben még is cinkosává vált. A Boszorka a földre rogyva, néma hitetlenkedéssel szorítja sérült arcát, melynek érintetlen fele sem tűnik már olyan szépnek. Düh és undor torzítják, na meg a félelem. A köves nyaklánc néhány centire pihen csak mellette. Inkább azért nyúl és nem a tábort riadóztatja, de haragja tovább erősödik. Az a drága kő, amiért súlyos árat fizetett, eltört. Hecilnek és másnak sem lehetett fogalma arról, hogy ilyen törékeny darab. A nő vörösbe forduló szeme rögtön az inaló alakra vetült és ennek hatását az elf magán is érezhette. Sebesen futó lábai alá és közé kígyószerű árnyak furakodtak, felbuktatva őt. Ha az a kő nincs ott, aminek nyakszirtjét beverte, már a Boszorka által el nem érhető távolságban lenne.

- Ejh! – A bestia elhúzott szájjal, rosszallóan néz Fealocera. Egyértelmű, hogy sokkalja a decibelek számát, de ez nem veti vissza segítő szándékában. Kibújik, a földhöz simulva a fenyő legyezőszerű ága alól, ugyan fogalma sem volt arról, hogy miként tudná az önmagát bajba sodró kölyköt kirángatni annak a szellemnek a karmai közül, úgy, hogy ő ne jusson bajba. Ezt a problémát kisvártatva ugye Hecil megoldja, amiért száll is irányába a néma gratuláció, aztán látva csúfos bukását, a szintén néma már sértő élű dicséret.
Mielőtt mozdulhatott volna éles kiáltás hangzott fel, a Boszorka volt, aki nemes egyszerűséggel riadóztatta a tábor mihasznát. Akik nem mellesleg ébredeztek már, de most mindnek felpattant a szeme és kardoz, lándzsát és páran íjat ragadva talpra ugrottak. A harc fonalának felvétele azonban lassan megy, még megüli az ellent az álmosság és nem áll rögtön az élükre senki sem. Ennek és tapasztalatának köszönheti Fealoce is, hogy tetemesebb ellenállás nélkül jut a maradék hátas közelébe, de tény, nem hagyják unatkozni, vagy egy kicsit megpihenni. Kész szerencse, hogy távol van a Boszorkánytól és az átka még igen friss, nem akadályozza úgy, ahogy napokon belül fogja.

Hecil fekvő alakja nem kerüli el két közelebbi fegyverforgató figyelmét, akik a biztonság kedvvért megvárják, míg másik három ember csatlakozik hozzájuk, úgy mennek hozzá egyre közelebb. Nyomulásukban, egy igen jellegzetes hang állítja meg őket és a hang gazdája pillanatok alatt elő is tűnik. Egy hatalmasnak tűnő tigris, aki légiesen átsuhan az elf teste felet, rámordul a katonákra, akik állják a megfélemlítést, de nem közelítenek. A bestia megnyalja a szája szélét, majd a tőle telő legfinomabban vállon ragadja Hecilt és elkezdi az erdő felé vonszolni. Gyerekjáték, a fiatal elf nem nagyobb, mint kedvenc zsákmánya, sőt. A katonáknak pedig nincs kedvük egy emberhúsra éhes vadat kergetni, titkon még örülnek is, hiszen a szerencsétlent élve fogja felfalni egy vadállat. Így se az elfogásával, sem pedig a későbbi kínzásával nincs dolguk.

Ha nem történik egyéb gikszer, akkor sértetlenül jutnak a fák közé, ahol is a bestia újra felölti emberi alakját és amennyiben Hecil még mozgásképtelen a vállára veti a „kölyköt” és fut a lovak felé.
- Hé!! – Kiált még biztonságos távolból a bestia Fealocenak. – Főnök, meg van a kölyök, de nem tetszik neki a futás! – Sárga szemei csak úgy villognak a mosolytól, látszólag tényleg nem hajlandó komolyan venni, hogy kardok és mérges arcok fogadják. De remélte, hogy a páncélos megérti, nem hol mi kedvről van szó. A bestia igyekszik elkerülni a közvetlen összetűzést, fegyver híján és teherrel a nyakában ő sem lehet képes mindenre, egy célirányosan érkező vessző bele is fúródik a karjába, amit Hecil háta helyett kínált fel. A következő akadályt ketten tették ki, de ennyiből dolgozni is lehet, az egyiknek Hecil tehetetlenül csapódó lába talált a képe kellős közepébe, a másiknak állát egy kiváltképp erős koponya roppantotta meg. A következő, nos az nem volt Fealocenak köszönhetően, így a páncélos elf háta mögé surranhatott, nem késlekedve az első lóhoz sietett. Feldobta rá Hecilt és maga is felpattant mögé, de előtte még eloldotta a közelben lévő két ló kötelékét is.
- Siessünk! Siessünk! Mert ezek jönnek, mintha muszáj volna! – Sürgette meg a besti kicsit Fealocetot.

A helyzet, e pillanatban olyan, mintha a támadók vennének egy nagy lélegzetet. Csak pár kakaskodó van, aki csak azért is le akarja gyakni’ a páncélost és társait, akik a semmiből kerültek elő. Hevességük azonban jócskán lerontja, amúgy sem fényes képességeiket. Viszont, akik megtartják a távolságot, már mások, érezhető irányukból, hogy kivárják azoknak a megjelenését, akik képesek vezetni. Erre pedig nem kell sokat várni. Ott ahol a Boszorkát hagyták, már fel is állt egyfajta támadó vonal és nem sok, talán öt ember lehet, akik az erdő felé rohantak. Mások a a tábor többi tagját gyűjtik össze, de újabb öt fős csoport érezhetően kiválik. Ha nem most mennek, bekerítik őket.

Egy magányos tábort a közelben zajló események zavarnak meg. Először nem tűnik fel Rangornak semmi, a fák csendesek, az éjjeli álatok csendesen motoznak, az égen lomhán úsznak tova a felhők. Talán eső lesz? Aztán egyszer csak megtörténik, a levegőben érezhető vibrálás felriasztja a madarakat, egy kisebb raj az erdő egyik szegletéből a másikba költözik. Rangor is érzi, elátkozott fenevadja nagyon is érzi a közelben dúló erőszak előszelét. Kíváncsiság? Vagy más miatt, de elindul. Először csak az ösztönök, de aztán a vérszag is húzhatja abba a bizonyos irányba.
Először gazdátlan lovakba botolhat, amelyek közül sok elhőköl előle és inkább máshol keresi a boldogulását. A paták dobogásának elhalkulása után nyöszörgés keltheti fel Rangor figyelmét, de véletlen is belebotolhat néhány földön fekvő nőbe és gyermekbe. Nem tudnak válaszolni, szinte eszméletlenek, de egy biztos, valami szörnyű kín taszította le őket a lábukról. A lovak nyomán elindulhat, hiszen jöttek valahonnan, szinte egyenes utat készítettek a „táborba”. (A látképet rád bízom. )


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Szomb. Jan. 25, 2014 10:43 am

-Egy átlagos este-mondtam kedvtelenül, amikor lefeküdtem, hogy a vacsorám elfogysztása után aludni térjek.Feküdtem a fűben, érezve a természet közelségét. Aztán pár vészmadár károgva felreppent, és annyira nem törődtek azzal, hogy merre hány méter, hogy az egyik a fejem mellett ment el. Valami elől menekülnek. Talán nekem is követnem kéne példájukat, de valamiért láthatatlan mosoly kerekedett az arcomra, eldugtam lantomat egy kidőlt üreges fába, és elindultam a varjakkal szembe (ha valaki nem jött volna rá, ez vérszojm).
Íjam még fel volt aljzva a vadászatról. Tegezem még az övemen volt, késem kézközelben. Az ösztöneim ellentmondtak egymásnak. A harci öszön előre vitt, és így utólag nem tudom eldönteni,hogy jól-e, de a túlélési ösztön azt mondta:
Ne erre te agyagagyú krokodil, VISSZA! Hiába, a kalandvágy és a vérszag egyre erősödött. Egy nagyobb tábor lehet előttem, onnan jön a halvány fény.
Közelebb érve patadobogást hallottam nem messze tőlem balra. Talán a tábori lovak. De miért eresztették el őket?
Gyerünk! Keressétek!-hangzott fel egy hang. Nem tudtam, mi lett volna, ha észrevesznek. Felmásztam az előttem lévő fára, egy olyan jó húsz méterre. Nem ment teljesen zajmentesen, így biztos hallották merre vagyok, de mivel sötét volt nem sokat láttak. Továbbugráltam, mint egy mókus, fáról fára.
Olyan hét fával később már tiszán láttam a tábort. Egy páncélos harcost körülvettek úgy öten.
Egyenlítsük ki az esélyeket!-gondoltam, és már vettem is elő íjamat, és egy nyilat. Célzás és lövés, szinte már zsigerből. Pár másodperc múlva már mindegyik a fűben halgatta a kabócák éjjeli énekét. Üvöltött egy hangosat, mire a legtöbb katona, inkább fejvesztve elmenekült az erdőbe.
Úgy heten érezték magukat elég bikának ahhoz, hogy EGY SÉRÜLT ellenfélre támadjanak. Még három katona terült el, a föld pedig mohón szítta magába a vért. A páncélos elintézte a többit. lemásztam a fáról hogy odamenjek hozzá, és segítsek neki. Nem kell mondanom, hogy nem volt egy felhőtlen találkozás.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szomb. Jan. 25, 2014 1:02 pm

A tánc furcsán alakult. Azok akik nem léptek rosszul azok is elestek. Nyilak álltak ki a testükből. Fél pillanatra levegőhöz jutottam. A polipember a lóra próbálta erőszakolni az eszméletlen Hecilt. A másik oldalról hét ember rohant nekünk. Nincs elég idő. A legközelebbi lóhoz ugrottam és egy hatalmas ugrással a hátán teremtem. Az egyik katona majdnem elkapta a lábamat de a szemébe szökő nyílvessző miatt inkább letett szándékáról. A másik két közeli ember is holtan esett össze. Van elég időm megforgatni a lovat. A több ember útját elvágtam hogy a polipnak időt szerezzek. Megsuhintottam a kardomat feléjük hogy emlékezzenek a tisztes távolra. Hátraugrottak és ez ismét időt engedett a körbenézésre. Egy ember rohant Hecilék felé a másik irányból. Hogy került a hátunkba? Mindegy az most. Nem hagyhatom hogy akadályozza a menekülést. A ló oldalába vágtam a páncélcsizmámat és elálltam az útját. A feje felé lendítettem a pajzsomat de most is csak jelzés képpen. Nem értem el az üteéésel.
-Siess polip!-kiálltottam hátra.-Szorongatnak!

/*Fea! A történet alakulása egyértelműen arra utal hogy az emberek világában vagyunk. Ez se nekem se Hecilnek nem jelent gondot hisz mind menekülünk. El tudnál kalauzolni valameik hétköznapi területre?*/
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.