Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Az erdő mélyén

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Jan. 25, 2014 6:17 pm

Gyomromba nyilalló fájdalomra eszméltem fel. Egy vágtató ló háta passzírozta ütemesen a belsőségemet. Mellettem egy ismeretlen férfi ült barátságot sugárzó arckifejezéssel. Nem tudom ki ez az alak, de minden jel arra utal, hogy jelenleg a megmentésemen fáradozik. Igazán kedves tőle, de nekem is a harctéren lenne a helyem. Egy erőteljes láblendítés, akrobatikus perdület, és már a ló hátán térdeltem. Mellettünk egy másik ló vágtatott, vélhetőleg nekem szánták, ha magamhoz térek. Itt az ideje, hogy átüljek. Elrugaszkodtam, és valami csoda folytán, sikeresen a másik ló hátán landoltam. Intettem az idegennek, jelezve egyrészt, hogy megvagyok, másrészt pedig, hogy elválnak útjaink. A ló füléhez hajoltam. -Ne maradj le tőle egy percre sem – suttogtam, amire biztató nyerítést kaptam válaszul. Ezután levetettem magam, a száguldó lóról. Az esés korán se sikerült úgy mint vártam. A fejem rettenetesen sajgott. Hirtelen vissza tértek az emlékek. A boszorkány, a sebesült bajtársam, és az a hatalmas esés, menekülés közben. Szerencsére a fájdalom ismét hamar múlt, és újból tudtam koncentrálni. Állkapcsomat, és tenyereimet a földhöz tapasztottam. Pár ló könnyed vágtája messze a tábortól. Egy nehéz léptű mögöttem. Ez az idegen lova. Egy másik a tábor közepén. Ha szerencsénk van, akkor ezt Fealoce nyergelte meg. Tizenöt gyalogos, és távolabb tőlük egy fűben fetrengő alak. Ez a boszi, a többi pedig a mihaszna zsoldosok, mármint amennyi megmaradt belőlük. Itt ott tompa puffanások. Valaki lő az ellenségre. Még egy ismeretlen? Ezek szerint nemcsak nekem gyűlt meg a bajom velük. Éppen jókor érkeztek.
Lassan elkezdtem a tábor fele kúszni. Csak egy valaki érdekelt. Előbb vagy utóbb meg kell halnia. Tervem nem volt, de ez nem zavart. Sajnos fegyverem se, ami viszont annál nagyobb gondot jelentett. Ha másképp nem, hát foggal körömmel tépem szét. Csak az a fő, hogy váratlanul érje a támadás, és ne legyen ideje védekezni.
Elértem a tábort. Örömmel láttam, hogy a lovon tényleg barátom ül, és mintha aratna, úgy dőlnek, kalász módjára, az élettelen katonák. Valaki a fák közül íjazott. Ez is rendben. Tovább kúsztam.
Tenyeremmel éreztem, hogy nem messze tőlem valaki a fűben térdel. Felemeltem a fejem. Hát megérkeztem. Épp háttal van nekem. Még két méter, és rá tudom vetni magam. Ellazítottam az izmaimat. Visszatartottam a lélegzetem, és próbáltam megnyugodni. Ha most elszúrom, nem lesz még egy lehetőségem.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Vas. Jan. 26, 2014 9:36 am

Rangor famászási hadművelete valóban nem kerülte azon pár ember figyelmét, akik a kis csapat hátába igyekeztek kerülni. A sorban másodikként haladó a nyomába küldött nem több, csak egyetlen embert, akinek nem esett nehezére halkan a fáról fára haladó férfi nyomait követni. Azonban Rangor túlságosan is szerencsésen választotta meg céllövő állást, hátát egy hatalmas ág, egyik oldalát a fa törzse, a másikat a lombok védték a kutató szemek elől. A földön maradt üldöző így kivárt, bár bajtársak életébe került, már ha beszélhetünk igazi bajtársiasságról zsoldosok között. Egy nyíl hegye követte Rangor hátát biztos távolból, de az a vessző nem hagyta el az ideget. A férfi más megfontolásból, bölcsen, lemaradva követte, így az elátkozott embernek csak a kényelmetlen érzés figyelmeztethette, valaki figyeli.

Fealoce tánca gyönyörű és halálos, többeknek inába száll a bátorsága. Ugyan mit ér, azaz erszénynyi arany, ha nem tudja elkölteni? Nem sokat, igaz e? Látszólag, az eszesebbje úgy dönt inkább él szegényen, mint hal gazdagon. De mint tudjuk, nem mindenki állt sorba észért és így még mindig akad olyan, akinek van annyi ostobasága, hogy a látottak után a most már lóhátra pattant páncélost le akarja győzni. Azonban, míg a két fős, lendületes csatakiáltással megérkező alabárdosok odaérnek Fealocenak új ellenfele, vagy talán újabb kéretlen, de jól jövő bajtársa akad?
Rangor áll Fealoce előtt. A lehetőség és az esély adott a két férfi számára, ha röviden is, de ismertessék egymással szándékukat. Bár, újabb kérdések során kell elméjüknek átzongorázni: Ellenség? Barát? Bűnös? Ártatlan? Hihetek neki? Döntéseiket azonban igen sietve kell meghozniuk, az alabárdosok ugyan is roham léptekkel közelednek és kedvüket az sem szegte le, hogy nem egy, hanem két ellenféllel kerülnek szembe.
A bozótosban lapuló íjász látszólag nagyon is jól tette, hogy várakozott. Kilőtte a vesszőt, célpontját azonban nem kétlábú képezte, hanem a ló, aminek hátán Fealoce ült. A hátas nélkül nem tudnak olyan gyorsan menekülni, a közelükből az a maradék egy a veszettül ordító párosnak köszönhetően megbokrosodva rángatja a kötőfékét. Azzal nem mennek sokra, csak kockára tennék, hogy egy kemény pata zúzza össze valamelyik testrészüket. Rangornak és Fealocenak egyaránt ügyelnie kell, a ló szügyébe fúródott a vessző, megugrani sem tudott a jószág, erőtlenül szusszant egyet és aztán dőlni kezdett.

A bestia arcáról hamar leolvadt a békés nyugalom, ahogy Hecil faképnél hagyta a megcsalt férjek bősz ábrázatával tekintett utána. Nem hagyhatta, rosszat sejtett, de még milyen rosszat! Azonban, a látszat ellenére fele annyira sem volt olyan jó lovas, viszont a lovak szükségességét nagyon is érezte. Ezért nem kis idejébe tellett, míg képes volt megállásra bírni a hátasát és aztán a másikkal egyetembe valami elég erős ághoz rögzíteni. El ne kószáljanak a felfordulásban. A szerencse ezzel újra oldalt váltott, a másik, elsőkét induló kerülőcsapat tagjai is felütötték fejüket. Így a bestia nem eredhetett rögtön Hecil nyomába.
Hecil viszont, talán a felfokozott érzelmeinek köszönhetően és persze mindannak, amit a természet önként és tanulás árán adott neki. Sebet, fájdalmat feledve lassan eléri célját. Ott van, egészen közel és a nő nem vette észre. De, vajon ez a látszat, vagy valóban akkora sokk érte gyönge porhüvelyét, hogy még nem volt képes magához térni? Görnyedt háttal, arcát és a medaliont markolva némán gubbaszt. Ha teljes lenne a csend, talán hallani lehetne az ujjai között átszivárgó, földre hulló vércseppek koppanását. Itt az alkalom! Hecilnek meg van a lehetősége, hogy végezzen bosszújának megtestesülésével, szabadon elvághatja a torkát, vagy ledöfheti, mint egy koszos kutyát. Senki és semmi nem áll az útjában!
A közelben tartózkodókról a lassan létszámban kibővülő támadok, nem tudhatják, hogy a Boszorka és néhány tagja ennek a népes, de gyorsan fogyó lélekszámú csapatnak, nem éppen a közkedvelt tagjai közé tartoznak. Akinek bármit is jelentett a nő, azok a bekerítő csapat tagjai teszik ki és így, akik maradtak. Nos, az ő szándékaikat színtisztán csak az összeg határozza meg, még saját anyjukat is eladnák, ha a megfelelő összeget kapnák érte.

// Természetesen! Mivel az egyetlen kibontott játéktér Írisz-szigete, mindhármótok útja oda vezet, Ha innen kikeveredtek irány az első kikötőváros és gondoskodom róla, hogy hajóra is szálljatok. A hajókázást meg nem létszükség kijátszanotok, ahogy érzitek és utána megkezdhetitek a pályafutásotokat a szigeten. :-) Feltéve, ha így megfelel nektek. //


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Kedd Jan. 28, 2014 10:19 am

Átkozott rögtönzés. Átkozott boszorkány. Átkozott Hecil. Átkozott katonák. Amikor felfordulást akartam nem gondoltam volna hogy ilyen kavarodást képesek okozni ezek az ostoba emberek. A boszorkány is jól belekavart mindenbe. Hecil nem tud rendesem megülni a fenekén. Itt ez a nyilas akivel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom kivel van és mit akar. A katonák néha rohamoznak néha elfutnak. A bestia sem tudja hogy mihez kezdjen. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Elegem van az egészből. Többet nem hallgatok 20 éves elfekre. Nincs más lehetőség. Magának kell boldogulnia. Mindent nem tudok elintézni. Megfordítottam a lovamat és belevágtattam a még rohamozók közé. Nem vártam, hogy meghalnak csak hogy elesnek. Az bőven elég idő, hogy a rendezzük a sorainkat. A terv nem jött össze. Egy jól irányzott lövés szügyön találta a lovat és az összeesett. Természetesen nem jelentett gondot leugrani a nyeregből de az előnynek annyi. Itt vagyok egy kétes szándékú emberrel és egy rakat ellenséggel. Egy dolgot lehet tenni és ahhoz nagyon értek. A földről felkaptam egy lándzsát a kardomat hozzászorítottam a pajzsom markolatához, hogy kéznél legyen és a lándzsát a pajzs tetejére támasztva vártam a rohamot. Remélem a gazember nem lő hátba. Remélem Hecil nem csinál ostobaságot. Remélem a bestia visszajön és kitalál valamit. Addig is amíg a reményeim valóra vállnak táncolok egyet.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Kedd Jan. 28, 2014 4:55 pm

A hátát mutatja. Bízik bennem annyira, hogy megfordul. Léptem egyet balra úgy, hogy pont ellátam a pajzsa mellett. Még nyolc nyilam maradt, de az utolsó hármat inkább nem lőném el, túl sokba kerültek ahhoz, hogy emberekre lőjek velük.
Az a néhány katona elindult felénk futva. Most, vagy soha. Már emeltem is a  fegyverem; célzás és lövés. Egy újabb átlőtt koponya. Majd még egy. Egy másik nyilas tüzet nyitott ránk oldalról. Eltalált a vállamon.
Ismerős fájdalom, de most nem fáj annyira. Gyorsan megoldottam övemet, nehogy szétszakadjon majd. Letéptem magamról a maszkot, mert éreztem, mi jön. Arcom megnyúlt, és kiszőrösödtem. Eĺég szörnyű látvány lehetett, mert páran ennek láttára lebénultak a félelemtől. Őket volt a legkönnyebb legyakni. Keresztbe haraptam a torkukat, mint ahogy egy párduc a pusztai vadkecskét.
Az íjász még mindig ott, ahol egy-két perce én álltam. Ő sem volt nagy falat.
Körbeszagoltam, hátha van még valahol egy rejtőzködő ellenfél. Ekkor vettem észre egy küĺönös jelenséget. Egy srác folytogat egy nem sokkal idősebb nőt. Ignoráltam egyenlőre ezt a jelenetet, és újra a páncélos kötötte le a figyelmem. Vitézül küzdött a maradék három ellen, de már alig állt. Odafutottam, és fellöktem egyet. Ideje sem volt védekezni, már átharaptam a nyakát. Felálltam, hogy a többinek is ellássam a baját. Üvöltöttek a fájdalomtól, amikor az arcukba kaptam. Térdenrúgtam az  egyiket úgy, hogy egyhamar nem fog felállni. A másik pedig kapott egyet a farkammal az arcába.
Hátrahőkölt, és elfutott az erdőbe. Ránéztem , a páncélosra, aki ekkor már a kardjára támaszkodott. Odamentem, hogy segítsek nekí felállní.


A hozzászólást Rangor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 31, 2014 8:04 pm-kor.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Kedd Jan. 28, 2014 8:47 pm

Még egy kicsivel közelebb kúsztam. Mellettem egy összedőlt sátor romjai álltak. A rongyok közé nyúltam, és kis keresgélés után meg is találtam amit kerestem. A sátor öntöttvas tartórúdját. Nem volt se túl hegyes, se túl hosszú, de a semminél mégis csak jobb. Megfeszítettem izmaimat, és ugrottam. Egyik kezemmel átnyúltam a boszorkány hóna alatt, és megfogtam ellenkező vállát. Magamhoz szorítottam hátát, miközben szemből a szívébe szúrtam a sátorrudat. Sikoltani akart, de befogtam a száját. Áthajoltam a vállán, és fogaimat mélyen a torkába mélyesztettem, miközben félre rántottam a fejét. Két hangos reccsenés jelezte, hogy immáron sem a gerince, sem a gégéje nem nyújt összeköttetést feje, és törzse között. A nő élettelenül terült el, de nekem nem volt elég ennyi. A fáradtság, éhség és a hideg , no meg a mérhetetlen bosszúvágy meghozták gyümölcsüket. Teljesen megvadultam. Nem érdekelt a körülöttem folyó harc. Már nem érdekelt semmi, csak a vér. A halott test fölé hajoltam. Szíve, még az utolsókat verte. A nyakán tátongó sebbe nyúltam, egészen a kulcscsontjáig hatolva körmeimmel, majd széttéptem a mellkasát. Láttam amint még egy utolsót rándul, a rúddal átdöfött szíve, majd végleg elernyedt.
Felálltam. Tetőtől talpig csupa vér voltam. Elindultam az erdőbe, magam mögött hagyva mindent, és mindenkit.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Csüt. Feb. 06, 2014 7:42 pm

Fealoce és Rangor nem kötnek igazi bajtársiasságot, az egység helyet mindketten inkább a külön utakat választják. Kétségtelen, talán, de csak talán megvédenék a másik hátát. S talán nem kellet volna vaknak lenni azok irányába, akik a fák között járnak. Ők vajon hol tarthatnak?
Az íjász bölcsen a rejtekében marad, okos ember, véletlenül sem bocsátkozna közelharcba, hiszen az ő erőssége pontosan a távharc. Mivel senki nem szimatolt utána, biztonságban és teljes nyugalommal lőhette ki újabb vesszejét, ami sípoló hangot hallatott. E hangra társai mindjárt tudatába kerültek annak, hogy fölösleges erős védvonalat kialakítaniuk, mert ha most csapnak le, akkor még a táborban elfogják a bitangokat.

Hecil győzött, bosszújának „tárgya” élettelenül függ karjaiban és győzelmének vérmámoros pillanatában észrevehette azt, ami mögötte zajlott le. Az emberek hajlamosak túlozni, bár ebben talán minden élőlény egyforma. Egyetlen egy sérült bestia öt nagyon is pihent, felfegyverzett emberrel szemben? Nem nyert, alulmaradt. Földre teperve, vért köhögve képtelen volt bármi jelét adni annak, hogy baj van.
Pont, amikor Hecil felpillant a saját kezüleg tépett sebből robbanhat hallásába a paták zaja, ott dübörgött az eddig is, de saját szívének hangja elfedte. Egy buzogány képe villan a fiatal elf szeme elé, a lehetőség adott rá, hogy kitérjen előle, ha ez nem történne meg, fejét éri az ütés. Annyira nem erős, hogy betörje a koponyáját, de hogy néhány pillanatra elveszítse látását és hosszú percekre egyensúlyát, arra pont elegendő. De ha kitér, hát akkor sem nyugodhat meg. Súlyos lánc tekeredik a nyaka köré és a végére akasztott súlyos vasgolyó kellemetlenül vágja mellkason. Elég egy percre elveszítenie egyensúlyát és már is két erős és nem kevésbé nehéz férfi térdel a hátán. Hecil fogollyá válik, karjait hátrafeszítik és olyan szorosan kötözik össze kezeit és lábait, hogy a zsibbadás azonnal jelentkezik.
- Ne öljétek meg. – Fut be egy harmadik lovas, elégedetten nézve le a fogolyra, aztán leugrik a lova hátáról és leveszi köpenyegét, majd a Boszorka testére terítik azt. – Majd az Úrnő megteszi.
- Hurkot a nyakába? – A kérdésre egy határozott bólintás a válasz, mire az ifjú nyakába hurkot kötnek és annak végét a bokáihoz rögzítik, ha ficánkol, nem fogja megfojtani magát, legalább is rögtön nem. Mire végeztek a művelettel az ötös maradék két embere is megérkezett, karjainál fogva vonszolták magukkal a bestiát, akit szinte ledobtak a fiatal elf mell. Mondani sem kell a sárga szemek olyan ádáz dühvel villantak Hecilre, amilyennel ő nézhetett korábban a Boszorkára, de nem szólt.

Miután Fealoce alól kidől a lova nincs más teendője, mint bevárni a még mindig ordítva érkezőket, akik közül mindössze egy ér oda és sokat nem is teketóriázik, hogy a páncélosra húzzon egyet fegyverével. Nem kellőképpen ügyetlen, de nem is túl nehéz hárítani, viszont akad a tacskóval egy kellemetlen probléma. Elsőre lerí róla, hogy nem tökéletes harcos, azonban abban nagyon ügyes, hogy kellő távolságot tudjon tartani a páncélos pengéjétől. Mi több, kilőtt társának példájából okulva igyekszik úgy mozogni, hogy ne legyen könnyű célpont. Fealocenak várnia kell, türelmesen és előrelátóan, mert ellenfele fog hibát véteni, de ha elsieti, nem tudja legyűrni és ott marad a közelében, mint egy idegesítő légy. Pedig a közeljövő igen csak sanyarú perceket tartogat az éjelf harcosnak.
Amint a boszorkány szíve az utolsót dobbantja Fealoce érezheti, hogy a teste teljesen megkönnyebbül, mintha levetkőzte volna az átkot. Nem telik egy perc sem, mire az érintett karja egyszerűen elzsibbad. Nem fáj, kicsit sem, de teljesen érzéketlen, egészen az ujja hegyétől a felkarja közepéig. Ugyan is egy félszellem átka nem tűnik el azzal, ha megölik, hiszen csak halandó mivoltától szabadul meg, illetve azoktól a gátaktól, amik akadályozhatják erejét. Az erőt, ami a korábbiakhoz képest megnő és ezt sajnálatos módon Fealoce és tapasztalni fogja, ahogy az átok még érintetlen idegvégződései felé halad.
Ha ez a fordulat nem lenne elég a zelf harcos páncélján egy nyíl pattan vissza, ha legyőzte korábbi ellenfelét, ha nem. De egy újabb várja az erdő szélén, aki már más. A tekintetében ott csillog a tapasztalat, fegyvere ugyan csak egy lándzsa, de nem fából és nem is hol mi szemét fémből, tünde munka, ahogy a láncinge is. Úgy áll ott, mint a gladiátor az oroszlán előtt.
- Táncolsz velem is, vagy inkább megadod magad? – Fejével abba az irányba int, ahol Hecilt és a bestiát már gúzsba kötötték társai.

Rangornak döntések sorát kellet meghoznia, egy kivételével mind rajta múlott. Azzal, hogy belevetette magát a bámészkodók számának csökkentésébe felszította az emberekben a szunnyadó gyűlöletet és bosszúvágyat. Több sem kellet, ahogy meglátták a szörnyé váló embert már eszük ágában sem volt tétlenkedni. Fegyvert ragadtak lándzsaerdőt készítettek, hogy ha nekik rontana a bestia, akkor fennakaszthassák, közben társaik közül, egész sokan, magukra kapták páncéljaikat. Rangor nem lehet biztos abban, hogy nem szerez újabb sebek, mert a jó helyre döfött dárda átmetszheti bőrét. Néhány perc elteltével viszont egyszerűen nem talál olyan szerencsétlent, akit csak úgy képes lenne megölni, rendezet, összetartó erők várják. Ha meg is próbál újra elvenni egy életet, dárdák és kardok lendülnek felé, meghátrálásra kényszerítve, akárcsak egy megvadult, veszett farkast.
Két öt fős csapat közül az egyik erre az időpontra már sikerrel járt, a másikból pedig kettő fedte fel magát. Illetve az íjász még mindig rejtekhelyén gubbaszt, nyílvesszeje pedig ezúttal Rangorra mered, de a maradék három jómadár is készen vár. Izgatottak, kurjantva rontanak elő a fák közül. Két lovas, nem volt egyiküknek sem nehézség a kószáló lovak közül párat összefogni. Az egyik lovas kezében szegecsekkel felszerelt lánc csörög, a másiknak a kezében pedig fémszálakból font háló reppen ki, ahogy Rangor közelébe ért. A legtöbb fegyver kiváló elf munka, ha Rangornak akárcsak egyetlen testrésze is beleakad a hálóba, akkor nagyon könnyen beletekeredhet. Ha sikerrel járna számolnia kell a lánccal, ami védhetetlenül lábai közé keveredik és egyikre rá is tekeredik.


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Feb. 10, 2014 11:24 pm

A helyzet kezdett kaotikussá válni. Az utolsó ellenfelem nem volt egy nagy vívó fenomén de ami nagyon zavaró volt az az hogy ennek ő is tudatában volt. Ügyesen elkerült és tartotta a távolságot. A harmadik ütésemet kerülte el amikor megelégeltem a dolgot. Elijeszthetném de biztos visszajönne. Megsérteni nem tudna már csak a páncél miatt is. Azonban nagyon zavaró lehet később ha más ellenfélre kell majd figyelnem. Megfordítottam a lándzsa fogását és úgy szúrtam felé. A reakció egyértelmű Hármat lépett hátra hogy még véletlen se kerüljön a közelembe. Hátraléptem egyet én is. Megfelelő a távolság. Elhajítottam a lándzsát. A másfél méteres fegyver körülbelül a felénél akadt meg a torkában. A lándzsa új tulajdonosa bugyborékolva hörgött egyet majd eldőlt. Volt egy szabad pillanatom. Jobbra néztem és láttam amint Hecil egy sátorvasat mutat meg a boszorkánynak közelről. ÓÓ ne. Csak azt ne. Ki veszi le rólam a boszorkány átkát? A hatás azonnal érződött. A pajzsos kezem teljesen elzsibbadt a vállamig. Élettelenül lógott mellettem. Gyorsan a másik kezembe kaptam a kardomat és az új ellenfelem felé vettem az irányt. Ő már nem volt olyan könnyű ellenfél. Tünde láncing tünde lándzsa.
- Táncolsz velem is, vagy inkább megadod magad?-Ó hogyne! Ki nem hagynék egy jó kis táncot. De csak óvatosan. A bal karom sérült. Vigyáznom kell a partneremre a táncban...
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Csüt. Feb. 20, 2014 8:25 pm

Fogoly voltam. Először életemben megfosztottak szabadságomtól. Pokoli düh töltött el. Szemem vérbe borult, ereim majd szét pattantak. Próbáltam elszakítani a köteleket, de nem bírtam, és ezt a lánc se könnyítette. Az egyik közelemben álló őr felé kaptam a fogammal. De elugrott. Újra próbálkoztam. Mit egy megvadult kígyó vergődtem a földön fejemmel támadva mindent ami a közelembe került. Hatalmas porfelhő kerekedett.
Ez adott egy ötletet. Még jobban elkezdtem felverni a port, majd odavánszorogtam a bestiához, aki mellettem feküdt ugyan csak megkötözve. Látszólag baromi dühös volt rám, hisz miattam került bajba. De nem törődtem az érzéseivel.
- Korábban elszórtam egy pár kést a közelben - súgtam oda neki, majd elkezdtem fogaimmal elfűrészelni a lábát összekötő köteleket. Elég gyorsan megvoltam vele. Az őrök a portól nem láttak semmit, és nem is mertek közelebb jönni. Tudtam, hogy most, hogy már társam lába szabad, könnyedén talpra szökken, és ha megtalál akár egy kést is, az imént említettek közül, azzal hamar kiszabadíthatja kezeit is, és megvédheti magát. Hogy sikerült-e neki nem tudom, mert felpattant, és eltűnt a szemem elől.
Agyam, ekkorra realizálta, hogy az a furcsa folytogató érzés, ami már kezdetektől kínzott, nem pusztán fantom fájdalom volt, hanem valóságos hurok a nyakam körül. A sok mozgás, és a kötelek rágása közben teljesen megfeszült a nyakamon, és semmi levegőt se kaptam. Kiáltani akartam, de nem jött ki hang a számon. Éreztem, hogy tagjaim zsibbadnak a levegő hiánytól, és lassan sötétülni kezdett szemem előtt a világ.
Utolsó gondolatom az volt, vajon a halál után mi várhat rám.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Vas. Feb. 23, 2014 2:12 am

Rohadt egy leleményes faj ez az emberiség. Szinte pillanatok alatt felállították a tökéletes védelmet ellenem. A lándzsáktól tényleg nem fértem hozzájuk. De volt más módja a közelükbe jutnom. Kettő is. Az egyik, hogy átások a barikád alatt, a másik pedig még ennél is kézenfekvőbb.
 Két lovast hallottam közeledni. Arrafelé fordítottam tekintetem, még pont időben. Az egyik ugyanis már készült kivetni hálóját. "Ócska egy kis háló. Túl kicsi nekem" gondoltam, miközben elugrottam, rá a másik lovasra. Pechére ő nem lándzsát, vagy kardot fogott, hanem egy szegecsekkel kivert végű láncot. Esélye sem volt. Úgy esett le a lóról, mint a rothadt alma a fáról. A másik viszont nem tétlenkedett. Fogott egy ugyanolyan láncot, és elkapta mindkét lábam. Megmarkoltam a láncot, és húzni kezdtem. Nem jött be. A katona elengedte a láncot, ami így fejbecsapott.
 Elszaladt -gondolom, valami fegyver után nézve - pár nyugodt másodpercet hagyva nekem. Legalább is azt hittem. Egy nyíl csapódott be mellettem a földbe. Ez mindig azt jelenti, hogy a következő már talál, hacsak nem tűnsz el gyorsan. Leszakítottam a láncot nagy nehezen, majd az egyik elesett katona pajzsa felé kaptam. Megragadtam. és az alkarjával együtt kiváló fedezéket nyújtott egy otthagyott dobozrakásig. hátam a dobozoknak támasztva egy kicsit megpihenhettem.
 Ekkor különös dolog tárult a szemeim elé. Egy mozgó kötözött sonkának tetszelgő elf srác. Az a srác, aki pár perce agresszív véleménycserét folytatott valakivel. Úgy látszik bajban van. Sőt már nem is látszik. Egy valamilyen lély viszont kifutott a porfelhőből. A katonák viszont most a kölyökkel voltak elfoglanva, így pár lándzsát kiszedve máris bent voltam. Na most jött a neheze. Úgy kellett a lehető leggyorsabban kimenekíteni az elfet, hogy lehetőleg én sem járjam meg. Berohantam a porfelhő közepébe, és kiszagoltam merre van. Felkaptam, és a vállamon cipelve rohantam vissza a lyukhoz, akol én bejöttem. Kész csoda, hogy ép bőrrel megúsztam. Fogaimmal elszakítottam az elfecske kötelékeit. Nem lélegzett. "Jajj! Nehogy már meghaljon itt nekem!" Megkoppintottam(mivel nem akartam betörni a bordáit) párszor a mellkasát, és krákogva, köhögve ugyan, de újra lélegzett.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Vas. Márc. 02, 2014 1:18 pm

Ahogy Hecil hányi vetni kezdte magát a közelében álló öt férfi kicsit sem meglepetten néztek le rá. Hogy megrettentek volna, aligha, kipróbált gazemberekről van szó és egy kis por, meg egyetlen elf fogsora nem fogja őket megtántorítani. Egyikük még rosszmájúan el is mosolyodott az ostobaságán, hiszen az a kevés por, amit képes volt vergődésével felkeverni az elf, az legfeljebb arra elég, hogy saját magának okozzon még nagyobb kellemetlenséget. A haramiák rögtönzött vezetője azonban nem tűrte a rendbontás, egyetlen intéssel jelezte embereinek, hogy fékezzék meg a bolondot. Ennek módját azonban nem jelölte meg.
- Ó, harap a kis pondró! – Hőkölt hátra az egyik, de csak az egyikük, mivel ő volt az a peches, akinek a lábán egy közönséges saru volt. Társai viszont jobban kedvelték a védettebb viseletet, talán nem ártott volna erre Hecilnek is figyelmet fordítani. Így a fetrengő elf felé nem is egy, hanem három láb lendült méghozzá vastag bőr csizmába bújtatva, amiből egy vaspántokkal is szilárdabbá lett téve. Jelenlegi helyzetében sem odébb hemperedni, sem nemesebb testrészeit megóvni nem képes a kötelékeinek köszönhetően, a rúgások egytől egyig kényes helyen érik. Oldalába és gyomrába mélyednek a kemény csizmaorrok.
- Kér még! – A majd két méter magas, fekete bőrű férfi, aki szakadt az izmoktól, különös lelkesedéssel rúgott újra is újra Hecil magatehetetlen testébe. – Nézzétek, hogy vágyja a kis kujon a fájdalmat! – Társai egyetlen lépést tettek hátrafelé és élvezettel nézték, ahogy barátjuk kiéli agresszivitását, aminek köszönhetően Hecilnek két bordája biztos kárát látta és cseppet sem zavarta a nézőközönséget, hogy az elf képtelen védekezni. Egy felmorduló, hörgő hang állította meg végül a nagy darab fekete férfi, hogy ezúttal Hecil arcába taposson és esetleg elrúgja a fejét, mint komisz kölyök a rohadt almát. A bestia volt az, ha mérges is volt Hecilre, nem nézhette, hogy így bánjanak vele, de több sebből vérzett, amelyekből egynek súlyosságát az is jelezte, hogy ajkán friss vér csorgott ki. Közbelépése végett elnyerte a köz utálatát és ő is elszenvedte az inzultust, amit mielőbb Hecil.
- Elég ebből! – Csattant a vezető hangja. – Meg ne haljanak! .. Barg, Jhon segítsetek a többieknek. – Emberei engedelmeskedve indultak meg, ő maga pedig Hecil elé lépet. – Nem kell ennyire a halálba sietned, eljön az érted. Most pedig, viselkedj szépen.

Rangornak sem mennek egyszerűen a dolgai, bár talán úgy véli, könnyedén legyőzheti a bozótosból rárontó ellenfeleit. A hálót elkerüli, ám azon a lovon ketten ülnek s most az egyikük leugrik, míg a másik visszafordítja a lovat. A másik lovas fegyverétől megválva, valóban leesik hátasáról, de Rangor támadását a ló szenvedte el és nem lovasa, így az sértetlen rögtön talpra ugrott és hálóját újra harcra készen felemelő társa felé rohant. Nem így beszélték meg, de a vadászat attól izgalmas, hogy nem lehet kiszámítani a vad szándékait. Társuk, aki felé a Rangor figyelme kénytelen irányulni, nem olyan könnyű ellenfél. Pikkelyes karvédőjét tartja Rangor karmaival szemben és az egyszerűnek tűnő bőr kiállja a próbát, még csak meg sem karcolódik és azon nyomban karddal támad, mikor esély nyílik rá. Leleményesen és egyben szokatlanul kiképzett penge, négy éle biztos sebet jelent. Forgatója pedig puha léptekkel, ruganyosan reagál Rangor mozgására, akinek figyelme egyre szűkül az előtte táncoló emberre, ahogy a benne rejlő vadállat igyekszik uralomra jutni. Mielőtt még Rangornak lenne rá a lehetősége, hogy esetleg letaszítsa lábáról ellenfelét, ráterül a háló. Pontos és védhetetlen dobás volt, magából a hálóból viszont nincs menekvése, ha nyugton marad, akkor kerülheti el, hogy megsebesüljön. Testi ereje sajnálatos módon nem elég, hogy eltépje a különleges anyagot, de ha megpróbálná, hát kénytelen szembesülni azzal, hogy a vékonyka szálák könnyedén belevágnak bőrébe és játszi könnyedséggel eszik magukat mélyebbre a húsában.
Rangornak mindössze két választása van. Nyugton marad és ezzel lassan visszaszerzi emberi külsejét, vagy tovább harcol és a szó legszorosabb értelmében darabokra szeleteli saját magát és ezzel elszórakoztathatja az általa felajzott embereket, akik szívesen látnák kínhalálát. Ha nyugton marad, a rárontó hármas tisztes távolból tartja szemmel.
- Szerinted mi ez? – Kérdi az egyikük az állát vakargatva, arcán látszik, hogy próbálja Rnagort valamelyik állatfajba besorolni. Egyik társa hümmögve vállat von.
- Egy szörnyeteg, nem látod te vadbarom! Otthon az aréna éke lesz. – Bólogatott az a fickó, akit Rangor elsőként szándékozott a másvilágra küldeni.
- De! Nincs azaz isten, amiért én ezt a dögöt gardírozzam.. – A beszélgetés talán tovább folyt volna, de lódobogás hallatszott, ami figyelmüket felkelttette, de nem vonta el Rangorról.
- Dungennak segítsetek! – Küldte tovább az érkező lovasokat a páncélossal küzdő társukhoz. – Ezzel már csak elboldogulunk…

Fealoce ellenfele elmosolyodik, bal lábát előrecsúsztatja és súlypontját is arra a lábára helyezi át. Lándzsáját elegáns mozdulattal emeli döfésre egy kézzel megtartva súlyát, de másik kezét is ráhelyezi, hogy a lehető leggyorsabban tudja a fegyvere helyzetét megváltoztatni. Nem várta meg, hogy esetleg Fealoce kezdeményezze a harcot, ő lódult meg elegánsan előre szúrva, de arra véletlenül sem hagyott lehetőséget, hogy a páncélos megragadhassa a fegyvert. Ha a hegye nem ért célba, már is a súlyosabb oldalát kínálja megfordítva a lándzsát. A pallos könnyedén hárítja, elcsúsztatva a fémet a fémen. Támadás és védekezés, dinamikusan és erővel hajtja mindegyiket végre és mérföldekkel előrelátóbban választja meg pozícióit. Szándéka talán nagyon is nyílt, kipuhatolta Fealoce gyenge oldalát és igyekszik ki is fárasztani, de gondolni kell még valamire és ez nem más, mint az időhúzás.
- Jól küzdesz, szótlan barátom! – Elismerés csengett játékos hangjában. – De kezdesz untatni. Inkább egy tüzes asszonnyal birkóznék! – A férfi szemében gonosz fény csillant, felmérte és rájött, hogy jelenlegi felállásukban nem az ő oldalán lobogtatják a győzelem zászlaját. Elhátrált Fealoce elől, a támadással is felhagyott és ha az elf nem adja fel, akkor apránként egyre közelebb tud férkőzni a lándzsához. Mikor közel karnyújtásnyira van, ha felé vágna, a férfi leakasztja oldaláról a bőrtömlőt és maga elé lendíti. Fealoce kardja nagy eséllyel felmetszi, ha igen. A folyadék bőven ömlik a páncélra, a földre és a lándzsásra is. Erős átható szaga nem hagy kétséget a felől micsoda, olaj. A férfi elhátrál, amilyen sebesen csak tud, mert a füstölve izzó nyílvesszők már célba is vették Fealoceot és véletlenül sem akar egy lepattanó vessző áldozatává válni. A föld és a páncél is tüzet fog, a lángok pedig nem restek az illesztéken át más éghető agyba harapni.
- Szeretek piszkosan játszani! Ha megadod magad, segítek, hogy ne főj meg. – Fealoce a földre vetheti magát, hogy eloltsa a lángokat, de ebben az esetben kiszolgáltatottá válik, ugyan akkor, abban sem biztos, hogy ellenfele segítene, hiszen ő is olaj lett. De persze, az elküldött két ember nemsokára befut, nekik módjukban lesz segíteni, vagy még többet ártani.

[Egy jó tanács: használjátok a feltételes módot, mert így csupa tényt közöltök (nem hagytok nekem választást) és semmi olyat nem tudok meg az ellenfeletekről, amivel el tudnátok kerülni a bajt.
Ami viszont nem tanács, hanem kérés, ne irányítsátok más karakterét, még az njk-kat sem, mert nem tudhatjátok milyen tulajdonságokkal vannak felruházva. A kialakult helyzet tisztán példázza.
Csak ügyesen!  Wink ]

avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Szer. Márc. 05, 2014 4:01 pm

Nem kellett volna futni hagynom a katonát. Számítanom kellett volna arra, hogy erősítést hív. Most itt köröznek körülöttem két lóval. Ugrás! Mellé. Azaz, csak majdnem. A ló fejét sikerült eltrafálnom. Legalább már nem náluk a méretelőny. Feltápászkodunk a földről (én és a katonák is [mert ketten vannak]). Az egyik a karvédőjét maga elé tartva felém közelít. Most már látom, hogy miért olyan biztos a sikerében. Egyszerűnek tűnik az a ruhadarab, pedig az ilydt még a nandimedve karma sem tudná nég csak megkarcolni sem. Aú! Gyomronrúgott a bitang. Megtántorodom, majd valami nehezet kezdek érezni magamon. Körülnézek magamon és egy hálót veszek észre magamon. De nem csak a háló miatt lassulok folyamatosan. Csurog le rólam a véres veríték. Ha ez így megy tovább, el.......fogok......á......


/mostantól szeretnék egy kicsit pihenni ebben a témában, de olvasni még fogom.
Készülőben van az első naplóbejegyzésem, szeretnék most arra koncentrálni. De még szeretnék viszatérni./


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Csüt. Márc. 06, 2014 12:19 pm

Hecil a földön Rangort elkapták. A bestia körbezárva. A sisakrostélytól ne láttam az olajőstömlőt és most mindenem olajban úszik. Átkozott alattomos trükkök. Az olaj lángra lobbant egy eltévedt nyílvesszőtől. A jobb felem béna a bal pedig ég. Mi jöhet még? Az a szemét meg csak röhög és szánakozva segítséget ajánl. Pusztuljon el. Ő mért nem ég? Ezen javítanunk kell. A talpam alatt a lángoló olajos föld tökéletes megoldás. Az acélcsizmámmal mélyen a földbe markolok és a lángoló homokot a képébe vágom. Ha tisztességtelen a harc akkor azt előtte közölje. Akkor én is úgy készülök. Ha esetleg kitérne a homok elől akkor ameddig ö a kitéréssel bajlódik én pár lépéssel mellette termek és forró baráti öleléssel üdvözlöm. Ez majd lángra lobbantja a szívét. Akárhogy is ha már ő is ég és én is akár le is fekhetünk. Elterülök a földön és megpróbálom elnyomni a tüzet. Akár sikerül akár nem a páncéltól meg kell szabadulnom. Ekkora páncélban még én sem tudok felállni. Egy két hempergés után kicsatolom a sisakomat és a váll-lemezeimet. Ha marad időm akkor a mellvértemet is. Többre biztos nem marad időm mire visszaér a többi bandita. Legalább az égő holmik nincsenek rajtam...
A kardomat elvesztettem. Páncél nincs rajtam. Nem tudok felkelni. A boszorkány megbénított. Mi lehet még szebb ebben az estében? Ja igen! az indok. Egy huszonéves elf szerelmi vívódásai. Szerencse hogy börtönbe zártak nagyjából ezer évre és sose lettem szerelmes.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szer. Márc. 12, 2014 6:08 pm

Szép lassan magamhoz tértem. Egy sötét folyosóban voltam. Egyik végéről halovány fény szűrődött be. Ezek szerint valamiféle börtönben lehetek. Elindultam a fény felé. Ahogy közelítettem egyre több látszott a külvilágból, ami nagyon hasonlított arra, amit egy összetört, földön hagyott elf láthat, egy szerencsétlen kimenetelű harc után. Legnagyobb meglepetésemre, az említett test készséggel engedelmeskedett akaratomnak, mozgatta kezeit és lábait is. Tehát akkor nem lehetek halott, de nem is választhat el túl sok tőle.
Körülnéztem. Rangor az enyémhez közeli állpotban hevert nem messze tőlem. Fealoce tűztáncot járt, és látszólag neki is elég volt saját baja. A másik bestiát sehol se láttam. Mindenesetre az a fő, hogy valahogy kereket oldjak.
Váratlan ötletem támadt. Oldalamon még mindid ott függött a kincsekkel, és drágakövekkel teli bőrzacskó, amit induláskor magammal vittem. Óvatosan lecsatoltam, és eldobtam, de úgy, hogy tartalma széles körben szétszóródjon. Ha a katonák észreveszik, és mohóságuk erősebb az elővigyázatottáguknál, akkor lesz időm és módom elmenekülni az erdőig, ahol egy következő terv elejéig elbújhatok, és megpihenhetek. Addig viszont maradok ahol vagyok, és minimálisra korlátozom eletjelenségeimet.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Hétf. Márc. 17, 2014 8:34 am

- Nézzétek már… Ez ennyire hülye, vagy minket néz annak? - Mutat az egyik őr Hecil újabb mutatványára, de vajon hátrakötött kezekkel, nyakában hurokkal mennyire lehetett ez a mozdulat „kecsesen” és még inkább észrevétlenül kivitelezhető? Mh? Minden esetre a szándékot minden további nélkül értékelni kell és az erőszaktól eddig sem visszariadó egyének, ismét társulva fordítják figyelmüket a földön fekvő fiúra. Csapat munkával igyekszenek a hasára fordítani, talán él még Hecilben a korábbi bánásmód képe, akkor nem maradhat benne kétség a felől, hogy ha ellenkezik hasonló mód honorálják próbálkozását. Ismételten jól megrugdalják, de ha nyugton marad, akkor csak annyit kell elszenvednie, hogy kötelékeit a jelenleginél is szorosabbra húzzák és néhány újabb kötéllel hátrafeszítik testét.
- Ej, öcsém olyan vagy, mint a pocsolyában ragadt ebihal. De tudod fiacskám mi lesz az így járt pondróval? – Érdeklődik a nagy darab sötétbőrű férfi, készen arra, hogy ha úgy kívánják, akkor csizmája orrát újra az elf oldalába vágja. Természetesen ez puszta jóindulat a részéről, mivel tetszik neki a fiú vakmerősége, de bosszantja is ez a fajta makacsság. Társa csak messziről szemléli a szétgurult köveket, aztán kiköp oldalra, nagyjából ez a véleménye a látványról. Ezek a fickók nem pénzért teszik azt, amit tesznek. Őket pusztán az ölés, mások szenvedésének a látványa motiválja, egy kis fizetség az őket ért sérelmekért.
A bestia csendesen zihált, ő már felismerte, hogy hiába ellenkezik nyomorult helyzetük, csak még nyomorultabbá fog válni, ha makacskodnak. Inkább lehunyta a szemét és igyekezett összegyűjteni az erejét, hogy túléljen. Volt már rabszolga, élt levetve magáról a láncokat és ezek között ingadozott eddigi életében, nagyon is jól megtanulta a megalkuvás művészetét. Számára az élete fontos és nem fogja csak úgy eldobni.

- Szerinted kimúlt?
- Hülye! Nincs olyan szerencsénk! – A két győztes halász fegyverüket döfésre készen tartva vizslatják az ajánlottnál közelebbről Rangor mozdulatlan testét. A háló tulajdonosa állát vakarva latolgatja az esélyeiket, de egyenlőre csak magában veszi számba a lehetőségeket. A váratlanul fellobbanó lángok, azonban váratlanul érik őket és megrezzennek és hátrébb rebbennek az alélt, hálóba gabalyodott test mellől. Egyikük indulna is, de a másik egyetlen intéssel maradásra készteti.
- Nekünk erre a … valamire kell ügyelni. Nem lenne jó, ha még is összeszedné magát és megint ámokfutásba kezdene. – A szavakra társa kényszeredetten bólintott és hátat fordítva a tüzeskedőknek, újból a feladatára koncentrált. A megmaradt bámészkodók, akik korábban magugon érezhették Rangor roppant erejét lassan, óvatosan lopakodtak közelebb és ez merőben bosszantó volt a két „halász” számára.
- Mi van kislányok?! Nem kiránduláson vagytok és ez itt nem egy szép monolit, amit meg kell csodálni. – Rivallt rájuk a forróbb fejű gladiátor, mert hogy őszinték legyünk, ezek a csapatmunkára képes egyének, mint Arbes arénájában edződtek és mivel itt vannak, túl is élték és most azt az urat szolgálják.
- Fegyverbe csitrik! Kicsit csináljatok úgy, mintha tudnátok bánni a szerszámotokkal! – A megriadt, most vérig sértett emberek vonakodva igyekezték el tenni azt, amit már egy ideje tenniük kellet volna. Rendezték a soraikat. Felosztották a feladatokat, azaz neki láttak a fegyverek összeszedéséhez, ketten befogták a két lovat, összeszedték az egyéb holmikat.
A lovakat az egyik szekér elé fogták és az egyik gladiátor utasítását követve elhullott társaik páncéljával bélelték egy részen, ahová Rangort húzzák fel meghagyva hálóbörtönében. A fém majd segít gátat szabni a szörnyetegnek, ha esetleg újra tombolna és pont ezért marad a hálóban is.

Fealoce megküzdött becstelen ellenfelével, de ahogy ő is megszabadult a perzselő lángoktól, úgy az ellenfele is, bár elég csúnya égési sérüléseket szerzett magának. Mély lélegzettel és halálos tekintettel fürkészi a földön heverve, a szintén a földön fekvő elfet, de a fájdalom és az éget testrészek édes bűze késleltették cselekvőképességét. Körülbelül akkorra fut be az erősítés, mire Fealoce megszabadul az utolsó lényeges páncéldarabjától, kiszolgáltatott helyzetét nem restek azonnal kihasználni. Kard és még egy kard hegye mered felé.
- Na, komám, nyújtsd szépen a kicsiny kacsód! – Kéri nem túl szépen, de egyáltalán nem elővigyázatlanul. A bozótos lassan megzizzen és végre feltűnik az íjász is, kecses, szinte nőies alkata van, pedig szemlátomást férfi. Egy félvér elf, ennél talán több nem is kell, hogy jónak mondhassa magát az íjászatban és a most felajzott fegyvere egyenest Fealoce koponyájára mutat, ilyen közelről nem kétséges, hogy a találat, bárhol is érje, súlyos lesz.
- Vagy hagyod, hogy megkötözzünk, vagy hagyunk itt, tehetetlen, hogy a vadállatok faljanak fel? – Hagynak időt a választásra, bár nem túl sokat. A lehetőségek, három mindenre kész ellenfél, akiken a fáradság jelei még messze nem mutatkoznak, ami legalább egy életveszélyes, ha nem egyenesen halálos sebet biztos jelent. A másik, a fogságba esés megalázó, de lehetővé teszi a későbbi szökés lehetőségét. Amennyiben Fealoce átengedi magát, akkor hasonló módon, mint Hecilt és a bestiát, megkötözik.

Ez idő alatt, Rangort felpakolják a szekérre, majd odébb állnak, hogy felpakolhassák Hecilt és a bestiát is. Akiknek szembesülnie kell egy újabb leleményességgel, miután a bestia és Hecil fent ültek a szekérre, kezeik és a lábaik közötti kötelet elvágták, hogy kezeiket összefogó kötelet a szekér külső oldalán található ponyvakapókba akasszák. A két férfit ellentétes oldalra helyezték el és összekötözték a lábaikat, mikor ezzel készen lettek tovább indultak, hogy felszedjék az utolsó foglyot, ha lesz kit. Ha lesz, akkor Fealoce a bestia mellé kerül és a már összegyűjtött rabszolgaláncokat is felcsatolják rájuk.
- Megértitek ugye fiúk, eddig olyan kedvesek voltatok, hogy ezeket az ékszereket igazán nem tagadhatjuk meg tőletek.
- Ne fecsegj! – Dörrent rá a vezérnek állt férfi, újfent lovon ülve. – Indulás! – Az emberei, a gladiátorok a szekér mellett haladtak, míg a bérenc zsoldosok a szekér mögött, egymás között sugdolózva.
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szer. Márc. 26, 2014 3:17 pm

Feltérdeltem és felemeltem a kezemet. Nem volt más lehetőségem Már akkor is tudtam amikor Felgyújtottam a lándzsást. Vártam hogy megkötözzenek.

/*Boccs a késésért*/
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Pént. Márc. 28, 2014 8:17 pm

Az újabb trükk is kudarcot vallott, de nem adtam fel. A szekérút újabb lehetőségeket rejtett.
Mikor kezeimet a szekérhez kötözték, valami felsértette a bőrt a csuklómon. Egy félig kiálló nagy vasszeg volt, mely a hosszú út alatt lazulhatott ki helyéről. Óvatosan összecsíptem körmeimmel, és kihúztam a helyéről, majd belekezdtem a kötlek elszaggatásának hosszú és fárasztó művészetébe.
-Azt megértem, hogy ezt az ágyelőnekvalót magatokkal hurcibáljátok - böktem fejemmel a szemben megkötözött szörny felé - de engem mi a fenének fuvaroztok? - kérdeztem a sötét férfit.
-Kinek dolgoztok?

/*Részemről is ezer bocsánat!*/
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Hétf. Ápr. 07, 2014 5:46 pm

Az újraszervezett karaván, régi foglyai helyett az újakkal, elindul. Kényelmes, de még is viszonylagosan gyors tempót diktálnak, bár ez nem akadályozza a foglyokat semmiben, nekik csak láncok és kötelek egyre kellemetlenebb szorításával kell megbirkózniuk. Egyéb iránt szemügyre vehetik az erdőt, aminek mentén haladnak és később egy éles kanyart követve be is hatolnak a zöld rengetegbe. Ez ad némi új kellemetlenséget, az út, amelyre rátértek elhagyatott, a fák és bokrok ágai kényelmesen a járomvonalak fölé nyújtóznak, így eshet meg, hogy egy-kettő arcon csapja a kordén utazókat, vagy beleakadva hajukba megtépi kissé.
A zsoldosok hamar elcsendesednek és jobb híján arra összpontosítanak, hogy tartsák a távolságot a szekértől, de nem maradjanak le túlságosan. Kellemetlen szidást kaptak és nem csak a beígért tömött erszény elvesztését helyezték kilátásba, hanem az életük, azaz inkább a halálukkal is megfenyegették őket. Figyelnek és menetelnek, de különösebb érdeklődést már nem mutatnak a szekér utasai felé.
A tíz főt kitevő kis csapat, a haramia gladiátorokra egészen más hangulat jellemző. Figyelnek, mind a négy foglyuk rezdüléseit nyomon követik, ha észre is vesznek valamit, kivárnak. Őket a vadászat érdekli, az, hogy erejüket összemérjék saját szabályaik kötelékében és szinte csak okra várnak, hogy vért ízlelhessenek. A csapat élére állt férfi azonban meglehetősen ügyes módon tartja féken embereit, fél szemét mindig rajtuk tartva, de a gondterheltség egyre inkább árnyékba borítja a homlokát. Az ölében fekvő, köpenybe burkolt nő, a Boszorka, még mindig nem mutatja az élet jelének legapróbb moccanását sem. Ezt rossz jelnek véli.

Pirkad, mire kiérnek az erdőből. A fény lágy árnyalatai fura halmokat emelnek ki a domb aljában húzódó kis völgyben, Fealoce, Hecil és a bestia is pontosan megfigyelheti ezt a jelenséget. A talány megfejtése sem tarthat sokáig számukra: azok ott, a szabadon engedett foglyok tetemei. Egy pár percre tendálható megállót tartottak. A vezető magához hivatott pár zsoldost, akiket elszalajtott, hogy fogják be a legtöbb elkóborolt lovat, de meghagyta, hogy a földön heverők közül senkinek nem kegyelmezhetnek. A feladattal ellátottak parancs szerint teljesítettek és jó tíz lóval csatlakoztak később, aminek az lett a következménye, hogy a tempó a gyorsból erőltetetté vált és akkor sem lassítottak, amikor a lovak teste mát fehér tajtékban fürdött.
A foglyok számára a kellemes kocsikázás, rázós, zökkenőktől sem mentes utazássá vált. Ennek köszönhetően a kötelek csomói szorosabbak lettek, de valamennyit nyúltak is, ellenben a láncok szemei egymásba csúsztak és az ide-oda dülöngélésnek köszönhetően felhorzsolták a foglyok bőrét, amit a Nap erősen tűző sugarai sem kímélnek. A bestia lázas tekintettel bámult a semmibe, a sebek igen csak igénybe veszik erejét, ami egyre csak fogy.
Valamikor, késő délután felé járhatott már, amikor Hecil próbálkozásának eredményeként hozzájutott a szöghöz és kisvártatva beszélgetést is kezdeményezett egyik fogva tartójával. Mire a nagy darab fekete bőrű férfi a kocsi hátuljához helyezkedett és vigyorogva nézett a fiatal elfre, majd a kezében tartott botot meglódítva Fealoce felé vágott.
- A helyedben, kölyök, vigyáznék a kötelékeim épségére. – Észrevette? Nem feltétlenül, de valami feltűnt számára. – Halljátok a szabályokat, ha az egyikőtök próbálkozik a társai kapják a büntetést és ha ez nem használ, akkor babám sok olyan férfi van itt, aki hónapok óta nem látott nőt. – Sokat sejtetően Hecilre kacsint, megaláztatások kiosztásában igen csak élen járnak, ezt azonnal le lehet szűrni. Viszont némi készség is megmutatkozik a nagydarab férfiben.
- Az urunk az Éjszaka Királya és hogy miért is bajlódunk veled? – Hümmögve vigyorog, de ezúttal Fealoce felé fordítja tekintetét. – Mert túlságosan kitartóak vagytok, nem tudjátok mikor kell feladni. Ez a hozzáállás tökéletes gladiátorrá tesz majd titeket, vagy macskaeledelként végzitek. – Megvonja izmos vállait, aztán a bontja újból lendül, de ezúttal a bestia bordái közé fúrja a végét, mire az felmordul és sárga szemeiben a düh is feléled. – Még két óra és megízlelhetitek Morgna kikötőjének a bűzét.

Morgna, az a hely, ahol mindennek meg van az ára. Az ott élők saját gyereküket, feleségüket és nem ritkán férjüket is eladják, csak a megfelelő árat kell felajánlani. Hírhedt a kéjnegyedéről és arról, hogy a kikötőjében sok rabszolgákat szállító, bűzlő hajó horgonyzik. Ott segítséget nem találhatnak, de lehet, hogy nem is kell keresniük? Hecil előtt Fealocenak adatik meg a lehetőség, hogy felfigyeljen valamire, egy ideje már érezheti, mintha a hátánál felgyűrődött volna a ruha, de erről szó sincs, mert az érzett nagyon is céltudatosan változtat helyet. Sőt, bújt már kígyó a ruhája alá, akkor pontosan tudhatja, hogy most is egy ilyen lény mozgolódik mögötte. Egyenesen a bestia felé tart, a két fogoly közötti rés megtétele alkalmával fedezheti fel Hecil a kígyót. Aranysárga, hullámos vonalú, vérvörös csíkokkal.
- Izan? – Hallani a bestiától nagyon halkan, de Hecil láthatja, hogy a szekér mellet haladó egyik őrük is felfigyelt.

Amennyiben a foglyok nem lépnek, sötétedésre beérnek a városba. Ahol először kitörő öröm, aztán fintorogva undorodó emberek fogadják őket. Egyszerűen egy istállóba állítják be a szekeret és azon kívül, hogy legtöbb kötélből készült köteléküket láncra cserélik, más nem történik. A láncok azonban minimális mozgást engednek csak, csoszogni tudnak benne, feltéve, ha hárman képesek egyszerre mozdulni, illetve felegyenesedni sem tudnak. Viszont, ami kedvezhet számukra és ez attól függ mennyire lesznek képesek együtt működni, nem hagytak mellettük őrt, csak kint a hanyagul elreteszelt ajtó előtt és van egy szövetségesük is. Az araszínű kígyó kicsusszan védőfalként emelt páncélok alól, ahová az emberek elől rejtőzött, majd pár pillanattal az után, hogy lesurrant a szekérről már ember képében állt ott, anyaszült meztelen. Hecil és Fealoce számára zavaró lehet, hogy a szemlátomást férfi arcának vonásaiban a Boszorkára ismerhetnek.
- Ne álldogálj, szedd le rólunk a láncokat! – Szólalt meg a szemlátomást erejét visszanyerő bestia, de a fiú Fealoce arcát kezdte el fürkészni. Majd elhúzva a száját felel a bestiának.
- És még is, hogyan gondoltad? Tudod éppen nem voltam ott, amikor tolvajvénát osztogattak.

[ Ha ügyesen rakjátok a lapjaitokat két kör múlva egy Samírba tartó hajón lehettek, mint utasok.

Illetve, ez után igyekszem tartani a heti egy minimum reagot.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Ápr. 07, 2014 10:02 pm

-Állj! Szünetet kérek! Elegem van a mágiából! Épp az előbb akartál megölni! Aztán kígyóvá változol és bebújsz a páncélomba! Most meg jössz hogy segíts? Nem. Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Kérek egy kis magyarázatot. Például arra hogy lettél férfi? Az az igazság hogy jelenleg eléggé gyanús vagy nekem. Csapdát sejtek és ha nem bizonyosodok meg a biztonságról akkor nem megyek sehova!
A kiakadásom talán érthető. Össze vagyok zavarodva. Elvesztettem a legjobb kardomat. Illitar nagyúr egyetlen megmaradt emlékét. most meg ideállít az eddigi ellenségem aki miatt majdnem meghaltam hogy segítsen. Ráadásul a szövetségesemnek hitt szörny is ismeri. Persze nem ellenkezek ha esetleg leveszi a bilincseket de biztos nem engedem hogy szó nélkül lelépjen. Ha esetleg leveszi a bilincseket akkor a harctéren szerzett elsősegély tapasztalattal elláthatom Hecilt és a bestiát. Ha ez megvan akkor valami fegyverszerűséget keresek amit el tudok rejteni a páncélom alá.

/*Bearanyoztad a napomat! Erre vártam már mióta! Egyébként mennyi páncélt hagytak rajtam?*/
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Hétf. Ápr. 14, 2014 6:08 pm

Lakot területre értünk. Nem túl barátségos környék, de egy új esély a szökésre. De még várok. Az imént feltűnt kígyó és az hogy a bestia ismeri teljesen összezavart.
Már nem tudtam ki van velem és ki ellenem. Fealoce tűnt egyedül megbízhatónak.
Ha nem ölnek meg, hanem gladiátorok leszünk, akkor úgyis lesz alkalmunk még a szökésre, úgy hogy vártam egy keveset, had rendeződjenek a dolgok. A szöget azét a biztonság kedvéért elrejtettem, hogy ne vehessék észre amikor kioldoznak minket. Nem nagy fegyver, de ha valakinek a halántékába vágják, akkor az biztos komoly gondokkal fog küszködni egész életében. De akár egy újabb kötél esetén is jól jöhet.
Egyenlőre nagyon kedvesnek és segítőkésznek mutatom magam, hogy csökkentsem a felém fordított figyelmet, és feltérképezem a terepet.
Remélem a környéken több barátra találni mint ellenségre!
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Hétf. Május 12, 2014 6:16 pm

Izan, a kígyó meghökkenve nézett Fealocera, aztán szája mosolyra fordult és halk kacagásba kezdett. Látszott rajta, hogy igyekszik visszafogni magát, az eszmefuttatás és a kérdések sora, de leginkább a téma élénkítette meg. A bestia csak rosszallóan nézte a fiatal férfit, még fújt is egyet lemondóan, aztán, mivel nem kívánt a témába beleszólni, körbejártatta a tekintetét „szálláshelyükön”. Raktár, régi és igen leromlott állapotú. Fegyvernek való gerendahasadék van bőven, csak a megfelelőt kell elvenni, hogy annak hiányában ne szakadjon rájuk a tető. Kötél is van, de nem árt megnézni, hogy minőségben tartanak e még, vagy már foszlanak, mert ez se akkor derüljön ki, amikor jó lenne, ha tartanának. A a padlót, ami nagyrészt döngölt föld, de néhol kapott fa borítást, a poron kívül még szalma is fedd és ezekben a szél túrta kazlakban kincsekre lehet találni, úgy mint csorba kampó, törött kapa feje, vagy hasonlóan rozoga, de használható állapotú kaszafém. Persze, hogy ezekre akármelyikük rátehesse kezét előbb meg kell szabadulni a láncoktól.

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – Javasolta Izan, miután már visszanyerte lélekjelenlétét. – Mi, így. – Fealocera és önmagára mutat. – Most állunk először szemtől szemben, aki megátkozott, ő az ikernővérem, Azana. Így máris megmagyaráztam mi módon lettem férfi. Egyéb iránt nem akartalak megölni és most sem akarlak, illetve őt sem. – Hecil felé bők fejével. - Mondjuk úgy, a nővérem és én más utakon járunk. – Izan figyelme elterelődik és némileg távolabb is megy a szekértől. Egy foszló zsák valamennyire használható darabja és egy jó karhosszú kötél válik zsákmányává, ezekből rittyent magának valami kis ágyékfedőt. Közben pedig talál egy vékonyabb fémdarabot is, azzal tér vissza a szekérhez és lát neki, hogy valami módon szétválassza azt, amit mások oly nagy gonddal kötöztek össze.
- Oda mész barátom ahová jól esik, de ez a város csak azt látja miből húzhat pénzt. Ha elfogadjátok a tanácsom, akkor míg el nem hagyjuk ezt a vidéket összefogunk. – Izan arca felragyog, mert a nagy csomót szétoldotta, de nem akarja előnyben részesíteni a két elfet, a bestiának int. – A nővérem hamarosan felébred és sokkal veszélyesebb lesz, mint volt. – A bestia bokái és csuklói is felszabadulnak, le is ugrik nyomban a szekérről, de ahogy megérkezik, a földre is rogy. Tagjai borzasztóan elgémberedtek, de viszonylag hamar összeszedi magát és az ajtóhoz osont, ott letérdelve csendesen várt. Hallgatódzott. E közben Izan Fealoce felé is intett, hogy adja a kezét.
- Sajnos az átkával nem tudok mit kezdeni, én nem használok mágiát. – Ha Fealoce hajlott az oldozási műveletre, akkor az ő láncai már hamarabb le is kerültek, így fordult a kígyófiú utolsónak Hecilhez. - Nem tudtad, hogy a félszellemeket kétszer kell megölni? – Amennyiben Hecil nem ódzkodik az oldozástól, akkor az ő bilincseit már gyakorlattal távolítja el Izan, a kellemetlen kérdése után.

Mire Rangort kivéve, mindegyikük szabad a bestia visszalopakodik a szekér mellé. Végignéz a két elfen, vegyes érzelmei vannak, bízott bennük, de a csapatmunka, amit hárman előadtak a szánalmas minősítést is éppen csak verdesi. Vajon most képesek lesznek összedolgozni?
- Egyetlen egy őr. De, nem hiszem, hogy ennyire naivak lettek volna, hogy egy szem embert hagynak itt. Azt hiszem arra várnak, hogy üldözhessenek, mert úgy jó a vadászat, ha a préda ellenkezik. – Grimaszt vág, sárga szemei pedig vészjóslóan felvillannak. – Izan ,néz szét madártávlatból. A te súlyodat talán még elbírják a gerendák. – A parancs hallatán a szőke fiú már ugrott is, de esze ágában sem volt felkapaszkodni, alakot váltott és kitartó mászó csúszással haladt felfelé. A bestia még utána nézett, majd a két elfre emelte komoly tekintetét.
- A Fehér Asszonyt szolgálom és a társam is, a nevem Ghot. Remélem bízhatok bennetek és sikerrel kijutunk ebből a szennyes városból és apropó, mi legyen vele. – Ghot a szekér utolsó utasára bökött, Rangor még mindig szendergő, hálóval lefedett testére.
Több kérdésben is döntést kell hoznia Hecilnek és Fealocenak. Elfogadják e a bestia és a kígyó társaságát, egyáltalán együtt meneküljenek és persze Rangor, aki azért került bajba, mert igyekezett a segítségükre lenni és persze ott van a hír, amit Izan hoz nekik. Hogy pontosan hol vannak és mi veszi körbe a pajtát, ahová bezárták őket.

Egy kis plusz.
Fehér Asszony, minden nép ismerte a múltban, ismeri a jelenben és ismerni fogja a jövőben. Az istenekhez legközelebb álló lény, úgy tartják, hogy ő a legbölcsebb és leghatalmasabb az élők sorában. Az őt szolgálók pedig -többnyire- tiszteletnek örvendenek, tudásuk és a világ felé elkötelezett hitük miatt.



[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Vas. Május 18, 2014 1:39 am

Nos a hosszú beszéd nem feltétlen meggyőző valakitől aki épp most akart megölni. Még akkor sem ha állítása szerint csak hasonlítanak. Valahogy az a rész sem tetszett, hogy kétszer kell megölni a boszit. Most hogy említést tett mintha még mindig fájna a vállam. Amikor a profitorientált városra terelődött a szó még jobban elkeseredtem. Az már csak ráadás hogy a boszorka csak még erősebb lesz. És persze természetes hogy nem tud mit kezdeni az átokkal. Egy dolog vidította a kedélyállapotomat. Az hogy lekerültek a láncaim. Amint szabad voltam a harctéren szerzett elsősegély tapasztalatokkal megvizsgáltam mindenkinek a sérüléseit. Szerencsére semmi súlyos. A bestia állításával egyet kellett értenem. Egy város bűnöző közepén ültünk. Nem gondolnám hogy épp most esne meg a szívük rajtunk és engednének minket szabadon. Hiába a borzalmas teljesítményünk mégis elég erős ellenfelek voltunk. Négy öt embert megöltünk ekkora túlerőben is. Ezt sajnos a fogva tartóink is tudják. Ha csak egy őr van akkor az csapda vagy ostobák.
-Én nem szándékozok távozni a kardom nélkül.-jelentettem ki. Illitar nagyúr egyetlen hagyatéka. A másik dolog ami szöget ütött a fejembe az az hogy mi fáradtan mit akarunk kezdeni kipihent ellenfelek ellen? Feltétlen szükség van arra hogy felderítsük a környéket. Erre te vagy a legjobb Izan. Mi addig nézzünk körbe fegyverszerűségek után amit elrejthetünk a ruhánkba. Tegyük vissza a bilincseinket csak ne zárjuk vissza. így várjunk a megfelelő alkalomra.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Vas. Május 18, 2014 12:12 pm

Az út során volt elegendő időm elgondolkodni a történtekről. Mit is rontottunk el pontosan, mit kellett volna másként. Nagyrészt saját hibáimnak tartom a bukást, de összességében örülhetek, hogy életem első "csatáját" túléltem. Mos hogy megérkeztünk, és ahelyett, hogy még inkább tisztultak volna a dolgok, csak még jobban bonyolodtak, kicsit zavart. Nem tudtam teljesen megbízni új társaimban, bár abban biztos voltam, hogy ha a bestia nincs is feltétlenül velem, ellenem se dolgozik.
A bilincs levétele ellen eszembe se jutott ellenkezni. A zötyögős út során nagyon szép mintát tudnak ezek hagyni az ember csuklóján. Szerencsére most csak apró felületi sérüléseket, karcolásokat okozott. Fealoce véleménye alapján senki nem szenvedett komolyabb fizikai sérülést. Nekem viszont vot pár törött bordám és a belső szerveim se épültek még fel teljesen. Azok a katonák tudták a dolgukat.
A város ahová érkeztünk, és ami a többieket szemlátomást zavarta, nekem inkább othonosnak tűnt. Bár akki ismer tudja, hogy az élet megtanított lecsökkenteni az elvárásaimat. Egy ilyen városban, nagyon könnyű káoszt szítani, és a felfordulásban, kereket oldani.
Ami viszont továbbra sem hagyott nyugodni az a boszorka. Mi az hogy valakit kétszer kell megölni? Most vagy meghal vagy nem. De ha mégis léteznek ilyen lények, akkor tényleg jobb lenne kicsit megismerni, kikkel futhat össze az ember ilyen idegen tályakon. Mindenesetre meg kell tudnom, hogy ölhetem meg végleg. Jó lenne letudni a dolgot, mielőtt új erőre kapna.
A másik furcsa jelenség Izan volt. A boszorka ikertestvére, de mégis ellne van? Ezt nehezen tudom elhinni, de ha tényleg igaz akkor éppen kapóra jön, mivel akkor legalább van egy ember, aki elég sokat tud róla.
-Kívánnád a boszorka halálát?- kérdeztem. Tudtam hogy várnom kellett volna ezzel, mert sem a helyzet, sem az idő nem volt megfelefő, mégis feltettem, mielőtt Izan el tűnt volna a magasban. Remélem kapok rá választ visszatérte után.
-A segítségért, amit nyújtottál bármiben a rendelkézésedre állok- fordulatm Ghot-hoz, majd Fealoce fegyverügyi javaslata kapcsán kezdtem körültekinteni a helyen, ahol voltunk.
Mindenkit megelőzve láttam hozzá, hogy fegyverhez jussak. Pontosan tudtam mit kersek, így nem is tarott sok ideig összeszedni a kellékeket. Eljött az ideje, hogy saját fajtám sítlusai szerint rendezkedjek be. Bérgyilkos és rabló. Ez a két specialitás, amit őseim vére magában hordoz. Nincs értelme tagadni, vagy mással próbálkozni. Ez egy olyan kérelen, választhatatlan adottság, melyel az ember vagy együtt él, vagy elpazarol. Aki az utóbbit választja, nem lesz hosszú életű.
Derekamra szíjat erősítettem, majd egy jobb állapotú, bár teljesen tompa, apró fejszét dugtam bele. Nem kis munkával, de késöbb kiélezhető. Ez után jött a kötelek kiválasztása. Egy hosszabb darabból sikerült egy hibátlanabb részt kivágni. Ennek egyik végére egy nagyobb kampót kötöttem, másik végére pedíg, egy törött sarlót. Majd ezt is magam köré csavartam. Már csak valami komoly eszöz hiányzott. A pajtáról eszembe jutottak a régi szebb idők, amikor még a csendes kis falu mellett éltem. Ott sokan dolgoztak kinn a réteken, szántókon, és néha naplemente után én is kaphattam ott egyszer kétszer munkát. Így hát ezek az eszközök nem voltak idegenek a kezemben. Az egyik kazalnak támasztva állt egy keresztrudas kasza, mely közel megfelelt az én méretemnek. Suhintottam vele párat, majd miután stabilnak, és megbízhatónka tűnt, vissza mentem vele a szekérhez.
Fealoce ötletei eddig jónak tűntek, de most az, hogy tegyük vissza a bilincset és várjunk valahogy nem tetszett. Nem a kényelem és a türelmetlenség miatt, hanem inkább valami baljós előérzet zavart. No meg az is, hogy Rangor se volt a régi. Így ne rendezhetünk nagy jelenetet.
Várjuk meg míg vissza jön Izan, és utána az új ismeretek szerint tárgyaljuk meg a helyzetet-tanácsoltam- én addig figyelem, közeledik-e valaki, vagy van e bármi mozgás távolabb.
Ezek után le is ületem a szekér mellé, és figyeltem.
Oh ismét a drága föld alattam. Elsőként a halk morajlás jelentkezett, melyet földanyánk sóhaja keltett. Majd társaim mozgása.
Mélyebbre - mélyebbre! A pajtában mocorgó rágcsáltók puha talpacskáik ütését éreztem. Végül sikerült teljesen önnmagamba zuhannom, és a kör kiszélesedett. Bár lassulva, de szakadatlan nőtt a táv. Egy percen belül már alíg volt olyan lény a városnak abban a negyedében, akinek hollétét, ne tudtam volna, ha egyszer a földet érintette. Sajnos az égből, vagy bármi más fenti, például tetőről, vagy fákról, közelítő dolog ellen ez ne használt semmit. De elvégre is ott volt Fealoce, és Ghot. Tehát ilyen támadástól nem kellett tartanom.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Kedd Május 20, 2014 7:44 am

-AaÁhh...- ásítom egyet. Úgy fáj a fejem, mint akkor, a romoknál, amikor leütöttek. Mi ez a másnap? Már megint mi volt abban, amit a tűzbe dobtam? Ugyanis nemegyszer előfordult már, hogy nagyon kellemeset álmodtam a gyújtósnak használt kokalevelektől. Hasonlítottak az otthoniakra, de az ekés mágus után ennek már nem tulajdonítottam jelentőséget.
Ez viszont nem álom. Hanem rémálom. Elfogtak, és volt rá okuk. Öltem, és ahhoz, hogy innen kijussak ismét rászorulhatok. Nézzük csak, mit nyúltak le tőlem! Az ezüstnyilaimból kettő még megvan, és a késem is a tokjában pihen. A maszkomat viszont nem látom se rajtam, se máshol. Az atlétám ahogy várható volt nem bírta a Feszültséget, ellentétben a kabátommal. Remélem a zsebeim tartalma sem veszett oda. Viszont amit a legjobban sajnálok, az az általam Gitárnak (ez a neve) hívott hathúrú lantom. Ajándék volt tanítómtól. És most ott fogja megenni a penész az erdőben. Íjat bárakármikor tudok rittyenteni, de egy lantot kifaragni!
Kezd fájni a mozgás. Ja persze! Az a rozsdás kaszni még mindig rajtam van.
-Srácok! Valaki segítene levenni a hálót rólam?- szólok oda úgy, hogy azért kint ne lehessen hallani. Mihelyst kiszabadulok, rögtön a tényállás után érdeklődöm, szeretek jól informált lenni, különben fennál annak a veszélye, hogy a tervem befuccsolhat, ahogy a mellékelt ábra mutatja.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Vas. Május 25, 2014 11:12 am

Izan megtorpant Hecil kérdését hallva, világosan látszott rajta, hogy a megfelelő választ nem olyan könnyű csak úgy kimondania. Ghot maga is feszülté vált és látszott rajta, hogy nem fog túl sokat várni, hogy közbe lépjen. Erre nem került sor, mert Izan földre szegezett tekintetét végül Hecilre emelte.
- A testvérem, de egy kegyetlen gyilkos is. Ha lehetőségem adódik rá, nem fogok habozni. – Ahogy Izan befejezte a mondatot már el is fordította a fejét és lehető legsietősebb léptekkel ment, hogy végrehajtsa a korábban számára kiadott parancsot. Hecilnek és a többieknek viszont világosan a tudtára adta, hogy csak akkor fogja megölni, ha erre lehetősége van, más szóval nem fogja felkutatni és megölni. Lehet ez egy elítélendő hozzáállás, viszont csak egy vérből valók, jobban kötődnek egymáshoz, mintha pusztán testvérek lennének.
- Ezt jó hallani kölyök! Ügyes vagy és kellően elszánt, de egy kicsit hagyhatnád az eszedet is vezetni, olykor. – Nem annak tűnik és még hangzásban sem az, de Ghottól Hecil bizony egy dicséretet kapott. A bestia feszültsége azonban még sem lohadt alább, egy állat ugyan is ösztönből fakadóan érzi meg a veszélyt, azt, amikor a bundájából akarják kiforgatni, vagy láthatatlan szemek lesnek rá és amikor pusztán a természet hoz magával valami elviselhetetlen, elemi csapást.
- Barátom, egy kard nem a világ. Áh! – Ghot szelíden elmosolyodik, miközben int kezével. – Megértelek, tudom, hoy egy hozzád hasonló harcosnak olyan a kardja, mint parasztnak a föld. Vagy, mint szomjazónak a víz! – Egy kicsit szépít a hasonlatán, közben pedig maga is nekiáll valami fegyvernek használhatót összeguberálni a lomokból. Ugyan fenn maradt a kérés, válasz nélkül, hogy mi legyen a behálózott jó madárral, de hát a gondolatok igen csak más mederbe terelődtek, Ghot esetében is. Hecil úgy látszik hajlik az együttműködésre, Izant ismerve meg tesz mindent, hogy a segítségükre legyen, szemernyit sem kételkedik benne, furcsa módon pont Fealoce az, akitől tart némileg. Elég komolyan hangzott a kijelentése. De egyenlőre benne is bízik, legalább is ugyan annyi bizalmat szavaz meg számára is, mint minden ennyire ismert személynek. Közben egy kaszát és néhány kötelet is zsákmányol, talál pár fémdarabot is, amiket nem igazán lehet használni, de annyi élük van, hogy kellő erő befektetésével azt belenyomhassa a húsba. Ezeknek az ilyen téren történő használhatóságát kezdi tüzetesebben megvizsgálni, amikor egy aranyszínű szalag pottyan az előtte feltornyozott szalmakupacba, ahonnan némi várakozás után Izan ismét emberi formában kászálódik ki, első kézből bezsebelve a bestia rosszalló pillantását.
- Kimondottan príma hírekkel szolgálhatok. – Az arca komoly volt, de a kék szemei csak úgy csillogtak. Ghot közben intett Hecilnek és Fealocenak is, hogy jöjjenek közelebb, Izan várt is egy kevesett, mielőtt belekezdett volna a beszámolójába. – Kezdem a kevésbé jó hírrel, úgy néz ki egy őr van az ajtó előtt, de a szomszéd ház tetején is várakozik egy íjász, azt hiszem az, aki az erdőben is ott volt. A szemben lévő fán is láttam mozgást. Nem lepne meg, ha máshol is elbújtak volna még egy páran. – Izan elhallgatott, pillantása Hecilre vándorolt, aki addigra meg tudta erősíteni azt, hogy bizony máshol is vannak emberek. Ilyen egy öt fős kis csapat, akik csupán csak két házzal odébb várakoznak és még van két, két fő, akik feltűnően közel vannak és nyugton. Egyéb iránt, a város közelebbi és távolabbi pontjain igen sokan vannak és igen mozgékonyak, ennek okát hallani is lehet, a zene és a hozzávegyülő éneklés, egyszerű kurjongatásokból. Mulatnak.
- Ami a számunkra a legjobb, hogy a Bátor itt horgonyoz, bárhol felismerem azokat a vörös vitorlákat. – Izan büszkén kihúzta magát és mivel Ghot figyelme Fealoce felé terelődött, nyilvánvaló volt, hogy korban közelebb érzi magát a férfihoz, mint a két suhanchoz, így ő az elsőszámú, akivel megvitatná a dolgokat.
- Tudom, hogy nem kedveled a mágiát, a Bátor legénységében viszont nem egy olyasmi lény van, mint Izan és a nővére, viszont ők barátok. Talán tudnánk segítséget kérni, vagy legalább is, ha innen kijutunk lenne egy hely, ahová mehetünk. Szerinted? – Kíváncsi volt az elf harcos véleményére és persze nem suttogva, csak halkan beszélt, hogy a többiek is részesei lehessenek. Eközben Izan Hecil mellé lépet.
- Rendben vagy? – Nem akarta megzavarni a koncentrációban, igazából elég keveset tudott az elfekről, bár, az pont elég volt számára. Fejét azonban a szekér felé kapta, ahogy Rangor megszólalt, majd Ghotra pillantott némiképpen megrovóan. Mintha ő lett volna, aki kérdezett felőle, de látszólag tisztességesen el is felejtette.
- Persze! – Izan önként jelentkezett, de mivel szemtanúja volt ennek-annak, óvatosan ért hozzá a hálóhoz. – Csak kiszedünk belőle, valahogyan. – Segélykérően Hecil felé nézett, ez a munka négy, de lehet annál is több kezes lesz, mivel a hálót elvágni nem lehet, nincs hozzá megfelelő eszközük és így a kampókat és összegabalyodott szálakat egyesével kell kibogozni. Sikerrel járhatnak, de mindenféleképpen időigényes művelet és nem garantált, hogy sértetlenek maradnak.


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Május 31, 2014 7:32 pm

Felálltam és én is a Rangort fogva tartó hálóhoz léptem. Szívem szerint tovább felügyeltem volna a terepet, de meg akartam nyerni Izan bizalmát, és erre most volt a legalkalmasabb pillanat. Miközben segítettem a szabadítási munkálatokban, mely nehezebbnek bizonyult, mint azt előre sejtettem, elmeséltem neki röviden az életem, és hogy pontosan hogyan is keveredtünk ide. Majd miután Rangort végleg kiszabadítottuk, előadtam kitörési tervemet.
-Ha újra átváltozol, ki tudsz surranni, és ártalmatlanná tenni a lesben álló íjászt, és a fán levő társát - kezdtem Izan felé fordulva. - Ezzel egyidőben én is elhallgattatom az ajtó előtt álló barátunkat. Ha ezzel megvagyunk, akkor át kell verekedni magunkat az öt tagú bandán, amit szerintem Fealoce, és Ghot simán megold. Ha Rangor jobban van, ő is besegít nekik. Míg ők birkóznak, nekünk is végeznünk kell a maradék két ismeretlennel. A fő, hogy ne tudjanak megállásra kényszeríteni, mert akkor hiába hallják meg a többiek a szökésünk hírét, nem fognak utolérni a kikötőig, ahol ha tényleg jól láttad, barátok várnak. - Ezzel befejeztem, és vártam, mit szólnak az ötlethez.
Tudtam, hogy nem egyszerű a terv, de normális fegyverek híján nem kockáztathattuk meg, hogy komolyabb összecsapásba keveredjünk. Főleg úgy, hogy a társaság nagyobb része fáradt, és sebesült. Saját állapotomról jobbnak láttam nem értesíteni senkit. Mivel alapvetően nem a napos, száraz terephez vagyok szokva, ezért nem is igazán regenerálódtam. A felszíni sérülések persze majdnem mind eltűntek, de odabenn, csak fokozódtak a bajok. Ha nem sikerül a szökés, alig marad esély egy új próbára.
Másrészről viszont új energiák ébredtek bennem. A folytonos terheltség miatt, szervezetem kénytelen volt feladni a tartalékok megőrzéséért folytatott harcot, és elérhetővé vált számomra minden erő, ami eddig felhalmozódott. Kitisztult a fejem, és valahogy egészen máshogy kezdtem látni a világot. Családom vérvonalában ősidőktől fogva élt a mágia használata, bár eddig nem tudtam elsajátítani. Most viszont úgy éreztem, hogy alkalmas a pillanat, hogy erre a különös hatalomra szert tegyek. És ha sikerül megmenekülni, talán a társaság, akikhez kerülünk segíthet is ebben.
De a legfontosabb a szabadulás. Izan látszólag hasonló gondolkodású, mint én, viszont Fealoce és Ghot, hát ők kevésbé lelkesek az ilyes fajta tervekben. Rangort sajnos nem ismertem, de ha jól vettem észre, akkor más sem. Remélem azért sikerül megtalálni a közös hangot, és egy csapatként működni.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.