Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Az erdő mélyén

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Vas. Jún. 08, 2014 11:27 pm

-Tetszik amit Hecil mond. Ha Izan el tudja intézni a két íjjászt és Hecil is elkapja az őrt akkor részemről nem gond az öt ember. Lehet hogy fáradt vagyok de a páncélom is jelentősen kevesebb. Hozzászoktam a súlyához. Most hogy nincs rajtam olyan mintha repülnék. Haha. Egyébként félreértettél kedves tigris. A mágusokkal nincs bajom ameddig nem használják a képességeiket. Ha mágus van a hajón hát legyen. Majd lemegyek a fedélközbe és akkor nem zavar. Amit viszont nem hagyok az Illitar úr kardja. Kérhetsz bármit de azt nem hagyom. A kard nem olyan mint egy földdarab. Azt lecserélheted és eladhatod ha kell. Nem éri meg neked de megteheted. A kard a lelked. Ha elveszted olyan mintha meghalnál. És ez a kard nem csak az én lelkem Illitar nagyúr rám bízta és én vigyázok rá. Mindazonálltal nem akarom hogy ti itt ragadjatok. Elmegyek veletek a hajóig de nem tartok veletek. Maradok és valahogy előkerítem azt a kardot. ráadásul a boszit is meg kell öljem. Nem épp az előbb mondtad?
Eközben szépen szisztematikusan megfosztottam magamat a páncélom maradék részéről és fegyver után néztem. Épp ideje volt. A kasza nekem túl könnyűnek és törékenynek tűnt. Elmentem inkább a pajta hátuljához és egy vastag dorongot kerestem. Amikor kezemben éreztem a megfelelő fegyvert segítettem a többieknek leszedni Rangorról a hálót. Tökéletes lesz. Ha le tudjuk szedni róla akkor körbetekerem vele a dorongot. Éles vaskampók és puha zsinórzat. tökéletes a hangtalan öléshez.
-Mért nem vágjuk el a kaszával a kötelet?-szóltam közbe akadékoskodva.-És van még pár gond a tervvel. Sebesülten futunk egy ismeretlen városban. Biztos menni fog? Úgy értem nekem nem gond de nem gondolnám hogy bárkit hátra kéne hagynunk. Aztán ott a hajó! Szerintem nem alapvetés hogy szökött rabok mentésére áll a kikötőben. Úgy értem biztos megteszik de fognak ellenszolgáltatást kérni. Ez ismét nem nekem gond mert én mindenképp maradok, de titeket kirakhatnak egy lakatlan szigeten. Nem kellemes. Aztán ha el is visznek titeket mi van ha nem állnak indulásra készen. A fele legénység részegen fekszik a kocsmában ti meg álltok a hajópadlón sarokba szorítva. Mert az üldözőitek utolérnek. Ebben biztos vagyok. Sajnos egy ilyen kaliberű szökésnél nem lehet sok biztosat tudni de ez elég sok véletlen. Nekem van ezer év börtöntapasztalatom. Szerintetek nem próbáltunk szökni számtalanszor? Nekünk még e jelenleginél is rosszabb helyzetünk volt tervek szempontjából, mégis egy ilyen tervel nem indultunk volna el. Természetesen van esély arra hogy nem esik el senki a hajóig. Természetesen szerezhetünk egy óra előnyt is ha jól csináljuk, és lehet hogy a hajó pár perc elteltével már a biztonság felé ringatózik a szivárványkapu alatt, de tapasztalatom szerint az élet mindig kitalál egy izgalmasabb befejezést. Még tovább elemezve a helyzetet azonban nekem sincs jobb ötletem. Én elég jó állapotban vagyok és Izan is. Mindketten tudunk futni. Ha Goth nem sebesül meg a harcban akkor szintén nem hiszem hogy gondot okoz majd egy kis kocogás. Rangor és Hecil pedig hármunknak nem olyan nagy súly hogy ne tudnánk őket cipelni párszáz métert ha nem tudnák tartani az iramot. Tegyük fel hogy a hajó indulásra készen áll és csak ránk vár. Ameddig elkötik addig fel tudom őket tartani a mólón. Nagyon sok a ha de sikerülhet. Ha várunk azzal nem lesz semmi jobb.
Nagyon nem tetszik az ötlet és ezt bőven ki is fejtettem. Engem ugyan nem befolyásol és én végig ott leszek ha kell. De erről nekik kell dönteniük.
Illitar kardja vajon hol lehet?
[You must be registered and logged in to see this image.]

/*A kardot nem hagyom itt. Még terveim vannak vele.*/


A hozzászólást Fealoce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 08, 2014 11:43 pm-kor. (Reason for editing : Fealoce)
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Hétf. Jún. 16, 2014 11:13 pm

- Minél előbb kijutunk, annál jobb.- Nyilvánítom ki véleményemet, miközben próbálok segíteni leküzdeni magamról a hálót. Lassan, de biztosan a végére érünk. Mihejt a végére érünk, felállok és egy köszönömmel kifejezem hálámat. Közben nem eresztem el a nadrágomat, Mert.
Miután meghúztam az övemet körbenézek állva is a helyen, ahol vagyunk. Több kisebb kavics is alkalmasnak ígérkezik valamire. Lövedék lesz belőle egy csúzliba. Egy Y alakú faág, és a zsebemben lapuló tartalék húrokból összerakok egyet, majd elkezdem kutatni a legsűrűbb köveket (nagy tömeg, kis méret). Ez a gyerekjátéknak tűnő szerkezet egyaránt alkalmas lefegyverzésre, és pontosan célozva akár komoly sebeket is lehet vele ejteni. Márpedig miért ne lenne pont egy olyan vadász pontos, aki száz lábról eltalál egy rigót az ágon?
Újdonsült lőfegyveremmel felszerelkezve készen állok a kitörésre. Előtte azonban volna egy kis megbeszélnivalóm a nagyobbik elffel, akit azt hiszem Fealocenak hívnak.
- Ha nem nagy kellemetlenség, én is veled tartok. Nem szeretném ott hagyni legkedvesebb tárgyamat egy fatuskóban az erdőben. Megaztán mindig rámjön a reuma, ha mágus van a közelben. A sebhelyemem nem nagyon szereti a mágiát. Ráadásul, most, hogy megemlítettem, kezd bizseregni.- konstatálom állapotát.
- A terv pedig, amit ez a kis kölyök itt kiagyalt, egyáltalán nem hangzik rosszul.- Vetek is rá egy pillantást. A szája állása nem arról árulkodik, hogy minden rendben lenne ott belül a mellkasában. Jópár törött bordája lehet; vagy rosszabb. Mindezek ellenére nem szólt erről, nyilván, hogy ne halmozza gondjainkat. Ha ő jobbnak látja nem szólni, én sem fogom világgá kürtölni, hogy nagyon nem teljes értékű.
A többieken szerencsére ilyen gondok nem látszanak. Én is készen vagyok. Jöhet a mehet.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Vas. Jún. 22, 2014 6:36 pm

Izan egyetértően bólogat, szemlátomást Hecil pártján áll és érez magában annyi önbizalmat, hogy végezzen a két íjásszal. Ghot azonban messze nem ilyen lelkes, korábban vidám és élénken csillogó sárga szemei, most leginkább egy pislákoló olajlámpás fényére emlékeztetnek. Tudja, hogy nem ő fogja meghozni a döntést, hiába tigris, akkor is inkább követő és saját elvei szerint élő. Nem kifejezettebben vezéralak, na!
- A fiú terve nem őrültség, de figyelnünk kell egymásra és első helyre kell tennünk a túlélést. – Ghot nem érzi át Fealoce érzéseit a nagyúr kardját illetően, ahogyan Rangort sem. Számára sosem volt egy tárgy fontosabb az életnél, meg hát szembesült már nem egyszer azzal, hová vezet az, ha valaki beleszerelmesedik egy élettelen dologba. Hányszor veszett oda már az emberek birodalma, holmi hatalomért vívott csatában, mert azt hitték, hogy kezükben van a világmegváltás kardja? Szánalmasan sokszor és ebben ő, mint megalázott bestia, csak annyit sajnál, hogy közülük egynél több, jóval több lélegzik.
- Ha megint mindenki el kezd menni a feje után, akkor inkább minden megfontolás nélkül rontsunk ki. – Kicsit emeltebb hangon intézte Ghot szavait a kis társasághoz, amire Hecil karján hűvös ujjakat érintését érezhette. Ha odanéz, Izant láthatja egészen közel állni, ravasz mosolyra húzódó ajkai elé emelt mutató ujjal, szemével azonban az ajtó felé int és ha érzékeli annak jelét, hogy Hecil megértette néma hívását, tesz egy osonó lépést hátrálva. Ghot eközben folytatja a mondanivalóját, leginkább a két fegyveréért aggódó férfinak címezve. – Tudom, hogy kedves számotokra a fegyveretek. De mi volna, ha inkább először megmenekülnénk, mind szereztünk sebeket és a fáradság sem élesíti az érzékeinket éppenséggel. Izan és az én alakváltó képességem sem véges. A hajón viszont találhatunk megfelelő segítséget, ahhoz, hogy visszaszerezzétek azokat. Azon a hajon, azt hiszem, egy sárkány is van, akinek a zárt ajtók sem jelentenek akadályt. – Ghot szerette volna a két férfit, Rangort és Fealoceot lebeszélni a szándékukról, de míg beszélt apánként elvesztette a lelkesedését. Kevés esélyt látott arra, hogy ez a két harcedzett alak önként lemondjon arról, hogy tisztességes módon vegyék vissza a tisztességtelenül elorozott kincseiket.

Izan, ha Hecil követte, olyan furmányosan lépkedett, mintha továbbra is fegyvernek valót keresett volna, de az útja, az útjuk az ajtóhoz vezetett. Elérve rögtön a korhatag fához simulva fogott bele a hallgatódzásba.
Hallod? – Kérdezte suttogva és Hecil hallhatja a bakancsok halk, óvakodó neszezését, ahogy a tulajdonosaik elaprózva, de helyet változtatnak. Míg kihámozták Rangort a hálóból és megtették az utat az ajtóig, úgy látszik a kint ólálkodók némileg átrendezték az erőviszonyaikat. Sokat nem változott a helyzet, mindenki egy kicsit közelebb került a rozoga, most börtönként funkcionáló raktárhoz. Minden bizonnyal a türelmetlenség az oka, csak hogy fogva ejtőik korábban az ellenkezőjéről adtak tanúbizonyságot. Lehet, hogy céllövészetre befizetett urak várják a kitörésüket, akik megfizettek a „mulatságért”? Itt, bármi megeshet.
- Előre megyek, a két íjászt bízd rám. Ha végeztem velük … ha bal füled rángatódzni kezd, akkor nekikezdhetsz. – Egy felvillanó mosoly után, még vetett egy pillantást Ghot felé, majd fokozatosan zsugorodva felvette kígyó alakját és a legközelebb található nyíláson át kisurrant.
Hecil számára a várakozás közel tíz kövér percig tart, utána rendellenes módon rángatódzni kezd a bal füle és ezzel megkezdheti gyilkos útját. Persze, fenn áll a lehetőség, hogy addig a többiek még nem csatlakoznak, vagy pont megállítják.

Kint az őr mit sem sejt, az íjászok némán, görcsbe meredve szenvednek a kígyóméregtől. Izan pedig egy hordó mellet tudott elrejtőzni, a három fősre duzzadt, mielőbb még két főből álló csapat mellett. Majdnem szemben valamit elcsípett a másik, nagyobb létszámú csapatból. Nem kis erőfeszítésébe tellett, hogy a kin ügyködő őrt úgy mozgassa, hogy az, az ajtó melletti kis kiugróban félig eltűnjön. Ha ott éri a végzett, akkor talán nem tűnik föl a többinek a halála és az ő társainak útjában így időleges biztonságot nyújtó fedezékek is lesznek.


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Vas. Jún. 22, 2014 7:28 pm

Izant követve minden úgy alakult, ahogy reméltem. Gyorsan, és ellentmondást nem tűrően. Bár az aggasztott, hogy Fealoce és Rangor megtorpantak értékeik miatt. Tervem az volt, hogy hirtelen kirohanásunk akkora kavarodást okoz, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy titokban eltűnök. Csak nem gondolták hogy egy magamfajta nem teljesíti be a bosszúját? A felfordulás közepette úgy gondoltam, lesz még egy lehetőségem megölni a boszit. De mostmár végleg. Ha viszont mindenki maradni akar, az se nagy baj, csak új tervet kell kieszelni. De haladjunk csak lépésről lépésre!
Nem kellett csalódnom Izanba. Szinte hamarabb végzett mint vártam volna, és csendesebben is. Éreztem, hogy az ajtó előtt álló őrtől nem messze ott van a kis csapat. Tehát valami feltűnésmentes megoldás kellett. Az ajtó felett másfél méterrel, egy tenyérnyi ablakszerűségen szűrődött be a fény. Felugrottam az egyik gerendára, és ezen a résen kersztűl kiengedtem a kötelemet, a kampós végével, ami az őr mellett hullott le. A következő pillanatban megrántottam a kötlet, úgy hogy az a szerencsétlen álkapcsába akadjon, majd leugrottam a gerendáról. Mondanom se kell, hogy ennek az lett az eredménye, hogy a túloldalt egy horogra akadt "hal" emelkedett a magasba. Mindez persze hasonló hangerővel, mint Izan iménti művelete. Az őr nem csak azért nem hangoskodott, mert ki se bírta nyitni a száját, vagy mert hátra csavarodott a feje, hanem azért sem, mert méretes kasza is kiállt addigra a hátából, ami az ajtó résein talált utat magának.
-Szabad az út! Indulunk! - szóltam a tanakodó triónak, majd egy ügyes mozdulattal, melyet a zsanér bánt meg, a szokásos használattal ellentétesen, befele nyitottam ki az ajtót.
Ha nehézsúlyú csapat mozgásba lendül, rögtön megkapják az útbaigazítást az ellenséges csapat hollétéről, valamint a pontos uticél irányáról.
Ammennyiben viszont nem indulnak tíz másodpercen belül, én a kis pajtán tetjére mászok fel, a biztonság kedvéért, és onnan várom a további fejleményeket. Mellesleg onnan Izant is jól látom, és amennyiben ő is tud szájról olvasni, egy minimális kommunikációt is le tudunk folytatni a következő lépésekről.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Csüt. Jún. 26, 2014 11:50 pm

Ghot a problémafelvetésemre és a tervem, miszerint maradni szándékozok eléggé elkomorodott. Meg tudom érteni Nem szeret fogoly lenni. Ezt talán és aki ezer évig ültem egy börtönben tudom a legjobban megérteni. Amikor Rangor is a maradás mellett döntött kétségbeesetten kezdett minket győzködni hogy menjünk a hajóra. Megesett rajta a szívem és valahogy rendezni akartam a helyzetet. Úgy tűnik ugyanis nem értett meg teljesen.
-Elmegyünk a hajóig közösen. Ott meglátjuk mit tudunk tenni és eldöntjük a további utunk céljait is. Elkísérlek a szabadságra barátom és mindenki mást is. A kard az én ügyem. Nem akarom hogy valaki aki nem akar segíteni az szenvedjen miatta. Ha mást nem majd a hajón elválnak útjaink.
Beszéd közben a háló kampós kötelét csavartam a tuskóra. Amikor végeztem előbb Rangorra néztem, hogy neki megfelel-e majd Hecilre. Helyesebben Hecil hűlt helyére. Gyorsan körbepillantottam és az első dolog Izan hiánya volt ami feltűnt. Rosszat sejtve kémleltem körül. Épp idejében emeltem fel a fejemet hogy lássam ahogy Hecil Zuhan a tetőgerendáról egy kaszával a kezében. A föld fölött pár lábnyira megállt és az ajtó résein át kitolta a kaszát. A spriccelő vér arra engedett következtetni hogy a kasza nem csupán az ajtót szelte át.
Szemtelen kölyök. Nem várja meg illedelmesen a rangidőseket. Nem elég hogy belerángat a bajba de még a mókából is kihagy. Felugrottam és felkaptam újdonsült buzogányomat. Futva indultam meg az ajtó felé ahol ismét meglepetés várt. Az előbb még kifele nyíló ajtó most egyenesen felém dőlt. Nem is szimplán kihajolt hanem kiszakadt a falból és készült magam alá temetni. A buzogányom ütésébe teljes testsúlyomat és a futás lendületét is beleadtam. A felém dőlő ajtószárny apró szilánkokra esett szét és én megállíthatatlanul törtem utána mint egy feldühödött bika. Nem lassított már a nehéz páncél aminek a súlyához hozzászoktam ugyan de mégis csak hátráltatott valamennyire. Az első elém kerülő ember teljes harci erőmmel találja szembe magát. A katonák harci őrjöngése fogott el. Nem érdekel a testemet felsértő faszilánk, nem érdekel az ellenség esetleges támadása, nem érdekel a túlerő. A harctéri reflexek magukkal rántanak. Ölni akarok! Megölök mindenkit aki most elém kerül.
Még a teljes őrület előtt van annyi lélekjelenlétem hogy hátrakiáltsak a többieknek:
-A hajóhoz! Moooost!
Az üvöltésem többi része már egy mindenki számára ismeretlen nyelv szavai és az artikulálatlan üvöltés.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Vas. Júl. 06, 2014 12:11 pm

"Persze, én is erre gondoltam."- fogalmazódott meg bennem a mondat, de csak  biccentettem egyet Fealoce irányába. Remélem, hogy segíthetek neki, de előbb szeretnék visszamenni a táborhelyemre a lantomért.
A szemem sarkában mozgásra, gyors mozgásra lettem figyelmes.   Odakaptam a tekintetemet, még időben ahhoz, hogy ráfröccsenjen valami meleg, ismerős folyadék. Vér. Gyorsan szárad, így egyet köpve üres jobb tenyerembe letöröltem magamról. "Ha valamikor, akkor most tisztán kell, hogy lássak!"
Alighogy kitöröltem a vért a szememből, újból megvakított valami. A kinti fény csak úgy ömlött be az ajtó helyén. Csak pár másodpercig tartott, mire megszoktam, de ezalatt a pár másodperc alatt annyi minden történhet ilyen helyzetekben.
-A hajóhoz! Most! - mondta,( a hangjból ítélve Fealoce,) és én máris elkezdtem futni a kijárathoz, közben a zsebembe pakolt kavicsok egyikét betölteni a csúzliba. A kapualjban körülnéztem, hogy merre tovább. Felismertem a helyet. Ide érkeztem a szigetről. Nincs meg egy ilyen ronda templomtorony a világon. Bő egy hétig voltam itt, és tudom, mi merre van.
A dokkok is közel vannak, a következőnél kell balra fordulni, utána pedig a célhajóig egyhuzamban futhatunk. Futás. Na, ez most is fog menni, bár nem leszek olyan gyors, mint egy szarvas.
- Srácok, itt balra!- hangzik el a számból, amint odaértem a kereszteződéshez.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Csüt. Júl. 10, 2014 6:06 pm

Minden eredményesen és szinte gördülékenyen zajlik le, legalább is a szabadulók számára. Hecil csendesen végez az őrrel, a távolabb várakozóknak fel sem tűnik, vagy ha igen, mivel nem történik részükről érdeklődő lépés, azt feltételezhetik, hogy a korábban elfogyasztott ital kéredzkedik éppen ki. Az ajtó rendeltetés ellenes használata azonban már kevésbé volt figyelem szempontjából elhanyagolható. A fa korhadt volt és túl öreg, hogy szép csendben roskadjon össze, ahogy a feszültség szétroppantotta azokat a pontokat, amik még némileg egyben tartották. A közelben várakozó nagyobb főt számláló csapat azonnal felkapta a fejét, ketten íjukat ragadták meg és szabdalt hegyű vesszőt illesztettek a húrra, míg a másik három kardot és kettő közülük pajzsot ragadott marokra. szemükben az izgalom lázas csillogása fénylett fel. Izan jól látta, hogy csendben várakoznak, ahogy annak is szemtanúja lehet, hogy társai miként rontanak elő az eddig fedezéket jelentő sötétségből. Egy pillanatig Hecilt kereste közöttük, de ha ott is lett volna, nem lett volna rá ideje, hogy felfogja látta. Váratlanul érte, hogy teste akarata ellenére alakult vissza, így viszont fellökte a hordót, ami eddig rejtekéül szolgált, de az esetlen mozdulatból is nagyon hamar képes volt talpra ugrani és a raktárból kirontók felé rohanni. Léptei nem egyenesen vitték, hiszen így pont a hátát mutatta a három fős kis csapatnak, akikre Hecil nem láthat rá, de érezheti jelenlétüket még néhány pillanatig, ha talpa földet ér.

Ghot megfontolt tiltakozása ellenére, a kellő pillanatban nem habozik és nem is töpreng tovább. Az általa összegyűjtött fegyvereket sebtében levetett ingébe dobálja és már futtában kötözi össze, hogy átvetve jobb vállán, tarisznyaként hordhassa. Mire Fealoce és Rangor megtették első lépéseiket a raktáron kívül, addigra elkészült és mindössze három lépéssel maradt el mögöttük, amit aztán, ahogy ember alakja átadta a helyét a tigrisnek, egyetlen vágtaugrással hozott be őket. Szeme sarkából elkapta Izan jellegzetesen világos alakját, de a társaságból egyedül őt nem kell félteni a halál sóvárgó karmaitól.
Ahogy elhangzott a hajóhoz szó, Ghot felmordult, nyilvánvalóan egyetértés akart ez lenni a részéről és mivel irányt, sem pedig lendületet nem változtatott ez társainak is világossá válhatott. Azonban a sikátorban várakozó három alak nem a rajtaütést választotta, hiszen a menekülők egyike fennhangon kotyogta el a szándékukat. A kikötő egy nyíltabb hely, könnyebb a vadat célba venni és különben is csak két hajó áll bent. Az egyik egy teljesen átlagos kereskedelmi hajó, de a másik, valamiféle kalandozókat hoz és vissza tenger széltében hosszában. Így nekik sem, sem egy agyalágyultnak nem nehéz kiokoskodni, hogy hová is próbálnak eljutni a jómadarak.

Rangor helyismerete most pont kapóra jön, még akkor is, ha a szükséges út, éppen a hobbivadászok útjába vezeti őket. Másfelé amúgy sem lenne érdemes menni, tudtak volna, de egy hasonlóan széles utca, bizony egy ház szilárd falához vitte volna őket. Jobb tehát az elátkozott ember útmutatását követni. Így viszont a kereszteződésbe érve máris két süvítő vesszőt kell leküzdeniük, ezek még hanyag célzással lettek útjukra bocsájtva. Viszont a nyílhegyek kiképzése végett, egy találat és majd annak a vesszőnek az eltávolítása sokkal fájdalmasabb lesz. Ezzel számolni kell! Az egyik vessző elől Izan tér ki kecsesen, még a földbe fúródó nyíl után is kap, úgy emelve maga elé, hogy amit lehetősége nyílik rá, beledöfhesse valamelyik ellenfél nyakába. A másik vessző Fealoce és Rangor között suhanhat át, amennyiben Hecil a csapattal tart, neki is figyelnie kell.
A következő sorozat azonban lassan érkezik, Ghotnak hatalmas szökelléseinek hála sikerül nyakon ragadnia az egyiket. Lihegő, dörgő morgásától nem hallani, ahogy sárga agyarai nyomása alatt eltörnek a csigolyák. De már is a másik íjász után ugrik, ha azt addig más nem tette meg. Izantól távol esik a másik íjász, sőt még a pajzzsal felvértezettek is inkább a nagyobb „vadra” mennek. Egy-egy elleni küzdelemre számolhatnak, mivel a harmadik alak váratlanul bátorság híján maradt és így inkább futásnak eredt, kardját és pajzsát is eldobva. Rangor és Fealoce ezeket akár meg is szerezhetik, miközben átverekedhetik magukat az ellenfeleiken, akik nem mellesleg értenek a harchoz, de minden mozdulatukon meglátszik, hogy könnyű prédához szoktak.

Ghot és Izan nem időznek sokat, illetve, ha netalán tán valamelyik harciasnak be kellene egy kis segítség, akkor Izan alkalmazza azt a módszert, amit a véridomítókban mindenki annyira utál. Egy pillanatra darabossá teszi az ellenfelek mozdulatait, többre, egyre növő fáradsága miatt már nem lenne képes.
Innentől azonban szinte zökkenőmentes az út a kikötőig, még elvétve sem találkoznak matrózokkal, se józannal, se részeggel. Illetve eggyel igen, de az a butykosát ölelgetve nagyon mélyen alszik az őrbódé falának dőlve. A széles macskaköves placc, girbegurbának tűnik és az itt-ott lerakott ládák, zsákok halma olyan képet nyújtanak, mint egy rendetlen gyerekszoba, ahol szanaszét hevernek a játékok. A csend először szinte kézzel fogható, aztán a kikötő pallózatán és a kikötött hajótestek között loccsanó víz hangja teszi kissé életszerűbbé a „tájat”. Két hajó áll egymástól viszonylag távol, az egyiken csupán az őrlámpák égnek, fehér vitorlái szorosan a rudazathoz voltak kötözve. A másiknak valamivel baljósabb kinézete volt, a sötét ellenére is túlságosan feketének tűnt, fény pedig egyetlen nyílásából sem áradt, e mellett az orrvitorlája hanyagul, szabadon lengedezett a gyér szélben.

- Az a bíbor vitorlás, fekete hajó a Bátor! – Suttogta Izan, még mielőtt beléptek volna a kikötő területére, megállítva ezzel a társaságot. Ghot halkan morgott, állati ösztönei megsúgták neki a kelepcét, vagy legalább is annak a lehetőségét, hogy itt csalják őket tőrbe. Egy ideig a hanyagul lerakodott rakományok halmai között biztonságosan haladhatnak, de aztán egy hosszú szakaszon védtelenek lesznek és hajók messze vannak, vagy jó ötpercnyi kutyagolásra.
- Előre megyek, hogy tudjanak a jöttünkről! – Goht kissé artikulálatlan reszelős hangon szólalt meg, aztán megrázta magát, remegni kezdett és egy azon pillanatban zsugorodott is. A folyamat nem tartott hosszú ideig, a kis csapat addig is szusszanhat, aztán megcsodálhatják egy büszke sas születését és azt, milyen légies könnyedséggel kap szárnyra, aztán egyenesen a Bátor felé vitorlázik.
- Induljunk? – Fordult Izan a társaihoz. – Vagy várjunk valamiféle jelre?


[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Júl. 12, 2014 9:56 pm

Eredeti tervem, hogy a csapattal tartok egy darabon, annyival módosult, hogy Fealoce barbár vezérekhez hasonló megindulása láttán jobbnak láttam ha a tetőre mászok, nehogy én is álmokfutásának áldozatává váljak. Úgy tűnt mindenki tudja merre kell menni, tehát nem is volt szükség, hogy én próbáljam meg kitapogatni az utat, tehát nyugott szívvel haladhadtam a tetőkön. Mint azt sejtettem, az izmos társaság úgy vágtatott előrre, hogy a szembe jövő bajkeverők, még a ritmusukon se tudtak változtatni. Bár ha figyelmesek voltak, észre vehették, hogy egy két kényelmes rejtekül szolgáló rejtekből, vékony patakokban csordogál a vér. Ezzel igyekeztem jelezni nekik, hogy velük vagyok, és én se húzom ki magam a munka alól.
Amikor elértük a kikötőt, hirtelen megfagyott a levegő. Mindenki csapdára gyanakodott, a már-már túl tiszta terep láttán. Engem is elfogott valami megmagyarázhatatlan szorongó érzés. Utunk célja az volt, hogy elhaggyuk a várost a tengeren keresztül. Ehez viszont semmilyen megfelelő lehetőséget nem láttam. Bár a parton állt két hatalmas, több darabból összeeszkábált teknő-szekér, de ezek véleményem szerint teljesen alkalmatlanok a vízi közlekedésre. Bevallom soha életemben nem jártam a tengernek még a közelében se, de ha tényleg ezek a szerkezetek lennének a hajók, amellyről a többiek beszéltek, talán jobb is hogy még dolgom van errefelé. Inkább kínozzanak halárra, mint hogy egy ilyennel öljenek vízbe.
Ezeken tanakodva gubbasztottam a többiek fölött a tetőn, persze tudtuk nélkül, és vártam mit is terveznek.
Ha felfedem magam, talán tudok a többieknek segíteni, hogy van e valaki a közelben, viszont ez esetben fennáll a veszélye, hogy nem hagynak egykönnyen szabad döntéseket hozni.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ha esetlegesen sor kerülne valami összeütközésre, én a háttérből segítem őket, de addig a rejtekben maradok.
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Júl. 14, 2014 11:48 pm

A faforgácsok között kikandikálva éppen láttam a koponyát ami szétloccsant a buzogányomon. Valaki elrángatott jobbra és ott ellenállásba ütköztünk. Itt történt hogy fegyvervégre kaptam az egyiket. Az arcomat felsértő és a bőrömbe fúródó faszilánkok mellé most még friss vér csont és agyvelődarabok is csatlakoztak. ideje megállni fél percre. Szemtörlés arctörlés körülnézés. Mindenki derekasan püföli az ellent. Remek fiúk. Ezt már szeretem. Goth épp mellettem belezett ki valakit. közben kéjesen morgott. Az úton a kikötőig nem volt gond. Gyakorlatilag üres utcákon futottunk. Amikor azonban a kikötő is üres volt valahogy gyanússá kezdett válni a helyzet. Szerencsére nem csak nekem hanem mindenki másnak is. Hecil a tetőkön követett minket észrevétlen. Meg kell hagyni remek munkát végzett. Szerintem a többieknek fogalma sem volt róla hogy hol van én azonban mégis csak elfféle vagyok. Ismerem a népem szokásait még ha nem is tartom őket. Ha minden igaz most felettünk van. Bár most nem látom. Ami Gothot illeti ismét lenyűgözött minket. Már a harmadik állat formája amivel megörvendeztet minket. Amit tett az azonban nem tetszett. Ha csapda van az biztos a hajón. Ha a hajóra megy akkor egyenesen a csapdába sétál. Azonban mivel nekem is véges az erőm és már kezdtem fáradni nem volt időm megállítani. Most már csak egy dolgot lehet tenni. Háttéttámogatást nyújtok.
-Én kimegyek és látványosan a hajóhoz megyek.-szólaltam meg hogy Hecil is hallja.-Ez a bolond egyenesen belesétál a csapdába. Ha én vagyok az elsődleges célpontjuk akkor talán nem veszik észre. és én mégis távolabb leszek tőlük mint Goth. Ha verekedni akarnak akkor jöjjenek ide. Nem igaz? Nehogy mi menjünk hozzájuk! Nektek előbújni felesleges. Ha tényleg csapda akkor maradjatok rejtve és meneküljetek. Ha pedig nem akkor nem ártatok hogyha maradtok.
Szétnéztem földi ismerőseim között és csak remélni tudtam Hecil helyeslését.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Pént. Júl. 18, 2014 11:59 pm

Vigyázat! Alvilági brutalitás!

A legfontosabb az ilyen helyzetekben a pontosság. Pont velem szemben történt a nap legcukibb jelenete. Drága tigryss (két s-el és y-nal, de amúgy kiejtve tigris) bajtársam mutatott egy jobb helyet kedves páciensének a vadászatra; az örök vadászmezőket. Viszont amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy meggyőzze emberünket a költözés mellett, valaki alattomos módon felé rohant, egy számomra nagyon is ismerős pengét szorongatva markában. Egy handzsár volt, a nagyobb fajtából. "Meg kell szereznem!"- fordult meg a fejemben, miközben megcéloztam csupasz kézfejét. Vagy elejti, vagy nem. Ha nem is ejti el, egy kis időt nyerek, amíg közel érek,és késemet felülről bal vállába döföm. Szökőkutat csináltam, csak egy vele a baj. Belement a szemembe. Megint. Hátrébb léptem egyet, majd kitöröltem a frissen serkent életnedvet szemeimből. Körbenézem, hátha lemaradtam valamiről. A fegyver ott hevert a vértócsa szélén. Felkaptam, és lesikáltam róla a félig odaszáradt vörös folyadékot kabátom ujjával. "Ne felejtsem el kimosni, mert nem szeretnék farkasgyomorban felébredni (vagy nem felébredni) holnap. Van egy pikáns aromája." Harcra viszont teljesen alkalmas új szerzeményem.
Egynéhány másodperccel később; már a kereszteződésben; Fealoce ki akart menni a hajóhoz, bárminemű segítség, vagy fedezék nélkül. Megunta az életet, vagy tényleg enyirre naív? Felháborodásomat azonban nem látta senki, mert nem adtam semmi külső jelét. Azonban:
- Nem tűnik túl meggyőzőnek ez az elterelés. Veled megyek. Egyedül senki nem mehet a veszélyzónába.- itt tartok egy kis szünetet, majd folytatom.- Velünk jöttök ti is? Fordulok másik két társam felé. Akár jönnek, akár nem, én Fealoceval tartok.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Hétf. Júl. 21, 2014 5:39 pm

Ghot alakját a hanyagul, lekötözetlenül hagyott vitorla takarta el végleg az éles elf szemek elől. Mozgás, hallható, vagy látható nem támadt a sötét hajón. Egyenlőre, maradt minden abban az állapotban, ahogy idetorpant a kis csapat. Akiknek már is megvitatásra szoruló gondjaik adódnak, Ghot már mondhatni biztonságos „földön” van, de talál ott olyat, aki hajlandó lesz kockára tenni az épséget egy csapat idegenért, nos ez egy másik kérdés.
Fealoce felvetésére Izant megelőzve Rangor is megadja a saját válaszát, amivel a fiatal férfi is egyetért. Sok választásuk amúgy sem lenne, vagy bemennek a kikötő lomosnak tűnő területére és elérik a menekvést jelentő hajót, vagy visszamennek arra, amerről jöttek. Az utóbbi megoldás azonban olyan nem várt fordulatokat is hozhat, amik a kis csapat életmaradásának felettébb kedvezőtlen. Hiszen valakinek fizettek az urak a különös vadászatért, valakik még lesben álltak, ám látva a kényelmetlen helyzetet inkább más módon, vagy más helyen próbálják a szökött trófeának valót begyűjteni. E mellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár ez a város a legmocskosabb koszfészkek egyike még itt vannak olyanok, akik belebújnak a díszes gúnyába és azt mondják magukról, hogy városőrök. Rangor talán, ha más módon nem is, de hallomásból tudhatja, hogy az itteni rendvédelmi erők is igen párthűek, mindig arra az oldalra állnak, akitől többet kapnak. Összefoglalva, jobb előre a hajóhoz menni, mint vissza, azokra az utcákra, ahol egyre több fegyveres jelenik meg. A hír, hogy hullákat, leölt nemes emberek tetemeire találtak, de a gyilkosok még szökésben vannak, gyorsan terjed.
Fealoce, ha nem a kivárás mellett dönt, nagy valószínűséggel Rangor és Izan társaságában vághat neki a rakományok között futó girbegurba útnak, ami elvezeti őket a nyílt térig. Hecilnek is döntést kell hoznia, marad és figyel a távolból, fagy felfedi jelenlétét és csatlakozik a többiekhez. Ha gondosan végighordozza tekintetét a területen, kellemetlenül nyugodtnak tűnik, egyetlen egy árny mozdulása keltheti fel a figyelmét, ám arról hamar kiderül, hogy egy közönséges kikötői patkány és népes kis családjának sziluettje. Azonban, ha Hecil a helyén marad, mire társai a dobozok hatalmas szögletei után a zsákok kevesebb fedezéket nyújtó halmaihoz érnek, egy megvillanó nyíl hegyét. A lehetősége meg van, hogy figyelmeztesse a hajó felé haladó hármast, ugyan ezzel felfedi saját helyét.
Realocenak, Rangorna nem adatik meg a lehetőség, hogy észleljék az orvlövészt, aki mindaddig nyugton, a sötétben egy halom doboz mögött várakozott, míg a három esetleg –ha Hecil még is csatlakozott- négy fős csapat el nem haladt előtte. A vesszővel az utolsónak haladót, Izant vette célba, akit szőke hajának köszönhetően még a sötétben is könnyebb volt követni.
A nyíl kiröppen, Izannak abban az esetben van módja elkerülni a sérülést, ha valaki elrántja. Egyébként a nyíl átfúrja lapockáját fájdalmas, talán halálos sebet ejtve rajta. Fealoce ez idő tájt figyelhet fel arra, hogy a Boszorka által „megsebzett” karja önálló életre kell. Aminek következtében tulajdon karja akarja megfojtani. Rangornak gyors döntéseket kell meghoznia, fedezékbe vonul, hiszen az, aki eltalálta Izant, őt is célba veheti, vagy segít a félvérnek, vagy Fealocenak próbál segíteni legyőzni megvadult karját.
Amennyiben Hecil még megmaradt rejtekhelyén, szemtanúja lehet annak – ha nem, akkor ő is szerves résztvevője-, hogyan jelenik meg a fedezékül szolgáló zsákok tetején egy megtermett fekete alak, akik leveti magát, egyenesen Rangort célozva meg. De ott van még a sötét árnyékból előlépő szőke nő is, akinek elvágta a torkát, most még is sértetlen. A Boszorka a kezében lévő kardot döfésre emelte, célpontja Fealoce volt, akinek a karja még mindig nem akar engedelmeskedni.



[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Szer. Júl. 23, 2014 12:03 am

Amikor Rangor is bejelentette hogy velünk jön akkor már éreztem hogy nincs más lehetőség. Mindenki megy vagy mindenki marad. Rangorban biztos voltam Izant sejtettem hogy jön, Hecil meg tud magára vigyázni. Legyen hát. Aki nem kockáztat az nem nyer semmit.
-Akkor háromra. Mindenki fut ahogy bírja. Három!-szóltam nem feltétlen halkan a többieknek. Ha van is valaki leselkedős ember a környéken akkor is mindegy hogy tudja-e hogy itt vagyunk vagy sem. A hosszú mólón így is úgy is agyaggalamb-lövészetet tart aki akar. Háromra átvetettem magamat az eddig fedezéknek használt hordón és futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Csak hallásból ítéltem meg hogy a többiek követnek. Hordók gerendák és száradni kirakott halászhálók között futottunk. Az egyik hordó után rossz érzésem támadt. Éppen fordultam amikor hallottam az íj húrjának a pendülését. A célpont Izan volt. Amikor mozdulni akartam hogy kigáncsoljam és így elkerülhesse a nyilat a saját kezem fogott vissza. torkon ragadtam magamat és hanyatt estem a lendülettől. A kemény deszka a mólón hangosan döngött. Ha a páncélom rajtam van talán be is szakad alattam. A szabad kezemet belekulcsoltam a másik rakoncátlan hurkába és eltartottam a nyakamtól. Nem volt túl hatékony magam ellen küzdeni de legalább nem fulladoztam. A másik előny a fél másodperc szabad mozgás volt. Ez arra volt elég hogy hátrafeszítsem a fejemet és megnézzem ki közelít az ellenkező irányból. Imáim hogy Ghot legyen az nem hallgattak meghallgatásra. Egy sokkal rosszabb élmény elevenedett meg. A boszorkány volt akit nemrég öltünk meg. Izan emlékeztetett ugyan hogy nem halt meg de egész eddig valahol mélyen reméltem hogy csak ijesztget minket. A fél másodperc letelt és újabb harcra kényszerültem a saját kezemmel. Hallottam a fejemnél a lassú lépteket, hallottam a lábamnál a tusakodást de csak a kezemmel tudtam foglalkozni. Vártam a halált.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Vas. Aug. 03, 2014 9:38 pm

//Sajnálom, hogy ennyit késtem!! Rengeteg dolgom volt mostanában.//

  -Három!- hangzott el a jel, hogy innentől mindenki iszkoljon fel a hajóra, amilyen gyorsan csak tud. Szerencsére a konstans zsibbadtság, ami ezidáig jellemezte végtagjaimat most hirtelen tovatűnt, mint minden élet az előttünk terebélyesedő területen. Viszont ez utóbbi már korántsem mondható szerencsésnek. Ez MINDIG azt jelenti, hogy valami rossz, és természetellenes van a közelben. Az izzadságcseppek lassan de biztosan megjelentek testfelületemen, én pedig kezdtem megéhezni. "De jól esne most egy kis vaddisznópecsenye."- gondoltam, mikor Fealoce hirtelen megállt, és Izan felé mozdult, minek hatására én is megfordultam.
  Izan viszont nem állt meg, mert a következő pillanatban már zuhant is előre, akár egy megrakott krumplis zsák, véletlenül elgáncsolhattam a lábammal, viszont nem nyársaltam fel, mivel legújabb szerzeményem akkor hátam mögött leledzett de kezem ügyében. Egy elFOLYTott nyögés hallatszott Fealoce irányából így odafordítottam tekintetem, és nem mindennapi látványban lett részem. Fealoce a saját karja ellen küzd olyan elszántsággal, mintha az élete múlna rajta. De nem volt sok időm bámészkodni, cselekedni kellett.
  Egyre erősödő trappolás hallatszott a zsákok felől, majd kisvártatva gazdája is megjelent kezében fegyverével. Célja nyilvánvaló volt, és célpontja is, csak rosszat szemelt ki magának. "Nem eszik olyan forrón a kását"- gondoltam, majd felvettem az alapállást.
-Izan! Ha még élsz, segíts Fealocenak!- vetettem oda szőke társamnak, és reméltem csinál is majd valamit.
"Nekem most akad más bajom is."


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hecil on Szomb. Aug. 09, 2014 6:39 pm

Mindeni előrre rontott. A fenébe is!- kiáltottam magamban - Nincs más választásom nekem is mennem kell. Tíz lépés távolságból rohantam a többiek után, de minden egyes lépésnél az a tudat szorongatott, hogy nagy hibát követek el. Az íjász, és a váratlan támadó feltűnésének jelzése, mind az én dolgom lett volna, ha maradok. Míg azon tépelődtem, hogy Fealoce öngyilkosságába avatkozzak be, vagy Rangornak segítsek, furcsa érzés kerített hatalmába. Ekkor lépett ki rejtekéről Ő. A boszorka. Tehát tényleg nem halt meg. A vér megint elöntotte az agyam. Számomra megszűnt a kikötő, a hajó, a bajtársak. Nem volt se ég se föld. Csak én és ő. És ismét halni kell.
Előrántottam a kötelet derekam körül, és a nő felé lendítettem. Láttam mit művelt Fealocéval, és biztos voltam benne, hogy nem lenne jó, ha ismét varázsolna valami kellemetlent. Főleg úgy, hogy már ilyen jól ismertük egymást.
A mágiához idő és koncentráció kell - gondoltam - tehát annyi nyugalmat sem hagyhatok neki, hogy levegőhöz jusson.
A kötlem egyik végére kötve a kampó, a másikon a sarló próbálkoztak felváltva kiontani a nő életét. Én a poklok táncát jártam köztük, olyan gyorsan rángatva a gyikos fegyvert, hogy szinte beleszédült az is aki nézte.
- Látom felkeltél - kiáltottam oda a boszinak- Nem baj, ha kell minden alkalommal megöllek újra, míg élek. - kis szünet múlva megkérdeztem - tudod miért akarlak megölni mindenáron?
Ezt persze mind a figyelme lazításáért tettem. Bár őszintén szólva kezdett érdekelni. Nem csak a hatalma, vagy a szépsége miatt, hanem mert volt valami rejtélyes benne.
Amikor a szépség a gonoszsággal, és a ravaszsággal keveredik, mindíg valami hihetetlen pusztító erő lesz belőle, így viszont, hogy még a mágiához is értett, valahogy az istenek szintjén valónak éreztem. Ez persze nem akadály. Ha valami biztos megváltozhatatlannal találkozunk, az még nem jelenti azt, hogy feltétlenül fel is kell adnunk a próbálkozásokat.
Ha fel tudja venni a lépést, tomboló támadás-áradatommal szemben, pár percen belül feltűnhet neki, hogy a fáradság kiveszi minden erőmet, és lassan az ájulás kerülget. Másrészről, engem is érnek a fegyverek, és lassan marcangolják hátamat és melkasomat. Ez esetben megvárhatja míg össze nem esek. Viszont addig minden pocikámat megfeszítve küzdök.

//Bocsánat a késésért//
avatar
Hecil
Sötét-Éjelf

Hol? : Gyilkosok nyomában

Ismertető jegy : Könnyen szemet szúrok bárkinek saját készítésű bőr ruháimmal, és íjammal. Világos, enyhén szürkés színű bőröm, durván vágott fekete hajam, és fekete szemem van.
Kaszt : csavargó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Hét Hold on Szer. Aug. 13, 2014 8:42 am

Rangor szinte a nyakába kapja a hatalmas barbárt, aki bizarr hörgő hangon ront rá méretes öklével a feje felé csapva. A folytonosság jellemzi a fekete bőrű óriást, jórészt kezeivel támadva és szükség esetén védekezve. Látszólag nincs nála más fegyver, viszont néhány suhintása után is érezni, hogy a természetes nyers erő is éppen elég fegyver a számára. Rangornak szüksége van minden harci tapasztalatára, hogy a medvékhez és oroszlánokhoz szokott gladiátort megfékezhesse. A környezet szolgál néhány nem tisztességes, de használható akadállyal, mint a száradó hálók, csak egy kicsit odébb kell táncolni, hogy a behemót belegabalyodhasson. Persze ez csak egy megoldás, de fontos figyelembe venni, hogy a férfi húsos nyakát vaskos fémpánt öleli körbe, ahogy csuklóin is hasonló „karkötők” díszelegnek és a nehézsúlyú barbárnak, jószerével a felsőtestének fontos részeit is fémmel védi.

Eközben, a földre került Izan megpróbál úrrá lenni a nyíl okozta fájdalmon. Annak köszönhetően, hogy Fealoce és aztán Rnagor is reagált valamire, amit ő nem vett észre, a vessző csak a vállát fúrta át. Figyelembe véve az elmúlt órák eseményeit, azonban e szerencse ellenére sem az ő javára billen a mérleg nyelve. Nővérével ellentétben, ő még mindig félvér és a halandó hús kötöttségei most bosszulják meg magukat. Ha nem sérül meg, talán tudna tenni valamit a karjával viaskodó elf harcos érdekében, de így szinte semmit sem ér ereje. Pedig az indulat őt is feltüzeli, ahogy meglátja nővérét.
Hecil azonnali támadása mentette meg Fealoceot attól, hogy kihasználva tehetetlenségét Azana leszúrja. A Boszorkány a kard pengéjét fordította úgy, hogy elüsse magától a praktikus fegyvert, ezt a harcot azonban rövidre akarta zárni. Semmi kedve nem volt megsérülni! Így miközben Hecil új lendületet ad a fegyverének Azana felé nyújtja a kezét, ezzel egy időben a fiatal elf érezheti, hogy a testében rendellenes folyamat indult meg. Tagjai a következő pillanatban már nem az elméjének engedelmeskednek, hanem az ereiben iramló vért fogva tartó természetfeletti erőnek, jobban mondva, az azt irányító személynek. Fealoce hasonló érzést élhet át, de számára annyival kellemetlenebb a helyzet, hogy a megátkozott karján terjedő folt már elönti a vállát is, kellemetlen zsibbadt bizsergéssel árasztva el a testrészt. Ha esetleg Rangor időközben dűlőre jutott birkózó partnerével és szándékában áll nyíltan támadni, akkor ő is szembetalálja magát azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a szöveteiben keringő vér által ő is pont olyan mozdulatlanná dermed, mint elf társai.

- Micsoda öröm a régi barátokat újra látni! – Térdel Azana Fealoce mellé felemelve a kezében tartott kardot, annak pengéjét vizsgálva. Az elf harcosnak igazán most van alkalma megfigyelni, hogy a Boszorka nem is akármilyen kardot tart a kezében, az a kard Ilitár nagyúr hagyatéka. – Nem szép dolog védtelen fiatal lányoknak elvágni a torkát! – Vérvörös arannyal futtatott íriszeit Hecilre villantja, nem mutatkozik benne igazi neheztelés. – De nem haragszom rád, hiszen még is csak jót tettél velem. – Kacéran a fiatal elfre mosolyog, közben szabad kezével Fealoce arcához ér. Meglepő gyengédséggel simogatva meg, a harcos markáns vonásait. Játszik foglyaival, akárcsak egy kiscica az egérrel és ezt biztonság teljes érzetével teheti, erői kiteljesedtek. Három ember fogva tartása, most már gyerekjáték a számára, sőt, mivel Izan megpróbálta enyhíteni a befolyását, öccsét is képes volt megleckéztetni. A kimerült félvér most már eszméletét vesztve hever a ládák tövében.
Igaz is! Hálával tartozom neked. De mivel is háláljam meg neki? – Kérdését már Fealocehoz intézte, arcán azonban pontosan látszódott, hogy pontosan tudja, miként nyilvánítja ki a háláját. Lassan előre dől, hogy gyengéd csókot leheljen a harcos homlokára, miután felállt és marokra fogta a kardot. – Fogad köszönetem! – Lepillantott. – Ég áldjon kedves lovagom! – Kedvesen Fealocera mosolygott, mintha nem egy kardok készülne beledöfni, pedig megtette, de szándékosan vétve el a szívét. Hagyja, hogy az elf lassan szenvedjen ki. El lépett mellőle és Hecilhez sétált, egészen közel, szinte hozzásimult a fiatal elf testéhez.
- Remélem, tetszik az ajándékom! – Suttogta édesen Hecil fülébe. – Akartam, de téged is! Ez a düh, amit irántam táplálsz… Megbabonáz! De engedd meg, hogy válaszoljak a kérdésedre. – Halkan felkacag és játékosan csókot nyom az ifjú elf ajkaira. – Amit nem tudsz megvédeni, az nem is volt a tiéd. Felesleges érte epedned, ő már egy rothadó hulla. Édes és szánalmas volt, ahogy az életéért könyörgött. De,elég, ha továbbra is így gyűlölsz, legalább átérzed, hogy mit érzek az egész nyomorult világ iránt!

Váratlanul lép el Hecil mellől és tekintetét a hajók irányába vezeti, vonásai megkeményednek, szinte undor bontakozik ki az arcán. A sötétben négy alak sziluettje imbolyog, néhány pillanat elteltével alakjuk tisztán kivehetővé válik. Ghot is közöttük van, de ő az egyetlen, akiről el lehetne hinni, hogy ember. Elől egy megtermett, vörös hajú férfi haladt, aranyló szemei mellett egy pár hófehér kosokéhoz hasonló szarva volt kirívó, ő szólalt meg elsőként.
- E négy lelket, a Fehér Asszony követeiként, mi a Bátor legénysége oltalmunk alá vesszük. – A férfi mellett a levegő, mintha vibrálni kezdett volna, mint a túlhevült levegő a pusztákon. Azanak pontosan tudta, hogy egy tűzhasználó sárkánnyal áll szemben. Ghot nem jelentett volna számára akadályt, de a sárkány és a másik két társa, akik külsőre sem tűntek embernek, olyanok voltak, mint ő, természetlelkek. Kénytelen volt megadni magát, meghajolt, utána Hecilhez fordult.
- Nem vagy méltó hozzám! Erősödj meg! A Szent Vizeken újra találkozunk. – Ezzel ellépett és el is indult, hogy elhagyja a kikötőt, de azt a szívességet nem tette meg, hogy feloldja hatalmát a foglyain. Ő már messze lesz, mire önerőből képesek lesznek mozogni…

Ghot habozás nélkül Izanhor rohant, a négyes egyetlen női tagja, egy zöld hajú, kimondottan gyönyörű leányzó Fealoce mellé térdelt, aggódva szemlélve a kardot és az elfet. Az ő szemei többet láttak, mint a halandóké. A kardban lakozó lélek lehetőségeit számba véve elszánja magát, arra sorsát, erejét és ezzel létét megossza a haldoklóval. Fealoce elméjét és lelkét egy hang szólítja meg, ami testet is ölt. Elfogadja a szövetséget, vagy sem?
A szintén szarvakkal –de barna szarvas agancshoz hasonlóakkal- rendelkező férfi, barátságos mosollyal fordult Rangorhoz.
- Tudsz mozogni? – Érdeklődött és ugyan így tett a korábban felszólaló férfi is, ám ő Hecilhez intézte szavait. – Múlik már az ereje? – Aztán töprengeni látszott. – Jobb lesz, ha visszatérünk a hajóra! – Ezzel a hajóról érkezettek mind egyet értettek, a férfiak tiltakozást nem tűzve vállukra kapták a megbénítottakat, Fealoceot a leányzó indaágyon vitte magával, a hajót őt a fedélközbe vitték, míg Hecilt és Rangor, Izan –akinek egy lila hajú lány látta el a sebét-, társaságában a fedélzeten helyezték kényelembe, míg elmúlik a Boszorka „átka”.
Alighogy felértek a fedélzetre a hajó már ki is futott, az árbocokon és a hajó minden szegletében furábbnál furább lények tették a dolgukat és a légkör is egészen más volt. Ha szót szerettek volna váltani valakivel, a lila hajú lány mellettük maradt és készséggel állt a rendelkezésükre.

// Elnézést, hogy így oldottam meg, de innentől kezdve, ha gondoljátok a hajóutat elég összefoglalni, de ki is játszhatjátok. A hajón néhány bestiától eltekintve, csak természetfeletti lények vannak, ezt jó szem előtt tartani. Illetve, a Bátor Írisz-szigetén tesz ki majd benneteket.
Fealoce, majd kérlek fejtsd kis a lélek miben létét és ezzel készen is lesz az új önmagad.
Ha valamilyen elkobzott tárgyat szeretnétek visszakapni, amíg a hajó partközelben van, addig megoldható. Azaz, valaki elhozza nektek. Smile

Ha rám már nincs szükségetek, akkor nagyon szépen köszönöm a játékot! //



[You must be registered and logged in to see this image.]
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Fealoce on Hétf. Aug. 25, 2014 8:16 pm

A felhőket néztem. A kezem még mindig ellenem harcolt. A három gomolyfelhőt egy árnyék takarta el. Ismerős volt valahonnan. Félkörben hajlított penge. A háromágú cikornyás indaminta a fémen. Illitar nagyúr. Csak ő lehet az. A fulladástól a szemem előtt csak három ugráló csillagot láttam. Nem tudtam rendesen kivenni az alakot. De hát ki más lett volna ha nem ő. Most már minden rendben háromszorosan is. Egy ilyen apró boszorka nem fog ki a nagyúron. Minden a hatalma alá kerül és megment engem utolsó szolgáját. Három dolog tűnt föl hirtelen. Mért van női hangja Illitar nagyúrnak? Hogy kerül ide egyáltalán a síron túlról? Mi volt ez a három reccsenés a mellkasomból? A kezem szabaddá vállt és felnyúltam a levegőbe. Kezem egy bőrrel bevont markolatot tapintott ami egy fém pengéhez volt erősítve. A véres penge három bordámon haladt át és karcolta meg a szívemet csak azért hogy hátul hasonló formában jöjjön elő és repessze szét a móló deszkáját. Most értem meg mit éreztek Illitar úr ellenfelei. A csillagok eltűntek a szemem elől csak azért hogy átadják a helyüket a vörös bonyolult mintázatú köröknek. A három gyűrű egymáson körözött szédítő tempóban a sötét háttér előtt. Mintha a távolból beszédet hallottam volna de olyan messze volt hogy nem is foglalkoztam vele. Csak a szikrázó vörös fényre és a sötét térre tudtam figyelni. Egy pillanat telt el vagy háromezer év? Ezt csak az tudhatja aki a megszokott világ falai között jár, és ismeri azoknak a szabályit. Én egy teljesen új sötét üres világban vagyok ahol semmi sem olyan mint azelőtt. Egy pislantás és újabb háromezer év illan tovább. A fájdalom amit a mellkasomban álló kard okoz már csak apró kellemetlenség. Szédülve zuhanok a semmiből a semmibe. A harmadik pislantás már egy örökkévalóságnak tűnik. Már nem vagyok egyedül. Nem is ketten vagyunk. Ki a hármas másik két tagja? Az egyik egy tárgy amit nagyon jól ismerek egy másik világból. A második egy fekete árny ami uralja a teret és saját lángoló füsttestébe vonz be minden pillanattal. A harmadik egy ruhátlan holttest. Mellkasán egy hatalmas lyuk tátong és a lyuk felett szorongat valamit ami már rég nincs ott. Megfagyott az időben és az örökkévalóságnak tart őrséget várva a megváltás harsonáit. Újabb pislantás az új három ezeréves utazáshoz.
-Ostoba és megfontolatlan kölyök.-szólal meg Illitar nagyúr. A sötét alak előtt állok és figyelem a mozdulatait.-Háromszáz emberöltő óta te vagy az első akinek meg kellett halnia ahhoz hogy észrevegyen.
Meghalnia? Ezek szerint végleges? Az a boszorkány harmadjára is elkapott?
-Nem kell hogy így maradjon ha szeretnéd.-szólalt meg ismét a szörny Illitar nagyúr hangján.-Ha akarod olyan lehetsz mint Illitar!
Felém nyújtotta háromujjú füstkezét és a zölden izzó szemével mélyen az én szemembe nézett. A másik keze kinyúlt és megfogta a kard markolatát.
-Illitar nagyúr ahogy te emlegeted, de nekem ő csak Illitar, nem egyedül volt ilyen erős. Eleinte a kútból merített három fiola adta az erejét később azonban már rám támaszkodott, és az én erőmet használta. Amikor ti rátörtetek a kastélyában már a halálán volt. Azért nem ölt meg hogy te legyél a következő hordozóm. Engem a kardba rejtett amikor az egész sereg már a földön volt az utolsó három ember kivételével. Kettejükkel már egyedül is el tudott bánni a betegsége ellenére is. Te pedig maradtál egyedüli túlélő az utolsó aki a kardot elvihette Furonnak. A harmadik láthatatlan résztvevő pedig csendben rejtőzött és várt arra hogy az új hordozó felfedezze egészen mostanáig. Mit mondasz Fealoce nagyúr a sárkány tüzének hordozója Illitar első tisztje Furon az áruló gyilkosa. Folytatod amit a nagyúr elkezdett?
A szemem ismét háromezer évre lecsukódott és ismét felnyílt. Illitar nagyúr kardja már nem a démon kezében volt hanem az enyémben. Most kell hát döntenem. Hallottam már három hasonló szellemről is. Ezek a lények azért cserébe hogy élhetnek az emberben hatalmas erőt adnak nekik. Ezek szerint Illitar nagyúr is ilyen démonoktól kapta az erejét? Háromezer év egy éjelf élete. Illitar nagyúr nagyjából ilyen idős volt amikor meghalt. Valóban lehetséges hogy előre tervezte a halálát, és azt hogy én akkor ott legyek? Háromezer év egy éjelf élete amiből nekem még másfél ezer hátra van. Illitar nagyúr nem véletlen választott ki? Illitar nagyúr ezek szerint semmit sem tett véletlenül. Háromezer év egy éjelf élete. Bárki is ez a szörny megérdemli hogy átadjam a testemet neki. Megérdemel még egy életet.
-Illitar nagyúr mit adott neked harmadik személy?-kérdetem még utolsónak mielőtt végleg igent mondanék.
-A testét.-hallottam a választ.-Átalakítottam a testét saját ízlésem szerint és sérthetetlenné tettem.
Ráfogtam a háromujjú kézre és magam felé húztam a szellemtestet.


A pislogás már nem egy végtelenség volt. Nem is egy évszázad. A három gyűrű eltűnt. A fekete háttér helyett deszkamintázat rajzolódott ki a szemem előtt. A talaj alattam lágyan ringatózott mintha csak egy hajón lennénk. Három ablakon lágy éjjeli holdfény csillogott be és világította meg az üres szobát ahol feküdtem. Mellettem egy halott feküdt jobbra. Balra pedig egy szemfedő ami feltehetőleg engem fedett be. Három vagy négy pillanatig nem is értettem hogy mi a helyzet. A kezem görcsösen markolt valamit. Amikor a kezem felé emeltem nehéz szemeimet Illitar nagyúr kardját pillantottam meg. A hullamerevségtől a kezem háromszor olyan erősen szorította mint egyébként így nem tudták kifeszíteni a kezemből. Ahogy végigsiklott a szemem a pengén furcsamód az tűnt fel hogy még mindig a mellkasomban áll. Az arasznyi széles penge a elől is három és hátul is három bordámon illetve a szívemen hatolt át és még mindig ott van de én élek.
-Hát persze.-hallottam egy nevető hangot.-Soha többet nem lesz szükséged a vén ketyegőre. Persze nem árt vigyázni rá mert háromszor olyan lassú leszel mint egyébként de nem vészes az sem ha elveszted. Mostantól semmilyen szerved nem lesz szükséges az életben maradásodhoz. Természetesen nem leszel ugyan olyan erős nélkülük mint velük de nem halsz meg ha elvesztesz valamit, sőt még regenerálódik is idővel a tested. A háromezer év amit egyébként éltél volna az mondhatni biztosítva van a számodra általam. Még a fele hátravan ha jól számolok. Már csak az a kérdés hogy darabokra szaggatva éled le tehetetlenül vagy teszel is valamit a maradék idődben amiről emlékezhetnek majd rád mint Illitar méltó utódjára.
Két vagy három pillanat kellett mire felfogtam mit mondott a szellem. Amikor végre felfogtam már nem is gondolkodtam egy percet sem. A kezem még az addiginál is szorosabbra fogta a kard markolatát. A pengén zölden felizzottak a háromágú indaminták. A zöld fény lekúszott a pengéről át a kezemre és a testemre. Kissé fájdalmas volt ahogy a fénynövény szépen lassan behálózza a testemet de furcsamód erőt adott így nem ellenkeztem a jelenség miatt. Az első kép pillanatban semmi nem mozdult csak a fény kúszott tovább a mellkason fel, de a harmadik és egyben legutolsó próbálkozásra megmozdult a kard. Lassan és türelmesen siklott ki a mellkasomon eltett résből. Ahogy távolodott a nyél a szegycsontomtól úgy gyorsult a fény terjedése a testemen. Amikor a három inda mindkét oldalról találkozott a szegycsontomnál a seb mellet a kard hegye is kibukkant a bőr alól. Nem volt vér sehol, se genny se egyéb ilyenkor szokásos melléktermék. Felültem az ágyon és oldalra fordultam. Három apró tükör volt a bejárati kabinajtó mellett. A tükörből azonban nem én néztem magamra vissza. A fejemen két szarv éktelenkedett a hátamon pedig két szürke denevér szárnyához hasonlító szárny. A hajam háromszor olyan hosszú volt mint ahogy arra emlékeztem. A két szárnyam között hullott hátra varkocsba fonva. A lában nem a megszokott ujjakban hanem patában végződött.
[You must be registered and logged in to see this image.]

-Szóltam háromszor is hogy ára van a halhatatlanságnak.-hallottam a hangot a fejemben.
-Nem értem milyen árról beszélsz.-suttogtam hogy még véletlen se hallja senki az ajtón túl. Azt akarom hogy meglepetés legyen amikor kilépek a fénylett kezemben a még mindig zölden izzó karddal. A három inda már kezdett halványulni a mellkasomon de végleg nyomot hagytak az izmaimon. Nem tudom mit tett a többiekkel ez a harc de azt tudom hogy Illitar nagyúr újra él. A hármas újra egy. Én vagyok a test, Bennem lakik a szellem, és kezemben a kard. Ahogy kiléptem a kabinból a viharos tengerre, a felfröccsenő sós víz elmosta Fealoce utolsó maradványait is hogy utat engedjen Illitar nagyúr akaratának.
avatar
Fealoce
Éj Elf

Mottó : Haragja napján eltapossa a királyokat. A holttesteket halomba gyűjti és összezúzza a fejüket a széles harcmezőn.

Hol? : Valahol

Ismertető jegy : Páncélt hordok. Mindig.
Kaszt : Harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Rangor on Szer. Nov. 26, 2014 3:35 pm

Tisztességes küzdelmet akartam, de a körülményekre, és természetesen a nagyjából egyenlő erőviszonyokra való különös tekintettel kivitelezhetetlennek látszott, hogy ilyen módon hamar felül tudnék kerekedni ellenfelemen, aki még hozzám képest is termetes volt. Tehát át kellett gondolnom, mi lenne a legjobb taktika. Ezt nem igazán könnyítette meg az ellenfelem által diktált sebes tempó.  Folyamatosan réseket keresett védelmemen, alig győztem tartani magamat. Egyértelművé vált számomra, hogy vagy kicselezem valami okos és alattomos trükkel, vagy itt a mese vége. Hátraugrottam, majd bal kezemmel belenyúltam kabátzsebembe, és a maradék kavicsot marékra fogva belehajítottam a melák arcába. Miközben ő ösztönösen felemelte kezét, én két kézre fogtam kezemben a handzsárt, és oldalról beledöftem éles pengémet ott, ahol páncélja szíjakkal volt összecsatolva,  és nem fedte fémlemez*.  Alaposan  megmerítettem testében fegyverem, ellenfelem pedig mint egy zsák krumpli, úgy dőlt oldalra, mikor bal lábammal segítettem rá a penge eltávolítására. Meglepődve konstatáltam, hogy valami számomra érthetetlen okból és minden előjel nélkül elvesztettem egyensúlyomat, és hasonlatosan ellenfelemhez, szinte egyazon időben és módon terültem el, tehetetlenül. A lendülettől, és a fejemet ért ütéstől elájultam.

Egy sötét, hideg, nyirkos helyen tértem magamhoz. Az orromig se láttam, fáztam, és csak annyit hallottam, hogy víz csöpög a plafonról a padlóra, nagyjából hatszor, percenként. Pár vízcsobbanás után megpróbáltam felkelni, de mikor felegyenesedtem volna, bevertem a fejemet a plafonba. Valaki ezt meghallotta, és megszólalt.
-Nocsak! Visszataláltál végre.
A hangja színtelen, erőtlen, suttogó hang volt. Nem volt benne semmi, ami egyénivé tette volna. Vagy mégis; ez volt az. Aztán megzörgetett valamit, és erre körülötte tűz kezdett égni, így végre szememet is tudtam használni; rögtön körbe is néztem.
Egy kripta belsejében voltam, és egy, a falba bevájt sírhelyen feküdtem, annak a tetejébe ütöttem be fejemet. Amikor a hang irányába fordítottam tekintetemet,
egy élőholt varázslót láttam meg, és azonnal fagyos rémület hatott át. Túlvilági tekintet nézett végig rajtam az üres szemgödörből, és hatolt egészen a lelkemig.
Elgondolkozni látszott, majd kis idő múlva újra megszólalt kísérteties hangján.
-Megérte ennyi ideig várni rád. Te csupán három évet éltél le, amíg én már több, mint háromszáz éve így várlak. Érdekes irányt vett a fejlődésed, és talán újabb háromszáz év múlva teljes lesz. Izgalmas életed lesz, az egyszer biztos.- itt egy kis szünetet tartott, majd hátborzongató kacagásba kezdett. Miután befejezte, és a szívverésem is visszalassult előző állapotába (148-ról vissza 120-ra), témát váltott.
- Olyan messzire jutottál, hogy 25 visszahívás sikertelensége után  veszélyesen elgyengültem, és csak így, a halált becsapva tudtalak biztosan megvárni. Nem tudtam, pedig egyértelműen tudnom kellett volna, hogy a két dimenziós portál, amit megnyitottam, accelerációs** kölcsönhatása révén addig utaztat, amíg megfelelő fékezőerő nem hat az ugró testre.
Nem volt egyszerű kihámozni, de végül megértettem, mit mondott.
- Szóval, amikor két kaput egymásba nyitott, nem egyszeri ugrás lett a vége, hanem addig repültem át a világokon, amíg valami meg nem állított?- kérdeztem, miközben kimásztam fekhelyemről, és felegyenesedtem.
-Szeretnéd megtudni, mi volt az, ami hosszú ideig meggátolta, hogy visszajuss?!- mondta vérfagyasztó hangján a lich, majd amikor szótlan bólintottam, hozzátette:
-Nem mondom meg, nemsokára úgyis megtudod.
Amint befejezte ezen mondatát, egy sötét alak bontakozott ki, a lángnyelvek körbefonták alakját, majd, egyszerűen kilépett a tűzből, és megindult felém. Eleméből fakadó sötétsége elnyelt minden fényt, tökéletesen fekete volt. Amikor már majdnem elért, a lich összecsapta csontkezeit, amire kialudt a tűz, és újból minden elsötétült előttem.

A kikötőben tértem magamhoz. Mintha éveket aludtam volna, olyan nehezen tudtam mozogni, pedig talán csak egy percet nem voltam magamnál. Egy kedvesnek tűnő fiatalos férfi lépett oda hozzám, és mivel igen béna helyzetben voltam, segített talpra állni. Felcipelt a hajó fedélzetére, és egy kevésbé forgalmas helyen tett le, Hecilhez és Izanhoz közel. Elgondolkodtam, hogyan kerülhettem vissza saját világomba, és minden lehetséges magyarázat közül egy emelkedett ki:

Ha az a valami(, ami meggátol engem abban, hogy visszajussak) nem aktív, vagy képtelenség, hogy az legyen, akkor egyből hazajutok; de ha aktív lesz, egyből visszajutok ide. És, ha jobban belegondolok, ezalatt a bő három év alatt először vesztettem eszméletemet. VAGY az egész csak álom volt. DE álomhoz képest tökéletes magyarázat arra, hogyan kerültem ide; remélem az is kiderül idővel, hogy miért pont ide.

A hajóút majdnem egy egész holdig (28 nap)  tartott, és végül első megérkezésem helyéhez közel (értsd kétnapi gyaloglásra), egy természetes kikötőben tettek ki engem. Sebeimnek addigra nyoma sem maradt; "Ebcsont beforr".
Egyedül barangoltam végig a part mentén, és egy fövenyes parton egy üres teknőspáncélból készíttettem magamnak új hangszert A városban egy mesterrel. Hogy kifizethessem,megrendelésre dalokat kezdtem írni. Közben egy kicsi bérházat vettem ki, amit szintén az írásból, de históriás szövegek írásából fizettem. Otthonom régi legendáinak szinte teljes sorát megírtam. A
Miért sikít a Bansí?(kitalált) című komikus horrortörténetem lett a legnépszerűbb, legnagyobb munkám, a Neverwinteri Éjszakák(már létezik, ha van olyan, aki nem tudná!) viszont nem igazán fogyott. Abeir-Toril világának szépsége kézzelfoghatóvá vált könyveim által.

* Utánanéztem, és az eddig megtalált összes gladiátorpáncél közül a két összeszíjazott fémlapból álló, a leggyakoribb.

**gyorsító

[Ha valakit az ezzel kapcsolatos további információk érdekelnek, de nem annyira, hogy játsszon velem, annak vagy el kell olvasnia a későbbi esetleges posztokat, vagy megmarad neki a jótékony, tudatos és bal-ladai homály; Szándékos szóvicc. Az óriási késésért pedig remélhetőleg mindenki elfogadja őszinte bocsánatkérésemet, igyekszem ezentúl gyakrabban írni.]


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az erdő mélyén

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.