Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

:: elfek és tündék

Go down

:: elfek és tündék

Témanyitás by Mythos on Hétf. Júl. 30, 2012 8:33 pm

Elfek
Egykoron, a kelti csillagok felől érkeztek azok a hajók, amik kecses és tiszta szívű lényeket hoztak Mythos földjére. Magas karcsú lények voltak ők, fakó színekkel, ám a démonok rosszindulata képes volt még bennük is feléleszteni a mindenkiben ott szunnyadó sötét ént. Mielőtt azonban egységük szétszakadt volna megtelepedtek ezen az új világon, ami szeretettel fogadta őket és megadott mindent, hogy életben maradhassanak. Viharok, háborúk sem törték meg őket, de a végzetük úgy rendeltette, hogy amiképpen az a Szent Föld úgy saját népük is több részre szakadjon.
Nibelon, e nevet kapta a földrész, amely otthonuk és egyetlen drága hazájuk lett.

Az elfek és tündék mások mint, az emberek. Születésük jogán értik a környezetüket, egyesek művelik a mágia szerteágazó tudományát, de talán a legszembetűnőbb különbség a koruk. Ifjúnak tűnnek, pedig háromezer kerek esztendőt tölthetnek élőként a világon. Első húsz-harminc évükben nem különböznek egy felcseperedő embertől, de aztán testük nem öregszik és nem is veszít erejéből, csak mikor már közel járnak a vég órájához látszódik meg rajtuk éltes koruk.

Viszályok, csaták és egyenesen háborúk nyomán tépték szét egységüket sok-sok ezer esztendeje, de viszonylagos békét kötöttek egymással, miután felosztották maguk között Nibelon földjét is. Öt uradalmat és ezzel öt népcsoportot különböztetünk meg.

Erdei vagy Zöld Elfek
Smaragderdő területén fekszik birodalmuk, egyetlen otthonuk Nihilen, a Smaragd-hegy egyik legeldugottabb s kétség kívül legszebb völgyében fekszik. Itt élnek, az emberek számára felfoghatatlan összhangú közösségben. A magántulajdon nem fontos számukra, de mindenkinek van egy hely, ahol egyedül maradhat gondolataival. Nincs kényszer, az összetartó erő és az uralkodó iránti tisztelet hajtja őket, hogy megóvják otthonuk a betolakodóktól. Az erdő határait szigorúan őrzik, ha be is jutnak, szinte senki nem jut el a hegy lábáig, hiszen őket nimfák is segítik.
Erősségük egységükben rejlik, gyengeségüket pedig távolságtartásuk adja. Nem szívlelik az idegeneket, nem akarják tudásukat megosztani másokkal, félnek, hogy a gyűlölet, ami ellen máig mély meditációval harcolnak és nyomnak el, visszatér közéjük.
Viszonyuk a testvérnépeikkel leginkább semmilyen, nem szívesen látott vendégek és otthonukba sem engedik őket, ha nem létszükséges. Ez nincs másképpen az emberek uralkodó népével sem, csak kivételes személyeket engednek otthonukba. Leginkább őrbástyáikon fogadják vendégeiket, amiket tévesen városoknak hisznek. Egyedül a nimfákkal és más földvérű szellemekkel ápolnak igaz baráti kapcsolatot.

Könnyedén fel lehet ismerni őket és nem csak hegyes, olykor hosszú fülükről. Hanem kimondottan kecses alkatukról és légies mozgásukról, a magasságukról meg nem is beszélve. Úgy mozognak a fákon, mintha erre születtek volna, mert erre születtek! Egyensúlyérzékük kiváló, ahogy látásuk és hallásuk is igen kifinomult. Ezen tulajdonságaikat jórészt távharcban kamatoztatják, de a közelharcot is művelik.
Legtöbbjüknek a szőke valamely árnyalatában pompázik hajkoronája, bőrük világos, akár csak szemük színe. De nem olyan kirívó eset, ha egy erdei elf barna, vagy vöröses hajjal születik. Ám sötét árnylatú és fekete hajszín egyáltalán nincs közöttük.

Élükön az uralkodópár áll, akik bölcsességükkel és előrelátásukkal igyekszenek a lehető legjobban óvni és irányítani az erdei elfek népét, általában őket a nép választja meg és ha utódaik közül bárki megfelel a feladatra, akkor a poszt e módon öröklődik. Ők a vezetői az Erdőtanácsnak is, ahol hat másik agg elfel együtt hozzák meg a döntéseket, ennek a tanácsnak van egy hetedik és egyben tiszteletbeli tagja is, ő a smaragderedei nimfák.
A birodalmat a tünde harcosok, az Erdő Őrzők (mágiával rendelkező elf harcosok/harcosnők és félvér nimfák kasztja) és az Erdőszüzek (nimfa harcosok) együttes erővel oltalmazzák.

Természet adta képességeik jórészt megmaradtak, érzik és értik az ébren lévő fák hangját, beszédét. Akikben ez a képesség erősebb, azok képesek tájékozódni, hogy egy mérföldes körzetben van e bárki az erdőben.
Egyesek fogékonyak az elementális mágiára, leginkább a föld és a víz elem dominál köreikben.

Sötét Elfek
A Vas-Köd-hegység rejti birodalmuk, délről a Köd-erdő, keletről pedig a Köd-folyó jelöli határaikat. Ansher, hatalmas ametisztfényű városuk a Méregfog bérc gyomrában rejtőzik, mélyen a napfénytől elzártan. E város büszkélkedik egy hatalmas központtal, ahol a nemesek és a sereg éli mindennapjait, ehhez csatlakozik több kisebb és nagyobb városrész. Ide azonban démonokon kívül más lénynek még nem sikerült betennie a lábát. A hegységben alagútrendszerek húzódnak, amik újabb városokban végződnek, amik kereskedelmi csomópontként is funkcionálnak.
A sötét világuk a maga módján csodálatos, de félelmetes is. Egyetlen népet sem tekintenek barátnak, céljaik elérésében pedig nem haboznak bárkit kihasználni. Jellemüket a sötétség, az alattomosság jellemzi és mind ezt kifinomult erőszak és hideg gondolkodással megtámogatva használjak, hogy a mérleg nyelve javukra billenjen. A hatalom és rend hívői, a gyengeséget elítélik és semmilyen formában nem tűrik meg soraik között, mert ez szégyen és a szégyen megbocsájthatatlan bűn. Egy sötételf előbb hal meg, minthogy börtönbe zárják. Egy anya előbb folytja meg kisdedét, minthogy a klán tudomást szerezne gyengeségéről.

Akárcsak erdei rokonaikat, őket is könnyedén fel lehet ismerni. Bőrük színe kizárólag a világosszürkétől egészen a feketéig terjedhet, ezzel ellentétben, hajuk ritkán fekete, általában ezüstszürke vagy teljesen fehér. Szőke, vörös, vagy barna hajszínnel soha sem születnek. Szemük színe viszont változatosabb, vörös(akár barna), sárga, fekete és ezüst színű az általános, nagyon ritkán feltűnik kék és zöldszemű is. Őket általában sámánként tisztelik.
Bőrük a sötét pigmentek ellenére, érzékeny a napfényre. Nem látszik, de a tűző napon pillanatok alatt képesek leégni, ellenben a hideget sokkal jobban képesek elviselni, mint fajtársaik. Mivel életük nagy részét sötétben, félhomályban élik látásuk napvilágnál rosszabb, mint egy emberé, de sötétben semmi sem mozdulhat meg úgy, hogy észre ne vennék.
Alkatuk még mindig kecses, de izomzatuk erőteljesebb, mint más fajtársaiké. Közel és távharcban is kiváló eredményeket tudnak felmutatni a mai napig.

E szigorú szabályok szerint élő nép élén az Özvegy Király áll (még ha jelenleg nem az), a mindenkori szellemi vezető a Fekete Özvegy, míg a király mindig csak férfi lehet, addig a szellemi vezető csak nő lehet.
Ő alattuk az Ördög Kígyó klán vezetői állnak, ami magába foglalja a harcosok elitjét. Őket a rangsorban kisebb klánok követik, akik után a tudósok és gyógyítok állnak és végül a nép többi tagja. Akiket tehetség szerint osztanak kasztba: papnőnek (pap, azaz férfi szellemi vezető nincs), harcosnak, fegyvermesternek (fegyverkészítő, kovács), vadásznak, gyógyítónak és a legalacsonyabb, egyben megvetett kaszt a szolgáké.

Bennük is él még az ősi erő, de az részben elfordult az erdőtől, ők már nem értik meg a fák suttogó szavát, de jeleiket még képesek olvasni. A föld az, mi kipótolta hangjával az erdő hiányát, ez által egy mérföldes körzeten belül legtöbbjük képes megmondani, hogy van e valaki ezen a területen vagy nincs.
Meglepő módon könnyedén sajátítanak el bűbájos varázslatokat, mármint azokat, amiket az előző korok mágusai saját szájízükre formálták.

Vér Elfek
A Vérzőerdő, mindig vöröslő rengetege és azon túl a Meredélyes dombokon terül el birodalmuk. A sötételfek területeitől egy vékony, de mély kanyon választja el sajátjukat, keleti határukat pedig a Vas-folyó adja. Törzseik szétszórva élnek a hatalmas területen, de az évnek két fontos napján, a nyári és a téli napforduló idején összegyűlnek a Vérzőhegyen és áldoznak az isteneiknek. Itt azonban egész évben fel lehet keresni a sámánok legidősebbjét, az Anyát.
Róluk állítják, hogy ideális keverékei az erdei és sötételfeknek. Oltalmazó megfontoltság és a természet vad, olykor kegyetlen törvényei szerint élik mindennapjaikat. A rátermett, az erős életben marad. A törzs egységként működik és megóvja annak tagjait, bármivel szemben, bármi áron. Az idősek átadják az új generációnak tudásukat. Ezt az életfelfogást másokkal is szívesen megosztják, ha lehet mondani, az idegen fajok és kultúrák felé ők a legnyitottabbak. Szívesen hívnak vadászatra bárkit, a bizalmukat azonban nehéz munka kiérdemelni. Figyelmes és előrelátó nép.
A regékben őket emlegetik úgy, mint akik elsőként szelídítettek meg vad farkas, medvét és nagymacskát. Ma is az oldalukon járnak ezek a jószágok, életük végéig egy elfet szolgálva.

Az ő külsejük is jellegzetes, könnyen felismerhető. No, nem arról, hogy egy vadnak látszó farkas, vagy hiúz kíséri őket. Inkább magasságuk és erős kötésű izomzatuk az, ami megfogja az embert. Elsőre nem is látszik meg rajtuk, hogy mennyire fürgék és akrobatikus a mozgásuk. Bőrük színe átlagos, azonban halántékuktól indulva, nyakuk oldalán, ahogy testük hosszában, néha karjaikon is, vörös foltok mutatkoznak meg. Ezeket a legnehezebb észrevenni, mert a sűrű vörös hajzuhatag sokszor leleményesen elrejti ezeket a jellegzetes jegyeket. Erejük kirívó, keveseknek akaródzik közelharcba bocsátkozni egy vérelffel és mivel életüket vadászatból tartják fent, kitartóak és pontos céllövők is.
Nevüket, jellegzetes foltjaiknak és hajuknak köszönhetik, de még él a nép száján egy monda, ami egy véres szokást elevenít fel. Ma is élő, a vérelfek elesett ellenfeleik szívét kivájják és az abból facsart vért megisszák, a szívet pedig rituális módon illatos füvekkel elégetik, ha az ellenfél kiérdemelte. Hogy miért? Kérdez róla egy vérelfet.

Törzsekben élnek és az évszaknak megfelelően vándorolnak a téli és tavaszi területeikre. A legnagyobb és egyben az egész nép fölött álló törzs a Tűz törzse, nagyobb volumenű dolgok eldöntésének feladat hárul e vezetőre. Ott vannak a Villám, a Víz és Szél törzsek, akik egymással szövetségben és cserekereskedelemben állnak. Mindegyikük felkészült saját területeik megóvására, de hogy az egész birodalmat biztonságban tudhassák létrehoztak egy olyan klánt, ahová csak az arra érdemesek, a legjobbak kerülhetnek be.
A Vérző Hold, nőt és férfit egyen ragúnak ismer el, kötelességük pedig a vérelfek megóvása. Vezetője a legfőbb sámán, az Anya, aki bölcsességével és az istenektől kapott útmutatásával segíti a harcosokat.

A mágiát feladták, szinte csak sámánjaik birtokolják ezt a képességet. Az ősi vér viszont belőlük sem veszett ki, nem értik, de érzik az erdő suttogását, így következtetésekre juthatnak. Az állatokkal bensőségesebb a viszonyuk, megértik őket szavak nélkül, képesek hatni rájuk, az ügyesebbek egy farkas falkát is meghátrálásra bírhat. Életük során több állatot is maguk mellé fogadnák, ám állattársukkal kapcsolatuk mély és megtörhetetlen. Tökéletes csapatot alkotnak.

Éj Elfek
Thalason találtak otthonra, míg árulásuk nyomán az istenek ki nem űzték őket onnan. Most ők is Nibelon földjén osztoznak birodalmukkal, ami fent északon a Magányos-hegy és az Ezeregy-Rejtelem erdejében terül el. Feledniük kellet Quet’Wart hajdani csodás városukat és felépíteni az újat, Quet’Aset. E város erős és újra szilárd alapokon nyugszik.
Sérelmeiket máig nem felejtették el, gyűlöletük tovább él az erdei és sötételfek felé, akik a szétválás viharos időszakában kivetették őket maguk közül. Nem tartoztak sem ide, sem pedig oda, ezért jelenlétük sem volt kívánatos. Ez a sérelem mélyen bennük él és büszkeségük nem is engedi ezt elfelejtetni. Erősek és büszkék, de alattomosak is és álszentségben a sötételfeket is felülmúlják. Bárkit és bármit megtűrnek maguk között, amíg eleget tesz szabályaiknak és az ellenfeleikkel szemben felhasználhatóak.

Egy éjelefet az avatatlan szem hamar összekever egy sötételffel, vagy erdei elffel is akár. Bőrük lehet halványszürke és teljesen átlagos, ám ahogy alábukik a nap a horizonton, bőrük felölti eredeti színét. Ami így kékes, lilás árnyalatúvá válik. Hajuk általában sötét színű, de nem ritka köztük a szőke, vörös, vagy akár a barna sem. Ezeken túl ritkán, de előfordul a kék és a lila hajszín is. Szemük színe többnyire kék, de a többi szemszín is átlagosnak számít.
Testalkatuk szinte semmiben sem tér el az erdei elfektől, de megemlítendő, hogy talán valamivel könnyebbek. Járásuk sokkal könnyedebb és egészen hangtalanok, mozdulataik is lágyabbak. Ezért is kiváló kémek és orvgyilkosok kerülnek ki soraik közül és a távharcban kevesen érik utol őket, mikor leszáll az éjszaka.

Társadalmuk más irányt vett, itt a nők az urak és a férfiak végzik azt, amit máshol az asszonyok. Élükön az Éjasszony áll, akit az éjelfek választanak meg és haláláig, vagy míg a belé vetett bizalom meg nem inog, hatalmon marad. Őt, ha érdemes leánya, ha nem akkor az Éjanya Leányai közül választják utódját. Őt követik az Éjbanyák, akik szellemi vezetők, akik után az Éjanya Leányainak Amazonjai jönnek, azaz a harcosok. A ranglétra legalján a férfiak állnak, őket a fajfenntartás véget tartják és nem ritkán, miután fölöslegessé váltak egyszerűen kivégzik őket. Egy férfi nagy kiváltságban részesül, ha harcos lehet, de nagy eséllyel miután gyermeket nemz, kivégzik.

Az éjtündék úgy olvassák az éjszakai eget, mint más a részletes térképet. Kivételes tájékozódási képességük van, ez igaz a természetre és egy városra levetítve is. És ha ez nem lenne elég, látásuk a legjobb testvéreik között és a legpuhább léptek is hozzájuk tartoznak.

Fehér Elfek
Nibelon legészakibb pólusán járunk. Ahol az örök fagy és hó uralkodik az év minden szakában, csupa fehér minden, ha akad is erdő az vad és kegyetlen és valahol a tenger mosta jeges fjordok legveszedelmesebbjében rejlik valami még veszedelmesebb. Ott mered az égnek a Kristályváros ezer tornya. Egyetlen városa ennek a rejtélyes elf népnek. Az elf emlékezett csak homályosan említi meg létezésüket, veszedelmesnek írja le őket a fáma.
A fehérelfek, a világ inkább a jég, hó és tél elfjeiként ismerik. Akik oly mértékben alkalmazkodtak a zord körülményekhez, hogy a világ virágzóbb tájain egyszerűen fizikailag és szellemileg sem érzik jól magukat. Keveseket fűt közülük a kalandvágy és sajnos, aki még is útra kel nem mindig tér vissza, ennek okát az otthon maradottak úgy hiszik a haláluk okozza, de nem minden esetben van így.

A fehérelfeket bármely nép fia első pillantásra is érdekesnek tarthat, bőrük színe nem, vagy alig tér el az átlagos bőrszíntől, azonban a nap fényében felfedezni rajta, hogy olyan, mintha jég lenne és színe egyre kékesebbé válik, minél hidegebb van. E változás nem azt mutatja, hogy fáznának, éppen ellenkezőleg, ez mutatja azt, hogy egyre jobban és jobban vannak. Életterükhöz igazodva a fehérelfek a fagyos hidegben érzik magukat igazán jól és a fázás érzetét igazán nem is ismerik, ahogy betegségként a hőguta ismert csak náluk. A legerősebb mérgek sem képesek szervezetükben felszívódni. Szemük és hajuk színe általában fehér, de mindenképpen világos és nem ritkán kékes árnyalatú.
Testük kifejezetten érdekes, hideg környezetben olyan könnyű, hogy a friss hóban sem feltétlenül hagynak nyomok, ám, ahogy a hőmérséklet emelkedik, úgy nő testük tömege is. Ezért sem szeretik elhagyni hazájukat és ugyan ezért nem ajánlott beléjük kötni sem, ugyan is izmaik olyan kemények, mint a fagyott kő. Egy edzett harcosnak is szüksége van minden erejére, hogy megvágjon egy fehérelfet. Akik megsérülni sem szeretnek, mert fájdalmasan lassú testük regenerálódása.

Társadalmuk nagyban hasonlít az erdei elfekére, minden elf egy nőt és egy férfit választanak az élükre és övék a döntés joga, ha valamiben határozni kell. Azonban az ő világuk elég kényelmes, a körülményeik ellenére is. A Kristályváros különleges hely, ahol mágia tartja össze a falakat és teremti meg mindazt, amire az elfeknek az életben maradáshoz szüksége van. Nem ismerik az éhezést, a nélkülözést ezért nem is vágynak arra, hogy elvegyék más tulajdonát. Persze, még náluk is előfordulnak vitás helyzetek.
Ez a békés és egyetértő viselkedés az idegenek számára elképzelhetetlen, egy fehérelf legalább annyira barátságos, mint egy lehulló jégfullánk. Igen ridegek, ám azért, hogy minél hamarabb területeiken kívül tudják az idegenek, mindent megtesznek. Előnyük egyben hátrányuk is. Nem értenek a mágia nélküli harchoz, mivel sem fából, sem vasból nem készítenek fegyvereket. Ellenben jégből bármilyet előállítanak.

Az összes elf nemzetség közül bennük lobog legerősebben a természetfeletti és a mágia harmonikus keveréke. Hatalmuk a víz és a szél felett van, amire egész harcmodorukat és védekezésüket építették. Nagyon ritkának számít közöttük az olyan, aki képtelen legalább az egyik elem használatára, de még a mágiátlan társaikat is megóvják, talán jobban is féltik őket, mint a harcra képeseket.

Tündék
Létezésük rejtély. Okát sem találták, pedig rengeteg kutatták. Egyesek úgy vélik az elsők, a Nemes tündék tudatát örökölték, mások erről másként vélekednek.
Nem nép, ők csak egyedek, akik bármely előbb említett elf nép sorai közé születhetnek és ehhez arra sincs szükség, hogy az egyik szülő tünde legyen. Sőt, általában két tündének ritkán születik gyermeke, ha igen, minden esetben tünde lesz.
Egy tünde képtelen olyat tenni, ami az élet ellen szól. Az ölés, puszta látványa is irtózattal tölti el őket, ezért sosem fognak fegyvert, még önvédelem céljából sem. Kapcsolatuk a természettel kézzel fogható, inkább természetszellemek, mint elfek, de ennek meg van az oka.

Jellegzetesek, sokan úgy írják le őket, mint a tűnő látomást. Hófehérek. Bőrük, hajuk, szinte mindenük, csupán szemük csillog a természet színeiben. Nem sokkal, de alacsonyabbak társaiknál és törékenyebbek is, állóképességük és testi erejük messze alulmarad az átlagosnál. A mérgekkel szemben viszont sokkal ellenállóbbak és kevéssé gyötri őket az éhség és szomjúság.

Társadalmuk a lehető legegyszerűbb, nincs uralkodójuk, csak egy Agg, aki a legidősebb közöttük és nem többel, csak tanáccsal látja el a hozzá érkezőket.

Nem mágiájuk, hanem a természet erejének hatalma nagy bennük. Mikor megszületnek, csak fél lelkük van, másik felük egy természetszellem képében lép az élők világára. Egy lélek, két testben. Egymás nélkül elpusztulnak, együtt viszont jelentős hatalmat képviselnek. A lélekfelek függetlenek egymástól, vannak saját elképzeléseik, véleményük és cselekedeteik sem függnek a másiktól. Olyanok, mint az ikrek. Ám, ha túl messze kerülnek egymástól elgyengülnek és meghalnak.
Képesek belelátni másokba, akár a múltat, akár a jövő egy részletét is meglátni, de amiért tisztelik őket, az a gyógyítás hatalma. Az egyetlen olyan faj, akik áldozat nélkül is képesek lehetnek egy nem rég meghalt személyt életre kelteni.
avatar
Mythos
Főszerkesztő

Mottó : megfakult, sárga lapon, ősi szó ... mi lehet?

Hol? : csatos bőrfedél mögött

Ismertető jegy : sárga, töredezett papírszélek a kopott bőrfedél alól kilógva
Kaszt : krónikás

Felhasználó profiljának megtekintése http://mythos.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: :: elfek és tündék

Témanyitás by Hat Anyagi Valóság on Szomb. Júl. 26, 2014 3:30 pm

Különböző elftípusok istentiszteletének módja, eszközei és néhány rituálé rövid bemutatása



Tündék



A tündék azok, melyek mély meditációval és mély elzárkózással védekeznek a sötéttől. Papjaik és papnőik a templomokban gyakorta meditációval, s részben mellé testi gyakorlatokkal is igyekszenek megmaradni az egyensúly mellett. Az istenek felosztása náluk az alábbi módon alakult ki:

Khal'tenas (Aranyfátylas Nap): A Fény őre, az egyensúly megtartásában segít, nevének segítségül hívását használják varázslataikban a sötétség elűzésére. Szimbólum: gyémánt, kör, sárga

Khal'etor (Kétszárnyú Karmazsin): Khal'tenas gyermeke, aki fényt gyújt az éjszakában, azonban az isten mohósága elemészthet, így mindig óvatosan, az érzelmek kontrollálásával igyekeznek haználni erejét. Szimbólum: rubin, rombusz, piros vagy narancssárga

Okhalas (Háromágú Szigony): Az élet egyik őre, aki a víz mindenható ura, az erdők éltetője, és a tengerek háborgó hatalmasa. Ha a hatalmát használni akarod, érzelmeidnek úgy kell folynia, mint a víznek. Szimbólum: Zafír, ellipszis vagy cseppforma, kék

Thass (Négy Égtáj): Az egek ura, lágy szellővel hoz enyhülést a forró napokon, de hatalmas szélviharai pusztítók. Okhalas és Khal'etor barátja, velük együtt használva nagy erők szabadulnak fel. Szimbólum: X alak, cikkcakkos vonal, fehér vagy átlátszó

Etnae (Öt Delejes Domb): Az élet anyja, aki a növényeket és állatokat a világra hozta. Legfőképp hozzá imádkoznak. Szimbólum: Smaragd, levélforma vagy háromszög, zöld vagy barna

Shonar (Hat Anyagi Valóság): Ő az, aki a mágiát ajándékozza az élőknek. Minden mágus (akár tünde, akár nem) neki tartozik tisztelettel, s ezt meg is adja az a tünde, aki használja ezt a csodát. Szimbólum: Ametiszt és hatszög, lila

Salla (Hét Hold): A Végső Úrnő. Ő fogadja azokat, akiknek az ideje ebben a formában lejárt, s ideje az újjászületésüknek. A holdfény baljós derengése emlékeztet minden tündét, hogy előbb-utóbb ők is erre a sorsra jutnak. Szimbólum: Ónix és kereszt vagy csillag, fekete vagy szürke

A meditáción kívül különböző szertartások, énekek fűződnek hozzájuk, az év adott szakaszait felosztják az istenek közt. A nyár Khal'tenas és Khal'etor ideje, az ősz Okhalas és Thass szaka, a tél jutott Shonar és Salla számára, míg a tavasz kizárólagosan Etnae-é. Minden istenségnek vannak külön papjai, habár nem ugyanannyian vannak. A szerzetesek azok, akik nem döntöttek egyik isten mellett sem, maradtak az arany középúton, és mindnek egyenlő elhivatottsággal imádkoznak.

Nyolcak: A hét istenség főpapjai és a szerzetesek vezetője (azaz az Apát), akik nagy tiszteletnek örvendenek az erdők elfei közt.

Shatarák: Olyan bölcsek, akik kártyapakli, a hét isten kövei, vagy valami más segítségével jósolnak. Hozzájuk viszik a megszületett gyerkemet, hogy kiválassza a nevét. Jóslataikkal vigyázni kell, néha a rébuszok megfejtése más, mint gondolnánk...

Hatnora, vagy az Élet Ünnepe: Nagy ünnep, nagyjából mint a Karácsony, a Húsvét, valamint a Szilveszter együttvéve. Ártatlan móka, s felhőtlen kacagás, a tündék azon pár napja, amikor kevésbé merevek. Ajándékokat készítenek egymásnak, dalok hallatszanak, és kacajuk édes csengése tölti be az erdőket, amint a növények virágba borulnak. Etnae-hez van leginkább köze.

Templomaik: Ha egy ilyenbe belép az ember, észreveheti, hogy két részre van osztva a helyiség. Az egyiken puha szőnyegek, melyeken az elfek imádkoznak, s a másikban hét oltár a megfelelő színekkel, kövekkel és jelekkel, szimbolizálva a hét istent. Ezeknél lehet áldozni az istenekhez.

Atarák: Olyan templomok, melyekben nem minden istennek van oltára. Leginkább a papok járnak ilyen helyekre.



Vérelfek



Van némi hasonlóság a bestiák hitvilága és a vér elfeinek hite közt. Ez leginkább az istenek neveiben mutatkozik meg, ugyanis mindkét faj a napokra vetítette ki az isteneket, azonban kis kivétellel:

An, a Hétfő Ura (Aranyfátylas Nap), aki megvilágítja fénnyel a nappalt, és akiből az életerő fakad.

Te, a Kedd hercege (Kétszárnyú Karmazsin), aki fényt és meleget ad, de éhsége örök.

Ka, a Szerda hercegnője (Háromágú Szigony), aki szomjunk oltja, s aki elmossa a haragot.

Nu, a Csütörtök Grófnéja (Négy Égtáj), aki örök szeszélye szerint könnyítheti vagy nehezíthati sorsunk terheit.

Oa, Péntek Anyja (Öt Delejes Domb), aki Antól szülte az élőket a világra.

Gin, a Szombat Grófja (Hat Anyagi Valóság), aki megváltoztatja a sorsot, s a világot körülöttünk.

Sha, a Vasárnapi Úrnő (Hét Hold), aki minden vég felett uralkodik, s minden kezdetet ő indít útjának.


Hiszik, hogy naplementekor és napkeltekor An és Sha csókot adnak egymásnak, s egymás trónjára ülnek, így amikor valahol nappal van, valahol az éjjel uralkodik, és fordítva.

A sámánok nem egy kimondott istennek szentelik életüket, hanem mindnek egyszerre. Amikor egy gyermek megszületik, elviszik egy sámánhoz, aki egy rituálé folyamán egy kőből megformálja az elf totemét. Egy egy kis szobor egy állatról, melyhez valami különlegesség tartozik, s egy jóslatot is kap emellé. Így kap nevet is. Ezenfelül a sámánok a bölcs elöljárók, s bizonyos esetekben a bírák szerepeit is betölthetik, hogyha nem jutnak sehogy sem döntésre. Gyógyítókként is ismerik őket. Egy sámánnak több tanítványa is lehet, de új sámán (hacsak a népességnövekedés miatt máshogy nem alakul) csak az egyikből lesz. A többi ota lesz, azaz gyógyító, a sámán segítője, leginkább gyógyítással és mágiával foglalkoznak. Minden falunak minimum egy sámána van.



Éjelfek



Isteneik közt a Hét Hold örvend a legnagyobb imádatnak, s létezik egy saját istenük is:

Aluina (Hét Hold), aki óvja a népet az éjszaka árnyékában,

Noknatar (Hat Anyagi Valóság), aki előtt nincs lehetetlen,

Alonar (Háromágú Szigony), aki esőt hoz, s inni ad, ha szomjazol,

Olten (Négy Égtáj), aki a szagokat orrod elé sodorja, viharával a fát kicsavarja,

Tolla (Öt Delejes Domb), az erdők örök úrnője,

Zanar (Kétszárnyú Karmazsin), aki elnyeli az ellenséget,

Ulatan (Aranyfátylas Nap), aki felfedi az igazságot, és

Ternor, aki az éjelfek lelkét őrzi, s aki segít, hogy utad oda vezessen, ahova kívánod.

Ternor egy kisebb istenség, a nagyobb figyelem az Ősi Istenek felé irányul, de ő akkor is él, és köszöni szépen, jól is van, s az éj elfeinek kívánságai szerint jár el, hisz anélkül az imádat gyűlöletbe csapna át.


Minden szertartást éjjel végeznek a templomokban, kivétel Zanar és Ulatan tiszteletét, amit nappal végeznek.

A templomokat mindig egy fa köré építik, s a fa ahogy nő, nem tesz kárt a templomban. A fából mágia segítségével növesztenek ki egyetlen oltárt, amelyre különböző terítőket helyeznek, az adott istentől függő mintázattal:

Aluina: Kör, fekete

Noknatar: Ellipszis, lila

Alonar: Háromszög, kék

Olten: Négyszög, fehér

Tolla: Ötszög, zöld

Zanar: Hatszög, piros

Ulatan: Hétszög, sárga

Ternor: Nyolcszög, barna



Sötételfek



A Mindent Elragadó (Hét Hold), aki a halál és az elmúlás örök ura,
A Kapuk Őre (Hat Anyagi Valóság), aki mindig ismeri a rövidebb utat,
A Mélységbe Tekintő (Háromágú Szigony), aki az óceánban uralkodik,
A Fellegekben Járó (Négy Égtáj), aki örökkön az ég felé emelkedik.
A Mindent Megszülő (Öt Delejes Domb), mert az élőket a hátán hordja,
Az Örökké Éhező (Kétszárnyú Karmazsin), mert amit csak talált, felfalta,
A Mindent Felfedő (Aranyfátylas Nap), mert a Nap örök fénye az ő szeme világa,
Az Örök Őrző (Nyolcágú Pajzs), aki azért él, hogy a népét vigyázza.

Noha a sötételfek eléggé önző lények, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy kialakuljanak szokásaik. Ezek hívták életre a Nyolcágú Pajzsot, aki a sötételfek védőistene. Azért hívták életre, hogy senki se árthasson a sötétség elfeinek, s aki mégis megteszi, megkapja méltó büntetését. Eredetét tekintve nagyon lassan alakult ki, a sötételf nép hagyományaiból bontakozott ki a Nyolcágú Pajzs istene. A sötételfek hatalmas cseppkövekbe vájt templomaiban nem csupán papok, de mágusok is tanulnak. Aki tehetségesnek bizonyul, azt mind ide küldik, s a legjobbak mestert kaphatnak. Ha egy mester tanítványt keres, általában rengeteg jelentkezőt fogad, akik különböző próbákat állnak ki. Ha nem sikerül a próba, és elbuknak, akkor vagy megbüntetik őket (fizikai módon) őket, aztán elkullognak, de előfordulhat, hogy belehalnak vagy a büntetésbe, vagy magába a próbába. A végén mindig csak egy jut el a mesterhez.
avatar
Hat Anyagi Valóság
Szerkesztő

Mottó : Mindenütt, de mégis sehol.
Mindent látva, vakon.
Mindent érezve, szív nélkül.
Mindent hallva, fül nélkül.
Halottan élve, s
élőként holtan.

Hol? : Mindenkiben

Ismertető jegy : Ha a nap nyugaton kel, s keleten nyugszik, ha délidőben sötét ölel, s a tűz lángja fagyként perzsel, ott vagyok.
Kaszt : isten?
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.