Sikátorok

by **Ithor** Hétf. Aug. 04, 2014 1:55 am

Vidáman dudorászva mentem hazafelé a Piacról. Ryen elengedett, hogy megnézzem, mi érdekeset találok ott, de azt mondta, hogy csináltassam meg a csizmám is, mert már eléggé rossz állapotban volt. Egyszer elestem benne, és azóta csak egyre rosszabb volt. Úgyhogy elmentem, és meg is tudtam csináltatni, és egy kicsi medált is vettem. Egy sárkány feje volt rajta, és nagyon megtetszett. Aranyszíne pedig Eviorra emlékeztetett. Azonban kis zsákocskámban rejtőzött egy kis édesség is testvéremnek, Eviornak, hisz úgy szereti. Csak mentem, mentem, egyik utcán be, a másikon ki, jobbra-balra, amerre az út kanyargott. Megláttam egy kiscicát. Annyira megtetszett, hogy meg akartam simogatni. Egy aranyos kis szőrgombóc volt, aki a tömegen keresztül próbált eljutni valahova, én pedig utána. Megkezdődött a fogócskázás. Kacagva mentem a kiscica után, nagyon jól éreztem magam. Nem számított, hogy merre megyünk, csak eljussak hozzá. A végén egy sikátorban kötöttünk ki, ahol nem ment tovább az út. Elértem az állatkát, felvettem, és megsimogattam, ő pedig dorombolva bújt oda a kezemhez, átkarolva mancsaival, mindig a fejéhez húzta azt. Lépteket hallottam az egyébként csöndes, és nagyon koszos sikátorban, de nem is egy emberét. Amikor abba az irányba fordultam, ahonnan hallottam az érkezőket, három sokkal idősebb fiút vettem észre, akik koszos ruhákba öltözve, vigyorogva vettek szemügyre.
- Nolám, kit látnak szemeim? Úgy látszik, ma nem csak egy kis piacról szerzett tallér landol a zsebünkbe' - mondta az egyik.
- Nézzétek a ruháját! Biztosan valami nemes kölke. Vajon mi van abba' a kis zsákba'? - mondta a másik, és nekiálltak közeledni, én pedig ijedten hátrálnék, de nincs tovább. Nem tudom, hogy hol vagyok, és mi merre van, így teleportálni sem tudok. Mit tegyek?

by **Lyliana** Szer. Aug. 06, 2014 3:01 pm

Egy számomra ismeretlen városkába kerültem utam során. Amióta csak az eszemet tudom, mindig egyedül vándoroltam. Azaz ez így nem teljesen igaz. Hiszen mindig ott volt velem hűséges hófehér farkasom Kira. Amikor beértünk a városba, Kira kicsit idegesebbnek tűnt a szokottnál is, ám ez nem volt meglepő, hisz engem is frusztrált a sok idegen ember. Idő közben Kira valamit érezhetett, hiszen egy megbújó kis mellékutca felé próbált terelni. Mikor oda értem, három srácot láttam meg, akik háttal álltak nekem, és valaki vagy valami felé lépkedtek. Hirtelen egy kismacska futott el a fiúk lába mellett, aminek hatására ketten kicsit odébb léptek. Ekkor láttam meg őt. Egy kisfiút. Ha saccolnom kéne, akkor tíz év körülinek mondanám. Ám a haja hófehér volt, akárcsak Kira bundája. Szóval ő volt a fiúk célpontja.
- Mi lenne, ha a saját súlycsoportotokkal kezdenétek ki!- Kiáltottam oda a tiniknek, miközben egy nyílvesszőt illesztettem az íjamra. Kira is érezte, hogy itt valami készül, mert dühösen vicsorgott rá a három szájhősre.
Ugyanis abban a pillanatban, hogy az első nyilamat figyelmeztetésképpen ellőttem az egyik fiú feje felett egy centivel, és már a másodikat illesztettem az íjra, ezek hárman fejvesztve menekültek el onnét. Így lassan Kira is megnyugodott, és én is eltettem a fegyveremet. Ekkor a fiúcska felé fordultam.
-Szia! Lyli vagyok. Jól vagy? Bántottak? Vagy elvették esetleg valamidet? - Kérdeztem tőle, miközben leguggoltam elé. Eközben hűséges farkasom a zsákutca bejáratát figyelte, hogy figyelmeztetni tudjon az esetleges veszélyre, ha bárki támadólag akarna felénk jönni.

by **Ithor** Szer. Aug. 13, 2014 1:01 am

Egyre közeledtek. Remegtem, nem tudtam mit csináljak, merre menjek. Teleportálni csak nagyon messze, vagy nem elég messze tudok, egyik sem lenne előnyös... Egy pillanatra a testvérem képe villant fel, amikor meghallottam valakit:
- Mi lenne, ha a saját súlycsoportotokkal kezdenétek ki!
Ekkor egy nyílvesszőt láttam elsuhanni a fejük felett, ami felettem koppant, és a kezembe hullott. Ránéztem. Nem olyan volt, amiket itt láttam. Amikor pedig felnéztem megmentőmre, egy vörös hajú lányt és egy fehér bundájú farkast láttam. A lánynak egy remek íja volt, és épp a második vesszőt illesztette a helyére. Akik bántani akartak, jobbnak látták elrohanni. A lány odajött hozzám és így szólt:
-Szia! Lyli vagyok. Jól vagy? Bántottak? Vagy elvették esetleg valamidet?
Leguggolt elém. Elf fülei vannak...
- Őőő... Szia... Én Ithor vagyok. Nem, nem volt idejük, hogy bántsanak, nemrég kezdődött az egész. Mondd, miért segítettél?
Rá meresztettem lila szemeim. Mégis miért segített egy gazdag kis lurkónak, aki nem tud magára vigyázni? Nem szoktak itt nagyon ilyennel törődni...

by **Lyliana** Szer. Aug. 13, 2014 1:16 pm

Kira jelezte nekem, hogy egyenlőre teljesen tiszta a levegő szóval nyugodtan beszélgethetek a kisfiúval. Szeretem, amikor kicsit ő őrködik, mert olyankor nyugodtan tudom végezni a dolgaimat, és nem kell attól tartanom, hogy bármi váratlan meglepetést tudna nekem okozni.
- Ithor. De szép neved van.- Mosolyogtam rá a fiúra. Azt kérdezte, hogy miért is jöttem ide segíteni neki. Ez egy fogós és ravasz kérdés, amire a válasz mélyen a múltamban leledzik, de még nem vagyok készen arra, hogy erről bárkinek is beszéljek. Úgy tíz éves lehettem, amikor a falumat ahol addig laktam, emberek támadták be. Csak nekem sikerült elmenekülnöm, legalábbis nem tudok másról, aki megmenekült volna. Ekkor már Kira is velem volt, és csak neki köszönhettem, hogy életben maradtam. De ennek a fiúnak Kira szerint is más volt a kisugárzása. Valahogy nem emberi volt a kisugárzása. Nem tudtam, hova tenni, minden esetre furcsa volt. De azok a lila szemek valahogy megbabonáztak.
- Hogy miért is jöttem ide segíteni? Igazából Kira volt az, aki észrevette hogy itt valami készülődik, de ha én veszem észre először, akkor is ide jöttem volna. Tudod nagyon nem szeretem, ha valakit bántanak, pláne ha nagyobbak bántanak kisebbeket.- Ekkor jutott eszembe, amikor Kira hátára kapaszkodva menekültem el a faluból, miközben láttam, ahogy a nálam sokkal nagyobb emberek bántják a testvéreimet, és a játszótársaimat.

by **Ithor** Vas. Szept. 07, 2014 9:02 pm

A kutya valamit jelzett a lánynak. Kicsit összébb húzom magam, nem tudom, hogy egészen pontosan mit akar.
- Ithor. De szép neved van.
Rám mosolygott. Azonban az előbbi kérdésemmel feladtam neki a leckét, tudom, mivel sokminden motiválhat valakit valaki más megmentésére. És ez gyakorta más. És az emberek néha annyira kiszámíthatatlanok... De ő nem ember. Legalább nem ember. Ő egy elf. Látom a múlt csillanását a szemében, azonban mást is érzek. Erős, és hasonlít hozzám, azonban még nem teljes. Egy másik sárkány, egy erős sárkány jelenlétét érzem, aki ha szabadjára engedi a hatalmát, annak komoly következményei lesznek... De szerintem még van időm. Meg kell keresnem Eviort és ki kell jutnunk a városból, mert egy effajta sárkány igen komoly pusztítást képes véghezvinni.
- Hogy miért is jöttem ide segíteni? Igazából Kira volt az, aki észrevette hogy itt valami készülődik, de ha én veszem észre először, akkor is ide jöttem volna. Tudod nagyon nem szeretem, ha valakit bántanak, pláne ha nagyobbak bántanak kisebbeket.
Amikor kimondta ezeket a szavakat, kiszakított merengésemből. Megzavart, felnézek rá, az arcára, de tekintetem teljesen máshol van, valahol messze. Ekkor gyorsan kellett volna döntésre jutnom a lányt illetően, azonban egy ilyen döntésnek rengeteg követklezménye lehet, és ezek közül nem mindegyik elég fényes. Azonban amit mondott a kisebbekről... hasznunkra válhat. Felálltam, és egy szó nélkül megindultam a hazaút vélt irányába. Ha kérdezi, merre megyek, és miért, csak ennyit mondok:
- Gyere.
Egyenlőre gyere.

by **Lyliana** Kedd Szept. 23, 2014 3:26 pm

A gyermek kicsit megremeg,
majd álmatag hangon mondja: "Gyere velem."
Kira semmi veszélyt nem jelez,
így a fiú tettje számomra érthetetlen.
De mivel megmentettem,
így egyedül el nem engedem,
tehát vele megyek.

/Ui.: Sorry a késésért, meg a szószámért, de rímekbe szedve több ihletem nincs sajna./

by **Ithor** Kedd Szept. 23, 2014 7:26 pm

// Kicsit rövidke lett, de sebaj Very Happy

Íme a válasz! //

A kutya a lánynak nem jelez semmit,
A felhők az ég alját lassan már elérik.
A tünde nem szól, baktat utánam,
Én viszont az iramot magasabbra szabtam.
Vihar támad, nem természetes,
Rendbontó erőket munkálkodni érzek.
"Sietnünk kell", mondtam, s körbenézek.

// Azért kedves vagyok? Mosolyog

//

by **Lyliana** Pént. Szept. 26, 2014 7:03 pm

A fiúcska eléggé sietősre vette a tempóját, és engem is magával rángatva rohan egyre messzebbre, majd még egy kicsit begyorsít. De még mindig nem tudom, hogy mi miatt rohanunk ennyire, hisz se én se Kira nem érzünk semmi furcsát. Bár a sebességet tartani nekem nem esik nehezemre, hisz ugyanolyan gyors tudok lenni, mint egy farkas hála Kira-nak.
- Ki vagy mi elől futunk, ha szabad megkérdeznem?- nézek rá kérdő tekintettel.

by **Ithor** Szomb. Okt. 25, 2014 5:44 pm

Siettem, nem akartam, hogy a készülődő vihar komoly kárt tegyen bennem, vagy Eviorban, és a lány is segített, megérdemli, hogy viszonozzam... Egyre erősebben éreztem a fekete sárkány esszenciáját, és egyre sötétebb viharfelhők gyülekeztek körénk. A lány most kérdezi meg, hogy miért... Pont a legmegfelelőbb pillanatok egyike...
- Bízz bennem. Nem akarsz most itt lenni. Ez a vihar... Csak bízz bennem.

by **Lyliana** Szomb. Okt. 25, 2014 5:50 pm

A fiúcska csak pár pillanatra állt meg, és csak annyit mondott, hogy bízzak benne. Éreztem én is hogy itt valami készülni fog, és láttam a fejünk felett gyülekező felhőket is. Kira-n is láttam, hogy egyre idegesebb, és valami nagyon nyugtalanítja őt is.
-Rendben. Bízok benned.- Néztem a fiúra, és eldöntöttem, hogy követem, bárhova is megy.

by **Ithor** Szomb. Okt. 25, 2014 5:56 pm

//RT

//
Bízik bennem. Elmosolyodtam, legalább ezt a javamra írhatom. Azonban a vihar kitört...
Az első, amit megláttam az alacsonyabb falak közül, az a fogadó, ahogy a vihar kezdi szétszedni. Hirtelen megrémültem. Megpróbáltam felmérni a két hely közti távolságot, és felkészültem.
- Akkor most ne rémülj meg.
El sem hiszem, hogy ezt teszem...
Megmarkoltam a lány vállát, és a farkast erősen, és mindketten eltűntünk a szűk utcából.

by **Lyliana** Szomb. Okt. 25, 2014 6:00 pm

Olyan érzés volt, mintha egy tornádó kellős közepén lettem volna. Mindenfele cserepek, föld, és minden mozdítható tárgy repkedett körülöttünk. Ithor megtorpant. Láttam a szemében a félelem csillogását, a kételyeket és az aggódást. Sejtettem, hogy talán ő tudhatja, hogy mi is okozza a vihart, de úgy éreztem, hogy bíznom kell benne. Hirtelen megfogta a vállam, és maga mellé hívta Kira-t is. Azt kérte ne rémüljek meg. Ám még mielőtt válaszolhattam volna, hirtelen a tüdőm összeszűkült, a világ összement, és a gyomrom is liftezett. Nem tudom, hogy most mi is történt valójában, de remélem, hogy ez nem tart sokáig majd.

by **Ithor** Szomb. Okt. 25, 2014 6:10 pm

Megérkeztünk. A fogadóban teljes volt a káosz, Ryent sehol sem látom. Mindenki biztonságos terepet keresett, de én tudtam, hogy az messze van. Nagyon lefárasztott a teleportálás, nem tudom újra megcsinálni egy kis ideig... Ki kell pihennem ezt a hármas ugrást. A szobánkba siettem, a testvéremet kerestem. Nem találtam. Az embereket félresöpörve, senkivel sem törődve próbáltam felkutatni a bátyámat, de nem találtam.
- Evior! Eeeviiiooor!
Nem kaptam választ. Egy kis idő után taktikát váltottam. Visszamentem a szobánkba, Leültem a földre, és lehunytam a szemem. Kiterjesztettem érzékeim, a természetfeletti esszenciákat igyekeztem felkutatni. Noha ezt még sosem csináltam, de belülről éreztem, hogy mit kell tennem...
A fekete erő hatalmas volt, kiterjedt az egész városra. Hozzá közel egy furcsa esszencia, kissé démoni és mégsem az. És egy sárkány... de nem a testvérem. Őt nem éreztem sehol, pedig ha itt lenne, biztos felismerném. Már elmenekült... Okosan tette, bizonyára tudja, hogy én is ezt teszem. Fekállok. Ha a lány követett, és bármit mondott, csak most reagálok rá.

by **Lyliana** Szomb. Okt. 25, 2014 6:24 pm

Pár percig csak levegő után kapkodtam, és áldottam az istent, hogy aznap nem ettem semmit, mert az valószínűleg az utca kövén landolt volna a fogadó előtt.

Még szinte észhez sem tértem, Kira máris rángatott befele a fogadó belseje fele. Valószínűleg a fiúcska is oda mehetett be. És a feltevésem valósnak is bizonyult, mikor elkeseredetten hallottam felkiáltani kétszer is.
Berohantam Kiraval együtt a teljes káoszba.
Ithort egy kis szobában találtam meg. de amikor benéztem, ő a földön ült, és mintha meditált volna. Nem akartam megzavarni, így csak csendben várakoztam az ajtó előtt, miközben Kira a folyosón járőrözött.
Amikor is hirtelen Ithor felkelt a földről. Felé léptem pár határozatlan lépest.
- Mi történik itt?- Néztem rá rémült arckifejezéssel.
- És mihez kezdünk most?

by **Ithor** Vas. Jún. 14, 2015 2:00 am

Ahogy felkeltem, láttam, hogy a kutya őrködik az ajtóban, a lány pedig engem vár. A vihar pedig egyre erősebb. Mire ki akarnám mondani, hogy mennünk kell, olyan erőssé növi ki magát, hogy az ablak betör, és vad szél fúj be, ami eltaszít. Érzem, hogy fogytán az erőm, és volt egy olyan sejtésem, hogy hamarosan látomásom is lesz. Ahogy felkeltem, láttam, hogy a lány felé tart egy váza, aminek nem lett volna jó vége... Erőmet segítségül hívva a vázába zárván egy kis erőt, azt szétrobbantom, mielőtt árthatna a lánynak, azonban a robbanás ereje a földre taszítja. Társa ezt nem nézi jó szemmel, de mindkettejüket megmarkoltam, és elvittem őket... El, kívül a városfalon, a vihar peremére, egy régi, növényekkel körbe-, és benőtt viskóba. Kicsi volt, és az indák, fűcsomók, és kisebb-nagyobb növénykék tartották össze, de azok kibírták a vihart. Megosztoztunk egy-két egércsaláddal, és néhány kisebb állattal a helyen, de ők nem okoztak problémákat. Elvégre félig már a természeté volt a kis épület. Ekkor támadt a látomásom. Virágzó cseresznyefák és egy kőmedence vette körül az izzó energiát, melyből áradt a jó és a szeretet... És ahogy egy hatalmas kőóriás darabokra zúzza ezt a gyönyörűséget...

Három nap múlva ébredtem fel. A vihar már elmúlt, de még az öntudatlanságomat is megrázta ereje... Ahogy felnyitottam a szemem, az elfet, vagy a kutyát kezdtem el keresni a tekintetemmel...

by **Lyliana** Hétf. Jún. 15, 2015 3:11 pm

Ahogy a fogadóbeli szobába értünk, egy hatalmas szélvihar törte be az ablakot, és egy vázát repített felém, ami egyik pillanatról a másikra szét is robbant. Ám a robbanás ereje úgy eltaszított, hogy elvesztettem az eszméletemet. Nem tudom, hogy mennyi idő múlva tértem magamhoz, de egy számomra ismeretlen helyen voltam, Kira-val és Ithorral együtt. Ám sejtésem szerint ő is elveszíthette az eszméletét. Bár nekem csak olyannak tűnt, mint egy védtelen kisfiú, aki éppen az igazak álmát alussza. A házikó valószínűleg az erdőben lehetett, hisz indák szőtték be mindenhol, és pár egérke futkározott fel-alá. Ám Kira-t ez cseppet sem zavarta, hisz ő hozzá volt szokva ahhoz, hogy nem bántunk senkit, főleg nem olyanokat, akik kisebbek nálunk. Kicsit körbe jártam a házat, ám végül úgy döntöttem, hogy őrködök kicsit, nehogy valami baj legyen, így leültem Ithortól nem messze a földre. Kira pedig hűségesen mellém feküdt, és hagyta, hogy a kezemet a fején nyugtassam.Az idő érzékem már nem volt a legjobb, de azt tudtam, hogy napokig lehetett a fiúcska kiütve. Legalábbis nekem úgy tűnt. De nem baj, én türelmesen vártam, és vigyáztam rá, hisz nem tudhattam, hogy hol vagyunk, vagy hogy veszélyben vagyunk-e még.

by **Ithor** Kedd Jún. 16, 2015 5:29 pm

A tekintetem pedig megtalálta. Ott ült, hűséges társa fején nyugtatva kezét. Talán őrködve...
Megpróbáltam felkelni, de elsőre még nem nagyon ment. Kavargott a fejem, félig még máshol jártam, idegen árnyak lengtek körül mindent... Elővettem a motyómat, és a belőle jócskán kiálló régi tünde bottal támasztottam meg magam, miközben próbáltam kitalálni, hogy a fejemben kavargó létvalóságok közül melyik az enyém... És ez meglepett. Ébren is látomások gyötörnek? Vagy a fáradtság, vagy az, ahogy Ithor után akartam mindenáron kutatni, de nem csak ezek... Már tudom! Ryen! Az a mágus próbálta elzárni a látomásokat! Hagytam, mert hittem, hogy ez csak segíthet nekem, de lám, csak rossz hatása volt! Hogy lehettem én ilyen balga?
Ekkor megláttam egy sötét alakot, ahogy Lyliana felé fut. Megijedtem, megfeszültek az izmaim, nagy levegőt vettem, és...
Egy madarat találtak el ezüstszín lángjaim. Megráztam a fejem, menjetek, más világok, el innen! Nem akarok még több álmot! Elég... legyen...
A fejemben üvöltöttem, a valóságban viszont csak kiesett a kezemből a bot, és fejemet markolva összehúztam magam. Nem akarom, nem!
Önmagamba meredve néztem, ahogy a nyakamon lévő elf nyakék, rajta ősi írással, "csillag", visszaveri a ház képét, és önnön másom. Én itt vagyok. Itt kell lennem... Itt akarok lenni...

by Ajánlott tartalom

Sikátorok

Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok

Re: Sikátorok