Piactér

Bágyadt voltam. Szerettem volna én gyorsan felmérni a helyzetet, de eddig csak az jött át, hogy lángokban áll lassan az egész hely, és Yue sehol, pedig határozottan érzem az illatát! Nem hagyhatom itt Yuet! Ki ez az ember, és miért jön közelebb? Féltem tőle. Félelmetes volt és ösztönösen is húzódtam el az érintésétől. Nem volt megfogható lény, mármint nem egészen értem én sem, amit mondok. Olyan kísérteties volt. Nem mintha hinnék a szellemekben. Ez valami más. A mai napom túl bizarr, és olyan sok minden történt, amit eddig még álmodni se mertem. Még a legrosszabb rémálmaiban sem! Már meg se próbáltam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Egy gyenge "Na és Yu"~-ig jutottam csak el, mire ő határozottá vált. Nem volt parancsoló, hangja azonban arról tanúskodott, hogy csináljam amit mond, mert bajok lesznek. Ezt én is nagyon jól tudtam... csak még nem tudtam eldönteni, hogy bízzak e ebben a lényben vagy sem. Ám mégis úgy tettem ahogy kérte. Összegömbölyödtem amennyire csak tudtam, aztán...
nem is tudnám helyesen leírni. Minden egyes szó csak féligazság lenne. Egy szín jutott eszembe. Fehér.
Olyan, mintha egy fehér szín elöntött volna és minden vakítóan fehér lenne, én meg beleolvadnék.

Aztán már csak azt vettem észre, hogy a zuhogó esőben térdelek, a házon kívül, ő pedig hozzám beszél. Nem, még nem tudtam dűlőre jutni. Még azt se tudtam, hogy egyáltalán mit csinált velem. Féltem tőle. Ez a nagy igazság. Ráemeltem nagy vörös szemeimet, de a sok bennem kavargó kérdés áradat helyet csak egyszerűen felálltam és betakartam magam a pokróccal. Egész ügyesen kötöttem magamra, hogy ne bomoljon ki. Persze így a vállaim kilátszottak, ám minden fontos dolog fedve volt, és ez a lényeg.
Még csak nem is reszkettem. Nem én! És ez valamilyen szinten meghökkentet, de egyúttal erősebbé is tett. Odaléptem hozzá, egészen közel, ahogy kérte, majd ugyan csak halkan, de határozottan tettem fel újra a már elhangzott kérdést.
- Hol van Yue? - Aztán gondoltam egyet és folytattam. - Vigyél hozzá. =>.<= - Nem emeltem fel a hangom, sőt egy kicsit meg is rezgett. Ez talán túl vakmerő kijelentés volt, ám elfutni nem akartam, és valamiért még mindig rajta éreztem a fiún Yue illatát. Biztos, hogy találkoztak!