Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Az oázis

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Vas. Aug. 31, 2014 8:01 pm

Nem? Értetlenül állok a szó előtt, rácsodálkoznék, ha meglepettség minden ösztönös rianásától jutna még ezek számára is hely. Biztos csak félrehallottam, vagy még nem fejezte be a mondatot. Igen, ennek kell lennie! Győzködés a részemről, tudom, mert érzem saját gondolom álságát. Igen, valami árulást érzek a dologban, de már a vörös tükrökben keresem a választ. és igazán még csak kutakodnom sem kell az árulkodó nyomok után. Remeg, legbelül a lelke legmélyéig reszket. A hangja második alkalommal sem biztosabb és ugyan úgy elfúl, mint az első „nem” után, valami megmoccan bennem és végig sem gondolva teszek egy lépést hátra, el tőle. Mintha, mintha az a név, amin megismertem már nem létezne .. nem lehetne itt. Miért? Miért kell önmagát megtagadnia? Az érteném, ha csak engem tagadna meg és az árnyékvilág forrongó poklába kívánna. Lehunyom a szemeim, ahogy újabb erőlködő szavakba fog, összeszorított állkapoccsal és ujjakkal hallgatom végig, mert nem szabad rárontanom, emlékeztetnem kell minden lélegzetvételekor, hogy ő egy érzékeny lélek. Érzékeny, könnyen megsérülhet és én… Megrázom a fejem, nem pusztán a gondolataimat kergetem el, hanem a macskabestiának is igyekszem tudtára, hogy elég volt ebből a beszédből. Sejtem csupán, hogy nem tudom eléggé meglágyítani a pillantásomat, mikor újra rátekintek. Talán bántóan sötét, élesen villanó a zöld haragvó színe.
- A kiömlött tea, az összetört pohár jelentéktelen, egy barát hazug szavaihoz mérten. – tüskés megjegyzés. Átkozom is magam miatta, de engem más világ szült és nevelt fel, céltudatos, de törődő élet, telis tele elvárásokkal. Az odalibbenő hölgyre sem pillantottam másként, régóta feledni kívánt maróan keserű ízt rejtő emlékek kerültek a felszínükre, amik, bármennyire furán hangzik az önuralom egy más fajtájára tanítottak meg. A földre vetem pillantásom, majd az asztaloknál ülőkre, akik nem is tudom, mit remélnek. Ó ige! Ugyan azt a szívlázító, várt buzgóan pumpáló izgalmat, amit egy sértett vendég perlekedése kelteni képes egy szerencsétlen rabszolgával szemben. Az emberek, az emberiség egy újabb szinttel csökkent a szememben és a sok rendezni való gondolat között felbukkant egy elhaló, sovány sóhaj. Meddig, állom az új kérést?
- Bárhogy is szólíttatod magad, számomra ugyan az maradsz. – csendesen szólva lépek közelebb, ám nem az emberek andalgó járásával, hanem a démonok villámléptével. – Elfelejted, hogy nem vagyok ember, puszta szavak, az idő alatt megnövekvő tincsek, engem nem csalnak meg. – csak ő hallotta szavaim. Mérges pillantásom, apránként csitul, ahogy Shagu mellett állok, ám nem őt, hanem a padlót nézem, ahogy a vizes folt apránként sötétebbé válik és aztán zsugorodni kezd.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Aug. 31, 2014 8:14 pm

Elszorul a szívem. De miért? Hazug volnék.... elhúzom a szám. Ott lenne a nyelvemen, hogy ő volt az aki elárult! Elhagyott, de ezt nem tehetem meg! Nem csak azért, mert "nem illik". Nem haragszom rá, miért is kéne tennem? Miért kellett volna felelősnek éreznie magát miattam? Ráadásul nem is tudhattam. Én sem, ő sem. oda mentem, ahol viszonylag jó dolgom volt, nem az ő hibája, nem az övé!
Hát akkor mégis miért haragszom rá ennyire? Haragszom rá egyáltalán? Nem. Nem haragszom rá, senkire sem haragszom, csak magamra. Ha lett volna elég méltóság bennem a halálra... de ugyan miért kelltt ovlna ilyen fenkölt dolgokon agyalnom? "Jó nekem így." Egy rabszolgának nem is kellene többre vágynia. Puha ágy, sok pihenő, nem megerőltető feladatok. Néha egy egy vendég túllő a célon, de végtére is annyi a feladatunk, hogy szórakoztassuk a vendégeket, amiknek "következménye" sokszor, hogy mi is jól érezhetjük magunkat.... nem de? Nem?

Szabad akartam lenni, mint abban a másik világban...

Yue átható zöld szemeibe néztem. Hiba volt. Belém martak és mozdulatlanná tettek. Közben csak mesziről érzékeltem a hölgyet, ahogy próbál úrrá lenni a furcsa helyzeten. Én egy helyben álltam és néztem ara, ahol az előbb állt az a valaki, akit régen barátnak akartam hinni, és most úgy néz ki én fogom eldobni magamtól... nyeltem hát egyet és nem törődve a hölgy egyre markánsabb "Nio, elmehetsz" felszólításával, ~ nem nézve Yuera ~ szavakat formáltam meg.
- Menj el. Nekem... - nem néztem rá, nyeltem még egyet. - ...nekem csak ez jutott. Kérlek. Nem akarom, hogy rosszabb legyen... - Megkínzottan álltam még mindig azon az egy helyen, és nem mertem rá nézni még most sem. Talán ha hátat fordít nekem, talán akkor rápillanthatok anélkül, hogy utána ne kiáltsak.

Vigyél ki innen!
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Vas. Aug. 31, 2014 8:53 pm

Gondolatok érnek, érzések mozdulnak meg benne és bennem is, így már csak az a kérdés édes lesz e és boldogságos zamatot hagy mindkettőnk életében, vagy keserűsége örökre megmérgezi azt. Nem hagyom! Nem hagyhatom és nem a kötelesség lánca késztet erre és nem is az a bűntudat, amikkor abban a pillanatban született meg, amikor elfogadtam Asfalot feltételeit. Érte, csak azért a törékeny és még szárnyait éppen csak kibontó lélekért, aki letagadja azt a nevet, amit az édesanyja hagyott rá. Ez táplálja a kérlelhetetlenségemet. Egy név, egy titkos kötelék, amit tagadnom és titkolnom kell, de ő nem dobhatja csak úgy el!
Idegesít! A nő, aki ott posztol, mint valami fizetett kopó. Egy pillanatra meghökkent az undor után érkező mételyező üresség, egy tudat alatt megbúvó okos kis elme valami olyasmit suttog, hogy vigyáznom kell mit kívánok. Nem akarhatom, hogy eltűnjön. Nem szabad. Tilos! Még is, bárcsak találna valami mást elfoglaltságot, minthogy őrt áll, szándékán kívül még is kihallgatva a közöttünk eső szavakat. Ruhájának pántja elvásik a varrásnál, túlzottan akarom, hogy eltűnjön és ezért ruhájában több helyütt szakad meg a cérna lehullva róla. Nincs ideje újra Shagut sürgetni, szertehulló rongyai után kap, hogy mellei szoríthassa és elrejthesse idomait. Ingyen nem adhatsz semmit igaz? Aljas mosollyal nézek a nő elvonuló alakja után, egy pillantást vetek az italozó és, vagy eszegető társaságra jobban tetszik az nekik, mint az egyedül maradt kettősünk.
- Tényleg ezt akarod? – félve kérdezek vissza. A választ viszont nem akarom hallani, félek tőle, mert nem akarom, hogy igaz legyen. Nem akarom, hogy elküldjön, de azt sem akarhatom, hogy rosszabb legyen számára és talán pont ezért tűnik fel azaz egyetlen békességben töltött nap. Nem ilyen volt, már nem ilyen volt! Ujjaim a tenyere alá siklanak, alig fogok csak rá, hogy ha úgy kívánja, ne kelljen kezét kezemből kirántania, könnyedén elhúzhassa.
- Én nem hiszem! – meggyőződéssel csendül a hangom, a kérdés után alig egy pillanattal. – Neked ez jutott? Csak akkor, ha ezt elhiteted magaddal .. ha eldobod azokat, akiktől félsz, mert ... Még mindig félsz attól, ha élőnek tekintenek és nem tárgyként kezelnek? – nem hagyom szóhoz jutni a sértődöttségemet, de akarom, hogy érezze végre, hogy láttam rajta mennyire kétségbe vonja minden szavam, minden tettem. De a léleknek van egy sanyargató parancsa, hallgass és ha fáj is, akkor se szólj, hogy ne üss rajta mélyebb sebet. Nem akarom megsebezni, csak azt, hogy az önámításhoz igen hasonló állapotból végre ébredjen fel.
- Néz a szemembe és úgy mond, hogy felejtsem el a közös emlékeket, hogy fordítsak hátat egy barátnak.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Aug. 31, 2014 9:41 pm

Gyenge vagyok. Ezt tényként kezeltem mindig is. Sosem volt benne olyan él, hogy "bárcsak". Nem kívántam erősebbé lenni, még ha voltak olyan pillanataim, hogy "mi lenne ha". Az csak ábránd volt csupán, sosem konkrét kívánság, vagy igazi vágy. Nem vágyakoztam olyan után, amit úgy éreztem, sosem érhetek el, és ennek szellemében, hát nem is kívánkoztam semmi után. "Csak hagyjanak élni". "Bármit megteszek, csak még nem szeretnék meghalni". Ez volt a fogyatékosságom. Nem voltam rendes rabszolga. Nem mondtam le mindenről, ami minden másokat megilletett, de engem nem. olyant kívántam, "ami nem enyém". Hiszen annyiszor hangoztatták már, hogy bármikor megölhetnek és nem fogok hiányozni .....
Szakadozottan vettem a levegőt. "Ez?! Ez te voltál?" Mondanám neki, vagy adnám értésére egy kérdő pillantásommal, ám most megint csak furcsa megkönnyebbülést éreztem, a nyomás azonban nem múlt el.... sőt, egyre nehezebbé vált fölöttem. Nem fogom elbírni, nem bírom el!
Szakadozottan is vettem a levegőt, és úgy beszéltem mint amikor egy felhúzós játék lassan meg-meg áll. Első csak remegő ajkaim nyitottam szóra, ám hang nem jött ki rajtuk, s így hosszúra nyúló pillanatokon át fordítottam felé a fejemet.

Olyat mondtam ki, amit nem szabadna... amit nem akartam, de mégis... kimondtam...
- ah-a ... ne-m tu-tdom - oldalra fordítottam fejem, még mindig egy lejárni készülő elemes babaként. - mit mon-dsz. - pont. Lasascskánt egészen felé fordultam, s most, hogy elhangzottak azok a szavak, amiket meg akartam osztani vele, vontatottan, úgy, mintha bármelyik pillanatban visszahanyathatna, felemeltem a fejem. Ám közben megbűvölten bámultam a zöldjeit. Tágra nyílt pupillákkal és túl közel. Utolsó erőfeszítésem volt, vagy éppen történik velem valami?

Az teljességgel kiesett, ami körülöttem történt, csak a szavak voltak, még Yue is épphogy körvonalazódott csak előttem. Felbolydulás, emberek nevetgélése, még több "kedves" hölgyemény megérkezése. Erőteljes felkérések.
- Kérem távozzék innen! - Nem nekem címezték. - Hagyja el az Oázist. Zavarja a rabszolgát. - Össze fogok esni. Azt hiszem nem állok rendesen a lábamon. - Nio, menj onnan! -
Felé fordultam, azzal a gépiességgel, amiben nem volt semmi elő.
- Igenis. - És ez egy szó megnyugtatóan hatott. Parancsot adtak ki, amit teljesíthetek. De nem mozdultam. Nem mentem sehova, s amikor elhatároztam magamban, hogy elindulok, és otthagyom Yuét, ahelyett a kezembe helyezett kezét szorítottam meg. olyan volt, mint egy megállíthatatlan görcs. Nem eresztettem el.

Vissza vittem a tekintetemet rá, hiába volt rossz ránézni. Azt testesítette meg, amiben nem hittem, mert nem volt hozzá jogom. Nem hihettem neki. Ha csak egy hazug, ugyanolyan semmirekellő, mint mindenki más, akkor nem kell harcolnom. Akkor a világot ismerem.
Akkor tudom, hogy mit kell tennem.... Lesütöttem a szemem. De ha nem hazudik, ha mégis létezik olyasmi, mint barátság... ha ő....
Nem néztem most rá, mikor újra őhozzá szóltam, nem törődve az újabb felszólításra.
- Sajnálom. - Gyenge vagyok és ezt sosem kérdőjeleztem meg. El akartam engedni a kezét és ekkor már sikerült is. Nem az ő hibája. Ha létezik is olyan világ, amiben boldog lehetnék, azt én nem tudom megélni. Az én hibám....
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Vas. Aug. 31, 2014 10:27 pm

Ne merj hozzám szólni! Ezt az egyetlen, mindennél tisztább jelentést hordozzák lassan feketébe hajló íriszeim, amik mérhetetlen indulattal villannak az emberekre. Meg sem rezdülök és olyan légies könnyedséggel hagyom figyelmen kívül a kérésük, ami számomra sértő utasításként hangzott el, ahogy ez a népség semmibe veszi a bestiák népét. Mielőtt azonban, esetleg és talán egy oszlop is meg találna roppanni, hasonlóképpen a hatalmam alá kerülve, mint a korábbi nőszemély ruhája, kizökkentenek. Határozott, szinte pattanó hang volt, más, mint a korábbiak, pedig ugyan az a személy szólaltatta meg hangszálait. Kezére, kezünkre esett tekintetem. Menne, de nem hajlandó elengedni és ezt a szorításán keresztül minden eddiginél tisztábban érzem. Kedves mosollyal arcomon emelem a tekintetem a hölgyek és a fogadó sokaságára, komiszsággal fogok rá lassan lazuló ujjaira és határozottan kimozdítom egyensúlyából. Nekem elég, ha éppen csak tesz egy lépést, mert elé állok, a mosoly még is leolvad arcomról, ahogy megmozdítottam feltárulkozott valami, valami, amit eddig az árnyékok rejtettek. Egy jegy, egy gazember kezének nyoma.
- Beszédem van vele! Ha kell, megfizetem az időt. – gúnnyal, undorral telve vetettem oda a szavakat az udvariasság kelendő álcája alá rejtve, inkább csak tuszkolva. Nem szabad! Egy hang újra és újra ezt ismételgeti, ha a városban akarok maradni, akkor nem lehetek több egy teaház zenészénél … Goro szavai viszont éppen ugyan úgy csengnek vissza, tisztán, érthetően, mint a legelső alkalommal. Most látom be, hogy mennyire igaza van. Csak azért akarok a városban maradni, hogy végre kedvemre élhessek, önző módon, ahogy még soha nem adatott meg. Elengedem Shagu kezét, akit kerestem, eleget téve egy belső késztetésnek, tudat nélkül engedelmeskedve a kötelességnek, amit olyan rég és túl fiatalon vállaltam el. De az a hatalom, az a kötelesség, itt csak üres szó és minden megtört léleknek, csak ámító hazugság … Ha neki így jó. Hátat fordítok a többségnek, hogy szemben állhassak Shaguval, tudom, hogy egy nyugodt szoba, egy csendes sarok, ahol nem villannak ránk a keselyűszemek megadná a szíve szerinti választ. Reménykedem, hogy erre most is képes lesz és ezzel az elhatározása is növekszik.
- Tudom, hogy értettél minden szót. Most, utoljára kérdezem, itt akarsz maradni? – kérdezem, nyíltan a szemébe nézve, ha engedi. Nem tudok őszintébb lenni, talán a démon vérem is oka annak, hogy ennyire képtelen megbízni bennem. Persze ezzel legalább magamnak megmagyarázhatnám, hogy miért utasít el. Mert úgy érzem el fog, megmutattam neki egy világot, amit talán csak álomnak hisz, elérhetetlen számára és ezzel a semmin kívül nem adtam neki mást. Megértem, még nem most, de be fogok nyugodni. – Bárhogy döntesz, az érzéseim nem változnak. – engedek egy különös húzásnak és ellépek mellőle, már tudom mi vonz. Biztos különös élvezettel tölti el a jelenet a Halál szolgáját.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Aug. 31, 2014 10:49 pm

- Ezt nem fogja megúszni! - Ám nem mertek hozzáérni Yuhoz. Megértem őket. Yue valójában félelmetes személy. Nekem, még ha látom is, hogy mitől olyan "ijesztő" másoknak, nekem mégsem az. Nem az riaszt vissza. Most sem. Máskor sem ez volt a gond. Talán az a köd, ami körüllengi, vagy az a határozatlanság, amit felőle érzek és ezért nem tudok maradéktalanul hinni neki? Ezt seosem éreztem Sylan gazdámtól. Ő mindig könnyedén mondta ki a szeretlek szót. Mindig úgy bánt ezzel, mint egy szent, de nagyon könnyen betartható dolgot. legalább is számára könnyen betarthatót. Mégis úgy érzem, hogy sokkal jobban kötősöm ehhez a másik vörös hajú illetőhöz itt előttem. Most arra kér, hogy megismételjem, nem, hogy nyomatékosítsam az akaratom. Miért nem hagy békén?
Valahol örülhetnék is neki, nem akar magamra hagyni, nem akar elveszíteni.... ezt mondta Sylan gazdám is. ott álltam előtte, de nem mondtam semmit. Végül úgy éreztem, hogy két dolog fog kibuggyanni a számom egyszerre, de ez végül fizikailag lehetetlennek bizonyult. leguggoltam, és a fejem fogva húztam el a szám. - Ne tedd ezt velem. Ha elmegyek, ha elmegyek, ....

El akarok menni innen.

- Nem mész el sehova Nio! Állj fel! - Hallottam az azonnali parancsot, és már indult is a hölgy, hogy erővel állítson talpra. - Szedd össze magad szolga! - Ahogy hozzám ért, éreztem rajta, hogy bár nekem még képes dirigálni, de Yuetól nagyon is tart. - Állj fel és menj innen, ez parancs! - Úgy látszik menteni akarta, ami menthető. Magára vállalva a vezető szerepét Yue felé fordult. - Nem beszélhet vele. Láthatóan rossz hatással van erre a szolgára. Még egyszer megkérem, hogy távozzék! -

- Mi ez a lárma? - És ekkor felcsendült Sylan gazdám hangja. oda kaptam a fejem. A magas, vörös hajú, sárga szemű férfi magabiztosan közeledett az egyik hölgyeménnyel a sarkában. Biztosan ő szólt neki. Ám, egy kézlegyintéssel eloszlatta a kisebb tömeget. - Mára bezárjuk az Oázis. - Ekkor a konyha lehúzta a rolót, és a bent lévők határozottan és elég akkurátusan is hozzá láttak a bent maradottak kitessékelésére.
Sylan, aki mintha csak az ellentéte lenne Yuenak, felé fordult most. - Ki vagy te? - Veti oda a kérdést egy dámon-nimfának. Biztosan nem tudja. Ebből baj lesz.... közben lassan kezd kiürülni az Oázis étkező fele...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 01, 2014 4:34 pm

Erős a késztetés, hogy érte nyúljak és meg sem várva azt, hogy mit akar, egyszerűen, újabb kérés és mindenféle mindenféle engedély nélkül magammal vigyem. Egy perc alatt változik minden. A gondolatok új generációja, már nyugalommal és kimértséggel mérlegel, átrágva a lehetséges végkimenetelek többségét. Bajba keverem azokat, akik befogadtak. Bajba keverem azt, akinek csupán egy eldobható támaszt kívántam nyújtani. Felteszem magamnak a nagy kérdést is, hogy miért csinálom, miért megyek ennyire messzire? Miért? Meg akartam találni és tessék meg van, elégedettnek kéne lennem és végre felfogni, hogy soha, soha, de soha nem fogja kimondani. Újra és újra csak azt fogja kimondani, hogy mennyire bántom, hogy megkínzom minden kérdéssel, szóval, szinte a puszta jelenlétemmel és ezzel, ím, így részt vállalok a „fájdalmából”. Fáj és bánt, igen, de le tudom vetkőzni magamról. A nemek hadával viszont hogyan szálljak szembe? Leginkább csak azok az érzékek segítenek előre, tapogatózva lelnek rá arra, ami belőle árad, ami szándék. Hogy menne, hogy akarna!
A leány szavaira még csak bólintással sem felek, egyhangú szemlélője vagyok az eseménynek. Nem, valóban nem fogom megúszni, de ez a nő még csak nem is sejtheti, hogy ő sem menekülhet majd el az évszázados düh elől. A kettőnk megtorlás aligha lesz egyenértékű. Egy kérdés és egy újabb lehetőség, Alcaris, igen az a világ egyszer újra feltűnik a horizonton és a körforgás újabb szakaszába lép, de hogy mikor. Holnap? Talán egy hét múlva? Vagy, talán több lesz az újabb ezer esztendőnél és itt már senki sem fog emlékezni azokra, akiknek a nemes állatok vére csörgedez az ereikben? Kifújom a tüdőmbe rekedt levegőt, Shagura, nem, Niora pillantok, lehunyom a szemem és elfordítom az arcom. Tagjaim, aminek a szív parancsol, még nem nyugodtak bele a józan ész döntésébe és lehetőség sem kínálkozik rá, mert feltűnik egy új alak.
Tekintélye első felszólalásától érezhető, erejét nem csak alattvalói, de a vendégek is elismerik és kiadott parancsa nyomán apad a bámészkodók száma, ezzel együtt csökken a feszültség is. Magassága nem zavar, ugyan olyan lenézéssel tudok felnézni rá, mintha le kéne tekintenem. Valami felbuggyan, kéretlen tudás, esetleg egy ösztönszerű megérzés, hogy nem más ő, mint aki a szálakat mozgatja. Aki kezében tartja a zsinegeket és minden egyes sodort szál egy-egy lelket irányít. Démonok közt is megvetni való az ilyen.
- Csak egy darabka ennek a fiúnak a múltjából. – könnyedséggel adtam kérdésére a feleletem, minden nehézség nélkül állva a tekintetét. Nyelvemen feltódultak a szavak, de egyebet nem kérdezett, csak azt, hogy ki vagyok. Pedig milyen szívesen osztanám számára a szívből jövő kívánságaimat, a tudatot, hogy minek gondolom, de menni akartam … igen, el akartam menni innen, csak a lábaim nem vittek. Most pedig, ott érzem csomóba sűrűsödni mindazt a rosszat, amit a halandók világáról megtudtam és a világért sem hagynám ki .. helyesbítek, elérkezettnek látom az időt, hogy az elveim szerint cselekedjek.
- Yue! – felfigyelek a nevemre. Ismerős hangon szólalt meg, kissé kétségbeesettnek tűnt, egy pillantást ezért megérdemelt. Han az, az árral szemben próbál eljutni a terem ezen részére, talán a baj, amitől annyira óvni próbált éppen most fog bekövetkezni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Hétf. Szept. 01, 2014 5:10 pm

Az emberek mondhatni özönlöttek ki, mi pedig, a jelenet részesei egy álló pont voltunk. Én félig felállván a nő karjaiban, Yue nem messze tőlem állva, és Sylan gazdám még egy pár hölgyeménnyel. A felelet elmés volt, ezekkel a szavakkal nem mondott semmit mégis olyan éllel ejtette ki, hogy volt tartalma. Mintha együvé tartoznánk. Sylan gazdám hangja ébresztett fel, megrezzentem meg. - Gyere ide Nio. - Nem beszélt keményen, de szavai parancsoló éllel szelték át a levegőt köztünk. Kinyújtotta a karját, majd halványan meglendítette maga felé. Én minden teketóriázás nélkül álltam fel. Már-már örömmel indultam meg felé. Volt mit tennem. Erős baljával magához húzott, s közben megragadta a jobbomat. Halkabban szólt hozzám, csak nekem, ám úgy, hogy a közelünkben állók is hallhassák. - Félsz tőle? Bántott? - Én pedig gyengéden megráztam a fejem. "Én az övé vagyok. Sylané" Ezek a gondolatok pedig most különösen belém vájtak. Sose gondoltam volna, hogy ez fájni fog. Felegyenesedve ő, mintha csak engem akarna védeni, Yue ~ a fiú ~ szemébe fúrta az ő bizarr aranysárga szemeit. Egy darabig azt hittem, hogy kidobatja az előtte állót, ám megenyhült az arca és elmosolyodott. - A régi szép idők, mi? - Ekkor zavart meg valaki minket. Egy fiú, és láthatóan Yuét akarta. Sylan gazdám, aki eddig nem tudta, hogy hívják a betolakodót, most rá szegezte a tekintetét és egy intéssel jelezte az ajtónál állóknak, hogy nem kívánja látni a másik "kukacot a levesben", akik megindultak Han felé. Ám ezzel el is intézettnek vette Sylan gazdám az egészet, és újból Yuéhoz fordult, mintha az előbbi meg sem történt volna. Megragadott engem a másik kezemnél fogva is, de közben őt nézte. A hátamat a mellkasához döntve átkarolt. A nyakamnál előre és kissé lehajolva hozzá, egy kaján vigyor kíséretében szólította meg újra Yuét. - Csak nem kell? - Szavai végénél végig nyalt az államon, amit ebben a helyzetben kis híján lereagáltam egy lökéssel. Olyan voltam, mint egy halott. Miért pont Yue előtt? Sylan gazdám újból kiegyenesedett, azt hiszem élvezte, hogy Yuét bosszanthatja, és nekem is látnom kellett. - Megkaphattad volna a felhajtás nélkül is Vöröském. Ő az enyém, tehát megparancsolhatom neki, hogy kielégítsen. Sze-ret-néd?
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 01, 2014 6:19 pm

A mester int, ujjai közé fogja a zsinórokat és játszik. Nio úgy követi gazdája parancsát, mintha szentírás lenne és ez nem tetszik, amit pedig, meg sem próbálok elrejteni. Még is engedelmesen hajtom meg fejem a kérdésére, régi, de nem minden pillanatában szép emlékeken osztozunk Shaguval, akit őt torzított el, adott neki egy új ént és most már az ő engedelmes bábja, Nio. Emlékezz csak erre! Intelemmel emlékeztetem magam erre, mikor hagynám felülkerekedni bensőbben az érdektelen ént, akinek mindegy mi történik majd azután, hogy elmentem, csak legyen ott a szoba biztonságos falai és a csendes neszek. Ahol nem kell megfelelni senkinek és nem kell másokért tenni semmit, ez az önző én, amit minduntalan megtagadok. Most is.
Nem nézek Han után, tulajdonképpen még jól is jön, hogy nem kell vele is megvívnom. Ő elkötelezett a Kamélia felé, de számomra a kezdetek óta csak egy éppen szükséges menedék, amiből akad még a városban és azon kívül is. Nem ragaszkodom hozzá, a megszokás pedig nem ok, hogy féljek feladni. Feladás, átfutott a fejem és most is, ahogy mozdulni látom. Legszívesebben behunynám a szemem, de nem tudok szabadulni a látványtól, ahogy fogja, ahogy érinti, egyenesen birtokolja és ebben a legmegdöbbentőbb, hogy ez Őt nem zavarja. Talán csak a pillanatnyi szálka a képben akadályozta meg, hogy felkínálkozzon, ami jelen esetben én voltam.
Arcom korábban úgy változott, ahogy az érzelmeim is hullámoztak, de egy ideje megállapodtak egyetlen számító mosolyban, szenvtelenül. Tudom mire vágyik, arra hogy robbanjak és követeljem magamnak azt, aki sosem volt az enyém és sosem vágytam arra, hogy az legyen. A düh belül dúl, egyedül az íriszeim folyton mozduló zöldjében lelni fel valamit, ha éppen látni az egészen sötét árnyalatoktól.
- Kell? – elgondolkozva döntöm oldalra a fejem. Talán egy perc is elsuhan felettünk mire kezeimet játékosan a hátam mögé lendítem és teszek néhány lépést, aztán még néhányat, hogy egészen közel legyek, közelebb, egyikünknek sem kell teljesen kinyújtani a karját, hogy elérje a másikat. – Nem, nem kell! Kelleni sosem kellett, de mivel más módon is felkínáltad őt. – csendes játékkal színesítettem a kiejtett szavakat. Shagura, majd az urára pillantottam és ez a pillantás a rókák buja hívogatása volt, ám csak a mi buksinkban ismert, hogy kegyben, vagy kínban akarjuk e választottunkat részesíteni. – Igen, szeretném őt és szeretném, ha minden vágyamat teljesítené. – a szavak, azok, amelyeknek értelme oly sokszor megfoghatatlan. Tudom mit szánt, mire volt kíváncsi, hogy megelégszem e a fülledt erotikával, de hagyom csatát nyerni. hangomból kiérezni, hogy elvinni szeretném és minden vágyam az, hogy szabad legyen, olyanok nélkül, akik megfojtják őt és olyanok nélkül, akik elbizonytalanítják.
- Viszont, Te kellesz nekem! – összezárt, feszes mosollyal nézek azokba a hátborzongató szemekbe. Nem rezzenek össze, pedig váratlanul ér szavaim elhangzása után megszólaló éles károgás és hallani a selymes tollak lágy sercegését is, ahogy szárnyaival csapkod. A legközelebbi asztalon állapodik meg, Goro, fejét úgy forgatja, hogy mindkét szemével megnézhesse a jelenlévőket. Állj be a sorba ronda madár, ez a dög az enyém! Így szól, az beszédes pillantásom.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Hétf. Szept. 01, 2014 6:50 pm

Elhagytam magam. Úgyis minden megoldódik valahogy. Nincs akaratom, Sylan gazdám adja a számba a szavakat, és ő mondja meg miket kell végig csinálnom. Így könnyebb. Én, Nio, az övé vagyok, és elhagyhatom magam. Sosem kaptam parancsba, hogy gondolkozzak, hogy akarjak, hogy érezzek, hogy szeressek, hacsak nem őt, Sylant, feltétel nélkül, mindenemmel! Ennek pedig, eleget kell, ... eleget a-ka-rok tenn-nni... csak álltam ott a karjaiban és meg sem mozdultam. Az a nyalintás, talán más helyzetben még poénosnak is tartanám, azonban ebben egészen új értelmet nyert Belém mart, megmutatta Yuénak a kiszolgáltatott mivoltomat. .... miért fáj nekem ez ennyire? Nem akarom, hogy ő ezt tudja, de miért? Csdak olyan vagyok mint egy rabszolga, hiszen az vagyok! Nem vagyok se több se kevesebb, az ő hibája, hogy többre tartott.... az ő hibája az övé az övé az övé az övé...

... mindent úgy csinálok, ahogy kell. Nem az én hibám, hanem az övé...

Kell.
Nem, nem kell! Kelleni sosem kellett, de mivel más módon is felkínáltad őt. Nem akarom hallani. Fáj. Igen, szeretném őt és szeretném, ha minden vágyamat teljesítené. Nem akarom megtenni! Őt ne! Kérlek ne!


Megremegtem. Sylan gazdám érezhette, ahogy a "halott bábú" megmozdul. Rám is vonta a tekintetét, majd vissza Yuéra, alig láttam, alig észleltem őket. Vannak még ott valakik? Biztosan. Az a sok hölgy, Sylan gazdám állandó kísérete... Viszont, Te kellesz nekem! Megdobbant a szívem.
- Miért? - Szólaltam meg, épp belesutyorogva a holló szárnycsapásaiba. - Őt ne! - Megijedtem. Miért akarja bántani Sylan gazdámat? Hiszen látnia kell, hogy ő az egyetlen, aki törődik velem! Élőhalott voltam.

Ám Sylan gazdámat nem ijesztette meg a madár. Felé nézett, de csak annyira, hogy találkozzon az élettelen vörös tekintet a ravasz sárga írisszel. Nem nevetett fel, de úgy lehetett érzékelni. A férfi, ki eddig nem csak a testem, de a lelkem is fogva tartotta most újra hozzám szólt, negédes, bódító hangon. - Niocska. Ez a fiú valóban a barátod? Én úgy látom, hogy ártani akar neked, és nekem is. Mindenkinek, aki itt él. Mi a fontosabb a számodra? - Ekkor egész hirtelen vitte hátra a kezemet és két lépést is eszközölt hátra felé. Egy kés, egy éles kés nyele érintette a kezem. Megijedtem, de ő nem hagyta, hogy felé vigyem a fejem, hanem Yue felé fordította. Hangosan mondta a szavakat, ám közel a fülemhez. Szinte bántottak a hangok. - Ő az okozója eddigi szenvedésednek, Nio. Szabadulj meg tőle. - Nem indultam el, ám Sylan gazdám elengedett és még hátrább lépett, csak hogy mutassa, hogy egyedül is meg tudok állni. Éreztem, hogy ott van mögöttem, biztonságot nyújt, ám nekem döntenem kell. Meg kell szabadulnom Yuétól? Ez a kulcsa a boldogságomhoz? Nem akartam elhinni.... éhesen villogott a tőr a kezemben, de én csak álltam szemben régi barátommal és nem akartam elhinni, hogy a halála árán lehetek csak igazán boldog! Miért?
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 01, 2014 8:06 pm

Gyűlölöm! Ez a világ nem tanul! Az egyik mindig uralkodni akar a másik felett! Ez a világ csak árulással képes előrébb jutni! Gyűlölöm!
- Miért? – ütközöm meg a kérdésen és nem kevés hitetlenséggel ismétlem meg. – Ez az ember rosszabb azoknál, akik megütnek. Észre sem veszed, hogy legalább úgy függsz tőle, mint a levegőtől. Én nem ilyennek ismertelek! – megrázom a fejem. Nem, tényleg nem ilyennek ismertem meg. E percben elfelejtem, hogy mások is vannak itt, vagy csak ugyan azzal a hideg közönnyel kezelem őket, a szükséges elemek, akik látnak és hallanak, de majd csak azt mondják vissza, amit a Bábmester megparancsol. De akkor hol marad a jogos hitetlenkedés, a csendes csalódás és a szín, amitől úgy érezhetné, hogy nem csak a bő idő alatt szépen megfogalmazott álságok szúrok oda. Hogy bántsam, megint, újra, mindig!
- Én láttam, hogy megpróbálsz valakivé válni, de most csak egy báb vagy, aki a Mestere nélkül élni sem képes. – végre valami feltűnt a hangomban és ez az elkeseredettség volt. Karjaim az oldalamhoz simulnak, érzem, ahogy a remegés végigjárja az egész testemet, de azon nyomban elmúlik, ahogy ujjaim ökölbe szorulnak. Túl szoros, túl erőszakos az indulat súlya alatt és így a Bábmester húsa helyett a saját bőrömet metszik fel karmaim. A vér ragacsos cseppjei felbukkannak, összetapasztják ujjaimat, de nem nőnek folyammá és nem pöttyözhetik össze a padlót, hogy az ugyan olyan mohón beigya, mint a teát, minek már nyoma sincs.
- Te semmi nem tudsz a szeretetről! – förmedek rá az aranyszemű ördögre, de még azon pillanatban visszaveszek a lendületből. Fel sem tűnik az két, talán három lépés, amivel a nyomukba szegődtem, nem akarom, hogy megszökjenek. – Hányszor mondta neked, hogy szeret? Mindig, amikor nem akartál valamit megtenni? A szeretet nem arról szól, hogy mindig boldog vagy, aggódnod kell, sírnod és szenvedned, az nem szeret, aki … Ugye hiába mondok bármit? Az övé vagy? – átkozott beletörődés, legalább ne ülné meg a szavaim dallamát, vagy ha muszáj megmutatnom mennyire megkavart a találkozás, akkor a szemeim ne fakultak volna a fényben csillogó smaragd színéig. Pillantásom az asztal szélén kapaszkodó fekete madárra vándorolt, olyannak tűnt, mint bármelyik közönséges madár, de ez a madár arra várakozik, hogy esedezve kérjem, hogy vigyen el innen. A kísértés erős, de nem fűződik hozzá életképes szándék, még akkor sem, ha korábban világosan láttam a szemében, Shagu és Nio is ezé a férfié.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Hétf. Szept. 01, 2014 8:59 pm

Nehezen kezdem venni a levegőt. Azt mondta, hogy meg kell halnia Yuénak. Sylan gazdám mondta, és ennek akkor úgy kell...llene történnie! Énáltalam! Nekem kellene megmentenem mindenkit, azáltal, hogy, hogy megölöm Yuét? Haboztam. Nem is akartam megtenni. Megráztam erőtlenül a fejem, mire a hátam mögül Sylan gazdám hangja szólalt meg.
- A vesztedet akarja - A fejem rázta, nem hittem el, de el kellett, hiszen ő mondta! A hosszú, vörös hajkorona tulajdonosának tekintetében égtem, le sem tudtam volna venni a sajátomat róla.

Meg kell ölnöd!

- Miért? - Egyre nehezebben vettem a levegőt, előre léptem, de túl közel került, s ekkor hátrálni kényszerültem és lám, a szavai, ahogy anno régebben is. Olyan kegyetlenek voltak. - Nem! - Vetettem oda neki dacosan, szembe szállva az érveivel. - Nem tudod, hogy ő, hogy én.... - Megvillantak a szemeim, de nem hagyta abba, egyre csak mondta. - Hagyd abba! Nem igaz! Hazudsz! -
- Megpróbál letéríteni az utadról! -
Előre, hátra mozdultam attól függően, hogy mikor ki szólalt meg. Sylan gazdámat hallva előre léptem s már-már megfogalmazódott bennem a gyilkos szándék, ám Yue nem hagyta abba. - De igen! Ő valóban szeret engem. - Fuldoklóként kapaszkodtam abba, amit kimondtam, mintha azzal, hogy igaznak vallom magamban, még nagyobb érvényt szerezhetnék neki. Ám nem akartam megölni Yuét!

Mögöttem Sylan pedig, csak mosolygott, talán előttem sosem használta ezt az arcát, s ha hátra fordultam volna, egy kaján, gonosz embert látnék magam előtt, de nekem nem jutott eszembe ezt megtennem. Megbűvölve figyeltem, hol a csillogó késhegyre, hol Yuéra, és az forgott előttem, hogy le kell sújtsak vele. Rá! Csak akkor szabadulhatok meg.

Az övé vagy!
Nem tudod mi az a szeretet! Te nem tudod! Egyedül te!
- Meg akar ölni. Kivinni innen. Oda ahol megkínoznak majd és lassú halállal ölnek meg. - Nem akarok kimenni!
- ... Az övé vagy? -
- Hallgass el! - Hiszen úgysem menne! Hiszen ő Yue! És akkor rájöttem. Nincs választásom. Ha engedek Yuénak, meghalok, ahogy Sylan gazdám mondja, ha nem engedek, akkor megöl. Csak nem fogja hagyni, hogy leszúrjam.
Már csak egyetlen lépés választott el minket, a kezem pedig fent tartottam készen a lesújtásra. Előreugrottam, nem céloztam, csak döftem egyenesen lefelé.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 01, 2014 10:01 pm

Elkövettem egy újabb hibát és ezt muszáj egy újabbal is tetéznem, erre készülök. Egy kés éle nem csilloghat olyan hívogató édes fénnyel, úgy nem, ahogy én látom. Megbűvölve követem a villanó élt, én balga, meg sem fordul a fejemben, hogy elmozduljak előle. Tudtam … tudtam, hogy meg fogja tenni. Shagu alakja felnő hozzám, az arca eltűnik, nem néz rám az áruló szempár és a csókot homlokomra sem ajkak lehelik. A szavaknak ó íze van, túl messziről jönnek, hogy érthessem, hogy jegyezhessem őket. Érzem mozdulni a kezem, csendes dajkáló ölelésbe vonva a nyakát, hagyva, hogy ében fürtjei ellepjék hófehér karom. Hozzábújni, de jó. Én egyetlen menedékem! Engedem a nyakamba borulni, melegségétől reszketve kacagom, ahogy lélegzete bőrömet éri. Nem birtokol, amikor körém fonja karjait, csak szeret feltétel nélkül, őszintén. Nem fog bántani, ő sosem fog nekem fájdalmat okozni! Akkor? Akkor, miért folynak könnyeim? Miért markolok éterből szőtt ruhájába félve… Nem árulna el!
Egyetlen finom rándulás volt csak. Forrón égető érzést hagyva maga után siklott át testemen az átkos penge, nem fáj, egyáltalán nem fájt. Hogyan is érezhettem volna, hiszen nagyobb kín volt tőle elszenvedni ezt, mint porba hullani, bármely ellenségtől. Sír, könyörög! Gyűlölöm!
Megrebbennek pilláim, a zöldnek nyoma sincs íriszeim lilától, kéktől és feketétől cirmos szálain. A kés éle gond nélkül szalad át papírvékony bőrömön és metsz magának utat, míg a keményebb csont útját nem állja és ez a fájdalom az, ami felriaszt. Elúszik a kaleidoszkóp világ, az áruló. Nem! Ő itt van, újra meg akar ölni! A lábaim nem tartanak meg, de kegyelmet nem ismerve markolok bele az Áruló karjaiba, magammal rántva a földre. A kés csilingelve perdül messze, vörös helyett ezüstösen csillogó vért hintve el maga körül. Meglepő látni, vöröset vártam. Megtámaszkodom, levéve a terhet sérült vállamról és lám itt ütközöm a vér színébe és ahogy a gyilkos után nézek, az ő tükreiben is rátalálok.
- Gyil..kos…- nehezemre esik szólni, mintha évezredek óta nem használtam volna hangszálaim. Éles károgásra húzom össze szemem, kellemetlennek találva a hangot. Megülök, előrenyújtva a kezem, hogy elérjem a fiatal fiú arcát, nem ő volt az, aki megölt. Ha tehetem, kedvesen simítok végig megtört vonásain. – Gyermek … Ez a világ nem érdemli meg a lété…
- Ez lenne a te valódi  kívánságod? – a holló az, mély tisztelettel borul térdre mellettem. Emlékszem rá, ez a lélek az, mely minden éjen csendre int. Ez a lélek az oka, annak, hogy ez a világ még nem szenvedheti el megérdemelt büntetését. A bestia kölyökre pillantok, emlékezem, emlékszem a vele töltött pillanatokra, nem csak rá, mindenkire. Kérlek, csak egy kívánságom teljesítsd!  
- Kérlek, ne enged, hogy felébredjek .. és most, még utoljára … - az esendő szó, bánatos íze pont olyan, mint egy túlságosan szép álomból a rothadó világra ébredni. Zöld, újra a békés erdőjáró színében izzik lelkem tükre és hogy hova tűntek a korábbi komor percek… Fontos ez most?
- Ez közel sem elég, ahhoz, hogy gyűlöljelek! – rivallok Shagura. – Shagu vagy és az is maradsz! – megragadom, pont olyan keményen, amilyen keményen rákiáltottam. – Valami a kezdetektől fogva irtózattal töltött el. Egy ember, ha szeret, hogy okozhat ilyen fájdalmat! – tenyerem elsimul a förtelmes hegen, nem fáj, a bőre egyszerűen ledobja magáról a vas tekervényes nyomát. Marokra fogom, megjegyezve minden barázda mélységét és elégedett mosollyal arcomon suhanok a Bábmester elé, csak akkor vehet észre mikor ujjaim már elérik arcát és megmozdított hatalom tulajdon billogát égeti jobb orcájára.
- Ha szereted őt, akkor hord ugyanazt a jelet, a terhek felét vidd a saját vállaidon… - kioktató a hangom, bár egy kellemetlen nyilallás int csendre. Elhátrálva a férfitől Shagura emelem tekintetem, de elfogytak a szavaim, már csak tettek maradtak.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Hétf. Szept. 01, 2014 10:53 pm

Olyan könnyedén hatolt át a kezembe kapott kés a bőrén, mint a vajon. Túl könnyedén. Megállt bennem valami. Nem ölt meg, nem támadt rám, de még csak nem is ugrott félre vagy lökött el. Miért? Kérdezni akartam, de nem voltam rá képes. Eldőltünk, magával rántott, s bár máshol lettem volna, teljes valómban itt voltam. Észnél voltam, mindent értettem. Kínzóan jól értettem a körülöttem történteket. Bárcsak ne lennék már.... azt hittem, hogy ha meglépem ezt akkor mindennek vége. És akkor most? Az lett, amit Sylan gazdám akart?
Lenyugodtam. Nem volt bennem több akarat. Kölcsön kapott sem és valódi sem.

Féltem a haragjától. Nem láttam különösnek az ezüstszín vérét. Elhanyagolható volt szúrós tekintetétől, még ha nem is zöldben játszott amaz. Ám a szavai, az az egy első szó, rosszabb volt minden kínnál. Ezer sebnél. Bárcsak én véreznék most.
Nem ültem fel, félig fekve, félig térdelve emeltem a szó hallatán a fejem.

Megszédültem.
Gyilkos vagyok. Gyilkos... hát persze! Hiszen meg akartam ölni őt. A magam kedvéért. A saját nyomorúságos életem megtartásáért. Hát milyen jogon?
Behunytam a szemem.

Vége. Megrezzentem a keze nyomán. Mondani akartam neki, hogy menjen innen. Hogy itt csak fájdalom várja. Szerettem volna, ha ő, ha legalább ő nem sérül meg... fáradt voltam. Milyen jó lenne most eldőlni és lehunyni a szemem abban a jóleső tudatban, hogy soha többé nem nyitom ki. Nincs többé harag, bánat, vágy. Ezek megszűnnek létezni és a melengető nemlétben találom meg a végső helyem. Milyen csodás lenne...

Slyan gazdámat nem láttam. Ő egyre komorabb arccal figyelte a pár szót, amelyet az új idegen váltott a vörös hajúval, kinek vére még csak nem vörös. Még csak nem is ember! Egyetlen esélye van. Túlságosan eljátszotta a szerepét ahhoz, hogy elvonulhasson. Egyetlen lehetősége ha....

Shagu kiáltása töri meg gondolatmenetét. - Nee!?! - Ám ez az egy szó most nem fedi érzéseit. Hangja elhaló, vékonnyá préselődik a végére. Ott cseng a hitetlenség, de egyben az a tény, hogy látnia kell amint valósággá válik, amit sosem vélhetett annak. - De leszúrtalak! - Próbált abba a kézzel fogható ténybe kapaszkodni, ami már megtörtént. - Utálnod kell! - Megragadják, erősen, a szavak ellentmondást nem tűrően csapódnak rá. Remeg, sír, gyenge.

Nem tudja megállítani Sylan a folyamatot. Az emberszerű madár őt nézi, és a vörös hajú idegen túl gyorsan, túlságosan tudatában hatalmának cselekszik.
Felkiált, a fájdalom járja át az arcát. Oda kap és vér ragad a kezéhez, ám gyorsan meg is ül rajta. Mintha rá égették volna.... az ő jelét!

Gyorsan kell cselekednie. A lányok, azok most hasznavehetetlenek, úgy rebennek szét, mint ijedt madarak. Igazuk is lehetne, hiszen uruk és védelmezőjük látszik meginogni hatalmában. Ám egy még ott van, a kezét nyújtja felé, s ama utolsó hűséges egy kardot ad át. Kirántja, ~ Felültem, de nem láttam. Sylan gazdám hangja járja be a termet. Fájdalmai vannak! És akkor látom már.... ~ és egy határozott mozdulattal vág a vörös hajú "szörnyeteg", A Yue felé.

- Neee!!! - Felizzottam. Azért tudtam olyan biztosan, mert égett az egész testem. Az az erő, ugyanaz az érzés kerített hatalmába. De most sokkal sűrűbben öntött el. Mintha ki akarna törni belőlem, hát kiengedtem.. Villámok szóródtak szét az épületben, s amibe belecsapódtak megrongálták. Valóságos kárt okozva.
Ez közel sem elég, ahhoz, hogy gyűlöljelek! Ő pedig veszélyben van! Shagu vagy és az is maradsz! nem halhat meg! Nem nem nem!

Rombolt, cikázott szerte, kisebb nagyobb villámokként tombolt, minden idegszála. Ő volt magam a villámok gerjesztője, és ő maga közben ~ rombolva, törve ~ üvöltött, sírt, mérhetetlen fájdalmakat élt át!

Nem halhat meg!
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Yue on Kedd Szept. 02, 2014 5:48 pm

Úgy mosolyognék! Olyan boldogsággal ölelném magamhoz szavai hallatán, hogy hirtelen nem is tudom szavakba önteni. A lendület azonban kérlelhetetlenül visz tovább, de nem képes olyan iramot diktálni, ami mohó szívem kapzsiságánál gyorsabb. Elrejtem egy időre ezt a kis csendes, még is igen hatalmas boldogságot. Visszakaptam belőle valamit, újra itt ül előttem a korábbi ártatlan lénynek egy újra vágyó darabkája.
Miközben lépést lépés követ, boldogan játszom el a szavakkal. Szabad és kell, szabad megbocsájtani és kell, a súlyos hibákat bizony ki kell javítani. Az emberszörnyeteg látványa sem elég, hogy megfosszam lényemet az örömtől, pedig nem lelek örömöt abban, amit teszek. Jogos és igen csekély bűnhődés, egy ilyen szennyes léleknek. Akitől várnom kéne még valamit. Ott motoszkál bennem az érzés, hogy vigyázzak vele és távolabb is mennék, ésszel engedve a késztetésnek, ha a pillanatnyi gyengeség nem éppen most vesz rajtam erőt. Gyorsan múlik, még is túl lassan, hogy a villámkirakós egy engedetlen darabjaként ne álljon össze a kép. Látom Shagut mozdulni, látom azt is, ahogy Goro meglendül és torpan meg szinte egyszerre kivitelezve a két mozzanatot. Akkor már ott úszott a levegőben az újabb, de halálosabb fenyegetést jelentő éles vas, szürke fénycsíkja magával húzta pillantás. Eltalálhat, ezzel tisztában voltam. De nem fog, ez azonban szilád tudás volt, ha gőgösen hangzik, akkor is. A felém meredő penge felhullámzik, ahogy szembetalálja magát rögtönzött akaratommal és remegve, rám veszélyes része megválik anyagi lététől. Egyszerűen átsuhanna a testemen, de nem történik, nem úgy, ahogy kellett volna. Éles fehér fény, egy félelmetes ismerős jelenség töri darabokra a padlót, ahol ellenem megvetette a lábát, hogy vele mi lett, hogy fegyvere hová tűnt nem tudom megmondani.
Egy rántást éreztem a derekam tájékán, az orromba kúszó „szén” illat elárulta, hogy Goro bármennyire is vágyik lakomázni a lelkemből, inkább hűséges bajtárs módjára óva meg attól, hogy agyonsújtson egy villám. Az érkezés fele olyan kellemes sem volt, mint lehetett volna. Ujjaim puha párnába mélyednek, karmaim átszakítják az anyagot, miközben tüdőmből az utolsó csepp levegő is kiszökik. Goro, annak ellenére, hogy egy holló nehéz. Súlya alatt az asztal kemény éle könnyedén roppantotta meg vázam néhány kalitkacsontját. Tényleg meg akar ölni! Könyörtelenül a két asztal közé lök, hatalmas alakjával úgy takarva el, mint valami élő villámhárító. Az asztalok törpe lába alatt látok csak ki, hiába könyörög törzsem e csendes légvételért, már kétszer tanúja voltam milyen vége lett egy ilyen viharnak. Nem szabad, a szíve!
Fehér foszlány, virág illatú, ezüst kendő, amit a Holló sem képes megfogni, ebben a formában osonok el védelméből. Az igazi alakom, a valódi formám megbirkózik egy rövid időre ezzel a roppant energiával. Közelebb s közelebb érek, közben testem formája felismerhetőbbé válik és már egy róka puha bajszú orrát simítom arcához, beleszuszogva fölébe, közelebb törleszkedve, hogy testével puha bundás testemhez simulhasson.. Most olyan apró hozzám képest.
- Shagu, nincs baj! Kérlek, próbálj megnyugodni! – a jól ismert hang csendül közvetlen mellette. Legalább ez ne legyen idegen számára, ha már a róka, mai valójában vagyok az. – Shagu, menjünk el innen … keressünk kalandokat. Kutassuk fel a világ szép oldalát! Kérlek! – nem zavart, hogy őszinte, esendő kéréssel fordultam hozzá, meghittebb is lett a hangom, ahogy elfojtottam a villámok keltette, egyre erősebb csípések jajszavát.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Kedd Szept. 02, 2014 6:40 pm

A vihar minden erejével tombolt. Kiadta azt a sok, felgyülemlett mérget, a sok keserűséget, sérelmet, veszteséget, mindent. Egyetlen szó maradt, egyetlen gondolat miatt... élnie kell.
Üvöltve, sírva, rázva magát, görcsösen kapaszkodva a vágyhoz. Akarat fogalmazódott meg benne. Először csak halványan, az agya egy kis, eldugodt szegletében, majd a történések hatására, egyre erőteljesebben. Sajátja volt. Az övé.
Nem halhat meg! Ő nem!
Nem volt fontos ezen kívül semmi más. Csak annak az egynek az élete. Ő, aki sosem, és most sem látta benne az eldobható, a pótolható babát. Nem tárgyat, érző lényt.
Egyre közelebb s közelebb a vihar belsejéhez, Shaguhoz magához érve, egyre halkabb lett minden, csak a fiú hangja ütötte át a tomboló, cikázó villámok keltette szélt. A megrázó kis tüskék, s a megrepedt föld, szál vékony, vagy épp vastag repedéssel tarkított oszlopok, lépcsők, a gerenda.
Homályos minden. Egy fiú sikolya járja be a termet. Nem látja a felé közeledőt, se a tőle távolodót. Csak foltokat lát, és fájdalmat érez. A tagjait elárasztja az erő, magával ragadja az érzés. Nincs más tovább, minden csepp életereje beléfolyik az örvénylő, cikázó, gyönyörű viharba.
Nem állítja meg. Had omoljon össze minden! A tetők, a falak, ne maradjon utána semmi! Nem is tudná megállítani. A fejét fogva néz előre, s már csak az marad mint minden élőnek az utolsó... egy mélyről jövő, rekedt kiáltás. Elfolyik. El abba a fehér, vakító fénybe...

... majd lassan elhalkul. Szavakat formálnak meg ajkai, ám még mielőtt kimondaná, előre mered. Lassan ráemeli gyönge karjait a puha bundára. Olyan meleg. Nosztalgikus, s lehunyja a szemét. A vihar pedig elhalkul. - Anya...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Szomb. Szept. 05, 2015 2:12 pm

Hosszú várakozás után, végre újjáépítették az épületet, és új köntösben, új névvel, új tulajjal, megnyitott az Új Oázis.
Azt beszélik, hogy a házigazda szemtelenül fiatal. Még csak a tizennyolcat is alig töltötte be, de persze ezt kideríteni lehetetlenség.
A kiszolgálás a megszokott. A tulajnak semmi oka, hogy a vendégek szeme előtt legyen!

avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.