Mythos, ahol legendák születnek
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó

Írta: Szerkesztők
Frissítve:-
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Hajnaldal Terem

2 posters

Go down

Hajnaldal Terem Empty Hajnaldal Terem

Témanyitás by Asfalot Kedd Júl. 29, 2014 6:43 pm

Hajnaldal Terem 4e953a5a0404b
Asfalot
Asfalot
Fekete - Káoszsárkány

Mottó : nincs rend, mert, akkor állna minden

Hol? : Zuhatagváros és azon kívül

Kaszt : Matuzsálem
: Alcarisi Kardok


Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Athem Szomb. Aug. 02, 2014 1:20 am

Elmosolyodott. Nem is hittem el igazán, hogy ilyen őszinte mosoly is lehet valaha az arcán. De ez sem tartott sokáig. Ősi szavakat hallok, és nem kis erőket érzek munkába fogva. Egy ősi sárkánypecsétet készít? Így lehet hát átjutni? Próbáltam megfigyelni jó alaposan minden mozzanatot, hátha egyszer nekem kell majd véghazvinnem ezt. Azonban nem számítottam arra, ami ezután jött.
- Ragadd meg a gyomrod, kölyök!
Akkor még nem tudtam, hogy mennyire be kellett volna ezt tartani. Teste sötétült, nyúlt, hajlott, hogy felvegye eredeti alakját, én pedig a szokásos zöld fényjáték kíséretében cserélem alakomat. Sokkal kisebb vagyok nála... De sebaj, hisz ő úgyis sokka-

Mi a fene?!
Egy szemvillanás, és egy meglehetősen erős hányinger kíséretében ismerős terepen találom magam. Legalábbis az esszenciáját felismerem, ez Thalas, amit már Alcarisnak hívnak, én azonban felveszem emberi alakomat, és elrohanok egy megfelelőnek vélt pontra az ezelőtt nem megragadott gyomrom tartalmát gyorsan üríteni. Ezek után megtöröltem a szám, és körülnéztem.
Egy macska?
Olyan szúrós pillantása van, mint újdonsült mesteremnek, de nem érzem az ő jelenlétét. Ez a bestia nem Asfalot. Vagy nem akarja, hogy érezzem a jelenlétét. De mivel ezt valótlannak tartottam, inkább tettem felé egy lépést, és vártam, hogy reagál. Vajon egy baráttal bámuljuk egymást, vagy egy ellennel nézek farkas- (vagy ezesetben macska-) szemet?
Athem
Athem
Zöld - Földsárkány

Hol? : A Természet lágy ölén

Kaszt : Jó kérdés...
: Alcarisi Kardok


http://hohfrpg.hungarianforum.net/

Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Asfalot Vas. Aug. 03, 2014 10:35 am

A bestia tesz néhány lépést Athem felé, keze övre akasztott kardjának markolatára fekszik, de nem ragadja meg. Elővigyázatos, barna hajából előkandikáló fehér fülei feszült figyelemről árulkodnak. Meglehetősen távol áll meg a zöld sárkánytól, vonásai apránként feloldódnak. Kezdi már sejteni, hogy ki áll előtte, de nagyon régen volt, amikor találkoztak.
- Jártál már itt. – Ki is mondja azt, ami éppen a fejében jár. – Nagyon régen. Az egyik őrrel s még egy idegennel érkeztél akkor ide. – Egyértelmű, hogy a bestia már emlékszik, pusztán nevet nem képes társítani az alakhoz. Talán Athem számára is ismerős lehet a vele szemben álló alak, bár bestiaként neki már illene az örök vadászmezőkön kóborolni és nem itt. Ezeken az ősi földeken viszont bármi megtörténhet. A kezdeti beszélgetés egyetlen apró dolog kezdi megzavarni, az egyre erősödő szél.
- Ha adhatok egy tanácsot, akkor húzódjunk vissza az ajtóig. – A bestia elhangzott szavainak megfelelően cselekszik és visszaindul az ajtó mellé, Athemnek nem sok ideje van, de módjában áll eljutni az ajtóhoz. Amennyiben a maradás mellett dönt, könnyedén összekoccanhat a semmiből előkerülő Asfalottal, aki természetesen nem nagy örömmel fogadja az ismerős akadályt. Szóvá azonban nem teszi, sokat viszont akkor sem szól, amikor egyetlen megtett kóválygó lépte után felfedezi az ajtóban állókat. Őt is megviselte ez kis utazás, főleg, hogy neki kétszer kellet megtennie az utat, kimondottan bosszantó és fárasztó volt. Kinyújtja kezét, amiben kisvártatva egy kellemes méretű és súlyú bot ölt alakot, olyan, illetve a régi mágusbotokhoz hasonló, egyetlen egy ametiszttel a tetején csücsülő szépen faragott foglalatban.
- Micsoda megtiszteltetés! – Hajtja meg a fejét, egyértelműen a bestiának címezve szavait. Athem láthatja, ahogy a mellette álló teljes megvetéssel és mímelt nyájassággal biccent, viszonozva a köszöntést. Egyértelmű, hogy a két férfi utálja egymást, ha nem egyenesen gyűlölik a másik puszta létezését is. Viszont legalább olyan kézenfekvő, hogy képesek komolyabb testi és szellemi károsodás nélkül egy légtérben tartózkodni.
- Phoron, ő itt Athem, a tanítványom. – Mutatja be a zöld sárkányt a bestiának Asfalot, miközben öles léptekkel az ajtó és egyben feléjük indul. Athem hallhatja, ahogy a bestia egészen halkan, szinte gondolati suttogásként a következőt hallatja: „Őszinte részvétem! A koporsóhoz a méretet nem én veszem fel.” Mikor Phoron Athemre néz, mélyen bólint, látszólag nem törődik a kiejtett szavaival.
- Örvendek! – Toldotta meg gesztusát, majd a közben befutó feketesárkányra emelte tekintetét. – A sárkányküldötteket sikerült meggyőznöm, hogy töltsenek el egy pár napot városunk vendégszeretete jegyében. De, igen enyhén fogalmazom, dühösek.
- Akkor vezess hozzájuk! – Adta ki a parancsot Asfalot, amire a bestia készségesen lépett előre és tette, amire utasították. Amikor bezárult mögöttük a terem ajtaja, Athemet fura érzés fogta el, mintha otthagyott volna valakit, valakit és nem valamit. Egy elsuttogott név, egy ismeretlen, de még is ismerős, ám ezt csak ő tapasztalta és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Asfalot nem tett felőle említést.
Athem, ez lesz az első lépés! Vigyáznod kell a gondolataidra, ahogy a szavaidra is. Fajtánk krémje ugyan is mostanában igen sértődősé lett. Ha jól sejtem a Havasi démonfalkák egyike miatt érkeztek? – Phoron bólintott. – Röviden, van egy rebellis démonfalka. Kellemetlenek és gyakran tesznek olyat, amivel fájdalmat okoznak a Völgyben fészkelő sárkányoknak. Viszont sosem tesznek oly kirívó dolgot, amiért esetleg a Démonurak lépnének és ezért az ottani sárkányok úgy érzik, Zuhatagvárosnak kell felelősséget vállalnia és rendezni a dolgot. Így van, Phoron?
- Mi több! Követelik, hogy nevezzük meg a város új urát, de kikötötték, hogy csak sárkány lehet. Én igyekeztem elmagyarázni, hogy míg mindkét úr él, addig nem választhatunk újat és amúgy sem. – Phoron megállt és szembefordult Asfalottal, látszott rajta, jobban is mint akarta, hogy legszívesebben fogpiszkálót mártogatna a feketesárkány szemébe és pici pengékkel szabdalná egyre kisebb darabokra. – Kint lesznek a teraszon, ha most megbocsájtasz, elvégezném a feladataimat. – Asfalot, bólintott, mire a bestia meghajolt és egy kárpit mögé belépve eltűnt körükből.
- Van kérdésed? Most tedd fel, míg magunk vagyunk. – Asfalot várakozóan Athemre nézett, ha van kérdés válaszol, ha nincs, akkor tovább indul, hogy találkozzanak a sárkányküldöttekkel.
Asfalot
Asfalot
Fekete - Káoszsárkány

Mottó : nincs rend, mert, akkor állna minden

Hol? : Zuhatagváros és azon kívül

Kaszt : Matuzsálem
: Alcarisi Kardok


Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Athem Szer. Aug. 13, 2014 1:36 am

Viszonozza a lépteket. Keze a kardon, de nem rántja elő. Eddig még én sem teszek semmit, de van egy kérdés, amit nem tudok megválaszolni. Honnan ilyen ismerős?
- Jártál már itt. Nagyon régen. Az egyik őrrel s még egy idegennel érkeztél akkor ide.
Mintha csak olvasna a fejemben... Meg kell szoknom, itt megint minden olyan ismerősen más, ki tudja, mit rejthet ő is? Hisz legutoljára tán 1200 évvel az Ezeréves háború után járhattam... És ő még mindig itt áll, és láthatóan még úgy tervezi, itt is fog...
- Ha adhatok egy tanácsot, akkor húzódjunk vissza az ajtóig.
Áldom a Heteket, hogy megfogadtam azt az egy tanácsát! Hamarosan ugyanis Asfalot jelent meg teljes valójában, majd emberibben, egy kóválygó lépés után magához hívva egy régi stílusú mágusbotot. Sokat javított megjelenésén, szerintem egy kicsit bölcsebbnek tűnt tőle, és megmutatta korát. Akarok én is egy ilyen botot...
-Micsoda megtiszteltetés! - hajolt meg Asfalot.
De nem is olyan mélyen ült benne a gondolat, inkább sírkövét tisztelné meg a macskabestiának.
De a másik sem gondol szépet és jót Asfalotról. Teljes a megvetés, a nyájasság pedig vékonyka álarc csupán...

- Phoron, ő itt Athem, a tanítványom -mutat be. Így már be is ugrik a kép, amikor itt jártam. Hát persze! Csak akkor még kicsit fiatalabb volt. Kicsit... De ekkor hallok valamit, egészen halványat, amit nekem címeztek:
"Őszinte részvétem! A koporsóhoz a méretet nem én veszem fel..." mondja. Én pedig elmosolyodom. Látom benne azt, amire gondol, de valahogy nem érzem azt, hogy tartanom kellene tőle. És azon is elgondolkozom, hogy jól van-e ez így. "Nem őszinte..." hangzik válaszom. Amit igaznak is vélek. És neki is indulunk. Amikor elhagyjuk a termet, az nagyon furcsa érzés. Mintha ott maradt volna valaki, valaki, akinek nem biztos, hogy ott kellene maradni. Közben a helyzetről is tájékoztatást kapok, és levonom a magam konklúzióját. Elgondolkozom azon, hogy az elmondottak alapján hogy fogom kibírni a megbeszélést. Testvéremnek tekintek minden sárkányt, és ezzel együtt egyenrangúnak, kivéve, ha kiérdemli, hogy ne legyen az. Amit pedig most hallottam, az nem tetszett. Úgy érzem, hogy mindent irányítani akarnak, minden urának hiszik magukat. Pedig nem istenek! Még csak nem is egyek a Saihik közül. Bárcsak...
De itt a pillanat, hogy feltegyem a magam kérdéseit. Nem is habozok, felteszem ami hirtelen eszembe jut:
- Miért olyan sértődősek? Miért hiszik, hogy nekünk kell megoldani a problémájukat? Úgy érzem, mintha alárendeltjeiknek hinnének minket. Milyen jogon? Ki választja a vezetőt? Miért, de még fontosabb, hogyan lettek azokból, akiket tanítónak szántak a Hetek, ilyenné? Miért képtelenek megoldani a saját problémáikat? És ami a legfontosabb, miért érzem úgy, hogy ott hagytunk valakit a teremben? - fordulok az említett terem irányába. Egyszerűen nem bírom felfogni! Nem tudom megérteni! Valaki magyarázza el nekem, mi történt, amíg nem voltam itt!
Athem
Athem
Zöld - Földsárkány

Hol? : A Természet lágy ölén

Kaszt : Jó kérdés...
: Alcarisi Kardok


http://hohfrpg.hungarianforum.net/

Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Asfalot Vas. Aug. 24, 2014 3:53 pm

Asfalot az Athemre vetett első pillantása után tudta, hogy nem csupán egyetlen kérdést fog csak kapni, hanem jó eséllyel egy egész áradatot. Felkészült és be kellet látnia, hogy örül annak a tények, hogy újdonsült tanonca nem hátrál meg attól a hihetetlen feladattól amit a kérdezés ró rá. A fekete sárkány elméje szinte szépen fogalmazva, készen ontja az érkező kérdésekre azon nyomban a választ és mivel a zöld sárkány lendülete töretlen azokat el nem felejthető jegyzetek formájában el is raktározza. Asfalot egyáltalán nem bosszankodik, noha egyetlen egy sunyi kis görbe az arcán arról árulkodik, hogy igen. Mintha csak egy előjel lenne. Az utolsó kérdés teljesen felkészületlenül érte, az az utolsó kérdés a maga ártatlan kíváncsiságával mély sebeket szakított fel a fekete sárkányban, aki abban a pillanatban megfeledkezett minden kontrollról. Érezni lehetett a bőre mögött, csontjaiban és vérében keringő hatalmat, a természet rendjének ősi ellenségét, a fény nyomában járó elemésztő sötétséget. Abban az adott pillanatban Zuhatagvárosra mély sötétség ereszkedett, a falakat pókháló módjára repedések tucatjai lepték el.
Asfalot elfordult, s dühösen intett botjával, mire a tudatlanul felszínre törő varázslata szertefoszlott. Mély levegőt vett, majd csendre intve Athemet hosszú-hosszú percekig kémlelt ki az egyik, a folyosó nyíltságát és világosságát segítő, ablakon. A Nap fényesen ragyogott és valamelyik alázúduló vízesés párafüggönye gyémántként szórta szét a milliónyi vízcseppet.
- Vegyük sorra. – Intett maga elé és megindult. Zuhatagváros, de a Kristálypalotára többszörösen igaz, hogy semmi sem az, aminek látszik és folyosói több száz helyre ágaznak el. Asfalot, most egy erkélyre vezeti tanítványát, amit eláraszt az alázúduló víztömeg füstje és a dobhártyát szaggató mély moraj és csilingelés. Háromszor koppan a márványon a bot, mielőtt beállna a csend.
- Thalas egykoron a senkié volt. Porszemnyi területeket mondtak csak a falkák magukénak. Az itt élők megfértek, kisebb-nagyobb viaskodásokkal egymás mellett. Az utolsó csata óta nagyon sokat változtak a viszonyok. A mi fajtánk a túl nagy veszteségek miatt, amiről már tettem említést, visszavonult a magas hegyek ormaira és a dús erdőkbe, már nem hajlandóak mással, mint a saját jólétükkel foglalkozni. A démonokkal korábban sem ápoltunk békés kapcsolatot, bennük nem lehet biztos pontra találni, teljesen más anyagból gyúrták őket, mint minket, akik húsból és vérből születtek. – Asfalot nekidőlt a korlátnak, hogy szembefordulhasson Athemmel. – Zuhatagváros egy olyan hely, ami csak az itt élőket teszi boldoggá és gondtalanná. Ez a hely megőrizte a feltétel nélküli tiszteletet, az önzetlenséget és az egyenlőséget. Ám a városon kívül élők számára ez a hely maga a begyógyulni képtelen seb, az oka a szenvedésüknek és veszteségüknek. Innen erednek a sárkányok elvárásai. Jóvátételt várnak, bár joguk nincs. – Asfalot lehunyja a szemét egy hosszabb pillanat erejéig, végig futtatja magában az elhangzottakat és már most érzi, hogy bővebben ki kellett volna fejtenie. Viszont már tudja, hogy Athem kérdezni fog, ha úgy érzi, valamit még tudnia kell. Folytatja hát.
- Zuhatagváros urait sokak sérelmére kívülállók választják, a Démonkirályt a Démonurak, a Sárkánykirályt pedig a Fehér Asszony. A rangidős sárkányok mindhárom személyre neheztelnek, de nekünk halandóknak merész szembeszállni a Démonurakkal és ha maga a Fehér Asszony nem kíván szót váltani velünk, nem lehet eljutni hozzá. Hah. – Sóhajt. – A problémáikat pedig a korábbi okok miatt nem akarják megoldani. Tudod, Athem, könnyebb bűnbakot keresni, mint megoldani a bajt… a legnagyobb baj, hogy a Sárkányvezérek inkább más okolnak, minthogy cselekednének. – Fáradt mozdulattal fordít hátat az ifjú sárkánynak. A vékony, ívelt korlátra könyököl és távolba révedő tekintettel, valamivel csendesebben szólal meg. Hangjában meghitt, szomorú érzések hallhatóak ki.
- E palota falai élnek, a suttogások, a szellemképek, feltűnő illatok. Abban a szobában halt meg a korábbi Démonkirály. Argonnak hívták, démon volt, de nem akármilyen démon… Ő, ő volt az egyike azoknak, akik egy Szent Kincset hordozott. Tanítóm volt és kísérőm, hogy tudd, egyedül az ő kérésére oltalmazom ezt a helyet és az ő kérésére osztottam meg életem Yueval. – Lassan fordítja Athem felé tekintetét, mérlegel. Még korainak ítéli, hogy felfedje az összes titkot. – Kerüld el azt a helyet, mert nem csak az ő gondossága ragadt meg ott, hanem annak az átkozott démon rókának az alattomossága is.
Asfalot
Asfalot
Fekete - Káoszsárkány

Mottó : nincs rend, mert, akkor állna minden

Hol? : Zuhatagváros és azon kívül

Kaszt : Matuzsálem
: Alcarisi Kardok


Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Athem Pént. Nov. 14, 2014 9:11 pm

Ahogy teszem fel a kérdéseimet, valamit érzek. Olyasmit kérdeztem tán, amit nem szabadna... Éreztem, ahogy kiszabadul belőle a hatalom, az az ősi erő, ami a rend megbontásáért felelős, én pedig... megijedtem. Az a gondolat fészkelte magát belém, hogy túl sokat kérdezek, és hogy nem kellene mindenért választ követelnem... De a Hetekért, tanítvány vagyok, és valaki, akit neveznék az Ou néven is, mint idős, bölcs sárkány, és egyben mint tanítóm. A hatalmát viszont megfogta, és akarata erősebbnek bizonyult. Botja egy intésével eltörölte azt, amit alkotott. Engem csendre intett, majd egy erkélyre vezetett, és elmondta, amit úgy érzett, hogy tudnom kell. Sokmindent megtudtam. A kérdéseimre adott válaszok azonban cseppet sem tetszettek, és erősítette bennem azt az érzést, hogy távollétem nagyon is a káromra vált. A magyarázat végén viszont úgy éreztem, fel kell tennem egy újabb kérdést, még akkor is, ha az utolsó kérdésem egy régi sebet szakított fel benne, és most nem biztos, hogy úgy érzi, képes lenne kíváncsiságom tovább elviselni.
- Mit tett Alcaris, hogy mások így állnak hozzá? Miért vált ez a hely menedékhelyből egy sebbé? Mit kell jóvátenni? És mi történt az utolsó csatán?


//Sajnos nagyon rövidke lett... Ohm //
Athem
Athem
Zöld - Földsárkány

Hol? : A Természet lágy ölén

Kaszt : Jó kérdés...
: Alcarisi Kardok


http://hohfrpg.hungarianforum.net/

Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Asfalot Hétf. Dec. 01, 2014 4:25 pm

Asfalot lehajtja fejét, sötét hajának függönyében őrli gondolatait, amik nem váltanak színt s még csak témát sem, ahogy tanítványa újfent kérdést, még inkább kis kérdéscsokrot intéz hozzá. Szája szeglete megrándul, mosolyog, a mosolyogni nem képesek erőltetett mimikájával. Nyűgös mozdulattal tűri el azokat a tincseket, amik még mindig zavarják őt, az után is, hogy újra kiegyenesedett s büszkén felszegte nemes vonású arcát.
- A természetlelkek és démonok népeit sosem igazgatták sárkányelmék, sosem volt rá szükségük. – Kezdett bele újabb magyarázatába, szavai gondolatok tömör kivonatának ízét hordozzák. – A bestiák népével született meg a mi fajtánk kötelessége, majd óvón tanító szárnyunk így borult az elfek fölé, majdan a mágusok és emberek népét is mi kísértük a bölcsesség felé. A kapzsiság viszont számunkra ismeretlen volt, az ember tanította meg nekünk és minden népnek részévé tette. – Ajkai más irányt vettek, egészen elkomorodónak tűnt, de fitymáló, egészen haragvó villámok is ott cikáztak arcán. Elismerése és undora jele volt ez, hiszen a leggyengébb nép, fölébe keveredett a leghatalmasabbaknak is azzal, hogy olyan eszmék, érzések magvait ültette el bennük, amik idegenek voltak és csak pusztítást hoztak.
- Mit tett Alcaris? – Kérdezte gonosz felhanggal. – Azok, akik hittek abban, hogy az Első viszály ártó indáit kiirthatják, létrehozták Zuhatagvárost, az egyenrangúság, szabad akarat égisze alatt. A démonok gyűlölete érthető, sosem szívlelték a félvéreket. A természetlelkek többsége mindig is közömbös volt, megvallva, erdők, tavak s folyók mélyén élve, nem csodálom, hogy nem érdekelte őket a világ forrongása. És a mi népünk? – Asfalot Athemre emelte tekintetét. – Még nem gondoltál bele. A sárkányok vigyázók s tanítók, még is, megtört lelkek parányi csoportja érte el, hogy az egymásra mutogató világban legyen egy hely, ahol feltételnélküli az oltalom és béke van. – A fekete sárkány halk kacajt hallatott, kinevette magát és magát bölcsnek tartó egész faját.
- Ez a hely a sárkányok kudarca. Nem mi akartuk, nem mi teremtettük és bár a szövetségnek részesei vagyunk, csak kérésre kell szárnyra a segítő had. Ez az irigység és a kudarc, amit daccal lepleznek. – Botját forgatja, végig pillant a kissé díszített egyenesen fadarabon, időzik egy pillanatig a kehelyben pihenő kövön. – Ez az egyik ok, amiért a sárkányok nem szívesen gondolnak Zuhatagvárosra, a másik pedig az, hogy ez a hely és oltalmazói mind nagyobb bűntudatot keltenek bennük. Sajnos Athem, a Fény és Sötétség útmutatása nélkül a mi nemes népünk is olyan védtelen és ostoba, mint az összes többi. – Mérgelődő sóhajjal fordítja vissza tekintetét a vízesések halálos zuhatagaira. – Ezt a várost és az egész földrészt, a mi nagyjain, kik már csak ereklyékként lehetnek velünk, óvták meg az utolsó csatában. Erről azonban a Sárkányvezérek csak utólag szereztek tudomást. – Asfalot Athemre nézett és nem is vonta el tőle tekintetét. – Ez a legmélyebb seb, talán magad is indulatot érzel, hogy azok, akiket holtukban is tisztelünk, mások játékszerévé váltak, hogy használták őket, mint puszta tárgyakat. Innen ered az irántam való utálat, hiszen én ott voltam és hidd el … soha sem kívánnák még egy olyan pillanatot. De! Ők önként döntöttek úgy, hogy megóvják ezt a helyet és én ezért akarom mindentől megóvni, ha kell, az ostoba és elvakult sárkányoktól is. – Óva intés és fenyegetés is bőven volt utolsó szavaiba. Megmozdult, a zuhatagok letaglózó orkánja széttörte az eddig őket körbevevő csendet és Asfalot újabb lépést, lépéseket tett meg, haladt egészen addig, míg vissza nem ért arra a helyre, ahonnét korábban elindultak. Ha Athem követi menet közben szól hozzá, ha később érné be, megvárja és akkor intézi hozzá a szavait.
- Most elég legyen a kérdésekből! Keresd fel szállásom, hogy Phoron eligazíthasson és este folytatjuk a beszélgetést. Addig rendezd gondolataidat s ha szükségét érzed vesd papírra kérdéseidet. – Meghajol, határozottan, de nem túl mélyen, majd hátat fordítva sietősen tovább halad a folyosón, míg annak íve el nem nyeli alakját.

Athemnek beletelhet nem kevés időbe, míg a zegzugos és temérdek titkos járatot rejtő folyosókon áthaladva rátalál Asfalot „birodalmára”. Útközben bestiákkal és félvérekkel is bőven összefuthat, útbaigazítás terén nagy segítségére lehetnek ezek a bóklászó alakok. Benyitva Asfalot szobájába, ott könyvek fogadják és a hatalmas terem végében, a szintén igen nagy méreteknek örvendő tölgyfa asztalnál, annak lapján támaszkodó korábbi figura. A macskabestia tekintete a színes üvegtábla ábráin mereng, nem vette észre a zöld sárkány érkezését.

//semmi gond, ötlet, panasz, búbánat jöhet nyugodtam Smile//
Asfalot
Asfalot
Fekete - Káoszsárkány

Mottó : nincs rend, mert, akkor állna minden

Hol? : Zuhatagváros és azon kívül

Kaszt : Matuzsálem
: Alcarisi Kardok


Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Athem Vas. Jan. 11, 2015 9:24 pm

A válaszok nagynak és nehéznek bizonyultak. Be kell látnom, tudatlan vagyok még, és be kell azt is látnom, hogy néhány dologgal nem értek egyet, de csendben hallgattam végig a magyarázatot, megrágva minden egyes szót, amit Asfalot nekem adott. Tehát ezt a helyet a sárkányok kudarcaként fogják fel. Igazság szerint úgy gondolom, mindenképp meg lett volna a lehetőségük arra, hogy máshogy alakuljon, de nem éltek vele. Azonban most egy kicsit úgy érzem, félre kell tennem a sárkányok gőgéről, a tanításról, és hasonlókról szőtt gondolataimat, mert összeroppanok alatta.
Asfalotnak pedig igaza volt. Dühös vagyok, mert az ősi sárkányok játékszerekké, ereklyékké váltak, viszont nem adom át magam ennek az érzésnek. Felesleges, mivel nem tenne semmi jót, ha emiatt forronganék. Azonban érdekel a téma, szívesen olvasgatnék az ősi sárkányokról, de most inkább békén hagyom Asfalotot a kérdéseimmel. A kérdéseim éppoly nehezek, ha nem nehezebbek, mint a válaszok, és nem akarom, hogy egyszerre túl nagy súly legyen mesteremen. És azt is modta, hogy elég lesz a kérdésekből. Azt akarta, hogy keressem meg a szállását. És ez volt a mai nap legnehezebb feladata...
Már ki tudja, hány órája baktattam keresztbe-kasul az egész rendszeren. Igazából voltak időszakok, amikor csak felfedezni volt kedvem, mert fogalmam sem volt, hogy merre kellene mennem. Alagút alagút után, folyosók, lépcsők, utcák, kertek... és több tucat útbaigazítás segítségével azonban sikerült nagynehezen eljutnom a termekbe. Mint utóbb kiderült, a város ellenkező végéig is sikerült elkóborolnom.
Holtfáradtan sikerült beesnem a hatalmas terembe, tele könyvekkel. Egy pillanatra elfeledvén a fáradtságot, csak gyönyörködöm az összehalmozott tudásban, a bútorokban, az ablakokban... úgy mindenben. Nem sokkal később pedig sikerül észrevennem a bestiát, akivel nemrég összefutottam. Elmondta, hogy mit merre keressek, és hála a Heteknek, sikerült előkaparnunk valahonnan egy nem egészen pontos, de alapvetően segítségnek számító térképet. Ezen kívül addig kutattam, míg nem sikerült előhalásznom egy könyvet, ami az Ősik tetteiről szólt, egyet, ami Alcaris történelméről, és még egyet a mágiáról. Amikor Asfalot megérkezik, még az elsőként kinyitott, történelmi könyv első oldalaiba temetkeztem, egy régi ábrázolással az arcomra átnyomódva. A könyvnek semmi komolyabb baja, csak átörökítette a mintát egy ifjú sárkányarcra is...
Athem
Athem
Zöld - Földsárkány

Hol? : A Természet lágy ölén

Kaszt : Jó kérdés...
: Alcarisi Kardok


http://hohfrpg.hungarianforum.net/

Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Asfalot Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm

Démonbosszú: Vörös fonál I.

És… teltek a napok. Asfalot még azon a szikrázóan fényes napon összehívta a legrátermettebb Kardokat és elrendelte számukra a város védelmét, kijelölve azon pontokat, ahol igen is védelemre szorul, jelentéktelensége ellenére is. Gyors és váratlan támadásra számított. Mi mást várhatna egy gyermekét sirató démontól, mint lelki ismertet nem ismerő kegyetlenséget, főként úgy, hogy az amúgy is gyűlölt város ad oltalmat a gyilkosnak. Ahogy tartott attól is, hogy a dühtől vakká váló sárkányok sem jó szándékuk jeléül tesznek látogatást.
Az ostrom végül elmaradt és egyetlen sárkány sem érkezett bűnbakot keresni. Ennek ellenére, Asfalot nem eresztett akaratából, majd egy hétig tartotta helyén a város őreit. Mindvégig hiába. Visszatartotta a farkas falkát is, kiknek fehérbundás vezére még mindig rejtély volt a számára és ez csak bosszantóbb volt, mert érezte, jelentőségteljes dologról van szó. Így hát hibát keresve feltevéseiben bezárkózott szobájába. Senkit, még a nagy közönség számára új tanítványaként bemutatott Athemet sem eresztette be, bár azt meg kell vallania fogalma sincs, hogy valóban ott volt, vagy csak az egyik ügyes bűvészképességű őrző akarta e módon előcsalni.. Beletemetkezett a korábbi jelentésekbe és az idő teltével azokba is, amiket ajtaja alatt csúsztattak át azzal a reménnyel, hogy a jó híreket látva végre elő jön. De nem így lett. Nem evett és nem ivott, az alvás sem környékezte meg. Millió és egy oldalt kellett átlapoznia, réges-régi mondákból építkezve, egykor élt nagy világjárók beszámolóiból építve fel újra az ellenség és barát alakját.
Útkereső.
Mindenki más erejét és idegeit kikezdte volna ez a kemény bánásmód, azonban a Káosz ura e módon teljesített a leg hatékonyabban. Jó másfél heti önkéntes száműzetés után lépett először ki a szobájából és meg sem látszott rajta a megfeszített munka. Azonnal hívatta a szövetséges bestiatörzsek fejedelmeit, ahogy elküldetett minden olyan démon klánhoz, akik baráti viszonyt ápoltak Zuhatagvárossal. Ezen a tényen, hogy létezik ilyen, maga Asfalot is igen csak meglepődött. Sosem feltételezett ilyesmit és Shiontól, de még Argontól sem hallott ilyesmiről. A környező vidékek nagy szellemeinek felkutatására is kiküldött egy-egy fürkészt, bár nem sokakat bízott meg ezzel a feladattal, még is úgy érezte elpazarolta az értékes embereket. Egy valakiért azonban nem élőt szalasztott, mágikus madarát küldte, tanítványáért, Athemért, remélve, hogy a gyászoló sárkányok dühét sikerült visszafognia. Felőle ugyan is semmilyen hír nem érkezett, olyan volt, mintha a sárkányok népe belefulladt volna a gyászba. Igen, hosszú évszázadok óta most érte először ilyen hatalmas veszteség őket, és aki hozzászokott a jóléthez és a békéhez, az nagyon könnyen megvadul a fájdalomtól. Ezért sem találhatott volna alkalmasabb békítőt ezekben az időkben az Ősinél, még ha ez megterhelő és fájdalmas küldetés is, a régi idők életét idézve, amikor …
Asfalot ez egyszer nem más, mint egy csukott ajtó zavart meg. Keze a kilincsen pihent, azon kellett rajtakapnia önmagát, hogy hezitál. Belépjen vagy sem? A zár nyelve halkan kattant és feltárult a gyönge fényt dédelgető helység, cseppet sem változott. A falakon ott van minden kard, íj és karom ejtette seb, ahogy a feketévé szárad vér foltjai, elejtett, szakadt rongyok az egykor volt fenséges kárpitok maradványai. Egy illat csábította beljebb és beljebb, lehunyt szemmel áldozott a kegyes, de kínzó emléknek, ahogy emlékezetében felcsendült az a szelíd fuvolahang. Érinteni akarta! Hozzábújni, mélyen beszívni élénk tavaszi nap illatát és sutba dobva az ifjú rajongást, elvenni újra és újra azt, amire egy férfi vágyik. A szoba közepén állt meg, a repedt falon futott fel a tekintete egészen a szabdalt szélű mennyezetig és tovább, belebámulva a sötét éjszakába. A léptek zaja sem zavarta fel, nem érdekelte ki az és az sem, mit akar, ebben a pillanatban bármit engedett volna, csak még egy percig had élvezze Argon árnyékának a közelségét.
- Vénnek tűnsz… - Csendült fel az idegennek ható, tiszta és erős jellemet takaró hang. – De, még annyira sem tűnsz öregnek, mint amilyen elveszettnek látszol. – Asfalot mogorván, gyilkos szándékot dédelgető tekintettel fordult az ajtó irányába. Makulátlan fehér bőr, kristályként ragyogó zafír tekintet és alig megzabolázott fekete tincsek, a fehér farkas az. A fekete sárkány eltűnődött a hallottakon, elveszett lenne? Kimerült, lényének teljesen idegen szerepben igyekszik helyt állni forr benne az indult, ha tehetné, ha csak saját érdeke számítana, már felkoncolta volna a sárkány mészáros démonok bandáját.
- Meghajlok az Útkereső szavai előtt. – Asfalot azonban sosem adta meg magát. Sosem hagyja, hogy a mindennapok és kirívó helyzetek győzedelmeskedjenek akaratán. Győztesnek született. E pillanatban azonban csak azon derülhet egy keveset, hogy kellemetlen tisztségére emlékeztette a farkast. – Kivételes adomány jár annak, aki két világ szülötte. – Asfalot leintette az ifjú vezért, mielőtt annak palástolt lobbanékony haragja kitörhetett volna. – Nem kívánom igába hajtani hatalmad, de nem titkolom, értékes fegyver válhatna belőled, az itt élők élete biztos kezekben nyugodna.
- Arra kérsz, hogy …
- Én csupán utaltam rá. – Asfalot öles léptei, noha lassúnak tűntek, még is mintha repítették volna lábai a démon irányába. – A Démonkirály ereje fogyatkozóban van, minden nappal csak fogy. Sosem érdemelt volna ilyen sorsot, hogy létezését ilyen mód kövek és növények éljék fel. De mennyi életet megóvott, köztük olyan értékeket is, melyeknek, a világnak szüksége van.
- És te még is azt mondod, végezzek vele és lépjek a helyére. – Asfalot szívesen fürkészte volna a kék tekintet mögött megbújó gondolatokat, hogy esetleg megláthassa őszinte véleményét a másiknak. A zafír szempár azonban messze kalandozott, mintha a szoba balsorsának okát igyekezett volna kifürkészni.
- Ölni és gyilkolni. Vajon bűn vagy kegy egy szenvedőt megfosztani a kínjaitól? – A sárkány érzi az álságot saját szavaiban, hiszen Shion életét ő mentette meg, mikor mindenki feladta egyedül ő volt, aki még mindig remélt és tett azért, hogy éljen. Karját szorítja, a hegnek már nyoma sincsen, most még is fáj.
- Képmutató vagy. Úgy tudom, az Ou szenved, egy átok emészti…
- Van különbség! – Csattant Asfalot dühtől remegő hangja. – A Hen már csak egy testetlen, akarat nélküli erő, míg Ő él, még képes küzdeni! – Rég emelte már meg így a hangját, hogy beleremegett a Kristálykupola szinte minden fala. A démonfarkas arca azonban rezzenetlen maradt, nem volt célja így kihozni a sorából a hírhedt sárkányt, azonban sosem volt a köntörfalazás híve.
- Eljön az idő, amikor el kell engednek, de az is meglehet, hogy nem lesz már rád szüksége. Én és a falkám holnap elmegyünk, megfontoltam, amit a rókáról mondtál, de nem tartok tőle, nem engedem, hogy csak az életem féltése miatt megfosszon a szabadságomtól. – Asfalot jó méternyire állt meg a démontól és bár minden szavát tökéletes tisztasággal hallotta, még is ugyan azon a néhány szón lovagolt elméje. „ nem lesz már rád szüksége …. nem lesz rád szüksége ….nem lesz rád szüksége…nem lesz rád szüksége” Mintha egy ördögi körbe került volna, olyanba, amibe ő maga szerette szenvedéllyel zárni ellenfeleit és most kifulladva, mérhetetlen lassúsággal ébredt rá, hogy az olyan őszinte tekintet értetlen meglepettséggel mered rá. Összevont szemöldökkel szeretné elhessegetni, de újabb bosszúság éri. Felismeri az ajkak formálta szót, sőt nem csak nevét a többi szót is, de a hallását a fülébe tóduló zúgás teljesen elnyomta. Percről percre zajlott le minden, ahogy látása is kíméletlen romlásnak indult, tagjait képtelen volt megfékezni, ahogy irtózatos erővel rántották össze az ok nélkül születő görcsök. Asfalot a karján érezte a farkas erős szorítását, amivel igyekezett megfékezni a vonaglását…
- Valaki! – A vonyítás egyértelműségéhez szokott torok segítségkérése szerencsére tisztán elért a közelben lévőkhöz, akiket nem tehetetlenségük, hanem döbbenetük szegezett egy pillanatra a földhöz. – Gyerünk már! – Az indulattal szóló parancs elégséges volt arra, hogy a város két őrzője megmozduljon….
- Hhh, vége van. – A farkas kifulladva, enyhén remegő karokkal fektette a földre az elgyötört Asfalotot, tenyerét a sárkány jéghideg homlokához érintette. - Hívjatok gyógyítót, olyat aki konyít a sárkány nyavajákhoz. … Vajon korábban magadra céloztál? – A Útkereső fürkészve nézte a sápadt, erőtlen arcot és elképzelni sem tudta, hogy mi dönthette le ilyen borzalmas módon a lábáról a káoszsárkányt. Hallása azonban másfelé terelte figyelmét, ahogy a szobában maradó másik őrzőét is. Valami történt, valami, ami félelmetesebb erővel bír, mint a tudat, hogy a város legerősebb őre, Asfalot a halállal küzd.
Asfalot
Asfalot
Fekete - Káoszsárkány

Mottó : nincs rend, mert, akkor állna minden

Hol? : Zuhatagváros és azon kívül

Kaszt : Matuzsálem
: Alcarisi Kardok


Vissza az elejére Go down

Hajnaldal Terem Empty Re: Hajnaldal Terem

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.