Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Remetelak

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Go down

Remetelak

Témanyitás by Yue on Kedd Szept. 02, 2014 8:08 pm

Sha-channal az Oázisból menekülve
A tornác sárkánymintás oszlopa támasztja meg hátam, fáradt tekintetem a távolba réved. A mai egy különösen szép nap volt, a Nap úgy szórta éltető fényét, hogy talán a legmogorvább szívet is mosolyra fakasztotta. Egy-egy lassan tovatűnő tócsácska emlékeztet csak arra, hogy az elmúlt éj micsoda vihar kerekedett a csendesen, a föld szomját oltó esőből. A tova nincs folyó szürke szalagja, dadogó habos hangja elaltatna, de e felszínén elcsúszó fény ugrásra késztet, még élénken él benne, az éles kés és a súlyos kard ugyan azzal a fenyegetéssel teli fénye. Ahogy óvatlan mozdulok, a hányattatott sorsú sem is emlékeztet arra az elmúlt, alig egy fertály órára. Ezért mozdulok óvatosan, megigazítva a vastag, durva szövésű takarót, amit a komor anyóka parancsolt a vállaimra, be sem akart minket fogadni. Túl korán, túl hangosan és erőszakosan vertük fel a hajnali áhítatból. Pillantásom a nyitva hagyott ajtón túli tájra kóborol, semmi nem riaszt vissza, még meg is mosolyogtat a korhadt varjúláb, amit a rontások elkerüléséért akasztott az ajtó fölé. Goro ki is jelentette láttán, hogy nem hajlandó betenni a lábát. Ennek, azt hiszem, még örülök is. A háznak hangulata van, hamu, ropogó tűz és a gyógyfüvek kesernyés aromája lengi be, itatja át minden porcikáját, a lepelnek is pont ilyen illata van. A felkötött csokrok szelíden lengedeznek, ide s oda himbálódzva a beszökő gyenge szélben.
Igazság szerint, hiába vezetem át tekintetem a füzéreken, csiszolásra szoruló faragványokon és a hevenyészve elterített, kényelmet szolgáló szöveteken. Mindig ugyan ott torpanok meg, mindig ugyan ott időzöm az aggodalom fancsali ábrázatával. Nem, még sem annyira komor az arcom, szinte belepirulva, fordulnak ajkaim gyengéd mosolyra, valami halk jóleső hanggal kacagva, akkor is, ha feszít és fáj. Innen látom az arcát, látom, ahogy a súlyos dunyha alatt piheg. Még érzem, hogyan bújt hozzám és nem bánom, hogy mást ismert fel bennem. Anya, egy anya. Ő hiányzik mindkettőnknek, a gondoskodó mosolya, az, ahogy megszid és ahogy letörli a pórul járt kis vitéze könnyeit. Egy anya, akinek a hiánya fáj és még is boldogsággal önt el puszta gondolatbeli alakja. Örülök, hogy rátalált eddigi élete, talán egyetlen önzetlen szerettére.
Lehunyom szemeim, a balsors számlájára írom, hogy a gond mindig a sarkamban van és sosem enged igazán megszökni. Az Oázisban a villámok cseppnyi hercege mérhetetlen károkat okozott, a falak, a tető, az emberek, akik eddig körül vették, azaz emberördög … mind sokat veszítettek. Kétségtelen, hogy akad majd olyan, akinek bosszú bugyog fel a vérében. Már bánom, hogy a Kaméliába rohant először segítségért, bajt hoztam fejükre és azzal, hogy ott bújtunk meg, ha csak percekre, csak tetéztem azt. Mélyről jövő, keserű sóhaj hagyja el szűrón karcolva mellkasom belsejét. Egyenlőre, napokra, ha a jószerencse mellénk szegődik, hetekre van biztos menedékünk. Itt, a kivetett füvesasszonynál. Yüe!!
- Yüe? – felráz gondolataimból rekedtesen hörgő hangjával. Felnézek rá, pöttöm asszonyság és a magára aggatott bőrök miatt olybá tűnik széle és hossza szinte megegyezik, arca ráncoktól terhes és haja is fakó már, göndör szálai mókásan merednek a szélrózsa minden irányába.
- Hónap’ zenitet ülnek a Istenök’. Felmenek a Pulpitus csúcsára, ha megsegetenek’ három napig leszek úton. – a lényeget megértettem borzalmasnak ható tájszólásá..ból.
- Tudok segíteni a készülődésben, vagy .. a … - leint és hetykén, mintha nem is legalább ezer éves lenne, hanem csak hat, megfordulva mutatja felszeret utazóbatyuját.
- Vo még dres a karába, halat ád a víz. Egyetek, …. – elakadni látszott, de mivel igen feltűnően vizslatta a vállam, megkockáztattam.
- Gyógyuljunk? – próba képen, találgatva kérdeztem és ő nagy mosollyal fogadta a segítségemet.
- Most mögyök’. Áldás essék! – utána motyogtam a jókívánságot, ahogy hajlott háttal megindult a kitaposott úton. Shagu, azt hiszem élvezni fogod ennek az anyónak a társaságát. Mosolyodtam el a gondolaton. Még egy kicsit visszadőlök, mielőtt éjszakára a pattogó tűz és az óvó falak közé vonulnék. Sikerült gondolatok nélkül a tájat kémlelni, csak ne kéne ilyen küzdelmet vívnom a pilláimmal... túl hosszú ideig marad meg a sötétség.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szer. Szept. 03, 2014 10:11 pm

Érdekes módon nem anyáról álmodtam, mégis olyan volt, mintha jelen lenne. Tudtam, hogy utoljára, még eszméletben egy puha bundát éreztem, de egyben azt is tudtam, biztosan, hogy az nem anya volt, mégis.... annyira valóságos volt a jelenléte, még ha akit öleltem, nem is ő volt. Nem is értem hogy történhetett ez meg, pedig az agyam makacsul ezt mutatja felém. Itt van, most is... mintha el se ment volna soha.
Nem tudtam mennyit aludhattam, vagy még ott vagyok e a padlón. Csak lassacskán éledeztem. Először távolról hasított belém a meleg érzete. Valami átölelt, védőn, puhán, teljesen elfedett, épp talán csak a fejem volt kivétel alóla. Csendesen szimatolni kezdtem, és abban a percben nyitogatni is fáradt szemhéjamat. Még nem volt pihent, úgy nyitottam a világra pilláim, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna már régóta.

A jellegzetes fűszerillat azonban egyből megcsapta az orrom és azt hiszem az e miatti prüszkölésem volt az első hangos "motozásom". Fel is ültem, hogy körbe nézzek. Nah nem olyan könnyeden , és koránt sem teljesen, csak épp megtámasztottam magam a könyökömmel az "ágyon". Egy nagy dunyha volt rajtam és nem is akaródzott magamról levetni egy picit sem a meleg takarót.

Meglátván Yuét első derűm, ~ afeletti örömöm, hogy él és még itt van mellettem ~ gyorsan elillant, ahogy a vállára terelődött tekintetem. Azt a sebet én okoztam neki. Elvittem róla zavaromban a tekintetem és inkább a nagy vörös szemek a szoba egyéb térségét pásztázták körbe. Egy kis viskó, vagy egy tanya háza lehet. Még nem voltam ilyen helyen, és az erős fűszer illat állandóan birizgálta az orrom, de egyébként hangulatos volt. Vajon ez Yuéé, vagy esetleg valaki másé, aki segít nek-ünk?

Sok mindent nem értek.
Talán meg kéne kérdeznem róla Yuét? Őt magát? De hogyan? Hozzá sem tudok szólni. .... pedig annyira szeretném. Meg szeretném kérdezni, hogy ő volt e az aki akkor azokat a szavakat a fülembe suttogta. Hiszen a hangja, olyan ismerős volt. És amiket előtte mondott, pedig én bántottam őt.... " ez nem elég ahhoz, hogy gyűlöljön". Ha ez nem akkor mi?
Elhúztam a szám. Mondani szerettem volna neki valamit, ráemeltem hát a szemeim. - Yu-Yue... :/ ... - de nem jutottam el túl sokáig...


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szomb. Szept. 06, 2014 2:28 pm

Kényelmetlen, ellenben kellemesen meleg és andalító a kora esti koncert. Kell e több a nád neszező suttogásánál? Minden nyugodt, nyugodt és .. Au! A kezemhez kapok, de tennem nem érem a kopasztanivaló tollast. Sziszegve némán átkozódom és mérgem csak egyre nő, ahogy pökhendi módon letekint rám és még a tollait is megborzolja, eddig még nem igazán ettem húst, de azt hiszem a kielégítő bosszú kedvvért vele kivételt teszek. Az ujjamnak viszont nem esett komoly baja, egy hajszálvékony vörös vonal mutatja, hol záródott rá a madárka kemény csőre.
- Mond csak, ennyire szeretnél egy kicsi kalitkát? – kérdezem gunyoros hangnemmel, noha tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem sokáig tartaná fogva hol-mi vékonyka kis rács. Felém fordította túl okos fejét, aztán se szó, se beszéd szárnyra kapott és huss, jobban nem lehetne összefoglalni és leírni azt az iramot, amivel a távolba indult és hamar belevezett a távol magasló hegyek, fenyegető sötétjébe. Ez a madár rosszabb, mint egy elkényeztetett nő! A megállapításom mosolyra fakasztott, ami először őszinte gunyorosságot hordozott, aztán, ahogy apránként felvettem a kényelmesnek vélt hanyag testtartást, úgy vált egyre komorabbá és rosszat sejtetővé. Goro tisztában volt azzal, hogy most jobb, ha a lehető leggyorsabb úton távozik, mert a következő hozzá intézett szavaim már nem a szándékos sértésekből merítkezve születtek volna.
Az orrom lassan megtelt a jellegzetes illattal, csak a rend végett siklott kezem a takaró alá, cseppnyi kis reményt dédelgetve, hogy ez az átkos Holló még sem érte el, hogy felszakadjon a seb. De! A kötés nyirkos és ahogy szemrevételezem ujjaimat, a gyér fényben ezüstösen meg-megcsillan bőröm kis gödröcskéiben megülve a vér. Még mindig nem vörös, ellenben a kinézetem nem változott meg, akkor előfordulhat, ahogy Asfalot kitért rá, hogy ez a tok és az eredeti lassan eggyé válik. Megmagyarázna pár dolgot, de legalább ugyan annyi kérdést szülne. Feltápászkodom, azt hiszem, felesleges lenne előre bármi miatt is aggódnom. A nem is tudom, hogy minek nevezzem, által szerezett sebeimet leszámítva, egészen jól érzem magam. Csendesen belépek a gondolatkergetésem közepette, eltekintek az ágyféleség felé, nyugtalan, de magabiztossá váló mosollyal kívánok tovább szép álmokat Shagunak. Még úgy látszik egy darabig nem ébred fel. Aggódom!
Néhány perc múlva azonban aggodalom ide, fejtörő oda, egészen belebonyolódtam a tépések gyorsan letekeredő gombolyagai között. Azon felül, hogy a többség elgurult kezemből kiesve, vagy pont azzal lelökve az asztalról még is sikerült a kötést lecserélni, mint a kettőt. Az ingbe visszabújni már tényleg gyerekjátéknak tűnt, de csak tűnt … semmi sem akart elsőre sikerülni.
- Shagu! – meglepett örömmel fordultam a gyöngécske hang és ezzel tulajdonosa irányába. Lám-lám, mindjárt könnyeden felrántottam bepólyált vállamra az eddig makacskodó anyagot, van egy visszafogott lélegzetvételnyi idő, amíg megfogalmazódik bennem egy remény. Remélem, a sötétlő foltot az oldalamon, hátamon nem látta! Nem keresem okát ennek, inkább további habozás nélkül felálltam és mellé siettem, letérdeltem ágya mellett és egy kicsit haboztam, végül csak azért is megsimítottam a buksiját, hogy utána a homlokán valamivel hosszabb időre megállapodjon kezem, miután visszahúzom.
- Mond csak, hogy érzed magad? Tudnál egy kicsit inni? – érdeklődőm kissé talán feszült hangon, ami azért érthető, az erejéhez még mindig nincs hozzászokva. Bele is halhatott volna! Ezért pedig a megfelelő időben, vagy majdnem a megfelelőben meg is kapja, amit megérdemel! Most viszont a szigornak még csak a nyomát sem találom lelkemben, csak sóvárogva, szinte epedek a válasza után.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Szept. 06, 2014 4:50 pm

Ajkam félig legörbül, elhúzva az arcom, megnyúlva, de nem könnyezem. Az még odébb van. Nem akarok sírni, Yue látványa viszont túl sok mindent enged éreznem. Nem kéne itt lennie. Az ahogyan eddig éltem, ezt nem tekinti ésszerűnek. Nem kéne így legyen. A világom, az a csúf, otromba, válogatós világ, amelyben éltem, tönkrement. Érvényét veszítette, s noha örülnöm kéne, még a hatalmas méretű veszély, vagy a bizonytalanság ellenére is, ott van a keserűség a szívemben. Megmételyez a gondolat. Ártani tudtam Yuének. Nem elég ha a bocsánatát kérem. Nem elég semmi sem. Elárultam őt, a szándék pedig egyértelmű volt. Sylan gaz- őneki engedtem, őneki hittem és nem Yuenek. Yue mégis engem választott, annak ellenére is, hogy nem érdemeltem meg, annak ellenére is, hogy én nem őt! Nem bólintottam még hang se jött ki a torkomon közelségére vagy kérdésére. - Yue. - Megfogtam, közre zártam a kezeit a kezeimben. Ez volt az egyetlen amit tehettem, amit tenni tudtam, s lassan, nehézkesen fogalmaztam meg először magamban, amit kimondani akartam. Meg akartam vele osztani. Tudatni akartam, noha nekem "nem szabad" akarnom semmit. Nem is megy. Ez is szenvedések árán lett meg. Dadogtam közben. - Sasa-sajnálom. >.< Kérem, kékérlek en-enge-gedd meg, hogy.... hogy szolgáljak. - Kikuporodtam fekhelyemből, nem néztem rá, de a földet bámulva is magam előtt láttam. Nem fogja, nem akarja majd megengedni. És ez ellen nem tehettem semmit. Ez ellen pedig olyan hevesen akartam tiltakozni. Elmondani neki, hogy nekem ez jó, hogy csak ezt ismerem, hogy ez lehet számomra öröm is. Őt szolgálni az lenne... így éreztem.
S ugyan szomjas voltam, mégsem kértem, az mindegy volt.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szomb. Szept. 06, 2014 6:13 pm

Lassan a sarkaimra ülök, úgy figyelem tovább, a nevem említésére egy alig hallható igennel felelek neki és várok tovább. Sosem kergettem illúziókat, nem támasztottam elvárásokat, irányába talán csak egy szinte nem is létező megérzés szőtt álmokat. Még nem tudja mennyire erős, ahogy azt sem, hogy mire lehet képes, ha túllép jelenlegi korlátjain és megértőnek kell lennem, elfogadni, de mindenekelőtt ésszel felérni ahhoz a világhoz, amiben ő élt eddig. Sosem voltam még rabszolga, de igazán szabad sem, de az áthidalhatatlan tűnő különbség még az, hogy meghagyták a döntés … majdnem minden alkalommal.
Észre sem vettem, hogy tekintetem kezemet szorongató kezére esett. Most, hogy újra megtalálta a kellő lendületet és belefogott a mondandójába, elképzeléseim ugyan voltak, sejteni viszont nem sejthettem, hogy mire készül. Lehunyom szemeim, szüksége van rá, hogy valaki vezesse, megszabja határait, vagy csak, amiatt érez így, mert megsebesített? Jogosnak érzem mindkét kérdést, nem csak annak, hanem mindkettőt igaznak is. Fordítok jobbomon, hogy megfoghassam kezét, miközben balomat gyengéden kiszabadítva az álláshoz emelem, hogy megemeljem kissé az állát. Kényszeríteni viszont, hogy a szemembe, vagy pusztán rám nézzem, nem akarom és a mozdulat alatt vett lélegzet is fájón szúrt, de azért is vettem egy mélyebb levegőt. Határozottan megszorítom a kezét.
- Shagu, én … jobb lesz, ha egyelőre annyiban maradunk, hogy semmit sem tiltok meg. – fogok bele nehézkesen. Egyszerűen még nem tudom mi volna a jó megoldás, csak annyit érzek, hogy nem szabad őt most magamtól eltaszítani. Egyszerűen nem! – Szeretném, ha biztonságban lennél, ha magabiztosan megállnál a lábadon, akár egyedül is. Ez az, amit én szeretnék, de nem fogom rád erőltetni, mert az a legfontosabb, hogy te mit szeretnél. – nehéz, olyan sokat mondanék neki, de egyelőre nem szabad, már rájöttem, hogy nem lehet csak úgy rárontani és mindenféle újat elvárni tőle. Türelem és idő, ez kell, hogy a saját ütemében erősödjön és nyíljon ki.
- Egy kérésem még is lenne, tedd azt, amihez kedven van, de nem kell félned, ha bizonytalan vagy, ha tartasz valamitől, én itt vagyok. Megmondtam, egy seb nem elég, hogy meggyűlöljelek. – kicsit roskatagon, de felállok, elengedem a kezét és az asztalhoz sétálok, a kancsóból már kihűlt teát töltök ki, mindkettőnknek. A hársfa jellegzetes tompa illata hamar eléri az orromat, nem tudom, hogy ízleni fog e neki. Visszaérve, ezúttal az ágyra ülök le, egészen közel hozzá és átnyújtom az egyik bögrét.
- Szükséged van a folyadékra. – mosolygom rá, majd megemelem saját bögrém és belekortyolok, majd éppen csak leért a korty el is húzom a szám és belebámulok a zöldessárgás teára. – Óvatosan, rettentően keserű!


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Szept. 06, 2014 6:34 pm

Nyelek egy nagyot. Ez most mit jelentett? Igent? Nemet? Azt tehetek amit akarok? Lassan, ~ fájón ~ megrázóm a fejem, de csak kicsit, mert rá kellett jönnöm, hogy nem tett jót. De én nem tudom megtenni azt amit akarok? Egyáltalán mit akarok én? Mégis felülök, és olyan fejet próbálok vágni, amiről az jön le, hogy értem. Pedig nem érem, és nem is sikerül becsapnom a figyelő tekinteteket. Ám hálásan nyúlok a bögréért. Még mindig lebiggyesztett ajkakkal meredek Yue felé. Nem akarom megkérdezni, hogy mi lenne elég ahhoz, hogy.. hogy gyűlöljön valakit...
Mégis... ott motoszkál bennem, azóta nem hagy, hogy megfogalmazódott bennem. Vajon tényleg nem gyűlöl? Vagy csak mondja, hogy nem, és közben azt kívánja, hogy... nem tudom, s fájdalmasan újra csak megrázom a fejem. Most azonban Yue nem is tudhatja miért. Saját gondolataim töltik be az elmémet.
Belekóstolok a teát ~ meg se hallva a mellém ülő óva intését ~ s vadul köhécselni kezdek a keserűségétől. Magam elé teszem, egy darabig nem fogok újrapróbálkozni vele, de csak tartom a kezeim közt. Mitévő legyek? Aztán mint egy kés, úgy nyíllal belém az amúgy is tudott gondolat. Yue felé fordulok és keserves hangot ütök meg, már már könyörgőt felé. - De... - újra megrázom a fejem. - Nem számít, hogy én mit akarok. Nem tudnám megcsinálni. - ekkor kissé kelekótyán egyik kezemmel a halántékom felé böktem. - Ide bent. Itt annyi parancs sűrűsödött össze, ami elég lenne két életnek is, hogy leblokkoljon. Mind mind tele van olyanokkal, hogy "nem szabad", "ne csináld" "nem teheted meg", és én eddig, egészen kicsi koromtól kezdve ezeknek engedelmeskedtem. Hogyan szeghetném meg őket? - Úgy kérdeztem mintha kérném is egyben, s noha biztos voltam a kudarcomban, hangomban megbújt egy parányi él. Talán vártam valamire. Csodára. Nem számít mit akarok, mert meggátol a saját emlékezetem. De hát én akarnám.... a teát kezdtem el bámulni bambán.

Akkor amikor maga felé fordította a fejem, akkor is az a parancs lépett érvénybe, amely kimondja, hogy "mindent megcsinálhat". Mindegy ki, bárki, mert én "mindenkinél rosszabb, alantasabb vagyok". Nem akarok az lenni! De nem tehetek mást, olyan erősek ezek. Mit tehetnék hát?


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szomb. Szept. 06, 2014 7:22 pm

- A kérdésedre nincs kész válasz, sosem volt és sosem lesz. – elkeserítőnek hangozhat, de még sem ilyen hangsúllyal ejtettem ki a szavakat. Újabb kortyot iszom a teából, így másodjára ízlelve, főként hogy nem ér váratlanul az intenzív íz, már fogyaszthatóbb. Azonban a torkomban egyre csak dagadó gombócot nem tudta kimozdítani a helyéről, ennek oka azt hiszem nyilvánvaló… vagy nem is annyira nem, vagy is de, de. Nagy levegőt veszek és hosszasan, ráérősen eresztem ki. A teával ellentétben ez másodjára, ha lehet rosszabb volt, mint elsőre.
- Idővel fog megfoganni, szépen összeállni a megfelelő válasz. – elmosolyodom. Szeretnék egy kicsi bölcsességet, abból, amivel Amion egyengette az utamat, mikor magához fogadott. - Nem tudom mikor és miként, de azt tudom, hogy nem szabad siettetni. – rá pillantok. Én akkor az édesanyámat veszítettem el, dühös volt és a démonvér már akkor bosszúért kiáltott, pedig még igen fiatal hajtás voltam. Nem ugyan az, de részben, részben ugyan azokon a gondokon, gondolatokon osztozunk. Nekem talán nagyobb szabadság jutott, sokkal nagyobb és most újat zsákmányolta, bár nem tudom, hogy az ára mekkora lesz.
- Tudom, hogy ez így nem segítség és nem könnyít a káoszon sem, ami most a fejedben dúlhat. – lehajolok és a padlóra teszem a bögrét. - Azt hiszem, hagyni kell egy kicsit leülepedni a dolgokat, túl sok minden történt túl rövid idő alatt. Mindkettőnknek szüksége van arra, hogy kicsit megerősödjünk. – ránehezedem az ágyra, aztán egy könnyű mozdulattal tovatűnik az emberi álca, a ruháimat, az alatta meghúzódó kötéseket elnyeli az a megfoghatatlan világ, ami eddig igazi lényem egyik alakját bujtatta. Shaguhoz bújok, igyekszem nem meglökni, miközben ölébe törleszkedem hegyes pofámmal. Ezüstös lila szemekkel nézek fel rá, van valami mosolygós, kicsit talán kaján kifejezése róka arcomnak. Lompos farkincám néhány ütem erejéig kileng jobbra és balra, majd testem mellett és Shagu hátához is simul. Füleimet egy pillanat erejére szomorkásan oldalra csapom, majd új lendületet véve élénken, hegyezem.
- Minden nap beszélünk egy keveset erről rendben? – kérdezem kajlán oldalra billentve a fejemet, majd lassú emelkedésbe kezdek, hogy a tea ne lötykölődhessen ránk, lassan lényegébe Shagu mellé ülök. Fejemet a mellkasához nyomom, finoman az ágy felé nyomva. – Most viszont vissza az ágyba, ha nincs kifogásod, akkor itt maradok .. akár, mint ágymelegítő. – ha elfekszik, mellé kucorodom, nem szorosan, hogy kényelmesen szembenézhessünk egymással. – Holnap lesz némi dolgunk, ugyan is van ára annak, hogy itt meghúzhatjuk magunkat.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Szept. 06, 2014 7:51 pm

Komoran meredek magam elé a szavait hallván.nem érzem ki belőle a nyugtató élt, csak a szavak kemény jelentése fúródik elmémbe, majdan azok is lágyulnak s nagy nehezen felfedezem benne a "lehetségest". Yue törődését. Tudom, hogy igaza van. Most ha megfeszülnék sem tudnék kitalálni a helyzetemre semmi normális megoldást, és jószerivel belehajszolnám magamat valami visszafordíthatatlanba. Örültem, hogy itt van nekem, pedig meg sem érdemlem. Tétován a karjára téved tekintetem, s ekkor, még látom  megremegni az alakját... meglepett kiáltásom kíséri alakváltását, s csaknem kiöntöm a pohár teát. Hála az egeknek, elég nagy kortyot ittam meg belőle elsőre, hogy mégse történjen meg a baj. Csak meredeked előre, és a fehér, merőben új illatokkal rendelkező... Yuera. Bele is szagolok a levegőbe, ijedten kérdezem meg tőle, hogy valóban ő e az! - Yue? Te vagy az? - Nagyon magabiztos volt, s mégis, még akkor is, hogy félnivalóm is lehetett volna de ja vu érzésem támadt. Óvatosan, úgy, hogy bármelyik pillanatban visszaránthassam a kezem, felé nyúltam. - Szabad? - Amikor pedig megkaptam az engedélyt, rá helyeztem a kezem a .. bundájára! o.o - Te voltál ott! Ismerős a tapintásod, te lehettél az tegnap! Ugye? - Élénken kérdeztem meg. Akkor azt hittem, hogy Yue mentett meg, de mégis valaki mást véltem felfedezni az alakjában, és lám nem tévedtem. Ha ez a róka Yue, márpedig a jelek azt mutatják, akkor ő mentett meg a saját erőmtől. Elmosolyodtam a szavaira és élénken bólogatni kezdtem. Nem voltam álmos, és már szomjas se, így a félig teli félig üres bögrét, Yueé mellé helyeztem le az ágy lábához. A finom lökésnek örömmel engedelmeskedtem. - Értettem, kész vagyok bármire, és köszönöm. Embarassed - Az az él volt a hangomban, ami feltételezte, hogy én fogom ha nem is az egészet megcsinálni a munkának ~ bármi légyen legyen is az ~ de a nagyját mindenképp. Már csak azért sem hagyhatom, hogy ő is dolgozzék, mert sebesült. >.<
Mégis örültem annak, hogy itt vagyunk, egy eldugott helyen és nem utáltam sohasem dolgozni.
Álmos azonban nem voltam, mégis... lassan, lassacskán, ahogy ott feküdtem és szembe velem az új Yue, és betöltötte az orromat a felőle áradó virág illat ~ olyan kellemes volt ~ elálmosodtam. Ásítva karoltam át a fehér bundát. Eszembe se jutott, hogy voltaképp mit csinálok, már aludtam is.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 08, 2014 12:28 pm

- Igen, én vagyok az! – válaszolok boldogan, örömteli hangon és következő kérdésére mély fejhajtással teszem ugyan ezt. Igazából fogalmam sincs mi volt az, ami arra késztetett, hogy elhagyjam az emberi formát, de ez a reakciót látva egyáltalán nem volt egy rossz döntés. Ahogy megérint, arra a Shagu emlékezetet, akivel a fogadó kertjében váltottam pár szót, arra a kíváncsi, kissé félénk, de még is csak merész kismacskára. Jó volt újra látni ezt a porba alázott oldalát, felemelő érzés volt szembesülni azzal, hogy azon a sok rosszon, borzalmon, amin eddig átment, azok még sem irtották ki belőle ezt az ösztönből fakadó érzést. Ha most Goro itt lenne, a szemébe mondhatnám, hogy nem úgy van, ahogy azt ő kifejtette az este folyamán, mikor a szekéren összezárva nem volt menekvés gúnyos megjegyzései elől. Shagu szárnyai töretlenek, csak gyengék még és repülés vágya meg van benne. Az aranyszemű ördög pedig itt nem érheti el és sehol máshol erről magam fogok gondoskodni, akkor is, ha ez egyfajta sajátos önzés a részemről.
- Igen, a démon lét nagy előnye, hogy védelmet nyújt, még a te villámaid ellen is, legalább is egy rövid időre. De, eddig nem túl sokszor volt alkalmam felölteni, remélem azért nem félsz a rókáktól? – halk kis nevetéssel toldom meg, hogy véletlenül se higgye azt, hogy ez rossz. Tulajdonképpen nagyon is jól érzem magam ebben a bőrben, talán túlságosan is jól, bár ez, ha azt nézem mi is vagyok, annyira nem meglepő. Egy meglepően jól eső, de nehéz feladatot jelentő gondolat is megfogant a fejemben, szeretném, ha Shagu legalább, ha nem jobban érezné magát a saját bőrében. A cél meg van, de ahogy az ő korábbi kérdésére, úgy általam e cél elérésére sincs meg még a mód, csak egyben reménykedhetem és minden erőmmel arra törekedhetek, hogy ez megvalósuljon.
- Rendben, most aludj és pihenj sokat, hajnalban felkeltelek … - játékos kis hangszínnel suttogtam, ahogy az ágyra hajtottam fejemet, majd még hozzáfűztem egy félig meddig elnyomott ásítást közepette. -.. kivéve, ha nem sikerül időben felkelni. – egy tovatűnő mosoly is dukált még a mondathoz. A holnap ígérete azonban csábító volt, szabadok lehetünk, mind a ketten, egyikünket sem fog gúzsba kötni az emberek koránt sem minden szempontból etikus életszabályai.
Sokáig éberen figyeltem Shagu vonásait, mozdulni sem mertem, nehogy felriasszam pihenéséből, még akkor sem, ha nem kívántam küzdeni zsibbadtságtól zsongó tagokkal. Valamikor még is elnyomott a buzgóság és az álmok kusza szövevénye is rám talált. Havas tájon jártam, hallani lehetett a súlytól roskadozó ágak recsegését, a frissel hulló hó sercegését és res' ropogását, ahogy beszakad a léptek alatt, az ütem olyan ismerős. Érzem, ahogy meglódulok. Látni akarom! A hó olyan mély, hogy mellkasig ellep, ahogy egy-egy szökellésnél belehuppanok, előttem ott sorakoznak a nyomok, de hiába török előre számuk nem fogy. Soha nem fogom utolérni! Még is megmozdul a tömör fehérség előttem, az a magabiztos szilaj farkas kilép a szürke sziklára büszkén emelve fejét, átható arany tekintete még sem mond semmit. Nem hív, de el sem küld. Nem vár meg, hiába küzdök, hogy elérjem, szellemszerű alakját elnyeli a csupa fehérbe borult erdő és hiába kiáltok utána, nem jön egy nyikkanásnyi hang sem a torkomból. Egy láthatatlan kéz ragad meg és magával, vissza, arra, amerről jöttem és elfog a zuhanás rémítő érzete.
Három dolog jelezte, hogy immáron ébren vagyok. Az egyik a padló össze nem téveszthető keménysége, a másik az ebből a találkozásból fakadó fájdalom, amit most nem tudtam, csak úgy hang nélkül eltűrni. A harmadik pedig a nyitva hagyott ajtón és a fedetlen, kis kockákra osztott ablaktáblákon beszűrődő kora hajnali, sápadt napfény. Felemelem a kezem, a felismerés csak kínos lassúsággal esik meg az álomtól kába fejemben. Amúgy, mikor változtam vissza?



avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Hétf. Szept. 08, 2014 7:31 pm

- Nem félek. ^^ - Feleltem vidáman. Valahogy megnyugtatott a tudat, nem is igazán az, hogy itt van, hanem a tény, hogy megbízik bennem annyira, hogy megmutassa. Nem kergettem már olyan tévképzeteket, hogy "biztos nem vagyok elég erős ezért", ami ugyan nem állt messze az igazságtól, de mára már tudtam, hogy igenis képes vagyok fájdalmat okozni. Sebeket ejteni, még.... neki is. Bár nem akartam. Megráztam a fejem és kényszerítette magam arra, hogy ne a sebesülésére figyeljek. Ő kedves volt hozzám ~ azok ellenére is ~ én pedig nem tehettem mást, minthogy elfogadjam. Nem volt "válsaztásom" ha nem az, hogy ellökjem magamtól és ezzel még iknább megbántsam őt, ~ arra hivatkozva, hogy őneki utálnia kellene engemet, amiért megsebesítettem ~. És valóban volt egy rész bennem, ami ezért kiáltott. Jól tudtam mi volt ez. Az a részem, amelyik nem bírta elfogadni, hogy az a régi, ismert világ megbomlott. Ugyan nem tört össze még, de megbomlott. Helyrehozhatatlanul. És most én a saját világomon kívül vagyok, egy olyan lénnyel aki talán sosem tartozott bele.... talán, eddig. Ez a részem viszont nem volt elég erős, és én ennek örültem. Akartam valakit, aki segít, tudtam, hogy egyedül képtelen lennék bármire is, és Yue nem hagyott el, így hálás lehettem neki. Elfogadtam hát, hogy nem olyan mint azok akiket eddig ismertem és nem is olyan mint amilyennek "kellene" lennie azok az ismert emberek szavai szerint. Ő Yue és kész.
Lefeküdt, én pedig utána bújtam az ágyba újfent. Finom puha volt a fehér bunda és a belőle áradó virágos illat gyorsan álomba nyomott. ^^

Reggel arra ébredtem... jah nem. Egyáltalán nem ébredtem fel. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, mintha megszabadultam volna valamitől, vagy valami hiányozna mellőlem, de erre aztán igazán "nem ébredtem fel". Motyogtam magam elé valami olyasmit, hogy " Szép jóéjszakát. Dőlj le te is" majd hasra fordultam és aludtam tovább. ^^"


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Hétf. Szept. 08, 2014 8:28 pm

Az első kísérletem, hogy felüljek siralmasra sikeredett és leginkább sikertelen volt, jórészt ezért is döntöttem úgy, hogy egy kicsit még jó lesz itt is. Csendes nyugodtsággal vettem a levegőt, kezeimet a mellkasomra fektettem és visszaidézgettem az álom vágyott és egyben ijesztő képeit. Nem tudom megmagyarázni az érzést, ragaszkodás talán, ami hozzáfűz. Egy bátor bajtárshoz, aki hajlandó volt sokat kockáztatni és szándékai ellenére egy démon és egy sárkány társává válni. Még érzem a tegnap esti bizonytalanságot, Amion, ahogy Karel is elég érettek arra, hogy másokat neveljenek, megtanítsanak újra járni a világban, más szemmel nézni a nyilvánvalót, ráébresztve az elmét, hogy még az is más és mindig új és új.
Mocorgás hallik az ágy felöl, illetve annak a tetejéről. Érdeklődve figyelem a motozást, az elmotyogott szavak hallatán pedig igazán nem tudom mi ütött belém, de képtelen voltam megállni nevetés nélkül. Szerencsére számra tapasztott kezeim igen sokat csitítottak a szabadjára engedett hangból, egészen addig, míg valami végén kunkorodó fekete, elsőre pamacsnak tűnő dolog elő nem kandikált. Oldalamra dőlve, azt hiszem levegő után kapkodtam, míg bordáimat igyekeztem immáron egyben tartani a jobbommal és miután csitult a jókedvem, gondot fordíthattam arra, hogy a kicsordult könnyeimet is letöröljem. Lenyugodva valami különös dolgot vettem észre az ágy alatt, elsőre olyannak mintha macskaszemek villognának elő, de egy olyan házban vagyunk, ahol egy madárláb van az ajtó fölé akasztva. Más egyéb tartozékok már nem lepnének meg, csak Shagu ne láss. Tétován nyúltam az ágy alá, a rejtelmet rejtő sötétségbe, könnyedén elértem és tapintása igen érdekesnek, szokatlannak tűnt. Meg tudtam fogni és könnyen elmozdult helyről, ahogy napvilágot látott, rögtön visszadugtam a párja mellé. Egy pár, esetleg borostyánból készült, üvegcipellő!
A meghökkentő felfedezés új megvilágításba helyezte a viskó tulajának kilétét. Elképzelhető, hogy fiatal korában úri kisasszonynak számított? Végül is, miért is ne lehetne igaz. E gondolatokat pedzegetve tornásztam magam fel, elfáradva huppantam az ágy szélére és néztem az alvó Shagut. Igaz, azt mondtam, hogy felkeltem, de van mit kipihennie és ha zokon is fogja venni, én most akkor is kiosonok a szobából és hagyom pihenni.
A tornácon túl azonban nem sikerül eljutnom, a fény édes játéka a vízen egészen különös volt, szinte megbabonázott. Hosszú percekig csak néztem a fényes tükröt, erről pedig eszembe jutottak azok, amiket rejtélyes módon eltörtem. Az üresség, az elveszett percek, volt egy ilyen eltűnt időszak az Oázisban is és ez már valóban aggasztó. Hátra léptem, hiába néztem, kerestem a szoba minden zegzugában, egyetlen egy tükörre sem leltem. Talán jobb így, talán… Végre rászántam magam az indulásra, találomra indultam el, elvégre körül akartam járni a házikót, ami azért még sem volt olyan kicsi. Egy kakas harsány hangjával kicsit megugrasztott, egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű orvtámadásra, tyúkok tehet vannak. Nem néztem meg a tollasokat, mert utamat állta a konyhakert, amiben sok ismerős zöldségre találtam.
- Meg van mi lesz a reggeli! – felkiáltással vettem bele magam a zöldségek szemezgetésébe, ami csak lassan és sok pihenővel ment.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Csüt. Szept. 11, 2014 5:03 pm

Nem tudnám leírni rendesen az éjszakámat. Valahogy tudtam, hogy ha nem is csak egy nap, de nem túl sok idő telt el azóta a "végzetes" nap óta. Ha másból nem is, hát a saját gyengeségem jelezte, s habár az előző este erősködtem is, hogy bármit képes leszek megtenni, a hajnali felkelés mégsem tartozott közéjük. Arra voltam kárhoztatva, hogy egyedül aludjam tovább, majd a délelőtt végéig. Jócskán az égen járt már az égi korong, habár még nem foglalta el teljesen trónját, mégsem lehetett sokra tőle. Talán egy vagy két óra volt még délig. Én pedig, szokatlanul kimerülten riadtam fel álmomból. Nem magukra a képek látványára. Nem is igazán mondhatnám azoknak. Elmosódó színek voltak, bizarr alakokkal, és érzések. Pont olyan szétfolyó, egymástól megkülönböztethetetlen érzések, mint maguk a foltok is. Bárhová néztem ~ nem is tudtam mikor merre fordulok, vagy képes vagyok e egyáltalán ilyesmire ~ csak ezek a bizarr egyvelegek vettek körül. Lassan fájni kezdett tőlük a fejem. Azt kívántam bárcsak elmúlnának, de ott ~ az álmomban ~ nem tudtam, hogy alszom. Valóságos volt. Túlságosan is az. Rémséges, mégsem éreztem olyannak. Tudtam, hogy az, mégis el tudtam volna bámulni örökké őket. ....
... Végül arra ébredtem hogy a saját, hosszú fekete farkam szorítom. Valójában az e miatti csípő érzés riasztott fel. Amikor láttam, hogy fájdalmam okozója én magam vagyok, majdnem elnevettem magam, ám sajgó, megnyomorgatott farkincámra tekintve elnyomtam a késztetést és inkább megsimogattam. Fájt. :/
Tulajdonképpen szerettem ezt az izgő mozgó testrészt, olyan volt mint egy hűséges társ, amelyik mindig kíváncsian piszkál bele a látóterembe. Én pedig már jó régen védelmeztem. ^^

Szóval barátok voltunk. Én meg a farkam. o.o
Öhm...

Majd körbenéztem és tudatosítottam magamban, amit eddig is észleltem a perifériámon keresztül. Yue nincs a szobában! o.o
Beágyaztam hát és eldöntöttem, hogy a keresésére indulok. Biztosan már jó régen felkelt és nem ébresztett fel engem is, pedig én igazán akartam..... most lehet hogy mérges rám. Meg kell találnom. o.o

Kisétáltam az ajtón, óvatosan, vigyázva hogy ne borítsak fel semmit, vagy fölöslegesen keltsek zajt, de azért nem akartam lopakodni. Jó az ha az emberek tudják, hogy közeledik feléjük valaki. Yuét annak láttam, még ha tudtam is ésszel, hogy nem az. De talán a fél démon fél nimfákra is érvényes ez a szabály.... ki tudja.

Kiérve a szobából egy újabban találtam magam, annak közepén pedig egy pici, gömbölyű, de messziről is kivehetően puha lény feküdt. Csendesen szuszogott. Az egész teste ütemesen emelkedett feljebb majd engedett lejjebb ahogy a levegőt vette. Én megálltam. Figyeltem. Megbabonázva néztem egy darabig az élőlény bioritmusát. Egy állatka volt, biztosan szundikált, kint talán túl meleg vagy túl hideg lehet, még nem volt időm megfigyelni.
Abban a pillanatban viszont csak a szoba közepén szuszugó élőlénnyel foglalkoztam. Közelebb léptem, mire feleszmélt és felemelve a fejét, rám meresztette nagy, fekete szembogarait. Kicsi volt. Alig nagyobb lehetett a tenyeremnél. Könnyedén elférne a karjaimban. Ahogy ez a gondolat átfutott az elmémen eszembe jutott az is, hogy ki kéne próbálnom. Csak a kíváncsiság kedvéért. Nem bántanám vagy valami. Egyszerűen csak megbizonyosodnék afelől, hogy a feltételezéseim helytállóak. Aztán visszatenném és aludhatna tovább.
Igen. Ez tetszett. Még bólintottam is a saját okoskodásomra.
Odaléptem. Hosszú, vékony bajuszai voltak, pici, nedves orra és hegyes fülei. Pont mint nekem is. Leguggoltam elé, ~ eddig nem szólaltam meg, nehogy elijesszem ~, mire ő felállt. Ekkor vettem észre a testéhez képest viszonylag rövid, égnek meredő farkát. Az egész állat koromfekete volt. Az én farkam is és a fülem, meg a hajam is fekete volt. Áhítattal néztem az állatot, felé nyújtottam a kezem és ekkor megszólaltam. Halkan, vigyázva ne bántsam meg kényes hallását. - Szia cicus! - Felnyávogott és megszimatolta a kinyújtott ujjaim. Elmosolyodtam. A macskákhoz mindig értettem. Aranyosnak tartottam őket. Ez vajon azért, mert hasonlítunk? Talán én is éppoly jól érzem a szagokat mint ő, és ugyanolyan jó a hallásom mint neki, így tudom mire vágyik. Talán... de én nem vagyok cica. Összevontam a szemöldököm, ám a cica ebből nem vett észre semmit és gyengéden beledörgölőzött a kezembe. Azt akarta, hogy kényeztessem.
Megvakartam hát a buksiját, mire behunyta a szemét. Látszott rajta mennyire élvezi, ami pedig nekem is örömet okozott. Felemeltem, a karjaimba zártam őt.
- Aranyos cica vagy! ^^ Szertelek! - Jelentettem ki úgy, mintha ez lenne a világ legmagátólértetődőbb dolga. A szóra azonban nem várt érzés telített el. Megrázkódtam. Sylan gazd-ám jutott eszembe. Vajon ő él még?
A cica nyávogott, az egyik mancsát kezdte el nyalogatni. - Mi a neved? Tudod ugye? Csak nem árulod el minden jöttment bestiának, mi? x3 - Tetszett, hogy incselkedhetek vele, míg eltartom magamtól és belebámulhatok a szemeibe. Ő türelmesen nézett vissza rám. Szelíd volt. Tűrt mindent. - Olyan vagy mint én. Nem kell tőlem tartanod. Tudom azt is, mi járhat a fejedben. - Egy pillanatra megrettentem a saját gondolataim irányától, aztán folytattam. - Itt vagyok én, mondok neked mindenfélét, elhitetem veled, hogy kedves vagyok, aztán bármikor dönthetek úgy, hogy mégis beléd rúgok. Nem tudhatod. Bizony nem.... ez csak akkor derül ki, ha már megtörtént. - A cicához beszéltem. Ez mégis mennyire számít épp elméjűségnek? Vagy már régen nem vagyok az. Megrántottam a vállam saját gondolataimra, majd magamhoz öleltem az állatot. A cica, ~ legyen Shagu kettő ~ tehát Shagu kettő játékosan kieresztette a karmait és harapdálni kezdte az ujjam. Nem volt valami kellemes, de egészen fiatal macska kölyökként nem árthatott nekem. - Na látod. Ebben is megegyezünk. Azt sem tudod mit csinálsz. - Játékosan forgattam a szemeim, mintha tényleg egy viccet sütöttem volna el. A semminek. - Nah gyere, találok neked valami ehetőt az ujjam helyett. Megígértem, hogy nem bántalak. - Ez a kijelentés. Az, hogy eldönthettem, hogy bántom e a cicát vagy sem, olyan elégedettséggel öntött el, amit eddigi életem során nem éreztem egyszer sem. Lubickoltam benne.

Ám valójában Yuet kerestem. Nem tudhattam hol van, és így csak vaktában jártam a tanyán, a házon belül és azon kívül. Az is lehet, hogy egész végig a közelemben volt, talán még hallotta is, amit a macskával leműveltem, csak épp én nem vettem észre. Mikor aztán végre megláttam a vörös hajtincseket, boldogan mutattam felé szerzeményemet. - Nézd Yue! Új barátom van! ^^ - Majd egy kellemes sóhaj szökött ki a tüdőmből. Sokkal nyugodtabban szólaltam fel utána. - Jó reggelt. Smile


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Csüt. Szept. 11, 2014 7:11 pm

Állni némán, meghúzódva a fal árnyékában. Helytelennek érzem, akkor még sem mozdultam meg. A lendület, amivel belépni szándékoztam, a kedvesen üdvözlő mosoly olyan gyorsan igazodott a csábító késztetéshez. Hallgatóztam. Kihallgattam Shagu kimondott gondolatait. Nem mondhatom, első bűnbeesés volt, máskor is megesett már, hogy meghúztam maga a szemektől védett, porszemcsés árnyékban. A bűntudat viszont nem környékezett meg, vagy legalább is nem ilyen bosszantó kioktató módon nem. Talán jobb lett volna belépni, nem, nem, kár lett volna megzavarni kettősét a cicával, hiszen megnyílt, úgy ahogy az este a rókának is.
Kint álltam, a háztól távol, a mérhetetlenül hatalmas méreteket öltött diófa tövében. A gondolataim csak úgy suhantak egymás után, hogy éles kanyart vetve újra elismételhessék a bűneimet és a kifogásaimat. Homlokomat az öreg, vaskos kéregnek hajtom, kezeim lassan követik a hívást és végül úgy bújok a ehhez a vénlányhoz, mintha ősanyám lenne. Hallgatom, ahogy mély suttogásával arról az időről mesél, amikor még fiatal volt és úgy kelt versenyre a széllel, hogy dereka nem ropogott bele a legádázabb zivatar szelébe sem és csak csúf leveleit dobta le. Megkértem, hogy énekeljen. A város, zsongó forgatagában, ahol halott fa tart és kerít el mindent, már nem hallani azt a mélyről jövő gondoskodást. Most hallom, ahogyan a levelek életre kelnek és az új hajtások még képesek meghajlani az ős hatalom alatt, amit ez a dal felszít. A szélről szólnak a szavak, a földről és az eső szereleméről.
Hirtelen hallgat el, okát, sem miértjét nem osztja már meg velem. Néhány pillanatig abban a tudatban emelem el tőle arcom, hogy sokat kértem, mert sosem nevelték nimfák és így a bőrömön átszivárgó tisztátalan hatalom kifárasztotta. Édesanyám okításait ennyi idő után sem feledtem el, erre jó érzés volt rájönni, mint ahogy a Dióasszony hallgataggá válásának okára. Mosolyogva simítottam végig a kérgen és megígértem, hogy amíg itt vagyok, mindig eljövök majd hozzá és meghallgatom, bármiről is szeretne szólni.
A fa, a tény, hogy diót érlel és az álom … Megrázom a fejemet, nem kell rögtön rosszat gondolnom. Tenyeremet vonakodva húzom el a fától, de ahogy a lépteim odébb visznek, nem igen tehetek más, minthogy eldöntöttem tovább állok. Reggel óta, pihenés nélkül motoszkálok. Először a kertben, majd a verandán és aztán a közeli kis erdőben, mondván még a végén felébresztem Shagut és most, hogy tudom, hogy ébren van még is inkább idekint lófrálok. A szőlőből futtatott lugasnál torpanok meg, egy szemernyi habozás nélkül szedek magamnak egy kisebb fürtöt és letelepszem az egyik tőke tövébe. Nem hittem, hogy érett, de az és egészen finom édes. Itt ér, érnek utol a fekete macskák.
- Vele én is találkoztam! Reggel majdnem átestem rajta. – mosolyodom el. – Igazán örülök, hogy egymásra találtatok és neked is jó reggelt, bár már lassan dél is elmúlt. – pirítok a végén némi mókássággal az orrára. – Reggeli-ebéd az asztalon, itt pedig van szőlő. – mutatok a fejünk fölé, de az eddigi bolyongás azt hiszem fárasztó volt, vagy csak egyszerűen élvezem a természetet és a napfényt.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Okt. 11, 2014 6:03 pm

Úgy szorította magához újfent a kis macskát, hogy az ijedtében felnyávogott. nagy meglepetés lehetett az eddig oly lassú, gyöngéd kezek rákulcsolódása és a felgyorsult világ, amivel magához vitte a nagy macska. Mivel a kiscica elméjében Shagu egy orási kétlábú ~ és ebben semmi különös nem volt az ő piciny gondolataiban ~ macska volt. Macska szerű volt a szaga, kecsesen, hangtalanul mozgott, mint egy macska, halkan, már-már doromboló hangon bezsélt, pont mint egy macska, és nagy, elnyúlt szemei voltak, mint egy macskának, nem beszélve a hosszú farkáról, mely most meghunyászkodva konyult lefelé és az ijedt, fél oldalra csapott, fekete füleiről. Nem volt teljesen macska, de mégis inkább az volt, mint ember. Ebben a kis szőrmók teljesen biztos volt, sőt! Még valami igazán fontosban is. Hogy ez a nagy, kétlábú macska hatalmas erővel bír. Félte őt, már az elejétől kezdve és sajnálta, hogy nem érti őt és ő sem értheti meg a nagy macskát. Ám biztonságban érezte magát mellette. Ezért volt hát olyan bonyolult felfognia, hogy a másik, ~ láthatóan nem macska ~ lénynek Ő a macska meghunyászkodik.
- Sajnálom. Én igazán fel akartam kelni. - A kis macsek látta, ahogy fajtársa ~ és félelemmel vegyes tisztelettel gondolt erre ~ elhúzza a száját bűnbánóan. Szemei fölött az emberi vonások annyira jellegzetes ráncai rajzolódnak ki. Ez az erős, és kétség kívül félelmetes személy úgy reszket mint a nyárfalevél. A kis cica fel sem tudta fogni, hogy mi történhetett az előbb. Valamit mondott a másik, de még csak nem is olyan hangsúllyal, ami ezt kellene kiváltania bárkiből is. És főleg nem Belőle!

Shagu nem érzékelte a kis cica meghökkentségét. Csak szorosan ölelte magához, mint valami védelmező talizmánt. Koránt sem úgy, mintha ő akarná ~ vagy esetleg tudná ~ megvédeni a másikat. Ilyen eszébe se jutott. Bár Yuetól nem is féltette. Habozás nélkül adta volna a kezébe, ah úgy kívánja, de ~ egyelőre hál az egeknek érte ~ nem kérte.
Földet súrolva farkával ballagott tova arra felé, amerre a konyhát mutatta a démonfi. Bár Yuét mindig is jobban szerette embernek tekinteni, bár sosem értette, hogy miért. Az emberek eddig csak a bajt okozták neki. Így viszont nem volt szabd gondolkodnia. Ezért hát sosem ment túl messzire az ilyesfajta gondolatai közepette. Elhessegette a szentségtelen képzelgéseket és tovább dolgozott. Talán nem is érte föl ésszel, hogy vannak bestiák és emberek mellett már, intelligens lények is ezen a világon.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Kedd Okt. 21, 2014 9:47 am

Egy mosoly és hozzá egy bólintás, amivel biztosítani akarom arról, hogy nem történt semmi baj. A hatás mintha elmaradna és én túl sokáig bámulom a zöld, gömbölyű és édes szemeket markomban, hogy erre időben felfigyelhessek. Léptei ráznak fel fura, egészen észrevehetetlen kábaságomból. Meglepetten és kérdően nézek a hátára, egy pillanat az egész, egy meggondolatlan mozdulat, amivel utána nyúlnék és most nem a fájdalom állított meg, ami sokáig elkísért kellemetlen lüktetésével. A megébredt tőrfogú érzés volt, egy kétség, hogy elég vagyok e ahhoz, hogy bepótoljak megannyi élmény, tapasztalatot és tudást, ami kimaradt Shagu életéből. Tényleg képes vagyok rá? Hiszen hozzászoktam, hogy a valóságot a kedvem szerint, ha szürkén és torzan olykor, formáljam és mindig ott voltak a megfelelő társak, akik segítettek, akikhez bármikor fordulhattam, megtették azt szinte szó nélkül, amire én képtelen lettem volna.
Nézem lépésről-lépésre távolodó alakját, a megadás bánatos érzését kelti bennem a földet poroszkálva súroló farkincája, még rémlik hogyan szorította magához új kis barátját. Felszakad valami erősséget nyújtó emlék ízű érzés. Hogy elég vagyok e ehhez, vitatható, de ez nem szabhat gátat annak, hogy mindent megtegyek. Utána libbenek, könnyen a démonok alattomos gyorsaságával győzve le az eltelt időt. A démon tanult előző hibájából, sértetlen karom emelem, hogy tenyeremet a fejére fektethessem. Talán megijesztem, de remélem nem nagyon. Egy szempillantásnyi időt sem várok, hogy összekócoljam a selymes fekete szálakat és hozzá csendesen felkacagja, és ahogy visszahúzom a kezem, egy kicsit előrébb hajolok.
- Nem kell ám ilyen nagyon búnak eresztened a fejed. – nézek fel rá. Lehet, furának találja majd a bűnbánó arcomat, de mindjárt –kérés nélkül is- megmagyarázom. – Sejtettem, hogy nem fogsz felkelni időben. Azok a villámok sok energiádba kerültek, teljesen természetes, hogy a tested kihasznál minden lehetőséget, hogy erőt gyűjtsön. Ez így van rendjén és, tudod, még örülök is, hogy pihentél. – biztató mosollyal bólintok, majd kiegyenesedve tovább haladok. – Így legalább nem kellett ürügyet találnom, hogy ágyban tartsalak! De, hogy megnyugtassalak, az egész időt lustálkodással töltöttem. – nincs ferdítés a szavaimban, végtére tényleg nem csináltam semmi olyat, ami megterhelő lenne. – Szedegettem néhány dolgot a kertből és egy kicsit körbejártam.. – elgondolkodva hallgatok el, majd felpillantok a házikó tetejére. – Mmm. Mit szólnál egy reggeli utáni kis kémleléshez? – érdeklődöm és talán már a veranda tájékán járunk. A ház jellegzetes fa és gyógynövény illata eszembe juttatott egy apróságot. – Valamiről megfeledkeztem! Magamnak csak salátát készítettem, de neked valami táplálóbbra lenne szükséged. Khm, nem vagyok egy túl jó szakács, de egy rántottát, persze ha szereted, azért el tudok készíteni és a kamrában akad ez-az.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Nov. 15, 2014 10:46 am

Rábúsulva önnön hibámra poroszkáltam arrébb a megadott helyre. Eszem valamit, hiszen így van kiadva, és habár jól tudom, Yue nemgazdám, mégis úgy kezelem őt. Nincs senki más mellettem, aki megmondaná, hogy mit tegyek. Yueban pedig meg is bízom mindezek tetejére, tehát ha ő azt mondja, hogy menjek be és egyek, akkor így is kell annak lennie. Ezzel az egyszerű gondolattal indultam el a konyha felé, nem remélve, hogy utánam jöjjön. Nem mintha nem táplálnék felé valamiféle bizarr lelkesedést. Megszámlálni sem tudom hányszor vagyok az adósa, mégis meglepett a fejemre helyezett kéz. Kitágult pupilláim, melyek fennen hirdették, hogy fogalmam sincs, mi is történt az előbb, kérdőn meredtek rá. A már-már vidám bűnbánatos arcára. Miért néz így rám? Én voltam a bűnös, nem? És ha nem is, miért néz így rám? ...
Szavai, mint mindig, meghökkentőek voltak. Úgy éreztem magam, mintha nem az volnék aki vagyok. Egy kis bestia. Egy rabszolga a sok közül. Az utolsók utólja. Akibe könnyen bele lehet rúgni. Bocsánatkérésükre nem méltó, ha hibát vétenek mások, neki kell bocsánatért esedeznie. Beletörődtem a szerepbe. Elfogadtam és a magaménak tudtam. Egészen eddig.
Mostanra felnyílt a szemem. Azért nem tudtam mihez kezdeni Yue viselkedésével, mert olyat tett és mondott, ami nem illet bele ebbe az életbe. Ám jól esett. Örültem neki. Úgy éreztem, hogy törődik velem. Hogy szeret. És én is szerethetem őt. ...
Nem mosolyogtam vissza, meglepett arcomra a csodálkozáson kívül más nem ült ki. - Ahuhümmhmm, ürügyet? - Ízlelgetem a gondolatot kis fintort vágva. A cica erre kérdőn vonta tekintetét szintén Yuére. Nagy macskaszemei megvillantak a fényben, és egy pillanatra rámutattak, hogy az ki a karjaiban fogja, tud ugyanígy nézni. Közben haladtunk, mivel haladt előre Yue is, habár ha rajtam múlott volna, valószínűleg lecövekelek. A szó, melyet ki tudtam nyögni, hatalmat rejtett magában. Közvetlen utána fél karomba vettem a kis állatkát, és jobbommal megdörgöltem könnytől nedves szemeim.
Olyan érzékeny vagyok. Eddig sose sírtam.
Yue előtt.
A kérdésre felkaptam a fejem és bólintottam. - Ühüm. ^^ Igen igen. - Jóvátenni a hibámat? Nem tudom mi tévő legyek, nehéz úgy élni, hogy nem mondják meg mit tegyél. Yue pedig egyenesen elvárta ezt tőlem. Egy kicsit haragudtam is rá miatta. Akkor este, mielőtt abba a varázslatos álomvilágba repített volna, akkor is azt éreztem, hogy rám kényszerít egy olyan életet, amit nem élhetek. Most is kissé így érzem magam, de egyvalami megváltozott. Most nem a városban vagyunk. olyan mintha újra abban a hatalmas, és szabad országban lennénk egy talp alattnyi parasztház területében.
- Szeretem a salátákat is. ^^ - Hazudtam szemrebbenés nélkül. Valójában most boldogan rágcsáltam volna el egy tálnyi büdös bogarat is. A cicát, mivel kezdett a kezemben fészkelődni, letettem a konyha ajtajában és lelkesedve Yuéért, utána rebbentem. Akartam valamit mondani neki, a tudtára adni, hogy fontos nekem, hogy... olyan minta egy nagyon jóságos gazdi lenne. Aki nem bánt. ^^
De nem tudtam hogyan...
- Mond Yue. Te tudod mi az a "szeretet"? Azt hiszem, hogy egy jó dolog, viszont... nem tudom. QQ Mondták már nekem ezt és mégis bántottak... -


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Vas. Nov. 16, 2014 4:03 pm

- Igen, ürügyet. – bólintok, ismételve a korábban az én, majd az ő szájából is elhangzó szót. – Egy olyan okot, ami miatt nyugton alszol tovább és nem gondolsz mindenféle rosszra. – toldom meg, némi töprengéssel a hangomban. Remélhetem csak, hogy Shagu maradéktalanul megérti, vagy legalább megérzi a szavak és azokban bujkáló lényeget. Hogy nem kellett olyat tennie a mai nap folyamán, amihez nem volt kedve és legfőképpen nem fárasztotta, de valami aprócska szúrást éreztem, hogy talán még is csak rossz felé sántikálnak el a gondolatai. Nem akartam, ellene viszont nem tudtam tenni és jogomban sem igazán áll és amúgy sem. Még is hogyan nézni ki az, hogy az önállóság, a szabad akarat mibenlétét szeretném megmutatni neki és még is meglesem, átformálom saját gondolatait?
- És látod, a vége még is jól alakult! Hiszen, elképzelhető, hogy most másfelé kóborolnánk és nem találkozol a kis szőrös barátoddal. – mosolygósan, gyengéd mozdulattal bökök a kiscica fel. Lebegjen csak az Shagu szeme előtt, hogy néha nem árt, ha hagyjuk megtörténni azt, aminek kell, persze ott munkálkodik bennem és minden bizonnyal benne is, ahogy mindenki másban a rossztól való félelem. Azt hiszem, mindannyian érezzük, ha valami rossz készülődik és ha módunk van rá, tehetünk ellenne.
- Remek! – valóban örülök a hallottaknak, de a mosolyt nem erőltetem. Aggodalom és szelíd kíváncsiság egyvelegével nézem, ahogy ujjai nyomán eltűnnek a kristálytiszta cseppek. Az édes anyám és Amion nevelte törődő énem arra ösztönöz, hogy átfogjam vékonyka vállait és megöleljem, de a másik, az amelyik Asfalot mellett edződött falat építene. A mozdulat ideje korán elhal és így cél nélkül megemelt kezeimet másra használom, a vállam elé merészkedő vörös tincseket sodrom velük hátra, eltűrve fülem mögé a hosszabb tincseket halántékom tájékán. Arcom izmai megmoccannak, ahogy sérült vállamat is rendesen igyekszem használni, de legyűröm az érzést és mire belépünk a házba már csak a kellemetlen lüktetés kísér el a kamráig.
- Kóstold meg nyugodtan, ott van az asztalon. Van rajta egy kis ecet. – válaszolok azon nyomban. Sandán, lesve pillantok csak hátra, valami gunyoros mosolyhoz hasonlóval az arcomon. A hazugság, a hazugság egy olyasmi láthatatlan és elcsíphetetlen vélt esszencia, aminek íze és sokak szerint szaga is van. Shagu pedig hazudott, de valahogy örültem ennek. Hogy miért is? Mert, mert egyszerűen mert füllenteni. Lehajoltam sparhert mellé, még árasztotta magából a meleget, néhány pillanat múlva a tűz is újjáéledt.
- Készítsük el a reggelidet és közben elmondom, én mit érzek és gondolok a szeretetről. – kompromisszum és némi időkérés volt ez a részemről. A kamrából összeválogattam néhány dolgot, szalonnát, krumplit, hagymát és tojást, amiknek előkészítésében Shagut is hagytam kibontakozni. Ezek lettek egy serpenyőbe téve, megfelelő sorrendben, gyors és valamennyire azért tápláló reggeli. – Mit szólsz a verandához? Mennyünk ki, rendben? – ajánlottam, de szinte azonnal az ajtó felé indultam a reggelivel és két villával egyetemben. Kényelmesen elhelyezkedtem az oszlopnál, ahol korábban az ő ébredésére vártam és most arra várok, hogy nekifogjon az evésnek.
- Jó étvágyat! – kívánom jókedvűen, az egyik villát megragadva egy kellően ropogósnak tűnő krumplit azért elloptam előle és a felét már le is haraptam. Némi zavarral pillantottam el, tudom, hogy nem illik ilyesmit csinálni.. csak úgy megkívántam. A villán árválkodó másik felet forgatva néztem.
- A szeretet egy jó dolog. – mosolyodom el gyengéden. – De nagyon sokféleképpen lehet szeretni és szeretve lenni. – emelem tekintetem Shagura. - Az édesanyám talán csak egyszer mondta, hogy szeret. De, minden mosolyában, minden engem figyelő pillantásában, érintésében benne volt, hogy szeret. Megtanultam, hogy a tetteknek nagyobb ereje van, mint a szónak. Könnyű kimondani és elkoptatni. Ezért, ha minél ritkábban hallod, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a másik nem, nem szeret, csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ki is mondja. – mosolygom, de hangom akkor is szomorkás. – A szeretet egy olyan érzéscsokor, ami édes, mert boldogsággal tölt el és keserű is, mert folyton aggódsz, néha kételkedsz is és borzasztóan félsz, hogy eltűnik mellőled az, akit szeretsz. – zárom le a magyarázatom? Kicsit elmélyültnek érzem a gondolatot, valami zavaró dologra figyelek fel, kezem a vállamon és a villa majdnem a fához ér. Gyorsan veszem el a fájó pontról a kezem és támaszkodom meg inkább, na meg bekapom a maradék krumplit.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Kedd Nov. 25, 2014 10:24 pm

Ürügyet. Bizony ez volt az a szó, mely háromszor is elhangzott míg azt a kis utat megtettük a verandáról a konyha-étkező ajtajáig. A kis bundás cicus meg egészen a küszöbig velem maradt, míg én félig meghatottan, félig meglepődve konstatáltam, hogy Yue... nem akart felkelteni. - De... nem azt mondta a róka, hogy korán kelünk? - Teszem fel egyszerű és minden bizonnyal balga kérdésemet is. Nem tudom egyként kezelni Yue róka alakját vele magával, még akkor sem, ha előttem mutatta be tehetségét. Azt mondta, hogy egy nimfa és egy démon gyermeke, így félig ez félig meg az. De nem zöld, ahogyan a lány az Álomországban és nem csúnya, ahogyan egy démont leírtak az emberek. És nem gonosz!
De legfőképp nem értem, hogy miért róka! Mi köze van egy rókának a növényekhez vagy a démonokhoz?
Nem fér a fejembe. Így nem is tudom mondani, hogy " te". Csak az fér ki a számon, hogy "a róka". És ezzel nem is folytatnám a gondolat foszlányt, mert Yue megy tovább... a cicára vetődnek szemeim és őszinte hálával szorítom az arcomhoz.
- Akkor őt, neked köszönhetem. - Fordulok Yue felé. Majd a cica, mint egy varázsütésre, mocorogni kezdett, én meg elengedtem. Közben eldöntetett az is, hogy kimegyünk a... mi is? o.O Kimegyünk valahova. Azaz Yue megy és én követem. Ez jó lesz. Tekintve hogy nem tudom mire mondtam igent. ><
De Yuenak tetszhet az ötlet és ha neki tetszik, akkor nekem is. ^^ Átlépve a küszöböt, szorosan a nyomunkban a kis cicával, én meg Yue után szökellve megtorpanok a "saláta" mellett.
- Jó lesz. - Bólintottam, hiszen közben hegyeztem a fülem a feltett kérdésre várva, végül, ahogy Yue az étellel kezdett el foglalatoskodni megadtam magamnak az engedélyt, hogy a saláta felé forduljak.
Megkaptam az engedélyt arra, hogy megkóstoljam, szóval...
Félénken magam elé húzom, majd kiveszek egy levelet és letépek a széléről egy emberséges, de nem túl nagy darabot. A számba veszem, elnyammogok rajta, s amikor beakad a fogamba alig bírom türtőztetni magam, hogy ne nyúljak bele a számba kézzel. A kis gigszer, nah meg a semmilyen íz kis savanyú felhanggal el is vette a kedvem ettől a zöld növénytől. Belehelyeztem óvatosan a megtépázott levelet a táljába majd arrébb is toltam az egészet. Messze tőlem. o.o
Úgy téve, mintha semmi se történt volna ~ mikor nem is, egy saláta maradék van a fogaim közt, és titokban a nyelvemmel próbálom kipiszkálni >< ~ vidáman indultam el a kijelölt hely felé. A veranda újfent. Leültünk, és egy egész tányér tojást kaptam.
- Húúúú *.* Ez ez, olyan sok. >< Köszönöm. - Hüledeztem, de azért éhes voltam így bele is kezdtem. Először a krumpliba haraptam bele, mert Yue is így csinálta.
Sőt. Ugyanúgy szúrtam a villára egy darabot ahogy ő és előbb az egyik majd a másik felét haraptam le, aztán jött a következő. A harmadiknál pedig belekóstoltam a tojásba. A negyediknél újabb krumplit szúrtam a villára és előbb megnézegettem, hogy úgy döntsek, belemártogatom a tojásba és úgy eszem meg. ^^
- Finom x3 - Jelentettem ki két rágás között, pont mielőtt elkezdődött volna a beszámoló. A végén letettem a villát és elgondolkozva piszkálgattam egy krumplit. Valójában már közben is egyre lassabban ettem és azon agyaltam, hogy ez miben jelenik meg nálam. - Édes... keserű... eltűnik... - Morzsolgattam a szavakat, majd mintha világosság gyúlt volna bennem, az előttem ülőre emeltem azokat a nagy vörös íriszeimet. - Én félek, hogy eltűnsz mellőlem! Akkor ez szeretet? - De ez a felismerés nem járt boldogsággal. Magam elé meredtem. - De nekem nincs jogom arra, hogy szeresselek, mert bántottalak. ... - Pedig olyan jó lett volna. Milyen kár.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Csüt. Dec. 04, 2014 12:35 pm

Öröm nézni, ahogy falatozik és a boldog ívet az sem csorbíthatja meg, hogy látványosan soknak tartja. Egyen csak, így lesz nagy és erős! Mintha csak édesanyám szelíd dorgálását vélném gondolataim között felhangzani. A meglepettségnek most nem osztottak szerepet, nem úgy, mint korábban. A róka, sokak szájából hallottam már, hogy e ként neveznek meg, de tőle hallani egészen más volt. Inkább kacagtam volna, de nem tettem, mert nem szándékoztam mellé magyarázatcsomagot kötni, hogy hangcsáim ne keltsenek benne rossz érzéseket. De most! Miért is tagadnám le, hogy a zavar arcpirító érzése is megkörnyékez dicsérete hallatán. Ezek szerint még sem vagyok csapnivaló szakács, vagy csak ő akarna a kedvemben járni? E kérdés elhalványul, elnyomja valami más, aminek megválaszolása nagyobb teher és gond, mint azt sokan hiszik.
Az egyszerű lelkek a szeretet igazi művelői, számukra szükségtelen okot keríteni, tudják és tesznek érte, ami csak erejükből kitelik, de ha kell azon felül is tesznek. Az olyan töprengve gondolkodók, mint én, már nem látják olyan tisztán az önzetlen, meg nem fontolt tettek értékét. Azt hiszem ezt sajnálom, de démon vagyok, talán természetem egyik lényege, hogy nem érzem és ezért érteni próbálom, de véremben reményként keveredik a tisztaság is. Ettől vagyok meggondolatlan, makacsságot is felülmúló ragaszkodással akaró. Miért kerestem őt ilyen kitartóan? Miért törtem össze a megszokottság érzéséből font aranyketrecét? …
És nincs válasz… Olyan semmiképpen, amit akárcsak próbaképpen szavakba lehetne önteni. Hiányzott, önzetlen kedvessége, tapogatózva kutakodó vágya fogott talán meg és nem eresztve szította fel bennem a szabadnak akarom őt látni szörnyeteget. Jól tettem? Az idő dönti majd el, most csak nézhetem és talán kezébe adhatom a különböző utakat megvilágító mécsest, de ha eljön majd az az idő, nem mutathatom meg, hogy melyik útra szeretném ha rálépne.
Elrévedt tekintetem a puhán ránk telepedő csendben. Pillanatok, vagy percek teltek el. Nem érdekelt igazán, azokba az élettől csillogó, hatalmas vérszín szemekbe néztem, látszott bennük, hogy valamit megértett és valamiben még bizonytalan. Szavai nyomán csak bólintani mertem, mert mint mondottam, sokféleképpen lehet szeretni és még magam sem vagyok benne biztos, hogy Shagu szeret, vagy csak ragaszkodik. Vékony a határvonal, s olykor a kettő egyé is válik, de eredetüktől kezdve különböznek. Nem mondom ki és ezért nem lehet bizonytalanság íze a szavaknak, ugyan akkor elfogadom igaznak a választ magában hordó kérdést.
- Shagu. – hangom szelíd, de kiérezni belőle a fedést. Íriszeim haragos színt öltöttek, tudom, mondhatni érzem, ezért lágyítom meg tekintetem. – A szeretet sohasem volt és nem is lesz jog kérdése. Szóval és tettel ugyan megtilthatják, hogy szeress, de ez belülről fakad, a lényed része, akkor is, ha valaki el akarja fedni, venni azt tőled. – csendes szelídséggel szövöm szavaim egymás után, de közben előre hajolok, hogy lehetőségem legyen megérinteni Shagu mellkasát, szíve felett alig egy ujjnyival. Így jelölve meg a helyet, ahol lelke nagy része rejtőzik, ahol élete minden mozzanata bevésődött. Lassan visszahúzom kezem, hogy az általa okozott sebre fektessem.
- Ezt megérdemeltem. – mosolyodom el bűnbánóan. – Zuhatagvárosban kellett volna hagynom téged, vagy nem engedni, hogy visszamenj abba a fogadóba. – lesütöm szemem egy pillanatra. – Túlságosan engedelmes voltam… Rettentően féltem azok közé lépni, akiket utoljára gyerekként láttam, de most érett felnőttek, kérdésekkel, elvárásokkal… és féltem attól is, hogy újra a pólusaimban érezzek mindenkit, aki abban a városban él. Ez az igazi oka annak, hogy visszavágytam ide és ezért te fizetted meg az árat. Ezért, semmi okod, hogy bűnösnek, vagy bánatosnak érezd magad e miatt. – félve néztem újra a szemeibe, hiszen önkéntelenül megválasztottam most-ra az időpontját annak, amikor tisztavizet öntünk a pohárba. Lehunyom szemem, remélve, hogy ha nem is most, de valamikor, amikor megérti az egész helyzetet, akkor meg tud majd nekem bocsájtani.
Cica-Róka barátság Smile:

Hehe, tudom, hogy Shagu pont fekete és nem fehér, de legalább Yue sem vörös róka, de attól még aranyosak együtt. Smile


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Pént. Dec. 05, 2014 11:32 pm

Megfordult vele a világ. Yue valamit a kezébe helyezett, mikor így válaszolt rá. Pedig még csak nem is várt választ. Nem tudta, hogy önkénytelenül is behúzta abba a bizonyos gödörbe társát. Felkeltette a sajnálatát... nem gondolt erre. Arra gondolt, hogy "milyen kár". Lemondott róla. Habár, nem egészen. Nem végleg, csak egy időre. Ha Yue másképp dönt, akkor Shagu talán... talán előhozakodik azzal az ötletével, hogy "később", majd ha már meggyógyult a sebe, akkor talán, talán megpróbálhatja... hogy mit is, azt nem igazán értette. Hiszen nem tudja, hogy mi az a szeretet. Csak azok a szavak lebegtek benne, amit Yue adott, útmutatóul. Nem mert a saját érzéseire hagyatkozni. Ezek az összetört, különféle érzések annyira többfélék voltak, hogy azt hitte, szét fogják feszíteni, mint egy érett almát, amit ketté tépnek, ha hallgat rájuk. Megpróbálta elnyomni magában. Részben azért, mert nem akart hinni nekik, részben pedig, mert "tiltott" volt. Egy bestiának nem adatott meg az a kiváltság, hogy másokról bármiféle ítéletet, akár jót akár rosszat megfogalmazzon. Még gondolatban se.
Azonban ami ezután következett egy őszinteségi rohamban végződik majd. Amennyire nem volt tudatában annak, hogy mit tett Yueval Shagu, úgy talán a vörös hajú sem tudhatta, hogy mit fog kihozni a bestia fiúból. Shagu felállt.
Aztán, Shagu leült. Eltátotta enyhén a száját, majd becsukta. Hápogott, látszott rajta, hogy elképedt, nem jut levegőhöz és egyszerűen el sem tudja dönteni mit tegyen. De ül. Beszélni fog, még pedig hosszan, kimerítően. Ez egy vihar kezdete lenne? ....
Keservesen elhúzta a szája szélét, mint aki emlékezik.
Valóban. Azokra a napokra, miután elváltak. Olyan békés volt. Egyáltalán nem vetítette előre, hogy milyen szörnyűségek fognak még következni. Azt hitte, hogy révbe ért.... azt hitte, hogy van két emberi lény, aki nem utálja.
De tévedett. Ezt hitte. Ebben kellett hinnie, mert.... mit hihetett volna mást? Miért hagyta el Ryen? Miért nem jött érte Yue?
Vörösen, egy cseppnyi éllel a hangjában nyitotta ki végül a száját.
- Ugyanezt mondta az új gazdám.... - A vörös hajat nézte, nem a szemeit. Nem az arcát. A hajához könnyebb volt beszélni. Ám ködös tekintetén keresztül mégis bele kellett nézni a zöld lélektükrökbe. - .... a-azt mondta, hogy elhagytál! - Vádló volt a hangja, s ezt észre is véve megijedt. Mit tegyen most? Ám egy kicsiny hang azt súgta, hogy folytassa. Adja ki mind. Talán meg is kéne mutatnia a hátát.... megmondani mindent! Hogy ő tette! - De én nem hittem neki! Vártalak! Azt hittem, hogy ... - Könnyek gyűltek a szemeibe, elfátyolosítva. - ,értem jössz! Aztán, hogy valami rosszat tettem. Nem tudtam mit csináljak... De te is! - Nem tudott tovább a fiúra nézni. Már azt sem tudta, hogy miért beszél még. Ilyet ő még sosem tett. Hiszen Yue a megmentője. Miért vádolja hát? De az indulatai egyfelé irányultak. Ki akarta mondani. - Elhagytál! Ahogy anya is! - A lábainak mondta, hangosan, már már kiabálva. - Ő... ő pedig azt mondta, hogy szeret engem! De aztán bántott! Sokat... úgy féltem! Mindig azt hittem, hogy az a pillanat lesz a vég! - Egyre csak gyűlt benne a harag, s közben újra feljebb emelte a fejét, hogy a tányérján állapodjon meg a tekintete. - És amikor megunta, magához húzott és - elcsuklott a hangja. Arca rángásaiból is egyértelmű lehetett, hogy gondolatban újra átéli, amit mond. - Én nekem miért nem lehet senkim? Ő ... - Ekkor, a kérdésnél viszont egyenesen Yue szemébe mélyesztette a sajátját. - ... Ő azt mondta, hogy sosem hagy el. És még ha hazudott is, ha, ha bántott is, de ott volt! És elhitette velem, hogy nem lesz semmi baj! Hogy, majd " megszokom" mindig, mindig ezt mondta. Mindig.... - Azonban ha eddig benne is volt a vörös íriszekben, mostanra elpárolgott a düh. Csak a csalódottság maradt. Elrévedt. Az a sok miden, ami úgy összegződött végül, hogy "mindig" egyként él előtte most. Gyűlölte. Hogy ilyen az élete, hogy nem lehet normális, és azt hogy nem tud segíteni magán. Nem ért semmihez. Nem képes felállni, és azt tenni amit tennie kell....
- Miért most? Miért én? Amikor megláttalak, nem akartam, hogy ott légy. Épp kezdtem elfogadni, és és ... - hol az asztalra, hol az előtte ülőre emelte szemeit. - ... haragudtam rád. Meg akartalak ölni. El akartad venni tőlem az életem... - Ahogy kimondta, mintha benne is realizálódott volna a tény. Ő nem csak megsebezte a másik fiút, hanem egyenesen Yue életére tőrt.
Lesújtva, lehorgasztott fejjel ült a helyén tovább, s csupán pár szót fűzött az előbbiekhez, kis szünet után.
- Nem érdemlem meg amit mondtál.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Kedd Dec. 09, 2014 5:42 pm

Tudtad, hogy amit szíved legmélyén az idők végezetéig szerettél volna elódázni. Azt kapod most, őszintén, csiszolatlan’. Tudtam. Ajkamba haraptam, kicsit és finoman, hogy véletlenül se tűnjön fel, de fájjon annyira, hogy figyelmeztessen. Most a nevem, Csend. Hallgatnom kell, akár moccanatlanul is. Kezem még is csendes zsibbadásnak adja magát, hagyom hát, had hulljon ölembe, hogy ott összekulcsolva ujjaimat, lekössem tehetetlenségemet. Félek. Attól, aminek átszakítottam gátját. Félek, ha most megmozdulok és ölelésembe vonom, a biztonság csalfa ígéretét elhintve, vajon megnyílik e újra, őszintén és nem válok e pont olyanná, mint az alja fajzat. Szép szavakkal, elsuttogott ígéretekkel, de még is az akaratom szerint idomítva. Nem és nem! Hát, hallgatok. Nyílt tekintettel, nem fürkészve, de fogadva minden pillantását, lelkembe vésve minden rezzenését, elnyomva a biztató mosolyt.
Tényleg ilyen vagy? A szükség láttán, a biztonságos távolból, némán hagyod, hogy a szitkok elérjenek? Hogy pengévé válva sebet hasítsanak, amire nem ismered a gyógyírt? Ilyen vagyok. Talán sokaknál jobban érezve a környezet rezdüléseit, félve tőle, saját páncélt húzva, hogy ne bánthassanak és végül még is mindig én hagyom, hogy megsebezzenek. Lassan mozdulok meg, a fáradság nem illant csak úgy el tagjaimból, egyetlen lépés elég, hogy a földön álljak, alig neszt ütve a nehéznek tűnő csendben. Mennyit szenvedett, mennyit tűrt. Megértem, de összemérni még csak meg sem próbálom életünket. Számára a vég nélküli küzdelem és megalkuvások árán jutott valami, amit a szeretet álarca mögött egy szörnyeteg nyújtott és mit sem enyhít ez saját tettem súlyán. Mit ér a dühöm? A bosszúért kiáltó gyilkos gondolat? A múlt matériája érinthetetlen, nem változik, de fogva tartó rémképei még megszelídülhetnek, akarattal, kitartással és idővel. Még kell két lépés, hogy elé érjek, nem vagyok magabiztos, de őszinteségemnek nem lehet megkérdője. Alig mosollyal, talán félszegen emelem rá tekintetem, még nem mertem eldönteni megérinthetem e. Hányan tehették, akarata, engedélye nélkül belegondolni is iszonyú, ezért is várok, de gondolatok sürgetnek és a szavaknak már nem tudok gátat szabni.
- Te egy nagyon kedves lélek vagy. – csendes szó, régen csaltam elő ennyire bensőséges szólamokat, nem illik ehhez a külsőhöz, de így vagy úgy. Legyek róka, ezüstszínű úr, vagy vad vörös sárkánytanonc, min ugyan azt a lelket rejtik. Szót követel magának az a mentséget kereső akarat is, ami kimondatná, hogy kerestem és kutattam utána, de legmerészebb álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy olyan helyre rejtette őt a sors. Erről hallgatok, talán egyszer, talán mástól megtudja, de ennek nem most van itt az ideje.
- Örülök, hogy mindezt elmondtad. Annak, hogy el merted mondani. – lehunyom szemem, hiszen mennyi szörnyűséges nyomort rejtegethet magában, de csak lassan, az ő tempójában. – Bátor vagy és erős, már csak azt kell megtanulnod, hogy a reményt sose veszítsd el.…- hangos, panaszos károgás töri meg mondandómat, a holló szavai lesújtóak és vérforralóak egyszerre. Szárnytollainak selymes vége eléri arcomat és szertekergeti vörös szálaimat, amik lassan, semmit sem elsietve telepszenek vissza közel korábbi helyükhöz. Megadóan hajtom le fejem egy mély sóhajjal párba kötve, mert a vörös szemű madár még mindig nem fogta be a csőrét. Sőt, most még szárnyait is emelgeti, mint egy gesztikulálva a mondanivalóház.
- Ő itt Goro, roppant kellemet és nyers alak. – muszáj volt ez közbeszúrnom, annak reményében, hogy a bemutatott elhallgat. Nem akartam, nem akartam, hogy Shagu bármilyen kapcsolatba kerüljön ezzel a túlvilági lénnyel, mert túl sokat beszél és szándékosan nem válogatja meg a kikotyogott titkokat. -.. Ó hallgass már el! – förmedek a madárra, érdekes éle van a hangomnak, de inkább tekintetem árulkodik arról, hogy a következő szónak szó szerint ereje lesz. – Kérlek! – toldottam meg, meglepően engedékeny kérleléssel. Valóban lehetett benne, vagy bennem, rajtam valami, mert Goro fogta magát és elrepült.
- Tudod, ő… ott az Oázisban azt mondta hagyjalak ott, mert a szabadságra szomjazó szárnyaidat magad tépted le, de igazából, még nem tudod, hogyan bontsd ki. Most pedig, lesz időd, hogy megtaláld magad. Ne siess, jól lesz lassan is és én igyekszem mindenben segíteni. – ennyi elég, úgy érzem most ennyi elég. Lepillantok, a reggeli-ebéd maradéka minden bizonnyal kihűlt már. Felpillantok, a macskák többsége jól érzi magát a magasban.
- Van kedved megnézni a látképet?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Csüt. Dec. 11, 2014 11:39 pm

Egyszer már felálltam meglepődöttségemben és utána vissza is ültem és elmondtam valami olyasmit, amihez nem volt jogom. Nem szabadott volna, nem is volt igaz, csak a saját indulataim. Olyan érzések, amiket magam is meg akarok tagadni. Nem tartoznak hozzám, de minduntalan visszatérnek és szenvedek tőlük. Az, hogy kimondtam, megkönnyebbülést hozott, de egyúttal egy másik félelmet is. Mihez fog szólni Yue? Megvet majd? Meggondolja magát? Visszavisz, vagy csak kidob? Nem panaszkodhatnék, mégis úgy éreztem, hogy ha ezt akarná, akkor mind a tíz körmömmel ragaszkodnék hozzá, és kérném őt. Mire is? Hogy bocsásson meg? Groteszkül hangzik, de igen. Arra kérném, amire nincs épp eszű lélek, hogy megtenné. Mégis kérném rá. Úgy érzem hogy mellette élhetek még.
Tudom, hogy egy az Oázishoz hasonló helyen is el tudnék vegetálni, és még bele is nyugodnék. Megtalálnám a magam kis célját. Egy okot arra, hogy miért ne kössem fel magam. Én ilyen alkalmazkodó típus vagyok, mégis mégis utálnám magam ha most a hülyeségeim miatt erre kényszerülnék. Nem szerettem az Oázist. Még ha Sylan gazdám ténykedéseivel kettős érzéseim is vannak. olyan mintha egy barátot veszítettem volna el. Ez van bennem. Nem tudom megmásítani. Ám a barátom nem ő volt.
Maga mondta. Nem is egyszer. Barátjának nevezett... engem! De nem tettem érte semmit!
Felállt és hozzám lépett lassan. Én tágra nyílt pupillával meredtem rá. Ő lenézett rám, de nem ért hozzám, az arcáról pontosan kiolvasható volt a szándék. Meglepődtem. A szavai gombócokká nőttek a torkomban. Még a holló belépője sem vitte el a tekintetem őróla!
Bántottam, eltaszítottam, haragudtam rá, üvöltöztem vele, és végül az életére törtem, mindezt megspékelve azzal, hogy nyíltan ki is nyilvánítottam erre ő azt mondja, hogy bátor vagyok?
Nevetnem kellene, de nem tudok.
Talán rájöttem valamire. Fájni kezdett ott bent a mellkasomban a szívem. Nem is igazán az volt. Az a pont fájt, amit megérintett előzőleg.
A lelkem fájt. Nyomta halandó kalickáját.
Ez lenne az igazi szeretet?

Nem is tudom mit akartam jobban. Odalépni hozzá miután felálltam és úgy istenesen kisírni magam a vállain, vagy visszakuporodni az ágyba és egyedül emészteni meg ezt a végtelen türelmet amit felém tanúsít. Nem tudtam hová tenni.
Ő tényleg nem ember....
Talán ez volt az első, ami eszembe jutott.
Az emberek nem ilyenek.
Ehelyett lenyeltem a könnyeimet, és felállva ültömből bólintottam. - Az nagyszerű lenne. -


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szomb. Dec. 13, 2014 3:55 pm

- Akkor menjünk! – nyújtom felé hívón a kezemet és engedem, hogy szélesebbé váljon mosolyom. Megfogom kezét, ha felém nyújtja, bár már áll és nem kell őt felsegíteni, de meg akarom mutatni az egyszerű érintések jelentőségét. Így ujjam egy kicsivel erősebben fonódnak kezére, szó nélkül felkínált védelem, nem egy testőr szótlan, gyilkos tekintettel fürkésző, „mert ez a dolgom” címkével ellátott személyként. Nem kötelesség, noha talán annak tűnhet, pedig ez egy érzés. Bátorítás, nyugtatás. Vonakodva szánom rá magam, hogy elengedjem és végül csak akkor teszem meg, mikor már leértünk a lépcsőkön és kénytelenek voltunk megtorpanni a hordó előtt. Hiába vagyok démon a mászáshoz még nekem is szükségem van a kezemre.
- Reggel fedeztem fel és egy jó ideig morfondíroztam azon, hogy miért lehet viszonylag könnyen feljutni a tetőre. A tolvajok szeretik az ilyen könnyű helyzeteket, de aztán rájöttem. – meséltem, végig sem gondolva, hogy a mielőbb milyen mély gondolatokat osztottunk meg egymással. Annak fényében, ez most több mint jelentéktelen. Még is fojtatom. – Noa elég idős asszonyságnak tűnik, majd megismered, szerintem meg is szereted. – kicsit komolyabbá válik az arcom, de a mosoly nem hajlandó csak úgy eltűnni, úgy döntött marad és kész. – Ő olyan ember, aki mindenkit egyenrangúként kezel. Rólam is tudja, hogy démon vagyok. – bólintok is egyet, mint egy erősítve a kimondottak igazságtartalmán. Majd némi nekikészülődéssel felléptem a hordóra és onnan a ládákból kirakott lépcsőre, egyáltalán nem volt nehéz feljutni és ahol véget értek a ládák, ott a cserepekre erősítve egy elfektetett létra segítette tovább a haladást, egészen a gerincig. A kémény mellett álltam meg és visszapillantva vártam Shagu megérkezését, hogy aztán helyet foglalva adózhassunk a tájnak is.
Nem kellene messze kalandoznom, de aki menekül a gondolatai elől, az úgy is elbukik. Nincs menekvés, vagy búvóhely, ami elégséges menedéket nyújthatna saját magunk ellen. A kék ég ugyan az, az zöldellő mezők akár otthon, a víz csobogása viszont csak hasonló, éppen csak suttog, sejteni, hogy egy folyó rohan egy másik felé. Követem az ezüstös kéken csillogó szalagot, míg egy domb el nem nyeli vonalát, de attól a tudat megmaradt, hogy mögötte fut a széles folyó, amely elkalauzolja a vándort a városig.
- Arra van a város. – mutatok jobb fel, érzem a hangomban bujkáló tétovázást. – Talán a dombról látszik is a láthatáron a Fellegváros néhány ékessége, alig néhány órányira van. – mesélésnek tűnik, de rá kell jönnöm szándékosan fogtam bele. Miért mondom ezt el? Miért most? Szólnak a tanácstalan gondolataim, de már körvonalazódik a sejtés is. Még van némi elvarrnivaló szál, még meg kell tudnia néhány dolgot. de biztos, hogy pont most?
- Arra pedig a… mmm… Keleti bércek .. nem vagyok benne biztos, mögöttünk pedig nagyjából az a táj, amit Mezőföldként emlegetnek. Eddig csak kétszer voltam arra, egyszer véletlenül, de egy nagyon jó baráttal találkoztam… - akaratlanul is elkomorodom és a féltők várakozó tekintetével nézek el arra. Igen, még én bennem is meg van az a buta és felelőtlen elvárás, hogy azt hittem, pont elkapom alakját, ahogy kilép a fák közül, de persze, ez nem történt meg. Csalódottan, de még is inkább szomorúan néztem a házikó előtt felduzzasztott elsimuló víztükörre. Maluqa azt mondta ne keressem és a ma reggeli álmom, irtóztam a gondolattól, hogy talán elköszönt, örökre. Felnevetek, váratlanul, öröm nélkül, aggodalommal.
- Karel biztos hasznos dolgokat tudna tanítani neked, ő egy alakváltó bestia. Elég zárkózottnak tűnik, de hatalmas szíve van…


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Pént. Dec. 19, 2014 10:24 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]
Megbabonázva indultam el. A kezét néztem. Ráfonódott az enyémre és immár a "kezünk" volt. Olyan érzés volt, mintha összenőttünk volna. Persze tudtam, hogy nem nőttünk össze, csak épp éreztem a keze melegét, és egy picit a lüktetést is, ami a szívétől áradt szét az egész testén belül. Nem mertem gondolni semmire. Kiürítettem az elmém, úgy ahogy akkor szoktam, mikor nem szabad saját véleményt formálnom. Jobb ha nem is teszem, és akkor nem is látszik rajtam semmi. Most azonban más motivált. Tudtam, hogy amik előjönnének, azok az eddigi életem foszlányai lennének. Vádolnának, vagy épp olyan dolgokra buzdítanának, amik jelentésében nem vagyok biztos. Annyian mondtak nekem annyi félét egy-egy fogalomról. Létről, halálról, megadásról, alárendeltségről, mindenről. Sylan gazdám szerint ő szeret engem és nekem is nem hogy szabad de kötelességem őt szeretnem, és én így is próbáltam érezni. Egészen idáig meg voltam győződve róla, hogy azt is teszem és úgy is érzek. A régi gazdám pedig azt mondta nekem, hogy bestia nem jogosult semmiféle érzelemre. Nem hogy kinyilvánítására, de még átélésére sem, csakis parancsra!
Yue pedig... ő egyszerűen csak összezavart. Őt bántottam is. Semelyik gazdámat nem tudtam volna, de Yuet igen, és ez bosszantott. Nem fordítva kellene lennie? Szégyelltem magam. Nem azt kaptam, ami jogos lett volna. Ha belegondolok, sosem. Amikor azt hittem, mindent megtettem annak érdekében hogy ha nem is megdicsérjenek, de ne bántsanak, akkor kikaptam, és most, mikor én voltam bűnös, megvigasztaltak. Hogyan fogadhatnám én ezt el? Nem tudom. Azt hiszem bele fogok törni. Elsüllyedek a súlya alatt. Mégsem történt meg. Csak haladtam előre. Beleütköztünk egy rakás hordóba a ház szélén. Yue szólt, én pedig bánatos macska szemeimet rá emeltem. Ő felment, én követtem. Mindvégig az járt a fejemben, hogy eltörök. El fog törni bennem valami... és még ennek ellenére is kívántam. Azt akartam, hogy Yue folytassa. Maradjon velem és csinálja azt amit eddig, bármit is tett. Nem voltam érdemes rá.
Nehéz volt csak úgy, minden kiérdemeltség nélkül elfogadni. Ő nem kérdezte meg, hogy átadhatja e a segítségét, a törődését nekem, hanem megtette minden szó nélkül. Nem mondta, hogy mit tegyek vagy mit ne, ő tett értem valamit! Megszabadított régi életemtől és úgy kívántam a közelségét, mint egy szomjúhozó. Ha mellette maradok, normális lehetek!
Felérve pedig, ezekkel a gondolatokkal telve pillantottam meg a festői tájat. A város, a mezők, a hegy teteje, buja zöld erdeje. Látni akartam! Ott akartam lenni!
Hirtelen nehéz lett a mellkasom, a levegővel pedig meg kellett küzdenem. Lekuporodtam guggolásba a ház tetején, egy szót sem szólva, s halkan, óvatosan iszogatva a levegőt.
Mesés.
A tájat néztem. Megbabonázva bámultam előrefelé, míg átkulcsoltam karommal a lábamat, átölelve magam. Tudtam, hogy Yue ott van mellettem, noha nem láttam. Ez pedig megnyugtatott. Biztonságot adott a jelenléte. Mégis, mit mondhatnék neki? Hogy mostantól le se akarok szállni róla? Hogy ezek után az árnyéka akarok lenni? Mert így is volt.
De egyre kevésbé féltem attól, hogy nemet mondana. Ám nem mondtam neki ilyesmit. Valami más terelte el a figyelmem.
A belső hangok, melyeknek akkor adtam lehetőséget akaratlanul, mikor Yuéról gondolkoztam el.

Ez sosem lesz a tiéd.
Büdös rabszolga.
Te csak egy söpredék vagy!
Nem érdemled meg!
Nem vagy te semmi!
Ne kerülj a szemem elé!
Még megemlegeted!
Meghalsz, bestia! Megöllek!
Dögölj meg!

Egy pillanatra a megrohamozó emlékképek elleptek és reménytelennek láttam a sok vágyálmot, amit az előbb elképzeltem, de aztán Yue felé fordítottam a fejem.
- Yue! - Nehezen vettem a levegőt, mégsem voltam rosszul. Sápadt voltam, igen, ám a szemeim forrtak. Szomjaztam. Nyeltem egyet. - Én látni... látni szeretném a hegyet. És a völgyet is odalent, és a folyót is, amit hallunk, de... - egy pillanatra elhallgattam, s most felerősítve doboltak a vádló szavak a fülemben. - gyenge vagyok. - kinyitottam pillanatnyira lecsukott szempillám. - Erős szeretnék lenni, hogy megtehessem. - Halkan beszéltem, egy leheletnyi küszködéssel a hangomban. - De ha megpróbálom, akkor.. akkor...- elbambultam. - ... akkor ellentmondok mindannak, amiben eddig éltem! Nem tudom mit tegyek. Yue, mi az, hogy "piszkos rabszolga"? - Ezt hallottam legtöbbször nekem címezve. - Mi vagyok én? - suttogtam. Ugyanezt kérdezte tőlem Ryen gazdám is.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szer. Dec. 31, 2014 5:34 pm

Elmosódik a kép. A sötét, szinte feketének tűnő barna törzsek színe egybefolyik a lombok zöld, de még is enyhén színesedő leveleivel. Hirtelen válik az egész vakítóan fehér, fullasztó tömeggé, részlet egy elmémben megragadt kép, ahogy a színtelen világban egyetlen egy aranyló szempár néz velem szembe. Mit kéne kiolvasnom a tiszta pillantásból? Mit? Hiába kérdezem és hiába mozdulok utána, elfordul és a fehér világ elnyeli az utolsó színfoltot is amibe belekapaszkodhattam volna.
Nevem ránt vissza, nem mozdultam, de ujjaim görcsösen martak egymásba. Talán a maréknyi tudatosság ösztönözte tagjaimat e képen, hogy mozdulatlan maradjak, hogy senkinek fel se tűnhessen az elrévedés. Megborzongom, egy pillanatnál többet nem adhatok magamnak arra, hogy megnyugodjak. Sebtében hantolom el a rettegést szító gondolataimat, egy jó barát képét fakítva meg ezzel, akár órákra is. Shagura emelem tekintetem, szelíd érdeklődéssel figyelve nekikészülődését és aztán szavait, miknek nyomán először elmosolyodom, de aztán még sem válik teljes értékűvé ez a görbe. A hangja remegése, olyan intőjel volt, amit nem hagyhattam figyelmen kívül. Hiába örültem a vágynak, amit a táj pusztán a látványával keltett benne, mert meglehet, hogy már sejtettem mi motoszkál tekervényeiben és az igazi mondanivaló, ami fojtogatja, még hátra van.
- Bajnak érzed? – színtelen hangon kérdeztem vissza. Egy pillanatra a szemem is lesütöttem, ahogy a cserepekre tettem kezem, hogy megtámaszkodhassam. – Szerinted rossz, ha látni szeretnéd a hegyeket és a folyót? Ne válaszolj! Ezt neked kell eldöntened. Ahogy azt is, hogy továbbra is elégedett leszel azzal, hogy mások szavának engedelmeskedsz e és továbbra is a félelmeid rabja leszel, vagy megragadod két kézzel mind azt, amit akarsz és bármilyen gyötrelmes is, nem hagyod, hogy eltántorítsanak a célodtól. – kiérzem hangomból a beletörődöttséget. Olyan különböző és még is olyan hasonló a kettőnk sorsa, de amit vele a kényszer nyomása által tettek meg, én azt mind önként vállaltam. Váratlanul él, hogy a szégyen érzete ébred fel bennem. Elfutottam, még egy kis szabadságra vágytam, mielőtt újra felveszem egy egész város gondjainak terhét. Bánom, hogy meghátráltam, de nem eléggé, hogy a lelkiismeret furdalás maga alá gyűrjön.
- Mit jelent a „piszkos rabszolga”? – lesütött szemeimet felnyitom, hogy felkeresve tükreit, egyenesen belenézve folytathassam. – Azt hiszem pont ugyan azt, mint a „mocskos félvér”. Büszkeségükben sértett, valamilyen vélt vagy valós ok szítottam félelemtől rettegők kedvelt szitokszava, amivel megbélyegeznek másokat. Láttam olyan félvéreket, akik beleőrültek mások utálatába, gonosszá lettek és saját fájdalmuk miatt másokat kínoztak és olyanokat is, akik beleroppantak mindebbe és inkább egy sarokban reszkettek. Mind választottak, én is. Ahelyett, hogy keseregtem volna és harcoltam volna azért, hogy elfogadjanak, csak éltem, büszkén. – emlék ízűek szavaim, saját tapasztalatot és némi tanulságot hordoznak. Lassan fordulok, újra az erdő békés képére fordítva figyelmem, hogy lecsituljanak indulatos gondolataim. Bár nem számítana, de nem akarom őt megriasztani.
- Az apám egy mocskod korcsnak tart. Megölte az édesanyámat és sokáig abban a hitben élt, hogy az elkövetett hibáját is kijavította. Kétszer tört az életemre és ha most szembekerülnénk, habozás nélkül megpróbálna megölni. Gyűlölöm őt és tudom, hogy én sem viseltetnék másképpen irányába. De tudod, az ő utálata megerősített, megtanultam, hogy nem kell mást tennem, mint igyekezni, hogy jól érezzem magam azok között, akik körbevesznek. – visszanézek rá. Nem érzem a fullasztó indulatot, ami mindig elönt, amikor nemzőm szóba kerül, most azonban inkább egyfajta felszínes nyugalom telepedett rám. Elképzelhetetlen, hogy ez a megbocsájtásom első jele lenne.
- A kérdésedre a választ neked kell megkeresni, tőlem, vagy bárki mástól azt fogod hallani, amit rólad megtudott, vagy amilyennek látni szeretne. – komoly dolog, de az én keresés problematikája nehéz éveket felőle boncolgatásra vár és ennek íze hangomban is érződik. – Csak tanács, egy rabságot nem ismerő lélektől. Ragad meg az alkalmat és használd ki az időt, hogy áthágd mindazon szabályokat, amik fogva tartanak. Nehezebb lesz, de könnyebben el tudod dönteni mihez akarsz kezdeni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 6 oldal 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.