Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Remetelak

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szer. Ápr. 22, 2015 10:55 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]

Tátott szájjal néztem végig az általam befolyásolhatatlannak minősített helyzetet. Úgy folyt le a szemem előtt, mint egy film. Szinte már kívülről szemlélve az egészet. Közbe meg nem felejtettem el bamba képpel meredni előre. A nagy bestia kimenni készült, ~ mert annak kellett lennie az egyértelműen macska fülei láttán ~ és én személy szerint megnyugodni látszottam. Nem volt kedvemre a jelenléte. Olyan érzést támasztott bennem, mint aki akarna valamit tőlem, én pedig nem adhatok neki semmit. Valahogy úgy voltam vele, hogy nem is igen akarok, ami elég furcsa gondolat volt tőlem, tekintve eddigi életemet. A teljes megadás, alázat, odaszánás jellemezett, de ez az idegen férfi, aki lehozta a fáról a cica barátomat, egyszerűen egy újfajta ellenszenvemet élvezhette. Még nem tudom hogyan nyilvánulhat ez meg, de talán majd idővel. És hogy miért? Sejtelmem sem volt, bár éreztem, hogy köze van ehhez Yuenek. Nem akartam, hogy Yue vele foglalkozzon.
Rám nézett. Hosszú, sötétbarna haja volt, talán egy kis vöröses árnyalattal, de mindenképpen sötét, és ez félelmetesnek mutatta. Nagy volt, már-már elérhetetlennek tűnt. Mégis dacosan bólintottam szavai nyomán, mikor a felgyógyulásomra tett megjegyzést. A néni azonban előbb mondta ki amit én szerettem volna, ~ már tudom a nevét ~ bár ha jobban belegondolok, én nem mondtam volna ki hangosan, ha megkínoz sem.
Végül csak ketten maradtunk, azaz hárman. Yue, a cica és én. Noé néni és a különös idegen mögött pedig becsukódott az ajtó. Egy mélyről jövő sóhaj jelezte, hogy eddig bizony bent tartottam a levegőt. Aztán rámosolyogtam azzal a lázas arccal, amit jelenleg birtokoltam, de olyan őszintén, hogy abban a pillanatban nem éreztem, hogy beteg lennék.
Megvártam, hogy leüljön, másodjára is, és csillogó tekintetekkel figyeltem rá.
- Igen. - Helyeseltem szinte rögtön rá. A cica fészkelődni kezdett. Csak akkor vettem észre, hogy egész eddig a kezemben szorongattam és egy jó ideje nem simogattam már. Gyorsan megsimiztem, mire megnyugodott kissé, de már elunta magát és inkább kinyújtóztatta a végtagjait a lábaimnál. - Nem szeretem azt a magas férfit. Ijesztő. - Jelentettem ki akkurátusan Yuenek. Azért is mertem, mert először is ő volt Yue, meg látszott is, hogy ő sem zárta a szívébe a furcsa macskabestiát. Talán nekem éreznem kéne valamit iránta, hiszen fajtársak lennénk vagy mi, de ez egyszerűen nem tudott elérni.
A levesre kellett vinnem tekintetem, hiszen arra terelődött a szó. Nem igazán kívántam, még ha Noé néni annyira magasztalta, akkor sem.
Helyette inkább a salátára vándoroltak a vörös íriszek. - Kaphatok egy kicsit? - Kérdeztem rá félénken, hátha alapon. Annak ellenére is vonzott a zöld, hogy első kóstolásra nem ízlett. - Majd utána eszem meg a levest. - És csak mosolyogtam. Ezen a napon már ki tudja hanyadjára, de messze jobban esett ilyen fáradtan is, mint eddig bármikor! Ki akartam élvezni.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Hétf. Ápr. 27, 2015 7:34 pm

- Igen, egy kicsit talán tényleg az a határozottságával… - hirtelen hallgatok el. Váratlan volt a felfedezés, aminek nyomán sok régebbi dolgot Shaguval kapcsolatban szinte varázsütésre értettem meg. Az én szavaim, amit mondtam neki, pont olyanok lehettek, mint nekem az, amit az a bestia mondott. Valami különös előrelátás, érthetetlen és ismeretlen helyről szerzet tudás. Valóban ijesztő és egyben zavaró is, de nekem meg van azaz előnyöm, hogy nem nehezedik rám át nem szeghető szabályokként a másoknak való megfelelés kényszere.
- A salátából? – lepődök meg és talán kicsit hosszabb ideig látszik arcomon a meglepettség alkotta ráncok kicsiny halmaza. – Végül is, ha megkívántad. – vonom meg végül a vállamat inkább somolyogva, mint mosolyogva, mert hát azért csak emlékszem arra milyen képet vágott múltkor a zöld kóstolásakor. Felkeltem és a salátáért mentem, önkéntelenül is az orrom elé emeltem a gondosan összekészített étket és nagy mosollyal, kicsit közelebb húzódva Shaguhoz foglaltam helyet az ágyán, ismét. – Noé nem csinálta annyira savanyúra, ha megillatolod, akkor kicsit édeskésebb az illata. – tartom elé egy kicsit, de innen közelebbről valahogy pirosabbnak tűnik az orcája mint volt és hanyagolva a salátát, amit az ölembe helyezek biztonságba, a kezemet a homlokára simítom. Elégedetlenkedve ráncolom össze a homlokomat, majd a szekrényre pillantok, a tál még ott van, de víz az már nem sok van benne.
- Nem teszel nekem. – közlöm, ám ezt nyílt aggodalommal teszem. – Egy kicsit talán feljebb ment a lázad. Egyél ebből egy keveset, de nincs fölösleges mocorgás. – nyomom a kezébe a tálat, a kismacskának is megcirógatom a kobakját és mi tagadás hálásan hízelkedve dörgölődzne, de feladattal kell ellátnom. Tudom, hogy inkább csak érzi, mint érti a kérést, de az állatok sokkal okosabbak, mint az bármely értelemmel bíró lény gondolná.. – Te pedig vigyázz rá, hogy jól viselkedjen! – kacsintok cinkossággal a kis állatra, hogy utána biztatóan Shagura nézhessek. – Hozok friss vizet. – ezzel nekilendülök a dolognak megragadva a kancsót és a kis tálat is, meg még a borogatásnak használt rongyok többségét is felmarkolom. Ha nem állít meg, hát ezzel a felszerelkezéssel vetem be magam a konyhába, ahol mellesleg hangos sikereket érek el. Gyorsan halkuló, félig kimondott szitkozódások közepette inkább egy intéssel szedem össze a szilánkokat, minthogy nagy munka árán késszel szedegetném össze. Így, de talán a baleset nélkül is jó tíz percbe is bele tellett, míg visszaértem a kis szobácskába, tekintetem Shaguról rögtön az ajtóra tévedt, az csukva volt és az anyó sem ért még vissza.
- Na, jobban ízlett a saláta? – érdeklődtem, ahogy gondosan, ügyelve, hogy semmit ne törjek el, lepakolok a szekrénykére. Ez úttal viszont állva maradok és kutakodva fürkészem a kis beteget. – A levesből le fog férni egy kevés? Vagy inkább később és most pihennél egy kicsit?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Hétf. Ápr. 27, 2015 9:28 pm

Nekem is eszembe jutott ám a salátás dolog azon az ominózus első napon, rögtön azután, hogy láttam Yue értetlenségét, de valahogy mégis elképzeltem már, hogy én bizony megízlelem egy életem egy halálom. Kaptam is, ám előtte egy gyors lázmérésnek lettem az alanya. Bágyadtan hagytam magam, meg jól is esett. Ez a fajta törődés teljesen új volt számomra. Még mindig. És ezekben a pillanatokban fürdőztem benne. Mi lesz ha túl sok lesz? El fogom bírni egyáltalán ezt a sok kedvességet?
Közben Yuenak új ötlete támadt és felállt. Én csendben követtem tágra meredt, hatalmas tekintetemmel. Csak némán bólintottam elsőre.
Aztán beleszaglásztam a tálkába, persze hogy mi az illem itt fogalmam sem volt, nah meg amúgy se volt a birtokomban. Én csak a bestia illemet ismertem, a "fogd be a szád és tedd azt amit mondanak"-ot. De itt ez teljesen érvényét kezdte veszíteni.
- Megkóstolom, jó? - Lelkesen és egy kis izgatottsággal emeltem ki egy közepes darab zöldet, majd egy nem túl nagy harapással eltüntettem egy részét. Aztán lassan letéptem és megfontoltan ízlelgetve rágcsáltam meg. - Tényleg édesebb - nyam nyam - Jó, ninc fölöslehesz mocorgász ....
Csámcsogtam az ajtón kifelé igyekező fiúnak, majd egy újabb salátát vettem magamhoz.
A kis cicus közben nyafizva dörgölődzött hozzám. Hát neki nem kellett a saláta, pedig az orra alá is dugtam egyet. Aztán kivettem magamnak is még egy darabot. Csöndben majszolgattam, mikor egyszer csak valami hangos csörömpöléssel ért földet a konyha felől. Felálljak? Vajon ez fölösleges mocorgás, vagy nem? Nem voltam képes eldönteni egyből, s míg gondolkoztam, abbahagytam a rágást, csakhogy a füleim egyike oldalra, a másika meg fölfelé meredjen. Az ajtót néztem félrebillentett fejjel.
Yue hangja szűrődött be a szobába, ahogy valakinek a valakijét szidja. Talán van valaki bent? Be kéne mennem? De azt mondta, hogy ne mocorogjak. Nem! Megígértem Yuenak, és ő erős. Bizony! Bólintottam, és letéptem egy újabb saláta darabkát.
Mikorra bejött úgy tűnt, hogy újra egyedül van. Mivel mosolygott, nem látszott rajta, hogy mérges lenne, inkább nem hoztam fel a témát, azonban a kis salátás tálban már alig maradt valami. Odaadtam Yuenak a megfogyatkozott ebédjét.
- Hátö, igen. - Bűnbánóan lestem felfelé rá. Megettem a kajáját! - Nem ööö, álmos vagyok. ... Megettem az ebéded. - Böktem ki végül. Nem tudtam magamban tartani tovább, meg amúgy is láthatta. Hogy lehettem ilyen alávaló?

Nagyjából a harmadik reggelt köszönthettem ebben a szobácskában azóta. Már ültünk ki Yueval a kertbe, végül is nem volt olyan mérges, mint hittem. A cica is mellettem volt, és bár a leveshez akkor elsőre nem nyúltam, azóta jó pár bögrével leparancsolt Noé néni. Muszáj volt meginnom, mert megfenyegetett azzal, hogy nem engedi be Yuet addig amíg el nem fogy. Pedig az elején egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Ő meg mindig megkérdezte utána, hogy " úgy'e nem vónt az olan szörnyűs, nöm de? " Dehogynem! Bár utólag újragondolva, egész jól esett a forrósága. A mai nap, mondjuk úgy, kora reggel viszont, elképzeltem valamit. Az a magas macskaférfi is bejárt egyszer kétszer hozzám, pont olyankor, amikor nem volt mellettem Yue. Nem tetszett, hogy kérdezget rólam, és még ha általánosnak mondható dolgok is voltak, csak szűkszavúan feleltem rá. Én meg vissza nem kérdezek az biztos. Egész végig ideges voltam, ami meg is látszott a farkam puha csapkodásából. De egyszer megkérdezte, hogy hol növesztettem meg a hajam, amire persze nem válaszoltam, de eszembe jutott. Valahogy egyszerre megutáltam a hajamat emiatt. Utána már nem voltam képes elviselni a hosszú tincsek vállamra hulló érzetét. Így hát, amikor már végleg a határaimon voltam eldöntöttem, hogy hiába van hajnal, én bemegyek Noé nénihez.
Az illata alapján gyorsan meg is találtam, voltaképpen csak két szobával volt arrébb. Épp aludt. Picit megmozgattam és közben szólongattam.
- Noé, Noé néni. Én vagyok az, Shagu. Van egy ollója?
- Hüm, mi dóga ögy cicának avva?
Nem vagyok cica.
- Hát a hajam.
- Mited? Ehhj a fiókombó vödd ki, oszt eridj, még estö van ehhöz!
- Köszönöm!
Picit meghajoltam felé, aztán kivettem az ollót abból a szekrényből amerre mutatott.
Egy pillanatra megtorpantam és visszafordultam az öreganyóhoz.
- Használhatom?
De már horkolt. Nincs más választásom. Egyenesen a fürdőbe készülődtem, emlékeim szerint volt ott egy nagyobb darab tükör kiállítva.
Le fogom vágni a hajam! Le is ültem kényelmesen a tükör elé. Még elég korán volt, nem vártam senkire sem. Megcsattogtattam az ollót vidáman, és összefogtam a hajam, hogy egy nagy nyisszantással megszabaduljak a nagyjától! \o/


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Kedd Ápr. 28, 2015 6:30 pm

Nehezen nyílnak fel pillám, fáradt vagyok, de most még az aranybarna fény is jól esik, bár bágyadt, túl kicsi a gyertya és túl nagy a tér, amit világossággal kell megtöltenie. Lustán pillantok az ablakra, o igen, nem ártana behajtani az ablaktáblákat, de az, hogy nem ártana nem elég sürgető, hogy megmozduljak. Inkább a plafonra szegezem tekintetem, a gerendák semmi újat nem mutatna, de nem ezért unom el hamar a látványukat. Összerezzenve húzom össze magam és ahogy elmúlik az inger, fájdalmas ábrázatommal nézek tükörképet. Lusta, még is sietségtől gyors mozdulattal zavarom össze a sima víz tükrét, majd szórakozottan indítok hullámokat. A víz kamillától és vasfűtől illatos vize megelevenedett, az illanó olajok esszenciája szinte olyan erős lett, hogy zsibbadni éreztem a homlokom. Ezt a játékot is felfüggesztettem, engedelmeskedve egy már régóta hívogató vágynak. Alámerültem, élvezve a súlytalanság előnyeit és még is, mint egy korhadt, már teljesen átázott fa, a hosszúkás dézsa aljára süllyedtem.
Jó volt látni, ott lenni, amikor hosszú fekvés után Shagu végre otthagyhatta az ágyat, élénk volt, beszédes és figyelmes mindenre, kicsit olyan, mint legelső találkozásunk után, ott, a fogadó hátsó kertjében. Kaan kitartása érdekes módon nem azt hozta magával, mint amire elsőre gondoltam volna. Eltűnt az érzés, ami a vérére szomjazott, mintha megbékéltem volna még mindig zavaró közelségével. Értelmes és őszinte szavakat válthattam vele, de, Noé és ő még mindig titkolnak valamit és az én oldalamat igazán fúrja az a valami. Megremegett a víztükör, fel sem figyeltem volna rá, ha én okozom ezt, de ismerős a gyorsan elhaló parányi fodor. A padló öreg, ez a ház legidősebb része és így érzékeny, még az én lépteimet is megérzi, pont így. Felnyitottam szemeimet, vállalva, hogy a vízben áztatott gyógynövények marják majd egy kicsit. A fény is megingott, egy pillanatra elfogott a rémület, hogy talán Kaan jár megint tilosban, bár megígérte, hogy többet nem tesz olyat. Kiemeltem kezemet a vízből, hogy megkapaszkodhassam a dézsa szélében és így könnyebben üljek fel. Talán csak Noé…
Ez a gondolat akkor porladt semmivé, amikor megpillantottam a tükör előtt Shagut. Megdermedtem, hogy véletlenül se ijesszem meg, még az ajkamba is haraptam, hogy véletlenül se szólaljak meg. Hogy csobogott a víz mikor kiemelkedem belőle? Ugyan úgy jelentéktelen volt, mint a tény, hogy a gondosan takargatott, cseppet sem szép látványt nyújtó „üszkös” fonalak is látszódnak. Arra vártam, hogy miként mozdítja azt az átkozott ollót. Rossz volt arra gondolni, hogy a vidám pillanatok után is, még mindig a halálon gondolkodik. Ujjaim szinte roppanásig feszülnek a fa kád káváján.

//ejh, így kell a semmiről írni XD de azért izgi a várakozás, hajat vág e az olló?//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Kedd Ápr. 28, 2015 10:30 pm

Beléptem a meleg fürdőszobába melyet vastagon borított mindenfelől a vastag hajópalló. Már beszívta sok helyütt a vizet de még mindig arra volt használatos a helyiség, amiért épült, hiszen értett a munkájához a ház tervezője. Egy pillanatra elmorfondíroztam azon, hogy vajon ki lehetett ez a személy és miért csinálta meg ezt a helyet ilyen nagyra, ha csak egyetlen ember él benne most. Több szoba, külön egy nagy fürdő, nagy konyha ebédlővel, első és hátsó kert virágoknak, meg gyógynövényeknek, illetve egy nagy szántóföld mögötte. Még tyúkól is volt. Szinte nesz nélkül léptem be, s noha a gondolataim csapongtak össze-vissza attól függően hogy mi ragadta meg a figyelmem, céltudatosan mentem előre a tervem végrehajtása felé. Levettem az ingemet, amit haladtamban összehajtogattam és magam mellé tettem annak a kis kosárkának a szélére, ahol a fürdő törülközők voltak. Óvatosan, mintha muszáj lenne, a legkisebb zajjal járó úton húztam a tükör elé a széket, melyen végül helyet is foglaltam. Egy darabig a saját tükörképemet bámultam, aztán felemelve az ollót, két vidám csattogtatás után a nyakamhoz közelítettem. Másik kezemben mintegy lófarokként összefogva raboskodott a hajam nagyobb része. Nem volt elég egy, két három nyisszantás is kellett, hogy a kezemben is maradjon.
Ugyanis egy pillanatra sem jutott eszembe a halál gondolata. Az volt a fejemben, hogy megszabadulok a csiklandozó érzést keltő dologtól. Épp hogy valami újat akartam kipróbálni és ez megvidámított. Kíváncsivá tett a jövő iránt az a pár nap, amit betegségemkor Yue mellett töltöttem, és biztos voltam benne, hogy még nagyon sok időt tölthetek vele. Nem tudtam volna másképpen elképzelni, vagy inkább elviselni. Bele se mertem gondolni a mi lenne ha kezdetű mondatba. Túl fájdalmas lett volna és túl szép volt a mostani helyzet.
Így még ha vészesen is közel volt a torkomhoz az éles szerszám, az nem ízlelhette meg a húst és a vért. Be kellett érnie a haj elszarusodott hámrétegével. Ez jutott neki. A haj pedig, noha tudtam, hogy össze fogom söpörni, hiszen ki is készítettem magamnak jó előre a söprűt, elengedve, kihullt a kezemből le a földre. Egy pár ráragadt a csupasz hátamra. Tulajdonképpen aki látta volna láthatta volna azt a három mély sebet, amit elfelejteni készülök. Egy-egy a jobb vállam felől egészen a gerincemig húzódik el ferdén, egy pedig egy sokkal meredekebb szögben, ellentétes irányban a nyakamtól, a másik kettővel ellentétben szinte átszelte a hátamat. Korbácsütések nyomai. Az a három, ami utoljára ért azon a napon.
Majd megcsapta az orromat egy ismerős illat és hátrafordultam.
- Yu-yUe? - Tágra meredt pupillákkal és egy hátulról mondhatni vállig érő, de elölről még hosszan maradt felemás frizurával bámultam rá. Mikor és hogyan? És mi az a nyakán? Az ollóval hadonászva remegtem a felé böködve a levegőben. - Mi - mi mi mi van a nyakaddal?


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Pént. Május 01, 2015 4:57 pm

Átérezni véltem a pillangók érzését, amikor az édes fény hívogatásának engedelmeskedve táncolnak az életüket sem sajnálva a csábító fényességtől. Én hasonlóképpen tettem, csak az olló fém pengéit figyeltem, egyre vegyesebb érzésekkel. Vártam a pillanatot, hogy hűvös masszaként akaratomnak engedelmeskedve cseppekben hulljon a földre, már nem okozva senki bántódását. De, újra fellobbanni éreztem azt a mély undorral vegyes megbántottságot, ami akkor öntött el, amikor megláttam a csuklóin ejtett sebet. Egy pillanat elég volt, hogy feléljem az évek alatt igen hatalmassá duzzasztott hidegvér tetemes részét, mikor képes voltam megállni, hogy cselekedjek. Megdöbbenve és nem csak így, hanem hitetlenül néztem, ahogy az éles kések, sercegve elnyisszantják a sötét szálakat. Ennyi? Tényleg csak ennyi? Le akarta vágni a haját. Csak végtelen óceán hatalmával felérő megkönnyebbülés végett nem fakadtam kacajra, pedig nagyon jól esett volna, csak úgy nevetni, levetkőzve ezzel a felgyülemlett frusztráltságot. Igazán jó módja lehetett volna…
A nevem hallatán sem sikerül felfogni, hogy már nem a sebektől tarkított hátát lesem mélasággal, érezve a keserű gyűlöletté érő gombócot. Annak az átokverte, sárga szemű szörnyetegnek kivételes szerencséje volt, hogy akkor nem vettem és utána sem szembesültem a szeretetének nyomaival. Most a halál lenne az egyetlen dolog, amire teljes szívéből és lelkéből vágyna. Ezért a gondolatért eshet meg, hogy a szorításom a kád peremén egy pillanatnyi enyhülés után újra roppantmód feszessé válik.
- A korai ó..ora.. – dadogva hallgatok el, enyhén lejjebb ereszkedve, hogy minél kevesebb látszódjék belőlem. – A nyakammal? – mintha nem tudnám mi van vele, de valamiért cseppet sem akaródzik hajlandóság éledni bennem, hogy bevalljam az igazságot. Enyhén elfordulva, hogy Shagu véletlenül se láthasson többet, megtapogatom az érintett terület mindkét oldalát, persze, ahol a méreg már elterjedt, ha nem figyelnék rá, akkor is érezném a hűvösebb és érdesebb felületet. Valami másba is belebotlanak ujjaim, ázott tincseim közé bizony egy szél kamilla akadt, rossz érzés fogott el, de diadalittasan mutattam fel a talált „gazt”.
- Ez? Kamilla, nagyon jót tesz és szeretem az illatát, van belőle egy kevés a vízben. De! – rászegeztem a pillantásomat. – Az előbb a szívbajt hoztad rám! Miért nem szóltál, hogy le szeretnéd vágni, segítettünk volna, vagy úgy érezted, egyedül kell megtenned? – érezhette, hogy nem bánom, de azt is, hogy tényleg megijesztett. Az pedig már csak mellékes, hogy közben eligazítottam a vörös tincseket, méghozzá sebzett vállam elé és legalább annyira lecsúsztam, helyezkedtem, hogy ne fedezze fel a többit.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Pént. Május 01, 2015 5:46 pm

Igen a nyakaddal. valami nagyon nem stimmel ám vele! Akartam volna mondani, de jobban érdekelt a válasza, így ilyen félbehagyott hajkoronával bambultam rá ijedten de egyben nagyon is figyelmesen. És ő beszélt is. Pont eleget ahhoz, hogy átgördítse egy bravúrosnak is mondható váltással a témát rám. A hajamra! Hát a vállával meg mi is van tulajdonképpen? Kamilla? Egy kamilla? Tényleg egy kamilla? Mi az a kamilla? Az a virág?
Én meg persze elsőre őrá válaszoltam mint egy jó kisfiú. Egyszerűen reflexből tettem. Ránéztem az ollóra, majd elpirulva fordultam felé.
- Nem szabadott volna? Hirtelen ötlet volt. - Egy kisebb szünet után gyorsan hozzátettem az előzményeit is, hogy tisztább képet kapjon. - Az a magas férfi, a Kaan hívta fel a figyelmem rá, én meg azóta egy kicsit kényelmetlenül érzem magam. - Úgy kezdtem beszédbe, mintha minden rendben lenne. Filozofiuksan merengtem el a kérdésén. Azon az inkább állítómondatként feltett kérdésén. Valóban olyan dolog volt ez, amit magam kellett megtennem? - Tudod, nos öhm, hogy is mondjam... a hosszú haj azt hiszem arra a helyre emlékeztet. - Nem tudtam hogy mondjam ki. Az Oázisra, tudod Yue ahol egy csomó ideig egyedül voltam és szörnyűségeket kellett nevetve megcsinálnom, mert a "vendégek" így érezték jól magukat. És tudod, én élveztem is, minden erőmmel azon voltam! - Egy kicsit úgy érzem, hogy megszabadultam valamitől. - Egy ábrándos mosollyal figyeltem a lehullott hajtincseket, bár koránt sem nézett ki a hajam normálisan.
Aztán észbe kaptam...
- De várjunk csak! - Gyors vagyok. Mindig is tudtam, mások is mondták már, hogy ha akarok, meglepően könnyeden tudok valaki elé kerülni. Most is szinte pillanatok alatt néztem szembe Yuevel. - A nyakadról nem mondtál semmit! - Megérintettem, félrevonva a haját, de csak fájdalmasan eltorzul hús és bőr látványa tárult elém. Ez nem egészséges. Visszahőköltem.
Azt akartam kérdezni, hogy fáj e. Az nem zavart, hogy leheletnyi közelségben vagyunk egymástól, meg Yue egy forró kádban ücsörög teljesen meztelenül. Ugyan már láttam elég férfi testet! Az zavart, amit látnom kellett. Ez mégis milyen ördögi komédia? Ugye csak egy vicc?
- Ezt... én tettem? - Ez nem igazságos.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Pént. Május 01, 2015 6:57 pm

Csak gondolatban engedek meg magamnak egy megnyugvó sóhajt, mert Shagu válaszol. Nem tudatosan alapoztam engedelmes jellemére, mert szó mi szó, egyszerűen rögtönöztem, tudva azt, hogy mit akarok eltitkolni és sejtve, hogy mivel lehetne fordítani a helyzeten. Azért csak fújok egyet, hogy gondtalan mosollyal feleljek zavarféle rezdüléseire és hogy rögvest meg is nyugtassam, ehhez azonban nem érzem elégnek ezt a hírtelen jött görbét.
- De! Persze, hogy, hiszen …Csak megleptél, nem gondoltam volna, hogy ilyen korán, bár.. a váratlan döntések olykor érdekes időpontokban jönnek. – gondolkodás nélkül, sebtében szedegettem össze a szavakat és csak reméltem, hogy többé-kevésbé érthető formában állnak össze kimondva. Bár, utólag már késő lenne bármin is változtatni. Szerencsémre legyen mondva, Shagu is közlékenyebb és egy pillanatig össze is vonom a szemöldökömet, Kaan, ha meg is barátkoztam valamennyire jelenlétével, akkor is egy furcsa és rejtélyes figura számomra. Nem tetszik, hogy ilyen utalást tett Shagunak, legközelebb majd az én loboncomat szólja meg, de keresztet vethet arra, hogy egy szálat is levágjak belőle. Az enyém! Önző gondolataimból a következő mondat zavart fel, elszégyellve magam szegtem le a fejemet, aztán gyerekesnek érezve ezt a viselkedést egy mélyebb bólintás képébe igyekeztem bújtatni ezt a tettemet. Csak árnyékokat láttam átsuhanni a vörös íriszen, megfogalmazni sem tudom, lehet nem is merem, hogy milyen gondolatok kergetik egymást buksijában.
- Ha így érezted jónak, természetes, hogy megteszed. – helyeseltem megértően, aztán észbe kaptam. - Oh, ha szeretnéd egymagadban befejezni, akkor én ki is mehetek, tulaj… - magamat is sikerült meglepni, ahogy elhallgattam, pedig igyekeztem megragadni a távozás lehetőségét. De a tekintete, ha el is terelődött a figyelme, az most újra górcső alá vett, mi több, villám gyorsaságával tüntette el Shaguval a közöttünk terpeszkedő, ez egyszer jótékony távolságot. Megrettentem, ez lenne rá a jó szó és bár a közelsége nem zavart, még is nyertem egy leheletnyi távolságot kettőnk között.
- Annak…- érintése szinte elvágta a hangomat. Nem szabad engednem! Ez volt a leghangosabb minden gondolat között, de mereven, mint egy grabancánál megfogott kismacska, tűrtem, hogy odébb tolja tincseimet és lásson minden elfedni kívánt borzalmat. Keze helyét a sajátom váltotta fel, hogy legalább egy részét ne kelljen tovább néznie ennek a sötét gyökérszerű borzalomnak. Éreztem, hogy meg kéne előznöm, de nem voltam elég gyors.
- Nem! Shagu, ezt nem te tetted. – határozottan ejtettem ki a szavakat, felkeresve és lehetőség szerint egyenesen a szemébe nézve. Ezt nem tettem eddig, míg megpróbáltam elmismásolni a dolgot. – Nem a te hibád, ez csak a sors… fintora. .. – nem találtam jobb megfogalmazást rá. Nem akartam kimászni a dézsából, pedig inkább lettem volna máshol, érdekes mi? Lassan a kád falának dőltem, a kezemet még mindig nem vettem el, ami nem volt kellemes, de közel sem volt annyira rossz, mint az egész nap viselt kötések. – Elfertőződött, de már dolgozunk az ügyön. Nem akartam róla szólni, mert nem akartam, hogy magad okold és fölöslegesen aggódj. – megpróbáltam mosolyogni, de nem tudom, hogy sikerült e.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Pént. Május 01, 2015 8:31 pm

Mit kellene tennem? Az suhant át az elmémen, hogy nincs mit. Nem tudok mit tenni! Ez pedig megőrjített. Miért van ez? Miért vagyok ilyen tehetetlen? Az én hibám? Igen! Minden az én hibám! És akkor?
Mi lesz akkor, ha az én hibám? Mit kell tennem? Sosem mondták meg, hogy mit csináljak!
Mi lenne a helyes?
Megkérdeztem. Az a kifejezés ami válasza nyomán kiült az arcomra, nem lehetett volna ennél kifejezőbb. Nem hittem el, persze, még mit nem? Még ha nem is, akkor is gondot okozok neki. Ha ennyire súlyos a helyzete, én meg még bántottam is, és biztosan sokat kivett belőle, hogy meg kellett mentenie. Talán pont amiatt volt ez a ... sors-fintora dolog. Közvetve biztosan hunyó vagyok. Bár kitartottam az elképzelésem mellett, nem éreztem úgy, hogy elé is kell tárnom. Azzal sem tudtam mihez kezdeni, hogy nem kell semmit sem csinálnom. Egyáltalán tényleg ezt kívánja? Mi vagyok én tulajdonképpen?
Ezt kérdezte Ryen gazdám is... aztán elhagyott. Hirtelen megdobbant a szívem. Egy csomó ideig Yue sem volt mellettem, és még ha el is fogadom, hogy keresett de nem talált ~ mert ezt el kell fogadnom ~ akkor sem jó a mostani helyzet. Így el fogom veszíteni őt! Talán ezúttal örökre!
Még ha minden az én hibám is, akkor sem tudom már semmisé tenni nem de? Akkor hát mit kell csinálnom? Tennem kell valamit. Ez biztos. Változtatni a helyzeten. Igen!
Bár nem tudom hogyan és merre, de ez szinte biztos. Most ár világos előttem. Ha ez így megy tovább, talán ha nem is hal meg egyikünk, soha többé nem fogjuk látni egymást.
Fel akarnék nőni hozzá? Olyan akarnék lenni mint ő? Nem hiszem.
Nagy levegőt vettem és közben felegyenesedtem. Lassan, látszott rajtam, hogy legbelül viaskodom.
Azt hiszem arról lenne szó, hogy elegem van abból, ami a mostani életemet jellemzi. Nem feltétlen az egyes elemeivel, hanem úgy általánosságban.
Tulajdonképpen nem tudnék mondani konkrétumokat.
A kiszolgáltatottság lenne?
Pedig el tudok élni úgy is, ahogy eddig, teljesen alá rendelve magamat másnak. Nem okozna problémát.
Az, hogy Yue szenved?
Talán ez van a legközelebb az igazsághoz, mégis. Valamiért nem érzem azt, hogy ez egyedül lenne az akarat gyökere.
Inkább az a tény, hogy miattam szenvedjen. Azt semmiképp nem tudom elfogadni.
Komolyan néztem rá, talán ennyi elszántsággal még nem néztem élő személyre, mint most a megmentőmre. Igen. Így tekintettem rá, és most már tudom is.
Ha ő nincs, talán sok sebtől kímél meg, mégis hálás voltam neki. Bemutatott egy új világnak, ahol akár még dönthetek is. Nem tudom, hogy ez a világ a pusztulásomat fogja e hozni, azonban már nem irtóztam tőle annyira, mint eddig.
Már nem akartam mindenáron élni.
Már az volt a szemem előtt, hogy valahogyan éljek.
És ez a valahogyannak a megtalálása egyre izgalmasabb feladattá vált a szememben.
- Akkor engedd meg hogy segítsek! - Váratlan éllel szólaltam meg. Még magam is meglepődtem a határozott hangnemen. Érdekes módon, mégsem bántam meg. A pillanatanyi meghökkenést visszaszorította a vágy, hogy megértetsem magam vele.
- Eddig te segítettél nekem, én is akarok adni valamit. - Rá néztem. Nagy, élénken szikrázó vörös szemekkel, de ekkor egy pillanatra lesütöttem a tekintetem. - Talán az elején még ügyetlen leszek, és sokszor fogok hibázni, de ha! Ha mellettem vagy, képes leszek újrapróbálni! - Egyre inkább beleéltem magam. Elképzeltem ahogyan újabb és újabb módokon tudom "visszafizetni a kölcsönt" - Azt mondtad, hogy még sokáig együtt maradunk, szeretnék hasznos lenni! És, és ez nem valami gazda-szolga dolog! ... remélem. - Elbizonytalanodtam, ám úgy éreztem, hogy jól beszélek. Közben tettem pár lépést a kád háta mögé. Nem tudatosan, s bár így Yue nem teljesen láthatott, hacsak nem állt fel közben, vagy fordult meg a kádban, én mondtam tovább. - Azazhogy szerintem nem, mert, tudod még nem döntöttem, hogy mit akarok. Hogy vissza akarok e menni a régi életembe, vagy , hát "szabad" lenni. Nem tudom mit takar ez, tudod, a szó jelentését értem, de a mögöttes tartalomról fogalmam sincs. Ezért voltam olyan nagy gondban. És még most sem tudom ha csak ez a kettő van, mit kéne választanom. Deh, valamit biztosan szeretnék, és az az, hogy olyan lehessek melletted, aki.... - Elvesztettem a fonalat. Habogtam össze-issza. Ezért is fogtam meg a dézsát, hogy egy kicsit lenyugtassam magam. Hogy is folytassam? - , aki adni is tud, nem csak elvenni. - Igen. Ezt akarom! - A mostani életem jóhiszeműen is csak egy rakás szerencsétlenség, deh, ez egy állapot nem de? Ha nincs kőbe vésve, megváltozhat! Nem tudom hogyan, de most elég csak a következő lépésen gondolkodnom, ugye? Azt hiszem többre nem is vagyok képes. - Felálltam újra, és megint elé kerültem. - Ezért vágtam le a hajam! Nem azért, hogy elszakadjak Sylan gazdámtól, hanem azért, hogy új életet kezdjek! Ez egy új kezdet nem de? - Észre sem vettem, hogy közben egyre közelebb kerültem az arcához, nem beszélve arról, hogy a lelkesedésem már már az egeket verte. Nem is tudtam, hogy képes vagyok valami iránt ilyen fokú kíváncsiságot kimutatni. Akartam. Talán még semmi mást nem akartam ennél jobban.
Mindezt azért, mert nem voltam képes elviselni, hogy körülöttem csak úgy megtörténnek a dolgok.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szomb. Május 02, 2015 11:48 am

//hüm-hüm ezt most nem lett olyan o/ de fogyaszd egészséggel //

Mint egy frissen fakadt forrás, olyan érzetét keltette bennem most Shagu. Nehéz, szörnyűséges küzdelmek árán törte magát a felszínre, majdnem eltemetve az utolsó méterek földhalma alatt, de végül még is áttörve a sziklakemény réteget és most utat keres. Merre rohanjon kristálytiszta, zabolázatlan, még is tétova vize. A tenger felé, mely ölelő és tárt karokkal várja, de édes vízér keserű sóval vegyíti ihatatlanná, vagy kószáljon a tájakon céltalan, dús legelőket, vad erdőket és szabadnak született vadakat táplálva. A magasztos gondolat sem elég ahhoz, hogy teljesen átadjam magam a helyzetnek, hogy kalandozzak. Némi hitetlenséggel figyelem az apró lépésekkel, új célja felé haladó alakot, aki ugyan az és még is, árnyalatokkal lett több. Szinte egy rossz álom foszlányainak riasztó képeként elevenedik meg az alig egy hete történtek, mert képtelenségnek tűnik, hogy ez a határozott ifjú valaha meg akart szabadulni a földi léte kínjától, de akkor miért szúr a gondolat, hogy hagynom kellet volna?
Bólintok csupán, nem tudom mit is kéne mondanom, vagy inkább nyomatékosabbnak érzem azt, hogy most hagynom kell, hogy mindenfajta mellékzörej, más akaratának szavai kibillentsék saját célkereséséből? Lassan követem mozgását, míg ín engedi utána fordulok, majd engedve, hogy eltűnjön mögöttem a távolban álló tükörre szegezem a pillantásom. Nem keresem szellemszerű képét a gyertya fényétől vibráló felületen, megbízom benne és a hangja pontosan elég, hogy kihalljam belőle az előretörő szándékot, a kicsiny megingásokat. Olyan egyszerű és bonyolult, valahogy teljesen természetes. Önkéntelenül fakadok mosolyra és mikor újra felbukkan mellettem büszkeségtől csillogó szemekkel nézek rá, nem merem kijelenteni, hogy felnőtt, de hatalmas lépést mert tenni a felé, hogy ne más bábja, hanem a saját ura legyen.
- De! – életerős lelkesedéssel, no meg egy minden bizonytalanságot elhessegetni kívánt bólintással válaszoltam. – Örülök, hogy így gondolkodsz, kimondhatatlanul. Néha, borzasztóan nehéz megszabadulni a múlttól, de ahogy kivettem a szavaidból, te nem megszabadulni akarsz tőle, hanem erőt merítve j életet kezdeni. Helyes és jó döntés. – kellemes az a szelídség, ami most formálja a hangomat. Nyoma sincs az aggodalomnak, hazudtam, mert igazából csak most kezdem érezni az igazi felelősséget a hallattak és az általam kimondottakét is. Meg kell gyógyulnom. Először a kád szélét markoló kezére pillantok, majd a lomhán, apró, békésen ringó fodrokat hordó víztükörre, melyek megsűrűsödnek, ahogy a kezemet,- amivel eddig a vállamat fogtam- a vízbe merítem.
- Még nem kell döntened, hogy melyik életet szeretnéd választani, de az, hogy önmagában adni szeretnél is rendkívüli, hiszen rengeteget veszítettél, mert elvették tőled. – elgondolkodva pillantottam rá. Egy kósza gondolat vezérelt, amink engedve, felé nyúltam, megszokott volt már a mozdulat, amivel igyekeztem kikutatni, hogy égeti e még szervezetét a láz. Most azonban, nem simultak homlokára az ujjaim, hanem homlokát pöcköltem meg egy kicsit. – Okos buksid van, használd sokat. – volt egy kis szemrehányás a hangomban. Ha előbb fedezi fel magában azokat az értékeket, amiknek most hangot adott nagy igyekezettel, akkor most csuklói érintetlenek, azt hiszem, már bánom, hogy meghagytam a hegeket. A kád széléhez húzódtam, átnyúlva felette felmarkoltam a kikészített lepedőt, hiába a puha törölköző, annyira megszoktam a Kamélia egyszerű öltözetét, hogy hiányzik a könnyen magamra teríthető kelme. Némi tétovasággal és zavarral küzdve igyekeztem kimászni a dézsából és elrejteni a méreg és az elmulasztott étkezéseknek köszönhetően a kelleténél véznább alakom. Sikerült, azt hiszem közel egy szempillantás gyorsaságával elbújnom a vászonlepel, hatalmas terjedelme alatt, szorosan összefogva, gondosan elrejtve mindenem. Talán túl gyorsan is, mert a világ megindult körülöttem, pedig egy lépést sem tettem. Még a szememet is behunytam, hogy csillapítsam a kellemetlen jelenséget. Először az tudatosult bennem, hogy fáj, amikor pedig kinyitottam a szemem a dézsa tövében üldögéltem, enyhén szólva megszeppenten néztem magam elé.
- Jó..jól vagyok. Csak hirtelen álltam fel. Gyakran megesik… mostanában. – magyarázkodtam, vagy inkább mentegetőztem, hiszen eldöntöttem, hogy nem hazudok neki és mit teszek, amióta itt vagyunk? Kíméletes hazugság, mi? Felé pillantottam, nem akarom, hogy aggódjon, de bizonyos dolgokat most még képtelen vagyok elmondani. – Nem fogom elutasítani a segítségedet …


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szomb. Május 02, 2015 1:36 pm

Hahh! Mit mondtam?
Ki mertem mondani, de hogyan, milyen indíttatásból? Istenek, mi lesz ezután?
És az lett végül, hogy Yue ~ amúgy szinte azonnal ~ helyeselt. Eddig hálát éreztem iránta. Olyasmibe vezetett be, ami még ha csak idegenkedést is váltott ki belőlem, valójában nagyon izgalmasnak ígérkezett. Tudom én is, hogy ahogyan eddig éltem, az nem irigylendő. Mi másért akartam volna meghalni igazából?
De az újabb szavai, nem csak megerősített az elhatározásomban, hanem zavarba is ejtettek. Nem megszabadulni akarok a múltamtól, hanem erőt merítve újat kezdeni? Igen, remélem, hogy így is van. Nem gondoltam ebbe bele ilyen módon, de ha így van, akkor azt csakis neked köszönhetem. Valójában vágyom, mindig is vágytam valamire, ami jobbá teszi az életemet. Amivel mássá lehet mint amilyen volt. Bár sokan voltak akik ígérkedtek, nem tudtam nekik hinni. Ryen gazdámban is reménykedtem, de benne sem tudtam megbízni,és végül el is hagyott. Nem tudom, hogy azért e, mert én nem voltam őszinte hozzá, vagy egyszerűen csak jól éreztem, hogy ne fűzzek túl sok reményt hozzá. Azért voltam Yueval szemben is szkeptikus. Biztosan tudom, hogy ez lehetett mögötte. Most viszont, úgy érzem, hogy ő az első akivel igazán tudok bízni egy jobb jövőben.
Nehezemre esett nem hangosan ujjongani, és végül abban töltöttem ki ezt az érzést, hogy lekuporodva a kád szélére a homlokomat fogva örömkönnyeket hullattam.
- Hogy lehet valaki ilyen kedves? -
Magamnak szipogtam, de talán túlságosan is hangosan. Nem bántam, őszinte akartam lenni hozzá. Mégis ez az egész olyan kényelmetlen volt számomra. Idegen tőlem. Én nem ilyen vagyok, nem de? Nem ilyen lennék? Sok sok éven keresztül nem voltam ilyen. És bemesélhetem magamnak, hogy csak azért, mert mást kényszerítettek rám, de mi van ha mégsem? Ha azért tehették meg végül is, mert olyan vagyok? Hiszen mások, akik nem voltak ilyenek, vállalták a szökést, vagy a halált is, míg én nem voltam ilyen. Én csak vártam és reménykedtem, és csak vártam, és hagytam magam mindenben. Sodródtam és tűrtem, és belenyugodtam. Pedig lett volna lehetőségem akár még egy szökési kísérletre is, de jobban féltem annál. Gyáva, gyenge és félős vagyok, ehh...
Yue mégis szeret engem! Törődik velem, mellettem van és biztat, pedig mit tettem én? Csak hátráltattam és fájdalmat okoztam neki. Szó szerint is, és azzal is, hogy nem fogadtam meg amit mondott nekem. És ezek ellenére is itt van, és értem aggódik pedig magáért kellene. Az életemet köszönhetem neki!
Ha magam miatt talán valóban azt érdemelném, amit tenni készültem bő egy hete, őmiatta nem tehetem meg, még ha nehéz is.
Hogy fogok én ezzel megbirkózni?
Azt mondtam, hogy ha Yue velem van, akkor menni fog, de olyan bizonytalan vagyok ebben....
A kis szenvedésem közepette ő felállt, magára öltötte a fürdőköpenyét és ... megszédült!
Lassan reagáltam. Egyből megakasztott a régi törvény.
Szabad ezt? Hozzá sem érhetsz!
De miért? Mérges voltam, amiért ilyen sután álltam meg fölötte. Miért szólnak ezek a hangok bele?
Pedig már eldöntöttem...
Ő azonban beszédbe fogott kíméletesen, "mintha semmi sem történt volna". Persze, hiszen tudtam is, hogy nem fog menni elsőre, mégis átélni, hogy tényleg nem megy, sokkal kiábrándítóbb, mint hittem.
Félénken, de minden mozdulatot előre eldöntve, egy kicsivel határozottabban tettem meg felé. Leguggoltam, hogy a vállamra karolhasson. Meg tudtam tenni, annak ellenére is, hogy egész végig ott duruzsolt a régi hangocska. Agresszívan, fölényeskedve, s persze nem tudtam ignorálni, de ellentmondtam neki.

Azt akartam mondani, hogy " Akkor had segítsek."
Ez azonban minden vágyam ellenére is túlmutatott rajtam. Helyette inkább az egyetlen megfelelő szó buggyant ki a számon, ami a hálámat jelezhette. - Köszönöm. - Tudtam mosolyogni. Megmentőm! - ha át akarsz karolni,... elbírlak! - Még bólintottam is, és nagyon reméltem, hogy akarja. Másképp nem tudtam volna megfogalmazni a kívánságomat. Segíteni szerettem volna és jelenleg ez volt a legtöbb amit adhattam. Egy kis részem sikítani akart, mert " ez nem megengedett!" azt üvöltözte belül, hogy "kotródjak", bár eközben megszületett egy újabb érzés is. A hálából nőhetett ki. A vágy, hogy tényleg a segítségemet tudja venni.

Ha egyszer döntök és végül a szolgalétet választom, akkor sem úgy, ahogy eddig. Akkor senki mást nem akarok majd szolgálni, csak őt.

De még nem döntöttem. Még nincs itt az ideje. - Yue, őszinte szeretnék lenni hozzád. Lehetek? - Ez volt a másik, amit meg akartam kérdezni tőle. Ha nem teszem meg, elpattan bennem valami. Ha kérdezés nélkül próbálom megtenni, nem menne. Muszáj volt.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Vas. Május 10, 2015 8:07 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudtam rá figyelni, megragadni a pillanatnyi tétovázását és érezni, hogy a múlt élesen húsba vágó parancsai még mindig mennyire megkötik. Nem lázadok, némán, az elmúlt napok eltitkolt, játszi könnyedséggel a sarokba tolt és jótékonyan elfeledett fáradságával, minden álszentség mögé újra vártam. Hogy jobb legyen. Hogy megmaradhasson az álarc, ami nem mutatja meg, mennyire nyomorúságos a helyzetem. Megint, vagy újra? Mintha a végzet kísértene és tenne minden alkalommal próbára, de arra már érdektelenséggel ügyel, hogy próbáit milyen elgyötört korcs testben, vagy jelemmel élem túl. Nem vagyok kedves. Inkább csak sejtem, hogy a gondosság késztetése alatt, ugyan azaz alattomos lény bújik meg, aki nem egy ízben csalt biztos halálba másokat, talán… ártatlanokat is, mert veszélyt hozhattak a városra. A város…Zuhatagváros hiánya most üres és még is hívogató vágyat kelt bennem, ha megtehetném, teli torokból kiáltanám: Haza akarok menni! És ott? Ott temérdek idegen arc nézne rám, elvárásokkal, talán az a maroknyi régi barát is felelet várna, hogy miért hagytam el őket. Miért is? Miért tettem meg, ha minden oda köt?
Ujjaim egészen fehérré válnak, ahogy az anyagot kis híján szakadásig szorítom, megborzongom, pedig nem fázom, nem érzem úgy, hogy hideg lenne. Kétségeim ugyan úgy a mélybe süllyednek, ahogy minden régóta mardosó gondolatom is és halvány mosollyal merülök el egy pillanatra vörös íriszeiben. A köszönöm szó meglepett, valahogy idegen volt ebben a helyzetben a jelenléte, de nem akartam szóvá tenni, kijavítania.
- Igen, az jó lenne. – egyezem bele, bár nem lelkesedve a dologért. Démon volnék, képesnek kéne lennem annyi erőt összegyűjteni, hogy akár a városig is elfussak és még csak meg se érezzem a távot, vagy a terep nyújtotta viszontagságokat. Csakhogy… - Nem biztos, hogy egyedül menne… - miért is? Csodálkozva a saját kiejtett szavaimon és a gondolatban feltett kérdésen kezdem el elrendezni a „fürdőköpenyeget”, hogy az ne akadályozzon a mozgásban. Óvatosan átkarolom a vállát, bizonytalanul és még is valamiféle, legszívesebben elfelejtett rutinnal kerestem támaszt és egyben fogódzót is ujjaimmal. Régen, temérdek alkalommal szedtek össze és vittek a szobámba. Még nem álltam készen arra, hogy talpra kecmeregjünk és ennek jele képen nem mertem Shagura nézni, a padló lecsiszolt, eres mintázata nem volt érdekes, ahogy a tekergőző anyag és az abból előkandikáló lábam sem. Valószínűleg, hanem szólal meg, még egy jó darabig élveztem volna az üresen telő perceket.
- Persze! – hitetlenül kaptam a tekintetem rá, ráharapva ajkam belső felére, elfojtva ezzel a magamnak köszönhető kellemetlenség önkéntelen hangjait. – Szeretném, ha velem mernél őszintén beszélni, mindig, de nem éreznéd azt, hogy mindig annak kell lenned. – érezhette biztató őszinteségemet. Elengedhetném, hogy mindketten kényelmesen lekuporodjunk a dézsa mellé és diskuráljunk, de jól esik a langymeleg, ami felőle árad és a közelség, amit egy élő nyújthat.
- Hallgatlak.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Kedd Május 12, 2015 8:34 pm

Hirtelen ötlet volt, még azelőtt mondtam ki, hogy bírálatot tudtak volna fűzni hozzá a hangocskák a fejemben. A régi hangok, a feddő hangok amelyek egyenként is ijesztőek voltak. Mindegyik tartozott valakihez a múltamból, egy-egy ijesztő archoz. Így együtt pedig a teljes elnyomást testesítették meg számomra, de még őellenérük is volt, hogy kiszabadult egy-két gondolatocska tőlem is. Azok, amelyeket nem halogattam. Most pedig ennek köszönhetően, bár érezve utálkozásukat belül, Yue átkarolt. Azt mondta, hogy "jó lenne" én pedig megborzongtam a tudattól, hogy valakinek a segítsége lehetek ebben a szent pillanatban. Örömömet csak fokozta a tény, hogy nem egyszerűen valakinek lehettem a támasza konkrétan, hanem Yuenak. És ez az érzés teljesen ellene ment annak a másiknak, amelyik arra akart rávenni, hogy húzzam össze magamat és kérjek bocsánatot az arclátlanságomért.
Valahol egyetértettem azzal az undok hanggal. Mégis hogy jövök én ahhoz, de mégis. Ránézésre lehetett tudni, hogy szüksége van és kéri is a segítségem. Összeszorult a gyomrom. Felérek egyáltalán ehhez? Folytatnom kellett. Nem hagyhattam abba, és ekkor jutott eszembe az a kérdés, amit fel akartam tenni már oly rég.

Mosolyognom kellett. Széles vigyor ült ki az arcomra önkénytelenül is. Nem tudom, nem is merek találgatni, hogy ki vagy te nekem, Yue. A szavak nekem mást mondanak, mint amit az emberek legtöbbjének. Ezért hát nem mondok semmit. Te vagy az a személy, akire mosolyoghatok, még egy ilyen esetben is.
Megingattam a fejem.
- Ü-üüüm. Most nincs semmi konkrét. Csak tudni szerettem volna. - A ruháját néztem. A hevenyészve magára öltött köpenyt. - Vannak dolgok, amiket még senkinek sem mertem elmondani. - Talán lerohanhattam volna. Meghallgatott volna. Én viszont nem akartam. Már nem volt olyan fontos. - Viszont ráér amíg jobban leszel. - Nem tudta eltakarni eléggé a fájdalmát, sőt, láttam rajta a próbálkozását, és ettől még esetlenebbnek tűnt. Még sosem láttam ilyen gyengének.
- Fel tudsz állni? Elviszlek az ágyadig. - Remegett a hangom. Nem csak az új érzés szülte izgalomtól. Tudtam, hogy bennem van a félsz, még mellette is, de így volt természetes. Hagytam így ahogy van. Amíg képes vagyok cselekedni, hacsak egy kicsit is, addig a hangok nem érték el a céljukat. És ez jó érzés. Már nem akarok rájuk hallgatni.
Reggel volt már, így épp belefutottunk Noé nénibe. Lefektette Yuet, de nem hagyta hogy bent maradjak a szobájában. Azt mondta alvásra van szüksége és a jelenlétem ébren tartaná. Kihessegetett mint egy macskát! Aznap a teraszon aludtam, Yue szobája előtti ajtónál.  A néni sem tarthatja mindenen rajta a szemét, így hát fogtam magam és kilopóztam éjjel.
Bár az jól esett, hogy segített megcsinálni a hajamat. Egész olyan lett mint volt, és még egy kicsit hosszabb is. Elöl szinte teljesen belepte a homlokom, nagyon tetszett az új frizura.

// nem vittem sokkal előrébb, nyugodtan ugorhatsz ha akarsz >< *kíváncsi, hogí fog Yue meggyógyulni vagy mikor x3 *  //


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Csüt. Május 14, 2015 5:07 pm

// egy picurkát előrébb jutottunk, talán o/ hallgatóz Shagu és légy nagyon Shagu *.* //

Kérdőn, a gyanakvók pillantásával figyeltem észre sem véve, hogy tekintetének útját követve igyekszem teljesen elbújni a lebernyeg alatt. Halk hümmögéssel fordítom el a fejem, hogy kényelmesen felnézhessek az ablakra. Már világos van? Meglepetten hunytam le a szemem, milyen sok idő telhetett el és fel sem tűnt a múlása. Amikor Shagu újra megszólalt, habozás nélkül emeltem rá a tekintetem, nem akartam hinni neki, ha, ha valóban olyan dologról beszélne, ami ennyire fontos, nem állhat holmi rosszullét az útjába. Szólásra nyitottam a számat, hogy utána, majdhogynem azonnal be is csukjam. Egy döntését már megmásítottam önkényesen, ha így szeretné, akkor türelemmel kell kivárnom azt a pillanatot.
- Legyen, de ha meggondolnád magad… - elmosolyodtam. Nem szeszélyből, vagy előre kigondolt megfontolásból nem fejeztem be tisztességesen a mondanivalómat, inkább egy olyan szándék vezérelt, ami arra apellált,, hogy elég éreztetni. Itt vagyok most és itt is leszek. Hogy meddig? A kérdés riasztó volt és a felelet nem lehetett egyértelmű, még egy kicsit, vagy oly sokáig, hogy megérem Shagu agg korát is. Ami miatt elszontyoldott az ábrázatom, az nem saját elmúlásom, mind inkább az övé miatt esett meg. Fiatal vagyok, nem éltem le még évszázadokat, vagy legalább is nem emlékszem rá, hogy kell elviselni és menthetetlenül megszokni, hogy lesznek olyanok, akik fontosak és kedvesek a szívünknek, de az idejük lepereg. Akkor is kifolyik a homokóra üvegkalitkájából, ha oltalmazzuk.
- Mindjárt kiderül. – mosolygósan csengett a hangom, mosolyogni viszont már nem tudtam őszintén. Nem kételkedtem abban, hogy eljutunk az ágyamig, de ettől még rettentően nehezemre esett, még a segítségével is felállni és járni. Hiába karoltam és ő belém, minden megtett lépéssel egyre kevesebb erő állt a rendelkezésemre, hogy megtartsam magam. Távolinak tűnt az a kis zug, ahová csak az utóbbi két napban húztam meg magam néhány rövidecske órára és akkor jött Noé. Az ő megjelenésével, mintha az eddig visszafelé haladó idő meglódult volna, nem volt meg a lehetősége annak, hogy felfogjam az utat, amit megtettünk az ágy és a fürdő ajtaja között, már feküdtem, a takaró tonna súlya elnyomott. Noé szavai érthetetlenek voltak és egyre távolibbak, mintha Shaguét is hallottam volna és ezzel újra színesedni kezdett a világ.
- Ne… - hideg, durva ujjak állták el a szavaim és én csak megsemmisülten néztem a helyreigazító tekintetbe. Nem akarom, hogy Shagu kimenjen! De az illata gyorsan eltűnt a szobából, ahogy a nyitott ablakon át újra és újra bebukfencezett a tavasz ezerarcú vándora. Az ajtót már nem hallottam csukódni a boszorka mögött…

A tücskök ugyan azt a megunhatatlan melódiát húzták, szüntelen. Az egyre magasabbra növő sás lágyan suttogott hozzá, időnként megszólalt egy-egy bagoly és prédáját is hallani lehetett, ahogy halk neszezéssel oson a fűben. Időnként, ahogy kiemeltem a lában a kellemetlenül és most még is jól eső vízből, halk cseppek csobbanása is színesített az éjszaka hangjait. A víz tükrén korcs élé szűkült a hold íve, talán még két nap és újhold lesz, ez pedig a jól ismert rettegéssel töltött el.
- Zavarok? – megráztam a fejem, de a tekintetemet le sem vettem a fogyó Hold sápatag alakjáról. A bestia nem ügyelt a lépteire, hallottam is, de már nem számítottam az ellenségeim közé, pedig az érzések újra ugyan olyan ellenséges éllel élednek fel, ahogy elsőként meghallom hangját és a sötétben kiteljesedik alakja is.
- Leülhetek? Ide, melléd? – elhúztam a kezem, amivel eddig kényelmesen támasztottam magam. De, a víz színe felett nem sokkal imbolygó falapok nem azon az oldalon kezdtek a vízhez közelíteni, a másik oldalamat választotta. Pusztán e miatt döntöttem úgy, hogy az égi királynőt a víz tükrében csodálom. Nem szóltam és látszólag ő sem akart többet, mint ücsörögni, de magamon éreztem a pillantását. Kellemetlen volt és egy idő után már nehezemre esett megállni, hogy felé ne pillantsak. Mintha csak jel lett volna a számára, megemelte a kezét és bár elhúzódtam, nem juthattam elég messzire, így elért és vállam mögé tűrte a tincseimet. Így már tisztán látta, amit korábban eltakart a vörös "függöny".
- Sejtettem. .. – elhallgatott, amilyen éles, szinte gyilkos szándékkal villantottam rá zöld ékeimet, nos, annyira nem is csodálom. – Noé azt..
- Noé? – nem akartam visszafogni a hirtelen támadt dühöt. Látva ezt, meghátrálni készült, de pihenten és dühösen volt elég gyorsaságom, hogy megragadjam a kezét. – Hallani akarom, amit mondani akartál!
- Csak annyit, tudom, hogy nincs meg az erőd ahhoz, hogy meggyógyulj. – elengedtem, kíméletlennek éreztem, ahogy az igazságot, így a szemembe merte mondani. De, nem én voltam rá kíváncsi? Azon azonban őszintén meglepődtem, ahogy merészen megragadta a kezem. – Ismerek egy személyt, akinek hatalmában áll segíteni, még rajtad is, mert tiszta lény. Egy forrásszellem.
- Miért segítenél nekem? – elfordult, de ujjai még mindig szorosan fogták a kezemet. Igen, tudom, hogy kapnom kellett volna a lehetőségen, de senki, sem ad ingyen semmit.
- Mert jóvá akarom tenni a hibámat. – nem nézett rám, a szorítása azonban erősebb lett. Az ok viszont ezzel csak ugyan olyan rejtélyessé lett, mint maga ez a bestia, akit, ahogy elnéztem nem kímélt meg az élet. Talán alig múlhatott harminc és már ősz hajszálak vegyülnek sötét tincseibe. – Erről ne kérdezz, kérlek! Fogadd el, egyszerűen, mintha egy régi barát ajánlaná. – bólintottam, mikor ismét rám emelte tekintetét. - Azonban … - végignézett rajtam. Zavaró volt, pedig már nem egy könnyű lepedő takart el a kíváncsi szemek elől, hanem rendes, de könnyű öltözet. – Ő nem fog ide jönni, nekünk kell elmenni hozzá..


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Csüt. Május 14, 2015 8:04 pm

//nagyon Shagu >< //

Teljesen elnyúltam azon a keskeny tornác részen, ami jutott Yue ajtaja előtt nekem és valami rejtélyes oknál fogva egy pokrócot szorongattam a kezemben, mikor felébredtem. Nem tudom, hogy mitől riadtam fel, ha az volt egyáltalán, de gyorsan kiderült, hogy nincs még pirkadat sem. Egy darabig álmosan dörzsöltem a szemem, mintha fel is akarnék kelni, ha már felébredtem, pedig nem volt semmi kedvem hozzá. Úgy jött ki végül, hogy mégsem aludtam vissza, nem olyan messziről ugyanis halk duruzsolást hallottam és mindkettő jól kivehető volt. Eszembe nem volt hallgatózni, sőt, ha már nem tudtam aludni, akkor már csatlakoznék. Tulajdonképpen mivel nem szerettem azt a nagy macskát, úgy annak rendjén féltettem is tőle Yuet. Meg persze egy nagy adag féltékenység is  közrejátszott, de ezt nem vallanám be senkinek sem természetesen. Azonban magam se tudom miért, talán mert nem hívtak (?), halkan, a legteljesebben nesztelenül mentem. Odaosontam hozzájuk és emellett tisztán hallottam minden szavukat, nem sokra rá a mozdulataik is jól kivehetőek voltak. Yue sem szerette azt az embert, és ettől még nagyobbra hágott az én bizalmatlanságom is.  Hallottam ugyan amit mondanak és értettem is, de mégsem jutott el olyan gyorsan az agyamig, hogy értelmezzem a hátterét. Hogy segítene a bestia Yuenek? Valóban? De Yue láthatóan gyanakvó vele szemben és ez volt  a lényeg.
Ekkor pedig, miután elég közel értem hozzájuk, "kibújtam eddigi" rejtekemből, ami nem is volt ugyan. Egyszer sem álltam meg, hogy mit mondanak még, én egyszerűen meg akartam akasztani a diskurzust.
Reméltem, hogy a  jelenlétem elég lesz.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Csüt. Május 14, 2015 9:10 pm

- Még nem lehet…- csendes visszautasításnak szántam, de belegondolva nem annak hangzott. Éppen csak felé pillantottam, nem titkolta az érzésit, dühös volt, talán sértett is egy kicsit, de még mindig inkább a reményvesztettség mutatkozott meg az arcán. Valahogy, rajta felejtettem a tekintetemet, nem csak egy pillantás volt, ahogy azt vártam volna.
- De a te időd fogy! – indulattól fúlt el a hangja. Ilyen azaz ember, aki a halott kedvesét ismeri fel egy másik, idegen vonásaiban? Furán, kellemetlenül érzem magam, lesütöm a szemem és el is fordulok tőle, kihúzom kezem a kezéből és nagy megkönnyebbülés, hogy nem tartóztat. – Gondold végig, most van hozzá erőd, de mi lesz később?.. Mi lesz a kölyökkel? – megtalálta azt a pontot, a személyt, akivel megfoghat. De hogy hagyhatnám itt? Nem, tényleg nem bízom meg benne, Shaguban és félek, hogy újra megtörténik, ami alig egy hete. Mert, mii adna rá biztosítékot, hogy újra nem esik azoknak a gondolatainak a csapdájába, amik nyomására eldobta volna az életét. Mi? Semmi! Féltem és ragaszkodom hozzá. Lehajtom a fejem, ahogy tudatosodik bennem, már ki tudja hanyadjára, hogy micsoda egy önző alak vagyok.
- Pont mia... – előbb akartam lépni, azaz szólni, ahogy meghallottam a lélegzetét vételét, de valami más is játszott már az érzékeimmel. Nem tudtam volna megmondani pontosan, hogy ki az és igazából Noéra számítottam. Ahogy az elhangzottakra gondolok, egyértelműnek tűnik, hogy bizony nem keveset diskuráltak egymással, ami szintén zavar és egyben arra sarkall, hogy tovább álljunk. Megfordultam, kíváncsian az érkező felé nézve, de ahogy ráismertem az alakra egyre inkább kezdtem érezni a tagjaimban az a borzongató, jeges érzettel érkező remegést. Megijedtem annak a lehetőségétől, hogy nem csak az utolsó szavakat, vagy pont, hogy csak azokat hallotta meg. Hirtelen zűrzavaros lett minden a fejemben és észbe sem kaptam, már koholt magyarázatokat kezdtem el gyártani.
- Sha-shagu… - és valahogy nem akartak jönni a hazug szavak, majd egy lélegzetvételnyi idő és friss levegővel a mellkasomban, valahogy kicsit tisztult a helyzet. Nincs okom a pánikra, még semmi sem biztos! Csakhogy a mellettem ülő bestia is megmozdult, ő pedig a jelenet egy általam nem uralható részét képezte.
- Jó, hogy jössz, kölyök. – Kaanra pillantottam és megingattam a fejem, hogy bármit is akar a korábbi beszélgetésünkről Shagunak mondani, azt ne tegye. Állta a tekintetemet, de látszólag legalább vívódásra késztettem, aztán lassan felállt és a part felé indult. – Yue haldoklik, nem fog meggyógyulni…
- Kaan! – kiáltottam rá figyelmeztetően, de mintha ott sem lennék. Ha nem a saját szememmel látom el sem hiszem, hogy ilyen fenyegetően magasodik Shagu fölé, mintha… mintha éreztetni akarná, hogy az ő hibája. Honnan tudta? Noé!
- .. ha csak el nem jut a „Szürke” folyó forrásáig, de miattad..
- Nem miatta…- már nem a félelem, hanem a düh tette reszketővé a tagjaimat és még valami, aminek csak pillanatokig tudtam ellenállni. Bár felpattantam, lassan visszaereszkedtem a deszkákra.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Csüt. Május 14, 2015 10:36 pm

A szavak. Azok amelyek nem is olyan régen még fájtak, mert a velejébe tapostak az életemenek. Igaza volt Yuenak mindig, és ezért nem tudtam igazán szeretni. Megmondta, hogy ahogyan élek, milyen. Nem mondott ítéletet felette, azt várta, hogy én ítéljem meg, amit pedig ha megtettem volna, szakadáshoz vezet. Nem tudtam volna többé elfogadni és úgy létezni sem. Hiszen én arra vagyok kárhoztatva, nem de? Miért akart kirángatni onnan? Mégis, amennyire akkor haragudtam rá, mostanában annyira voltam hálás neki ezért. És még csak nem is értem miért. Azt hiszem egyszerűen csak azért, mert ő kedves volt hozzám. Azt hiszem enélkül nem hallhattam meg. Át kellet élnem, hogy valaki az érző, lélegző lényt látja bennem.
És pont emiatt már nem vágyom a halált. Terveim vannak. Jelentéktelen kis célocskák, amik leginkább Yuehoz kapcsolhatók, de ezek boldoggá tesznek.
És közben észre se vettem mennyire gyenge. ...
Megsemmisülve álltam a magas macskabestia előtt. Fölém tornyosult, de nemcsak a termetével, a fájóbb az volt, amit mondott.
Nem mertem Yuera nézni. Tudtam, hogy most már meglátnám a tipikus jeleket. Bizonyítást nyerne a férfi állítása, én viszont tagadni akartam. A szemébe mondani, hogy hazudik! Nem mertem. Nem voltam elég bátor, vagy botor ahhoz, hogy ilyen nyíltan elutasítsam a valóságot. Yuera pillantottam, ami után egyből vissza a férfi felé a földet nézve.
Miattam...
- ...nem megy el. ... -
Nem akar itt hagyni. Én talán magamra hagynám magamat most? Yue nem magával törődik, de ha igaza van Kaannak, akkor én, akkor az az életébe fog kerülni.
Azt nem akarom!
Megsemmisülve, leengedett karokkal néztem újra fel a magas férfira. Vörösesbarna haja ijesztően parázslott.

...mond Yue. Mi az a szeretet?
Szeretlek, Niocska! Mond, hogy szeretsz!
A szeretet egy olyan érzéscsokor, ami édes, mert boldogsággal tölt el és keserű is, mert folyton aggódsz, néha kételkedsz is és borzasztóan félsz, hogy eltűnik mellőled az, akit szeretsz.

Le kellett nyelnem a felgyülemlett nyálat a számban, s bár úgy gondoltam, újra szóra nyitom, mégsem szólaltam meg. Helyette inkább összeszorított fogakkal és ökölbe szorult kézzel meredtem előre. Rá Kaan nagy termetére és mégsem. Sok mindent és mindenkit láttam. Köztük Yuet is. A régi gazdámat is. Ryen gazdámat is és Sylant is.
Aztán elhatároztam, hogy mégis beszélni fogok. Mondok valamit, amit jónak látok és már éreztem is, ahogy felgyülemlik a sok genny.

Ne merd, fúúúj, mocskos!
- Éhn, Kaan....
Mit képzelsz? Majdnem odatettem hogy "gazdám" a végére. Majdnem leborultam a földre. Tartanom kellett magamat.
- Te tudod, hol van ez a forrás, igaz? -
Megrándult az arcom. Valóságosan fájt ez a mondat.
Piszkos bestia.
Tudod mit tettél?
Igen gazdám! Sajnálom gazdám! Annyira sajnálom, ne büntessen meg!
- Vigyetek magatokkal engem is! Akkor... -
Yuera néztem.
Már miért tennék ezt? Egy büdös rabszolgát ki vinne magával? Térj észhez mocskos macska! Tudd a helyed!
A-a-aaa, ezt nem lehet ennyivel lerendezni, kis buta Nio.
Sajnálom gazdám, én....
Éles vihogás szakította félbe a gondolataimat. Ismertem a hangot, de beletellett egy időbe, mire rájöttem, hogy csak a fejemben zajlott le.
Legszívesebben hangos szóval intettem volna csendre. Ezek azért kísértenek, mert túlságosan magamhoz engedtem őket! Így éltem túl akkor, és most megbosszulják, hogy már nincs rájuk szükségem.
Kifelé azonban, ha ingatagon is, de szilárd meggyőződéssel fordultam Kaan felé.
Nem fogom hagyni, hogy bárki az utamba álljon. Még Sylan gazdám se volt olyan erős, hogy Yuet ne akarjam megmenteni.
Igen! Az Oázist is azért romboltam le, mert veszélyt hozott Yuere!
- A-azt akarom mondani, hogy ha Yuenek szüksége van arra a forrásra, akkor én segíteni szeret-
Shsss, most már nem kell beszélned.
A parancs egyértelműen hangzott, én meg mondat közben hallgattam el. A földet bámultam a sírás közelében. Hát ennyire vagyok képes csak? Remegni és félmondatokban könyörögni azért, hogy cipeljenek el magukkal?
De hiszen több mint biztos, hogy inkább hátráltatni fogom őket, mint segíteni! Ebbe nem gondoltam rendesen bele. Azoknak a hangoknak igazuk van. Most is csak szerencsétlenkedni tudtam. Szánalmas vagyok. Most is csak sírni tudok. Csak a könnyeim hullatom, mint egy gyerek.

Minden nap beszélünk egy keveset erről rendben?


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Hétf. Május 18, 2015 4:02 pm

Lehunyt szemmel, mintegy alázatos beletörődéssel hallgattam. A szavak olykor kegyetlenebbek, jobban az élők elevenébe marnak, mint a halálos sebet ejtő penge. Hibáztam! Nagyot, hiszen miért nem jutottam el hamarabb addig a pontig, hogy éljek a hatalmammal, ha fáj is, ha fárasztó is. Megérte volna. Félve emelem fel a tekintetemet, vajon mit fogok látni? Egy megtört vörös pillantást, ami félve, önutálattól rebben el előlem, vagy azt a semmit sem értő, talán dühös, utálattal kevertet, amibe akkor nézhettem bele, mikor megébredt és emlékezett. Shagu nem nézett rám és bár nem esett jól, örültem ennek, volt időm felkészülni, összeszedni magam, megint hazudni neki. Meddig bírom elhitetni még magammal, hogy ő miatta nem fogadom el a valóságot? Félek…? Vagy még inkább rettegek attól, hogy egy részem így igyekszik szabadságot nyerni. Nem értem a halálban rejlő rosszat, de Shagutól elvettem a békés megnyugvás lehetőségét és ezek után már nekem sincs jogom csak úgy a vég javára dönteni.
- Igen, tudom. – végzetszerű, mély hangja libabőrt csalt karomra. Fáztam a pillantása gyorsan tovavándorló élétől, de éreztem, hogy dacból sem engedem megmutatni ennél jobban a gyengeségem. Sőt, ha nem ingatja meg ilyen látványosan a fejét, gondolkodás nélkül újra megpróbálnék felállni csakhogy vége legyen ennek … és szembetaláltam magam Shaguval. Mekkora, mérhetetlen elszántság és erő kellet ahhoz, hogy ilyen bátran szólalhasson meg? Csak sejthetem, hogy nem most készült tenni az ő általa felhizlalt, éles agyarú és karmú démonai ellen, de már marokra fogta őket és úgy cselekedett, ahogy azt ő akarta és nem úgy, ahogy azt bele verték. Olyan hihetetlenül ostobának éreztem magam. Miért? Miért, nem jutottam el odáig, hogy magammal vigyem? Tartottam és most is tartok attól, hogy mit láthat, hogy hogyan kell talán látnia, de ennek a lehetőségnek csupán egy másik árnyékában megbújó töredék rémkép jut. Hiszen, Shagu beteg volt és túl kevés óra pergett le az utolsó lázroham kínzó támadása óta és az erdő, a meg nem zabolázott táj még túl sokat kivehet belőle.
- Hallottad? – megrezzenve emelem tekintetem Shaguról Kaanra. Dacolnék vele, de képtelen vagyok elutasítani Shagu törődését, bólintok hát, hallottam. - Segíteni szeretne, el akar kísérni… Fogadd el, tiszteld meg azzal, hogy megengeded neki azt, amit te is teszel érte. Vagy egy démontól ne várjam el? – tekintetem megkeményedik. A pokol, amit az emberek minden kín forrásának és az örök szenvedés helyeként írnak le, közel sincs ahhoz, ahová én most ez a bestiát kívánom. Tudja ő is, tudom, túl könnyen olvas a szándékaimban és én csak fele annyira értem meg az övéit.
- Rendben. – azt nem tudtam volna kimondani, hogy elfogadom. Kaan, megmozdult, amitől úgy éreztem, hogy ugrásra készen kell állnom, de végül csak Shagu vállára tette kezét és közelebb is hajolt hozzá.
- Szólok Noénak és összeszedem az útravalót, ha jó a megítélésem, jobb, hanem késlekedünk. Shagu, ha Yue vonakodna, győzd meg, hogy jobb mielőbb indulni. – elengedte, vetett rám egy pillantást, ami még mindig borzalmasan fájdalmasnak tűnt, de már meg sem próbáltam leplezni, hogy ez mennyire nem érdekel. Megindult, de mielőtt túl messzire ért volna, még visszaszólt. – Szólok, ha elkészültem!
Nem tudom meddig meredtem a sötétbe eltűnő alakja után, sokáig, csak egy pillanatig, de azt nagyon is tudtam, hogy mondanom kell valamit és ez az érzés egyre sürgetőbbé vált. Elfordultam kissé, öntudatlanul is a jótékony sötétség felé fordítva mérgezett felemet, titkolva, takargatva.
- Én… - nekikészültem, hogy bocsánatot kérek, amiért titkolóztam, de valahogy nem tudtam kimondani, hogy szándékosan hallgattam. Így most is csak hallgatok, a jó gondolatsort keresve, amit bátrabban kimondhatok, úgy, hogy azzal a legkevesebb bánatot okozom Shagunak.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Hétf. Május 18, 2015 6:56 pm

Valójában fogalmam sincs mi az a démon. Sosem hallottam róla. Nem olvastak fel régi történeteket, nem hallottam portyázó hajósok meséit árnyakról, szellemekről vagy szirénekről. Démonokról újfent nem. Nem volt fontos nekem ilyesmikben is jártasnak lennem. Elég volt, ha fel tudtam mosni. Azt viszont jól éreztem ki Kaan hangjából, hogy ezt a szót megvetően dobta oda Yue felé, amiért feléledt bennem az utálat. Elnyomta az előbbi igaza, azonban visszahozta pár szóval.
Mérgesen kaptam felé a tekintetem. Könnyesen, de parázslóan. Dacosan figyeltem őt akkor is, amikor a vállamra tette a kezét. Nem bólintottam szavaira, csak hagytam had menjen el. Tulajdonképpen vártam is, hogy elhalkuljon mögöttünk lépteinek zaja.
Egy pillanatra mélyedtem bele csak Yue körvonalaiba. Mit gondolhat most? Valóban jól cselekedtem? Ő sosem mondaná meg ha a terhére vagyok. Így érzem, és ez nyugtalansággal tölt el.
De nem vagyok abban a helyzetben, hogy magam tudjak mérlegelni.
Rá kellene hagynom, hogy ő jól teszi ami tesz.
Megdörzsöltem a szemeim. Letöröltem a megmaradt könnyeket. - Jól vagyok, Yue. - Egyik markom ökölbe szorulva a föld felé nézett. - Nemsokára jobban leszel, csak el kell mennünk a forráshoz. - És nem mondtam utána, hogy "ugye?". Csak legyen igazam.
Ha Kaan azt mondta akkor úgy is kell legyen, nem de? nem tudom. Eddig mindig annak volt igaza, aki valamit határozottan állított és nem én voltam az, mert én nem állíthattam semmit, főleg nem határozottan.
De most más volt. Most én is akartam, hogy igaza legyen. Nem csak pusztán elfogadtam mint egy kívülálló tényt.

És Kaan tényleg lebeszélte az anyókával az utat. El is bocsájtott minket, mi meg már egy jó ideje úton vagyunk az ő vezetésével. Azt se tudom merre vagyunk, vagy hogy hova kapjam a fejem, de igyekszem Yue közelében lenni, közelebb mint Kaan. Estefelé teljesen elveszett voltam. Mi lesz velünk a sötétben hidegben, fény nélkül? Azonban Kaan egyáltalán nem volt meghatódva az idegességemről. Szemlátomást tudta mit tesz, így egy kicsit a nyomába eredtem, megnézni, mit is csinál, de persze csak annyira, hogy Yuet ne tévesszem szem elöl. Hallgatólagosan eldöntetett, hogy én bizony "vigyázni fogok" Yuere és ehhez hűen próbáltam figyelni is rá. Nem is mozdultam el sokáig mellöle.
- Váó! Tüzet gyújtottál ezekkel? - Mutattam egy kis kőre meg vékony fadarabokra lelkesen. Hirtelen teljesen magával ragadt a tudása. Bárcsak én is ilyen erős és nagy és okos lennék mint ő. Nem bízom benne, de láthatóan sok mindent tud, amit én még csak hírből sem ismerek. - Láttad Yue? Tüzet csiholt csak így! - Mutogattam a levegőben mozgatva a kezeimet közben. - Meg íígy ! - Teljesen magával ragadott a jelenség és egy pillanatra el is felejtettem, hogy milyen úton vagyunk épp.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Hétf. Május 18, 2015 9:36 pm

Elfáradtam. Szótlanul élveztem, hogy végre megpihenhetek. Teljes súlyommal a fa évtizedek óta szilárdan álló törzsének támaszkodtam, jólesően kinyújtóztattam a tagjaimat is. A tehetetlenség és a haszontalanság érzetével lángéletű harcot vívva, végül arra jutotta, hogy nem érdemes erősködnöm, mert én húznám a rövidebbet. A két bestiára emeltem a tekintetemet, váratlanul olyan hasonlónak tűntek, még el is mosolyodtam azon, ahogy Shagu érdeklődve settenkedett Kaan nyomában. Volt a látványukban egyfajta meghittség, végül is hasonlóak és Kaan rengeteget taníthatna Shagunak, többet és rátermettebben, mint én valaha.
- Igen, nem olyan nehéz. Na, majd reggel megmutatom, hogyan kell és te is kipróbálhatod. Ha tüzet tudsz gyújtani már is sokkal több az esélyed az életben maradáshoz, melegít, megvéd a vadállatok többségétől és főzhetsz is. – hallottam a tanulságok hangján szóló magyarázatot. Aztán csak úgy lecsukódtak a szemem, egy kicsit fentebb húztam a plédet, amelynek melege jól esett és szívesen átadtam volna magam a teljes pihenésnek. A szemhéjamon átvibráló fény azonban nem hagyta elmerülni az elmémet, régi emlékeket idéztetett fel, amik egyaránt voltak kedvesek és keserűek is. Shagu hangja váratlanul csattant, túl közeli volt és úgy látszik még is csak sikerült elszenderednem, mert meglepetten, kicsit talán ijedten rebbentek fel pilláim. Bólintottam.
- Láttam. – mosolyogtam. Egyszerűen megkérdőjelezném annak az épelméjűségét, aki az igen csak energikus kölyök láttán nem fakad mosolyra. Sőt, a mozdulatokat látva több is jutott puszta mosolygásnál, halk, de kedveskedő kacagással figyeltem. – Igen, igen, nem is olyan rossz és hallom, hogy holnap te is megpróbálkozhatsz vele. Mm, nem is olyan rossz a mozdulat. – ezen tényleg meglepődtem. – Alaposan megfigyelted. – egy leheletnyit szélesedik a mosolyom. Végtére is, nagyon is ügyes és okos, csak eddig megfosztották attól, hogy tanuljon, többet, olyat, amivel esetleg a gazdái fölé emelkedhetne. Megborzongtam, a gondolat is hozzásegített, hogy élesebben érezem a hideget.
- Tessék! – Kaannak még mindig nem bocsájtottam meg a kéretlen közbeavatkozását, de a felém nyújtott bögrét kis ügyetlenkedéssel elvettem tőle. – Ez pedig a tiéd. – Shagu felé cipóval és kétszersülttel megrakott batyut nyújtott. – Pihenjetek sokat, reggel korán indulunk tovább. – ezzel egy kicsit távolabb vonult, a tűz másik oldalára, ahol a felhalmozott kupacból szemezgetve életben tartotta a tüzet.
- Mm, kérhetek a kenyérből egy kicsit? – csak megkívántam, hirtelen, pedig az éhséget nem éreztem és még most sem érzem. Az italnak viszont a kellemes illata ellenére igen csak borzalmas íze van, tudom, nem először fogok belőle inni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Kedd Május 19, 2015 10:52 pm

Bólogatás, lelkesen csillanó szemek a tábor tüzében. Figyelem mindenre ami új. Ez volt akkor Shagu. Örült, hogy Kaan tanítani fogja. Nem a macskabestia miatt, hanem azért, mert újat kap. Ez az érzés furcsa volt. Melegséggel töltötte el. Eddig át nem élt bizsergés. Kapni fog. Kapni. És aztán az a valami az övé lesz. Nem tárgyak, melyek elvesznek vagy tönkre mennek. Tüzet fog tudni gyújtani.
- Tessék. - Egyből nyújtotta a kenyeret, hogy válasszon Yue, amelyik jól esik neki. Őneki már az is földöntúli volt, hogy olyasmit mondtak, mint " ez a tied". Csak nézett fel a magas férfira, de nem merte nem elvenni, és egyből rebegett egy remegő hála'köszönömöt.
A tűz lassan elaludt. Csendes lett a hely. Erdei állatok neszezései törték meg egyszer egyszer, és bár ez is új volt Shagunak, szinte azonnal elaludt.
Azt hitte, hogy nem fog tudni és ébren marad az izgatottsága miatt, ám túl fáradt volt még ehhez, és talán még nem is elég erős.
Akarata ellenére záródtak le a szemhéjai.

Másnap minden csendesen telt el. Azután is, és elérkeztünk a forráshoz. Yue belelépett, és lemosta magáról a sok sebet. Olyan volt, mint egy álom. Káprázatos volt és egyben félelmetes is. Sosem hittem volna, hogy ilyen víz is létezik.
Visszatérve az anyókához örömmel újságolhattam el a kirándulásunkat és Kaan már nem volt olyan goromba velem sem, mint azelőtt. Azt hiszem csak Yue betegsége feszélyezte, de most már minden rendben lesz.
Az erdőben sétáltunk.
A forráshoz igyekeztünk.
Már miért is... Yue.
Sokat tanultam azóta. Sokféleképpen tudom már meggyújtani a tüzet és már nem sanyargatnak a hangok sem. Csak siránkoznak, hogy nem tudnak felettem erőt kifejteni, és mindannyiszor boldognak érzem magam. Mentünk Yueval a forráshoz. Nem volt Kaan most velünk. Már egyedül is meg tudom Yuet védeni.
Volt nálunk a néni salátája, Yuenek, meg egy tál leves is, amit megettünk az első nap és Yue kért a kenyeremből, amit Kaantól kaptam.
Természetesen megosztottam vele, és most nem ettem meg a salátáját, csak tényleg egy kicsit vettem.
Út közben viszont eltévedtünk, vagyis nem is... Tudtam merre voltunk. Olyan érzésem volt, mintha egyszer csak a városba értünk volna.
A forráshoz vezető úton biztos egyszer rossz fele fordultunk. És akkor már úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Sylan gazdámat.
Erős voltam, nem eshetett semmi bajom. Út közben megtámadott minket egy csapat gyerek bottal, de legyőztük őket és elfutottak.
Én viszont egyre idegesebb lettem. A táj szép volt, gyönyörű, de nyomott volt. Olyan szürke volt minden, hogy rossz érzés volt körülnéznem.
- Gyere ide, Nio! -
A semmiből bukkant elő, előbb csak a hangját hallottuk, ám utána láthatóvá vált ő maga is. Megfordultam, nem akartam a szemébe nézni. A szavai viszont parancsolóak voltak. Majd megláttam Yuet. Beteg volt! Hát persze! A forráshoz kellet volna mennünk, és túl sokáig vártunk.
- Yue! -
- Ne törődj vele Niocska. Hozzám gyere!
Nemet akartam mondani. Rávillantottam mérges szembogaraim, ám ha én nem is, Nio tudta mi az az engedelmesség. Megindultam Sylan gazdám felé, pedig nem akartam. Ellenkeztem, megingattam a fejem, hiszen mögöttem térdel Yue kimerülten! Ám a testemet Nio vezérelte.
- Niocska!
Édeskés volt a hangja, én mégis hallottam benne a csalárdságot. Nio azonban áhítozot érte és azt mondta az én hangomon, hogy szereti.
- Sylan gazdám! Visszajöttél hozzám? Megkerestél engem? Szeretlek!
Nem igaz. Nem karom ezt modnani. Én már nem tartozom hozzá! Én már Yue..
- Igen Niocska. Az a gonosz démon nem képes tisztelni a döntésedet. Ne várd el tőle.
Kaan szavait ismételte meg. Mérges lettem, és hirtelen visszanyertem a testem felett az uralmat.
- Nem! Ő a barátom!
- Mi az a szeretet Nio? Szeress! Mutasd meg mennyire szeretsz és gyere ide!
- Én...
Megragadott. Magához simított gorombán.
- Elmondom neked mi az a szeretet. Vagy már megmutattam neked nem?
Ugyanazzal a fájdalmas csókkal húzott magához, amivel büntetni szokott. Azután általában nem hagyja annyiban.
Féltem tőle, a szavai mégis körülöleltek és már már ismételgettem.
Most azonban próbáltam dacolni vele.
- Yue mást mondott.
- Yue hazudott Niocska.
Megfordított, hogy lássam őt a földön fekve. Engem nézett, szomorúan, meggyötörten. Tudtam, hogy a halálán van, mégsem tudtam odamenni hozzá. Sylan gazdám fogja voltam.
- Neh-
Azt akartam mondani, hogy ez nem igaz, ő azonban közbevágott.
- Mond Yue. Tudtad, hogy egy kicsit érdes a nyelve? Nem? Akkor nem is szereted igazán. Olyan mint a macskáknak, csak simulékonyabb. Igazán, hmmm, hogy is mondjam.... felélénkítő érzés...
Nevetett. Sértő volt a kacagása, én viszont csak Yuet néztem. Sylan gazdám pedig átkarolt az egyik kezével, míg a másikkal a karom fogta.
- Ugye te is látni akarod, hogy milyen? Ugye ugye? Olyan érdekes félvér! Tudni akarom, hogy milyen belülről!
Végig húzta a mutató ujját rajtam miközben ecsetelte.
- Fel akarom vágni a köldökétől a kulcscsontjáig, és belekukkantani! -
Ekkor beszűkült a kép, azt hiszem a félelem miatt, és csak Yue maradt meg középen.
- Hoppá, nocsak már meg is tettem volna? Hehe...
Vér buggyant ki a számon. Hirtelen elhagyott az erő.
- Nah mindegy, akkor bontsuk is ki! -
Olyan erővel hangsúlyozta ki az utolsó szavait, ahogyan nyomta befelé a kezét a testembe, megragadva a bordáimat és-

Elfojtott sikoltás hallatszott a sötétben. Felébredtem. Előbb a hasamat néztem meg. Sylan gazdám megölt! Olyan valóságos volt, hogy hosszú pillanatokig kellett néznem a saját felső testem, mire rájöttem, hogy még élek és nincs rajta egy egyenes vágás sem. Azonban a mellettem megkapart föld arról tanúskodott, hogy nem feküdtem mozdulatlanul. Ekkor vettem észre, hogy vérverejtékes a homlokom. A kezemmel töröltem el a kis vöröses-sós cseppeket. Megijedtem elsőre, hogy mégis igaz az álom, és ekkor még a sötétség óvón takarta a karmolást, amit a mellkasomon ejtettem a lidérces álomképek alatt.
- Yue... - suttogtam halkan, majd olyan közel bújtam hozzá, ha felébredt ha nem, amennyire csak tudtam. Vittem a pokrócomat és állig takarózva kerestem védelmet az egyetlen barátom mellett.

Sylan gazdám biztos nem ilyen. Biztosan nem tenne ilyet. Ez csak egy álom.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Szer. Május 27, 2015 7:10 pm

A kenyér enyhítette a tea kellemetlen ízét, ami sokáig nem akart felhígulni és eltűnni a számból. Csendes iszogatás és majszolás, semmit sem elsietve, kicsit, egy lépésre attól a helytől kószált elmém, ahol a testem egy fa tövébe kényszerült tehetetlenül. Elkalandoztam a fák suttogását követve. Szívesen követtem volna őket és húztam volna magammal Shagut is, hogy megcsodálja az íriszektől kéklő mezőt, hogy kipróbálhassa talán még nem is létező mászó tudományát az öreg tölgyön, ami a tenger kékségének látványával hívogat. Valahogy.. valahogy hiányzik. A Kamélia felsőbb teraszairól, vagy a tetőről látni is lehetett, azt hiszem, az a hely is hiányzik. Az emberek, még a vendégek többsége is és az a szívemnek kedves hangszer. Sóhajtva hajtottam a fejem a fa törzsének, a leveleket néztem, egészen moccanatlanok voltak és ahhoz hézag akadt közöttük, a tűz fényétől fekete ég és a rajta ingó fehér fények köszöntötték kíváncsi tekintetem. Jobban éreztem magam. Talán az éjszaka kellemes illatoktól telt levegője, vagy a gyógytea volt az oka, de kevésbé láttam borúsnak a dolgokat. Lepillantottam, egyvalami feltűnt már, a nem bántó, de még is szokatlan csend.
Kaant elsőre nem leltem meg pillantásommal és sokáig merengtem árnyékán, nem nézett felém, sőt, mint aki a kimerültséggel küzd, néha megrezzent és mélyet bólintott. Megmosolyogtam volna, de ajkaim cseppet sem mutattak e tett elkövetéséhez hajlandóságot, így mikor fogyott a fény felkerestem a buzgó kis lényt. Már is sikerült teljes szívből mosolyogni, ahogy megpillantottam alvó alakját. Azt hittem félni fog és ijedt lesz, de úgy látszik túlzottan eltelítette a rengeteg új és fáradt is minden bizonnyal. Könnyű volt megmozdulni és betakarni, ahogy később még egyszer.
- Ej, nincs ám olyan meleg, hogy folyton letűrd a takarót. – morgolódtam halkan, annyira halkan, hogy valószínűleg csak én tudtam, hogy mit mondtam, mert én mondtam. És. Elaludt a tűz is. Elhelyezkedve, azon igyekeztem, hogy kövesem a két bestia példáját és talán sikerrel is jártam volna, ha a külvilágot ugyan már nem elégségesen észlelő elmémet valami vissza nem rántja. Folytonos mocorgás, halk nyögések, elharapott szótöredékek. Nem értettem honnan jöhet és próbáltam elhessegetni magamtól azzal a sikertelen technikával, amelyikkel saját álmaimat igyekeztem távol tartani. Aztán, egyszer csak megértettem. A szemeim kipattantak és már nyúltam is Shagu után, nem tudtam elérni a földbe markoló kezét, Kaan illata eltöltött, ahogy átkarolva megakadályozott abban, hogy elérjem a rémképek közé került gyermeket.
- Ere…- kegyetlenül befogta a számat és cseppet sem hatotta meg, hogy ha most pillantással ölni lehetne, már ezer halált, vagy még többet halt volna. Szenvtelenül, a legcsekélyebb együttérzés nélkül figyelte a rémálom szülte, nekem kegyetlennek tűnő vonaglást.
- Csak megsebesítene! – ennek igazságtartalmát be kellett látnom. – Tekints bárminek, de engem is az élet kegyetlen oldala nevelt és élek még. – elhúzódott, én pedig Shagura pillantottam. Valahogy rossz volt belegondolni, hogy talán, évekkel később ő is ilyen szívtelen lesz. Elüldöztem volna a gondolatot, de ezt megtette helyettem egy sikoly, Shagué volt. Felé nyújtottam kezem, bár láttam, hogy a történtek után kutat, nem kell, ezt akartam mondani, de csak átkaroltam, ahogy végre mellém bújt. Nyakáig húztam a takarót és lassan simogatni kezdtem a hátát.
- Semmi baj! – súgtam halkan. – Csak egy rossz álom volt, semmi több. – érdekes volt, ahogy kihallottam hangomból az a mély nyugalmat, amit régen Amionéban hallottam. Halk, egy-egy szót kiejtő dúdolásba kezdtem, annak a réges-régi dalnak a foszlányait elevenítve fel, ami mindig legyőzte a szörnyeteg álomképeket.
Reggel, reggel pedig az első napsugár megérkezése előtt ébredtem meg, Shagut még mindig rendíthetetlenül karoltam át és az, hogy sokáig szólaltattam meg a nyugtató dallamot, arról borzasztóan kiszáradt torkom a bizonyíték. Óvatosan megmozdultam, nem fájt semmim, de a hátam és a karom is borzasztóan el volt gémberedve, legalább is így tűnt elsőre. Aztán szempillantásnyi idő alatt elillant a zsibbadtság és maradt a tompa lüktetés. Kaan vajon hol van? Körül hordoztam tekintetemet a még szürke árnyalataiba burkolózó redőrészleten, kissé hunyorogva még a ki tudja mióta lobogó tűztől.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Kedd Jún. 09, 2015 9:33 pm

Sírni kezdtem. Megint. - Úgy megijedtem... - elcsuklott hangom nem engedte az erőteljesebb hanglejtést. Halkan bújtam hozzá, s csak lassan engedett fel a szorító érzés a mellkasomban. Yue nyugtató jelenléte azonban csodaszerűen feledtette a rémképeket és végül újfent elálmosodtam. Most pedig egy kiegyensúlyozott, álomtalan álomra hajthattam a fejem. Reggel a napsugarak ébresztettek. Ha egy szobában aludtam volna, még utána is húznám a lóbőrt biztosan. Nyakamig felhúzott volt a takaró, és mellettem még mindig ontotta a föld magából Yue illatát. Álmosan nyújtóztam egy kicsit. - Jóreggelt. - Ültem fel bónásan. Az este fellármáztam őket. Valójában Kaantól tartottam is emiatt. Meg fogja említeni? Nem? Akárhogy is, biztosan dühös most rám. Így csak Yuet kerestem a tekintetemmel. Ő egy biztos pont volt, bár a füleim lekonyultságai elárultak, hogy kényelmetlenül érzem magam és éppen védelmet keresek látatlanban is a bajtól. Az a kis szavacska is inkább egy kiengesztelésként hangzott, mint igazi üdvözlésnek a reggelhez. Ki tudja, talán kapok is a fejemre, amiért nem hagytam őket aludni az este, de nem tehetek róla, ígérem legközelebb igyekszem legyőzni a rémálmot. Meg mondom a rémálomnak, hogy hagyjon békén! Miért kellett nekem most rémálmodnom?



//öö jólnem vittem tovább. xD Van terved? owo //


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Yue on Kedd Jún. 23, 2015 5:04 pm

A tűz meleg fénye, most olyan hatással volt rám, mint minden elcsábuló és tudatlanul a halálukba induló táncos pillangókra. Lepillantottam, később, talán csak percekkel később vettem észre, hogy mosolygom. Fura volt, azzal az érzéssel együtt, amit kiváltott belőlem. Alig bátorsággal terelgettem el homlokából a sötét tincseit, nem akartam szendergését megzavarni, olyan békésnek tűnt. Azt hiszem gond nélkül tudtam volna folytatni a kis melódiát, aminek lassan minden szava a megfelelő helyre került, még is, inkább csak figyeltem, ahogy zavartalanul szuszog. De nem sokáig, hogy a nem szűnő, akár égető pillantás felzavarja. Újra Kaan felé terelődtek gondolataim, hezitáltam, aggódva figyeltem Shagut, nem hagyva figyelmen kívül a földtől és vértől koszos kis kezét. Egyedül merjem hagyni? Egyértelmű volt, hogy nem akarom…
Szinte levegőt sem vettem, ahogy óvatosan az összegyűrt köpenyemre engedtem a fejét. Nem ébredt fel! Ujjongó volt ez a gondolat és örömteli is persze, pihenjen csak. A tűz mellet állapodtam meg, a kulacs nem volt sehol sem, de a fabögrékbe mentalevelet törtek, frissítő, harsány illatta rögtön ismerős volt. Kaan… Felpillantottam és rajtafelejtettem a meglepett tekintetemet, eddig sem hittem róla, hogy selyemgalléros úriember, de most kifejezetten vadnak látszott, ahogy csapzott hajából bő cseppekben hullott a víz, de ruhája nem tűnt ázottnak.
- Nincs messze a folyó. – tétovázott. –Jót tenne, Noé mondta, hogy… - lehajtotta a fejét. Az este még nem volt ilyen megadó, vagy előrelátó? Elmosolyodtam, egy kicsit kaján görbével, ennyiért nem kockáztatom meg, hogy Shagu felébredjen és nem is tartom olyan rossz ötletnek. Szótlanul álltam fel és indultam a halk surrogás irányába, a víz valóban segít, az utolsó lépéseket még is tétován tettem meg. Talán a ritka virágot ringató kis öböl és a határát képező görgeteg köveken túl rohanó folyó habverejtékes látványa volt ámélkodásom oka, vagy lehet a nyugodt és vad ilyen mód ritka harmóniája követelte a megérdemelt figyelmet?

A „jó reggelt” e és az első g közötti szakaszában eshetett meg, hogy egy markáns kéz tapadt a kölyök szájára, aminek párja erősen markolta meg jobb karját, de hogy ne szítson pánikot Kaan halkan Shagu fülébe súgott.
- Maradj nyugton és fülelj! – ágak recsegése kísérte a bestia szavait, szavak is hallhatóak voltak. Egyértelműen többek, hat különböző hang csendült fel, meglehetősen bemutatva a beszélők műveletlenségét. Kaan, amint érzékeli, hogy Shagu nem fog félelmében kiabálni, lassan elengedi.
- Haramiák lesznek. – közölte, éreztetve mennyire nem kedveli az emberek ezen fajtáját. – Azon az ösvényen menj a folyóig. - mutatott két bokor között húzódó, kijárt sávra. - Ne tégy kitérőt! Yue ott lesz lent, induljatok el. Elcsalom őket. – Shagu elé tette az eddig általa cipelt tarisznyákat, majd kendőt kötött a fejére, hogy eltakarja füleit és amennyiben Shagu nem, vagy túl lassan mozdult, morgósan, de halkan rá is szolt. – Iparkodj!

A víz hideg volt, nagyon hideg és hihetetlenül édes, de nem volt elég a bátorságom, hogy belevessem magam. Az egyre erősödő fény által elborított kövön telepedtem le és kényelmesen a vízbe lógattam a lábaimat. A víz jellegtelen illata, ami megfakította és ezzel kellemessé tette a fehér jázminszerű virágok illatát tökéletessé tette a helyet, amit feltétlenül meg kell majd mutatni az én kis barátomnak. Az erdőre emeletem a tekintetem, csendes volt, talán túlságosan is, egészen baljósan, ami elérte, hogy az indulásra gondoljak, minden múló pillanattal egyre sürgetőbben. De, Kaan ott van, megvédi Shgut. Megvédi őt?

//A jó öreg erdei haramiák o/ garázdálkodj kedvedre Smile //


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Shagu on Szer. Jún. 24, 2015 11:19 pm

Szagok. Elöntötték az erdőt idegen eszenciák. A hajnali pára mellé vegyültek, a vizes avar fölött terjengtek. Ott voltak a levegőben. Aztán megszólaltak. Hangok voltak, melyek bántották a fület. Figyeltem. Minden erőmmel azon voltam, hogy hallhassam amit mondanak a haramiák. Kaan ezt parancsolta. ... Féltem. Hol van Yue?  Nem volt itt. Vajon a szagoknak és a hangjaiknak köze van ehhez? Ezek a haramiák milyenek lehetnek? Emberek, vagy bestiák? A szavaik nem értek el hozzám olyan tisztán, mint ahogy Kaantól éreztem. Ő jobban hallja őket. Vajon azért, mert idősebb nálam, vagy megtanulta rájuk koncentrálni a figyelmét? Én viszont jobban éreztem a testemben lüktető dübörgést. Féltem. Ki akartam törni a határozott szorításából, de nem mozdultam.
Elcsalom őket....
Ezt mondta Kaan. Azt mondta, hogy elcsalja, és én nekem mit is kellene csinálnom? Új volt a helyzet. Yue? A folyónál van! Villant be a korábbi közlés. Az ösvény felé kaptam tekintetemet. Lassan ébredtem csak rá, hogy mit várnak el tőlem. Menjek! Még hallottam magam mögött a rosszalló újbóli felszólítást.  Lassú voltam. A vállamra akartam kapni az elém vetett táskát, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nehéz. Másodjára viszont már mennie kellett és egy kis botlással a számomra kijelölt helyen voltam. Eltűnve a táborhelyről, átgázolva egy bokron megváltozott körülöttem a világ. Az erdő hirtelen az ellenségem lett. A madarak is baljóslatúan csicseregtek. Félek! Mindjárt kiugrik a szívem! Hová menjek? Mit csináljak? Yue!
Az ösvényen le a folyóig... az ösvényen... nem láttam és nem hallottam mást csak a saját légzésem. Merre megyek? Az ösvény! Hol van? Megálltam, pillanatok alatt fulladtam ki. Úgy ziháltam mint miután megfutottam a felsővárosból azt a hosszú távot Ryen gazdám fogadójából. Léptek ütötték meg a fülem. Közel van! A szagok egyik tulajdonosa közel volt és fülsértően rikoltozott valamit. Nem értettem, csak azt a belső vészjelzést, hogy vigyázzak. Ha elkapnak mindennek vége! Nem láthatom többé Yuet, és nem mehetek el vele a forráshoz meggyógyulni. Ezt márpedig nem akartam, de a lábaim alig vittek. Nem tudtam az ösvény felé menni. Túl közel volt, búvóhely kellett. Ledobtam magam egy út menti nagyobb bokor mögé. Elég dús növényzetűnek tűnt ahhoz, hogy fedezék legyen, ám a zihálásom nem segített egy cseppet sem. Mindkét kezemet a számra tapasztottam. Nem hallhatnak meg! Nem fedezhetnek fel! Nem nem! Az egyikük árnyéka rám vetődött, többen is voltak. Azt mondták, Találtunk valakit! és nevetgéltek. Nevettek rajtunk. Vadásznak ránk, de miért?! Kik ők és honnan jöttek? Miért vannak itt? Figyelni kezdtem a mondandójukra. Ha elkapták Yuet én...
- Egy nagydarab fickó volt. Ehh, de láttad a tábort? Tuti nem egyedül van, hehe, bár ketten közülünk már rajta vannak. Csak elkapják, nem de?
Nem volt felelet. Mit mondhat? Miért nem válaszolt? Menjen el! Nekem tovább kell mennem az alattunk lévő ösvényen Yue felé, ti meg menjetek el! Akárkik is vagytok menjetek el!
Lassan, nevetgélve, mintha megértették volna az akaratom, megindultak oldalra, pont jó felé. Megvolt az alkalom, hogy eltűnjek. Meg kellett még csinálnom, amit feladatul bíztak rám.
Ne tégy kitérőt! Yue ott lesz lent, induljatok el.
Nem teszek kitérőt, elindulunk. Úgy ahogy mondta. Nincs most idő azon gondolkozni, hogy kik ezek és honnan jöttek. Elég legyen annyi, hogy bármit is akarnak, az nekünk idő veszteség. Yuet el kell vinnünk addig a forrásig, és én erre vállalkoztam. Eljuttatni Yuet a forrásig!
A táskában amit eddig magam mellett tartottam, most annál a mozdulatnál, mikor a vállamra vettem összeverődött valami. Megdermedtem a hangra, fejem felett egy fekete madár károgta el magát. Ne most! A beszélgetők elhallgattak. Nyelni sem voltam képes, annyira kiszáradt a szám. Aztán meghallottam a végzetes mondatot. - Ne nézzük meg? - Ne! Mit tegyek? Fussak? Már közel kell lennie. De Yue!
Rájöttem. Most abban kell reménykednem, hogy nincs közel. Yuet nem rángathatom bele. Megálltam, háttal nekik. Közeledtek. Csak másodperceim vannak. Mit kéne tennem? Remegnek a lábaim, nem kapok rendesen levegőt, reszketek, és arra gondolok, hogy nem mehetek előre! Nem futhatok el! Megfordultam. Ha nem futhatok el, akkor csak egyet tehetek. De akkor már előttem voltak. Mindketten vigyorogtak. Nagydarab férfiak. Az egyikük testes, látványos izmokkal, míg a másik mokányabb, fürgébbnek látszott. Semmi esélyem ellenük. Én mégis ledobtam vállamról a táskát, és megpróbáltam kettejük között elfutni.
- Ne olyan sietősen cicuska! -
A fürge ért utol, én pedig már az avarban tértem magamhoz. Azt hiszem megütött és még a levegőben elvesztettem az eszméletem egy pillanatra. Túl erősek voltak. Összeszorított fogakkal meredtem rájuk, ők meg csak vigyorogtak, mintha vicces lenne.
- Csak tudni szeretnénk hányan vagytok. Van még barátod itt? -
Egyből jött a válasz, gondolkoznom sem kellett hozzá.
- Elkaptátok Zorat? Az nem lehet! - Tereld Kaanra a témát, összpontosíts csak rá, talán elfelejtik, hogy keresgéljenek! Zora az első gazdámnál szolgált csendes fiúcska volt, egyáltalán nem olyan mint Kaan, és korán is halt meg egy influenzában.
- Haaahh, csak ketten vagytok? - Furcsállja nyurga, talán átlát rajtam?
- Adjátok vissza őt! Haramiák! - Bármit is jelent ez, Kaan így hívta őket, akkor legyenek is azok! Megszállottan kiáltottam rá, már-már magam is elhittem, hogy Kaanért esedezem, ám képes voltam rá. Tudtam, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy eltereljem a figyelmüket Yueról. Nyurga fintorgott, még kérdezni akarhatott valamit, amikor a tekintete a fejem fölé vándorolt. Mit néz?
Gyorsan megtudtam. Izmos hajolt le, és a torkomnál fogva ragadott meg. Minden figyelmeztetés nélkül zárta el az összes utat a tüdőm felé. Se ki se be. Egy vastag fa törzséhez támasztott. Le se ért a lábam. Fáj! Fááj! Nem kapok levegőt!
- Én nem hiszek neki, cimbi! - Messziről hallatszott a mély dübörgés. - Öljük meg! Hazudik!
- Ugyan már! Biztos elmondja, ha szépen kérjük nem de?
Ez az ember pont olyan nyájas modorú, mint Sylan gazdám. Alig láttam. Beszélni már nem engedett a vaskos kéz, de a férfi csak mondta tovább.
- Hiszen nem akar meghalni. - Nevetett. Ez az ember nem bánja ha meghalok. Azt sem bánja, ha Yue meghal. Neki mi nem jelentünk semmit. Yue! Nem akarok meghalni....
- Elmondja, ugye cicus? -
Nem kapok levegőt.
- ... cicus...
Fáj...
- Nyújtsd ki a kezed felém cicuska...
Niocska... ugye szeretsz Niocska... mond hogy szeretsz...
Hogy is mondta mindig az az öreg kocsis nekünk?
- ...dögöljetek meg... -
Azt hiszem mosolyogtam hozzá... minden bizonnyal egy nem mindennapi mosollyal.


[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Remetelak

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.