Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Partmentén

Go down

Partmentén

Témanyitás by Maluqa on Csüt. Nov. 13, 2014 11:56 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
Intermezzo: Hazatérés
Az éjszaka sötétje egyre mélyül a percek múlásával. A tenger szelíd csacsogással mossa tovább az ezüst kéknek tűnő, puha homokot, csak egy egészen rövid időre keletkezik zavar az ősi és megállíthatatlan ritmusban. Valami, valami borzalmasan meggyötört alaktalan massza mászik ki a vízből, mély szaggatott lélegzete, hörgő morgása felriasztja a közeli erdő szárnyasait. Félnek. A rettegés a hang előtt rezegtette meg a szívüket s inkább szárnyra kapva a sziget belsejében keresnek biztos menedéket maguknak. A fák is megmoccannak, leveleik halk suttogással adják „szájról szájra” az idegen, de ismerős esszenciát hordó lény érkezését. Így a hír a futótűz gyorsaságát is felülmúlva terjed el a titokzatos szigeten.
A pillanat tovaszállt, néhány pernyi homok is lecsurgott az idő órájában. Minden újra csendes és nyugodt, de a kép megváltozott. A hunyorgó csillagok és karcsú sarlóba hajló Hold fényében a part homokjában valami nedves tapasztotta össze a selymes szemeket és most a legapróbb fényre is bágyadtan csillog. Szakavatott szemek azonnal felismerik a különleges éteri anyagot, démonvér. Áttetszőnek tűnik, még is valami túlvilági fénnyel csillog benne. Nagyobb foltok, apróbb pöttyök és hosszú elnyúló folyamok vezetnek a biztonságos kőmenedék mögé egyre közelebb az élettel teli zöld erdőhöz. A sebesült ereje azonban a végét járja…
A létezéséből fakadó hűvös gyenge dérszilánkokat alkot a köveken és leheletvékony mohaszerű réteget terít a földre, a ködszerű massza éles szürke színével tökéletesen kivehető, ahogy alakja is egészen pontosan behatárolható. Farkas, egy hatalmas farkas. Akit rémisztővé teszt a ködtestén átsejlő vasszínű csontok robosztussága, pofájának íve egész élénken látszik, ahogy hatalmas agyarait is kivillantva lélegzetért küzd. Nem szűköl s még csak nyöszörögni sem hallani, csak a borzasztó hang, ahogy megroppant tagjain át igyekszik elázott, megtépázott testét légiesebbé tenni. Hatalma a vízhez közeli, de a vízben még is elnehezül, szinte belefullad. A két metszőn ásító sötét üreg eltűnik, lehunyta szemeit.
Ki hitte volna, hogy pont egy olyan démonba akad majd, akivel vérrokonságban áll. Nem készült fel kellően, s míg Írisz-szigetén igyekezett a démonokat igazgatni s segíteni az elátkozott mágusoknak, megfeledkezett a jelen pillanatban legfenyegetőbb ellenségről. Talán elbízta magát, míg a fehér ordast okította? Nem jellemző rá. Egyszerűen a sors most más lapokat osztott a számára. Megmozdult, ahogy a halk susogás újraéledt, lustán nyitotta fel szemeit, de nem látott semmit. Kénytelen volt megmozdítani fejét, hogy más irányba forgassa, nem tartott ellenségtől, ezen a szent helyen nem várta olyan, aki kitépte volna a szívét.
Egy nimfa kegyes alakja imbolygott közelebb, ahogy az apró fénygömb eltorzította alakját. Csendes volt, egy szót sem szólt amikor a démon farkas mellé térdelt, gyönyörű bordó szemeiből az aggodalom sütött. Nem félt a farkastól, sem annak erejétől, hidegtűrő fajból származik, bátran érintette meg a farkas csapzott testét és riadtan húzta vissza kezét, mikor megérezte a még mindig áramló folyadékot. Kiáltása fület bántó sikoly volt, Maluqa is borzadva hunyta le a szemét, már-már sok volt kimerültségének ez a fajta fájdalom. A hangra azonban több nimfa érkezett, fákból s bokrokból léptek elő, késlekedés nélkül készítettek hordágyat a sebesült számára, akinek nem volt más választása, mint tűrni a gyengéd zaklatást. Már évezredek óta nem volt ilyen kutyául.
- Beszélnem kell a Fehér Asszonnyal! – Nyögte, ahogy egyre közelebb és közelebb értek a sziget legeldugottabb részéhez, oda, ahová biztosan csak az léphet be, akinek azt a sziget úrnője megengedte. Ezért volt mindig is biztonságos menedék e hely a biztonságra vágyóknak, egy olyan lény vigyázta, akinek hatalma szinte istennéne teszi, ha csak nem az valójában is. Ez igazi rejtély mindenki számára, még sok, Ywn-szigetén lakó sem lehet egészen bizonyos, hogy mi is pontosan az a lény, akit odaadással és hűen szolgál.
- Csihadj! Ilyen állapotban nem jutnál messzire és … - Fogott bele az a nimfa, aki elsőként ért Maluqahoz, de egy meggyötörtségében is fenyegető morgás csendre intette. Felháborodottan nézett ugyan a farkasra, de ugyan akkor szomorúság is költözött a szemébe. Nem kellet bátorság ahhoz, hogy néhány pillanat elteltével töretlen elszántsággal folytassa megakasztott mondatát. – és Úrnőnk nincs a szigeten.
- Képtelenség? – Hitetlenkedett a farkas, egy pillanatra meg is feledkezve minden bajáról, amiért felszakítót sebei és végletekig kihasznált tagjai keményen megreguláztak. Ugyan hang nélkül tűrte a gyötrelmes, kínzó fájdalmat, de mint egy kivénhedt öleb, úgy gömbölyödött össze  hordágyán, mintha mindjárt kilehelné a lelkét.
- Még a nyári napforduló estéjén szólt, hogy elhagyja a szigetet és ezt csak velünk osztotta meg, a belső kert őreivel. Az Ezeréves Tölgy viseli álcáját, hogy mások ne vegyék észre a hiányát és ehhez te is tartsd magad. – A nimfa egészen halkan és olyan nyelven beszélt, amit már a démonok legidősebbjei sem igazán ismernek, mert szavaikra évmilliós porréteg rakódott és kikopott emlékezetükből. De itt, ezen a helyen, a belső kert őrei és még néhány kivételes „barát” elevenen tartja ezt a holt nyelvet. Ezzel biztosítanak maguknak némi titkosságot és vele biztonságot is.
- Az már hónapokkal ez előtt volt. – Nyögte megzabolázott kínjai között a démon, még látta a nimfa bólintását, mielőtt kényszeredetten hunyta volna le a szemeit.
Némán telt el az út hátralévő szakasza, a nimfák csendben haladtak s maga Maluqa a gondolatai között ténfergett. Még az ő ösztöneinek is voltak határai, tervei között is akadt olyan, aminek megvalósítása kudarcra volt ítélve, mert voltak benne tökéletlen pontok. Most is akadt ép elég gondja. Saját szakállára, kérés nélkül lépte meg a támadást a Viharban Járók ellen és kis híján rajta vesztett, de ez kevésbé zavarta, mint az, hogy nem látta tisztán a következő lépést. Nem számolt azzal, hogy ilyen állapotban fog ideérni, de útja mindenféleképpen erre vezette volna. Tanácsért, iránymutatásért jött, azt remélve, hogy a Fehér Asszony újra maga mellé, védőszárnyai alá veszi a Sárkánykirályt. Maluqa ugyan is úgy látta, ez lenne a lehető legjobb megoldás minden érintett számára. Az a nyavalyás pokolmadár sem tehetné be ide a lábát, ahogy Yuet sem érhetné el senki sem, még Asfalot sem, akinek megjelenése nem töltötte el bizodalommal.
- Nagyon mélyen a gondolataid rabja vagy, Kusha! – Maluqa rá nem jellemző vérmessége, mint egy veszett kutya ugrott a hang forrása felé. Szemei kitágultak, a feketeség mélyről vörösbe hajló olajos csillogás izzott fel, az alakja is megváltozott, csontjainak feketévé lett vonala élesen kirajzolódott, bundája lobogott, időnként kitűnt gerincének éles tüskévé lett minden csigolyája és a méretei pillanatok alatt haladták meg a józanész határait. A megszólaló egy pillanatig sem habozott, hogy megvédje magát az őrjöngővé váló démontól. Sárkány és démon morgott fenyegetően egymásra. A nimfák ösztönösen elrebbentek, biztonságos távolba húzódva, de ahogy teltek a percek, a bátrabbak szép lassan visszamerészkedtek. Az arany színében pompázó sárkány szilárdan állt, kék szemeiben ugyan azzal az elszántsággal, a démon azonban véröröksége ellenére sem tudott néhány pillanatnál tovább kitartani. Böszme alakja megingott, mély, hörgő szuszogással rogyott össze, ez úttal is elvesztve az akarat csatáját
- Eljön majd az idő, amikor átharapom a torkod. – Morgott a démon tehetetlenül heverve a nagyterem gyep lepte padlóján.
- Eljön majd az idő, de még nem most. – A sárkány nem volt óvatlan, megmaradt pikkelypáncélos alakjában, de közelebb hajolt, egyre nagyobb figyelmet fordítva a démon testét borító sebekre. – Ezekhez a sebekhez én kevés leszek.
- Haha… - Maluqa minden fájdalma ellenére jóízűen nevette ki azt, aki jelen pillanatban az egyetlen olyan személy volt, aki segíthetett rajta. – Akkor úgy fogok megdögleni, mint egy rühes korcs. – Élcelődött saját sorsán a farkas, a sárkány érzéseiből azonban nem sokat lehetett kiolvasni.
- Arkan tépte ezeket a sebeket? – Kérdezte az aranypikkelyes, mire Maluqa csendesen bólintott. Korábban is érezte már a sólyom jelenlétét, de legádázabb elképzeléseiben sem szerepelt, hogy pont a főnix mellett kötelezi majd el magát.
- Ra’Agan a feketeátkos főnix házi kedvence lett, de nem kell aggódni, tettem róla, hogy egy jó darabig nem ízlelhesse meg az ég szabadságát. – Maluqa hangja minden mímeléstől mentes volt, végtelenül fáradt, dühös és ugyan akkor csalódott is. A sárkány leereszkedett, feszült figyelemmel hallgatta a farkas szavait. – Legutóbb, mikor feltűnt, csupán napok teltek el a háború kirobbanásáig. Talán nyertem egy kis időt, talán Ra valódi céljai is késleltetik egy darabig, de …
- Próbálj meg pihenni, minden erődre szükséged lesz! Ne feledd el, te vállaltad, hogy megvéded őt, de amíg nem tudsz visszatérni a szigetre, egyedül kell szembenéznie mindennel. – Maluqa hálás volt, valamilyen szintig, a burkolt szidásnak és hogy emlékeztették a kötelességére.
- Mennyi időbe telhet? – Érdeklődött a démon, mikor megérezte az aranysárkány átható hatalmát. Pusztán az átható arany fény enyhítette a fájdalmat, aminek rögtön kellemetlen lüktetés lépett a helyébe.
- Hetek. De most hallgass, koncentrálnom kell! – Förmedt rá a sárkány a farkasra, akinek kikerekedtek a szemei. Hetek? Hetek! Hetek alatt temérdek olyan esemény láncolata indulhat és fejeződhet be, aminek még csak gondolatban sem lenne szabad megélednie. Hetek, ismételte magában minduntalan és szinte észre sem vette, hogy a kimerültség erőt vesz rajta és az aranysárkány gyógyító ereje is arra sarkalja egész létezését, hogy pihenjen. Így a retteget démonfarkas, aki megküzdött egy hozzá hasonló ritka példánnyal, előtte és a csata után is legyűrte a Viharos-vizek ádáz, minden lényt a világon próbára tevő hullámait és végül elérte Ywn-sziget partját, mély álomba merült.
- Haraniel, meddig fog aludni? – A kérdező, ez eddig egy távolból figyelő új alak volt, aki most közelebb jött, hogy a kimerült aranysárkánynak nyújthasson szilárd támaszt. Vállára vette karját és erősen átfogta a derekánál.
- Még, ha tisztában vagyok a képességeivel, csodálnám, ha csak napokig aludna. Talán két hét... Mélyek a sebei, amiket egy másik démon tépett, ezek nehezebben gyógyulnak és ami aggaszt, hogy borzasztóan kimerült.
avatar
Maluqa
Anyagi - Faunadémon

Mottó : köd előttem, köd utánam

Hol? : világszerte

Kaszt : minek olyan
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.