Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Kerekerdő és útjai

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Szomb. Nov. 22, 2014 9:24 am


Admos és Dartian
Az erdő csendes neszezése elterelte gondolataimat. Gondolataimat? Azok nem is voltak, csak a lépések ütemére ringtam a már-már kényelmetlen nyeregben, csak fél figyelemmel léve a hátara, aki egykedvűen baktatott a kitaposott úton. Olyan, nem is tudom már pontosan mennyi ideje nem vett körül ennyi zöld. Beleszédültem illatukba, látványuk egyaránt bántó és túlságosan kedves emlékek hatjait bontogatta és elhalónak tetsző szavaiktól zsongott a fejem. Fáradnak tűnhettem, egy olyan vándornak, aki nem szokta meg a hosszú utazást, vagy egészsége nem szolgálja úgy, hogy a korai kelés és egész napos döcögés ne viselné meg. Pedig, sem fáradt, sem pedig beteg nem vagyok.
Kevéssé követtem az út vonalát, inkább magasba emelt tekintettel a fák koronáját szemléltem és ennek az idő múlásával borzasztó gémberedés lett a végeredménye. Tarkómat masszírozva, kissé meggörnyedve voltam kénytelen a földet bámulni és egyben időt fordítani arra, hogy a velem baktató másik három személyre is vessek néhány kutakodó pillantást. Ketten igazán belemelegedtek a hegyek kovácsmestereinek és az elfek kovácstudományának összehasonlításába. Legalább is ezzel kezdték, aztán tovább fűzték már-már harcias beszélgetésüket más területek összemérésében. Amibe egyszer csak bekerült a pipafű is. Fogalmam sincs miként, vagy hol merült fel először, de gyanítható, hogy talán a harmadik szerzet volt az, aki becsempészte ezt a szót a tudatunkba.
Aztán egyszer csak elcsöndesedtek… jobban mondva, észre kellett vennem, hogy hátasom megmakacsolta magát és az egyik számára finomnak titulált bokor megkopasztásába kezdett. Nos, nem vagyok egy nagy lovas. Kellett, nem is kevés idő, hogy rábírjam az út folytatására és mivel tempóját gyorsabbra vette, kénytelen voltam felismerni, hogy borzasztóan elgémberedtem. Sajgó, zsibbadástól kellemetlenül „hangyás” tagokkal értem utol a társaimat, még ont időben, a kereszteződés előtt. Itt ugyan is szétváltak útjaink, két-két főre szakadva mentünk tovább, a korábban civakodók a hegyek irányba fordultak, mi az alacsony szerezet és én a város felé vezető útra tértünk rá. Talán nem tévesztettem volna el az irányt, hiszen a jóval előttünk járó szekér karaván kerekei tisztességesen felszakították az út laza földjét. Meg hát, annyira nem riasztott meg egy esetleges eltévedés és bánni sem bántam volna.
Néhányszor a „társamra” pillantottam, de igazán semmi olyan nem bukkant fel elmém még mindig kicsit üres mezején, amit fel tudtam volna használni egy beszélgetés kezdeményezéséhez. Igen, szótlan baktattam mellette. Csak akkor kezdtem el mocorogni, amikor már tényleg kényelmetlennek éreztem a hátason való utazást és a tetejében még hűvösebb is lett. Először a Nap aranyosan csillogó sugarai tűntek el és ennek hiányában az erdő is árnyalatokkal mélyebb, sötétebb színbe öltözött. Megborzongtam, ahogy a pára kezdett lakot ölteni. A köd nem volt riasztó, de nedvessége most nem esett jól, még ha szomjas is voltam.
- Egy kis pihenő? – indítványoztam, reménykedéssel hangomban. Az egyszerű, könnyű mozgást hagyó kabátka kezdett vékonynak és nedvesnek tűnni, de a köpönyegem szoros tekercsbe fogva támasztotta a derekamat, így menet közben csak némi bűvészmutatvány bevetésével juthattam volna hozzá. E mellet, a korai órákba szoros fonatba fogott tincseim is szétzilálódtak, bár a fonat gerince még meg volt.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Kedd Nov. 25, 2014 7:38 pm

Napját nemtudom már mikor értem partot. Eltelhetett néhányhét, vagy akár már egy hónap is. Az öböl szorító, emberektől zsúfolt szorításától elmenekülve, távol a városi rengetegtől bevetettem magam az erdőségbe. A szabadság édes ízénél, márcsak az erdőn áthaladó gyanútlan utazóktól ellopott élelmek elfogyasztása múlta felül.
A nyár azonban lassan veszített és fölötte diadalt aratott az ősz. A fák amég zöld ruháikat lecserélve, felöltötték díszes őszi viseletüket. Az időjárás néha velem néha ellenem szegődött, megkönnyítve, vagy épp megnehezítve a dolgomat. Az utazók is lassan eltűntek. A föld porát már napok óta nem bolygatta a lovak patáinak nyoma.
Maradjak még, vagy kockáztatva hagyjam el az erdőt? Vessem be magam a városba és húzzam meg magam valamely sikátorban?
Egy nap aztán a szerencse, 4 lovast hozott az erdei útra. Egy törpe szerű kis valamit, és három embert. Látszott rajtuk, hogy már nagyon fáradtak, a város pedig még messze volt. Vajon mikor telepszenek le egykis pihenőre? A fák buja, zöld lobjaiba takarózva, mínt az árnyék követtem őket. Nem is nagyon tartottam tőlük, azonban vigyáznom kellett, a sor elején baktató alak ugyanis éberen tekintgette a lombokat. "Vajon észrevett? Ugyan már! Akkor szólt volna a többieknek." Nyugtattam meg magam, de inkább a bokrok közt folytattam a lopakodást.
Az út azonban ketté vállt, s vele együtt az utazók is elvlltak egymástól. A törpe mag a előllévő a város felé tartott, a másik kettő pedig a hegyek irányába ment tovább. "Vajon melyik párost kövesem?" Végül a városba utazók mellett döntöttem. Egy ember és egy törpe nem lehetnek ellenfelek, ha harcra kerülne sor.
Előre siettem, egy útfelett átívelő tölgyfa ágára felkapaszkodtam, és vártam. A lombok sűrűjén át kikandikálva lestem a felémtartókat. Egyszercsak felhangzott a várvavát kérdés:
- Egy kis pihenő?
Diadalmasan elmosolyodtam, mostmárcsak várnom kellett. A Nap lassan a hegyek mögé bukott, a tájat pedíg a köd kezdte el belepni. "Tökéletes, amínt leszállnak a lovaikról, jöhet a fosztogatás."
A nagy izgalom közepette azonban nem vettem észre, és egy kiszárad ágra telepedtem, hírtelen nagy reccsenéssel vállt el a törzstől. Még épp időben ugrottam félre és markoltam meg egy fentebbi ágat pikkelyes kezemmel, de a kóró nagy zajjal a földre zuhant. "Hogy az a ..."-Káromkodtam magamban. Bekövetkezett amitől a legínkább tartottam.
Egy mások árgra ugrottam, elő húztam kardomat, felkészülve az esedékes harcra.
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Szer. Nov. 26, 2014 8:19 pm

Remek dolog egy kicsit kiszakadni a mindennapok szürke, zajos forgatagából, és kint lenni az őszi erdő színes, nyugodt és harmonikus világában. Egy hónappal ezelőtt egy fiatal vállalkozó el szerette volna adni a csendes vidéki házát, amit megörökölt, én pedig kaptam az alkalmon, és miután egy barátomtól kölcsönkértem a lovát, elmentem megbeszélni a végleges árat. Végül 100 aranyban egyeztünk meg, vagyis másfél évi bérembe, amit hat évig tartott összespórolni.
A kulipintyó kulcsai már nálam vannak, éppen barátomnak viszem vissza a lovát. Néhány idegennel találkozom csak az úton. Az egyik egy sápadt, beteges arcú, hosszú vörös hajú férfipalánta. Ő is a város fele tart, akárcsak én, és eddig meg sem próbált unalmas úti történetekkel, vagy unintelligens kérdésekkel untatni. Ez tetszik. Csak szótlan tekintget körbe, de szemei nem keresnek semmit. Végül az egyre sűrűsödő köd miatt megállítom a lovat, leugrok a nyeregből, és kipányváznám a lovat, amikor egy ág zuhan alá, és a ló egy kicsit megbokrosodik. Megrántom a kantárt, majd körülnézek és utána kikötöm a paripát egy közepesen vastag cserfához. A fának támasztva hátamat újra körülnézek, majd a srácra nézek. Talán ő nem, de én a zsigereimben érzem az ellenséges szándékot. Nem vagyok nyugtalan, vagy ideges, egyszerűen meglep, hogy egyesek ennyire figyelmetlenül választanak célpontot. Ez jó lecke lesz (mindenkinek).


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Csüt. Dec. 04, 2014 11:29 am

A megállás olyan őszinte és célirányos válasz volt a kérdésemre, hogy ha más értelmet akartam volna benne keresni, akkor sem találtam volna mást. Pihenő! Végre! E feletti örömöm, megkönnyebbülés formájában öltött alakot vonásaimon. Mit nekem az elmúlt órák suhanó árnyat mutató és eláruló neszek, a fák ugyan is szóltak, már jóval korábban és minden alkalommal. De, de .. nem érdekelt és igazán talán fel sem fogtam hogy figyelmeztetésük, teli óvással, egy hozzájuk hasonló féltése, irigység nélkül. Én járhatok, szabad akarattal cselekedhetek és az idő sem kezdi ki létezésem formáját. Míg ők, pompás tavaszt és szomjazással teli nyarat, fagyos, de szín kavalkádban fürdő ősz és némaság halott, fagyos leple alatt töltött telet élnek meg. Nőnek, kérgük vastagabb és keményebb lesz, menthetetlenül haladnak a vég felé.
Nehezemre esik megmozdítani lábamat, pedig hát társam milyen fürgén és csodálatraméltó üdeséggel pattant le a nyeregből. Arcom tükrévé lett érzéseimnek, ahogyan a kengyelre nehezedve olybá tűnik sziklává vált minden tagom, merev és borzasztóan nehéz. Könnyedségnek nyoma sincs, ahogy a stabil földet érésnek sem. A nyeregbe kapaszkodva kímélem meg maga attól, hogy lábaim egy lépésénél távolabbra vigyenek és véletlen se gabalyodjanak össze, emígyen’ hát még sem sikerül elesnem. A számomra mókás végkimenetel fáradt mosolya hamar tovatűnik ajkaimról, összehúzom szemöldököm, mint aki fület sértő hangot hall és végül is azt hallottam. Sikolyt, mert fájt. A hang irányába moccant fejem, tekintetemmel azt keresve, aki annak az elhalt darabnak hozta el a végzetét, de eddig szelíden hordó hátasom megmoccant. Riadtan lépett oldalra, megtaszítva, arra késztetve, hogy én is odébb lépjek. Fejét is felszegte, hogy ujjaim szorításában leledző fékjét kitépje onnét és futhasson, hiszen megriadt.
Csitítóan simítottam szabad kezem tenyerét a nyakára, míg a kantárt rövidebbre véve vettem el szabad mozgásának egy részét. Izmai idegesen rángtak, orrlyuka kitágult s mély lélegzettel ízlelgette a levegőt, ragadozót sejthetett a zöldben. Közelebb léptem hozzá, testének melege hamar átitatta ruháimat, nyugtató szavakat súgtam, megpaskolva nyakát. Nem nyugodott meg teljesen, fülei még mindig jártak új hangra vadászva, de engedelmesen követett, amikor társam lova mellé vezettem és kipányváztam. Nem mutattam jelét, hogy különösnek tartanám a lovak viselkedését, de a naivság és tudatlanság álarca alatt, azt hiszem pontosan meg tudtam volna nevezni az irányt, ahol a riadalmat okozó alak meghúzta magát. Idáig követett, vajon puszta kíváncsiság húzta utánunk szívét, vagy más, alattomosabb szándék vezérli? E kérdésre a pontos választ az idegen adhatja meg egyedül, addig maradnak a megérzések és sejtések. Leoldottam köpönyegemet és elléptem a hátasoktól, közelebb kerülve társamhoz.
- A köd valószínűleg a reggeli fénnyel fog csak oszlani, ha felszáll egyáltalán. – kétesre formáltam a mondat hangsúlyát, kijelentés vagy kérdés, ezt a félszerzetnek kell majd eldöntenie. Folytatva mondókámat, szándékaim egy részét is feltárom előtte és egyben a leselkedő előtt is, mert nem fogom suttogóra a hangom. – Egy rövidebb pihenő számomra elég lesz…


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Vas. Dec. 07, 2014 9:38 pm

A lombok közt megbújva vártam az eseményeket. A magas, vöröshajú egyenesen felém tekíntett, a hátasa pedig idegesen toporzékolt melette. Már a torkomban éreztem a szívem dobogását, és a kardomat is egyere erősebben szorítottam amikor észrevettem, hogy elmúlt a vész. A magasabbik kikötötte a lovát és a társához lépve íntézett hozzá szavakat:
- A köd valószínűleg a reggeli fénnyel fog csak oszlani, ha felszáll egyáltalán. Egy rövidebb pihenő számomra elég lesz…
Elmosojodtam. Nem tudják, hogy itt vagyok. Fejemben egy terv körvonalai rajzolódtak, csak a kivitelezés jelent némi gondot. "Szét kell választanom őket, hogy aztán a zsákmányhoz férjek. De hogyan? Nem ugorhatok a nyakukba és a gyilkosság sem az én asztalom. A lovak! Hát persze. Amiínt távolabb kerülvek a hátasiktól kezdődhet a zűrzavar."
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Hétf. Dec. 15, 2014 3:29 pm

Bólintok egyet a fiúra nézve, jelezvén, hogy nekem sem áll szándékomban sokat maradni. Nem ismerem, nem tudok róla semmit, és nem is különösebben érdekel. Ha tud vigyázni magára, akkor eléggé megkönnyíti dolgomat az a tudat, hogy rá nem kell figyelnem; ha nem, akkor viszont nem értem, miért egyedül lófrál a vidéken. Ami nagyon nyugtalanít, hogy nem tudom, a támadó egyedül van-e, vagy többen követtek, és az egyik véletlenül rossz ágra ült, ami leesett, de ő maga eltűnt. Ha egyedül van, akkor vagy nagyon ostoba, vagy nagyon tapasztalt, hogy megtámad két lovast. Ha többen, akkor vagy engem "keresnek", vagy a srácért jöttek. Akárhogy van, ennél jobb alkalom nem lesz. A köd miatt nem látok sokat, és a lovak fújtatása miatt nem hallok olyan tisztán. Mindezek ellenére talán sikerül kicseleznem ő(ke)t. Ha szóval tartjuk, és hajlandó válaszolni, vagy visszakérdezni, érdekes szituáció alakulhat ki. Közelebb megyek a fiúhoz a tisztes ölnyi (hobbitban számolj) távolságot megtartva, majd halkan, hogy senki más ne hallja, először hozzá intézem szavaimat.
-Szerintem nem vagyunk egyedül. Ha valami mozgást látsz, elég ha megmondod, merre láttad. Légy szíves és figyelj a lovakra!
Miután meggyőződtem arról hogy felfogta a helyzet komolyságát, és azt, amit mondtam, elkezdem faggatni a fantomot.
- Miért követsz minket? Ha követsz, akkor melyikünket, és miért? -és a legjobban kigondolt kérdést hagytam utoljára.- Ennyire gyáva vagy, hogy a ködben rejtőzködsz? Gyere, hadd lássam, ki olyan ostoba, hogy meg akar támadni!
Egyikre sem lehet egyszavas válaszokat adni, legalább három, vagy négy szót megkívánnak ezek a kérdések. Miközben beszélek, folyamatosan mozgok, mindig a hang irányába, de nem egyenesen, hanem ingázva és ide, oda forgolódva ,hogy szándékomat leplezzem. Ha valamihez értek, akkor azok a harci taktikák. Nem fogok tíz lépésnél tovább eltávolodni a lovaktól, és amint végeztem a kérdésekkel, vissza is megyek a sráchoz, hoz tájékoztassam a következő lépésről, immár egy kicsit részletesebben.


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Hétf. Dec. 29, 2014 12:44 pm

A zaj szokatlansága ellenére, végiggondolva, akár a természet számlájára is írhatnánk. Nem csak élettől duzzadó, erős fák merednek az ég felé, fényre éhezve, hanem idősek és korhatagok is, amelyek bármikor megválhatnak halott ágaiktól. Csak gondolat, azok közül, amelyek a hamis biztonság érzetét növelik. Nincs szükségem rá, ezért halvány érdeklődéssel fordulok az alacsony figurához, aki nem mellesleg ellopta a kettőnk közötti távolságot. Ami valljuk be, igen csak kíváncsiságra ad okot, ezért figyelmesen tekintek szemébe, miután vethettem egy közelebbi pillantást nem mindennapi színbe öltözött tincseire is.
Ahogy belekezd mondandójába, szavai nyomán szétnézek és helyeslően bólogatok, elrejtve a komisz mosolyt, ami mögött az a kötekedő megszólalás rejtőzik, ami szerint valóban nem vagyunk egyedül. Itt vannak a lovak és itt van az erdő minden zöld lakója, az állatokról nem is beszélve. Komolyságra intem magam, nem is igen értem honnét érkezett ez a váratlan jó kedv. Talán a rejtőző idegen szülte izgalom az, ami megrázogatta szunnyadó ösztöneimet. Tényleg nagyon elpuhultam! Zöld íriszeim körsétájukon megállapodtak egy helyen. A szövevényes lombos eltakarta előlem a leselkedőt, de tudtam, hogy ott van és ő is érezhette, hogy nem pusztán vaktában kémlelem a tejfehér fellegbe burkolózó zöld rengeteget. Óva intés, figyelmeztetés, kihívás talán, de vegye annak, aminek szeretné. Pilláim megrebbenek, ahogy új irányba nézek, tanácstalanság mimikájával ingatva meg a fejemet, jelzésképpen a hobbitnak, hogy sajnos nem látok semmi említésre méltót.
- Megteszem, ami tőlem telik. – motyogom vissza neki, ügyelve arra, hogy hangom ne juthasson messzire és csak kettőnk cimpája lehessen fültanúja. Ezt fokozva merek egy kicsivel előrébb is hajolni, így megszabadult tincseim fátyolossá teszik a látványt, kétessé ajkaim mozgását. Ahogy társam irányt választ teszek néhány lépést, visszafelé, közeledve a lovakhoz, ám meglepően óvatosnak érzem a közeledésemet. Azt hiszem nincs kedvem megtapasztalni mennyire is erős egy lórúgás és így oldalról választom meg az irányt, nem rejtve el közeledtem neszét. Rögtön fel is emelték fejüket, megkeresve a rájuk leső legközelebbi veszedelmet. Túlzás lenne azt mondani, hogy megnyugodtak, de nem estek pánikba, ahogy megláttak. Egészen közel értem, meg is érintettem hátasomat, talán hálás volt azért, hogy nem hagytam magára kiszolgáltatott helyzetében, mert fejét hozzám dörgölte, de nem ragadta meg a lehetőséget, hogy belém csípjen.
A kérdések sora megérdemelte a figyelmemet, új volt és idegenszerűen ismerős, már ha lehet valami ilyen kitekerten jellemezni. Ezekre nem szabad válaszolni, ha meg akarjuk őrizni a rejtekhelyünk hollétét. Vajon a ránk leső miként dönt? Vaktában emeltem fel a fejem, a lovam oldalán tartva kezeim, igen, háttal az erdőnek. Ha csalogatunk valakit, akkor csalogassuk némi erőfeszítéssel.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Vas. Jan. 04, 2015 7:57 pm

A két utazó a gyanu jeleit mutatta magán. A lovaiktól alíg távolodtak el, és nem tevékenykedtek semmivel. "Észere vettek ehhez kétség sem fér." Eddigi biztonság érzetemnek búcsút íntve egyre csak azon járt az eszem mit tegyek."Ha arrébb állnak lehet hogy hetekig nem jön újabb zsákmány az erdőbe. Vagy ők ,vagy az éhség fog végezni velem." Meg fordult a fejemben, hogy esetleg hagyjam továbbállni őket, de ekkor a törpe szavaira figyeltem fel. Egyenesen hozzám beszélt:
- Miért követsz minket? Ha követsz, akkor melyikünket, és miért? Ennyire gyáva vagy, hogy a ködben rejtőzködsz? Gyere, hadd lássam, ki olyan ostoba, hogy meg akar támadni!
"Én hogy ostoba ,és gyáva?!" Ez a kérdés míndent eldöntött. Lépni fogok! Azonban való igaz, nagy ostobaság lenne kettőjükkel egyszerre küzdeni. Az előző ötletemet tovább gondolva egy újabb terv ötlött a fejembe.
Mikor a két vándorló egymás közelében volt, a tettek mezejére léptem. A Fáról óvatosan lemásztam és a bokrok közt elrejtőztem, közel az előző búvohelyemhez.
Nem történt semmi.
A földön kutatva felkaptam néhány jókora követ.
"A kövekkel zajt keltek, mire míndketten a zaj felé fordulnak, ha ez megvan a pöttöm Jankóhoz osonok. Kivont karddal levágom az apró táskáját és futás. Csak sikerüljön!"
A legjobbakat remélve a fa törzséhez lapultam. Elég távol álltak egymástó, így talán sikerülhet. Fejemre húztam a köppeny csükjáját, és akcióba lendültem.
Elhajítottam az első, a második, végül a harmadik követ is. A fa törzsét megkerülve hátulról az aprósághoz osonva kivontam a kardomat és...
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Csüt. Jan. 08, 2015 8:13 pm

Semmi válasz nem érkezik. Talán tévedtem, és csak pont leesett egy ág, amikor elmentünk a fa mellett. Visszamennék a sráchoz, hogy közöljem vele, az lenne a legjobb, ha továbbmennénk, amikor valami tompa hangot hallok. Mikor odafordulok, még látom, amint egy kő földetér egy másik mellett, majd követi egy harmadik. Valaki egy eléggé ósdi trükkel próbál elcsalni a másik irányba. Ha ilyen szögben érkeztek a kövek, akkor aki dobta, igen közel lehet.
Valami olyan hangot ad ki, mint amikor egy kígyó kúszik a földön, ráadásul a hátam felől hozzám közelít. Az orromal is egy hüllő közelségét érzem. Ilyet a srác közelében nem éreztem, így biztosan a támadó próbál mögém lopakodni. Gyakorlatiasan fejemet védve leeszkedek alsótámaszba, bal lábamat nyújtva hagyom, majd egy gyors mozdulattal jobb kezemre és jobb lábamra támaszkodva jobbra fordulok meg. Mind ökölbe szorított bal kezem, mind bal lábam a settenkedő jobb lábát veszi célba. Ha eltalálják, minimum nagyon fog fájni; lehet, hogy egyszerűen elesik; de lehet, hogy az egyik csontja eltörik, és aztán esik a földre.


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Vas. Jan. 18, 2015 7:21 pm

Leleményességből és észből sem lehet híján az, aki ránk les. A kérdésekre csend a válasz, semmi olyan nem üti meg fülemet, ami más lenne. Susognak, éppen csak, egészen halkan a levelek, néhány idősebb fa roppan egyet, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. Egy-egy madár még akad, aki fittyet hányva a motoszkálásra el-eldalolászik egy-két rigmust és jól megfigyelve, a fakopáncs sem rest betevő után kopogtatni. De van itt valami más is. Egészen halovány, elvész a lovak ideges prüszkölése közben, de ráakadtam, elvégre róka volnék, vagy miféle jószág. Elsandítok a társam felé, ő is kémleli a közeli búvóhelyeket. Az őt kísérő pillantásom engedelmeskedik az új zajnak, nem látom mi okozta, de a zöld megsúgja nekem mindazt, amit nem tudhatok csak általuk. Igaz, kérdeznem kell és igen csak figyelnem. Ez az erdő még mindig nem szokta meg, hogy van valaki, aki érti és érzi őket, úgy, ahogy ember egy másik ember közelségét és talán jobban is. Vérem, ha részben csak, de hozzájuk is kötődik. Újabb kő pattan a bozótosban. Most már csak éppen pillantást vetek az irányába, inkább oldalvást lépek, hogy jobban lássak, jobban lássam a hobbitot, akit idő közben kitakart a két ló fara. Ő volt az első, akit megpillantottam, fura volt a tartás, talán más helyzetben szóvá is tettem volna, ám a következő pillanat már magyarázatot is adott majdnem mindenre.
Egy bestia! Ösztönösen megindultam mikor még csak egy elmosódott sziluettet észleltem belőle, de ahogy felismertem benne a világ uralkodói, az emberek által űzött nép egy tagját, megtorpantam. Azt hiszem titkon pártot váltottam, nem bántam volna, ha a hobbitnak baja esik, vagy akár életét veszíti a bestia álltál, sosem ismertem igazán e nép tagjait. Sosem folytak bele a döntő tettek alakulásába, pont, ahogy azt tették a törpök. A helyzet azonban nagyon úgy nézett ki, hogy a pöttöm alak meg tudja védeni magát.
- Ne bántsd! – kiáltok rájuk. Pontosan nem címzem egyiküknek sem, vagy megfogadják, vagy nem, de nem hagyom, hogy kioltsák egymás életét és ennek érdekében amennyire csak lehet, közel megyek kettősükhöz. Talán nem bontakozik ki egy párharc. Egy penge csillogását véltem elkapni és az sosem szül jót, ha egy ilyen fegyver bekapcsolódik. Most légy okos démon! – Találjunk valami békés megoldást! – csak egy futó gondolat volt, most így kimondva, határozottan abból a készletből származik, amit a konfliktuskerülő, harchoz nem értő, békemániások szajkóznak. Nem is hangzott olyan hihetően, inkább sietség szülte megoldásötletként. Sebaj, lássuk, mi keveredik ki a dologból.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Csüt. Jan. 22, 2015 9:38 pm

A kardommal már majdnem elvágtam a táska szíját, azonban mieléőtt ez bekövetkezhetett volna, a törpe egy pillanat alatt legugolt és lendületből kirúgta a lábam. A kardomat elejtve a földre zuhantam. Ki ez, vagy mi ez ,hogy ilyen lazán ledönt a földre? A csukjám alól dühös tekíntettel néztem fel rá. "Biztos, hogy nem átlagos alak. Cselekednem kell amíg van esélyem."
A lábamba éles fájdalom nyilalt pont ott ahol a törpicsek megrúgott. Biztos, hogy nem tört el mivel annak másmilyen az érzése, legfeljebb kibicsaklott, de így is nedéz lesz felállni.
"Ráadásul ő mégcsak a kisebbik, ha a vöröshaju is közbelép nekem végem. Ki kell találnom valamit. Rendben. Ha küzdelem kell akkor legyen az!"
Az övtáskámban van a második kardom. Azonnal utána nyúltam, és gugoló támaszba szökkentem. A kardot pedíg előrántottam a hüvelyéből.
"Ha futni nem is, harcolni fogok! Kerüljön amibe kerülnie kell, sohasem adom fel!"
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Szer. Jan. 28, 2015 4:02 pm

A támadó a földre kerül. ~Vajon eltört a lába, vagy csak egyszerűen kibillent az egyensúlyából?~ tűnődöm el rajta, miközben felhúzva ruhám jobb ujját, láthatóvá válik az alkarnyi hosszú fatok, aminek rejtekében ott lapul a nemrégiben megfent penge. Hüvelyk- és mutatóujjammal kioldom a rugót megtartó pöcköket, és ennek hatására a félelmetes fémdarab máris képes sebeket ejteni.
- Ne bántsd!- hangzik el utazótársam felől a kiáltás. ~Nem én lopakodtam utánam és próbálok kárt okozni nekem! Annál én okosabb vagyok.~ fut át agyamon a gondolat, és már éppen elgondolkodtató leckében részesíteném a vízszintes helyzetbe került támadót, amikor újabb  kiáltást hallok:
- Találjunk valami békés megoldást!- hangzik el ismét a fiú szájából.
-Rajtam nem múlik, én csak védekezek! -vetem oda a srácnak, közben nem veszem le a szemem. a támadóról, aki idő közben felkelni látszik, sőt, már nyúl is valamiért, feltehetőleg egy fegyverért. Hátraszökkenek egy méterest, majd megvetem lábam, és a támadóhoz szólok.
- Dobd el a fegyvert!- a felszólítás súlya érezhető hangomon. Azonban ha másképp cselekedne, már fel vagyok rá készülve.


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Hétf. Feb. 09, 2015 7:06 pm

- Azt tudom. – mormogom az orrom alatt, hol a kék hajúra, hol pedig a támadóra pillantok. Amit látok, na, az csak félig meddig nyeri el a tetszésemet. Mert míg előbbin valóban látni, hogy csak életét kívánja megóvni, ami teljesen érthető. Addig a bestia nem mutatja annak jelét, hogy esetleg békés mederbe akarná terelni ezt a szerencsésnek koránt sem nevezhető találkozást. Az pedig végkép nem a szerencse ragyogását jelenti, hogy egyikünk sincs igazán híján a tapasztalatoknak, tehát azon fog múlni, ki az ügyesebb, ki eszel ki jobb taktikát. A fegyver előrántása pedig roppantul nem vall jó taktikára és cseppet sem javít a helyzeten. De jól jön, hogy a kék hajú férfi az őt ért támadás után sem kívánja a támadója vérét venni.
- Hallgass rá! – csatlakozom az eddig egyoldalúnak mutatkozó beszélgetésbe. – Akárhonnan nézed egyedül vagy, mi pedig ketten. – a korábbi naivságnak nyomát sem mutatom, szavaimból érezhető, hogy az állítást nem csak reménynek véle. Tudom, hogy egyedül van. Sőt, valamiféle nyomatékosítás képen a hátam mögé rejtett kezeimet előrevonva megmutatom, hogy immáron nem csak az ő kezében van fegyver. A kasza éle vért szomjazó éles csillanással „vicsorgott” rá, míg a szelíden csilingelő láncszemek el nem halkultak, tompa puffanással engedve a földre a súly, aminek élesre fent oldalai pont olyan veszélyesek, mint maga a penge. Önmagában véve érdekes fegyver, legalább is nekem, gyakran csalja az ellent abba hitbe, hogy könnyedén a forgatója ellen tudja fordítani és talán meg is eshetne, ha történetesen nem egy démon fegyvere lenne. Hát, ha másból nem is, magabiztos tartásomból rájöhet támadónk, hogy megbízom a fegyverforgató tudásomban. No meg, talán mindkettőjükben megfordul az a kérdés, hogy még is mikor és hogyan tettem szert erre a csendben aligha hordozható eszközre. De persze, lehet nem lesz elég ahhoz, hogy gondolataikat, de legalább a bestiáét lekösse.
- Mostantól rajtad áll. – szólok a bestiához csendesen, zöld szemeim rajta nyugszanak, de vetek egy kitérő pillantást a mondjuk úgy, a társamra is.

//bocsánat a késlekedésért//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Szer. Feb. 11, 2015 7:36 pm

Harci állásba igazodtam. A kard markolatát erősen szorítva vártam az eseményeket.
A kis fickó fel rántotta ruhaújját, s egy rejtett pengét kioldva felkészült a harcra. "Csakugyan nem hétköznapi alak, rádaásul a vörös hajú is erre felé tart."
- Ne bántsd! Találjunk valami békés megoldást!
- Rajtam nem múlik, én csak védekezek! Dobd el a fegyvert!
A két utazó immár váll vállvetve egymás mellet állt. Csukjám rejtekéből fürgén kémleltem míndkettőt.
- Azt tudom. - Szólalt meg a magasabbik - Hallgass rá! Akárhonnan nézed egyedül vagy, mi pedig ketten.
Azzal egy méretes fegyvert, egy kaszát húzott elő. A lemenő Nap fénye megcsillant a fényes eszkőzön és láthatóvá válltak rajta a hosszú évek nyomai.
- Mostantól rajtad áll.
Mereven néztem míndkettőt. "Nincs esélyem kettőjükkel szemben, egészen biztos, hogy halál a részem amínt támadásba lendülök. Nem tudok elmenekülni. Ismerem az embereket, békét akarnak és azonnal becsapnak. Ha megadom magam rögtön elhurcolnak valami rabszolga kereskedőhöz." Elgondolkodtam a kaszás alak szavain. "Őszínte volt, avagy nem? Elvégre egy ember. Azok pedíg állandóan csak hazudnak." Körbenéztem. Az alkonyati színek földöntúli látványban játszottak. A lombos fák gyengáden zizegtek a rajtuk átvonuló szelek nyomán. Becsuktam a szemem, s fútam eggyet. Egykori szerelmemre gondoltam és elmosolyodtam.
"Rendben. Hamarosan újra együtt leszünk."
A kardot meglendítve fájós lábamról elrugaszkodva megíndúltam az alacsonyabbik irányába.
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Kedd Feb. 17, 2015 8:36 pm

Az ellenfelünk a lehető legirracionálisabb módon döntött. A legokosabb az lett volna, ha elfut, vagy ha leteszi a fegyvert. Még fel is írtam volna neki egy jó pontot. Így viszont az egyik legrosszabb lehetőséget  választotta (a másik az öngyilkosság lett volna (ez is majdnem az)).  Hacsak nem tartogat valami igen váratlan meglepetést, akkor semmi esélye sincs. Nem áll szándékomban bántani, csak amennyire ő rákényszerít. Nem hiszem, hogy ennek a fizikai konfrontációnak ne lett volna békés(ebb) alternatívája. Eddigi tapasztalataim azt mondják, hogy eddig minden harc elkerülhető lett volna a történelem során, egyiknek sem volt muszáj bekövetkezni, és mindegyik mögött vagy a zsarnoki hajlamok, vagy a félelem állt.
Nem akarok harcolni! Épp elég szenvedést okoztam. Úgy látszik a harc folyton rám talál. Pedig olyan közel voltam már a nyugodt élethez. Egész pontosan nyolc napra. Három vissza a városba, aztán öt vissza a házikóhoz. Viszont most meg kell védenem magamat, és szükség esetén útitársamat, valamint a lova(ka)t is. Ha ez az útonálló ilyen rosszul választott célpontot (ennél már csak egy állig felfegyverzett lovag lehetne rosszabb fogás) akkor nagyon elkeseredett lehet, vagy nagyon ostoba, ami viszont nem valószínű, hiszen korábban nem válaszolt egy kérdésemre sem. Szóval okos, csak nem eléggé. Én viszont még okosabb leszek, és hagyom, hadd támadjon. Amikor kiismertem a mozgását, könnyen ártalmatlanná tudom majd tenni. A légy szépen belegabalyodik a pókhálóba. Jobb kezemet hagyom magam előtt, a ballal esetlegesen el tudom kapni karját, vagy a kardot, és lefegyverezhetem.


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Kedd Feb. 24, 2015 6:17 pm

Süket vagy ostoba? Minden normális ember ezt a kérdést teheti fel magának, esetemben eme feltételezés az ember megjelöléssel bukik meg. Nem süket és még csak nem is ostoba, egy harmadik. Ez egy még meg nem értett érzelem, ott csillogott, egészen nyíltan a szemében, megelőzve azt a pillanatot, amikor is elszánta magát. Felbosszantott. Elszánta magát a halálra! Csak így, vakon arra, hogy még ebből a helyzetből is lenne menekvése, inkább egyszerűen eldobja az életét. Nem, nem egyszerűen, és ez dühít a leginkább, hiszen kiprovokálná, hogy vagy a félszerzet vagy én végezzem el a piszkos munkát. A halandók tényleg kegyetlenek egymással.
Megmozdult. Volt valami, nem is olyan távol tőlem, ami mély nyugalmat árasztott. Meglehet, ha nem egy idegenről lenne szó, meg sem fordulna a fejemben, hogy tegyek bármit is, mivel bízhatnék tapasztalatában, rátermettségében. De most nem engedek ennek a biztos pontnak, ha második lépést megtehette a támadónk, már felé száguldott az irányába lendített lánc súlytól nehéz vége. Túl fog szaladni rajta, még csak súrolni sem fogja, talán át is ugorja. Számomra most ez nem számít, finom ívet rántok az egyenes suhanásába. A láncszemek csendesen, a kígyók sejtelmes csendességével igazodnak egymáshoz és aztán életre kelnek, a súly megfordul és megcélozza a lábit. Elsőre bőnek tűnhet a hurok, de aztán megszorul, azzal a szándékkal, hogy összerántva a lábait már ne tudjon futni. Latba vetettem a hatalmamat, ha nem is lett volna szabad, de már hozzászoktam ehhez a taktikához és ez a fémből készített gyilkos örömmel teljesíti minden kívánságom. Most is! Ha lábait már összefogta a lánc, magasra csap és körbetekeredik a kardot tartó kezén. Hagyok időt arra, hogy döntsön: Elengedi a fegyverét vagy sem. Ha elengedi, könnyűszerrel kihúzhatja a kezét a gyűrűkből, de ha dacosan ragaszkodik hozzá, hát szorosan rászorulnak karjára a hurkok. Talán a lehetetlenül kék hajú utazótársam a mágia javára írja ezt és azt a gyorsaságát, amivel a bestia elé érek, de csak akkor, ha már a földön van. Féltérdre ereszkedem mellette, ujjaimat a kard pengéjének lapjára nyomom, felkészülve arra, hogy eltörlöm a létezését.
- Öntelt, ostoba egy szerzet vagy. – hűvös, kimért modorban adom tudtára a véleményemet. – Ha azon jár az eszed, hogy hasznot húznánk belőled, a kedvünkre teszel, ha nem menekülsz. Ha pedig a gyilkodat lelnéd meg, keres rátermettebbet, olyat, akiben nyoma sincs az élet tiszteletének. – lassan fúlt el az indulatom, de mire befejeztem, addigra már inkább csak morcosság maradt meg bennem. Előre nyúltam megérintve a láncokat, gonoszul összébb húzódnak, majd csak lassan engednek a szorításon. Egy démon fegyvere, készüljön bármilyen közönséges anyagból egy idő után különlegesé válik, idomul gazdájához. Csakhogy, ez nem közönséges …
- Csak, hogy tudd! Bármennyire is próbálkozol nem foglak megölni, de …- elhallgatok, a fejemet is megingatom. Minek is beszéljek? Egyetlen alkalommal sem fente rám a fogait, inkább a félszerzetet részesítette előnyben. Megvonom a vállamat és egy lemondó sóhajjal eloszlatom a láncokat, a kasza is eltűnik, noha a fém földöntúli csengése még visszaköszön. Éhen maradt. – Szabad vagy!


Ehrm, más nem jutott az eszembe KO


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Szer. Márc. 04, 2015 2:01 pm

Felém indul futólépésben. Most már biztos, hogy én vagyok a célpontja; viszont még mindig nem tudom, vajon tényleg meg akar-e ölni, vagy egyszerűen ki akar rabolni. Legközelebb majd jobban megnézi, kit válasszon célpontnak. ~Azért sem hagyom magam~ gondolhatja, és ez a csökönyösség nem éppen (könnyen) kamatozó jellemvonás.
A nyílt harc elől inkább kitérek, sem mint komoly veszélyt jelentsen és nekem is nyomatékosítani kelljen, hogy jobb, ha elfut. Még nincs itt az ideje megmutatni, mit is tudok, meg nem is szeretném. Ismét leguggolok, majd egy nagy ugrással hátrébb megint földet érek; azonban egy kiálló fagyökérben megbotlok, és lehuppanok a földre. Ezután összeszedem magamat és felülök. A vörös hajú srác veszélyesen közel van a támadóhoz, és úgy beszél hozzá, mintha másodszorra győzött volna le három megvadult gorillát; idézem:
- Öntelt, ostoba egy szerzet vagy. Ha azon jár az eszed, hogy hasznot húznánk belőled, a kedvünkre teszel, ha nem menekülsz. Ha pedig a gyilkodat lelnéd meg, keres rátermettebbet, olyat, akiben nyoma sincs az élet tiszteletének. - Nem tudom ez a srác mennyi harcot látott, de hogy egy komoly csatája nem volt az biztos; máskülönben nem beszélne senkiről ilyen lekezelően, még akkor sem, ha az a valaki az ellenség. Eddig tartott a szimpátiám iránta. Felállok, majd visszateszem a pengét a tokjába, és bebiztosítom.
Elindulok a ló irányába, amikor valami eszembe jut és megállok. A támadón lánc volt, de hogyan került oda? A legvalószínűbb, hogy a vörös srác varázsolta elő valahonnan, akkor viszont talán nem ártana kikérdezni; esetleg rajtam is tud segíteni.
-Szabad vagy!- szól a kölyök, és eltűnik a lánc a támadóról. Most már biztos! Itt kell maradnom, és meg kell ismernem jobban. Nekem sem szabad az előítéletek csapdájába esni. Ez mindenkinek jó lecke lesz!

/Bocsi a kis késésért, de bedöglött az otthoni gépem./


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Vas. Márc. 15, 2015 8:02 pm

A két utazót a döntésem , hogy míj mértékben lepte meg arról csak találgatni tudtam. A kis fickohoz közeledve az egy nagy ugrással hátrébb ugrott de egy fa gyökerbén hanyatt, a földre esett. A baklövésén azonnal urrá lett és felűlt. Már elég távol volt tőlem és bántani sem akartam.
Abban a pillanatban a semmiből láncok tekeredtek körém. "Mik ezek? Mégis honnan jöttek ezek elő?" Megfordúltan, s észrevettem. "Hát persze, a vörös hajú. Róla teljesen megfeletkeztem!"
Azt ,hogy a láncokat honnan szerezte, foggalmam se vot, de azonnal megértettem. Már a harc kezdete óta sejtettem, hogy fogjúl akarnak ejteni. A lánc szemek egyre szorosabban körém csavarodtak, úgy, hogy már alíg bírtam mozogni. Rúgkapáltam acsarogtam, de csak rontott a helyzeten.
Közelebb lépett hozzám és szavakat íntézezz egyenesen nekem:
- Öntelt, ostoba egy szerzet vagy. Ha azon jár az eszed, hogy hasznot húznánk belőled, a kedvünkre teszel, ha nem menekülsz. Ha pedig a gyilkodat lelnéd meg, keres rátermettebbet, olyat, akiben nyoma sincs az élet tiszteletének.
Szavai hallatán különös érzés lett úrrá rajtam. Olyan amit azelőtt még soha sem éreztem egy ember iránt, rokonszenvet. "Nem akar megöli?"
- Csak, hogy tudd! Bármennyire is próbálkozol nem foglak megölni, de … - Azzal a láncok lecsavarodtak a testemről. Végre újra szabadon tudtam mozogni. – Szabad vagy!
Az utazókkal kapcsolatos korábbi haragom és kétségeim elszálltak. Nem ellenségek voltak többé.
A kékhajú is eltette fegyvereit és közelebb jött.
A kardot még míndíg erősen markoltam, de nem történt semmi. "Rendben. A párbajt én keztem el és az a helyes ha én is fejezem be."
A markolatra rászorítottam, s egy erőteljes mozdulattal a földbe szúrtam. A harci állásból felegyenesedtem, s a fegyveremtől távolabb léptem.
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Hétf. Márc. 16, 2015 12:12 pm

Egyetlen lépés, olyan csekély távolság és most még is mérföldeknek tűnik. Megnyugodtam, azt hiszem, úgy éreztem, de az érzések az egyetlen olyan meg nem fogható „jelenségek”, amik egy démont is könnyedén megcsalhatnak. Most sajátjaim szemfényvesztő játékának estem áldozatul. Mogorván figyelem, pedig meg kéne könnyebbülnöm, hogy nem akar támadni, de kételkedem benne, eddig olyan elszántan cselekedett, hogy belátó tettével vált ki megdöbbenést. Valahol, egy galád kis gondolat, azt sugallta támadni fog, csak lehetőséget kell neki adni. Egy pillanatig beigazolódni látszik a sunyi sejtés, amikor rámarkol kardjára és megemeli. Őszinte, hitetlen pillantással kísérem a mozdulatot, ahogy a penge belemerül az erdő földjébe, nem túl mélyen, de ahhoz kellő mélyen, hogy forgatója erős marka nélkül is szál egyenesen megálljon. Elengedte és elhátrált? Igen, kérdés volt, méghozzá a szemének nem hívő hitetlenkedés.
Felkeresem tekintetét, elismerés csillan sajátomban, mert megbízott szavaimban, még ha előtte csekély leckét kellett kapnia. Engednem kellene. Ennek a késztetésnek engedelmeskedve, apránként, csak óvatosan lágyulnak el vonásaim és sikerül barátságosan elmosolyodnom. A feszültség mintha illanni kezdene, vagy már el is tűnt? Megkönnyebbülve sóhajtok és tekintetem ezúttal köszöntet sugall a bestiának.
- Ne vedd sértésnek, de egy kicsit makacs vagy. – alig, de érezhető a figyelmeztetés hangomban. A makacsság egy pontig jó tulajdonság, szülhet olyan kitartást, hogy nincs ellen, ami megtörhetné, de azon a vonalon túl már nem biztos, hogy előnyére válik bárkinek. Ha már itt tartunk, én is megfogadhatnám ezt a félig tanácsot. Oldalra a fák közé pillantok, gyorsan illanó érzés volt, de számomra figyelmeztető értékű. Egy madár, nem több, bár nem teljesen közönséges. Ám, nem azaz elátkozott fekete gúnyás, ami engem kísért. Hátrébb vonom pillantásom, a lovak irányába, ahol eddigi útitársam is fellelhető, nem is tudom milyen indíttatásból, de vetek rá is egy mosolygós pillantást.
- Ha már így összehozott minket a sors és mivel személy szerint én megéheztem, nem ülünk a tábortűz köré? – érdekesen érzem magam, egyenlőre még nem tudnám szavakba foglalni. Helyette inkább kérdőn pillantok először a hobbitra, majd a bestiára. Érdekel a véleményük, de mivel a köd hűvöse mostanra kellemetlenül átette magát a ruháimon, igen jól esne valami meleg, ha nem is pont a tűz. Ezért is indulok a lovamhoz, hogy ott végre lecsatoljam a tarisznyámat és abból előkerítve, magamra teríthessem a vastagabb szövésű köpenyt.
- A nevem Yue. – már az egyik földből kiálló gyökérre telepedve osztom meg nevemet a többiekkel, elkerülve annak a lehetőségét, hogy embernek, vagy kölyöknek, legrosszabb esetben vöröskének hívjanak. Eközben persze könyékig merülök bőrtarisznya fakkjaiban, de amit találok nem lelkesít fel. Fonnyadt zöldség és egy jó adag szárított hal, önkéntelenül fancsalodik el a képem, pedig aki igazán éhes az megeszi azt is, amit utál.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Csüt. Márc. 19, 2015 6:26 pm

A feszültség szemmel láthatóan enyhült, amínt letettem a fegyvert. A vörös hajú míntha elmosolyodott vola a tettemen és örült volna, hogy vége a küzdelemnek. Tartása lazább lett és engem figyelt.
- Ne vedd sértésnek, de egy kicsit makacs vagy. - Szólalt meg a korábbinál barátságosabb hangon.
"Szó mi szó igaza van." Vontam meg a szám szélét. Vólt már elég sok rossz tapasztalatom az emberekkel.
Kihúztam a kardot a földből, és vissza löktem a hüvelyébe.
- Ha már így összehozott minket a sors és mivel személy szerint én megéheztem, nem ülünk a tábortűz köré? - Szólalt meg ismét, azzal elíndúlt vissza a lovakhoz.
Szavai kettős érzésként kavarogtak bennem. Örültem annak ,hogy hosszú idő után újra ehetek valamit, és szégyelltem is magam amiért ki akartam fosztani őket.
Időközben az első kardomat is megtaláltam amit az aprósággal vívott küzdelem során ejtetem el.
A magasabbik egy köpenyt vett elő és magára terítve folytatta a beszélgetést.
- A nevem Yue. - Mondta egy kiálló gyökérre letelepedve. Válláról a táskát levéve kutatni kezdett benne.
Hol a törpét, hol pedíg az embert figyelve léptem hozzájuk közelebb. "Úgy vélem most rajtam a sor, hogy bemutatkozzak."
-Az én nevem Dartian - A csukjámat lehúztam. Magabiztosan álltam előttük. Most már nem kell a kilétemet elrejtenem előlük.
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Szer. Márc. 25, 2015 1:48 pm

Jól mondja. Tényleg kezd lehűlni a levegő. (Viszont én és a tűz nem vagyunk barátok.) Volt valami különös él a hangjában, mintha tudná, hogy ez a valami itt a bal kezemen tulajdonképpen egy égési sérülés. Ha ez így van, akkor valószínű, hogy tudja, hogyan kell visszafordítani. De ez csak feltevés. Túlságosan sok a talán. Hát derítsük ki, mi igaz belőle.
Egy jó ülőhely után kutatva találok egy nagyobb követ, szép csíkosat (talán gránit, vagy riolit). Felemelem, lehet vagy ötven font, de minden nehézség nélkül odacipelem ahhoz a gyökérhez, amelyikre utitársam telepedett le. Szóval Yue a neve. Leteszem a követ, majd ráülök és tekintetemet az útonállóra szegezem.  Ő Dartianként mutatkozik be. Kezeivel kihámozza magát a csukja alól, és láthatóvá válik gyíkszerű feje. Nem lepődök meg; mióta megéreztem a jellegzetes szagát, tudtam, hogy nem lehet ember. Túlrágosan nyugodtnak tűnik. Lehet, hogy taktikát váltott, és most is azt lesi, mikor csaphat le. Talán arra vár, hogy lankadjon a figyelmem, és akkor metszi majd el a torkomat. Nos, akkor jobban tenné, ha máris elkezdené ácsolni a fejfáját.
Nem akarom a gyanakvásom kimutatásával felkelteni az övét. Alapjában nem kéne méregetni egy ismeretlent, az lenne a tisztességes. Ám ezt sajnos jelen helyzetben nem engedhetem meg magamnak. Viszont Yue-n látszik, hogy nyeregben érzi magát. Talán csak nem gondolta át eléggé a helyzetet, de ez nem valószínű. Ő biztos csak éhes. Talán adhatok neki valamit. Tegnap vettem a maradék pénzem felén egy oldal szalonnát, öt paprikát meg egy nagyobb cipót. A fele még megvan, a paprikából is csak egyet ettem meg. Leveszem hátizsákomat, majd odanyújtom Yue-nak. Közben én is illőn bemutatkozom.
-Admos vagyok, és csak hogy tisztában legyetek vele, hobbit. Talán ti is elárulnátok mifélék vagytok?
A válaszra elsősorban Yue felől tartok igényt, hiszen, hogyha az illető nem vak, összetéveszthetetlenül egy gyíkembert tisztelhet (vagy nem tisztelhet) Dartian személyében. Vagy ez is csak egy ügyes álca?


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Vas. Márc. 29, 2015 12:24 pm

Ráfogok úti porciómra, tekintetemet is a zsákmányra emelve. Milyen egyszerű könnyedséggel nevezem meg magam és milyen távoli, keserűséget idéz bennem a tudat, hogy elfelejtem azt a drága nevet, amit édesanyám adott nekem. Senki sem ismeri és így senki sem hívhat úgy, hogy bánom e? Megdöbbentő ürességet vélek felfedezni a kérdés nyomán, a mozdulatom is elakad, ahogy előhalászom az étkeket. Nem bánom? Tudom, hogy a bűntudat igyekszik rajtam fogást keresni, mert elbujdostam, végig sem gondolva a helyzetet, egyeztem bele Asfalot döntésébe és most már kár lenne megkérdőjeleznem. De, nem tudom megbánni, hogy a szabadság illúziójának engedve itt élek.
Felpillantok, a ránk támadó bestiára. Nincs éle a rávetülő tekintetnek, nincs min meglepődni, habár nem tudtam milyen arc kerül elő a csuklya rejtekéből, se sejtéseim voltak. Elmosolyodva, egy baráti bólintással fogadom nevét, igazán felemelő érzés, hogy megosztott velünk valamit magából. Kicsomagolom az étkeket és a szőttes anyagot megrázva, egészen ügyes mozdulattal terítem le a földre, hogy némi igazítást követően arra pakolhassam a kései ebédünket. A hobbit is mozgolódni kezd, hiába az ételnek nagy hatalma van, néha persze csak képletesen értve, de ahogy lassan összegyűlünk, kis fantáziával megelőlegezve a korábban pont általam emlegetett tűzet, egészen barátságosnak tűnik a hangulat. A tűz, a tűz körül mintha csak az én gondolataim keringenének, vagy is nem csak, elnézve Admost, ő sem siet kis máglyát készíteni. Pillantásom elkószál alakján, egy hobbit, persze sejtettem, de most, hogy nem kötelezően kell másra is figyelnem van időm elővenni a korábbi tapasztalataimat. Számomra az ő népéből származók inkább tűntek mókás, de dolgos népségnek, mint ilyen kiváló harci képességeket magukba szívóknak. Ennyire sok mindent megváltoztatott volna az emberek uralkodása?
- Érdekes kérdés? – meglepetten, elsőként egy másik kérdéshez tudok csak hiretlenjében hozzányúlni. Felpillantok Dartianra, azt hiszem, talán tudom is, hogy Admos kérdése inkább engem vett célba, azonban egy apró bólintással átadom a lehetőséget a bestiának, hogy megválaszolja a hobbit érdeklődését. De, vajon én is kielégítsem a kíváncsiságát? Semmi jó nem származna, ha démonnak vallanám magam, mint ahogy abból sem, ha mágus titulusba bújnék, viszont, a természet rendjének ellentmondó fegyvert aligha titkolhatom el. Rosszul látták azt, amit. Ez még gondolatnak is rossz.
- Jómagam, félvér vagyok. Értek egy kicsit ehhez … meg ahhoz, de a bátyám kitekeri a nyakam, ha a sokat fecsegek a származásunkról. – cinkos mosolyt küldök mindkettőjük feléjük. – Nem akarlak megbántani Admos uram, de bővebben nem fejteném ki és ha találkoznátok egy magas, ezüstös hajú férfival, hát… - szám elé illesztem az mutatóujjam, így kérve hallgatásukat és azért, hogy ez a mozdulat ne legyen félreérthető, lenyúlok az egyik paprikáért. – Jó étvágyat!


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Dartian on Szer. Ápr. 08, 2015 8:17 pm

Beesteledett. A vidékre ráhullott az este fátyla, s csak a két utazó készítette tábortűz nyújtott világosságot. Már mindnyájan letelepedtek és nekiláttak a táskájukból előpakolni az élemüket.
Én is le akartam közéjük űlni de nem láttam semmijen ülő alkalmatosságot a tűz közelében. Körül néztem vajon mire telepedhetnék, de jobb híjján csak azt azt a méretes ágat találtam ideélisnak ami alattam szakadt le. A tűzhöz húztam és csendesen néztem a másik kettőt. Előkerült egy kendő és azon mindenféle zöldségek és néhány szelet hús.
A bemutatkozáse ekkor a kis fickó is megejtette.
-Admos vagyok, és csak hogy tisztában legyetek vele, hobbit. Talán ti is elárulnátok mifélék vagytok?
"Egy mi csoda? Hobbit? Még életemben nem hallottam ilyen lényekről. Lehet ez talán a művelőtlenségemnek oka, hogy nem hallottam felőlük. Na míndegy, jó írnok is holtig tanul ahogy azt felénk mondták."
Admos kérdésére elsőként Yue adott választ.
- Jómagam, félvér vagyok. Értek egy kicsit ehhez … meg ahhoz, de a bátyám kitekeri a nyakam, ha a sokat fecsegek a származásunkról.
Hírtelenjében üresség érzete áradt szét bennem amínt a feleletét hallgattam. "Tehát nem ember? Mmm... Akkor mégis csak igazam volt. Az emberek sohasem képesek megválltozni, a magunk fajta lények pedíg örökre csak az életünkért fogunk küzdeni." A farönkön hátradőltem és a csillagos égre emeltem a tekíntetemet.
– Nem akarlak megbántani Admos uram, de bővebben nem fejteném ki és ha találkoznátok egy magas, ezüstös hajú férfival, hát…
Vissza néztem rájuk. Yue a titoktartás mozdulataival fejezte be válaszát. Elmosolyodtam amínt egy darab ételt adott át.
– Jó étvágyat! - Mondta mindkettőnknek.
Nagyon jó ízű volt a vacsora, de talán nem is az étel, hanem az a tudat, hogy az utazókban megbízhatok. Egyikőjük sem ember, s emiatt sokkal közelíbbnek éreztem magamhoz őket.
Falatozás közben majd' megfeletkeztem a hobbit kérdésére válaszolni. A csönd is egyre kínosabbá vált. Lenyeltem az utolsó falatokat, aztán belekezdtem.
-Én gyík bestia vagyok, de ezt gondolom már tudtátok. - Tartottam egy kis gondolkodásnyi szünetet, majd folytattam. - Szökött rab vagyok egy távoli szigetről, és ez az erdő az otthonom.
Leszegezett fejjel folytattam.
-Bocsássatok meg a támadásomért, de a tél beköszöntével egyre kevesebb az élelem, s csak az utazóktól szerzett étellel tudom átvészelni ezt a koplalós időszakot. Nem volt szándékomban az ártatlan vér kiontása.
avatar
Dartian
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : Fuss, mássz, ugord át, majd nézz szembe vele.

Hol? : pont ott

Ismertető jegy : gyíkszerü kinézet. Sötétbarna utazóköpeny
Kaszt : utazó és harcos

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Admos on Vas. Ápr. 19, 2015 3:22 pm

Yue váloszol először, és igen érdekes dolgokat mond. Szóval ő valami kevert lényezet, talán valami csodalény és ... valami más gyereke; igazábol ötletem sincs, mi lehet. Ügyesen kikerülte a kérdést, és ezzel rendesen alámgyújtott. Dartian meg csak hallgat.Nem vagyok benne biztos, hogy megbízhatok benne, de őt is megkínálom, és így talán kevesebb kedve lesz kirabolni valakit.
Még mindig nem szól. Lehet, hogy csak egyszerűen elfelejtett váloszolni? Tudom, nem az én tisztem megítélni, ki mit miért tesz, és azt valyon jól teszi-e; ezt majd eldöndi az idő és a történelem; de egy ilyen cselekedet után nehezebben bízik meg valaki a másikban, és ez fajtól független.
Közben az egyik paprikát, és a kenyércsücsköt fogyasztom el. Most valahogy nincs kedvem a húshoz, így azt én érintetlen hagyom. Miután befejezte ő is az evést, méltóztat végre válaszolni, de nem nyugtat meg, amit mond. Szökésben van, akárcsak én néhány éve. Ha szerencséje van, ő is csak annyi figyelmet kap majd, mint én, bár ez különös tekintettel arra, hogy fajának minden példánya üldöztetést szenved, nem túl valószínű. Nem hiszem, hogy egy forgalmas úton kéne keresnie a bajt, ha akarna, még halászni is tudna a hegyi patakok vizében, távol mindenkitől. Ott lenne a legnagyobb biztonságban, ha sokáig el akar rejtőzni. Ha meg csak a bajt keresi, az nem az én dolgom.
Meg sem szólalok, csak egy biccentéssel adom tudtukra, hogy az a kevés új információ eljutott az agyamig, amit idáig hajlandóak voltam megosztani velem. De ha már én kezdtem a kérdezést, talán folytatnom is kéne egészen addig, amíg nem érzem, hogy újonnan eljutunk odáig, hogy 'valaki' ismét el akarja húzni a hangszigetelő függönyt.
-Nem akarok tolakodónak tűnni,- itt hagyok egy légvételnyi szünetet, majd folytatom, egy kicsit törve a mondatokat, hogy kijöjjön ütemre
-de ha már így összegyűltünk,/ beszélgessünk, ne csak üljünk,/ kezdje mondjuk Yue. Kérdezz csak bátran!/ Ha nem tudom, legfeljjebb megvonom a vállam.
Remélem ez a kis hangulatfokozó elem megteszi a hatását.


Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.
avatar
Admos
Gyaplábú - Hobbit

Mottó : Ha valamit el akarsz intézni, csináld meg magad; vagy bízd rám.

Hol? : Nem tudom. Tudsz segíteni?

Ismertető jegy : természetellenesen kék haja, arctetoválasa és ijesztő bal keze teszi jellegzetessé.
Kaszt : gazdálkodó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Yue on Hétf. Ápr. 27, 2015 7:06 pm

Lassan fogy a kényszervacsora, aminek mivolta ellen nincs is kifogásom. Jól esik a paprika lédús húsa, noha az ízével valamiért sosem tudtam teljesen megbékülni, ez viszont nem akadályozott meg soha abban, hogy elfogyasszam, most sem. Ahogy telnek a percek az eltörölt fáradság, mint valami felbérelt, puha léptű gyilkos, lassan visszakúszott tagjaimba. Ugyan azt a kellemetlen zsibbadást és szurkálást kezdtem egyre inkább érezni, mint a ló nyergében és előfordulhat, hogy ebben a hidegben azért az is közrejátszik, hogy némileg csaltam a kis harcunk folyamán. Ámbár… ámbár ez eddig sosem jelentett gondot és valószínűleg tényleg csak az órákon át való baktatás volt az, ami ennyire elnyűtt. Térdeimre támaszkodva, de előtte még valamivel szorosabbra húzva magam körül a köpenyemet vártam, vagy még inkább csak úgy néztem a nagy semmibe és hallgattam, amit az álmatag fák susognak, bevallom, töredelmesen, hogy bizony olykor egy-egy pillanatra engedtem, hogy elnehezülő pilláim lecsukódjanak egy rövid időre. Talán legutoljára túl hosszú időre, mert Dartian hangja rebbentett fel és elhangzó szavára határozott bólintással úgymond feleltem is, hiszen kilétét, avagy mibenlétét elég hamar sikerült megállapítanom. Egy mosoly kíséretében pedig legyintettem, ami megtörtént az megtörtént, fátylat rá. Majd egyszerűen rajtafelejtettem a szemem, nagyjából úgy, mint korábban Admoson, pedig őt nem is igazán megnéztem magamnak, mint inkább elgondolkodtam azon, hogy a hüllők többsége nem kedveli a téli időszakot. Sőt, ha tehetik el is bújnak azokra a hónapokra. Ugyan akkor, Azbar bestiáira gondolok, akik többsége gyík léte ellenére egészen jól érezte magát a fagyos hegyek ormain és völgyeiben.
Elkalandoztam és a honvágy keltette savanyú képpel emeltem a tekintetemet az égre, arra az égre, ami a mielőbb még elég világos volt, de most nem csak szürke pamacsfellegek árnyalták, hanem a fény is szűnni látszott. Úgy látszik, míg hadakoztunk és vacsoráltunk’ ránk sötétedett. E tény egyfajta sürgetést keltett bennem, bizony, bölcs dolog lenne tüzet rakni, egyrészről mert én fázós vagyok és elkényeztetett, másrészről Dartian is jobban érezheti magát a meleg lángok közelében és minden bizonnyal a hobbitunknak sem lenne kifogása ellene. AZ indítványozásig még sem jutok el és Admos akaratlanul is tesz róla, hogy másfelé kanyarodjanak gondolataim.
- Én kérdezzek? – kérdezek vissza, ha kötekednék, már teljesítettnek venném a kérést, de azt hiszem értem a szándékát. Nagyon hallgatunk, elvonulva saját kis világunkba, pedig társaságban vagyunk. – Hát … legyen! – egyezek bele a lelkesedés szikrájával. Egy kicsit ki is húzom magam, ahogy Admosra emelem a tekintetemet és elgondolkodva figyelem, talán egy percig is. – Sosem láttam még hobbitott, mármint láttam, de ilyen mesteri mozdulatokat még soha, csak ha pipagyújtásról, vagy főzésről volt szó. Ha nem zavar a kérdés, hol tanultál meg így küzdeni? – tényleg érdekelt, bár azt hiszem sejtem mi vehette rá, de hátha tévedek. Érdekes volt, hogy közben egy másik kérdés is megfogalmazódott bennem és amint alkalom adódik rá fel is teszem azt, ám ez nem Admosnak, hanem Dartiannak szól.
- Amikor azt mondtam makacs vagy, ha ilyen kitartóan küzdesz az életedért, mert élelmet és talán pénzt is reméltél tőlünk, akkor a végén miért törődtél bele a vereségbe? Én tényleg úgy éreztem, hogy hagynád magad leölni, ezt nem értem, mert nem tűnsz reményvesztettnek sem. – elkomorodtam és bár választ reméltem, vártam is, de eszembe jutott egy másik bestia. Egy kölyök, akit magára hagytam és most nem találom.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kerekerdő és útjai

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.