Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Szarvas hágó - Virágvölgy

Go down

Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Vas. Jan. 04, 2015 5:40 pm


Egy új kaland kezdete

Shaguval Remetelakból jövet, hogy a találkozások kezdetét vehessék
Reggel, még nem is pirkadt mikor felnyíltak szemeim. Ugyan az a zaklató és bosszantóan semmitmondó álom vége ébresztett fel, csendesen másztam ki az ágyból, hátra hagyva annak marasztaló melegét. Az asztalon összekészített holmijaink csak arra vártak, hogy felkapjuk őket és irány a vándorok útja. Vetek rájuk egy gondosabb pillantást, de este igazán alaposak voltunk és a szükségesnél több dolgot nem raktunk össze. Odakint várom meg, míg meg nem hasad az ég alja. Elrévedve, vegyes érzésekkel telve figyelem, ahogy az éj hideg fényektől vibráló sötétje vörösbe hajlik, majd kifakulva, sápadt gyertyaláng fényével borítja be az eget. Egye-egy pillanatra talán elbóbiskoltam, egy idegen hívás halovány emléke ragadt meg bennem. Távolra vezetett a hang, vissza a város határában emelkedő sziklához. De nem indultam meg, vagy is nem  arrafelé, visszamentem a szobába és az ágy szélére ülve keltegettem a még szunnyadót, csendesen szólongatva és ha nem akar ébredni nem habozom, hogy megrázva vállát csaljam a valóságba.
- Ha még jó időben akarjuk megcsodálni a tájat, akkor bizony indulnunk kell. – köszöntöttem vígsággal, amint kinyitotta szemeit. Nem köszönt már vissza hangomban a tegnapi beszélgetés borúja, apám fenyegető árnya most sem tűnt el, de nem ölthetett olyan mély árnyalatot, hogy megmérgezze mindennapjaimat. Tudom, hogy összehoz még minket a véletlen és eljön az a találkozás is, amikor valóban csak az egyikünk fog tovább élni.
Könnyű ing, de meleg köpönyeg az, ami mindkettőnknek elkél, de ezt is már csak magunkra kell kanyarítani és indulhatunk. Míg Shagu összeszedte magát felkutattam egy kevés papírost és tintát, meg pennát. Elgondolkozva kopogtattam a toll végét az asztalon, mit is írhatnék, de végül maguktól jöttek a szavak. Kirándulni mentünk, pár nap, talán. Illő körítést kanyarítottam még a közölnivaló mellé, majd belebújtam a vastagabb öltözetembe és átvetettem vállamon a tarisznya szíját. Amit későbbiekben arra használtam, hogy sérült vállamnak kényelmesebb tartást biztosítsak, nem vallottam volna be, de a hosszúra nyúló kutyagolás nem esett jól. Nem Shagu bűntudatát akartam becsapni, túlságosan is élveztem a szabad természet közelségét, szívem szerint gyakran megálltam volna, csak semmitmondó csevegést fojtatva az öregebb fákkal.
- Nézd csak! – mutatok előre, óvatosság cseng hangomban. – Az egy út lesz. – nem voltam még biztos benne, de elnéztem a vékony vonalnak tűnő világos sáv mindkét irányába. Üres volt. Ez elég volt számomra, hogy meg merjem kockáztatni az azon való keresztülhaladást, túl messze voltunk már a várostól, hogy rabszolga és ura gondolatnál vadabbra merészkedjen bárki képzelete.
- Mit szólnál ahhoz, ha megmásznánk azt a domboldalt? – érdeklődöm, míg léptem felveri az út porát és a következő lépéssel újra a dús fűbe gázolok. – Szerintem, a mögött már látni fogjuk a hegyeket. Sőt, elég magasan van ahhoz, hogy lássuk honnét indultunk. – lelkes voltam, pedig egy meredek szakasz elé nézünk és ez általában nem örömmel tölti el ez a vándorokat. De már nagyon kíváncsi vagyok Shagu arcára, amikor meglátja a hegy tetejéről nyíló látványt. Én mindig nagyon kicsinek éreztem magam és jelentéktelennek, de a látvány sosem hagyta, hogy ez eluralkodjon rajtam. Hiszen ő az úr és mi, kik benne élünk, csak kölcsönkaptuk. Szemem megakad egy lila virágon, mállok és bár érzek magamban némi ellenállás, még is féltérdre ereszkedem és közelebb húzok egy magasra nőt szálat. Az illata hasonló, alakja talán nagyobb, alig van különbség.
- Egy ilyen virágról, vagy hasonlóról neveztek el. – motyogom nosztalgikusan, majd eszmélve magára hagyom a növényt és folytatom az utat felfelé. Fogalmam sincs Shagu tudja e az igazi nevem, hiába kutakodom az emlékeim között, bizonytalanságomat egyik sem oszlatta el. – Már csak egy kicsi és … - befejezni nem tudtam, hiszem az utolsó lépést is megtettem. Ott álltam és talán pillanatokon belül állunk a kisebb csúcs tetején, ami talán a többi mellet csak dombnak tűnik. Vannak magasságok, de mélységek is. A szél csípősebb, frissebb, a hó tiszta illatát hordozza, de a lenti mező még vadvirágos esszenciája is érezhető. – Szerintem, ha egy kicsit lejjebb megyünk a napos oldalon megebédelhetünk, aztán pedig, ha szeretnél tovább menni, akkor estig még eljuthatunk … - gondolkozva szemlélgetem a bérceket. – Kisebben érdemes gondolkozni.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Vas. Jan. 04, 2015 8:59 pm

Nem telt bele sok idő és már a tatyóinkat készítgettük. Kellemesen telt el a nap hátralevő része. Élveztem nem belegondolni semmibe. Voltaképp csak azt csináltam mint eddig is. Akkor, azzal is, amikor eldöntöttem, hogy nem döntök még. Talán soha nem akarok majd választani. Ám tudtam, hogy ez lehetetlen. Ha nem én, akkor az élet fog odadobni egyet nekem. Valahogy most viszolyogtam ettől a megoldástól, pedig máskor még örültem is volna. Nem nekem kell vállalnom érte a felelősséget és belegondolni, hogy mi lett volna ha.... Most csak az volt ami eddig is. Bármi lesz, szenvedést hoz. Tudtam hogy azt fog hozni. Nem volt már fontos a hogyanja, de ezt mégis megválaszthattam. Adott a sors egy furcsa lehetőséget és én kíváncsi voltam. Talán jobban, mint azt hittem magamról. Éjszaka azonban felébredtem. Körbenéztem óvatosan és Yue mellettem még aludt. Sokáig nem voltam képes visszafeküdni. Felültem, belebambultam a sötétségbe. Egyedül vagyok. Egyedül kell meghoznom ezt a nehéz döntést.
Vajon mi lesz azután? Megváltozom? Más leszek mint most. Előnyömre? Vagy hátrányomra? Emlékezni fogok arra, amilyen voltam mielőtt meglépem ezt a lépést? Vagy elfelejtem a sok egyéb dolgom közt, amit találok majd magamnak. Rájöttem, hogy nem a halál tudata a legnehezebb. Az élet sokkal elviselhetetlenebbnek tűnt. Végül elnyomott az álom, reggel pedig Yue noszogatására ébredtem. Olyan volt, mintha rázkódna a föld, de felnyitva a szemem, rá kellett jönnöm hogy engem ráztak, nem a planétát. - Megyek. - Dörzsöltem ki szememből az álmosságot.
Nem tartott soká, csak úgy mint előző este is, az elkészülődés. Minden megvolt, útra készek voltunk. - Had vigyem én. >< - Eszméltem fel, mikor venni akarta a batyuját. Nem hagyhatom a válla miatt. Tulajdonképp bele se gondoltam, hogy sérülten kértem tőle ilyesmit! Egek, mit tettem? ><
- Biztos jó így? Előresiettem. Maradjunk inkább. >< - Próbáltam visszakozni. Habár gyorsan vesztettem el a lelkesedésem, megtaláltam az út közben újra. Yuet figyeltem egy darabig, de végül ha nem mutatta semmi különösnek jelét engedtem magamnak egy kis pillantást előre is, majd egy kicsit többet és még egy kicsit többet, még végül elvarázsolt a zöld világ.
- Aahh, teljesen más mint a kertben! Ott is vannak fák, meg minden, de azok túl egyenesek és túl rendezettek. Itt minden olyan ... káoszos. Mintha nem lenne tekintettel semmire, csak nő nő nő /o/ - Lelkendeztem neki. Megérintettem a fák törzseit, a leveleket a kezembe vettem. Nem szakítottam le, de a földön lévőket felvettem a földről és megnéztem. ^^ Aztán centire pontosan tettem vissza a helyére őket. Oda estek le, ott kell lenniük.
Nem tudtam betelni a látvánnyal. Így haladtunk csiga lassan előre jó pár órát? Nem tudhatom. Nem néztem fel az égre, de ha meg is tettem volna, nem tudom leolvasni róla az időt. Az útra bólintottam és Yue után szökelltem könnyedén. Még a batyukkal egyetemben is a hátamon. Telve voltam erővel és izgalommal. ^^
- Szép virág. - Néztem meg én is közelebbről, és mint eddig annyiszor már, most is elidőztem a virág felett. Yue felegyenesedett, hogy az útirányt választhassa ki, míg én több hasonló virágra leltem. Szólni neki viszont nem volt már a fejemben, csak mentem a kis színes vadvirágok után. Yue azt mondta, hogy egy ilyenről nevezték el, én meg nem kérdeztem rá a virág nevére. Automatikusan arra gondoltam, hogy a virágot Yuenak hívják. Majd egy barlang elé értem. Virág illat szűrődött ki belőle. Ahhoz hasonló, amilyen a Yue virágból is áradt. Kellemes volt. Betöltötte a barlang egész bejáratát. Hátrafordultam, hogy szóljak Yuenak, de nem láttam. ... Biztosan itt volt valahol. Az a barlang hívogatott a virágillatával.
Nem lesz abból semmi gond ha megnézem nem? Majd megmutatom Yuenak is.
... Végül is elvesztem. A virágillat is elmúlt... fogalmam sincs hol ücsörgök már egy ideje...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Rii on Csüt. Jan. 08, 2015 12:06 am

Megállt. Füleit hegyezte, talpa alatt szinte mozdulatlanná vált az idő: a föld mélyen hallgatott, a levelek megszűntek zörögni. Egy perc is eltelhetett így, ám Rii tudta, hogy vissza kell mennie. Mindenét otthagyta, egy szűk résben a barlang mellett. Gondosan elrejtve, hiszen ismeretlen területen járt. Az ellenség területén.
Ám Rii nem számított vendégre. Szimatolva, lassan haladt, ajkairól apró patakként folyt le a fogai közt tartott, friss hal nedve. Állkapcsát önkéntelenül is összeszorította, s ahogy centiről centire közelítette meg búvóhelyét, pöttyös farka annál gyorsabban mozgott. Megfeledkezett róla. Egyedül az idegen lény járt a fejében, annak pontos kiléte, és a prém, amit időnként fel-felhúzott víztől csúszós vállain. Nedves tincsei az arcához tapadtak, eláztatva féltett kincsét, Rii azonban erre sem figyelt most. ~Édesvíz.~ A férfinek a hajón igaza volt. Rii aznap megtette, amit tanácsoltak neki, s onnantól mindig. Minden vadászat után. Elég volt egy vízszintes, vaskos ágat keresnie, s az erdő ebben is bőkezűnek bizonyult; pont úgy, ahogy otthon is. Sebes folyóágak, mélyebb, kristályvizű tavak, mellette tölgyesek, feljebb bükkösök és élesen pattanó szilánkkövek, távolban a város és a kikötő. Minden megvolt itt, amire ebben a pár hétben szüksége volt. Rii persze haza akart jutni, minél hamarabb, előbb azonban meg kellett erősödnie. A sötét, rideg szobában és a hajón töltött hónapok alatt lefogyott, hosszú farkán ritkább és fakóbb lett a szőrzet, az állandó éhség pedig minden erejét kiszívta – olyannyira, hogy a Nevető Leány eltűnése után majd egy napot végigaludt, képtelen volt lemerülni. Aztán emberek jöttek. Csónakok, nagyobb hajók, Rii a partról tisztán látta a hatalmas hálókat, melyeket leeresztenek. Rá kellett döbbennie, hogy könnyen az életébe kerülhet, ha marad.
Így vette útját a hegyek felé, megfelelő táplálék után nézve, szánt szándékkal távolodva el Samirtól, hogy biztosan ne zavarja meg senki. ~De itt sem hagynak békén.~ Szemei dühösen villantak, ahogy megérezte az ismeretlen szagot. ~Városi.~  A szájában tartott hal megroppant, Rii pedig kieresztette a karmait. Körülnézett, de egy kis ér se volt, amit használhatott volna, egyetlen, sziklaközben megbújt tócsa se. Semmi.
~Nem baj.~ Felnézett az eddig alvóhelyéül szolgáló, szerteágazó lombkoronára. ~Ha gyenge, megölöm, ha erős, még lesz időm elbújni.~ Megigazította vállán a prémet, hangtalanul ért el a kis batyujához, s vette elő belőle a kést. Nem akart idegeneket látni. Ez pedig egyedül volt.
Mély levegőt vett, s tett egy lépést előre. A barlang árnyéka megnőtt, eltakarva szeme elől a napot.

Ott állt őelőtte. Ruha nélkül, egy szál farkasprémmel a hátán, egyik kezében a hallal, ami az erőt, a túlélést jelentette számára, ekképpen pedig nem hagyhatta odakint. A másikban az apró, ámde éles fegyvert szorongatta, szemei, mint a macskáknak, különös fényben izzottak. Ő látott a sötétben, habár nem olyan élesen, mint a legtöbb testvére. A barlangban gubbasztó alakot figyelte. Lassan közelített felé. Felkészült a gyors sebességváltásra, úgy helyezkedett, hogy ellenfele csak feléje tudjon menekülni. Nyelt egyet, s maga elé emelte a kést. Többet nem hezitált.
Rii már ölt embert. Tudta, hogy melyik a legsebezhetőbb pontjuk, így tekintetével azt kereste, arra összpontosított. ~Egy gyors vágás a nyakra, és futás.~ Egyszer már bejött neki, miért ne tudná ezt megismételni? Később talán visszajöhet, hátha ennek is vannak értékei, amit használhat. Rii bólintott… ám ahogy a másik megmozdult, csodálkozva állt meg. Cicafülek, macskafarok. Csakúgy, mint őneki.
- Bestia vagy? – viselkedése egy szempillantás alatt megváltozott. Leengedte a kést, fejét félrebillentve mérte végig fajtársát – Hogy kerülsz ide? – kérdezte aztán, füleit mozgatva, mely nála a kíváncsiság jele volt. ~Városi. Mégis itt van ~ - állapította meg, s mellé még azt is, hogy egyedül valószínű egy hét alatt elpusztulna. ~Akkor mégis mit keres itt?~
avatar
Rii
Állatbestia - Ragadozó


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Szomb. Jan. 10, 2015 8:06 pm

Hosszú, fekete hajam nagy tincsekben omlott a a vállamra. Macskafüleim pedig ugyanolyan éjszínben feketéllettek, mint az azokat körülvevő szálacskák. Egyedül a belsejében volt világos rész. A fülem belsejében. Mint maguknak a macskáknak is. Elvégre félig macskabestia volnék vagy mi. Sosem gondoltam azonban magamra úgy, mint bestiára. Mindig is inkább valamiféle félresikerült emberkeverék voltam, aki a rabszolgák sorsát éli, mintsem letaszított, ősei nagyságától megfosztott rab. Így születtem, nem vágytam a szabadságra. Nem is értettem is, hogy mi az. Yueval való viselkedésem és értetlenkedésem erre a legjobb példa. Őneki hiszek. Megbízom benne. Mert kedves velem. Sokkal jobban szeretem őt, mint azokat az embereket, akik eddig a gazdáim voltak. Yue nem bánt. De most Yue nincs itt. Valahol elvesztettem őt. És tudom is, hogy hol. A Yue virágoknál. Olyan finom volt az illatuk. Látni szerettem volna belőlük még többet. Itt meg olyan erős volt az illatuk, hogy azt hittem lesz még. Talán Yue nem érezte ezt, mert tudom ám, hogy én olyasmit megérzek amit a többiek nem. Talán bestia vérem okozhatja. Most azonban sötétben, félhomályban ücsörgök, vizes a föld és nincs sehol a Yue virágmező. Be lettem csapva.

Megráztam magam. Még prüszköltem is hozzá. A farkam a vállamra "tekeredett", a füleim ketté álltak a víztől. Hideg van itt. Meg kéne próbálni kijutni. Ha viszont felállok és elkóricálok, lehet hogy soha többé nem látom meg a napvilágot. Megvárom inkább Yuét. Ekkor ért az idegen női hang. Érdes volt, mégsem mély, mintha nem szeretne. Igen. Ezt az egyet száz közül is megismerném. Nem vagyok kedvére való. Ráfigyelve azonban meglepődtem. Tágra nyílt szemekkel iszkoltam hátrébb. - Te iis! - Majd túltéve magam első meglepetésemen, előrébb hajoltam. - De nagy szemed van! - Mindezt úgy, hogy közben megvillant saját vörös, hatalmas szemem. - É-één igen... deö miért vagy meztelen? Nem fázol? - Nem volt zavarba ejtő, csak épp rajtam rajtam volt egy hosszú, matróz fehér ing, és egy nadrág és így is....
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Vas. Jan. 18, 2015 8:35 pm

- Shagu! – kiáltottam, már nem is tudom hanyadjára’. Perceket vesztegettem tétlen szemlélődéssel és észre sem vettem, hogy nem követett és bosszantott, hogy nem tűnt fel az sem, hogy nem érkezik készséges, félénk válasz szavaimra. Szidtam is magam, mert azt hittem, hogy a magasztos hegyek némították el csodálkozás közben, vagy valami bokorban megbújó újdonság szögezte oda figyelmét és ezért hallgat. Közben, közben aligha nem valóban valami újszerű érdekességről lehetett szó, ami elcsalta és én óvatlanul nem figyelmeztettem, még csak egyszer sem, hogy szó nélkül ne kóboroljon el. Mogorván néztem a közben acélszürke színt öltő égre, nem elég, hogy néhány perccel ez előtt majdnem letaszított a domb tetejéről, most még esővel, rosszabb esetbe jeges meglepetéssel készül. Dühöm mind inkább az időjárás felé fordult, majd minden átmenet nélkül átadta helyét az aggodalomnak. Shagu, ő még nem töltött egy zimankós időt sem hegyek között, sőt, semmilyen időben nem volt még ilyen vad tájon, ahol bármikor feltűnhet egy ragadozó, de ha nem is az, akkor elég egy vaddisznó is. A rémképzelgéseknek a következő lépésnél meg is lett az ára, egy kő kicsúszott csizmám talpa alól és már is csúsztam utána. A földet érés volt a legkellemetlenebb, rossz oldalt választottam és kis híja volt, hogy bele nem haraptam ajkaimba. Csak megcsúsztam, a nyilalásból, dobogó lüktetéssé csituló fájdalom pedig meghozta a kellő nyugodtságot. Pánikba estem, ahogy egy gyenge ember teszi, de mint nekem igen csak tisztában kéne lennem vele. Nem vagyok az!
Könnyű volt felállni. Még nem volt időm megszokni a róka alak másságát, hogy ennyire rugalmas és gyors. Megráztam magam, éreztem a csípést vállamban és kisvártatva a vér illatát is, nem fordítottam oda tekintetem, fölösleges volt megbizonyosodnom arról, hogy a vörös lé lassan összekoszolja a fehér prémet. A vér mellett immáron kitárulkozott a világ más arculata is, illatok, szagok és azok tömény és felszínes keveréke. A virágoké volt most a legerősebb, de a földnek szegezett szimatművek’ mást is megleltek, egy macska gyenge illatát, eddig fel sem figyeltem a tényre, hogy Shagunak mennyire jellegtelen illata van. Nem hasonlít sem emberre, sem macskára, inkább a villámok borzoló, talán halványan fémes illata a domináns, számomra. Így már könnyű volt követni. Kacskaringós volt az út, mintha csak egy álmodozó óvatlan még is biztos léptein haladnék.
Egy sötétbe boruló nyílás előtt álltam meg végül, füleim szinte itták a neszeket. A távolban egy szélesebb patak, vagy már talán egy folyó rohan, valahol éppen kövek csúsznak végig a csupasz falon és ami a legfontosabb, tompán, a tátongó mélység gyomrából hangfoszlányok értek el. Nem volt kérdéses számomra, hogy bemegy e. Tudnom kell, hogy bent van vagy a hegyek útvesztőiben kell újra nyomát keresnem. Belépve a barlang száján, ahogy nőtt köröttem a sötétség jobbnak láttam újra emberszabású alakot ölteni, meg is tettem. Ennek köszönhetően pedig meg kellett adnom a tiszteletet egy beragadt, le esni nem tudó kőnek, de a járat barátságosan szélesnek és magasnak tűnt mögötte.
- Shagu! – próbálkoztam, némi bátortalankodással. – Shagu idebent vagy?! – érdekesen véltem a kérdést és nem tudtam rájönni, hogy milyen indíttatásból kifolyólag tettem ezt fel. Megdicsértem magam, de ahogy szégyenkezve lehajtottam a fejem a barlangok jellegzetes nedves levegőjében új illatra leltem, illetve illatokra. Nincs egyedül! Nem óvatoskodom, ezt a luxust nem engedem meg magamnak.

//még tájolgatom magam a barlangban XD//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Rii on Pént. Feb. 13, 2015 5:19 pm


Ösztönösen mozdult előre, rögtön, ahogy a másik távolodni próbált. Tartotta a távolságot, öntudatlanul is, hisz ez élt benne, ezt tanították neki. „Ha előnyben vagy, ne hagyd kihasználatlanul. Ha hátrál, kövesd. Ne hagyj lehetőséget a menekülésre.” Még úgy is alkalmazta a természet és apja által tanított módszert, hogy közben teljesen másra figyelt. Fajtársa füleire, víztől nedves ruhájára, vörösen villanó szemeire a félhomályban. Beszédére, mozgására, testtartására, s mindegyik részlet, amit megtudott, csak a zavarodottságát fokozta. Persze Rii nem volt zavarban. Ám nem értette a vele szemben ülő élőlényt, annak céljait és az okot, amiért idejött egyedül.
- Nem – felelte szinte azonnal, s körülnézett, beleszimatolt a levegőbe. Majd vissza a bestiafiúra. Leguggolt mellé, s egészen közel hajolt hozzá – Miért jöttél ide? Talán menekülsz valaki elől? – kérdezte inkább, mit sem törődve előző feleletének kurtaságán: őt rég nem izgatta a hideg. Megszokta. A hegyi patakok, főleg a kristályvizűek, rettentő hidegek voltak. Emlékezett a fájdalomra, amikor először ugrott. Halvány képként, minek borússágát elfedték apja szavai, határozottságot ültetve helyére, s Rii megtanulta, áldozat nélkül nincs ennivaló. Ennivaló nélkül pedig nincs élet. Rii-ben tehát fel sem merült, hogy bármit is magyaráznia kellene. Jobban érdekelte a tényleges probléma, mely ott bújt kettőjük mellett az árnyékban, s mely minden másodperccel egyre jobban szorongatta a bestialány torkát. ~Ide menekült. Más lehetőség nincs.~ Ha pedig így történt, az üldözők se lehetnek messze: bár abban nem kételkedett, hogy a fiú is tud nesztelenül suhanni, elég volt csak ránéznie, hogy tudja: jól biztosan nem csinálta a dolgot. Nem, ez a bestiafiú nem.

Rii türelmetlenül lengette a farkát, körbe-körbekémlelve a barlangban. Helyben toporgott, menni is akart, meg nem is: legbelül, túlélési ösztöne küszködött egy talán még annál is mélyebben gyökerezővel. Azzal az ösztönnel, amit ugyan apja plántált belé, de talán ezért lehetett erősebb a veleszületett hajlamoknál is. ~Védeni a gyengébb fajtársat.~ A sötétben gubbasztó, didergő fiú pedig Rii minden ellentétesnek vélt, erősködő gondolata ellenére az volt. Bestia.
- El kell mennünk innen, mielőtt megtalálnak – mondta, beharapva ínyeit, melyekből hamar kiserkent a vér, egy másik, régóta várt ízre emlékeztetve őt. ~Még nem ettem.~ Rii ránézett a kezében tartott halra, s megnyalta szája szélét. De nem ehetett. Addig nem, amíg nem voltak biztonságban. Megrázta fejét, majd, ha eddig a másik nem mutatott semmi hajlandóságot a helyváltoztatásra, Rii bizony elkapta a kezét, és megpróbálta erővel felhúzni a földről. Ekkor hallotta meg a hangot. Először alig hallhatóan, ám mikor kiélezte rá az érzékeit, már annál tisztábban. Újra fogai közé kapta a halat, s amíg egyik kezével a fiú száját tapasztotta be, hangtalanul próbálva jelezni felé, hogy maradjon csendben, a másikkal fogást váltott a tőrön. Behúzódott az egyik szikla mögé, és várt. Szemei kéken villantak, ahogy az idegen közelebb ért, az egyik közeli tócsában pedig kezdett felgyülemleni az életet mentő víz…
avatar
Rii
Állatbestia - Ragadozó


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Szomb. Feb. 14, 2015 10:16 pm

Az akasztott meg, ahogy fölém hajolt, nem szavának kurtasága. Kérdeztem, ő válaszolt. Azt hiszem a kelleténél lelkesebben szóltam hozzá, ami meglepő volt nálam, de talán az hathatott így rám, hogy találkoztam fajtám bélivel, és nem volt rabszolga! Vagy legalább is nem látszott annak. Haja még mindig gazdagon csöpögött a víztől. Beleszimatoltam önkéntelenül is a levegőbe, mivel a közelében teljesen másnak éreztem. Mintha az erdővel együtt lélegezne ő maga is. Víz volt! Bárki bármit is mond, a víznek van illata, és sokféle létezik belőle. Például a barlangban megült pocsolya egy kissé savanykás szagú, a falról lecsöpögők meg inkább a mészhez hasonlítottak. A lány illata előttem viszont élt! Olyan volt számomra, mint egy ficánkoló, vad hal, amilyen a kezében tartott is lehetett hajdanán.
Eltátottam a szám. Kérdésére Sylan gazdám jutott eszembe, meg a Szörnyeteg úr a lila szemeivel, és második gazdám, aki elhagyott engem. Szerettem volna szabadulni az érzés alól, amit ez a lány keltett bennem, így hátrébb húzódzkodtam még inkább, kezemmel segítve a menekülést, sűrűn nyöszörögve hozzá... ekkor érte el macskafüleimet valaminek a halk neszezése. A hangokra megrezzentek. Talán nem is annyira valamihez, hanem valakihez tartoztak ezek a hangok, és ahogy egyre inkább rajzolódott ki előttem annak az illetőnek a képe, felderült az arcom.
Megmenekültem!
- Ez Yue gazdám! - Nem voltam tudatában annak, hogy mit ejtettem ki a számon egy barlangban jó hangosan, sőt, még csak nem is érzékeltem az apró nyelvbotlást. Mindenesetre alighogy elrebegtem az üdvrivalgást, a falhoz lettem szorítva. Még láttam, ahogy a fura lány szájába kapja a halat, ráharapva a húsára éles fogaival. Érzékenyen ért az apró csontok roppanásai. Szinte mindenre ugrani tudtam volna abban a pillanatban. Futni, szaladni Yue felé, de megállított egy határozott, ám mégsem erőteljes fogás. Az idegen lány egy szikla mögé tuszkolt betapasztva a számat egyik kezével. Tudtam, hogy a másikban egy tőrt tart, tudtam, hogy menekülni akar, és éreztem a bőrén keresztül a bizsergést, mely rám is átragadt, de mégsem tudtam semmit se kezdeni ezzel. Még csak nem is értettem, hogy mitől érzi úgy magát, ahogy, vagy hogy egyáltalán hogyan is érzi magát! Nem félt, nem volt zavarban, nem tartott az érkezőtől, csak figyelte.
Én meg reszkettem a hidegben tágra nyílt vörös szemekkel az ijedtségtől és a meglepődöttségtől. Farkam pedig puhán verdeste a földet idegességemben.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Vas. Feb. 15, 2015 5:10 pm

- Miért nem hagyod itt? – a károgássá hangosodó hang a frászt hozta rám. Tagjaim megdermedtek elsőre és magabiztos léptem esetlenné vált, kellemetlenül ütköztek ujjaim a falnak, belecsúszva a falon tátongó repedésbe, de megőriztem méltóságom utolsó morzsáit. Állva maradtam, ha falhoz simulva is. A hang irányt mutatott, a fekete, fényes tollak beleivódtak a tompa, homályos sötétbe, láthatatlanná tették a nem is olyan messze, parázsként felizzó szemek gazdáját. – Csak pár nap, s ha kegyesek az égiek, talán már össze is zúzta magát... Könnyebb lenne, nem? – negédes hangja, akár a méreg. Bánom, hogy értem panaszos károgásként ide-oda verődő hangját és hálás vagyok, hogy nem áldozza erejét, csak ritkán, hogy mások is értsék egy túlvilági teremtmény hangját. Lehunyom szemem, majd inkább előre tekintek, komisz mosollyal az arcomon vetve rá egy futó pillantást. Ő pontosan tudja, hogy Shagu él. Ami azonban számomra meglepetést okoz az, az, hogy nincs egyedül. Tudattalanul felejtek el levegőt venni pár pecig, a barlangok sosem tartoztak a kedvenc helyeim közé, átitta ezeket az elmúlás egy különös eszenciája. De, akadt valaki, akinek az oldalán megismerhettem ennek a világnak is a szép arcát. Ám, nekem túl sötét maradt, a lassú elmúlás ígéretét dörzsölte bőrömbe. Rossz érzés volt. Mindig az volt. Most pedig eltompítja annak szagát, aki idegen, ismeretlen szándékkal mellkasában.
- Állhatatos, vagy ostoba ez a makacsság? – karmai finoman kopogtak a nedves köveken, miközben közelebb szökkent. Előre léptem, megindulva újra a kőüreg belseje felé. Egyre nehezebben viseltem Goro közelségét, a suttogásait, amivel változtatni akar rajtam, vagy csak megtalálta mindazt, amit mások elől elrejtettem? Titkok, érzések, amik számomra nem létezhetnek, gondolatok, vélemények…vágyak. – Az a kölyök olyan, mint egy hűséges kutya, de megőrizte a macskák hálátlanságát. Te is tudod, ha az a férfi itt lenne és újra azt kérné tőle, talán habozna egy kicsit, de megtenné… Meg fog ölni! – rikoltása nem csak a kis köveket rengette meg, kimozdítva helyükről. Szólni akartam, hogy megmutassam annak az átkozott hollónak, hogy nem ismerem el a szavait, hogy nincs igaza. De nem tettem. Pont, mint akkor, az akaratom egy pillanat alatt hagyott cserben, amikor a lehetőség felkínálta magát. Nem öltem meg azt a hátborzongató alakot. Vajon miért? Árnyék, egy baljós múlt darab, nem olyan, de részleteiben hasonló, mint apámé. Céltudatos és hűvös.
- Ha nem ő teszi meg, megteszi majd más… - megriadva saját hangom fohászkodó dallamától hallgatok el, bár csak alig suttogás volt, féltem, hogy bárki meghallotta. Éreztem kiteljesedni mögöttem az árnyat, minél hamarabb el kell űznöm magamtól a pokolmadarat, de még szükségem van rá.
- Ez a te valódi kívánságod? – éreztem a nyugodt, borzongató fürkészést benne. Megvontam a vállam, visszapillantva a csapdát állítók biztos mosolyával tekintve rá, könnyedén a szemébe nevetve. Tudnia kellene mi az én valódi kívánságom, ám az, hogy nem tudja nekem csak erőt ad, mert most muszáj őt elfelejtenem. Elfelejteni a kimondott szavait és eltemetni a kétséget, bánatot, dühöt, amit felszított vele. Shangu, senkiével össze nem téveszthető hangja csendült fel, a barlang zártsága, különössé tette. Egyszerre tűnt közelinek és nagyon távolinak is. Nem jött tovább velem, a lassan felszívódó ártó feszültség azt jelezte, hogy a barlangot is elhagyta. Megkönnyebbülve tettem az utolsó lépéseket, mielőtt megálltam volna, nyoma maradt bennem a rövid és egyoldalú beszélgetésnek, most még sem azzal foglalkoztam.
Egy pocsolyában állapodik meg villanó pillantásom, a belőle áradó bizsergés ismerős, nem pont mágia, talán a testvére annak. A fodros, szürke tükörképemről a tanácstalanságot olvasom le. Érzem, hogy merről suttognak, más ütemen lüktetve a rejtőzők szíve, lélegzetük kevesebbnek is tűnhetne, mint a gyenge szellő motozása a fűszálak között. Az illatok, szagok, a víz, tisztító erejétől áthatva keveredtek és tompultak, nehéz válogatni közülük, főleg, hogy egy sokkal jellegzetesebb kezd dominálni. Ázott prém és hal szaga
- Gondolom… hiába mondom, hogy tőlem nem kell tartanod? – nincs tétovaság a hangomban, amikor megszólítom az idegent, igazából őszinteségen kívül nincs is más benne. – Az a kölyök pedig, már nem rabszolga! Szabad, ahogy e sziget lázadói is. – szándékos volt a vészjósló figyelmeztetés, amit burkoltan csempésztem a szavakba. Mindezt azért, mert nem ismerem a szándékait és itt a homályos világban nem támaszkodhatom puszta megérzésekre.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Rii on Hétf. Márc. 23, 2015 12:47 pm


~Látja.~ Rii nem tudott másra gondolni, ahogy érzékei az idegen mozdulatait követték. Amaz egyértelműen feléje nézett. ~Nem. Mégsem.~ Zavarodottan ráncolta össze a homlokát: egy csattanásig feszült pillanat idejére mintha érezni vélte volna magán a fürkésző tekintetet, mely őt nézte. Ám Rii tudta, hogy ez lehetetlen. Egy szikla mögött voltak, szemnek láthatatlanul. Tekintete a vízre siklott, s csak pár centit kellett mozdítania rajta, hogy annak felszíne az ismeretlen alakot tükrözze vissza, felfedve kilétét anélkül, hogy a lány előbújt volna. Beleszimatolt a levegőbe. Lassan mozdult előre, jobb vállal simulva hozzá az érdes kőtömbhöz, a tőrt határozottan tartva maga előtt. Hallotta a férfi hangját, ám nem érdekelte: a bestiafiú a gazdájának mondta. Ennyi elég volt Riinek. És a kép, amit a pocsolyából látott. ~Ember. Az emberek mindig hazudnak.~
Lába puhán csúszott előre, ahogyan a nedves föld megadta magát a reá nehezedő súlynak. Rii szerette ezt az érzést: a szilárd talaj biztonságát jelentette a sodró folyó bizonytalansága után. A sikeres vadászat jutalma. Hisz addig nem jöhetett ki soha, amíg nem fogott halat. Ám most másfajta szikra ült meg a félhomálytól fekete homokszemcsék között. Rii is tudta ezt. Nem bízta el magát, nem nyugodott meg: az igazi harc csak most kezdődött. Bal keze a fiú szájáról annak mellkasára siklott, s óvón, de ellentmondást nem tűrően tolta hátra őt, ameddig csak nyújtózás nélkül tudta. Nem akarta bajba keverni a bestiafiút. Nem is nézett rá. Egyetlen dologra koncentrált most, s ahogyan az ismerős bizsergés végigfutott rajta, Rii hátrahelyezte testsúlyát, és elrugaszkodott a talajtól. Nesztelenül, ahogyan apjától tanulta. Gyorsan, felesleges mozdulatok nélkül, fejében apja szavai jártak. ~ Ne hagyj időt a vadnak, hogy elemezni tudja a helyzetet. Vágd el a torkát, még mielőtt bármit is reagálhatna.~ Rii régen vadászott, és nem is tudott olyan jól, mint halászni. Ám meg kellett próbálnia, máshogy nem juthattak ki innen. Barnából kékbe forduló szemei a másik nyakára szegeződtek, s a tőrt is arrafelé irányította. Nem hezitált: tudta, hogy jelen állapotában csupán egyetlen esélye van.
avatar
Rii
Állatbestia - Ragadozó


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Hétf. Márc. 23, 2015 7:13 pm

Arra gondoltam, hogy most lehetnénk máshol is, ha nem tévedek el. Egy lány hátát és az azon elterülő nem is olyan falatnyi prémet bambulva meredtem előre. Az volt az érzésem mindvégig, hogy itt történni fog valami. Valami nagy és én féltem attól, mert nem tudtam, hogy mi lesz az, és nem akartam megtudni. Yue szavai kristálytisztán csengtek vissza bennem megnyitva valaminek a kapuját. Fájt az a vaskos nehéz ajtó, mintha szavaival a fiú be akarta volna törni azt. Nem volt fogalmam magamról egészen mostanáig, s bár a szó minden értelmében most sem voltam tisztában magamról, de ez nem állta útját annak az eszement mozdulatnak, amit pont akkor hajtottam végre, amikor a fiatal idegen felállt. Olyan gyors volt, hogy ámulni lett volna kedvem, de a testem vitt magától. Egyszer már éreztem így magam. Mikor Sylan gazdám helyettem Yuét akarta megbüntetni. Előre vetítődött az a rémkép amiben átszúrja a kardjával őt. Most is csak a pengére tudtam gondolni, hiába volt képes eltolni magától a lány. Persze engedelmeskedtem neki, kinek ne tettem volna meg? Eddigi életem során nem, hogy nem mondtam még nemet, de még csak meg se fordult a fejemben egyáltalán. Azt azonban nem kaptam parancsba, hogy maradjak a helyemen, és azt meg főleg nem, hogy ne kelljek a védelmére Yuenak. Ha belegondoltam volna, hogy mire készülök, biztos nem tettem volna meg, és nem azért, ami végül lett belőle.
- Ne bántsd, ő a barátom! - Önkénytelenül folyamodtam macskabestia véremhez, mellyel villámgyorsan tudtam cselekedni, elkapva ezzel az egész testét a lánynak. Nem volt lehetőségem a tőrrel vagy egyébbel törődni, nem is gondolkoztam ilyesmin. Aztán még mielőtt rájöhettem volna, hogy mi az a puha amit markolászok, megcsúsztam, mindezt a pillanat tört részeként, és teljes testsúlyommal ránehezedve az idegen lányra, zuhantam az előttünk elterülő pocsolyába. Még egy elhaló sikolyt hallattam, és szó mi szó, a kezemre estem. Bár minden mással puhára, ha nem számítjuk a kőre verődött térdeimet amivel az esést igyekeztem tompítani, kevés sikerrel. Ekkor persze még mindig nem vettem észre, hogy mi is a kialakult helyzet, csak az zavart hogy két puha dolog is van a kezemben és... hideg! o.O
Aztán... teljes fehérből váltottam át teljes vörösbe, már ami az arcomat érinti. Remélhetőleg Yue nem látja meg, de a lány már bizonyára érezhette... nem hiszem el, hogy egy ilyen helyzetben is képes vagyok erre! o///o
- Váááá! - Úgy ugrottam oldalra Yue felé, minta a... nos mint a macska a vízből! - Ne-ne-nene nem akartaam! >< - Gőzölögve a szégyentől vágtam két méterre a lányól törökülésbe magam, és mindkét kezemmel próbáltam takargatni az árulót.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Szer. Márc. 25, 2015 6:03 pm

Gyönge neszezés és a várakozást nehézzé tévő, a némaság emésztette, sebesen múló percek. Elhatároztam, hogy várok, hát teszem! Újra és újra a szürke víztükörre esik tekintetem és egyre kevéssé igyekszem kitalálni mi is mozdítja meg, hogy éppen csak fodrot vet új partjai között. A ki érdekesebbnek tűnik. A levegőben rettenők, hidegvérű vadászok csiholnak apró szikrákat, de az ijesztő esszencia nem üli meg a barlang sejtelmes hangulatát. Akárki is lapul a sötétben, halandó. Lecsukódnak szemeim. Magamon érzem a pillantását és ez akaratom ellenére is feszélyez, a kezem önkéntelenül is megmozdul. A fegyverem után nyúlok, pedig a megbúvó nem akar a bőröm alá furakodni, hogy a legféltettebb titkaimat is kikutassa. Valahogy, inkább… már megtalálta, ami számára fontos! Úgy. Hát préda lettem. Visszahúzom a kezem, üres. Shagu mellette, vagy legalább is a közelében van és a késztetés legyőzi sajt védelmemre intő gondolataimat, azok után, ami történt nem akarom, hogy bármi hasonlót, ha nem rosszabbat keljen látnia. Felnyitom szemeim, az új formát öltő tócsa sima, hideg fényű felszíne az, amit megpillant. Néma, haszontalan tükör, mert nekem nem mutat semmit, ám ez csak a következő pillanatig van így. Gyilkos fény, törött, szilánkos csillanása illan tova a megrezzenő tükrön. Felkapom tekintetem, egy szemrebbenésnél is rövidebb idő telik el, mire a mindent elnyelő sötétségből kiszakad a támadó. Első pillantásra is látszik, hogy nem ember és ezzel a ténnyel együtt érkezik, méghozzá kézen fogva azon megállapítás, hogy az ő szemében én az lehetek és nincs is miért megütköznöm azon, hogy egy tőr hegy mered felém.
Nem egész egy percre kívülállónak érzem magam. Nem mozdulok, sem a kar, sem a láb nem engedelmeskedik és ez olyan felháborítóan hihetetlen. Gyorsabb vagyok, még megelőzhetem! Tétlenség elnyúlna hosszú percekig, ha nem csörtetne valami elő. Ismerős hollószínű haj, ami most a barlang sötétjénél is mélyebb és segít új körvonalakat adni a letepert lány világos alakjának. Mosolygok. Egyrészt, azért, mert a barlang még csak most nyeli el teljesen annak a bizonyos szónak az elhalkuló mását. Másrészt, viszont a roppant zavarba ejtő jelenet véget, nem illene, de csak az emberek játsszák az álszentet, de a halk kacagást már nem tudom megelőzni.
- Mm. – tiltakozóan emelem magam elé a kezem, hálát suttogva a barlang félhomályának és a ténynek, hogy mindkét macskának van jobb dolga, mint leolvasni az arcomról azt a késve elfojtott fájdalomgrimaszt. – Én sem akartalak kinevetni! – kimondva borzasztóbban hangzott, mint azt gondoltam. De ez nem akadályozott meg abban, hogy sebtében fülön ragadjam az én legkedvesebb bestiámat, név szerint Shagut. Éppen csak, hogy érezze, két ujjam közé csippentettem puha fülét, figyelmen kívül hagyva pironkodását.
- Egy, azaz két nagy szerencséd van! – húzom fel az orromat, méghozzá sértetten. – Egy, hogy barlangban vagyunk. Kettő, hogy a bajban még is gazda helyet végre barátnak neveztél. – megenyhül a hangom és a fülét is eleresztem. Ha haragszom, akkor haragudnom kéne, méghozzá rendesen, de.. A lány felé tekintek, igazság szerint, eddig is figyelemmel kísértem, hiszen, ki tudja merre lehet az éles fém, amivel csinos zsebet igyekezett metszeni a nyakamra.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá! – nem érzem érdekesnek, hogy nem mosolyodtam el. Talán az túl, hízelgő lenne?

//ehm-ehm nem igazán éreztem rá a helyzetre ^^ na majd a köviben -.-"//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Rii on Csüt. Márc. 26, 2015 10:46 pm


Különös élvezettel mozgatta meg szájában a halat, erősebben harapva rá, s elmosolyodott, ahogy megérezte annak rég nem tapasztalt ízét. Arcán tompa fényt tükrözött a rászáradt hallé, mely egy perce még ajkai szegletében csillogott, ám a lány most nem erre figyelt. Tekintetét a víz felszínére vetette, s amikor a másik is arrafelé nézett, elrugaszkodott a talajtól. Persze látta az idegen kezét, mely az ösztönös mozdulat ellenére üres maradt. Ám Rii-ben fel sem merült, hogy direkt nem vett elő semmit. Hogy bármit is számítana neki a mögötte álló bestia élete. Nem. Az egyetlen gondolat, ami fejében motoszkált, a tudat, hogy a fiúnak nincs fegyvere. Magabiztosan vetette előre magát, s kipirult orcáján már a szabadság szellőjét vélte érezni, miközben célja felé száguldott.
Ám Rii nem számított hátsó támadásra. Meglepetten a reá nehezedő súlytól, botlott meg és esett a bestiafiú alá, s bár a kezeit még maga elé tudta tenni, a víz ezúttal nem volt hajlandó segíteni neki. Hangosan csattant bele a pocsolyába, felkarjával nekiesve az egyik szikla éles peremének, vértől piros csíkot húzva rajta. Túlélő ösztönei azonban hamar bekapcsoltak, s még azelőtt fújt rá a srácra, igyekezve letolni őt magáról, mielőtt az megmozdult volna. A fogságban töltött hónapok azonban legyengítették, egyedül esélye sem volt kettejük ellen. Éles fogait mutatva fújt mégegyet, hátrálva a barlang faláig, onnan nézve az idegenekre újból. Azok éppen egymással voltak elfoglalva, így Rii, fél szemét azért rajtuk tartva, kezdte el nyalogatni a sebet, ölében a hallal, ugrásra készen, de láthatóan gyengén. Még mindig remegett az eséstől: szervezete megfelelő tápanyagok híján nehezen viselte, ha egy kicsit is ki kellett billennie a komfortzónájából, márpedig az előző pár perc bőven többet követelt tőle, mint azt képes lett volna elbírni. Zihált, barátságtalan pillantással illetve társaságának mindkét tagját, élénken figyelve azok rezzenéseit. S bár minden porcikájával kívánta a halat, egyelőre túl kockázatosnak vélte, ha csak egy másodpercre is annak szenteli figyelmét: mostmár egyiküktől sem tudta, mit várhat.

A köszönetmondásra bizalmatlanul szegte fel fejét, egyenesen a másik szemébe nézve. Íriszeiből addigra teljesen kiveszett a kékség, ám a belőlük áradó, furcsa csillogás még mindig ott volt valahol, a barlang félhomálya által takarva, óvva tulajdonosát az igazságtól. Nem tartott sokáig. Rii gyorsan lesütötte szemeit, összébb húzva magán a prémet, s ha lehet, még közelebb húzódva az érdes falhoz. ~Magával fog vinni. Kényszeríteni fog, hogy megvédjem őt. Hogy barátnak szólítsam, ahogy a bestiafiúval is tette.~ Az ember szavai nem nyugtatták meg, nem hitt nekik. Hisz ezek mindig így kezdték. Akkor, aznap is. Kedvességgel…
- Engedjetek el… kérlek… – mereven bámulta a földet: szemei dühtől és kétségbeeséstől fénylettek, ám a világért nem mutatta volna őket. Kezei ökölbe szorultak, sérült karját csípte a barlang levegője. Rii azonban még nem adta fel: ha tettel nem sikerült, megpróbálta hát szavakkal. De tudta, hogy nem lesz eredménye. Nem fogják őt elengedni. Azok se tették.


avatar
Rii
Állatbestia - Ragadozó


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Szomb. Márc. 28, 2015 1:24 pm

Csak a lányt néztem, nem hittem volna, hogy Yue haragszik rám. Nem érzékeltem, hogy megbántottam volna, nagyon igyekeztem, hogy ez ne történjen meg, habár tudnom kellett volna, hogy volt már ilyen azelőtt is. De Yue más volt, mint a régi gazdáim. Ezért hát, mivel nem vártam ilyesmire, meglepődve nyikkantam meg a fülön csípésre, s egyből máshol járt már az eszem. Mit tettem? Tágra nyílt a szemem. Gazdának szólítottam? Mikor? És mikor szólítottam barátnak? és melyik volt a baj? A gazda? De hiszen... ááhh, talán azért mert nem vett meg, mint a többiek, vagy ... azt mondta, hogy szabad vagyok. "Szabad mint ennek a félszigetnek a lázadói"
Nem vagyok lázadó.
- Sajnálom. Izé, bocsánat. - Lekonyult fülekkel néztem a földet, a lány érzései már nem hatottak rám annyira, mint mikor még közvetlen közelemben volt. Túl messze voltam tőle, és nem is láttam. Észrevettem volna a sebét? Nem mertem Yuere nézni mikor megköszönte a lánynak, hogy vigyázott rám. Végül is ez történt. Ki kéne kapjak, vagy valami büntetésben részesülnöm. Túlságosan elragadtattam magam. Azt se tudom hol vagyok és magammal rángattam Yuet, pedig sérült. Én sebesítettem meg. Ehh, haszontalan vagyok. Valahogy haragudtam rá, amiért nem engedi, hogy gazdának szólítsam. Olyan távolságtartó.
- Véletlen volt Yue. - Tettem hozzá még gyorsan, hátha ez csillapítja kicsit dühét. Hiszen igaz volt. Még csak nem is emlékeztem hirtelen, hogy mikor szólítottam így, bár ami azt illeti. Valóban sokkal könnyebb lenne odatennem azt a kis szócskát. Akkor tudnám, hogy hozzá tartozom. A lány viszont meglepett. Kíváncsian billentettem félre a fejem.
- Elengedni? Yue, mi most fogva tartjuk őt? - Néztem fel a vörös hajú fiúra érdeklődve. Nem tudtam ilyesmiről.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Vas. Márc. 29, 2015 2:01 pm

Egyik pillanatról a másikra történik, olybá tűnik egy feneketlen szakadék fölött, éppen csak egy gondolatnyi vastagságú kötélen egyensúlyozva állok. Melyik part felé kéne mennem? Mindkettő pattanásig feszült, finom, pelyhes szálakban csavarodik körbe a szál, ahogy a rostok egymás után szakadnak el. Nincs jó választás. Nem maradhatok, mert a mélység végtelen sötétje, győzelmes kitátott szája elnyel. Nem mehetek a szakadék egyik pereméhez sem, mert nem választhatom az óvnivalót az ismeretlennel szemben és nem hagyhatom … miért is nem? Ez lenne a megoldás, hagyni mindent, hogy történjen, ahogy? Lepillantok, Shagu nem érti szavaimat és még nem tud olvasni olyan tisztán a hangok dallamos szavából, hogy megértsem. Nem hibáztatom, ezért is teszem fejére a kezem és megtartva magamnak a szavakat, csak összeborzolom megnyúlt tincseit. Talán mondanom kellene: bocsánat, de nincs miért kérnie és bár teszi, nem érzem úgy, hogy bármiért is meg kéne azt adnom. Igen, mérges vagyok, nem is tagadom. De, a lány, reszkető alakja ott vibrált a félhomályban, mint valami fenyegető kísértet árnyéka, ismeretlen elhatározás szülte szándékkal. Támad e? Meghunyászkodik talán? Mindkettő, vagy egyik sem? Nem maradhatott figyelmen kívül. Fújt és sziszegett, nem feledkezve meg arról, hogy mi is ő valójában. Merőben mást mutatott, mint a mellettem gubbasztó kölyök, egyben viszont nagyon is egyformának kell lenniük.
A lány előbb mozdult, ezúttal nem tettel, csak szóval akasztott meg, de most nem nézett a szemembe. Keserű volt az érzés, ami a torkomat marta és a fejemben mind gorombább szavakat passzított egymáshoz, hogy végre megelégelésemnek hangot adjak. Mindegyiket, az összeset, egyenként gyűrtem össze. Ha nem is teszek így, nincs olyan utálkozó szó, ami önként ne távozott volna a következők hallatára:”…mi most fogva tartjuk?” Csak hitetlenkedő, alig fejcsóválással néztem az ártatlan vörös szemekbe, szólni? Ugyan, egy hang nem jött ki a torkomból. Egy részem igazán még fel sem fogta, hogy mit is kérdezett, egy másik, kisebb hányad, pedig egyszerűen nem akarta, akarja elhinni, hogy képes volt ilyet kérdezni. Sóhajtok egyet, mintha ezzel kívánnám kifejezni a helyzet kínálta reménytelenséget, de nem volt minden veszve. A kezemre pillantottam, majd a lány felé, embernek hisz és bármit mondok annak is fog nézni, hiszen jóformán Shagu is annak gondol, még mindig. Lejjebb ereszkedem, a tér hullámok nélkül nyeli el a ruha szöveteit és nem adja jelét annak, hogy ugyan így szabadulna meg a valóság emberszerű mivoltomtól is. Csak egy szempillantás az egész! Négy, puha párnás mancsra nehézkedhetek, a szokatlanul nagy rókamérethez képest is elenyésző súlyommal. Megrázom magam, hogy a fényes fehér szálak és a közöttük megbúvó fűszerű zöldek is fellazuljanak.
- Nem a fogjunk! – emelem jószerével inkább az ezüstbe, mint lilába hajló tekintetem Shagura. – Elmehetsz bármikor. – fordulok a lány felé. Hogy ragaszkodik ahhoz a halhoz, e tényt még sem mosolygom meg, hiszen fáradt! Fáradt, olyan nyilvánvaló, piheg és még mindig remeg, de eddig ez valahogy olyan észrevétlen volt és most sem az világított rá, hogy fehér bundám segített a barlang sűrű homályán. Közelebb léptem, könnyed, nesztelenül surranó, de még is alig megakadó léptekkel, de nem mentem túl közel. Elbátortalanodtam és elégé fura érzés volt, ahogy tanácstalanul néztem először a lányra, aztán Shagura és végül újra a lányra.
- Én nem foglak bántani. – még nem egészen szoktam meg, hogy füleim könnyű szerrel igazodnak a hangulatomhoz és most tanácstalanságom jelét tükrözve lapulnak le, némiképpen oldalra fordulva.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Rii on Vas. Jún. 07, 2015 4:27 pm


Gondolatai olyannyira elterelték a figyelmét, hogy nem is figyelt az apró neszekre. A kérdő pillantás okozta helyzetváltoztatásra, alig pár centi lehetett csupán, apró levél rezdülése a tükörsima víz felszínén. Az arra adott reakcióra, a tétovaságra, ami a barlangban ülő levegőt érzékelhetően változtatta meg. Rii a halat bámulta. Vonzotta annak illata, a lé, ami még mindig csöpögött belőle, ám az állat ezüstös teste, tápláló húsa ezúttal távolibbnak tűnt, mint eddig bármikor. Ott volt előtte, mégsem érinthette. ~El fogják venni.~ Egyszerre akart mohón beleharapni és eldobni azt, messzire, még mielőtt a másik kettő hozzáérhetett volna: Rii nem akart dulakodást. Tudta, hogy azzal a saját túlélési esélye a mostaninál is minimálisabbra csökkenne.
A hangosan kimondott szó azonban megakasztotta. Összerezzent, mélybarnába forduló tekintetét lassan emelte az előtte magasodó lényre. Egészen eddig nem érdekelte a beszélgetés: szánt szándékkal nem akarta hallani, hisz ismerte és tapasztalta már a trükköket, amiket beszéd útján használ az ember. Belevésve azokat az elmébe, könyörtelenül és durván, hogy belülről eméssze fel a kitartást, és formálja át a tudatot. Szinte látta maga előtt Hevirt, ahogy rátámad. Most azonban Hevir nem volt itt, ahogy a mögötte kacagó ember sem. Csupán egy zavart bestiafiú, hűvös szellő lengette, sötét tincsekkel. Rii mélyen nézett a róka szemeibe. Amaz feléje közeledett, s a lány kíváncsisága felülkerekedett fáradtságán. Ösztönből mozdult, két kezét előretéve, nesztelenül hajolt előre, beleszimatolva a levegőbe, a rókához egészen közel. Fülei ütemesen mozdultak, minden érzékével az ismeretlen négylábúra koncentrált. Egyedül akkor villantotta ki fogait, ha a másik a hátsó lábai között heverő hal felé nézett: Rii az emberek gonoszságával nem tudott versenyezni. Ez a férfi azonban nem ember volt.


Bocsi a késésért és a rövidségért. Még vissza kell rázódjak. Embarassed


avatar
Rii
Állatbestia - Ragadozó


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Shagu on Kedd Jún. 09, 2015 8:20 pm

A barlang nedves volt. Hűvös, hideg szél fújta barlang. A nyirkos falak, a lucskos alj, a fentről le-lecsöppenő víz, mely a húsba mar ha rám folyik, ijesztő volt. Egy idő után úgy éreztem magam itt, mintha hetekig tartottak volna fogva egy vízzel teli nagy kádban, rákötözve a kezem lábam, hogy moccanni se tudjak, s bár ilyen még nem történt meg velem eddigi életutamon, biztosra vettem, hogy ilyen érzés. A bőröm magába szívta a nedvességet, a hajam piszkosan tapadt a homlokomra. Mondani akartam, hogy menjünk ki, mégsem tettem. Mégis merre van a ki? Csak ültem ott ázottan, nézve Yuet, ahogyan magához ragadja a kezdeményezést. Jól tette, én aligha tudnék elfogadható magyarázattal szolgálni a kis lánykának. Nah jah. Egy csupasz lánnyal találkoztunk, s noha még a nevét se tudjuk, engem nem bántott, de Yuet akarta. Ezért pedig nem volt szimpatikus. Különben is, minek csupaszkodik egy barlangban, mikor olyat csak az Oázisban csinál az ember más emberek előtt? Hová lett a jó modor? Lebiggyesztett ajkakkal figyeltem a kis jelenetet. Sejtelmem sem volt, hogy ebbe én, hogy illenék bele, így a mellett maradtam, hogy sehogy. Ha megmozdulnék, azzal lehet, hogy a lányt megzavarnám, márpedig ha Yue nem akarja zavarni, akkor én sem. Meg aztán az előbb megegyeztünk, hogy nem tartjuk fogva, akkor azt csinál amit akar nem? Én pedig nem avatkozom abba bele, hogy ő mit akarjon csinálni, így inkább a helyemen maradtam. Azt még jól tudok. Meg ha mondanak valamit, azt is meg tudom csinálni. Nem mindent, ezért is kaptam ki párszor, de a legtöbb dolgot igen, s most, hogy senki nem mondott semmit, hát én sem tettem semmit.
Aztán.... meglengette a szellő a hajamat újfent. Fáztam, így összébb húztam magam, aztán eszembe jutott. .... - Yue! A hátam mögül jön a szellő! Olyan kényelmetlen! QQ - Ha szólok neki, talán tud valamit tenni ellene.


// semmi gond, én élveztem a hszt Very Happy
Hevir o/ //
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Yue on Szer. Jún. 17, 2015 6:38 pm

Szavak? Mersz? Melyik kell és melyik lehet elég? Eddig sem volt fogalmam mit is kezdjek a helyzettel, ami most egy pillanatra a nyugalom egy hártyavékony állapotában leledzik és most csak nőtt bizonytalanságom. Illatot keres és ha van olyan jó az orra mint nekem ugyan azt érzi, e nedves, sötét lepte világba hoztam el a tavasz enyhe esszenciáit. Kezeire pillantok, már sokadjára, de minden alkalommal ugyan az a késztetés fog el: tenni azért, hogy azok a kecses kis ujjak kedvükre ismerkedjenek meg bundám puhaságával. Micsoda butaság! A lábaim azonban önkéntelenül mozdulnak, óvatosan, nagyon lassan visznek még közelebb, már-már túl közel, hogyha nem riad el előlem, megérintem a kezét. Nem merek mosolyogni, de a lila egy nagyon világos árnyalatában tündöklő íriszeim, megteszik arcom vonásai helyett. Aztán persze finoman elfordítom a fejem, nem feledkezhetem meg Shaguról, vagy is nem hagyhatom, hogy még egyszer eltűnjön a szemem elől. Nem a halat nézem, hanem az ázott macskát, a figyelmeztetés még is egyértelmű. Meghúzom magam, elvégre ez az ő rejtekhelye és az ő vacsorája, amit minden bizonnyal nyugodtan, senkitől nem háborítottan szeretett volna elkölteni.
Shagu hangjára azonnal reagáltam, elfelejtve annak a lehetőségét, hogy az ismeretlen leányzó az étke elorozásának is vélheti. Füleim az égnek merednek és már el is illanok az idegen elől, amilyen könnyedén felé vettem az irányt, ugyan úgy szedtem a lában Shagu felé. Éreztem az ütemben egy fél biccentést, de másik három láb segített megtartani az így töretlenül megmaradt egyensúlyt. A probléma nem összetett és a megoldása igen csak egyszerű, csak hát… Egyetlen egy hezitáló gondolat nélkül simultam hozzá, megosztva vele a száraz prém melegét.
- Nem csodálom! – pillantottam fel rá. – Jobb lesz, ha minél előbb kimegyünk. Nem szeretném, ha megfáznál. – aggódva néztem az arcát. De a lányt sem feledhetem csak úgy el, elnézek felé. – Ne haragudj, hogy megzavartunk. .. Ha.. Ha esetleg társaságra vágysz… - átkozott bizonytalanság! Közelebb húzódtam kis barátomhoz, egyrészről biztos pontot keresve, másrészről viszont, hogy így ösztönözzem arra, hogy felkeljen, hiszen, csak kitartóan tolom egy irányba.
- A közelben van a kunyhó, ahol lakunk, elég, ha a folyó kisebb ágát követed. – sokkal könnyebbnek tűnt a hangom és végtére is, könnyebbnek is éreztem így. Itt hagyni, valahogy nem tűnt jó ötletnek, de akarata ellenére, valamilyen módon magunkkal vinni sem, így viszont rajta áll és így Shagu is hamarabb megszikkadhat.
- Menjünk. – bár kijelentésnek szántam, még is kérdés hangzása lett, elvégre nekem Shagu szándéka is számít… heh…

Smile


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szarvas hágó - Virágvölgy

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.