Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Kapuk

Go down

Kapuk

Témanyitás by Yeon on Pént. Feb. 13, 2015 8:32 pm

.
avatar
Yeon
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Semmit se muszáj, csak amit te is akarsz"

Ismertető jegy : A vörös szemei, az azok mellett lévő hegek, valamint kilenc farkas farka és két farkas füle, mind elég jellegzetes.
Kaszt : Ragadozó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Yeon on Pént. Feb. 13, 2015 8:37 pm

Képtelen voltam felfogni a körülöttem történő dolgokat.
Összezavarodtam. Mindent elakartam felejteni, a fejemben keringő összes dologtól megakartam szabadulni, egyetlen vágyam azt volt, hogy végre megszűnjön az egész. Nem kívántam emlékezni semmire, nyugalmat szerettem volna végre, de folyamatosan az azelőtt fél perccel történteken járt az eszem.
Úgy éreztem teljesen más lett a világ, nem akartam szembenézni vele, egyszerűen nem értettem.
Féltem?
Mégis mit jelent ez a szó?
Futni akartam. Messze, minél messzebbre.
De nem a fejem volt az egyetlen ami fájt, a testemmel is ugyanez volt a helyzet. Szörnyű kín járta át   azt is, viszont ez különbözött a másiktól. Recés pengék testembe fúródását, majd hirtelen kirántását tapasztaltam, akárhányszor megmozdultam. Mindenegyes ilyen alkalom után egyre hatalmasabb volt az ebből eredő szenvedés, majd végül térdre rogytam.
Aztán...
Egy pillanatra minden olyan szép lett. Elmúlt az összes, ami aggasztott, könnyűnek, szabadnak éreztem magam. Azt kívántam bárcsak örökké tartana az a másodperc töredék, de ahogy jött úgy szállt tovább.
Ahogy ez az állapot elmúlt, bár más formában, de szinte minden szörnyűség visszatért.
Tudatom üressé vált, testem pedig össze-vissza rángatózott.
Hallásom eltompult, a külvilágtól jövő összes zaj elhalkult, csak a szívem dobogása és a lélegzésem hangja tartotta meg eredeti változatát. Mindkettő szörnyen heves volt és egyre gyorsult.
Fejem ismét sajogni kezdett, de ez erőtlen volt és lassú, nem emésztett fel azonnal, csak apránként, gyengén okozott nekem szinte kibírhatatlan györtrelmeket.
Próbáltam tájékozódni, tudni akartam hol vagyok és miért, de az egész világ homályba borult. Kezeimre pillantottam, amiket viszont kifejezetten élesen láttam. Vörös színbe úsztak és rövid időn belül észrevettem hogy az ujjaimat megfestő folyadék a számból érkezik.
Számban különös, de mégis kelllemes sós ízt éreztem, ajkamtól az államig pedig cirógatást.
Ismerős volt.
Csodálkozva néztem, ahogy a vércseppek potyognak, majd a tenyeremhez csapodva elterülnek és   vörössé változtatják azt a részt.
"Csepp....Csepp...Csepp"
Lekötötte a figyelmemet a dolog, méghozzá annyira, hogy észre se vettem a változásokat.
Egyik pillanatról a másikra, feketeségben találtam magam. A fájdalmak enyhültek, a vércsepp hangja pedig felerősödött.
A hollétem még jobban érdekelni kezdett, felakartam kelni, körülnézni, de megjelent egy ezüst lánc, körbevett és megpróbált összeroppantani.
Minden erőmmel küzdöttem, de hiába, mozdulni se tudtam.
Az láncszemek között vörös tüskék jelentek meg, amik törekedtek minél mélyebbre menni a bőröm alatt.
Feladtam.
Nem harcoltam tovább a jelenség ellen, elterültem az ürességben és tűrtem ahogy atomjaira bontják mindenemet.
Aztán egy lágy, női hang csendült fel.
Vidám, könnyen szálló dalt dúdolt, amiről biztosra tudtam, hogy valahol hallottam már. Ismerősebb volt, mint bármi más, tisztán éreztem, tisztán tudtam, nem először nyugtat meg engem az az ének. Olyan volt, akárcsak egy gyönyörű, kecsesen szárnyaló madár, egy főnix, akinek a minden szárnycsapása tűzet gyűjt, de nem pusztítót, nem világot rombolót, hanem azt, ami megadja az otthon melegét, tudatja az emberrel, hogy biztonságba van. Ennek a lángjai egy pillanat alatt szétterjedtek és beterítették az egész mindenséget.
Két gyengéd kéz fejemre került és simogatni kezdte azt.
Én is együtt daloltam a hanggal amitől láncok engedtek, többé nem akartak elpusztítani.
De naiv voltam. Hittem abban, hogy minden egy csettintésre jóra fordulhat. Nos, elárulom, nem így volt, nem így van és sosem lesz így.
A tűz elkezdett égetni, a lánc folytatta a csontjaim tördelését, az ének sikollyá vált, a simogatás pedig a koponyám mardosása lett.
Minden ellenem fordult, fájt, szörnyen fájt, éreztem ahogy széttépnek elégetik a darabjaimat és elnyerem a büntetésem.
Pár kép felvillant, majd a következő pillanatban már a városban találtam magam. Az őrök holtan feküdtek, Oreo és a nemesnek feltételezett személy pedig sértetlen volt. Óvatosan, testrészeimre vigyázva felkeltem, majd megtapogattam mindenem, biztosra tudni akartam, hogy az egy álom-e, vagy a valóság. Nem vettem észre semmi a városba nem illő dolgot így elhittem, hogy valóban ott vagyok, ahol hiszem. Egyelőre nem kerestem válaszokat a jelenségre, a leglényegesebb dolog a kijutás volt és inkáb erre koncentráltam.
- Rendben. Induljunk. - majd el is kezdtem a futást egyenesen ki a kapun.
avatar
Yeon
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Semmit se muszáj, csak amit te is akarsz"

Ismertető jegy : A vörös szemei, az azok mellett lévő hegek, valamint kilenc farkas farka és két farkas füle, mind elég jellegzetes.
Kaszt : Ragadozó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Oreo on Szomb. Ápr. 25, 2015 10:34 pm

Az idegen furcsa fegyverét meglepően jól használva egymás után irtotta ki az őröket. Yeonnal valami furcsa dolog történt. Nem is igazán tudom, hogy mi, de csak megállt. Elrévedt. Láttam, hogy rohan felé egy őr. Túl messze voltam, de rohantam ahogy csak tudtam, és közben éreztem, ahogy perzselő forróság önti el a jobb kezem. Lángok borítiották el öklömet, amikor meglendítettem az őr felé, sikeresen. Nem halt bele, azonban eléggé fájt neki, meglepődött és megtántorodott. Már fájt, égetett a láng, ezért felé hajítottam. Ahogy eldobtam, vettem észre, hogy a láng megperzselte a kezemet. Az őr üvöltött, jobbra-balra hempergett, de már vége volt. Yeon ekkor tért vissza a valóságba.
- Pihenjünk meg a kunyhóban.

Ahogy a rozoga épülethez értünk, levettem a hátamról a zsákom, és kutatni kezdtem benne. Elővettem a kötszeremet, és elkezdtem vele bekötögetni sérült mancsomat.
Vajon merre tovább? tanakodtam magamban, miközben elláttam a sérülést. Nem is igazán tudtam, hogy lehetne eljutni a maradék lázadókhoz, és hogy egyáltalán ott mi vár ránk. Azt tudtam egyedül, hogy valamerre el kell indulnunk, különben nem fogunk sokáig életben maradni.
Mire befejeztem a bíbelődést, az eső is eleredt. Hiába a rozoga tető a fejünk felett, a víz utat talál magának hozzánk. Körülnéztem, és amint megtaláltam az embert, rávillantottam a szemem, és megkérdeztem:
- Miért segítesz nekünk, ha azt sem tudjuk, ki vagy?
avatar
Oreo

Mottó : Lassan járj, s tovább mész, rohanj hát, s tovább élsz.

Hol? : Mögötted...

Ismertető jegy : Egy furcsa mintázat mellkasa bal oldalán, a szíve fölött.
Kaszt : Ragadozó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Yue on Hétf. Május 18, 2015 5:03 pm

Az ég tompa morajjal üzent hadat a földieknek és nem is telet sok időbe mire az első cseppek sötét foltot hagytak a szennytől nedves földön. Esett, szaporán sisteregve verte el a kevés port és áztatott el engem és a két menekülő kölyköt is. Nem volt okom tiltakozni az útba eső kunyhó ellen, bár rozoga volt és a helyhez képest is elhanyagoltnak tűnt, szokatlanul sűrűn bedeszkázott ajtónyílását is részben szabaddá tették már, ahogy az elfedett ablakok lécei között is akadt, nem is egy, aminek egyik oldalát már elengedte az idő marta szög. A szökevények előre mentek, nem a véletlen műve volt, hogy lemaradva az ajtó előtt álltam meg. Valami kellemetlenül érintett, rám nem jellemzően megborzongtam és nem akartam betenni a lában ebbe a házba. Húzva az időt, visszapillantottam az útra, ahonnét érkeztünk. Az eső és a vele érkező egyre durvább szél szétzavarta a leskelődőket, az eső és a felvert párafüggöny pedig jótékonyan elrejtette nyomainkat. Leszámítva, hogy az én lángvörös üstököm, még ázottan, néhány árnyalattal sötétebben is túl élénk ebben a szürkülő, piszkos kékes világban. Beléptem hát, minden ellenszenvem ellenére.
Árgusan kutató szemekkel néztem a hajdan gondosan összeillesztett gerendákat, közben pedig nagyon ügyeltem arra, hogy miként veszem a levegőt, amely áporodott volt, talán nem is egy dög szagát keverte el az eső friss leheletével. Feszült voltam, bár nem minden szokatlannak ható motozásra felfigyeltem, nem kerestem annak származását, legalább is nem kétségbeesetten. Az egyik ablak és ezzel a friss levegő közelében tanyáztam le, letelepedve a földre, hátamat a falnak vetve, amiben még jól jött, hogy csak a fejemet kellet oldalra fordítani, ha ki akartam lesni a meglazult deszkák között.
- Mmm. – gondolkodtam el a kérdés hallatán, egy sötétebb foltot követve a plafonon, ami végül beleivódott a pókhálóktól majdnem hogy fehérlő sarokba. Azt hiszem sikeresen találtunk magunknak egy kísértet lakta házat, ez még nem tény, de gondolatnak sem üdítő lehetőség. – Talán azért, mert enyhén szólva is segítségre szorulónak tűntök? – emeltem végül a kérdezőre tekintetem, de vetettem egy pillantást a társára is. – Nem mellékesen pedig, nem kifejezettebben emlékszem arra, hogy önként jelentkeztem volna túsznak, egyrészről. Másrészről viszont, észrevehettétek, hogy az én életem sem képez túl nagy értéket…- elhúzom a számat. – .. és a megboldogult őr állításival ellentétben nem szívesen feküdtem volna egyikük ágyába sem. – vállam elé vontam nedves tincseimet, sebtében, az ujjaimat használva fésűként szabadultam meg a csomóktól, hogy aztán szoros fonatot készítsek. Így próbáltam megfeledkezni arról, hogy bizony, ha nem az lennék aki, hanem ténylegesen is egy kurtizán, ha feladom a kölyköket, akkor is fizethettem volna az épségemért, természetben.
- Azt hiszem, innen már csak roncspart felé vezet az út. – pillantottam ki az utcára, ahol nőtt a sűrű fehér pára és mivel az eső érezhetően erősödött, már idebent sem igazán védett tőle a foghíjas tető. – Arra azonban ilyen időben csak az öngyilkosok mennek, vagy a démonok… - a fiúk felé pillantottam, szándékosan nyitva hagyva a mondatott. Vajon ők is érzik ezt a feszélyező jelenlétet?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Yeon on Szer. Júl. 01, 2015 3:56 pm

Az úton haladva végül a természet is kimondta a véleményét, zuhogó eső formájában. Először csak cseppekben beszélt az ég, majd  felgyorsult a parányi vízgömbök hullása és egy pillanat alatt tombolássá alakult a békés muzsika. Az egész, mintha csak a néhány perccel azelőttre akart volna visszarepíteni, emlékek tömegét hozta rám, épp ezért figyelmemet azzal próbáltam lekötni, hogy megfejtsem, vajon pontosan mit próbálnak tudatni velünk a fenti birodalom lakói. Természetesen nem hittem ilyenekben, de ennél jobb időtöltés nem találtam magamnak. Végül egy rozoga kunyhóhoz értünk, és betértünk, hogy megpihenjünk ott. A deszkákra lépve, hangos nyikorgással jelezték hosszú időre visszanyúló múltjukat, ami ösztöneimet azonnal beindította, így aztán ott egy rövid időre meg is álltam. Nem szerettem volna, hogy a városból kiérve azonnal meghaljunk. Körülnéztem, hogy egyáltalán érdemes-e belépni, majd mikor úgy láttam, aránylag biztonságos, óvatos léptekkel elindultam az egyik sarokba, ahonnan lehetett látni az egész belterét, valamint az ajtót is. Eredetileg kényelmesen leakartam ülni, de aztán védelmi okokból inkább csak leguggoltam, hogy ha valami nem a "tervek" szerint megy, könnyen feltudjak állni és elháríthassam a veszélyt. Legalább is megpróbáljam.
Fejünk fölött bár volt tető, de nem sokat ért: az időmúlása és a viszontagságok már rég tönkretette annyira, hogy beessen az eső. Az oldalamon lévő kis táskámból elővettem egy vastag, krémszínű anyagot és a fejem fölé tartottam, reménykedve, hogy úgy kevésbé ázok el, a vártnál kevesebb sikerrel.
Egy kérdés Oreo-tól, üres szavak az ismeretlentől, amik alatt nekem már azon járt az eszem, hogy mi lehet az imént említett.
"Átlagos ember biztos nem. Bár nem végig, de láttam mit csinált. És nem is egy megszokott mágus, véleményem szerint. Bestiákhoz nincs köze. Tündének nem néz ki. Élőnek tűnik, szellem kizárva. Sárkány se valószínű. De akkor mégis mi? Bármi lehet, ezeket kivéve...túl sok...túl sok van mindenből ezen a világon, de talán ez akar a szépsége lenni. Legyen bármi, aljasabb alaknak tűnik, mint az emberek, bármennyire is nem érzem annyira pokolravalónak, vagy utálhatónak mint az embereket, képtelen vagyok benne megbízni, és minél többet segít, szinte annál jobban gyűlölöm..."
Aztán az utolsó mondata...felébresztette bennem a kíváncsiságot. Valójában akkor számomra körülbelül semmit nem jelentett a "démon" szó, csak a nép históriáiból hallottam, hogy azok erős, gonosz és alattomos lények, és ezek a jelzők valahogy akkor még ráillettek az illetőre. Erejét bebizonyította, gonoszságát és alattomosságát feltételeztem, és bármennyire is nehéz lett volna démonnak nevezni, a sima bőrével, szimmetrikus arcával, ápolt, hosszú és vörös hajával, én mégis az ötletek kimerülésével átmenetileg feltettem a lehetőséget, hogy ő biz' az. Bár tudtam, hogy csekély az esélye ennek, a világon ez volt a harmadik dolog amiben biztos voltam, hogy semmiképp sem igaz, de gondoltam, egy próbát megér.
Számat beszédre nyitottam, hangszálaimat készítettem, már szinte formáltam is a hangokat, de aztán elbizonytalanodtam a dolgomban.
"Tudom mire képes. Megtud ölni minket. De...ha egyszer mindegy..."
Felbátorodtam, és mégis belekezdtem.

- És te melyik közé tartozol? - meredtem rá magabiztos tekintettel. - A te hatalmaddal, nem hinném, hogy bármi is képes lenne megölni...Épp ezért...
Tovább nem folytattam, nem hittem, hogy kéne többet mondanom, hisz a lényeget közeltem, és ha rendelkezett egy kevés ésszel, akkor talán sikerült rájönnie, hogy ezzel mire célzok.
avatar
Yeon
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Semmit se muszáj, csak amit te is akarsz"

Ismertető jegy : A vörös szemei, az azok mellett lévő hegek, valamint kilenc farkas farka és két farkas füle, mind elég jellegzetes.
Kaszt : Ragadozó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Oreo on Vas. Feb. 07, 2016 9:57 pm

A Bestiák Királya - Első Fejezet

Hideg volt. Felébredtem a kunyhóban arra, hogy majd' megfagyok. Egy féléber pillantást vetettem Yeonra, ahogy a késével babrált. Meg akartam nyugtatni, és ugyanakkor nagyon fáztam, ezért odabújtam hozzá, és átöleltem. Testének melege visszakísért az álmok mezejére, és én egy új álomba zuhantam. Leszámítva azt, hogy ez az álom nagyon is valóságosnak tűnt...

Egy barlang szájában találtam magam. Nem tudtam igazából, mi az a hely, csak azt, hogy mögöttem egy tekintetes lefelé zuhanás után a tenger fog végső ölelésbe, előttem pedig az ismeretlen sötétsége. Elindultam hát. Nem kis bukdácsolás után egy nagy teremben találtam magam, melyben nagyon furcsa fények táncoltak.
Olvadt fémek mindenütt. Forró, és rossz emlékeket idéző olvadt fémek. Szinte látomásom támadt, egyfajta álom az álomban, ahogy a mancsomat megpróbálja megégetni valaha volt gazdám, és csak a szerencse mentett meg attól, hogy elveszítsem jobb kezem.
Ahogy újra ott állok a teremben, egy nagyon furcsa lényt találok magam előtt. Olyan volt, mintha különféle állatokból lett volna összevarrva. Megijedtem tőle, el akartam szaladni, de megragadta a karom. Nem tudtam hova menekülni, hiába próbáltam bármit, nem szabadulhattam. Ekkor elkezdett megváltozni az alakja. Teste zsugorodott, mindenhol sötétbarna bunda kezdte takarni, és végül egy nálam egy fejjel magasabb, kissé sötétebb bundájú, de annál inkább rám hasonlító bestia állt előttem. Elengedte a karom, én pedig nem tudtam szóhoz jutni. Egy ideig csak álltam, és néztem azt a
valamit, nem tudtam eldönteni, hogy mi folyik itt. Nem is voltam tisztába vele, hogy álmodom, és visszatekintve már én is megkérdőjelezem álomlétét.
- Nyugodj meg. Én a barátod vagyok. Az álmodban szólok hozzád, mert úgy érzem, nagy veszedelem közeleg, és kulcsszereped lesz a megoldásában.
Úgy éreztem, hogy ez valami vicc. Nem tudtam ki ez, mit akar, de az álmaimban szólni? Ha már létezik mágia...
- De akkor legalább mondd meg, ki vagy, és mit akarsz.
- Mindent a maga idejében. Egyelőre azt kell tudnod, hogy a Samirral átellenes vidéken, a Szürkebarát-hegység legelhagyatottabb végén, ahol a föld véget ér, ott megtalálstz engem, és elmondom neked, mit jelent az a jel a mellkasodon, és fegyvert is adok neked, hogy harcolhass. De nem hozhatod magaddal a barátod. Neki meg kell járnia a saját útját. Azonban, miután mindent megkaptál tőlem, amit kell, térj vissza hozzá, és együtt menjetek az Üvöltőkhöz.


És ezzel felébredtem.

Nem tudtam, mire véljem ezt, de ahogy felkeltem, egy térképet és egy iránytűt találtam a csomagjaim közt. Úgy éreztem, hogy ez csak egy idióta jóslat, mint azokban a történetekben. De mégis... Mi lesz, ha mégis igaz? És kié ez a térkép? Körülnéztem, az idegen már nem volt ott. Yeonra néztem. Egyszerűen... nem tudom, mit mondhatnék neki. Bocs, de egy hülye álomban valaki azt mondta, hogy hagyjalak itt, és menjek el egy elhagyatott, és valószínűleg veszélyes helyre? Neeeem... De, mégis meg akartam tudni, mi ez az egész. Csak ott ültem, és nem tudtam, mihez kezdjek. Aztán eldöntöttem. Összeszedtem a csomagjaimat, az étel felét Yeonnál hagytam, és mielőtt otthagytam volna, végigsimítottam a haját. Hiányozni fogsz...

És elmentem.
avatar
Oreo

Mottó : Lassan járj, s tovább mész, rohanj hát, s tovább élsz.

Hol? : Mögötted...

Ismertető jegy : Egy furcsa mintázat mellkasa bal oldalán, a szíve fölött.
Kaszt : Ragadozó

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kapuk

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.