Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Vörös Bika - Hakre kocsmája

Go down

Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Vas. Márc. 22, 2015 8:40 pm


Az ég türkizből fut a tinta kék felé, mintha a sötétség e végső órákban fel akarná falni a világot. A szél is feltámad, sötét, fodros masszává gyűri az odafent oszlani nem akaró, egyre csak növekvő fellegeket. A távol, kint a nyílt óceán felett, villám szánja át a fenyegető fellegeket. Fénye, mint egy torz kísértett fenyegető szemének éles villanása. Megállók, a Banya ujja szinte karnyújtásnyira van tőle. hagyom, hogy a megbokrosodó szél letépje csuklyámat, egyetlen rántás volt csupán és az sem emésztett fel több időt, míg tincseim sokaságát is kikotorja az anyag alól, ahová indulásomkor rejtettem. Köpönyegem fellebbenő szárnyait összefogom és merőn figyelem a sok száz lámpás küzdelmét a viharos széllel, imbolyog minden sárgává fakult arany láng. A vihar ígéretét tekeri körém a vadóc, bukfencet vető szél és túl hideg még, hogy vágyjam a bőrigázásra. Megindulok hát, óvakodva, hogy a törékeny, gondoskodásra szoruló hídról még véletlen se taszítson le az egyik gonoszkodó roham. Egyik sem járt sikerrel, átjutottam, belépve ezzel arra a helyre, ahol még egy magamfajtának sem árt az óvatosság. Szemem megakad az első utamba esősikátor sarkán, egy szempár lidércfénye csillan a sötétben, fenyegetve, éhesen lesve mit is vehet el tőle. Az utca másik oldalára húzódom, most cseppet sem vágyom a konfliktusokra. Apránként elmarad mögöttem a tolvajok és gyilkosok kedvenc búvóhelye, de felfelé haladva egyre több ilyen lesz. Egyszerű utálattal figyelem, ahogy az ételen marakodó patkányok átvágtatnak előttem és a kétlábú patkányok egyike ép most szabadítja meg sorstársát az életétől. Rám néz, kéjes vigyorra húzza a száját. Tudom mit látnak mohó szemei, a tiszta fehér bőrt, az igéző zöld szemeket, a szélben életerős tűzként lobogó vérvörös tincseket és hiába igyekszik szétzilálni a természet esszenciáját, az illat túl friss az ittenihez képest. Nyála kicsordul, letörli, elkenve arcán áldozata vérét is. A csuklya után kapok és sebtében húzom egészen az arcomba, röhögését eltompítja a szélben ostorként csattogó vásznak hangja.
Megdöbbentő, hogy egyetlen egy beszakadó korhadt deszkán múlott, hogy az itt rejtőzködő démonbagázsnak fel nem hívtam a figyelmét. Léptem, sebesen repítenek a célom felé. Nem álltam meg, addig nem míg, meg nem láttam a jellegzetes cégért, a kifüggesztett csontvázat, szarvakkal. Nem az egyetlen fogadóféleség itt, de az egyetlen, ami egy démon kezében van és szereti, ha berendezése egyben marad. Gondolkodás nélkül lépek be az ajtón, ha valami feltűnik, azaz a különbség, hogy itt nem belépéskor mered mindenki az idegenre, hanem majd akkor, ha esélye sincs látni, ki nézi. A söntéshez lépek elsőként, egyenlőre még élvezve a sötétzöld anyag nyújtotta védelmet, azonban a hatalmas, széltében hosszában majdhogynem egy, rőt szakállú, egészen embernek tűnő démon fel nem tűnik.
- Az én legkedvesebb virágszálam. – kurjantja jókedvűen, korsót és bele valami méz illatú löttyöt tölt. Elhúzva a számat, morcosságára, beleszagolok. – Ej! A szebbik felem szagolgasd! Jófajta, magam csináltam, ettől még Bival is kidől…
- Akkor inkább kihagyom! – nyomatékosítva tolom hozzá közelebb a korsót, így nyerve egy kis távolságot a tartalmától. – Ne vedd zokon, de a múltkor is két napig fájt a fejem. Inkább azt mond meg, hogy Hasel visszatért már? – kérdezem, hiszen csak e miatt már négyszer másztam végig az idevezető kellemesnek cseppet sem nevezhető utat. Hagre közelebb hajol, túl közel és nemes egyszerűséggel megragad a köpenyemnél fogva és szinte hangtalanul osztja meg velem a cseppet sem jó hírt. Miután elengedett, én még mélán szemeztem a temérdek üveggel telezsúfolt polcot, majd új korsó került elém.
- Ezzel ülj le, még dolgom van, de beszélni akarok veled. – int az egyik kevés szabad asztal irányába. Magamhoz veszem a korsót, amibe örömömre semmi más nincs, mint tiszta víz, csak ki ne derüljön. Ellavirozom az egyik, az ajtótól lehetőleg legtávolabbi asztalig, ami igazából egy a falba vert deszka és hozzá két szék. Nekem tökéletes lesz! Letelepszem és megválok nem is kissé nedves köpenyegemtől, célzás értékkel a szabad székre terítve, azaz hagyj békén!


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Edward Dylan on Vas. Márc. 22, 2015 10:52 pm

Neki való idő volt. Ezt gondolta ő is magában, mikor a zivatar kellős közepén ért földet újfent. Akkor is zuhogott, mikor egy hajón utazott idefele és akkor a legénység fele odaveszett, nem is beszélve az utasokról. Most is ez történt, csak épp megúszta a vízi jármű kisebb nagyobb toldozgatásokkal. Meghagyta a hordárnak, hogy a csomagjait majd akkor pakolják ki, és oda ahova azt ő meghagyta, ha már nem lesz ilyen piszok rossz az idő, majd egymaga állt neki az éjszakának. Őrültnek nézték. Az összes utas bent maradt még a kabinjában éjszakára. Az is volt. Viszont nem állhatta már a dohos kis fedélzetet, még ha nem is kellett osztozkodnia senkivel. Ismerkedni akart, de nem akárhol. Idejövet nagy vonalakban elvégezte az előzetes felméréseit, jó stratégához híven. Ismerte Samiri fényes és kevésbe világos részeit. Ő pedig pont ez utóbbira áhítozott. Nem volt kedve a napos oldal ájtatoskodásaival és álszenteskedéseivel törődni. Ő nyers erőt, rivalizálást, őszinte vérszomjat akart látni. Mégpedig azért, mert vallotta, hogy egy hely csak annyira jó, amennyire a legrosszabbjai azok.
Sok mindent meg lehet tudni az alvilág berendezkedéséből, ő pedig felfedezni jött ide. Nem egy szokványos turista gondolkodásmód, de ki mondta hogy pusztán a város nevezetességeiért jött? A látvány pedig szemet gyönyörködtető volt. Számára mindenképp. Itt volt minden amit szennynek lehetett nevezni. És itt volt is, ami előfeltétele egy kis balhénak, márpedig a ma estére ezt tervezte be. Megismertetni magát a helyiekkel. Bemutatkozni kicsit. Nah meg szomjas is volt. Ám nem volt mohó, szépen körbenézett, a zuhogó eső és az éhes szempárok ellenére is, amennyire lehetett.

Ez magyarázza azt, hogy mikor lehuppant Yue mellé, miért is csurgott róla annyira a víz.

A szokásos kék kabát volt rajta, csukjával, bár ahogy belépett az alkoholtól gőzös helyiségbe, egyből levetette. Meglátszott gondosan ápolt haja, mélykék szemei, és az a kacér félmosoly ami végigkísérte a csaposig. - Van wiskyjük? - Elé vágtak egy ismeretlen löttyöt, jó nagy korsóban. Megnézte magának, de nem ért hozzá. - A helyi megfelelőjével is beérem. Jég? -
- Álmodsz még valami másról is, ember?
- Krhm. - Megvillantak azok a kék szemek, de elnevette magát. Nem, még nincs itt az ideje. - Valami meleg vacsoráról. Esetleg hús? - A férfi megrántotta a vállát.
- Körömfaladékunk van. - Dylan rácsapott a pultra jókedvűen, és ott hagyott egy birodalmi aranyat. - Oda kérem, pá! - És nemes egyszerűséggel vetette rá magát az előtte beérkezett vörös fiúcskára. Még volt is szerencséje látni, ahogy befújja a szél a törékeny alakot. Vajon miféle lehet ez a szerzet, és hogy élte eddig itt túl? Érdekes!

Az asztalra dobva az ázott köpenyt, a székre ült, cseppet sem izgatva magát azzal, hogy a nedves faanyag átáztatja a ruháját, lévén már így is átázott az már előtte rendesen. Hátradőlt a székkel, hogy könnyebben csaphassa a lábait az asztalra, és csak ezután szólt nyájas hangon a fiúcskához. - Szabad a hely, ugye? - Majd beletemetkezett a wisky "helyi megfelelőjébe". - Ehh, nem hiszem el, hogy nincs wiskyjük. - Morgolódott bosszúsan.


avatar
Edward Dylan
Idézőmágus

Mottó : Ha túléled, nevess!

Hol? : Samiri, avagy mindig mögötted

Ismertető jegy : 2m fölötti termete. Őrült, félj tőle!
Kaszt : mágus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Hétf. Márc. 23, 2015 12:42 pm

A korsó a kezemben, megemelem és a lehető legnagyobbat kortyolom belőle és nem kell csalódnom, most sem, a kiszolgálásban. Tiszta és édes forrásvizet töltött nekem a cimborám, nem mondanám többnek, mint egy szükséges ismeretsége, egy olyan démonnal, akit hidegen hagy a környezete mindaddig, míg a saját hóbortjainak élhet. Nekem megfelel, sokat tud, olyat is, amit egy bizonyos farkas miatt eddig nem tudhattam meg. Cserébe pedig ez eddig nem sokat kellet fizetnem, de nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy egyszer minden önzetlenségének megkéri az árát. Gondolat fordultával a kocsmárosról a keresett személy felé tapogatóznak gondolataim, tapogatóznának, ha a korsó peremén túl nem tűnne fel valami nagy. Felpillantok, de nem emelem el számtól a nagyobb fajtából való füles poharat és a megfogyatkozott vízből sem nyelek le újabb kortyot. Magas, zavaróan magas jelenlegi állapotomhoz mérten és ráadásképpen a maga nemében elég sötét figurának tűnik. Kéklő tekintetébe tekintek, nem tagadom meg tőle a figyelmeztetés goromba éllel villanó pillantását, de szerencsétlenségemre nem úgy tűnik, mintha ennyiből sikerült volna rájönnie, hogy nem vágyom társaságra. Egyenesen, töretlenül felém tart. Talán élvezi is, hogy alkalmatlankodhat? Nem, biztosan nem. Ez pedig amolyan reménykedj csak barátocskám és aztán ocsúdj, hogy bezony’ igen csak bilibe lóg a kezed. Lógott is, ahogy szembesültem rögtönzött helycserés támadásával, a köpeny a székről az asztalra, ő pedig a megüresedett székre telepedett le.
- Már nem, ugyebár? – kérdezek vissza epésen, de egyfajta elégedett mosollyal miután a kelleténél valamivel határozottabban csaptam a korsót az asztal lapjára. Még nem engedtem el a pohár fülét, puszta óvatosságból, nehogy a sajátja után az enyémet is benyakalja. Titkon, azaz nem is olyan nagyon titkolva, kárörvendő tekintettel kívánom, bár belefulladna abba, amit éppen nagy mohón dönt magába. De, van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz ilyen szerencsém. Kénytelen leszek egy darabig a tolakodó idegen társaságát élvezni, mint egy a higgadtság fejében, kortyolok a hűs vízből, lényegében eltűntetve az utolsó cseppet is belőle. Az üressé lett korsót pedig valamivel barátibb’ módon teszem le és hagyom az asztalon.
- Miért ide jöttél, ha az emberek szokványos italaira vágysz? – kérdezem szemrehányóan, hanyagul az asztalra könyökölve. Egyenlőre csak egy kézzel teszem, a másikkal ugyan is még teendőim akadtak. Összevadásztam a lehető legtöbb tincset és a vállam elé húztam, az elcsípett tetemes tömeget. Jobb, ezerszer is, a vörös szálakból fel-felszálló virágszerű illat, mint a fogadó áporodott test és alkohol szagának osztatlan sikert nem alkotó egyveleg.
Kalandot keresel, netalán egyszerűen nem tűrték a városban a kifinomult modorodat? – csipkelődöm, ha már ide ette a fene. Ártatlan baráti hangot ütök meg, nem veszem a fáradságot, hogy békés mederben tartsam esetleges társalgásunk. Most nem vagyok a városban, nem kötnek Maluqa szabályai. Rászegezem ellenséges pillantásom. - Vagy szimplán nincs valami rendben a fejeddel? – azért meglep az érdeklődés, ami kiérződik a hangomból. Kik is járnak ide? Számkivetettek, szökevények, körözött bűnözők, bérgyilkosok … és felbérlőik. Ő vajon melyik?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Edward Dylan on Kedd Márc. 24, 2015 12:31 pm

...ettől még Bival is kidől…, bár tény volt, hogy Dylan nem egyenlő Bivallal, a kérdés attól még nyitva maradt. Ha Bival ugyan ki is dől ettől, ez a két méteres volt alkesz is?
Mindenesetre jókedvűen legyintett a "pohara" fölött , amit kuncogva húzott meg a vöröske megjegyzését követően. Ekkorra már csak az utolja maradt ő meg pia nélkül. Tettetett sértődöttséggel húzta el a száját, csak hogy utána az "emberek szokványos italának" védelmére kelljen. - Nono-no, cc, ne nézd le ezt az egyszerű italt, fiacskám! Elég kevert helyen nőttem fel ahhoz, hogy meg tudjam mondani, ittam már rossz törpe sört, de rossz wiskyt még soha! - Ezzel arányosan futott a mosolya egyre feljebb, majd ledöntötte magába a megmaradt löttyöt is. Az üres korsóval az ölében henyélt tovább jóformán mert levenni az asztalról a lábát semmi kedve sem volt. - Ez a lötty is valami keverék, de nem rossz! Egész szépen itatja magát... - Mosolygott maga elé. - Hé csapos! Hozz ebből még egyet! - Fordult hátra egy hirtelen elhatározásból, s bár utólag rájött, hogy ő már nem iszik annyit mint azelőtt, de az a fajta ember, aki nem visszakozik, így elfogadta a sorsát és visszafordul piroskához. Végigmérte magának a törékeny már-már nőies alakot, elidőzve a hosszú hajtincseken, s egy pillanatra fel is ötlött benne az a valószerűtlen kérdés, hogy "Tényleg fiú ül előtte? ". A következő kérdésre egy kurta nevetéssel válaszolt legelőbb, és csak utána formált meg szavakat is a szája. - Tudod a jó modort nem osztogatják ingyen, én meg lusta voltam kétszer is sorba állni érte. -  Az ott tényleg egy kacsintás volt tőle!? Úgy nézett ki, ekkor dőlt csak előre, hogy teljesen átlagosan letegye az asztalra az üres korsót. Egy picivel még elölrébb mozdulva kérdezett vissza, lefelé görbülő ajkakkal, bánatosan, mint akit érzéseiben sértettek meg. - Sokan mondták már, hogy nincs valami rendben velem, nem értem őket. - Ezen mondata után pedig egy újabb cinkos félmosollyal szögezte kékjeit a démonfiúra. - Nah és neked? Hol vágtál fel a nyelved? - Levéve végre a lábát, az asztalra könyökölve támasztotta meg a fejét és úgy figyelte tovább a kis helybélit. - Biztos fájhatott. - Tetszett neki a vöröske cukkolódása. Általában nem kötnek belé, már csak a termete miatt sem. Régi szép idők, és sok szuicid alkat. Evolyranban ezért élvezte az életet. Rengeteg volt a hős! ^^


avatar
Edward Dylan
Idézőmágus

Mottó : Ha túléled, nevess!

Hol? : Samiri, avagy mindig mögötted

Ismertető jegy : 2m fölötti termete. Őrült, félj tőle!
Kaszt : mágus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Szer. Márc. 25, 2015 7:01 pm

Mik vannak! Hitetlenkedve nézem, ahogy felmagasztalja az italt, ami ezen a helyen hiánycikk és én nem állom meg ennyivel. Ájtatos szemekkel nézek rá, már-már várható, hogy a tüzes víz védelmére kelek és addig tüntetőleg nem fogyasztok semmit, amíg elő nem kerül valamelyik városi csempészszállítmányból. De ennyi örömködés már is túl soknak tűnik, ezért hátra dőlők a székben, oldalra biccentett fejjel és egy legalább egy olyan lelkes grimasszal az arcomon, mint akinek épen a körmét tépik le. Nem, a világért sem mondanám, hogy mennyire nem érdekel, főleg, ha kimutathatom.
Szavai között még is akadt valami, amire felfigyeltem. Óhatatlanul is megragad egy olyan szó, mint a kevert, főleg, ha z is nézzük, hogy én is kevert vérű vagyok. Azonban, csak azoknak a szájából hangzik ilyen természetesen ez a szó, akik Alcarisból valóak. A lehetőség nyitott, hiszen rajtam kívül is sokan mások cseppentek csak úgy ide és ez bánatomra kíváncsivá tesz. Tényleg onnét pottyan ide ez az égimeszelő? Az pedig egy cseppet sem tesz boldogabbá, hogy rendel még magának. Tegye! Persze, csak akkor ne az én asztaltársaságomat élvezze! Eme, ha tetszik, mondhatjuk úgy, ellenszenvet, nem is tagadom meg tőle. Utálkozva nézem az asztalra kerülő poharát, egy kicsivel távolabb tolva a sajátomat és felé is vetek egy szemrehányó pillantást. Reménykedem, hogy nem érti félre. Még csak azt kéne, hogy baráti ellenségeskedésből meghívjon egy korsó bármire. A hideg is kiráz a puszta gondolatra is, el is igazgatom az ingujjak redőit, lehúzva, egészen addig, ameddig érnek.
- Pedig, megérte volna, most wiskyt iszogathatnál valami sokkal ínycsiklandozóbb helyen. – kacérnak nevezik azt a pillantást, amit rá vetek, mint egy zsigerből reagálva arra a fél szemhunyásra. Álszentek szövetsége, hiszen érződik a mondat végén, ott lett volna, hogy akkor én most magam üldögélnék, de hét. – Bár .. – előrébb hajolok, felpillantva az éppen befutó pincérre, akit megismerek és ő is megteszi a maga felismerését. Kilöttyintve egy keveset a friss rendelés tartalmából teszi le a korsót. Nem kér elnézést, itt amúgy sem szokás, de a fizetést sem vár, inkább távozik. – Nem segített volna az sem. – utalok megjátszott okoskodással arra, hogy hiába állt volna sorba újra és újra, akkor is olyan lenne, mint most. Egy egyre kellemetlenebb szálka a tenyeremben!
Felkönyökölök az asztalra én is, közelebb osonva egy kicsit hozzá is, kézfejemnek támasztom arcomat és csak nézem. Titkon élvezem ezt a kicsit tűzrőlpattant beszélgetést, aminek, ha nem ügyelünk csúnya vége is lehet. Kevésbé titkolva viszont, kibújik belőlem a mindig megfegyelmezett démon, tekintetem elsötétedik és a kiismerhetetlenségen mellet, semmi jót nem ígér.
- Ha azt te ésszel felérnéd! – sajnálkozni tudok újfent, ám ez úttal ezt egy negédes mosoly kíséretében teszem. – Talán te magad is tudod, hol teremnek hozzám hasonlók? Vagy lehet, hogy nem? – a világért sem segíteném ki, meg egy tetemes terhet jelentő tekintet perzselését is érzem. A fogadó másik sarkába tekintek, ahol a függöny mögül e hely ura és parancsolója figyel, figyelmeztetve, hogy mit és kinek a füle hallatán mondok. Na, nem engem félt, csak az ő kicsikéjét.

//megölöm! "piroska"? XD de ceretem *.*//


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Edward Dylan on Vas. Márc. 29, 2015 1:12 pm

// tessék piroska labda, játszá' *hozzávágja* xD //

Ahogy hátradőlt a vöröske, egy kicsit többet mutatott meg belőle a lejjebb húzott fejfedője. Élvezettel nézte meg magának a kijjebb kandikáló hajtincseket, de még inkább azt a tűzről pattant zöld tekintetet. Régen találkozott zöld tekintettel, úgy tartják hazájában az a félistenek ismérve, és ez csak újabb mosolyt csalt az arcára. Bár babonáktól mentes a gondolkodása, nem hagy figyelmen kívül egy ilyen jelet, ki tudja alapon. Kevés halandó visel zöld íriszeket, és még kevesebb merészkedik ide ha erre a színre kárhoztatta az élet, ha nem. Főleg hogy egy vörös hajkoronával toldjuk meg az összképet. Mindenképpen érdekes volt a kis találkozásuk, és ezt ő már csak természetesnek vette. Jó érzéke van kiválasztani a legtöbb újdonsággal kecsegtető egyént. Vidáman intett a kezével és már szólott is volna, mikor elé helyezték, de nem túl szerencsésen az italt. - Hé, vigyázz rá barátocskám! - Mordult fel a tűrhetetlen megnyilvánulásra, s bár azt hihetné az ember, hogy ennyivel nem éri be, a következő pillanatban megint csak úgy fordult a kis vöröshöz, mintha ez az intermezzo nem történt volna meg. - Ugyan, késő bánat, nem de!? Nincs mit tenni... bele kell törődni.- Jobb kezével megmarkolta a méretes poharat és mielőtt meghúzta volna, a fiú felé löttyintett, bár vigyázván, hogy ne menjen ki túl sok. - Kééérsz te is? - Azzal magához húzta és ledöntötte magába több mint a felét. Jólesően csapta le az asztalra egy hangos méltatással. - áÁáááhhh, ez de jól esett! Életmentő! - Élénk kékjei közben a zöldeket fürkészték. - Hümm, talán tudom, talán nem. Elvégre én csak egy modortalan vándor vagyok, nem de? - Kínosan cinkos mosolyt húzott a szája köré, melyet a fiú felé küldött. Egyáltalán nem karcolták meg piroska megjegyzései, sőt, mintha csak ez éltetné, még rá is tett egy lapáttal, aztán megint csak legurított a torkán egy méretes kortyot a különös keverékből. - Ahh, ez valami isteni! Igazad van kölyök, ez még nem fiataloknak való. ...


avatar
Edward Dylan
Idézőmágus

Mottó : Ha túléled, nevess!

Hol? : Samiri, avagy mindig mögötted

Ismertető jegy : 2m fölötti termete. Őrült, félj tőle!
Kaszt : mágus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Vas. Márc. 29, 2015 5:13 pm

Sajnálkozva bólogatok. Nem, valóban nincs mit tenni. Pedig, egy jelentéktelenül rövid ideig meg volt annak a reménye, hogy a múltkor is pórul járt felszolgáló, most sem talál hidegvérű vendégre. De, de egyszerűen elképesztő, ahogy morgolódása egyszerű ivásba fullad. Ennyi? Csalódott vagyok, azt hiszem ez a legjobb szó rá és nem is tehetek mást, mint lyukat égetek szemrehányó pillantásommal a hátába. Biztos érzi, mert bajt szimatoló patkány módjára iszkol a vastag fából faragott pult védelmébe. De, egy korsó teljes valójában betolakodik a képbe és állítani merem, hogy éppen egy hajszál fele hiányzott, hogy ölembe ne löttyenjen egy kevés a tartalmából. Nem hőkölök hátra, de azért kiegyenesedem.
- Nem! – tiltakozom, amivel nem lenne baj, de túlságosan őszintén. – Nincs az a kincs, amiért egy korsón osztoznék veled! – továbbra se lohadt az őszinteségem, bár ez egy kicsit szemrehányóbb hangnemet kapott, mint az első nekilendülésé. Már iszik is, mintha kitikkadt volna, mert ottfelejtette magát egy sivatag kellős közepén egy jó esztendőnyi időre és nem állt más a rendelkezésére, mint a tiszta, édes víz. Szereti, azt meg kell hagyni és engem sem zavar, ahogy a kortyok alatt nyakát figyelem és mikor végre megválik a korsó szájától, vándorol csak feljebb pillantásom. Kíváncsiság, rövid életű átélése annak az „élvezetnek” aminek ő hódol? Valami hasonlóra számítottam a szemeiben, de nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmibe botlottam. Elmosolyodtam, egy kicsit mozdítva csak meg a fejem, ahogy visszakönyökölve rendezem tartásomat.
- Mm, szeretnél rejtélyes lenni? Vagy szimplán bosszantva valakit a sárga földig inni magad? – nehéz megválni kék szemeinek marasztaló, rejtélyeket dédelgető tükrétől, de elpillantok mellette. Mozgás, nem hirtelen és nem is lassú, de pont elég volt arra, hogy felkeltse a figyelmemet. Ismeretlen alakok, összesúgnak, egy akad köztük, aki vagy nagyon bátornak hiszi magát, vagy többet ivott már, mint alkalmatlankodó asztaltársam, mert felén lendíti kezét. Önkéntelenül is megfordul a fejemben a gondolat, csak nem hangosak voltunk? Kizárt, a termet zsivaj árasztja el, a szavak összekeverednek és sajnos, lassan kell az a közelség, amit egy baráttal bármikor vállalnék, de egy idegennel.
- Ohó, csak nem bók akart lenni? – tudok ám én édesen is mosolyogni, most egy ilyet kap őszinte csodálattól csengő álságos szavaimhoz. – Ki sem néztem volna belőled. – hitetlenkedem. Egy kicsit közelebb hajolok, eltűrve fülem mögé az előresurranó tincseimet miközben végighordozom alakján tekintetemet, szemérmetlenül. - Egy ilyen vén kecske is megnyalná még a sót. De, rossz helyen próbálkozol, nekik ott talán nagyobb sikerrel adhatnád a csábítót. – mutatok jobbra, ahol két igen enyhén öltözött hölgy éppen most lép fel a fogadó legnagyobb asztalára és kezdik meg a fantáziát megmozgató táncukat. Dob kíséri őket és temérdek érme, amit gömbölyded csípőjük köré kötöttek. Én viszont a férfire emelem tekintetem, hiába mutattam azt, hogy szánalmasnak tartom a látványát, az igazság viszont az, hogy ha a puszta, nyers erő döntene kettőnk között, akkor bizony nem kis bajban lennék és talán ettől válik pillantásom zárkózottá.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Edward Dylan on Vas. Márc. 29, 2015 7:05 pm

Some of them want's to use you, some of them...

Csak miután meghúzta azt a korsót, döntött úgy, hogy akar is reagálni a kis vörösre. Egy lesajnálkozó vigyorral és bal mutatóujjának meglengetése mellett ciccegett rá. - Sajnálhatod, mert nem veszek neked, picim. - És még milyen jól tette a kis piros, hogy nem kért, mert akkor kevesebb maradt volna Dylannek ebből a"keverőkből" amit most nagyon is sajnált volna. Minden porcikáját megbizsergette és már jó rég nem ivott olyasmit, ami átjárta volna testét. Főleg egy ilyen égszakadás alatt jön jól az ilyesmi. Ő pedig nem átallott hódolni ennek az élvezetnek. Már milyen régóta nem tudta kiélvezni ezt! Otthon nem részegedhetett le csak úgy, hiszen figyelték. Ha te vagy egy ország egyik legfontosabb alakja, nem követhetsz el olyan halandó hibákat, mint részegen csapkodni pár lányka kerek fenekét... pedig hányszor elképzelte már. Bár nem panaszkodott. Az ilyen esetekben ha csak tehette felkeresett valakit. A feleségét!
De most már ő sincs és az utóbbi években emlékének adózva, megtürtőztette magát. Nem kereste az alkalmakat, ha amaz talált rá, elmenekült tőle. Most viszont .... most viszont valamiért annyira benne volt, annyira pezsgett, hiszen nemrég élt túl egy hajótörést, amibe valljuk meg töredelmesen, belehalhatott volna. Szánalmas vég egy hadúrnak, stratégának és utóbbi időben politikai államfőnek... ehh nagy nevek, amiket direkt hagyott a háta mögött. Most már az erejét se tudja használni és ezt egy cseppet se bánta. Nem kell neki, ő csak utazgat, néha rendez egy-egy kisebb balhét, de nem ártja bele magát mások életébe. Hacsak annyira nem mint most is.
- Legyen egy kicsit ez is egy kicsit az is. - Megingatta a fejét. - Nem én döntöm el mennyire vagyok titokzatos. Csak nem érdeklődsz irántam chibi chan? - Megcsillant a szeme és egy árnyalatnyival közelebb hajolt áldozatához. El sem tudta képzeni, hogy milyen régóta élvezte már mások bosszantását ennyire! A lassan egyre hangosabb és ütemesebb dobolás meg csak adta a ritmust a fejében lüktető alkoholnak. Aztán mély gondolkodásba esett és látszott rajta, hogy valamit keres. - Hmmm, áhh, Pöttömke. - És még szélesebbre húzta a már amúgy is fülig érő mosolyát. Büszke volt arra, hogy le tudta fordítani egy másik nép szavát erre, amit még alig ismer. Eddig is volt egy árnyalatnyi eltérés a beszédében ő és egy született Samirii közt, de jól palástolta a provokatív megjelenésével. Most azonban, hogy kezdett szép lassan a fejébe szállni az az ital, ami Bivalt már rég kiütötte volna, egyre inkább érződött az akcentus. Mintha szótagokban beszélne.
- Dehogynem! Bár nem tudom mire gondolsz. - Forgatta meg jókedvűen a szemeit. - Csak egy atyai felismerés volt az előbbi tőlem. Még ne igyál ilyen csúnya vizecskét ifiúúr! - Arra, hogy milyen helyen próbálkozik, csalódottan húzta el a száját és már mondta volna, hogy csak ne oktassa ki a próbálkozások helyéről egy kölyök, de ~ vesztére ~ arra nézett, amerre a vöröske bökött fejével. - Ejj. Műsor is van? - Egész testével fordult arra, amerre a kis táncika volt látható, de megvillant a tekintete a "hangoskodók" felé is. Bár ők ezt egyáltalán nem értették vagy észre sem vették, és szerencséjükre gyorsan visszavándorolt a lánykákhoz. Egy pár szusszanásnyi időre ott is ragadt a tekintete.


avatar
Edward Dylan
Idézőmágus

Mottó : Ha túléled, nevess!

Hol? : Samiri, avagy mindig mögötted

Ismertető jegy : 2m fölötti termete. Őrült, félj tőle!
Kaszt : mágus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Vas. Márc. 29, 2015 8:58 pm

Elhúzóm a számat, nem hogy italt, de semmi mást nem kénék tőle, de úgy látszik, ezt kettőnk közül csak én veszem észre. Érdekes kívánság fogalmazódik meg bennem, mert szívből arra vágyom, hogy a korsója még véletlenül se folyjon ki. Ennek igazán egyszerű oka van, amíg iszik, addig csendben van és véletlenül sem képes olyan dolgokat kimondani mit..
- Chibi chan? – húzom fel a szemöldökömet, igen-igen, hogy esne a balta élesebbik fele a fejére, nem értem. Ettől az apróságtól eltekintve viszont nem éppen hízelgőnek hangzott és ami bosszantóbb volt, hogy kék tükreinek csillogásában tisztán látszott, hogy nagyon is élvezi a helyzetet. Hát, már csak azért sem adom meg az örömöt neki. Közelebb jött, én pedig nem teszek semmit annak érdekében, hogy távolabb kerüljek tőle, inkább látványosan megvonom a vállam. Megbánom, persze hogy, de egy halk kacajjal el tudom tüntetni a grimaszt, amit a váratlan mozdulat szült. – Óóh, hát észrevetted? – félrebillentem a fejem. – Azt hittem, hogy jobban titkolom. Azóta szeretnék többet tudni rólad, mióta beléptél. Honnan jöttél? Mit szeretsz, a whiskyin kívül? – lopok egy kis távolságot kettőnk között, míg unott hangon érdeklődöm. Ha mást nem gazán hajlandó felfogni, azt viszont értékelhetné, hogy képes voltam zökkenőmentesen átlépni azon, hogy pöttömnek szólított. Most tényleg? Komolyan képes volt kimondani? Legyintenem kéne az egészre és jó hangosan kiröhögni, aztán elkiáltanom magam, hogy ez az ember, azt hiszi egy ujjal bármelyik démont kisöpri a világból. De a fogadó hangos békéjét nem kívánom vérontásba fullasztani és Hakre bizalmát is csak elpocsékolnám, pedig még nagyon is szükségem van a kapcsolataira, a tudására.
- Lehet, hogy már is a fejedbe szállt az itóka. – kárörvendően mosolygom rá. Valóban, olybá tűnik, egy kicsit gondot okoz nyelvének a szavak tiszta formálása és mintha fogai kalickája sem lenne elég széles, de ezen túl, valami ilyesmi és egy kicsit több. Mintha magamat hallanám vissza, csak más hangon és más nyelvet beszélve apró bukdácsolásokkal. – Köszönöm egy apa is bőven sok volt… - nem kell befejeznem, mert a modortalan úr figyelmét lekötötték a ringó csípők. Méltatlankodva szusszanok, majd újra elnézek mellette, most könnyebb, főleg, hogy hátrébb húzódok, kényelmesen nekidőlve a szék támlájának. A kocsmáros hatalmas alakja vet árnyékot a teremre, kezében szintén nem kisméretű tálcát lavíroz, egy pillanatig fellélegzek, értem jön, hogy beszéljünk. Készülök az indulásra, meg is áll az „asztalunknál”, de széles mosollyal az arcán lecsap a falapra egy újabb korsót.
- Erre a vendégem vagy colos! – most várnám, hogy magával int, de egy újabb korsót tesz az asztalra, meglepő figyelmességgel tolva elém. Értetlen pillantásom egy pillanat alatt jókedvű nevetésre fakasztotta az igen csak méretes démont, aztán a kezét nyújtotta. Vetettem egy lesújtó pillantást az asztaltársamra, mintha ő tehetne arról, hogy még maradnom kell, majd természetesen Hakrera sem barátian néztem, miközben azért nyúltam, amit a kezében tartogatott.
- Hajtsd fel pajtás! – a sötét színű fiolára pillantottam. Hát persze! Rögtön! Abban a szent pillanatban vágtam volna utána a leginkább méreget, mint gyógyírt rejtő fiolát, de nem. Kiszabadítottam az üveg szájából a dugót és lenyelt undorral hajtottam fel, hogy rögvest rávethessem magam a tiszta vizet rejtő korsóra. Kiittam, egy húzásra, mintha az életem függött volna tőle. Kicsit sem érdekelt, hogy figyel e a „colos”, kinyújtottam karjaimat az asztal lapján és mint aki rosszul van a fejemet is a lapra hajtottam.
- Ááá, hogy én mennyire utálom..lak. – kis korrekcióval, de csak sikerült kicsúsznia az őszinte véleményemnek, ám, hogy az kinek szól. Kinek is szól?


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Edward Dylan on Vas. Márc. 29, 2015 9:56 pm

Csaknem hagyja magyarázat nélkül szegény szerencsétlent, ha már meg is kérdezte, és volt olyan óvatlan, hogy kicsússzon a szájából egy az itteniek számára idegen szó. Ez a legkevesebb, amivel piroskának tartozott, bár nem igazán hatotta meg a nagylelkűsége a fiút, amit egy kicsit sajnált, de ezzel arányosan egyre inkább tetszett neki a gyerek. Egyértelmű volt, hogy nem hétköznapi figura, ahogy az itt lévők nagyja sem az. És ez egyfelől frusztráló lehetett volna, ha nem ő az, aki. Nem egészen 200 évet töltött egy olyan helyen ahol az árnyak mindennaposak voltak. Trollokkal és orkokkal kerültek szembe, vagy épp ~ hát bajtársi viszonynak pont nem mondható ~ szövetségbe. Őt feszélyezné mindez? A sárkányurat, aki hatalmas bestiákat tudott ~ bár csak múlt időben ~ térdre kényszeríteni? Persze ennek is megvolt a maga határa. Evolryran és Dagorlad sárkányai egy másik faj képviselői voltak, akiket mondhatni könnyű volt a hatalma alá vonni, míg Lanuriában ez szinte lehetetlennek bizonyult, és itt, itt még nem találkozott sárkánnyal, de ahogy a démonok erejét elnézi, biztosan erősebbek lehetnek még a Lanuriaiaktól is.
Milyen mesze is lehet ez a hely, azoktól? Talán nem is e világi partokra tévedt mikor abba a viharba belecsöppent. Kiszakadt saját univerzumából és egy egészen másikban van most. De kit izgat ez? Itt van mit megélni! Újra! Végre!
Mint egy gyereknek, úgy csillant fel a szeme, mikor a vöröske kijelentette, amit. Kiegyenesedve karolta át magát karjával és ringatózva, szinte már belepirulva szórakozott. - Ááh, nem is tudom, mit mondjak. Kellek neki! De deee, lehet, hogy... talán.... nem az esetem.! - Egy szív tört ketté nála, majd elnevette magát. - Sajnálom pici, de túl fiatal vagy hozzám, azért mégis elmondok magamról pár dolgot! - Úgy beszélt, mintha tényleg kérdezték volna ezt, bár a vak is láthatta, hogy a kis vörös csak gúnyolódik. - Egy jóképű vándor vagyok, aki gyűjti a különös kalandokat. - Majd mintha szükségszerű lenne, az este már másodjára kacsintott rá a fiúra. Ekkor jött a csapos, és letette az asztalra a harmadik korsót. Dylan egy darabig hümmögött, nem találta a megfelelő szót, aztán látni lehetett ahogy meggyulladt az a bizonyos körte a fejében és egyből ki is bökte, természetesen azzal a furcsa tagoló akcentussal együtt amit mondani akart. - Kösz, épp azon gondolkoztam, hogy mi maradt még ki a napomból. - Aztán történt valami olyasmi, amire nem várt. A srác eddig vizet ivott ~ igen észrevette ám azt is ~ és ez csak a csaposnak vagy még inkább ennek a nagy darab démonnak köszönhető, aki egymaga a kocsmáros is, de most mégis alkoholt ad neki! Vajon mi változtatta meg? Megszánta látva Dylant és úgy döntött hogy piroskának is jobb ha lerészegedve folytatja? Abszurd gondolat lenne de még elképzelhető is akár. Lélegzetvisszafojtva várta meg ahogy lehajtja a kis sötét színű szeszes italt a fiúcska, aztán azon a bizonyos utolsó mondaton már nem tudott tovább várni. A lábát csapkodva nevetett fel. - Ez már döfi, pajtás! Egyből fröccsöt, az ütni fog garantáltan! - És nevetett. - Ahh chotto, kocsmáros uram. Még nem tudom hol szálljak meg estére, és a naphoz illően valami kellemesebbre gondoltam. Hmmm keblek közelében, tud a közelben valami ilyesmit? - Tette fel az egyszerű kérdését annak, aki még talán fog is és akar is válaszolni. A colos megnevezés meg egyenesen tetszett is neki.


avatar
Edward Dylan
Idézőmágus

Mottó : Ha túléled, nevess!

Hol? : Samiri, avagy mindig mögötted

Ismertető jegy : 2m fölötti termete. Őrült, félj tőle!
Kaszt : mágus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Yue on Csüt. Ápr. 02, 2015 12:17 pm

Tudtam? Nem fogalmam sem volt mi fog következni. A szer erősebb volt, mint a múltkor felhörpintett és csak most, hogy túl vagyok az ízlelés folyamatán, érzem a különbség mértéket. Nagy, ha nem hatalmas. Végigmarta a torkomat és most, az árként lezúduló víz nyomán is, még mindig érzem égetését és ebben csak annyi jóság adódott, hogy a gyomromat nem piszkálja. A világ azonban hirtelen nagyon színes lett. Le is hunyom a szemem, ahogy a temérdek fáklya egy-egy különálló nap fényességével igyekszik megvakítani. Egy pillanat, nem több, míg arra gondolok, hogy megmérgeztek, de most komolyan? Egy hozzám hasonlót természetes méreggel aligha lehet kiiktatni. Hehe, egy még is van, de erről hallgass!
Miután kinyögöm a „bánatomat”, morcosan érint a felcsattanó hahotázás és nem értem miért nem lehet, legalább ezt, komolyan venni. Lesajnálóan ingatom a fejem, hogy megállapodjak a kegyetlenül röhögő alakon, grimaszolok és néhány élces he-he-hével csatlakozom hozzá és aztán hagyom a bánatba. Bár, érdekes lenne megfigyelni, hogy „mr. túl idős hozzám”  milyen ütemesen veri alkatrészeire a saját térdét. De, lehet ildomos volna közölni..nöm vele, hogy egy öles szakadéknyival jobban érdekel valami más. Az üres üvegcse. Majdnem megszökött előlem, ahogy suta mozdulattal feldöntöttem, a korsóval egyetemben, de azt nem fogtam meg. Nincs is az asztalon, körülnézek, naná hogy. Biztos megszökött nehogy megint vizet töltsenek bele, hihi. A sötét, kicsiny, bűvös fiola vaskos falát figyelem. A fények eltompulnak és megcsúsznak rajta, színkavalkádnak tűnik, pedig csak aranybarna és valami vörös árnyalat kell életre felszínén, de az alakok! Na, azok! Az a kevés pár amúgy sem szépséges arc, ha lehet, még rondábbá válik, ahogy eltorzul sejtelmes visszfényük rajta.
- Egy szabad ágyam még történetes akadna. – hallom a közeli távolból, vagy a távoli közelből? Megvonom a vállam, hallom és kész, de amit, az nem igazán nyeri el tetszésemet. Az én szobám fölös üres ágyát csak ne ígérgesse oda senkinek, főleg a mellettem strázsálónak ne. Felemelem a fejem, morózusan pillantok előre, csak úgy bele a Nagy Világba. – Ágyast pedig, ha eleget fizetsz, bárhol találsz. – bólogatok. Ez nem csak itt, a városban is így van, egy kis pénzért mindenki mindenét odaadja. Az új keletű hahota viszont irritál, messze nem olyan kellemesen mély dallamú, mint a kékszemű, saját bevallása szerint jóképű. Jóképű? Hát, jól képen kéne vágni és már is jó vágású lenne! Ez, de vicces. Még nevetek is rajta, csak úgy magamnak, meg.. na jó, egy kicsit neki is, amolyan nyeglén.
- Hé, idegen! – én? Ja, nem, hanem a „colos”. A vigyorgó alak kivillanó foghíjas mosolyából valami kárörvendés félét vélek kiolvasni.
- Ő sem szeret téged! – közlöm szárazon, közel húzódva az asztalhoz, természetesen feltápászkodva róla, azzal a szándékkal, hogy megütögetem a vállát szegény flótásnak.
- Hallottál már a nimfákról? Náluk már csak a rókák gyönyörűbbek. – miért néz rám? – Vidd a kölyköt! Olyat mutat, hogy többé nem is kell egy földi asszony kegye sem! – ez rám kacsintott? És, és ÉS? Mit akar azzal, hogy nem kell? Nem értem, de dühös vagyok és a levegőbe emelt kezem végül támaszra talál. Langymeleg, enyhén nedvesnek tűnő, nem túl durva tapintású az anyag, ami alatt valami határozottan „emberszerű” lapul. Izmok? Ne már! Oldalra tévelyeg pillantásom, kezemet ugyan is asztaltársam karján találom meg és ez olyan megdöbbentő erővel ér, hogy vissza sem rántom, csak nézem, először a ruhájába markoló ujjaimat, aztán őt, a tekintetét keresve.
- Nincs azaz isten! – tiltakozom hűvösen, igen, késve, de felfogtam a dolgok tényállását.


avatar
Yue
Földvérű-Démon

Mottó : egy lépés és ott a világ, vagy a vége?

Hol? : sosem ott, ahol keresnek

Ismertető jegy : virágos mezőt idéző illat és esetleg a lángvörös haj, ékes szóló zöld szemek ketőse
Kaszt : illúzionista, vagy valami hasonló
: Alcarisi Kardok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Vörös Bika - Hakre kocsmája

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics
» Random

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.