Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

:: természetlelkek

Go down

:: természetlelkek

Témanyitás by Mythos on Csüt. Aug. 09, 2012 6:46 pm

Természetlelkek
A ma élők elődei még az Élet Bölcsőében eszméltek rá létezésükre, azon fajok közé tartozva, akik elsőként léphettek az ifjú földekre. Ők még láthatták az Élet Fáját, amelynek gyermekei, ma már csak földi létük utolsó pillanatában fedezhetik fel. E fa csak jelképesen nevezhető annak. Törzsét az élet és az elmúlás erei hálózzák be, fő ágai az alapelemek forrásai és a számtalan ág és a rajtuk fakadó rügy maga az adott elem forrás, mi táplálja a világot. Föld. Szél. Víz. Tűz. Erő, vagy Energia.
A korok hajnalán pásztorok voltak, kísérői a többi fajnak és később sem feledték el gondoskodó feladatukat, de egyre inkább saját létezésük megismerése kötötte le figyelmüket és ez által színesedtek, váltak egyedibbé. Észre sem vették, hogy a bennük szunnyadó teremtő erő apránként beteljesítette kívánságukat, lelkük fogant és erősé lett. Ami nem olyan, mint a halandóké, inkább mint a démonoké, de teljesebb annál, ám sérülékenyebb is. Eredeti alakjukat mintázza, ami változatos, mint ők maguk is.

Megtalálhatók mindenhol, a mai napig születnek az Élet Fa virágaiként és egymás szeretetteljes kapcsolatából is. Áldással, hogy fajuk fennmaradhasson, gyermekeik kivétel nélkül természetlelkek, vagy azzá válhatnak, kivéve, ha démonok átkos vére vegyül a sajátjukhoz. E két faj oly közel s távol áll egymástól. Egyikük a fény, míg másikuk a nyomában járó sötétség. Idővel, azonban már nehéz eldönteni melyik, melyik.
A természetlelkek létezése a forrásukhoz kötődik, attól függően, hogy melyikből születtek vannak korlátaik és előnyeik. Ehhez hasonlóan életük nyúlhat hosszú évezredekre, vagy egyetlen gyorsan elsuhanó napra is.
Alakjuk is változatos, de egy biztos, csak is a természetben előforduló formákat képesek felvenni, születésükkor meghatározó formai jegyekkel születnek és fejlődésük során képesek annak kisebb, nagyobb mértékű változtatását elérni, mint például a humanoid alak felvétele. Ám, érdekes, hogy abból is csak egyfélét képesek felölteni. Testük anyaga nagyobb részben az elemükből áll össze és kisebb részben hasonló szövetekből, mint egy hús és vér lényé. Ezért is lehet rájuk hatással az elemükhöz nem passzoló más elemek pillanatnyi uralkodás. De lásuk mifélékkel is futhatunk össze.

Földlelkűek
A föld forrásából születnek és jórészt két nagy csoportra oszlanak, ugyan is vannak az erdőkben és a hegyekben élők. A különbség nem csak az életterükből adódik, míg egyikük a növények és állatok mestere, addig a másik a kövekkel és ércekkel bánik hasonló precizitással, bár mindkét csoport részesül a másik tehetségéből, kisebb vagy nagyobb részben.
Tagjaik, többségében növény eredetűek, ritkábban állatok és a hegyek oltalmazói szinte mindig földből, vagy ércekből formálják testüket. Míg utóbbiak vére a sáros földre emlékeztet és szinte értéktelen, addig az erdőben élőké gyakran hordoz gyógyító erőket, vagy éppen halálos mérget. Bár egyikük sem keresi a módot, miként oltsanak ki életeket, értenek hozzá, ahogy maga a természet, befolyásuk nélkül is, falvakat, városokat töröl el a föld színéről.
Míg a földet idomítók többnyire maguknak valók és nehezen tűrik mások közelségét, addig az erdő szülöttei lassan adva bizalmukat másoknak, még is szívesen ismerkednek, és ahogy a fák is többedmagukkal adnak életteret, úgy ők is jobban érzik magukat társaságban. Szinte mindig a természet rendje szerint csoportosulnak és élnek. Szülőföldjüket nagyon ritkán hagyják el, ezért, ha az elpusztul ők is vele pusztulnak. Ahogy akkor is, ha elveszítik a létezésükhöz szükséges vizet és fényt.
Ismertebbek: nimfák, az erdő őrzői (lejjebb olvashatsz róluk); youmok, sorsfordító gomba, vagy faszellem (lejjebb olvashatsz róluk), rókatündérek, a csábítás nagymesterei; farkas szellemek, a vadon urai; vérző tölgyek, a gyilkos fák.
Széllelkűek
A szél, vagy más néven a levegő forrásból születnek. Tehetségük a levegő részecskéinek legapróbbjának uralására is kiterjed, nem csak szeleket kelthetnek és viharokat fékezhetnek meg, bár leggyakrabban a felhőzsonglőrködés mellett ezzel foglalatoskodnak. Esőfelhőket gyúrhatnak, vagy éppen feloszlathatják azokat. Beférkőzhetnek olyan helyekre, ahová másoknak képtelenség eljutni és hallják a szinte hangtalanul kiejtetett szavakat is. Igen kíváncsiak és bár inkább tűnnek figyelmetlen, szeleburdi gyermeknek, még is meglepő bölcsességgel és éles elmével látnak mindent.
Roppant kevesen vannak, részben mert a megzabolázhatatlan förgetegeket maguk az istenek altatták el és részben azért, mert e népség jobban érzi magát fent, az elérhetetlen magasságban, ahol kedvükre szórakozhatnak. Hogy akad közöttük olyan, akik még is a lenti világban él, az az istenek kényszere miatt teszi, mert hús és vér alakba zárattak, de nem vesztve el széltestüket. Eredetileg, ugyan is megfoghatatlanok, akár maga a levegő.
Csapongóak, kíváncsiságuk mérhetetlen és bosszújuk könyörtelen. Ezért sokan félik és tisztelik is őket, bár sokan tisztában vannak gyengéikkel, ugyan is a zárt helyektől irtóznak, bár nehéz olyan csapdát készíteni, amiből idővel meg ne szöknének, de akinek sikerül, az el is pusztíthatja őket.
Ismertebbek: Viharlovasok, a széllelkek négy égtájat uraló ősi szelei (Bóra, a Király; Ailosz, a Pusztítás Hercege; Notosz, az Ádáz Herceg, Zefir, az Áldott Hercegnő), szilfek, tévesen felhőasszonynak nevezik őket, ők szelek hangjai; etroszok, ők a levegő üressége, kimondottan filozófikus lények, szavatiszok, a fecskeforma hírnökök.
Vízlelkűek
A víz forrásának szülöttei ők. Tehetségük nem pusztán a vízre koncentrálódik, bármilyen folyadékot képesek uralni, bár nagy szentségtörésnek számít köreikben az Élet nedvének, a vérnek irányítása. Az sem ritka, hogy a vízi életmódhoz alkalmazkodó növények és álatok felett is kifejlődik az uralmuk, ahogy a vízben élők felett. Nem számít ritka adottságnak közöttük a gyógyítás képessége sem, e tudást másoktól sem szokták sajnálni. Hajdanán a nagy gyógyítók, mind a vízlelkek között talált mestert magának.
Életük a vízhez kötődik, nincs olyan közöttük, aki huzamosabb ideig elélne ennek az elemnek a környezetén kívül. Érdekes módon testük még sem szükségszerűen áll vízből, bár nagyon gyakori. Az utóbbiak amorf lények és nagyon jól elszórakoznak testük alakítgatásával, a többiek, ők pedig egyszerűn élvezik a mélységek gyönyörű édenkertjét, amit fizikai létük ellenére sem hagyhatnak el huzamosabb időre.
Nagy különbség vehető észre a szilárd testtel rendelkezők és nem rendelkezők között. Utóbbiak békések, nyugodt életet élnek és a segítőkészség is szinte a lételemük, míg az utóbbiak gyakran birtokolnak halálos képességeket, sőt, egyenesen mások élete árán tartják fent sajátjukat. Mintha a természet így kívánná megszemélyesíteni a víz két arcát, az Éltetőt és a Pusztítót.
Ismertebbek: szirének, a csábító asszonyok (lejjebb olvashatsz róluk); forrásszellemek, a csendes segítők (lejjebb olvashatsz róluk); kívánság kalmárok, akik a legdrágább kincset kérve szinte bármit teljesítenek.
Tűzlelkűek
A folyton forrongó tűz forrásából keltek életre. A tűz és a tűzből születő égett anyagok felett teljesedik ki akaratuk, bár inkább a lángok mesterei. Vulkánok méhében fogan a többségük, de egy kovácsműhelyben sem ritkaság jelenlétük. A meleg vonzza őket, főleg a kisebb formában létezőket, akiknek köszönhetően nem egy legendás képességű fegyver készült már el. Mert egy tűzlelkű által edzett penge mindig erősebb és ugyan ritkán, de megalapozza egy fémlélek születését is.
A testük eleven lángokból áll, ezért, ha hihetetlen is, igen sérülékenyek, hiszen, ha a lángjuk ellobban, azzal véget is ér földi létük. Ezért is szereztek maguknak az idők múlásával testet, amin nem fog a fém és a víz sem pusztíthat el, de még a szél sem törhet össze. Általában a bennük lobogó tűz miatt bőrük színe igen érdekes, sárgás, gyakran szinte fekete. Bár beszélnek arról, hogy vannak olyanok is, akik könnyű szerrel elvegyülhetnek az emberek között. Érintésük mindig egy lázas ember melegét árasztja, a mérgek hatástalanok ellenük és a betegségeket sem ismerik.
Természetük sem különbözik a tűztől, ritka közöttük a nyugodt személyiség, inkább lobbanékonyak és forrófejűek. Jobban szeretik elkerülni saját fajtájukat. Két dudás ritkán fér meg egy csárdában, ez egy tűzlélekre halmozottan igaz. Ugyan akkor van egy ritkán mutogatott szeretetteljes és gondoskodó oldaluk is, védelmezőek és sosem felejtenek.
Ismertebbek: parazsak, a bűvös tüzek keltői; tűzrókák, az erdők oltalmazói; főnixek, az örökéletűek (lejjebb olvashat róla).
Energialelkek
Az erő forrásának szülöttei ők, aki igazán nem is léteznek. Az energielementárok egyszerre részei minden elemnek és különálló egyedek is. Tudásuk szerteágazó, de nekik köszönhetően született meg sok ma már különálló csoportként emlegetett természetlélek, mint a szirének, vagy szilfek. Ott fannak a Fénylelkűek, akiket a hétköznapokban egyszerű tündéreknek neveznek az emberek és nem tesznek mást, mint gondosan ápolják a környezetüket, a növények és állatok egészségét felügyelik. Vagy a Hanglelkűek, akik illúziója megcsalja a legszemfülesebbek érzékeit is, bájoló erejük, ott él az előbb említettekben és még a főnixekben is. A viharok borzasztó erejét is képesek a Viharlelkűek uralni, nem is beszélve a villámok ezerágú veszedelméről.
Ők segítik előremozdulni lassan, de fogyatkozó fajukat.

A természetlelkek hanyatlása az emberek terjeszkedésével kezdődött meg, hiszen azok nem figyelték és ápolták otthonaikat, inkább pusztítottak. A túlnyomórészt emberek lakta területeken bizony már kevés természetlélek él, a nimfák többsége egyé vált a fákkal és megkeseredve sötét rengeteggé váltak. A forrásszellemek tiszta lelkei egyszerűen eltűntek, majd tiszta vizű forrásaik is elapadtak. Írisz szigete egy kicsit más, ott még csak most kezdik két lábbal tiporni a természetet és lelkeit. Akiknek már eddig is szembe kellet nézniük az emberek hozta változással, a fekete átokkal és a vas kórral.

Fekete átok. Így nevezik azt az eseményt, amikor egy természetlélek lelke eltorzul. Rengeteg dolog kiválthatja ezt az eseménysorozatot, hiszen e népnek tagjai nemes érzésekkel vannak tele és sokuk nincs felvértezve a világ „gonoszsága” ellen. A felhalmozódó harag és gyűlölet idővel formálni kezdi a lelket, eltörli a gátlásokat és új merszet ad neki. A változásban vissza út nincs és egy idő után, ami évszázadoktól évezredekig is telhet, a természetlélek démonná válik.

Vaskór. Több mint ezer esztendeje, az emberek kezében megjelentek a fegyverek. Azok vasgolyója okozza a bajt, leginkább a hús és vér lelkek esetében. Ha egy ilyen golyó testükben ragad, vérüket megmérgezi és ez gyógyíthatatlan*. A fájdalom, majd az őrület lesz úrrá a természetlelken és saját környezetéből lopja el az életerőt, ezzel hosszabbítva meg saját életét. De a vége, hosszú szenvedés után a teljes pusztulás. A természetlelkek között a forrásszellemek, főnixek értek el sikereket e kórral szemben, de aranysárkányok, démonok és a tündék is képesek ezen a betegségen segíteni.
avatar
Mythos
Főszerkesztő

Mottó : megfakult, sárga lapon, ősi szó ... mi lehet?

Hol? : csatos bőrfedél mögött

Ismertető jegy : sárga, töredezett papírszélek a kopott bőrfedél alól kilógva
Kaszt : krónikás

Felhasználó profiljának megtekintése http://mythos.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: :: természetlelkek

Témanyitás by Hét Hold on Szer. Jan. 15, 2014 5:48 pm

Artres Kolomir jegyezte a Mythosszok könyvébe.

Nimfák
Az erdő gyönyörűséges szüzei. Nem született és nem is születhet olyan földi nő, aki csak megközelíthetné szépségüket. Bőrük enyhe zöldes árnyalata sem riasztó (bőrszínük igen változatos: zöld és barna árnyalatai fordulnak elő), ahogy nagy változó színű, fényes szemük sem. Illatuk, akárcsak a frissen letört ág, olykor volt alkalmam virágok illatát is érezni rajtuk. Önmagukról falelkeként beszélnek, az igazság az, hogy a flóra bármely képviselőjeként világot láthatnak. Életük ettől függetlenül is hosszú, szinte véget sem ér, de még is nagyon változatos. Függenek a természettől, létük egy természetellenesen sokáig élő növényhez kötődik, ha az elpusztul, a nimfa is életét veszti idővel s ez persze fordítva is igaz.
Nők, nők és nők, de soraik között férfi is van. Igen ritkák, ezerből egy nimfa születik csupán férfi jelleggel.
Képességeiket tekintve, a növényeket képesek irányítani és teremteni is. Kis ráfordítással bármilyen magból képesek életet előcsalogatni, e nélkül jóval nagyobb erőráfordítás szükséges, hogy a semmiből kertészkedjenek. Általában a kisarjadó növényt kedvük, ízlésük szerint képesek formálni, de megmaradnak a természetben előfordulóknál. Nagyon ritkán előfordulnak olyan nimfák, akik ténylegesen is saját ízlésüknek megfelelően alkotják meg „fegyverüket”, ilyen lehet például egy robbanó liliom, vagy egy vérszívó árvácska. Nem meglepő, hogy testi arányaiktól függően képesek beleolvadni a növényekbe.
Többnyire békések és nagy gondot fordítanak arra, hogy erdejük és annak minden lakója egészséges legyen. Viszont, aki egyetlen egyszer súlyos vétséget követ el ellenük, az jobban teszi, ha messze elkerüli azt a helyet, mert az erdőben rejlő minden furmánya az életének kioltását fogja szolgálni.
Félvéreik is léteznek, akikkel a lehető legszorosabb viszonyt ápolják, szeretik és gondját viselik utódaiknak. A nimfa szülő megtesz mindent, hogy felkészítse gyermekét a halála után bekövetkező teljes értékű nimfa életre. A halálát viszont semmilyen módon nem siettetik.

Youmok
Azok az apró ijesztő kis figurák, akik csattogásukkal mindenkiben felébresztik a félelmet. Ritka, hogy közülük bármelyik is emberi, vagy emberszerű alakot öltött volna, de volt már rá példa. A leggyakoribb formájuk, egy kézfej nagyságú, gombafejű teljesen fehér test, amin két sötét folt mutatja a szemek és egy halványabb a száj helyét. Ebben a formában még sosem szólaltak meg, de csattogó, kerregő hangot szinte mindig kiadtak. Ember alakjukban igen mókás, jellegzetes alakokat vesznek fel.
Jellegzetesen egy fán egy, nagyon ritkán két tucatnyian élnek, a növénnyel szimbiózisban. Nem tudni, hogy van e nő és férfi egyedül, valószínűsíthető, hogy nincs. Az adott fa egészségéért felelnek, idővel képesek egyé válni vele és felébreszteni, ilyenkor vagy nimfává válnak, vagy pedig megmaradnak faszörnynek (itt lehet gondolni Tolkien entjeire is, akár).
Képességeik nem számottevőek. Képesek testük láthatóságát szabályozni, egy beteges fát meggyógyítani és nem is csoda, de sárga színű vérük bármely faj sebeit is képesek meggyógyítani (halálos sebet sajnos nem). Ha beköltözik egy házba - főként amiben sok fa van- két lehetőség áll fenn. Mindenki egészséges lesz és betegségekkel is igen ellenállóvá válnak, vagy rejtélyes, gyógyíthatatlan betegségben az ott lakók, ha nem költöznek el, meghalnak. Sokan ezért Sorsfordító gombaként ismerik.

Forrásszellemek
Csacsogó, kacagó gyermekek az éltes aggok bölcsességével. Kivétel nélkül tavak, folyók forrásánál találhatóak meg és. Életük is ezekhez a helyekhez köti őket, ha túlságosan hosszú időre elhagyják, egyszerűen megszűnnek létezni és akkor is ez történik, ha a forrás elapad. Viszont, egészen addig élhetnek, míg akár egy csepp is megbújik ott. Azoknak a helyeknek, ahol élnek, különleges hangulata van. Nyugalom és béke árad mindenhonnan. Itt gyakorta lebegő buborékokként jelennek meg,- egyetlen forrásszelem nagyjából tíz és húsz buborékból áll. Halk kacagás, vagy nagyon tompa ének hallható a közelükben. Kimondottan ritkán öltenek fel humanoid alakot, mivel eredeti valójukban is képesek kommunikációra. Ha megteszik, nem tűnnek idősebbnek egy hét, vagy tíz esztendős fiúcskánál, mert általában annak mutatják magukat. Szemükben viszont mindig látszik a kor és bölcsesség.
Rejtély miként jutnak hatalmas tudásukhoz, mintha már azzal születnének. Általában mindenről tudnak, ami néhány mérföldes körzetben történt a közelükben és baj esetén képesek észrevehetetlen illúziókkal elérni, hogy senki se jusson túl közel hozzájuk. Egyes, igen különleges források közelében, észlelhető egy jelenség. Egy el és feltűnő kék láng, a köznyelv Démonlángnak hívja, ez is egy forrásszellem műve, ami segítségével az arra érdemesek eljuthatnak a forráshoz, de csak a lángot követve.
E képességük nem minden, a mágusok által és még démonoknak is gátat szabó pajzsot képesek létrehozni és napokig fenntartani. Ezt a védelmet átoktörésre is fel tudják használni és eddig még egyetlen lény sem tudott olyan „bűbájt” alkotni, amit ne tudtak volna semmissé tenni.
Még senki sem hallott arról, hogy forrásszellemek más fajjal keveredtek volna, az esély azonban meg van rá. Ezért az is feltehető, hogy átoktörő hatalmukat, vagy illúzió teremtő képességüket bizonyos mértékig örökölhetik.

Szirének
Az érzéki asszonyok. Nem hihette senki, hogy a nimfák után alkothat a természet valami csodálatosabbat, pedig megtette. A szirének a tengerek és csak a tengerek, csábító énekű asszonyai! Kívánatosak és minden porcikájukban tökéletesek, szavakkal leírni szinte képtelenség. Légiesen könnyedek, bőrüket befedi valami gyöngyházfényű réteg és szemük színe is általában három színt vegyít. A vízben gyakran áttetszőnek tűnnek, de hús és vér lényekről van szó, vérük nem különbözik az emberekétől. Csak és kizárólag nők tartoznak közéjük, no persze van egy-két legendás kivétel. Illetve, sok sértő mendemonda ellenére nincs halszaguk, sőt, egyáltalán nincs szaguk.
Zátonyok közelében lehet velük találkozni, ahol a hajók csapdába eshetnek, hiszen a csábító ének bódulata alatt a férfiak és még a nők többsége sem tudja cselekedeteit kontrollálni. A halandókra és leginkább a férfiakra a fajfenntartás miatt van szükségük, azonban annak is oka van, hogy elveszik lelküket és lélekfüzért készítenek belőlük. A szirének nem képesek hosszú időt a szárazföldön tölteni, még ha időről időre vizet vesznek magukhoz, ezzel az eljárással is, három nap alatt kiszáradnak. De, ha szárazföldiek lelkét fogyasztják, erejük egy hétig is kitart a szárazföldön.
A szirének énekükről híresen, de életük a vízhez köti őket. Képesek a vizet idomítani, ebbe a hőmérséklet is beletartozik, de teremteni nem. Ennek és hangjuknak köszönhetően képesek a tenger viharainak erejét felkorbácsolni, vagy éppen elcsitítani. A vízben testük változatos formákban képes a vízi életmódhoz alkalmazkodni, ilyen lehet az ujjak között feszülő úszóhártya, vagy halfarok, de lehet mindkettő. Egy rövid időre egyé tudnak válni az elemükkel, ilyenkor testük folyékonnyá válik, ezt szárazon is meg tudják tenni.
Félvéreik léteznek és nem, de ha jól belegondolunk igazán kevés szirén létezik, aki annak is született. Leánygyermek születése esetén, kevés kivétellel, azonnal végeznek vele és így a gyermek teljes értékű szirénként éled újjá. Akikkel ezt nem teszik meg, az azért van, hogy hátrányos következmények nélkül kutakodhassanak a szárazföldiek között. Azonban, ha fiúgyermek születik, a csecsemőt egy lakatlan szigetre viszik és otthagyják, így a legtöbb fiúgyermek születése napján kétszer is meghal. Egy érdekesség a félvérekkel kapcsolatban, ha sírnak, könnyeik földet érve igazgyöngyé válnak. Ezt a tulajdonságukat szirénné válásuk után is megőrzik.

Főnixek
Az örökélet birtokosai. Régi legendát kell felelevenítenünk, még abból a korból valót, amikor a népek elhagyni kényszerültek az Élet Bölcsőjét, arról nincs emlékezett miért, de ama helyet nem az Ősi sárkányokra bízták, hanem három, az elemekből gyúrt madárra. A Hárpia, a Halcyon és a Főnix őrizték ama helyet. A Ttűz és a Jég ellentéteik ellenére is tiszta szívből szerették egymást, melyet a Smaragd irigységgel, majd féltékenységgel nézett és tettének borzasztó következménye lett. A Holdmadár álomra szenderült s minden ezer esztendőben csak hét napot tölthetett ébren, a Napmadár nem vett elégtételt, az árulót az istenek büntették meg, a sötétség bajt hozó madarává változtatva, akit senki sem szeret. A főnix szomorú dalát hallva, az istenek megajándékozták az örök élettel, így ha ezer esztendeig kell is várnia, találkozhasson kedvesével.
Maguk a főnixek nem ismerik el, de nem is tagadják a legenda részleteit. Ami tény, hogy egy főnixpárnak közel száz évig tart kiköltenie egy tojását, de ha megesik, hogy a kerek ezredik év fordulóján kitör egy vulkán, akkor is születnek még főnixek. Titokzatos lények, s bár nem szép ilyet mondani, de hangjuk felülmúlja a szirénekét, de csábító ereje az nincs, csak végtelen szomorúságot érezni belőle.
E lények valódi alakja egy madárra emlékeztet, abból is a ragadozók jegyeit viselik magukon. Többségüknek vörös, sárga és arany színezetű tollgúnyája van, amik csak távolról tűnnek egyszerűnek, mert gyönyörű mintázatúak tollaik. Amik különlegesek is, mivel a hő, vagy egyenesen a tűz egy cseppet sem árt nekik, mi több, ha lehet, csak egészségesebbé teszi őket. Visszatérve színeikhez, ritkán előfordulnak fehér főnixek is, akik gyakran szivárványszínezetűnek tűnnek a tollaikon soha ki nem alvó lángok miatt, amik eltorzítva verik vissza a környezetük színeit. E madarak könnye és dala gyógyító erővel bír, őket a Főnix Áldásának nevezik. Ugyan akkor megesik az is, hogy egy főnix fekete és ezüst mintás tollazattal születik, hatalmasabb társainál és ellenben velük tüze fagyos. Róluk úgy emlékeznek meg, mint a Főnixek Akaratáról, azaz a Napmadár és a Holdmadár gyermekéről, akinek hatalmában áll élet és halál felett rendelkezni, ám ha valakit életre kelt, másnak el kell vennie az életét. Ő az egyedüli olyan lény, aki természetes módon érti a lelkeket.
Nos, mi is egy főnix képessége. A tűz uralásán túl, képes azt a hő növelésével teremteni is. Sokan azt hiszik, hogy vére gyógyító, aki viszont sebzett már meg főnixet az tudja, hogy a kiontott vér azonnal lángra kap, ellenben a könnyük, ha önszántukból adják, valóban életerőt rejt. Ismérvük még is az, ami miatt sokan irigykedve néznek rájuk és ez nem más, mint az örök élet. Egy főnixet rengetegféleképpen meg lehet ölni, de mikor meghal lángba borul, sokszor gyilkosát is elégetve, majd hamuvá válva az első hajnalon újjászületik. Ilyenkor azonban védtelen, hiszen újból fel kell nőnie, bár emlékei és tudása megmarad. Közel két-három hónap alatt éri el felnőtt méretét.
Érdekesség róluk, hogy humán formát öltve többségében megtartják testi jegyeiket, érintésük mindig meleg. Párt nem egy életre, hanem örök létezésükre választanak és nagyon megsínylik elvesztését, ezért ritkán keverednek halandó fajokkal és nem csak ezért. Főnixnek egyetlen alkalommal született utódja mástól és az is egy démon volt.
Szerkesztői kikötés:
Fekete és Fehér főnixet csak engedéllyel lehet indítani, az engedélyező szerkesztő neve kerüljön feltüntetésre. A feketéből egy a fehérből pedig kettő indítható összesen. Továbbá, aki két hónapig ezekkel a karakterekkel egyáltalán nem mozog az elveszíti azt!


Silfek

    A levegő szárnyas szellemei.

Bővül majd!
avatar
Hét Hold
Főszerkesztő

Mottó : ne feledd, a Hold kerek

Hol? : Nappal a fényben megbújva. Éjjel a lopott fényben tündökölve.

Ismertető jegy : Éjsötétben reppenő szárnyak. Vérmezőt idéző időtlen pillantás. Sápadt orca, ében hajzuhatag és a tekintet melyben évmilliók csillagpora kavarog.
Kaszt : Világteremtő: Álomkeltő-Holtkísérő
: Mítikusok


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.