Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

:: túlvilágiak

Go down

:: túlvilágiak

Témanyitás by Mythos on Pént. Aug. 24, 2012 8:28 am

Túlvilágiak
A halál a kezdetektől fogva a világ részét képezte, de teremtményei nem voltak. Ha egy lélekkel rendelkező lény eltávozik, elhagyja a fizikai valóságát és egy olyan helyre kerül, ami igazából üres, de minden lélek a saját elképzelései szerint látja, hozzávéve az élete folyamán elkövetett bűnöket és érdemeket. Azonban azután a félelmetes időszak után, amikor a Hét Hold istenének dühe megfosztotta a halottakat a túlvilágtól és örök emlékül meghagyta az eltávozottaknak a választást: Megtérnek hozzá, vagy visszafordulnak, minden megváltozott.
Túlvilágivá csak azok a lények válhatnak, akik igazi lélekkel rendelkeznek. E világ kiforrott lelkei látszatra megkülönböztethetetlenek, ha alakba kényszerítik őket, az minden esetben fényes gömbformát ölt, ám fénye és természetesen a színe mindenkinek más. Attól függően, hogy milyen a lelkének a mivolta. Jó, gonosz, semleges és ezeknek változatos keverékei. A démonok e formában nem térhetnek vissza a fizikai világba, a természetlelkek sem képesek túlvilágivá válni, de megesett, hogy a fekete kórtól szenvedők ártó és a környezetet pusztító szellemekké váltak.

Egy lelket minden esetben valami erős motiváció tart az élők világában, ez lehet a düh szülte bosszú, valaminek, vagy valakinek a megóvása, de szimplán egy vágyott dolog megtétele, amire sajnos így már kevésbé van esélye. A túlvilágiak létezése a világ rendellenessége, mivel ezeknek a holt lelkeknek is szükségük van táplálékra. Ennek megszerzésének módjában van különbség közöttük, ám, kezdetben mindannyian egyszerű szellemek, akik elsősorban saját életükben megszerzett érzéseiket, emlékeiket emésztik fel. Ha korán felfedezik ennek ártó hatását, akkor másokon, vagy egy hely létenergiáján kezdenek el élősködni.
A szellemek, többségében ártalmatlannak tűnő „lézengő” lelkek. Többnyire egy helyhez kötődnek és megelégednek azzal, amit a környezetükből képesek magukba szívni és nem mutatnak nagy aktivitást. Ezzel lassan élik fel saját és környezetük erejét, a szellemek ezért néha nagyon könnyen egy adott helyen ragadnak, ami a nagy tudósok elképzeléseivel ellentétben, nem feltétlenül a halálának a helye. A többségük lassan fakuló léte végéig keresi az „életben maradásának” az okát, vagy ha tisztában van azzal, akkor annak beteljesítésére törekszik.
Ismérvük, hogy emberszerűek, de áttetszőek. Bár az emberek normális esetben sem nappal, sem pedig éjszaka nem érzékelik őket, ha csak nem akarják megmutatni magukat. A mágusok sem képesek őket nappal észrevenni, ám éjszaka megérezhetik jelenlétüket, míg a természetfelettiek gond nélkül felfedezik őket. Általában nem ártanak senkinek, az élőktől éppen csak elcsennek egy kevés táplálékot, életerőt. Elvannak a saját világukban.
A sárkányok aggjai rendelkeznek egy szertartással, aminek révén az arra érdemes szellemet őrszellemmé tehetik. Ezzel a mágia biztosítja számukra az élet feltételét, szabadságot, amiért csak annyit kell tenniük, hogy az adott területet vagy személyt meg kell óvniuk. Mára kevés őrszellem maradt, de az ő hatalmuk felülmúlja a az élősködő kísértetekét.
A kísértetek viszont teljesen mások. Általánosan nem lehet azt állítani, hogy mind bosszúszomjas lelkek, mert sok szellem az eltűnéstől rettegve mohóvá válik és észre sem veszi, hogy bizony átlépték a jámbor lelkek határát. Ezek a visszamaradt lelkek olyan helyeket részesítenek előnyben ahol a halál gyakori, mivel ott sok élő és sok „fiatal” tehetetlen szellem is előfordul. A kísértetek ugyan is attól sem riadnak vissza, hogy a szellemek életerejét is elvegyék a sajátjuk növelése érdekében. Szívesen költöznek be lakott házakba is, ahol rettegést keltenek – gonosz suttogásokkal, balesetekkel gyötörve - az ott élőkben és a félelem energiájából nyernek erőt. Általában, ha a család nem űzi el az ilyen kísértetet az hamarosan megöli őket, vagy egyesével tárolóként használja őket. Az ilyen szintig eljutó kísértetek ritkák, ám roppant veszélyesek is, mivel már nem vágynak beteljesíteni azt, amiért az élők világában maradtak. Nekik már bőven megfelel az, ha másoknak kárt, fájdalmat okozhatnak és fenntarthatják létüket.
Jellemzőik, hogy bár nagyon hasonlítanak az élőkhöz, ha nem vigyáznak nagyon is látszik rajtuk, hogy halottak. A jelenlétüket azonban sokkal könnyebb észlelni, még egy embernek is, mivel a közelségük hideget áraszt. Ha dühük kicsúszik az irányításuk alól, akkor bizony az is figyelemfelkeltő, ahogy a bűz, a rothadó hús szaga. A halandó, de főként a mágiátlanokat részesítik előnyben, pont ezért, ha valakiből kiérzik a mágiát, nem elkerülik, inkább igyekeznek megölni az illetőt. A természetfeletti lényeket nem kedvelik, mivel az ő energiájuk ehetetlen a számukra, sőt, ezek a lények létezésüket is veszélyeztetik, főleg a démonok.

A túlvilágiak képtelenek mágiát használni és érzékenyek rá, ez a formáló hatalom őket sem kíméli a hatásától. A szellemek, ahogy a kísértetek is, képesek a szilárd tárgyakon áthaladni, de csak éjszaka. A Nap fénye életet hordoz magában, számukra fontos, de még is káros erőt. Nappal ezért gyengébbek, még a kísértetek is. A tárgyak és élők mozgatása sok energiát igényel, ezért ez a szellemek között csak az őrszellemekre jellemző, míg a kísértetek élvezettel használják, akár kimerülésig. A megszállás egy olyan vízválasztó a túlvilágiak számára, ami magukra vonhatja azok figyelmét, akik annak szentelték életüket, hogy őket eltüntessék az élők világából. A szellemek kevés kivétel nélkül engedéllyel költöznek mások testébe, vagy azért, hogy megvédjenek valakit, vagy azért, hogy így beteljesítsék vágyukat. A kísértetek viszont minden alkalommal, erőszakkal bújnak másokba, mindig a leggyengébb akaratú személyt választva. Céljuk egyértelműen a pusztítás, azonban legyen szó róluk vagy a szellemekről, a megszállt test előbb utóbb elsorvad.

Léteznek Szelleműzők, ahogy Démonűzők is, akik között a köztudat nem igen tesz különbséget és sajnos ezt a tevékenységet művelők olykor képtelenek megkülönböztetni a szellemet a kísértettől és jószerével a démonokat is túlvilágiként kezelik.
Mágiátlan lények között, csak a lélekmágia áldásában részesülők képesek átsegíteni a túlvilágiakat a túlvilágra, ahogy a mágiával rendelkezők között is csak ők képesek erre. A többi mágiahasználó bebörtönözni, egy helyhez kötni, vagy éppen elpusztítani képes csak őket. Ezek közül talán a legutolsó a legveszélyesebb, mivel egy túlvilági nem fizikai lény, a darabkái megfertőzhetik azt a helyet és idővel új erőre kapva ismét pusztíthat. Ám ezt valóban csak azok tudják, akik jártasak a szellemvilág életében.

Kedves játékosok!
Szellem karakter a pusztulása után bármilyen fajú karakterként újjászülethet, nincs megkötés.
Élő karakteretek, amennyiben ember, mágus, félszerzet, vagy elf, halálát követően szellemé válhat, és ha szellemként beteljesíti a feladatát, akkor bármilyen faj tagjaként újjászülethet.
Ha jelzed, akkor az újjászületett karaktered kis segítséggel felnőttként csatlakozhat a jelen korba.
avatar
Mythos
Főszerkesztő

Mottó : megfakult, sárga lapon, ősi szó ... mi lehet?

Hol? : csatos bőrfedél mögött

Ismertető jegy : sárga, töredezett papírszélek a kopott bőrfedél alól kilógva
Kaszt : krónikás

Felhasználó profiljának megtekintése http://mythos.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.