Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

A Szürke-folyó forrása

Go down

A Szürke-folyó forrása

Témanyitás by Rangor on Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm

Sosem leszek olyan, mint azelőtt, ezzel már sikerült lassan megbarátkoznom. De valami mindig reményt ébresztett bennem, hogy valaha is újra normális lehetek; ha már haza soha nem juthatok. Itt-ott hallottam pletykákat természetfeletti hatalommal bíró lényekről, hát sorra utánajártam mindegyiknek, elvégre nem volt okom nem hinni ezeknek; már többször is tapasztaltam földöntúli jelenségeket, és nemegyszer jártam meg csúnyán, mert nem voltam elég körültekintő. Amint rendesen felkészültem, útra is keltem a hegyekbe, kettős céllal: először is, szerettem volna végre hegyet mászni, másodszor, hallottam, hogy a Szürke-folyó forrását érdemes lenne felkeresnem, mert állítólag az a környék olyan, mintha nem is ebben a világban lenne. Hát nekigyűrkőztem a hosszú útnak, hogy kövessem a folyót felfelé. Sokáig tartott, amíg egyáltalán azt mondhattam, hogy haladtam valamennyit célom felé, dehát én akartam hegyet mászni. Az ételre és az italra nem volt gondom, azt mind adott a folyó; halat is, meg vizet is. Nyár derekán indultam, és mire félútig eljutottam, a fákon már javában sárgultak a levelek. Hidegebb is lett, meg a szakállam is kinőtt. Téli ruhát viszont nem hoztam, így egy csodálatosan szép szarvast levadászva akartam gondoskodni magamnak még egy réteg ruháról; ő viszont nem adta könnyen magát. Egyszer, amikor egy szakadék széléhez közel űztem, ő egyszerűen átugrotta a harminc lépésnyi széles távolságot. Egy teljes napomba került lemásznom a sziklafalon, majd fel a túloldalt. Egyre tovább menekült előlem, a folyó forrásának irányába, amit eleinte kicsit különösnek tartottam, azonban ez már egyre kevésbé érdekelt, ahogy teltek a napok. A folyó már patakká szűkült, már rá sem lehetett ismerni, és még mindig a szarvast üldöztem. A vadászösztön vezérelt, az életben maradásom volt a tét; vagy én vagy ő. Az ötvenhetedik napon értem el a forrás közelébe, és ő még mindig előttem futott, így én utána. Már kezdett kellemetlenül hideg lenni, de hó még nem volt sehol; még. Ott, ahol a víz előtört a föld alól volt egy kicsi, egészen pici tó, ott gyűlt össze az eső, ami aztán medret vájva magának elindult hosszú útján. Én megpihentem a forrásnál, a szarvast viszont sehol nem láttam, sehol nem éreztem. A forrás vizéből merítve enyhítettem szomjamat, ami olyan jól esett, mintha egész eddig egy sivatagban bolyongtam volna és most jutottam volna napok után először friss vízhez. Csodálatos volt. Le is feküdtem a fűbe utána, hogy kifújjam magam. Még nem is tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen eljutottam a forráshoz mindenki más előtt. Valóban olyan volt a hely, mintha teljesen máshol lenne és nem egy hegyvonulat közepén, ahol javában jön a tél. Sokkal inkább tűnt tavasznak a sok virág és a zöldlombú bokrok miatt. Legalább már nem fáztam annyira. Kezemet az ég felé tartva megláttam a ruhámra kötött piros kendőmet. Ez eszembe juttatta, hogy mégis milyen szörnyűségeken mentem keresztül, és bátorított, hogy mindezeken már túl vagyok, bár a következményeikkel együtt kell élnem, és ezen úgy tűnik, nem fog változtatni semmi.


[You must be registered and logged in to see this link.]
avatar
Rangor
Átokkal sujtott

Mottó : Az egész élet sörivás, mig te leszel az alátét.

Hol? : vadászaton (vagy nem)

Ismertető jegy : kereszt alakú sebhely a háton, vörös szájmaszk
Kaszt : Vadász

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.