Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Remetelak
Szer. Nov. 29, 2017 2:47 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Kikötő - Halpiac

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Amarillisz on Pént. Szept. 30, 2016 12:53 pm

Letti Hanares

A város még nincs teljesen ébren. Nem nesztelen ez a korai óra, a szolgálók már mind szedelőzködnek, dolguk van. Mindenkinek más: az éjjel lehűlt házat, újra meleg otthonná kell tenni, az asztalra csekély reggeli kerül és a feladatok is –mint minden reggel-, elosztásra kerülnek. Ma vendég érkezik! Nem újdonság, sőt egészen átlagos a tény, de ezeken a napokon mindig jobban kell teljesíteni. Tisztább legyen a ház. Finomabb és bőségesebb az étel. Választékosabb a szolgák előzékenysége. Ez már csak így járja…
Nincs ínyemre való az asztalon, de unalom és undor nélkül kanalazom be a zöldségleveset, semmit sem hagyva pocsékba menni. Jobba a kedvem, amikor mézzel megkent piskótát kapok jutalmul, szeret engem a vén bestia asszonyság. Vagy, nagyon jól tudja, hogy minden szívet meg lehet puhítani a gyomron keresztül. Szép, gömbölyű betűkkel írt listát nyom a kezembe, gondosan elmagyarázza, hogy a hal a legfontosabb, azért kell elsőként elmennem, mert a frissességről úgy lehet megbizonyosodni igazán, hogy a halász még partot sem ért ladikjával. A reggeli végeztével az erszényt is megkapom, amiben ott csilingelnek a drága érmék. Elsüllyesztem a mellényem egyik belső sebébe azon nyomban, nem is látszik egy apró dudor sem, ami elárulná, van nálam olyan, amit enyves kezek elvehetnek, elvehetnének. De nem fognak!
Kabátot veszek, nem saját akaratomból, az aggódó szavak testálják rám a ruhadarabot. Hideg van, a hideg azonban sosem zavart, talán szeretem is. A sálat tényleg túlzásnak tartom, finom ellenkezéssel igyekszem elkerülni, hogy menthetetlenül a nyakamba tekerjék. Ajkaim megnyílnak, tiltakozó szavakat formálnak, de az, ahogy megszokható volt egy fikarcnyi hang sem merészkedett elő. Csak a tüdőmből kiáramló beszéddel tagolt suttogása utalt arra, hogy mondok valamit. Ám sem a mozdulatnak, sem a néma szavaknak nem volt foganatjuk.
Sállal a nyakamban, jól begombolt kabátban, megigazított lófarokkal indultam neki a kissé nyirkos, de már a pirkadattól homályos utcáknak. Csak egy darabig haladtam a széles, szekerek által koptatott köveken. Kíváncsian kémlelve a lángőrt, aki alkony után meggyújtotta, most pedig a hajnal érkezésével eloltja az utcát egész éjszaka megvilágító lángokat. Mágia, biztos attól képesek egész este szakadatlan égni, még nagy szélben is. Az olaj nem ilyen megbízható, de ezen gondolataimat semmi sem támasztja alá, csak egy kalpagos vasrúd van nála. Mielőtt azonban az útjaink keresztezhették volna egymást, lefordultam az egyik meredek lépcsősorra, ezen sokkal hamarabb leérek a kikötőbe. Leérnék, de kit nem tántorítanának meg a felkelő nap vérvörös fénysugarai, ahogy elöntik a tengert és ijesztő feketeségbe taszítják az öblöt oltalmazó sziklafalakat. Meseszép. Gyönyörű.
Kapkodom is a lábamat a túl hosszúra nyúlt bámészkodást követően, talán nem is csak egyszer okoztam ezzel kis híján a vesztemet, elvétve egy fokot, megcsúszva a korai óra harmat foltjain. Épségben leértem, ez pedig örömömre szolgált, még ha az ügyeletes őr csak a fejét csóválta és szinte fokhegyről vetette oda, hogy egyszer még kitöröm a nyakam. Csak mosolyogtam széttárva karjaim, mire csak fejét rázta és tovább küldött. Felhőtlen örömöm, parányi jókedvem azonban olyan gyorsan fogyatkozott, amilyen gyorsan színesedett a világ. Ennek pedig egyetlen oka volt, mégpedig a víz. Egyre tisztábban és tisztábban hallottam, ahogy loccsanva felfut a kikötő kövekből rakott falára. Gyűlölöm a vizet. A gyomrom kisebbre húzta össze magát, mint egy borsószem és a szívem is úgy döntött, hogy nem vergődik tovább mellkasom közel közepén, inkább a torkomban dobog megfeszített iramban, amint a víz sötétje túl közel került. A párát is éreztem az arcomon, pedig egyáltalán nem fújt erősen a szél. Kínomon alig, vagy inkább semmit sem enyhített, hogy nem magányosan kellett várakoznom, míg a messzi csillámló világban felelhető foltok egyre közelebb kerülnek. Azonban a társaság mással volt elfoglalva, súlyos ládákat halmoztak össze és így engem is odébb tessékeltek. Csak egy hal és már itt sem vagyok…


avatar
Amarillisz
Démonnvérű - Ember

Hol? : a Mester mellett.

Ismertető jegy : alacsony? mm, néma.
Kaszt : szolgáló

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Letti Hanares on Pént. Szept. 30, 2016 5:54 pm

Nem beszélhetek olyanról, hogy átlagos nap, mert nekem egyik sem olyan, mint az azt megelőző. Ettől olyan izgalmas az egész. Igaz, hogy sosem tudom, hogy mire számíthatok holnap, de mindig is úgy gondoltam, hogy minden map egy esély, hogy valami jó történjen velem. Erre tessék, az egyik percben még lubickolok egy meleg vizű forrásban pár madárral körbevéve, most meg egy nagy tengerjáró hajó árbockosarában fagyoskodom, és a zászlóért nyújtózkodom, hogy elérjem és legyen mivel takarnom hófehér, vörös mintákkal tarkított bőrömet. A hajó a kikötőben ringatózik a hajnali szellőben, ami idefenn kissé erősebb és csípősebb, mint azok számára, akik a ládákat pakolják ki a dokk termésköves talajára. A zászló szerencsére remekül illik szemeim rubinjához, majdnem olyan vörös, csupán a tengeri sós levegő párájának kristályos kicsapódásaitól tűnik fakóbbnak. Amint sikerült magamra csavarnom a kissé nehéz szövetet, a felvonásához használt kötéllel magamhoz is kötözöm. Nem igazán az én ízlésem, de a célnak tökéletesen megfelel. Legalábbis remélem, hogy kevesebb fehér rész látszik belőlem, mint ha nem lenne rajtam. Lassan elindulok lefelé a kötéllétrán a hajó fedélzete felé. Ötletem sincsen, hogy miért pont ide kerültem, de a hely érdekesnek tűnik. Sok a furcsa szikla, amiknek valamiért fából vagy valami hasonlóból van a tetejük. Ha jól emlékszem, házaknak hívják őket. Amint leereszkedem a fedélzetre, azonnal szúrós tekintettel néznek rám a hajó matrózai. Úgy tűnik, hogy kérik vissza a zászlót. Én boldogan eleget tennék a kérésüknek, ha lenne valami más, amit magamra húzhatnék. De nem tűnnek nagylelkűnek annyira, hogy megtarthassam a vörös posztót, az bizony az ő tulajdonuk. Csak remélhetem, hogy nem szaggatják le rólam addig, amíg valamelyik kedves rakodómunkás hoz egy liszteszsákot. Még rosszabb, mint a zászló, de nincs mit tenni, át kell öltöznöm; mindenki előtt. Nagyon nem akarják, hogy eltűnjek a szemük elől a zászlóval a testemen. Pedig én szívesen megtenném, de most természetesen nem történik semmi. Így a kötelet eloldozva kibújok a zászlóból, aztán gyorsan magamra öltöm a zsákot. szerencsére az egerek ezt is kirágták alul, így a lábamat át tudom dugni a résen. A kötelet szerencsére visszakaptam, így azzal fogom most magamhoz új ruhámat. Sürgősen szereznem kell valami jobbat.
avatar
Letti Hanares
Ezüst - Csillagsárkány

Mottó : "Olyan nincs, hogy semmi sem történik."

Hol? : Ki tudja?

Ismertető jegy : Teljesen fehér bőr, piros tetoválásokkal; mosoly

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Amarillisz on Hétf. Okt. 03, 2016 4:38 pm

Lassan teltek a percek, már-már unalmassá kezdett válni a várakozás. Elmúlt a csillámló világ varázsa, semmi újat nem mutattak a ládák szorgos rakodói. Álmosító. Elnyomva egy illetlen megnyilvánulást, mely arról tanúskodott volna, hogy még mindig szívesen tartózkodnék az ágyam meleg, puha paplanja alatt. Meghökkenve vettem tudomásul, hogy már egy jó ideje egy száját elégedetten nyaldosó macskát bámulok, meredten. Cseppet sem volt az az édesgetnivaló szerzett, tépett füllel, fél szemmel és csapzott bundával a közeli nyomornegyedbe illett inkább. De itt volt és pillanatokon belül, mintha megneszelte volna, hogy a bőrére pályázom, felfújta magát. Fújva, morgó nyávogással iszkolt el. Nem mintha mindenki szeme láttára felfaltam volna.
A matrózokat sem kellett félteni, azon nyomban kommentálták a macska viharos távozása miatt leeső kisebb zsákokat. Egyetértően bólogattam a kihallgatott szavakkal teljesen egyetértve, az ütemes mozdulatok azonban megakadtak, ahogy a mondatot tovább fűzték a szabados szájú férfiak. Miért kéne egy macskának zászló? A fehérnek a közelében sem volt? Ezek azt sem tudják, miről beszélnek, jegyeztem meg magamnak, a furcsaságukat pedig a korán bevitt nagy mennyiségű rum számlájára írtam. A dolog még sem hagyott nyugodni, egy fél, meg egy egész és még egy lépéssel közelebb óvakodtam. A halászoknak még közel s távol hírük sem volt, ráértem rá értem a kíváncsiskodásra. A rakodók pedig egyre hevesebben mutogattak a hajó felé, mert nem csak én nem akartam érteni a helyzetet. Amit nem is pallérozott elmét igen csak mellőző helyzetelemzésük tett világossá a számomra, inkább a pallón megjelenő zsákruhába bújtatott leányzó. Tényleg hófehér volt és egyszerűen tökéletesen illett hozzá a vérvörös pillantás.
- Nem megmondtam hord el magad! – Förmedt rám az egyik, ilyen közelről elviselhetetlen szagot árasztó matróz. De, megmondta, csak akkor még nem akart elfogni egy furcsa külsejű lányt és eladni a piacon. Mielőtt a matróz tettbe fordította volna dühét, hogy nyomatékosítsa szavait, kitértem az útjából és bár egyetlen egy porcikám sem vágyott közelebb, a hajó felé vettem sietősre fogva az utam. Útközben megoldottam a sálam és minden gombot kibújtattam a helyéről, így egy kabátot és sálat kínálva állhattam meg a lány előtt, aki talán addigra már leért a hajóról.
Fogd már meg! Unszoltam, bár csak a kézmozdulatom tanúskodott a siettetésről, de minthogy hallani és fél szemmel hátrapillantva látni is, hogy trappolnak az arany tallérokra vágyó marcona alakok. Talán, de csak talán a lány is érzi a helyzet veszélyét. Ha nem igyekezne, hát veszem a bátorságot és a vállára terítem a kabátot és gyors terepszemle után jobbra mutatok. Igen, arra még egér utat tudunk nyerni. Fene, a hal! De-de a Mester mindig azt mondta egy férfi kötelessége megóvni a Hölgyeket a bajtól! Késlekedés nélkül, amennyiben sikerül a kezét fogva vonom magam után. Remélem nem pont engem fog valami haramiának nézni.


avatar
Amarillisz
Démonnvérű - Ember

Hol? : a Mester mellett.

Ismertető jegy : alacsony? mm, néma.
Kaszt : szolgáló

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Letti Hanares on Hétf. Okt. 10, 2016 11:13 pm

A zsák egy percnyi viselés után már kezdte piszkálni a bőrőmet ott, ahol hozzáért. Kicsit sem volt kellemes, de legalább nem csupaszon kellett lejönnöm a rakodópallón, mint egy kukac. Egy szokatlanul nagy és fehér kukac. Talán mindenki, aki csak rám nézett, nem tudta, hogy mit gondoljon a hószinű bőrömről. Tudatlanságukkal nem voltak egyedül. Jómagam semmit sem tudtam arról a helyről, ahová kerültem. Csupán annyit sikerült megtudnom róla pár pillanat alatt, hogy kicsit furcsán beszélnek errefelé, és a szag is kellemetlenebb, mint ahol eddig megfordultam. Nem értettem, mit beszélnek, hiszen utazásaim során most jártam először emberek között, és a feljegyzések róluk Laosol bácsi barlangjában már biztosan régiek voltak. Én csak tettem, amit tehettem, és szépen lassan, a további figyelemfelkeltést elkerülve igyekeztem elhagyni a hajót, majd utána a dokkot. Út közben valaki viszont megállított. Egy fiatal fiúnak nézett ki, aki a hidegre való tekintettel felejánlotta a sálját és a kabátját, majd elkezdett ráncigálni. A szemében ott tükröződött a félelem, és a keze is remegett kissé, tehát biztosan volt oka hogy sietősebbre vegye a tempót. Én csak annyit kérdeztem, hogy: -Hé, hová vezetsz? ; és vártam, hogy mondjon valamit. Ha akart volna, biztosan beszélt volna; gondoltam én. Ahogy egyre jobban körülvettek minket a furcsa sziklák, úgy kezdtem én is egyre jobban félni. Mégis mi ez a hely? Miért ide vezetett? Kicsoda ez a fiú? A sok kérdés a fejemben azt juttatta eszembe, hogy tanultságom ellenére mennyire keveset tudok a világról valójában. De nem volt idő megállni, mert valami veszélyes elől szaladtunk éppen, a veszély pedig olyan, mint a kecske hasának a vége: általában igyekszünk kikerülni, mert nem jó. A sál, és a kabát rajtam úgy festhetett a zsákkal alalattuk, akár a farkason az alsószoknya. De a hidegre és a sietségre való tekinzettel csak a sálat vettem le, majd tekertem a kezemre. Ha valamiben megakadt volna, amíg a nyakamon volt, akkor meg is fulladhattam volna. Így valamivel nagyobb biztonságban éreztem magamat, bár ehhez az is hozzájárult, hogy a fiúcska láthatóan tudta, hogy merre kell mennie.
avatar
Letti Hanares
Ezüst - Csillagsárkány

Mottó : "Olyan nincs, hogy semmi sem történik."

Hol? : Ki tudja?

Ismertető jegy : Teljesen fehér bőr, piros tetoválásokkal; mosoly

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Amarillisz on Csüt. Okt. 20, 2016 5:59 pm

Kérdések. Kérdések, hogy mindig akkor kerülnek elő, amikor igazán nincs rájuk idő. Azonban a lány feltett kérdését még is megválaszoltam, bár egyáltalán nem szavakba foglalva, mondtam el, hogy oda, ahová nem túl lelkesen mutatok. Igazi magyarázatra úgy is csak kutyafuttában lenne, lehetne rá lehetőségem, remélve, hogy elég éles elmével van megáldva a leányzó és kénytelen is vagyok arra támaszkodni, hogy útközben értse meg a helyzetet.
Szerencsére követ. Fitten, frissen átnyargalunk a raktárak között tátongó, amúgy azért szűkös sikátoron, hogy a rossz szagú fabódék mögött kezdődő sziklataréjok felé folytassuk utunk. Bevetve egy vad nyúl tovább gondolt taktikáját, jobbra, majd balra fordulva csalva meg az üldözőinket. Emlékszem az útra. Rengetegszer megtettem már és milyen érdekes, hogy többnyire mindig foglalt volt az egyik markom. Hal, elorozott étel, más lopott holmi és most egy lány, illetve csak a keze, amit most már el merek engedni, azzal a következő engedménnyel, hogy lassítást mellőzve megállok. Figyelem a meztelen talpak surranását, és ha esetleg a lendület vinné tovább a fehér hölgyeményt, akkor teszek rá egy kísérletet, hogy esés nélkül, az ütközést elkerülve megállítsam.
Igyekszem jó színben feltűnni, egy mosolyra, vagy a féle gesztusra futja, de a feszült figyelem jobban megül vonásaimon. Léptek, dühös káromló szavak, felboruló ládák durva koppanása, reccsenése. Elvesztették a nyomunkat! Ujjongok, nem csak emiatt, hanem azért, mert a gyors helyzetfelmérést követően megtalálom a lépcsősort is, ami nem arra a helyre vezet, ahová most szívesen mennék, de onnan még mindig több a lehetőség. Csakhogy, a matrózok még nem adták fel és a lépcső nem pont mellettünk van, azaz még észre is vehetnek. A lányra néztem, aztán a lépcső felé mutattam és belekezdtem a mutogatósdiba, ujjaimmal a járást utánoztam, majd csendre intettem szám elé emelve mutató ujjamat, aztán, hogy végre kerek legyen a történet, elérkezett a magyarázat kifejtése. A csalódottan, már-már az üres ládákat is felforgató tagbaszakadt férfi felé böktem, aztán a lányra mutattam, utána mindkét kezem felé tartottam csuklómnál összeérintve, mintha bilincsbe vertek volna és újra a lányra mutattam, míg szabad kezemmel előhalásztam az erszényemet megcsörgetve a benne lévő érméket. Remélem érti. Persze a pénzt gyorsan újra eldugtam és vártam, részben arra, hogy mire jut a lány és részben arra is, hogy mikor nyílik jó alkalom a továbbindulásra. Most még rejtenek a sziklák, de meddig?


avatar
Amarillisz
Démonnvérű - Ember

Hol? : a Mester mellett.

Ismertető jegy : alacsony? mm, néma.
Kaszt : szolgáló

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Letti Hanares on Szomb. Okt. 29, 2016 8:07 am

Nem volt idő szavakba foglalnia, amit mondani akart. Így tudatosult bennem az, hogy nem nyitotta szóra ajkát a fiú, hanem csak mutatott valamerre. Hát legyen; sok dolgot nem tehettem addig, ameddig meg nem álltunk. Amíg ez nem történt meg, addig ládákat és szögletes deszkatákolmányokat kerülgettünk a házakkal egyetemben. Egyszer még egy kormos bundájú kiscica is felugrott az egyik üres ablak párkányára előlünk, és villámokat szóró szemekkel fújtatva fordult arra, amerre elhaladtunk. Néhány kanyarral később lassítva megálltunk, nem látott üldözőinket lerázva; egyelőre. Dobozok mögé bújtunk mindketten, nehogy észrevegyenek a kutakodó rossz emberek, akik valamiért úgy gondolhatták, hogy sokat érhetek, ha bilincsbe vernek; vagy valami hasonlóan rossz dolog járhatott a fejükben a fiúcska szerint. Megértettem, hogy mit akar, bár nem volt nehéz. Csendben maradni viszont már annál inkább megerőltető volt nekem. Figyelmeztetni akartam a megmentőmet arra, hogy a lépcső felől már hallom a csizmák trappolását a köveken. Megragadtam a vállát, és én is elkezdtem mutogatni az ujjammal. A lépcsőre mutattam egy cseppnyi aggodalommal és félelemmel rubin szemeimben. Akár megérti, akár nem, ez az utolsó esélyünk a menekülésre. Rajta múlik, hogy melyik irányba indulunk el újra, én pillanatok alatt eltévednék. A hang egyre közelebb mászott felfelé a lépcsőn, vélhetően a gazdája is. Négy csizma kopogott a kőlépcsőkön, nem hallottam többet, de még így is néggyel több volt annál, mint amit hallani szerettem volna. Milyen jó lett volna csak úgy eltűnni az egyre szoruló hurokból. De nem tehettem meg két okból kifolyólag is: én magam nem tudtam befolyásolni, hogy mikor szeretném, hogy valami ismeretlen erő elrepítsen egy másik helyre; ráadásul mi lett volna akkor a kedves fiúval, aki megpróbált megmenteni? Nem hagyhatom magára a bajban. Ő sem húzódott el attól, hogy figyelmeztessen a rám váró veszélyre, és még elmenekülni is segített. Nem hagyhatom most magára kabát és sál nélkül.
avatar
Letti Hanares
Ezüst - Csillagsárkány

Mottó : "Olyan nincs, hogy semmi sem történik."

Hol? : Ki tudja?

Ismertető jegy : Teljesen fehér bőr, piros tetoválásokkal; mosoly

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Amarillisz on Vas. Nov. 20, 2016 1:49 pm

Ahogy megkocogtatja a vállamat és ahogy az én nyelvemet alkalmazva felhívja a figyelmemet valami nem vártra, azt hiszem joggal érzem úgy, hogy minden ismert és ismeretlen isten összeesküdött ellenünk. Mérgesen fújtatok, de törekedve, hogy ez az ösztönből fakadó megnyilvánulás a lehető leghalkabb legyen. Nem mintha számítana, az újabb érkezők idelátnak és ezzel meglátnak minket is. Csalafinta mosolyra fordulnak ajkaim, a gondolatban ott lapult a megoldás: új. Persze-persze, arra nincs garancia, hogy nem az üldözőink jó cimborái koptatják az amúgy is megviselt fokokat, de arra sincs, hogy azok. Most, minden a szerencsénken múlik.
Szerencsére, az nem szerencse, vagy éppen balszerencse tárgya, hogy kutakodó tekintetem útjába akad nem is egy megfelelő kavics. Kettő, nem is, inkább három, méretesebb darabot választok a feltűnésmentesen elérhetők közül, mielőtt azonban cselekednék, nyugalomra intem a lányt, aztán viszont egy kavicsot eldobog. Nem messzire, de törekedve arra, hogy hangosan koppanjon, az irányt viszont nem úgy választom, ahogy a józan ész diktálná. Nem tőlünk távol, hanem konkrétan a hozzánk vezető irányt jelöltem meg.
- Hallottad?
- Jah! Honét jött?
- Ezzel nem vertek kis mihasznák, tudom, hogy itt bujkáltok.
- Gyertek szépen elő. Nem esik bántódásotok, hát nem jobb egy meleg szoba, mint idekint?
- Naaa, gyertek szépen elő!?
Egyre elégedettebb mosollyal figyeltem, ahogy a szúrós tekintetek határozottan abba az irányba fordultak amerről a kő érkezhetett és nem abba, amelyben a hangot ütötte. Mozgásuk elárulja, hogy ott igyekeznek becserkészni minket, ahol nem vagyunk. Ez a trükk néha így, néha úgy sül el! Intek társnőmnek, hogy itt az indulás ideje és inkább óvatosan, mint gyorsan indulok a lépcsők irányába, még mindig inkább csak hallani a trappolókat, mint látni. Kis szerencsével a gond nem szakad a nyakunkba, míg néhány lépést, azt az átkozott fordulót, ahol a lépcsősor ketté nem válik, el nem érjük. Sürgetően intek a lánynak, hogy szedje olyan gyorsan a lábait, ahogyan csak bírja. A kövek csúszósak és az emelkedő sem a sietségnek kedvez, de most legalább az egyikünk szabadsága múlik azon, hogy felérjünk. A lány előtt, de nem elhagyva őt haladtam készen arra, hogy megfogja, ha megcsúszik, vagy csak ne engedjem, hogy bármelyik rabságot kiosztani vágyó jómadár rátegye a kezét. Csak a biztonság ne volna olyan távoli.


avatar
Amarillisz
Démonnvérű - Ember

Hol? : a Mester mellett.

Ismertető jegy : alacsony? mm, néma.
Kaszt : szolgáló

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Letti Hanares on Pént. Aug. 11, 2017 7:40 pm

//Hú! Már az idejét sem tudom, hogy mikor írtam magyarul.//
 

Akik követtek minket eddig, szemmel láthatóan bedőltek a fiú elterelésének. Itt a megfelelő esély arra, hogy nyakunkba vegyük a lábainkat és leszaladjunk a lépcsőn. Nem tudom, hogy miért pont arra akar menekülni a kedves fiú, de eddig segített, bízom benne. Amilyen gyorsan csak tudok, a lépcső fele kezdek el szaladni, majd azon le. Azonban ahogy az lenni szokott, most sem megy minden zökkenőmentesen: mezítelen lábam ujjai megcsúsznak a hanyagul kifaragott, és az évek alatt fényesre koptatott lépcső egyik fokán, aminek következtében előrezuhanok. Valami azonban nem stimmel: valamiért nem értem még el a talajt. Mi lehet ez? Ahogy körbeszalad a tekintetem észreveszek valami rendkívül különöset: minden olyan, mint hogyha víz alatt lennék, minden olyan lassan mozog. Viszont, ha tovább zuhanok így, akkor előre fogok bukni, és beverem a fejem a lépcsőbe. Megpróbálhatnék hátrafelé dőlni, azonban a lendületem előre dönt, tehát az a logikus, ha megpróbálkozok egy szaltóval, hogy a lábamra érkezzek, és az ülepemre érkezzek legrosszabb esetben. A levegőben behúzom a kezeimet és a lábaimat, hogy a lendületet ne gátolják, így gyorsabban forduljak a saját tengelyem körül a levegőben. Legnagyobb meglepetésemre sikerrel végrehajtom az akrobata mutatványt, és teli talppal érkezek egy kissé szélesebb lépcsőfokon, így meg tudok rajta torpanni legalább, ha nem is tudok megállni; bár amúgy sem lenne értelme most megállnom. Messze még a biztonság.
avatar
Letti Hanares
Ezüst - Csillagsárkány

Mottó : "Olyan nincs, hogy semmi sem történik."

Hol? : Ki tudja?

Ismertető jegy : Teljesen fehér bőr, piros tetoválásokkal; mosoly

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Amarillisz on Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm

Smile



Meg van esélye annak, hogy meglóghatunk, ez az elhamarkodott gondolat lebegett előttem. Igen, elhamarkodott, hogy miért? Mert, ahogy reménykedő pillantásomból egy szeletnyi hátrafelé fordul, elkaptam a pillanatot, amikor is a lány megcsúszik. Abban a pillanatban minden figyelmemet a magáénak tudhatta, a kezemet is felé nyújtottam, hogy beváltsam a gondolatban tett ígéretet: megfogom, ha megcsúszna. De. De alig egy szempillantást követően, csak elismerően egy biccentéssel és nem kevésbé megkönnyebbülve néztem rá. A mutatvány, amit mentve helyzetét előadott, mást, azt hiszem, nem is válthatott volna ki, másból sem. A taps azonban ez úttal elmarad, talán később.
Rögvest intek is, hogy haladjunk tovább. Bántóan udvariatlannak találom ezt a megnyilvánulásomat, de tekintve, hogy nem gond nélkül, gyermeki örömök között haladunk a környezethez nem megfelelő iramban, szemet hunyhatunk e felett. Illetve, a furcsa hölgyeményen sem látszódott, hogy túlzottan megilletődött volna azon, hogy megcsúszott és ezt igen szépen mentve még sebesülést sem szerzett. Van hát rá esély, hogy elérjük azt a bizonyos elágazást.
Ha más már nem akasztja meg haladásunkat, felbukkan a hely, ahol kettéválik a lépcsősor. Az egyik meredekebben veszi az irányt egy magasabb párkányhoz víve a rálépőt, egyben bevezetve a városba a felérőt. A másik laposabb részeken halad, de szintén felfelé vezet, régebbi, kopottabb és bizony hiányos is egy részen. Nem ez kell nekünk, hanem az előbbi, csakhogy azon éppen felénk.
Szembe fordulok a lánnyal, muszáj valamennyire rendbe szedni a kinézetét, megigazítva a kabátot és feltűnő fehér haját is részben az alá, részben pedig a sál alá rejteni. Hogy nincs raja cipő? Hát talán nem veszik észre. Ajkam elé emelem az ujjam és a régebbi lépcsősor felé vezetem, ha előzőleg elviselte, hogy külsejét jócskán eltakartam és aztán kézen fogva félre álltam vele. Az idő szűkös, a magyarázat pedig igen hosszúra nyúlhat abban a formában, ahogy azt én képes vagyok neki „megmondani”.
Elmutatok a lépcső irányába és aztán jobb híján a tenyerem sétáltatom meg az ujjaimat, hogy utána tanácstalanul ácsorogjanak ott ahol a lépcsőt szimbolizáló véget ért. Némileg habozva, de egy ugrást is bemutattam így, aminek a vége zuhanás volt. Tovább azonban már nem tudtam továbbiakat hozzá fűzni, mert megjelentek a fentről érkezők, akiknek lehetősége bőven volt minket megpillantani, de a legkisebb árulkodó jel nélkül biccentettem feléjük és udvarias gesztusként intettem, hogy haladjanak nyugodtan tovább, mert mi azért álltunk félre, hogy kényelmesen kikerülhessük egymást. Nekik még is honnan kéne azt tudni, hogy pont minket próbálnak nyakon csípni a lenti pajtásaik.


avatar
Amarillisz
Démonnvérű - Ember

Hol? : a Mester mellett.

Ismertető jegy : alacsony? mm, néma.
Kaszt : szolgáló

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötő - Halpiac

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.