Játékunk színhelye és alaptörténete

Kalerian királyságának egyik legeldugottabb pontján járunk, az Írisz szigeten. Szabdalt partjait az Atlasz-óceán veszi körbe, minden oldalról elárasztva a kék csodálatos árnyalataival. Távol, nagyjából hat hónapnyi -igen csak időjárás függő- hajóútra található az anyaországtól. Az óceántól elhódított földjének mérete nem hatalmas, de meg van minden adottsága, hogy elláthassa a raja élőket. Dús legelők és termékeny földek húzódnak, gazdag erdőktől szabdalva a hegyek magas szirtjeinek óvó takarásában.
Gazdagságát még sem a termények, állatok és a bányákban kifejtett „kincsek” adják. Bár tény, hogy nagy szerepet kapnak ezek is. Legféltettebb kincse még az, hogy hajók találkoznak itt, amik az ismert és még fel nem fedezett tájakról is érkeznek. Ritka, egzotikus áruk cserélnek itt gazdát.

Számtalan kisebb falú található a szigeten, de csak egyetlen egy nagyváros, ami a selyem, azaz Samir nevet viseli. A városalapító  D’Morte család. Közel háromszáz éve épültek az első házak a meredek sziklafalon, amikből mára már igen kevés maradt. Azóta is ennek a családnak legidősebb fia foglalja el a helytartói széket, a hagyomány szerint.
Jelenleg, Barbel D’Morte viseli magán a város felelősségét. Kalerian azonban még erre a távoli, ám igen jelentős pontra is nagy figyelmet fordít és egyben igyekszik nyomás alatt tartani. A Király még gyermek és kancellárjai félik mindazt, ami felett nem tudnak hatalmat nyerni. A démonok létezése, ahogy a természetlelkeké pusztán gyermekmese, a sárkányok pedig egy elfeledni kívánt borzalmas emlék csupán és minden ellenszenvüket a bestiákon élik ki. Akiknek elvehetetlen testi fölényüket rablánccal igyekeznek megkötni, ahogy a mágusokat is a hűség kézzelfogható láncával próbálják megzabolázni.

Samir, elítéli a rabszolgaságot, de fejet hajt a Király parancsának. Azonban baljós jelek ütötték fel a fejüket a közelmúltban. Egy hajó tűnt fel a horizonton, pusztító vihar kíséretében és egyetlen, pillangó életű csatában legyőzték Kalerian zászlóshajóját. Azóta állandó fenyegetésként tudják a közelükben.. És feléledt egy régi legenda is, ami egy olyan földről mesél, ami sosem ismerte el az embert és sohasem tűrte el földjein, de megóvta és éltette mindazon lényeket, amiktől az emberek rettegnek.
E föld létezik! Alcaris most még megbújik egy láthatatlan matéria mögött, mely elveszi hatalmas földjeinek, gigászi méretű erdeinek megzabolázhatatlan látványát. Sejteni sem engedi, hogy ott a földeken sárkánytorkok üvöltése rezzenti meg a levegőt. Hogy a fákban és füvekben gyönyörű asszonyok élnek, hogy a víz tényleg gyermekhangon édes dalt dalol és megvadul a tűz, ha mókás széllények esőfelhőt gyúrnak. És retten a  mindenség, mert a démonok itt nem holmi gyermekmese képzelt szörnyei.

A béke azonban itt is csupán látszat. Sárkányok és démonok ősi sérelmeik feszülnek egymásnak, mind két hatalom erős és vádja saját szabadságának az igazát. A természet képviselői pedig szívük szerint döntenek, hol egyik, hol másik pártjára állva, vagy meghagyva az acsargóknak a koncot csak saját életterükkel törődnek. Csak a város áll őrt a rend felett.

Zuhatagváros, mindenki hallott róla, ám van, aki soha sem teheti be a lábát a misztikus falak közé. Emeberek, elfek itt maradt félvérei és azok utódai lakják, hiszen ez a hely ő értük létezik és a bestiákért, akit a világ először ítélt meg kevert vére miatt.
Erős e hely és lehet lesz még hatalmasabb is, vagy elpusztul úgy, ahogy urai halnak védelméért.


A szerkesztőktől:Ha tovább olvasol egyéb érdekességeket is megtudhatsz. Nem garantáljuk, hogy minden teljesen kerek lesz, mivel még mindig túl sok az ötletünk és az oldal a harmadik átrendezésen esik át. Meg hát nehéz szívvel válunk meg bizonyos elképzelésektől, amikhez lehet nem passzol egészen az új. De egy fantázia világban járunk, nem de? :-)
Minden észrevételt és ötletet szívesen fogadunk!