Edward Dylan

Született: Edward Dylan
egyéb megszólítás: Sárkányúr, A kék hadúr, Dagorlad szörnyetege, Ő, Dyl (akinek megengedi – ilyen még nem volt -)
Nem: férfi
Születési hely: Egy messzi messzi …. külföldi város ( valahol Álomfalván)
Életkor: 297
Családfa: Egyke gyerek, szüleit korán elvesztette, nem emlékszik rájuk.
rang: Harcos, stratéga, parancsnok, hadúr
Klán/Rend: -
poszt: -
Kaszt: vándor, fegyverforgató harcművész, mágus
Hétpróbás gazemberek, ( Kékvérű hatalmasságok, Csatangoló lelkek)
Belső: Sokat élt és sok mindent tapasztalt már, s bár igazán sokat fejlődött jellemében, mégsem lehet rámondani, hogy egy meglett komoly férfi, pedig van egy ilyen oldala is. Ezt jobb, ha megjegyezzük, mert ez a ritkább.
Alapvetően az a fajta ember, aki unatkozik, ha nincs semmi izgalmas a környezetében, bár hangoztatja, hogy őt aztán semmi sem érdekli.
Barátai, ha vannak is, nem jöttek vele. Egyedül vágott neki a kalandnak, miután gyerekei kirepültek a családi fészekből, szerelme pedig meghalt.
Így csak a napnak, a mának él mindig, és keresi, hol lehetne egy jót mulatni, meg persze felfedez, de nem áll szándékában senki ügyeibe beleártania magát.
Bár jó lelkű ember, mégsem az a tipikus jó fiú, sőt. Undok, önző, a saját érdekeit előbbre tartő egyén, akivel sokan bizony nem jönnek ki, bár ez őt egyáltalán nem érdekli.
mindig: kaja, pia, nők… délutáni szunya, adrenailn
soha: fölösleges megterhelés, meglepetések, kényszerű dolgok, hogy embernek nézzék.
titok: elfnek hiszi magát, egy sárkány jótékony élethosszító varázslata miatt.
félelem: túl sokat élt ahhoz, hogy gyerekkori félelmei, vagy bármi más sakkban tartsa, viszont a boszorkányokkal óvatos, mivel már megjárta velük anno.

Külső: Ő a Kék hadúr. Ez pusztán csak annyit jelent, hogy szereti ezt a színt. Régebben mindig egy mélykék kabátban volt látható, mostanság már leszokóban van erről, bár mi tagadás, még mindig nagy bolondja az ég színének.
Szemei mélykékek, melyek, ha akarja beszédesek, ha akarja fakók, mint egy őszi reggel a ködös tekinteted. : 3
Haja félhosszú, fekete. Hiúsága révén mindig pont elég macsósan fésülve.
Ha eddig átlagos volt, akkor csak rá kell tekinteni a magasságára. Még senki nem merte megkérdezni tőle, hogy mégis milyen magas már! Részint azért, mert saját hazájában ő volt a király után az első, de egy biztos. Több mint két méter magas, nem is kicsivel.
Bár nem örökölte ~ elmondása szerint ~ a tündék karcsú termetét, kompenzálja ezt az, hogy cserébe izmos, vállas, és betonból vannak a csontjai. ( Jó pár hadjárata során alig szerzett törést) Bár mi tagadás, vannak rajta hegek tanúsítván, hogy a csatatéren is kitüntette magát.
Állítólag a mosolya lehengerlő.
ismertető jegy: A kék szín. A drabális nagy termete. A tény, hogy a kedvenc fegyvere egy bot…mondjam még?
viselet: Általában átlagos ruhákat hord, azt leszámítva, hogy mindig van rajta valami kék. Nem veti meg az ékszert sem. Hazájában sokszor aggattak rá olyasmiket egy-egy hivatalos megjelenés alkalmával, amiknek végül pár karperec vagy medál lett a maradványa, ehhez jön még hozzá, hogy szereti a rejtett zsebeket a ruháin, amik pedig a hadjáratai alatt váltak szokásává.
Van nála tőr, de általában elég a nyers ereje ahhoz, hogy a legtöbb ellenfelét térdre kényszerítse.
Tehetség: elementalista , idéző volt. Egy baleset folytán elvesztette ereje legnagyobb hányadát. Alap „tünde” varázslatokra képes, illetve elementális erejét tudja használni még. ( Az idézőt és az ahhoz kapcsolódókat csak nagyon gyengén és kevés sikerrel)
varázslatok: tárgyak mozgatása, mágikus védelmek: pl. pajzs, szemfényvesztés: jelenlét eltakarása ( rövid idő intervallumra) , érzékek becsapása, tűz manipulálása.
manna: idéző – 1
mágikus védelem – 4
tűz – 3
egyéb – 3
Alapismeret:
- írás (5)
- olvasás (5)
- nyelv(ek): ismeri Lanuria beszélt nyelveit és nyelvjárásait, a Dagorladi nyelvjárásokat, Álomfalva és Evolyran nyelvjárásait, valamint kitűnően beszél az elfek nyelvén akcentus nélkül. Továbbá a törpök nyelvein és a nimfák egyes nyevjárásain akcentussal.
Magától értetődően e nyelvekben írni és olvasni is ugyanúgy tud.
Illetve tudja észlelni és megérteni a démonok, árnyak, szellemek és természetfelettiek beszédét egyes esetekben.
- műveltség: Saját hazájában politikai sikereket ért el, sőt, elérte, hogy a közigazgatási forma királyságról, köztársasággá váljon. Ehhez nagyban hozzájárult irodalmi és műveltségi szintje, és a hadjáratai során megszerzett tapasztalatai, de leginkább a kimeríthetetlen makacssága.
Tájékozódás: 5
- helyismeret : 0
- tájékozódás 5
Harc: 20
- pusztakezes - 5
- fegyverforgatás : kard - 5
bot - 5
tőr - 5
Egyéb: vadászat - 5
Előtörténet:
Hogy ki vagyok én? Hát én vagyok az, akit még soha senki nem győzött le! Én vagyok dagorlad feje, a hadúr, az, aki ha akarja, mindent lángba borít!
Vagy legalább is valami ilyesmi voltam olyan jó 60 évvel ezelőtt, vagy még előbb. Most már csak figyelni akarok és nem belemártani magam senki gondjába-bajába. Hozzá tenném, azért még hogy én, Edward Dylan tünde vagyok! Ezt ne felejtsd el. Bármily megtévesztő is a kinézetem számodra, a fajom megnevezése tünde! De hívhatsz mágusnak is, azt elfogadom. Vagy uramnak, esetleg bármi effélének, de embernek nem. Azt ki nem állhatom, nem vagyok az! Jó, köszönöm, akkor térjünk a tárgyra. Miért is vagyok itt? Mert poén. Tényleg. Még nem voltam itt nálatok. Ez az egyetlen oka annak, hogy most velem beszélhetsz. Sok minden történt az elmúlt években, mesélhetnék neked naphosszat a kalandjaimról, a csatáimról, arról, hogy változtam meg és lettem ilyen amilyen most vagyok, abból a félelmes szörnyetegből, akit a saját társi is csak félve mertek megközelíteni. Az egyik megnevezésem, Dagorlad szörnyetege lett. Érthető személyes okokból nem igen tetszett, de nem ölhettem meg a kitalálóját ennek a csúfnévnek, még a végén azt mondják rám, hogy lám, igaza volt. De ez régi történet, szóval már nem is emlékezem rá. Azóta megváltoztam én is, az országom is, és egy cseppnyi kevélység nélkül állíthatom, hogy volt benne részem. Időnként komoly megterhelést jelentett számomra, hogy összpontosítsak és lemondva saját vágyaimról azt tegyem amit az ország megkövetel. Most azonban szabad vagyok. Ezért is vagyok itt. Mondtam már. Pihenni akarok. Új helyeket megismerni, remélhetőleg háború mentesen, de persze azért nem véve ki az egyenletből az izgalmat sem. Ezért vagyok nálatok.
Azok a világok, amiket Samiri előtt ismertem meg, túl békések számomra, s bár jól éreztem magam, nem maradhattam túl sokáig ott. Vitt tovább, hát hogy is mondjam, a nyughatatlanságom.
Pár szóban, csak hogy ne maradj történet nélkül, elmesélem neked, hogy mi végre is vagyok itt, vagy, hogy hogyan kerültem ide. Nem volt könnyű utazás ám, azt elhiheted. Viharba keveredett a hajó amin közlekedtem, és a pillanat töredéke alatt változott minden horrorba. Az emberek csak úgy potyogtak a tengerbe, mint ha akarnák is. Egyik a másik után, szép sorjába, közben egy-egy eltört árbócot keresztbe kapva vagy lefejelve. Hogy én ekkor hol voltam? Természetesen ott lógtam én is a többivel karöltve egy erősebb gerendához, persze végig a kezemben szorongatva a tőrömet, hogy szükség esetén elvághassam a köteleket, amik akkor tartottak, de ki tudja, később az életembe is kerülhettek volna akár. Innentől nem igen tudom mi történt, de persze zsenialitásom menthetett meg, semmi más. Nibelon partjainál kötött ki a roncs, mint utóbb megtudtam, el is voltam náluk egy darabig, de érdekelt ez a kis szeglete is az országotoknak.
Nem tetszik? Nem vagyok mesemondó, megélni szoktam a kalandokat, nem tovább adni!