Időmondó
Télelő
Időkép
Aranyfényű hajnalok. Ködtengerbe merülő alkonyok. S minden színpompás világ kibontakozik lassan, ahogy búcsúzik a tikkasztó meleg. Az élet egyszerre gyorsul fel és lassul le a szigeten, alkalmazkodva az év utolsó terméseihez. A tenger. A tenger dúl és fúl, akárcsak egy sértődött szerető. Szokatlan ez időtájt, hogy ezerarcú szörnyeteggé váljék.
hírek
Hírmondó
Kisebb helyreigazítások, illetve néhány eltűnt kép pótlása történt.
Írta: Szerkesztők
Frissítve: 2017.10.31.
***
NE,
... írj más nevével!
... káromkodj!
Reklámhoz pedig, használd az URL-t!



hírek
Üzenet
Latest topics
» Remetelak
Szer. Jún. 06, 2018 4:13 pm by Yue

» Vigyázz! Kész! Mondd!
Vas. Dec. 24, 2017 2:01 pm by Shagu

» Kikötő - Halpiac
Hétf. Szept. 11, 2017 2:02 pm by Amarillisz

» Képajánló
Vas. Nov. 27, 2016 5:53 pm by Shagu

» Északi járás - Ördög kanyon
Kedd Aug. 23, 2016 6:18 am by Perhasan

» Hajnaldal Terem
Hétf. Aug. 22, 2016 5:29 pm by Asfalot

» Utcarész
Kedd Ápr. 26, 2016 11:02 pm by Yeon

» Vad vízű vidék
Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm by Lumera

» A Szürke-folyó forrása
Vas. Feb. 14, 2016 10:12 pm by Rangor

» Keresett karakterek
Szomb. Feb. 13, 2016 4:12 pm by Hét Hold

Információk
Télelő
Gondolat
Gyönyörű és megszégyenítő dolog az ember életét mint egészet szemlélni: a műalkotás kész, a forma kerek. Egy ember elindul a Nagy Utazásra, de történetét itt hagyja mások tudatában.
Brian W. Aldiss


j
Itt vannak
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (28 fő) Vas. Júl. 22, 2012 3:13 pm-kor volt itt.

Az oázis

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Go down

Az oázis

Témanyitás by Shagu on Csüt. Jún. 26, 2014 9:00 pm

Aki betér ide, egy különleges kialakítású tér szemtujává válik. A falak színesek, cirádásak, a szemben lévő ablakok nagyok, néhol színezett üvegekkel berakva. Egy nem is olyan szűk, de nem is olyan széles fehér "folyosó" vezet előre a "recepciós hölgyhöz. Ő és a neki kialakított, kényelmes ülő alkalmatosság illetve elválasztó fal vonzza a betérő tekintetét.
Az ajtónál álló vendégtől jobbra egy hangulatos megvilágítású fogadó tér, étkezde található, ahova le lehet ülni és akár meg is lehet vacsorázni. Az ide felállított asztalok azonban alacsonyak és ülni párnákon lehet, vagy elfekve költeni el az ízletes étket.
Ezzel szemben, a betérő vendégtől balra egy tágas, jól megvilágított tér van. Fehér, vagy mályva színű oszlopokkal. Szám szerint négy naggyal, mely felnyúlik egészen az emeletig.
A négy oszlop két részre osztja a teret, egy szűk, U alakú folyosóra, mely a vendéglő, és így a betérő vendég fele is nyílik. A nagyobb tér rész közepén miniatűr szökőkút, melyből ~ bor helyett ~ víz csobog. Itt szintén vannak kényelmes ülő és fekvő alkalmatosságok, illetve itt lehet megpihenni és kiválasztani a tetsző hölgyeményt, uraságot, vagy akár többet is közülük egyszerre. Ahogy a kénye és pénze vágyja az embernek...

Az oszlopok mögött pedig ajtók, s azok kicsi, de mégis elég tágas, illetve kényelmes szobákat rejtenek, csak úgy mint az emeleten. A különböző szobák pedig más más elrendezésűek.
Azonban meg is lehet szállni akár estére is.

Tulaj: Sylan Muadre [ volt kalóz, kereskedő, ha keresik nem találják, ha találják, ő keres ]
Stílus: Persa

avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Csüt. Jún. 26, 2014 9:36 pm

A kezdeti félelmek lassan kezdtek szerte foszlani. Nem voltam túl népszerű törékeny testemmel és én is igyekeztem nem feltűnősködni, ráadásul legújabb gazdám azóta az eset óta sokkal szigorúbban veszi a vendégek ilyen olyan kacatjait, kütyüit. A ház mottója az, hogy a vendégek igényit felső fokon elégítik ki, tehát nincs szükség külön intézkedésekre. Azok a vendégek meg , akik engem kértek, jobbára csak azt akarták tudni, mennyire vagyok macskaszerű, meg arra kértek, hogy viselkedjek macskaként.
Utáltam ezeket, de megtettem, és azért mégsem volt olyan, mint a legelső esetem, így örültem neki.
Azok a vendégek nem akartak bántani, és nem adtak semmi furcsaságot nekem.

Minden napom úgy telt, ahogy szokott. Leginkább a vendéglő részen sürgölődtem és segédkeztem a mosatlan elvitelében vagy felszolgálni az új ételt. Gazdám megparancsolta, hogy ne csak mindenkit gazdámnak hívjak, hanem tartsam is magam ahhoz, hogy bármit megtehetnek. " Amíg a ruháim rajtam maradnak". Hangoztatta. Nem értettem ezt a kikötést, de az eszembe véstem.
Épp egy nagy tálca vizes, meg egyéb italos pohárral igyekeztem előre, az egyik szobába rendeltek, és elég sok is volt, de elbírtam, épp csak az előttem állókból láttam keveset, de bíztam abban, hogy végig tudom küzdeni a célom és én közöttem lévő teret.
- Vi... - A recepciós hölgy szeme előtt botlottam bele egy felettébb magas személybe, és ezzel sikeresen borítva magamra az egészet, ráadásul el is törtem a poharak nagyját. - ... gyázzon.... - Sajnos későn szólt  vendég gazdámhoz a recepciós hölgy gazdám, kissé bódultan pislogtam felfelé, majd észrevéve magamat, hebegve kértem bocsánatát a férfinek.
- Elnéézést kérek, gazdám, mindjárt felszedem! >.< - Hajoltam meg előtte. Mögöttem a hölgy egy fokkla nyugodtabban szólalt meg, ezentúl sem hozám, hanem a férfihez, akivel eddig feltehetően beszélgetett.
- Uram, óhajtja, hogy a fiú kárpótolja? -
Megdobbant a szívem. ...
Ha igent mond, akkor ő lesz, a mai napra lesz vendégem? - Ne szedd fel, hagyd, majd feltakarítja más. - Szólt rám a nő. Tudtam miért. Nem szedegethetem a szilánkokat úgy, hogy közben mással vagyok elfoglalva. Ráemeltem nagy, vörös íriszeimet a hosszú hajára, és a kissé eltátott szájjal figyeltem. Lilás szemei lennének? Vagy ez csak a fények játéka? Majd eszembe jutott, hogy mosolyognom kéne, és mutatnom, hogy szeretném kárpótolni a megrázkódtatásért.
Felálltam és feljebb raktam a fél vállamról lecsúszott fekete színű, vörös szegélyű kelmét.
- Rendelkezzen velem gazdám. - Hajoltam meg ismét.

avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Csüt. Jún. 26, 2014 10:27 pm

Az volt a célja, hogy ismét visszatérjen élete a régi kerékvágásba. Sui megadja rá a lehetőséget. Új gazdája... mely szót csak csámcsogva szeret kimondani Aiden, elég szabad teret hagy neki ahhoz, hogy kénye-kedve szerint járjon-keljen arrafelé, amerre akar. Az alvárosban sétálgat sokat, hisz itt érzi otthon magát. Egy ideje próbál belemerülni annak forgatagába, mely eleinte nem ment zökkenőmentesen. Sok barátja kétkedve fogatta visszatértét a hosszú évek után. Fogalmuk sem volt, hova tűnt Aiden, szó nélkül tűnt el, és most hirtelen úgy jelent meg, mint ha mi sem történt volna. Pedig látták rajta a változást. Néhány barátjával a kapcsolata így elkopott. Újakkal ismerkedett meg, melyeknek ismét bizonyítania kellett, mire képes. Nehéz lesz ismét feljutni a csúcsra.
Kóborlásai során sokszor betéved a piros lámpás negyedbe is. Azonban már nagyon rég járt az egyik elit, ha nem a legelitebb bordélyházban. Ott mindig is megkapta, amit szeme-szája megkívánt. Hosszú évek után ismét belépett az ajtón, s különös hamiskás mosollyal az arcán határozottan menetelt a recepciós hölgy felé. Mikor megérkezett, kezével egy hanyag mozdulattal félreseperte szemébe lógó hajtincseit.
- Üdv, kedves hölgy! Milyen csodásan néz ki. Talán ön a főnyeremény? - Néz igézően és magabiztosan a nő szemébe.
- Rég jártam ezen a helyen, nem sokat változott, továbbra is túl csicsás.
Bár a nőt még sohasem látta előtte, valószínűleg eltűnése éveiben vehették fel a munkára, mégis úgy beszélt vele, mintha jól ismerné.
- Úgy emlékszem, ízletes a boruk, szívesen megkóstolnám, így elindulnék arra.
Mutatott az étkezde felé, és már lépett is. Ekkor botlott belé valaki jó nagy erővel. Csörömpölés, hatalmas zaj következett. Bőrnadrágára ráfolyt egy kis bor. Azt nézte, majd azt a szerencsétlent, aki a földről éppen próbált feltápászkodni. Aiden csak nézte a fiút, ahogy szorgosan pakolászni kezdett, azonban a hölgy megszólalt. A kérdés az elméjébe vágta magát olyan mélyen, akár a legélesebb kés a vajba. Ránézett különös tekintettel a fiúra. Láthatóan elgondolkodott, de mégsem ütköztek ki arcán gondolatai. Különös borzongás járta át testét, melyet nagyon régen, és ritkán érzett. A fiú egyenesen állt előtte, s várta, hogy rendelkezzen felette. Hogy rendelkezzen... felette... felette... Megrezdült szája szeglete, majd apró félmosollyá görbült. Összezárta fogait, így kicsit úgy tűnt, mint egy kívánatos vadra tekintő éhes farkas, mely tudatosan kontrollálja vágyait. Szűkre nyílt szemei a nőre pillantottak, aki magabiztosan, s bátorítón mosolygott rá. Majd a fiúra tekintett, aki szolgálatkészen állt előtte, mintha arra jelentkezett volna, hogy körbekíséri a házban. A hideg futkosott a hátán, de ez a borzongás kívánatossá vált számára. Szíve egyre hevesebben vert, amire nem értette a magyarázatot, de csak annyit hallott elméjében, hogy valami ezt üvöltötte: akarom!
Bólintott egyet, de eddig még egy szót sem szólt. Végignézett a fiún, melyre borzongása csak fokozódott.
~ Úgy néz ki, mint egy lány. ~
- Menjünk.
Jelentette ki egyszerűen, s ha a fiú elindult, követte. Utoljára még rápillantott a nőre, biccentett felé, majd eltűntek a szeme elől.
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Csüt. Jún. 26, 2014 10:50 pm

Érzékeltem, hogy döntött, azonban illedelmesen megvártam, hogy elinduljon, vagy elmondja, mit akar. Azt mondta, hogy "menjünk". Mögöttem halk neszezés hallatszott. Egy másik fiú elkezdte módszeresen felpakolászni az üveg darabokat a földről. Hallottam, hogy a recepciós gazdám vált pár szót egy másik bestia fiúval. Nem voltunk mind bestiák a személyzetből, voltaképp, legrégebbi gazdámnál sokkal több bestia volt. És itt a bestiák is sokkal inkább hasonlítottak emberekre, mint én is. Elindultam, ráemelve tekintetem a recepciós gazdámra, ő pedig bólintott. Keresztül haladtunk a nagy, világos teren. Emberek italozgattak, és bezsélgetttek egymással kíváncsian. Kevés lányka volt most jelen. Teltház volt. Szótlanul bandukoltam előre. Most én választhattam szobát. Két szabad volt a földszinten és volt bennem valami félsz az emelet iránt, így az egyik földszinti szobára esett a választásom. Még mielőtt benyithattam volna, két hölgy lépett elénk. Ugyanolyan ruhában voltak, mint a recepciós gazdám, tehát nem hozzánk tartoztak, akik fogadják a vendégeket. Egyikük gazdám felé nyújtott egy puha törülközőt, és megkérdezte, hogy rendel e valamit a szobába és hogy mikor vigyék be. Velem pedig a másik lány foglalkozott. A fejemre tett egy ugyanolyan törülközőt, mint gazdámé volt, csak ez mályva színben tündökölt. - Ezt idd meg, finom narancs lé. - Mosolygott hozzá, én pedig készséggel és jóízűen öntöttem magamba a pohár tartalmát. Elvéve a poharat, megtörülte a hajam, és letörölt, hogy nehogy szilánk maradjon rajtam. Végül egy utolsó mosoly után "rám bízta a többit." Én benyitottam a szobába és meghajolva, az ajtó mögött állva, már a szobában invitáltam beljebb a különös idegent. Érdekes volt, ahogy "elfogadott" és nem is volt olyan csúnya, mint a legtöbb ide betévedő vendég, sőt, igazán jóképű férfi volt. Mi lenne, ha én is ilyen hatalmat sugárzó lennék? o.o
- Fáradjon beljebb gazdám. Mit óhajt elsőre? -
A szoba belsejében leginkább a zöld szín uralkodott, ám mint mindenütt, itt is fel volt lelhető a szivárvány összes színskálája. Mégsem volt émelyítő látvány, remekül megfontolt színöszseállítás volt mögötte. Pihentető volt, és jó érzés rá nézni. Az ember szemét vonzotta, hívogatta, hogy "merülj el bennem".
Nem volt kifejezetten magas az ágy és az előtért leszámítva puha volt padló. Óriási párnák, nagy, vagy kicsi hosszúkás ülő, fekvő, könyöklő alkalmatosságok. Minden, amit az ember kényelme csak el tud képzelni. Gondosan elhelyezett, de elég feltűnően beállított ilyen olyan "játék szerek" is fel lelhetők voltak, mint például bilincs meg ilyenek. Én azokat nem nagyon szerettem. >.>
Becsuktam az ajtót, és a férfi elé állva, lassan ugyan, hogy ha nem tetszik neki, akkor szóljon, de elkezdtem lefejteni magamról a ruhámat. Elvégre eddig mindegyik gazdám ezzel kezdte...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Csüt. Jún. 26, 2014 11:24 pm

Lassan elindultak, Aiden némán követte a fiút, aki még mindig maszatos volt egy kicsit a magára borított tálca tartalmától. Körbenézett, kíváncsi volt, mi változott azóta. A szoba előtt megjelent hölgyeket sem ismerte. Elfogadta a törölközőt, majd válaszolt a kérdésre.
- Most, mielőtt bemegyünk, hozzanak be egy üveg száraz vörösbort egy pohárral.
A hölgy már cselekedett, s mire a fiú is végzett a megbeszéléssel a másik hölggyel, a bor már bent volt a szobában.
~ Még mindig ugyanolyan gyorsak és tökéletesek. ~
A felszólításra belépett, első dolga volt körbenézni a szobában. Az elhangzott kérdést egyelőre ignorálta, bár jól értette. Különös hangulata volt a szobának. Számára még ez is... úgymond csicsás volt, bár ő nem okol senkit sem. Ő maga elég feltűnő divatos és különös fekete bőrruháiban. A boros üveghez sétált, amely már fel volt bontva. Kidugaszolta, majd töltött a pohárba. Megvizsgálta, akár egy hozzáértő borász, kortyolt belőle, ízlelgette, majd a fiú felé fordult, aki már-már anyaszült meztelen volt. Nem állította le. Figyelte, ahogyan megszabadul gönceitől. Pohárral a kezében olyannak tűnt, mint egy gazdag ficsúr, aki szobrokat vagy festményeket bámul borozgatás közben. Ha a fiú teljesen levetkőzött, kicsit közelebb lépett hozzá, s végignézett rajta. Hogy mit óhajt előbb? Fogalma sem volt. Kezével a fiú nyaka felé közelített. Megérintette a heget.
- Ide tartozol.
Mondta inkább magának. Majd kihúzta a hajából a hajgumit és eligazgatta a fiú vállán a haját. Ismét nézte a fiút, mint egy szobrot, közben kortyolt egy újabbat poharából. Megjelent arcán ismét az a halovány mosoly, mely inkább varázsolta tekintetét bestiává, mint emberré. Szó nélkül ismét elsétált, s az egyéb "játékszereket" nézegette. Ivott még egy kortyot, majd a félig üres poharat letette a kisasztalra. Levette fekete kesztyűit szépen nyugodtan, bőrdzsekije következett. Mindeközben a fal felé fordult, s nem tekintett a fiúra. Az csak álljon ott, ha akar. A gondolatra, hogy mi következik, újra és újra borzongás járta át. Rátámaszkodott a kisasztalra, s lehunyt szemmel várta ki az újabb libabőrös szellőt átvonulni a testén. Ökölbe szorította kezeit, majd hagyta elernyedni őket. Lassan kigombolta fekete ingét is, de még nem vette le, csak szabaddá engedte csupasz felsőtestét. Megfogta a poharat, újabb kortyot ivott belőle, miután a kisasztalnak dőlve újra végignézett a fiún. Ismét letette a poharat, majd lassan odasétált a fiúhoz. Ismét megérintette a fiú haját, majd a nyakát, s onnan lecsúsztatta kezét a vállára. Gyengéden, mégis határozottan lenyomta a fiút, hogy letérdeljen. Ő maga pedig előre meredt az ajtóra, s úgy nézte, mintha talált volna rajta egy foltot, amit nem ért, hogy miért van ott.
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Csüt. Jún. 26, 2014 11:50 pm


Hagyta, hogy a saját ütememben vetkőzzek és közben rezzenéstelen tekintettel bámult felém. Valahogy nagyon ijesztő volt, de mégis egyben vonzó is. A mozgása, a gesztusai nagy magabiztosságról árulkodtak. Nem olyan volt mint a többi vendég, akik csak megnyugodni tértek ide be. olyan volt, mintha célja lenne mindennel. Azzal is, hogy én most itt vagyok. Már befejeztem a vetkőzést és magam mellé ejtettem. Még a kezdeti napokban tanítgattak a többiek arra, hogy nem kell összehajtogatnom a ruhát és egy polcot kerítenem neki, elég csak elengedni, mert az olyan, "romantikus". Csak álltam a helyemen, nem helyeseltem, nem lepődtem meg, habár legbelül éreztem, hogy az az egy szó valamit elszakított bennem akkor. Véreztem, mégsem fuldokoltam tőle. A hajammal foglalkozott, majd elindult felfedezni a szobát, ámbár úgy látszott, hogy csak egy régi "ismerőst" üdvözöl újra. Nagyon otthonosan mozgott, amennyire én meg tudtam ítélni. És.... én is egy voltam a megnézendő kiállítási tárgyak közül. Igen, csak egy tárgy, csak úgy, mint a szekrény vagy a szép színes lepel, amelyre talán egy idő után letaszít. Erőt vett rajtam az az általános érzés, ami ilyenkor mindig. Viszolyogtam a folytatástól, és talán tágra nyílt pupilláim, szaporább légzésem el is árult, de nem tettem ellene. Egy szót sem, egy mozdulatot sem. Ő térdre nyomott, míg maga a bejárati ajtót vizsgálta meg. Értettem az utasítást. Nem kívánja látni, vagy csak így szereti. Nekem mindegy volt, amit tennem kellett, azon nem változtatott semmit.
Az övét vettem kezelésbe és kis babrálás után le is gyűrtem, majd egy hosszú pillanatig néztem a csodát. Meredtem magam elé, de nem mertem felnézni rá, így hát két kezembe markoltam a sorsomat. >.<
Ekkor még is csak az arcára vetült nagy, könyörgő vörös íriszeim, ám úgysem kaphattam feloldozást. Hiszen a ház szégyene is lenne, ha egy a személyzet tagjai közül nem akaródzik végezni a munkáját, és én egy kicsit sem vágytam arra, hogy kidobjanak. Itt jó életem van. >.<
Szó nélkül tettem a dolgom és csak reménykedhettem, hogy jól csinálom. Még eddig nagyon keveset volt alkalmam erre, leginkább másra kellettem, de tudtam, hogy valószínűleg annak is elérkezik az ideje, amit egykedvűen vettem tudomásul.
Azt hiszem túl sokszor kellett eljátszanom a cicafiút, mert talán egy kicsit.... de tényleg csak egy kicsit, de be kellett vallanom magamnak is, hogy amit csinálok az félelmetesen emlékeztetett egy macska mohóságára, s végül egész testemben inogtam előre-hátra...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Pént. Jún. 27, 2014 12:20 am

Előre tekintett mereven, s hagyta, hadd bontakozzon ki a fiú. Az öv levétele nem volt különös érzés. De a gombnál, amikor a fiú ujjai a bőréhez értek, égető érzés volt, mintha érintése nyomától egészen a szívéig elektromosság vonult volna végig rajta. Teljesen libabőrös lett. Akkor is, amikor a folytatás következett. Érzékelte, hogy a fiú rátekint és haboz, de ő mégis kitartóan az ajtót nézte. Egy idő után le-lehunyta szemét, majd újra előre nézett, s egy újabb hosszú pislogás után a mennyezetre emelte tekintetét, ajkait enyhét nyitva tartva, mintha várná az esőt hogy szájába hullva megízlelje a vízcsepp hűsítő érintését. A fiú válláról felcsúszott keze a nyakán keresztül a tarkójáig. Beletúrt a hajába ismét lehunyva szemeit, s a bizsergés újra-és újra eluralta testét. Szíve egyre hevesebben és mélyebbeket vert, légzése felgyorsult. Valami nem jó. Valami nagyon nem jó, mert úgy érzi, mindjárt megfullad. Vagy épp hogy jó? Egy kis idő után eltolta magától a fiút. Letekintett rá, s ha az ránézett, egymás szemeiben kerestek valamit. Aiden legalábbis így volt. Egy fél lépéssel hátrébb lépett, majd enyhén felhúzta a fiút a térdelésből jelezve, hogy elég volt. Majd megragadta a fiú két felkarját, megfordult, hogy most szemben legyen az ággyal, a fiút pedig tolta maga előtt, majd ráestek az ágyra. Megcsillant a szemében valami sötét fény. Úgy tekintett áldozatára, mintha gyűlölné. Pedig nem. Nem gyűlölte. Följebb tornázta magukat az ágyon, hogy a lábuknak is kényelmes legyen. Határozottan, mégsem túl erősen ismét megragadta a fiú karjait s feltolta, hogy az ágy másik végéhez, a rácshoz érjenek. Lassan végigsimított karján a kézfejéig, s azt rákulcsolta a rácsra, egyértelműen ezzel utasítást adva a fiúnak, hogy kapaszkodjon belé. Feszült volt. Légzése továbbra is nehézkes volt, szeme még mindig tele volt furcsa fekete fénnyel. Összeszorította a fogát. Majd belehajolt a fiú nyakába és hajába. Jobb kezével a fiú balját fogta, baljával egyre lejjebb vándorolt. Mintha táncolna. A ritmus édes volt, szívverése adta az ütemet. Mintha hajón ringatózna, úgy vitorlázta át a perceket. Ahogy egyre gyorsabban vert a szíve, úgy gyorsult fel a tánc ritmusa is. Egyre édesebb és fenségesebb volt, ő volt a vezető, a másik csak követte a lépésekben. Forrt a vérében a gyűlölet, a mámor, s a hatalom iránti vágy. Egy érzés és gondolat kattogott a fejében a ritmust követve.
~ Uralkodni, uralkodni, uralkodni! ~
Vad vihar tombolt keresztül a szobán, a zenében benne volt a világ minden szenvedélye és gyűlölete. Majd a zene elhalkult, a tánc lelassult, s különös csönd töltötte be a tánctermet. A fiú fülénél voltak ajkai. Fáradt sóhajjal így szólt.
- Hasonlítasz... rám.
Hosszabb szünet következett, de a cicafiú jól halhatta és érezhette mély lélegzetvételeit Aidennek.
- Mi a neved?
Suttogta. Majd szépen lassan szívverése is kezdett megnyugodni, felkorbácsolt szenvedélye alábbhagyott. Szorongás és béke mámoros egyvelege fűszerezte be hangulatát.
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Pént. Jún. 27, 2014 12:50 am

Eltolt, pedig még nem végeztem, vagy csak nem itt akarta elvinni a befejezésig? Hát felőlem mindenféleképpen elvihette volna, bele szólásom úgy sincs. Hálásnak kellett volna lennem, de valójában megijedtem, hogy rosszul végeztem a dolgom és elsápadva néztem fel rá. Meg fog büntetni? Mikor felhúzott állásba és elkapta a karom, szinte páni szerűen húztam össze magam. Azonban ezzel együtt akkora már nem bírtam uralkodni magamon. Egyszerűen elöntötte a testem egy furcsa, különös erő és felégette a bensőm. - Ne bántson kérem! >.< - Azonban mindezt úgy tudtam csak kimondani, hogy közben teljes testemmel neki dőltem. nem borítottam fel, talán nem is tudtam volna megtenni. Arról volt csupán szó, hogy hozzá simultam. Mindenemmel. Érezhette rajtam, hogy lángolok, hogy egyre szaporábban veszem a levegőt és már csak visszanyelni a nyálamat csukom be a szám. Nem értettem ezt a reakciómat, de ahogy telt az idő, úgy hatalmasodott el rajtam. Végül Megfordított, s mint ha nem tudnék magamtól mozogni , ~ s talán jelen pillanatban volt is benne valami ~, úgy vitt el azon a néhány lépésen a puha, ám alacsony ágy széléhez. Meglökött, de jött velem ő is, és én tehetetlen voltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy ... hogy most jön az. És nem akartam, és kívántam. Ő felült és feljebb tessékelt, mint egy kis cicát, igen, úgy mint egy gyenge, alig pár napos cicust, és én nem bántam. Hozzá bújtam, vadul, úgy mint akinek ezen múlik az élete. Végig nyaltam a nyakánál, megízleltem őt. Keserű volt, és mégis izgatóan keserű. Ő fölém hajolt, lefogta a kezem, nem bántam, csak néztem a lila szembogarait. Azok a szemek megsemmisítettek, magukba szívtak, én pedig vidáman úsztam bennük. Rámarkoltam az ágy rácsait a fej résznél, ahogy odahelyezte a kezeim, de nem engedett el. Erősen tartott, és mégsem erőszakosan. Jobb keze lefelé haladt és én valamit észre vettem rajta. Talán izgatottságában, talán az érzések keltette erő miatt, talán azért amiért én is? Nem tudtam miért remeghet. Aprón, mégis most éreztem rajta. Mindennél jobban éreztem ezt az apró tényezőt.
A nyakamnál matatott, éreztem a testemen a leheletét, ő pedig felvett egy ütemet, amit csendesen követtem. Ez most olyan volt mint egy tánc, amit nem beszéltünk meg, csak tettük, róttuk a köröket. Olyan más volt mint eddig, mégis, mégis úgy fájt! Akartam, minden porcikám beleremegett a táncukba, ám én közben mérhetetlenül szenvedtem. Nem tudtam már, hogy ki is vagyok én. A fejem megtelt vérrel, csak ő volt, meg az a különös akarat ami mozgatott, és a fájdalom. Sírtam, folytak a könnyeim közben, ám nem hagytam volna abba, és ha tette volna ugyanezt, tudtam, hogy könyörögtem volna neki a folytatásért, és ezért gyűlöltem magam.
Egyre jobban elveszítettem magam ebben... és végül kimerülve terültem el alatta.
- Hahh, Nio - Elcsuklott a hangom, majdnem Shagut mondtam, de ő meghalt. Nincs már többé. A kérdés is megrázó volt, én azonban az előtte elhangzottakra figyeltem. Miért mondott ilyet, mikor egyértelműen nem igaz? Még mindig görcsösen ragaszkodtam az ágy rácsainak nyújtott védelméhez. Kapaszkodtam beléjük akárcsak egy fuldokló.
- Senki... nem kérdezte még a nevem. - A másikra egyszerűen nem tudtam reagálni, ezt is nehezen leheltem felé. Halkan, elcsuklón, messziről szólva.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Pént. Jún. 27, 2014 1:36 am

100 éven aluliaknak nem ajánlott!!

Belenézve a szemeibe... annyira gyenge volt, annyira ártatlan, annyira tehetetlen. Nem. Nem rontotta el. Minden rendben volt. De a bennem felgyülemlő indulatokat nem tudtam tovább kordában tartani. Mi ez az erő? Szét akar tépni. Fojtogat. Üvölteni akarok!! Ne nézz így rám, vagy megöllek! Úgy érzem magam, mint egy bika, aki végzetesen fel akar öklelni valakit, hogy öljön, hogy kiadja dühét. Meg akarom ölni... Vissza kell fognom magam... csak nyugalom... Állítsuk fel őt. Szétszed... szétfeszít... tombol. Meg akarom enni.
... ... Sötétség. Nem érzek semmit. Szavai jéghideg pengeként vájtak belém. Meghaltam. Érzem... hogy halott vagyok. Szavai emlékeztettek rá, hogy halott vagyok. Könyörög és mégis hozzám simul. A forró bőre. Felforrósít. Ráleheltem a nyakára. Muszáj volt. Belülről jött az érzés. Érzem, hogy elönti a forróság... s akarja. Azt mondja ne bántsam, de akarja. Nem kapok levegőt... nem... megfulladok... a torkomban dobog a szívem. A karom izzó hátához ér, s ő... haaaaaaah. Nyelve olyan hűsítő. Az enyém. Ő az enyém. Hihi... azazazzzz.... eennnyééémmmm.... reszketek... ő az enyém... a rabom... a rabszolgám... rabszolgám... RABSZOLGÁM.... zzzzz.... jjjóóó ez ííígggy? Akarom, hogy a szolgám legyen. Én az ura, gazdája... KIRÁLYA! ... olyan... puha bőre van. Finom az illata. Selymes. Finom az íze. Olyan meleg... illatos és meleg... nem eresztem. Egyre hevesebben ver a szívem. Ne bántsam? Ne bántsam?! MIÉÉÉRT NEEEEE?!!!! MIÉÉÉÉRT?!!! MIÉÉÉRT NEEE?!!! ÁÁÁh!! Szétfeszít!! Szétszaggat, darabokra tör... megsemmisít... gyűlölöm... gyűlölöm... gyűlölöm... mi ez?... nedves... felemelkedtem... láttam a könnyeit. Összeszorítottam állkapcsom, résnyire szűkítettem szemeim, s éreztem, hogy azon az apró lyukon mérhetetlen hatalom, gyűlölet és fájdalom árad. De honnan jön? Nem értem. Rámarkoltam a testére ott, ahol értem, s ismét a nyakához hajoltam. Akartam, hogy tudja. Megsemmisültem. És ő is. Nio... Nio...
- Nio
Leheltem.

Felemelkedtem. A szemeibe néztem. Elfordultam tőle, s leszálltam az ágyról. Lassan... odasétáltam az asztalhoz. Balommal a félig üres poharamhoz nyúltam. Megálltam... reszketett a kezem. Csak néztem... ahogy reszket. Ökölbe szorítottam. Sóhajtottam egy nagyot, majd megragadva a poharat felhajtottam annak tartalmát. Szinte az asztalhoz csaptam, mégsem lett semmi baja. Támaszkodtam az asztallapra, mintha az volna egyetlen megmentőm, mely életben tart. Gyenge vagyok... nem tudok állni. Térdemre rogytam hát.
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Pént. Jún. 27, 2014 1:59 am

//Nem olvashatom el a reagod? :O *akkor hogy fog válaszolni? scratch //

Senki nem kérdezte még meg a nevem. Senki. Senki! Miért fáj ez ennyire? Miért fáj az, hogy ő megtette? Miért ilyen? Furcsa volt, reszketett, de ebben a reszketegségben egy vadállati erőt fedeztem fel. Nem volt ember! Egyre csak az kattogott az agyamban, hogy ember, nem ember ... nem ember. Az ajkamra haraptam. Ne bánts! Ne bánts, túlságosan fáj! Nagyon fáj! Elégek,... ne égess el! Potyogtak a könnyeim, egészen le az államról a testemre. Pár talán rá is hullott. Felkapta a fejét. Féltem tőle. Menekülni akartam, de nem volt hova. Erősen fogott. Széttép! Menekülj! Felhasít! ... elnyel és örökre magába zár. ... A szemeit néztem, melyek megsemmisítőek voltak, és akartam. Már meg akartam halni. Őáltala. Vidáman úsztam benne, és közben sírtam. Ketté szakadok... összeroppanok. Elég, elég! Ne tovább! Nem bírom tovább!

Megállt. Rám feküdt, éreztem a súlyát magamon. Nem volt erőm semmihez sem, egyszerűen csak elnyúltam alatta. Az ágy rácsaihoz mégis ragaszkodtam fuldoklóként, csak akkor engedtem el, mikor leszállt rólam. Fájt. Megmozdulni is fájt.
Én mégis feltornásztam magam. A nevemet kérdezte, én pedig a mostanival válaszoltam. Shagu halott. Nem jön vissza többet. Valójában én.... halott vagyok.

A kezeimet bámultam, és hangtalan szavakat mormoltam magam elé. - Nem akarom - Reszkettem. Csak úgy mint ő is, és ezt képtelen voltam befogadni. Miért reszket? Miért mondta, hogy ugyanolyan vagyok mint ő? Miért? Miért? Miért roskadt le a földre? Fel akartam állni, de nem ment. nem tartottak meg a lábaim és visszahanyatlottam. Szólni akartam, de mit mondtam volna? Nem jöttek szavak a számra. Ki kéne... igen, ki is akarok menni innen...
Összerázkódtam, egyszerre hidegnek éreztem a levegőt. - Nem akarom ezt -  Segítség...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Vas. Júl. 06, 2014 5:33 pm

Az asztal előtt térdepelt. Lehunyt szemei remegése lassan elmúltak. Egész testében a remegés leállt, s nem érzett mást, csak a hűvös ürességet. Üresség. Sötétség. És magány. Megrebbent a szeme a segélyhívásra. Nem tudta mire vélni. Vagy talán... pont, hogy értette, de nem akarta felfogni. Megmozdult. Térdeléséből megfordult, s leült, hátát nekitámasztva az asztalnak. Felhúzva térdeit ráhajolt, s csak hallgatta tovább a mély csendet. Halkan ismét reszketni kezdett, de ez már nem az volt, mint korábban. Nevetett. Egyre hangosabban nevetett, de csak olyan hangos volt, míg felismerhető volt, hogy az. Nem hahotázott. Korán sem. Fájdalmasan elcsuklott a hangja, a nevetés megtört. Felnyitotta szemeit, s hidegen, mégis a magány sötétségével tekintett a fiúra.
- Nem tudok.
Mondta halkan.
- Nem tudok... rajtad segíteni.
Lassan feltápászkodott, s odasétált a nadrágjához. A nagy hév miatt az inge rajta maradt, de most magára húzta nadrágját is. Még be sem csatolta az övet, de felvette a fiú egyszerű ruháját,  lassan felé sétált, és egyszerűen, érzelem mentesen rádobta a fiúra.
- Öltözz fel.
Jelentette ki. Most neki mit kellene csinálnia? Végignézett a fiún. Törékeny testén, fehér bőrén, vad, szétborzolt fekete hosszú haján. Mintha egy nőt nézne. De most inkább áldozat. Nem tudta levenni róla a szemét. Kezdett valami különös indulat ismét újjászületni benne. A fiú rettegett, és ő ezt érezte. És élvezte. Mindennél jobban. Remegése ismét elkezdődött, fokozódott, szemeiben ismét megcsillant a sötét fény... De végül ismét lecsendesült benne a vihar. Már nem remegett, már nem érzett semmit. Szemeiben kihunyt minden fény.
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Júl. 06, 2014 5:46 pm

Valójában én... halott vagyok. - Segítség...

Nem mosolyogtam, bár tudtam volna. Bennem volt a késztetés, hogy a szemébe nevessek. Ő azonban megelőzött. A hangja végig futott a hátamon és belém-mart teljes erejével. Mintha kitépte volna a lelkem és megrágva köpte volna vissza. Már nem akartam semmit. Ültem, vártam, hogy mit tesz. Megfordult a fejemben az "ajtó" gondolata. Az ajtó azonban messze volt. Túlságosan messze ahhoz, hogy vigasztaló biztonságot nyújthasson. Nem volt elég az ő ereje ahhoz, hogy megmentsen. Ez a férfi sokkal erősebb nálam. Akar valamit.

De hiszen én nem akarom, hogy ő mentsem meg engem!

Megrázkódtam, ahogy a ruháimat rám dobta. Egészen addig a pillanatig szoborként meredtem előre és próbáltam értelmes arcot vágni mind ahhoz, ami itt történt. A ruhámat, egy egyrészes fekete lepelt meg egy rövid alsó részt, szorongattam a kezemben. Nem mertem ránézni, de nem mertem kerülni sem a tekintetét. Felé fordultam hát, s rápillantva gyorsan lehajtottam a fejem.

Azt mondta öltözz! Csináld, mert megöl!

Magamra kaptam a ruhát, és a tőlem telhető leggyorsabb módon kötöttem meg. Az alsó részre még nem volt eszem, csak a lépései zaját, a neszezését hallottam. Megszólaljak? Csináljak valamit? Mit vár most tőlem?

Meg akar ölni!

- Mi-mmit akar tő-lem? >.< -
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Vas. Júl. 06, 2014 5:53 pm

Annyira hívogató... és csábító volt. Csak ránézni is. És látni a szemeiben a félelmet. Látni reszkető gyenge testét, amit úgy érzett Aiden, hogy egy pöccintéssel ketté törhetne. A fiú gépiesen nekiállt az öltözésnek, és ő csak nézte, nézte a jelenetet. A kérdés váratlanul érte. Felucsódott gondolataiból, s lassan közeledni kezdett a fiúhoz. Megállt előtte, belenézett a szemeibe. Majd feltett egy kérdést.
- Félsz?
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Júl. 06, 2014 6:16 pm

Ne! Neeeeee

Megbabonázva néztem őt. "Félsz?" A kérdés megforgatott bennem valami éleset, amiről eddig nem is tudtam, hogy bennem volt. Fuldoklóként, lefehéredve kapkodtam levegő után. Hátra akartam ugrani. Futni akartam! Menekülni! De nem volt hova...
Csak ő volt. A jelenléte mindent betöltött. Elhúztam a számat résnyire. Keskennyé lett, s nem lehetett tudni, hogy mi fog történni ezután. Én sem voltam tisztában magammal. Azok az emberek, akik eddig engem kértek, azok nem ilyenek voltak. ő miért nem ilyen? Ő miért bánik ilyen kegyetlenül velem? Mit tette? Miért kell ezt átélnem? Miért? Miért kell félnem?...

Nem akartam meghalni...

Hátranyújtott jobbomat előrébb vittem. Remegett... a hangom is elcsuklott. Gépiesen nyitottam szólásra a szám. Kérdeztek, válaszolnom kell.... de nem jött ki hang a torkomon. Könyörögni akartam az életemért. Ne bántson! Kérem ne tegye....

Eszembe jutott, hogy biztosan tettem valami rosszat. Talán az a szó. Az a szó, ami nem neki ment, amit nem szabadott volna hangosan kimondanom. Úgy érezheti, hogy nem tetszett nekem amit csinált velem, és még ha így is van.... azt tanították nekem, hogy ezt nem szabad kimutatnom, mert az rosszul esik a vendégnek. Hát ezért mérges rám? Mérges rám!

Térdre akartam borulni, de nem ment. Megbabonázott. Amerre mozdult, önkénytelenül mozdultam vele együtt én is. Riadtan, mint félős nyuszi az odúja felé, mely csak arra vár, hogy alkalmas pillanatban futhasson messze innen....

Bennem is ez az érzés munkálkodott, de az állattal ellentétben nekem nem volt elég futnom. Ki kellett engesztelnem. A tekintetem azonban fogva tartotta az övé. Nem volt mit tenni. Hangtalanul elsőre, majd a másodjára remegve szólaltam meg bocsánatát kérve.

- Sajnálom g- megtelt nyállal a szám, nyelnem kellett a folytatáshoz, közben mind végig a szemei rabságában voltam. - gazdám. Gazdám...ne bántson. Megteszek bármit. Mit szeretne? Mindent megteszek, gazdám, bármit kérjen, csak kérem.... kérem ne bántson....
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Kumo on Vas. Júl. 06, 2014 6:46 pm

Ahogy a fiú a szemeibe nézett, megbabonázta Aident. Ő is mélyen a szemébe nézett, s csak úgy szívta magába az ő félelmét. Vonzotta az a félelem, ami áradt a fiúból, s úgy érezte, nem bír magával, menten nekiugrik a szerencsétlennek. Még jobban közelített, s amikor a fiú megszólalt... Hangja megremegtette a testét. Libabőrös lett, s egyszerűen nem tudott úrrá lenni arcizmain, szélesen elvigyorodott, s ezzel a vigyorral ismételte meg a szót.
- Gazdám?
Mámoros volt hallani újra és újra ezt a kifejezést. A könyörgő szavak, hogy ne bántsák, még inkább felpumpálták indulatait. Hirtelen megragadta a fiút a karjánál fogva, ha az még ült, magához rántotta, hogy álljon. Nagyon erősen fogta, hogy ne szabadulhasson, ha az szökni próbálna. Zárt fogakkal sziszegett.
- Könyörögsz... megtennél... bármit... csak ne bántsalak. Könyörögsz...
Hirtelen bevillant egy kép. Reflexből, anélkül, hogy végiggondolhatta volna, lemásolta a jelenetet. Hatalmas pofont adott a fiúnak bal kezével, de még akkor sem eresztette, ha az össze is rogyott volna. Magához húzta, s most bal kezével megragadta a nyakánál fogva, elfordult vele az ágytól, s hozzápasszírozta a falhoz. Ismét remegett minden ízében.
- Örülök... hogy... félsz. Rettegj! A gazdád vagyok! Megtennél bármit? Bármit?
Egyre szélesebbé vált a vigyora, az érzés olyannyira eluralta, hogy már alig bírt magával. Kicsit erősebben rászorított a torkára a fiúnak.
~ Meg akarom ölni... ~
A vigyor azonban levakarhatatlan volt arcáról. Azonban egy hirtelen pillanatban, mintha szeme csillogása megváltozott volna. Mintha az őrület fénye kihunyt volna, s ismét magához tért volna. Ránézett a fiúra kissé meglepetten. Hirtelen elengedte, majd kiviharzott a szobából. Átrohant a folyosón, ki a bejárati ajtón. Ha hozzászóltak, nem figyelt rájuk. Semmi sem állíthatta meg. Olyan gyorsan futott az utcán már az éjszaka leple alatt, amilyen gyorsan csak tudott.
~ Vissza kell mennem. Fél tőlem... FÉL!! ~
Ismét szélesen elmosolyodott, de nem állt meg.
~ Nem... most csak fuss... FUSS!! ~
Nem is figyelt, merre rohan, csak el, minél messzebb az Oázistól. Kifutott egészen a kikötőig, onnan ráfutott a legközelebbi üres dokkra, onnan pedig teljes vágtával beleugrott a tengerbe. Hagyta magát, hogy a víz úr legyen teste felett, hogy ringassa, amerre csak akarja, hogy körbeölelje, s hűs vizével magához térítse. Nem akart mást... csak elmerülni. El is merült.

(Köszönöm a játékot! Részemről ennyi volt most, de talán folyt köv. Razz)
avatar
Kumo
Alakváltó - Ősbestia

Mottó : Élvezd az életet!

Hol? : Samiri

Ismertető jegy : Lila szem, fekete cuccok
Kaszt : Alakváltó - Vérmágus

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Júl. 06, 2014 7:16 pm

Gazdám, gazdám, gazdám... annyiszor elmondtam már ezt aszót. Tudtam mit jelentett. Tudtam, hogy mi volt a szerepe számomra, és a körülöttem élők számára is. Ez pedig egy kicsit se, egy percig se érdekelt. Én ide születettem, így kell megélnem. Nem foglalkoztam vele.
Igen! Gazdám, gazdám, gazdám.... akárhányszor kimondom, ha kell. Nem akarok meghalni! Nem! Nem akarok! Nekem még van mit csinálnom! Ugye? Ugye nem lehet ennyi az élet? Az élet nem lehet csak ennyi! Van olyan is, hogy nem bántanak, nem kell szenvednem, csak élni. Dolgozni, napról napra felkelni és tenni a dolgod és néha olyan dolgokat tenni és enni amit szeretsz. Ilyen is lehet, nem? Miért nem lehet nekem? Miéééért? Miért neeeem?

Nem akarom. Nem akarom ezt!
Félj!
Halj meg!
Könyörögsz.... könyörögj!

Felrángatott. Nem próbáltam meg elmenekülni. Hova? Fájt a szorítása. Próbáltam megállni a lábamon, hátha nem fog megütni. Hátha enyhít a szorításán.... hátha....

Üvölteni akartam. Kiadni a haragom. A fájdalmat, az igazságtalanságot. Engem miért bánthat mindenki? Miért vagyok ilyen? Miért nem ölnek meg? Öljetek meg!

Nem szóltam semmit. Kaptam már pofont. Tudom milyen. Nem ért váratlanul. Erős volt, nem olyan lazák, mint régi gazdám ütései. Valóban erős ember... nem néztem vissza rá. Nem dacoltam vele. Lehajtott fejjel vártam a folytatást. Vajon újra letépi a ruhámat? Most ő fog levetkőztetni és kezdődik előröl?

Beleborzongtam a gondolatba is, ám igyekeztem ennek a legkisebb jelét mutatni csak. Nem ez történt. Baljával a torkomat ragadta meg. Fojtogatni kezdett, s a falhoz nyomott. Így már nem is tudtam megszólalni sem. Arra voltam kényszerítve, hogy rá nézzek. Beszélt hozzám.

Mond ki. Mond ki, hogy gazdám! Gazdám! Mond ki, hogy örülsz neki. Mond azt neki, hogy jól esik! Mondd! Mondjad!

Megtennék bármit!
- Gaz-dá-m... - Megfulladok. Meghalok. Nem akarok meghalni. Ne tegye! A szemei természetellenes csillogása vetült rám. A vigyora olyan volt, hogy menten felfal. Meg akar ölni. Ölj meg! Nem bírom tovább!

Neeeee!

Nem akarok meghalni....
A szembogaram beszűkült. Lassan, csak épp annyira, míg eljutott hozzám, hogy tényleg meghalok. Pont akkor, amikor a testem valóban jelezte felém, hogy kevés az oxigén. Hogy baj van... megöl....

Köhögve hulltam a földre. Csak egy ajtó csapódást észleltem a távolból, ám nem érdekelt. Azzal voltam elfoglalva, hogy élek. nem ölt meg. Mégsem tette... vajon miért?
Óvatosan tapogattam megnyomorított torkomat.
Amint pedig elég levegőhöz jutottam általa, egy pillanatra felmordult az ég. Az oázis pedig felbolydult. Valakit megcsapott az áram.

Élek.
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Tengelbard D'Morte on Csüt. Júl. 10, 2014 9:28 pm

Egy bevett városi szokás
Gond. Gond. Gond és negyedszerre is gond. A nyomornegyed szélénél, pontosan annál az egyszerű ívű, de még is szép hídnál, amelyik határvonala a szegények és a kizsákmányoltak világának, elválasztva őket azoktól, akik megélnek tisztes pénzből, vagy jóval többől. Itt ennél a határnál fegyveresek gyülekeznek. Már többen szaladtak lóhalálában, a meglehetősen korai időpont ellenére is, hogy megvigyék a hírt: A Hét-Árbócosok fosztogatni fognak! Tengelbard kifejezetten utálta az ilyen és ehhez hasonló látogatásokat, ha volt valami, amit igazán gyűlölt Samirban, akkor az a nyomornegyed volt és a vigalmi negyed.
Zöld szemének metsző pillantásával igazította helyre azokat az ifjoncokat, akik csak a város őrségét tették ki és még fegyvert sem viselhettek, de felajzotta őket a gondolat, hogy micsoda gyönyörűségeket láthatnak. A kipróbált, megedzett városőrökkel ilyen gondjai sosem voltak, tudták, hogy a dolguk alatt nem érezhetnek, egy nő dús kebleit nem találhatják vonzónak, arra ott vannak a szabadon tölthető órák.
- Felesleges bemennünk, kapitány. Ezek olyanok, mint a süllyedő hajón a patkányok. – A férfi magas és megtermett volt, mély hangja csak úgy búgott.
- Talán találunk és el is fogunk egy-két lomha dögöt. – Szólt vissza a fiatal kapitány emberének, aki egykedvűen megrántotta a vállait. – Fri, elhozta a mintákat? – Tengelbard a szólított férfi felé fordult, aki készségesen átnyújtott neki néhány tekercset. Kitekerte az első és magasra emelte. – A szívünk szakad meg, de ma teljesítjük az Inkvizítor óhaját, akinek nincs ínyére, annak biztosan lehetővé teszem, hogy ő lordsága kíséretét erősítse. Jól véssék az eszükbe ezt a jele és a többit is. – Sorra felmutatta a papírokat, amiken elveszett rabszolgák billogainak mintázata látszott. Aztán a jó öreg eljárást is ismertette, az azonosított rabszolgákat el kell kobozni, a ház vezetője pedig kap egy pár hetes beutalót a Hét Torony börtöntornyába.
Tengerlbard magára öltötte szigorú ábrázatát, intett embereinek és miközben felsorakoztak, végigméret a kipróbált embereket. Mindegyikükön a városőrség szürke bőrvértjei feszültek, vállaiknál a láncing három csúcsban megtörő ezüstszínű szemei csillogtak, a mellkasukon hordták a D’Morték címerét a Bíbor Hollót. Kardjuk övökbe tűzve, fehér köpeny a hátukon, amin viszont már az Árbocosok hát kardjának sziluettjeit lehet megfigyelni. Rendezetten, a közeg ellenére otthonosan lépdeltek egyre beljebb a vigalmi negyed viszonylag tiszta, díszes főutcáján. Elhaladtak a KiráylRózsa előtt is, de az Inkvizítor kedvelt helye lévén, ez volt az a hely, ahová nem tehették be lábukat, bár előfordult már, hogy a Kutya sem tehetett mást, mint elismerni az intézkedés létjogosultságát. Első áldozatuk azonban egy szintén közkedvelt hely lett, ahol dörömböléssel kezdtek és érthető módon a csorosznya nem akaródzott beengedni őket, a férfierő azonban győzött az akarata felett.
- Keltsd fel a háznépet! Úgy hallottam szert tettek néhány újdonságra, lássuk, most mennyi vaj van a fejeteken. – Utasította az asszonyt Tengelbard, emlékeztetve arra is, hogy volt alkalom, amikor a díszes párnák között találtak olyat, aki más tulajdona és olyat is, akinek a bitófán lett volna a helye, nem pedig az öröm völgyében. – Ismered a szabályainkat. – Az asszony ráncoktól rongyos arca hófehér lett és már iszkolt is, hogy felverjen mindenkit, vendéget és kurtizánt egyaránt. Tengelbard csupán harmad magával állt ott, ahol a szórakozásra váró vendégek várjak kiszemeltjeiket. Ő azonban egyik embere felé nyúlt, aki egy vaskos bőrkötésű könyvet adott át neki és ő a bőrcsat kioldása után fel is lapozta azt. A többi városőr pedig odakint várakozott, leginkább arra, hogy valakinek inába szálljon a bátorsága és megpróbáljon elszökni. Sok örömház bánatára, ha Tengelbárd kapitány van itt, valahogy senkinek nem sikerül megszöknie.
avatar
Tengelbard D'Morte
Samíri Nemes

Mottó : Hosszú az út a Békéig!

Hol? : Samir

Kaszt : Nemes
: Titkos Bíbor Hollók


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Júl. 13, 2014 8:56 pm

Aludtam. Aludta a ház is. Jóformán. Ez a hely sosem pihen le egyszerre. Mindig van valaki, aki ébren tartja, és a kis lámpások fel-fel gyúlnak a csöndben. Néha különös hangokat lehet hallani kintről, néha meg nyöszörgéseket, de ezt meg kell szokni. Itt mindig ilyen a légkör. Én is megszoktam. Nem mondhatom, hogy könnyen, eddig az összes gazdámnál este csönd volt. Csak ha partyt adott, vagy valami baj történt. Itt viszont állandó a zsivaj. Nekem pedig sokszor kell éjszakáznom, de akkor nappal pihenhetek. Most estére jött ki a pihenő időm.

Ma azonban nem pihentem szinte semmit se.
Álmosan dörzsölten a szemem ott ahol a vendégeket várjuk rendes körülmények között. Nem ült le senki a puha ágyakra, és több személyzetis hölgy idegesen szaladgált.... valahova. Sosem értettem, hogy hova tudna eltűnni majd előjönni egy másik helyen. Olyan félelmetesek, mintha mindent meg tudnának tenni és mindenre hatalmuk lenne.

Dörömbölés. A csoroszlya egyetlen embert ébresztett fel kis körútján, aki pedig az összes többit és levezényelt minden érintetett a földszinti váróba. Felbolydult a békesség az Oázisban. Minden egyszerre gyorssá vállt. - Uram, ébredjen fel. Uram, Uram! -
Most kivételesen Sylant is az ágyban találták, és aludt. A nagy dörömbölés azonban nem hagyta nyugodni, és gorombán szólt ki egy "mi van?" szóval.
- Ajánlom, hogy ne valami csekélység miatt ébressz fel..
- Ellenőrzés van Uram!
- Micsoda? Erről én miért nem tudtam? - Nyitotta ki azonnal az ajtót. Nem volt rajta semmi, az öreg hölgy bele is vörösödött. >.> Sylan nem törődve a csorosznyával, felkapott magára valami ruhát, és becsukta az ajtót. - Erről még elbeszélgetek az illetékessel később.
Egyértelműen dühös volt, s a dolgozó szobájába indult a tulajdonosi levelekért. Nemrég csináltattak Nionak is, még épp idejében, így nem eshet semmi bajuk.
Elméletben...

Leérve azonban kedvesen mosolyogva üdvözölte az épp ott ácsorgó delikvenst. Habár magában elnyomott egy átkot több személyre is, amiért pont Tengelbardnak kellett ide tolnia a képét.
A férfi közben már megnézhette a kis szerzeményeit.
- Üdvözlöm szerény hajlékunkban uraim. - Odaérve még kezet is nyújtott a szőke kapitánynak. - Volt alkalmuk már szemügyre venni az új kincseimet? Milyennek bizonyultak? - Időközben, még az odafele vezető úton az egyik hölgyeménynek odaadta a leveleket. A lány pár lépésre tőlük készségesen várakozott.
- Ha valamelyik megtetszett, később visszanézhetnek. ^^

Olyan furcsa az a fér-gazda? Már nem is tudom, magamban hogyan kéne illetnem a különböző embereket. De ez a mostani fiú-férfi... ember. Olyan fiatal és mégis látszik a hármasukon, hogy ő a vezető. Ó, Sylan gazdám is neki nyújt kezet! Olyan akarok lenni mint ő. x3
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Tengelbard D'Morte on Csüt. Júl. 17, 2014 5:38 pm

Tengelbard az átvett könyvbe temetkezett, legalább is tekintetét egyetlen egyszer sem emelte fel, pedig a mozgást minden alkalommal érzékelte. Kellemetlen trükkje volt ez, kellemetlen pillanatot okozni a dolgozóknak és a szolgáltatást igénybe vevőknek is és nem kevésbé a tulajnak, hiszen amíg ő és kis „csürhéje” –érezte, hogy így tekintenek rájuk- itt tartózkodnak senki sehová és aki csak ellenkezni mer, elkönyvelhet magának egy éjszakát a börtöntorony valamelyik zugában. Még a nemesség pökhendi, pénzzel mindent meg lehet oldani nézetén is képes volt egy-egy túlkapással példát statuáltatni, ezért mára mindenki tudja, ha ő itt van, a pénz, vagy a hízelgő szó, mit sem ér.
A kapitány több mint nyugalommal kereste fel az idevágó oldalakat és lassan kezdte végigolvasni a korábbi hibákat, illetve az azóta a „jóakarók” által elkotyogott apróságokról szóló bejegyzéseket. Cseppet sem volt ínyére, hogy az egyik szemlátomást egy olyan nő írta, aki veszélyes, főként akkor, ha akar valamit. Halk suttogás borzongatta végig a gerincét, minek következtében felemelte a tekintetét, pontosan tudta merről kell várnia az Oázis urát. Egy titok így meg is oldódhatna, odakint még sötét van, idebent pedig hiába ég több lámpás rengeteg az árnyék, ahol egy bizonyos démon kényelmesen el tud bújni. Koe, most éppen egy kissé vékony alak árnyékába suhant és onnan szemléli az eseményeket.
- Még nem. – Vetette oda keményen és kézfogásában sem hazudtolta meg kemény, egyenes jellemét. – De tudhatná, hogy Émoz kapitánnyal ellentétben én elvárom, hogy becses személye is jelen legyen az ellenőrzésen. Nem szeretem, ha egy történetnek hirtelen négy változata lesz. – Kedvesen, de a barátságosság legkisebb jele nélkül mosolyodott el, miközben zöld szemei megvetéssel csillantak. De kétség kívül kevesebb önuralmába került udvariasnak maradnia, mint azt kimutatja. Kezével a felsorakozottak felé intett, majd tett is feléjük egy lépést, de megtorpant és megemelte egy kicsit a bőrkötéses könyvet.
- Úgy hallottam a Rózsából is idekerült egy hölgyemény. Meggondolta ezt? – Érdeklődött, egyértelművé téve, hogy az Oázis ellen valamiféle áskálódás indult meg a KirályRózsa jóvoltából. Tengelbárd tisztában van azzal, hogy itt mindennaposak a fennmaradás érdekében szőtt ármánykodások, de az utóbbi időben voltak kimondottan csúnya esetek. Már így is többet jár a város eme szegletében, mint szeretne. Mondhatni, önmagáért is teszi ezt a kis „szívességet”. A kapitány ezt követően tovább indul és szembeáll a felsorakoztatottakkal, nem úgy nézett rájuk, mint az árusok szoktak.
- Te! – Mutat Shagura. – Lépj előrébb. – Hangja parancsoló, de más hangszínnel csendül szavaiban. – Mi a neved? – Kérdezi és közben kezét a dokumentumokért tartja, kérni nem fogja és általában jobb nem megváratni. Sokan észrevették már a helytartó, azaz a bátya és a közte lévő különbséget. Éppen ezért a Kalerianhoz hűek és azok, akik az elnyomásból élnek szívesen látnák Tengelbardot a tenger fenekén, csak az a baj, hogy a samiri emberek valószínűleg fellázadnának, ha eltűnne, vagy váratlanul meghalna. Létezése kellemetlen, de szükséges és ő ezzel nagymértékben visszaél.
- Kedves Sylan, tudja, hogyha nekem valami „megtetszik”, akkor azt viszem magammal. – Zöld szemei fenyegetés lángolt, amiről egy pillantással igyekezett meggyőződést adni a megszólítottnak. Aztán tekintete újból a sorból kiragadott bestiára vándorolt. – Vezess körbe. ... Halm, addig legyen gondja a többiek ellenőrzésére. – A nyurgább alkat előrelépett és türelmesen várt míg az iratok hozzákerülnek és míg a kapitány sétát tesz, addig el is fogja végezni a dolgot, viszont Halm nagy igényt tart Sylan jelenlétére.
avatar
Tengelbard D'Morte
Samíri Nemes

Mottó : Hosszú az út a Békéig!

Hol? : Samir

Kaszt : Nemes
: Titkos Bíbor Hollók


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Csüt. Júl. 17, 2014 7:13 pm

What do we do, with a boy like you... ???
- Sha, sh.... Nio! Embarassed -
Megijedtem, miért pont én? Kihívott a sorból és majdnem nem tettem eleget a kérésnek, csak a berögzött mozdulat vitt magával. Ha azt mondják, hogy "menj", akkor kötelességem menni is. Nincs apelláta, talán ez mentette meg attól, hogy a kapitány úr megdorgáljon. >.< Pedig olyan hirtelen volt, hogy megkérdezték a nevem! Miért kell tudnia? Jaaaa, biztos amiatt a papírok miatt, amit az a lány ad át épp a kapitány úrnak. o.o Azon rajta van a nevem és meg tudja mondani, hogy ki vagyok. Félelmetes volt. Nagyon nagyon a fejembe rágták, hogy ha ilyen lesz, mit kell mondanom, és én már az elején majdnem elbaltáztam. Össze kell szednem magam! Sylan gazdám számít rám ! *.*
Meghajoltam a parancsot hallva, majd oldalt fordultam. Mit mutassak meg neki elsőre? A..
- A... mindent meg tetszik nézni itt öüühm, gaz-dám? o.o -
Úgy lapítottam, mint valami lapos dolog. >.> Nem tudom, hogyan kéne megszólítanom, sőt! Jól tettem, hogy egyáltalán hozzá mertem szólni? Fogalmam sincs, mindjárt síró görcsöt kapok! xd Közben Sylan gazdám vette át a szót.
- Jó utat, de kérem bánjon gyengéden vele. Nio a legújabb kis bestiám, még nem igazán ismeri a szabályokat. -
Huhh, ezek szerint nem szabadott volna megszólítanom. :/ De Sylan gazdám olyan nyugodtan áll hozzá az egészhez, pedig úgy tudom, hogy az ilyen látogatások nem szoktak jók lenni. És ő rajta még sem látszik semmi bosszúság, sőt! Menő *-*
Még amikor azt is mondta a kapitány úr, hogy elviszi azt, akit akar, akkor is csak sejtelmesen mosolygott, és annyit mondott csak, hogy - Ugyan, én meg készséggel átszolgáltatom önnek, ha annyira megtetszett. ^^ - vagy amikor arról a másik helyről, valami Rózsárólvolt szó. Nem értettem sokat, csak annyit láttam, hogy Sylan gazdám arcizma megrándul. - Milyen hölgyeményről van szó? Nem vettem át onnan embereket, nem üzletelünk egymás közt. Tudja. x) - De ekkor is olyan volt, mint akit egyáltalán nem érintette rosszul a kérdés. Ugyan volt egy pillanat, amikor éreztem Sylan sama tekintetét rajtam.... most mihez kezdjek? Egyedül vagyok egy idegen kapitánnyal, és nem tudom, hogy mit csináljak ...
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Tengelbard D'Morte on Hétf. Júl. 21, 2014 5:36 pm

Tengelbárd közönnyel fogadta a bemutatkozás nehézségeit, nem nézett úgy Shagura, mintha félnótásnak tartaná és még csak Sylanra sem vetett olyan pillantást, amely azt sugallaná, hogy megfogtalak. Van a tarsolyában egy igazán kellemetlen kérdés és nem egyszer tette már fel bestiáknak és ez nem mást, minthogy sorolja fel a gazdáit. Mielőtt azonban ezt az aprócska dolgot megtenné szereti megtudni, vagy legalább is valamiféle képet alkotni arról, hogy a bestia hol érezné magát jobban. Néha sikerül ügyesen megoldania, néha nem.
Közben átveszi a papírokat, éppen csak átfuttatja rajtuk a tekintetét, meg átpörgeti ujjai között a lapokat. Előfordult mér, hogy igen hízelgő és nyáltól csepegő levelet talált a dokumentumok között, amiben persze busás fizetséget ajánlottak, ha szemet huny néhány apróság felett. Nem szokott, de a fizetséget sem fogadja el. Ellenben tapasztalta már, hogy a városőrök éles szeme hajlandó nem látni bizonyos összegért és olyan is akadt már, hogy ártatlan embere került bitófára mert a becsületét bemocskolták. Inkább elővigyázatos és vigyáz, önmagára és hű embereire is. Ezért csak a bizonyosság elnyerése után adja tovább a lapokat, a bőrkötéses könyv kíséretében. De Shagut sem hagyta figyelem nélkül.
- A gazdám megszólítást tartogasd az önelégült vendégeknek, én megelégszem a Kapitánnyal is. – Nem tartozott mosoly szavaihoz, míg Sylanra nem emelte tekintetét, aki felé biccentett is egyet, megköszönve a jókívánságot, de leginkább azt, hogy felhívta a figyelmét arra, hogy Nio még csak a kötelező kiokítást kapta meg, rutinja azonban nincs. Ezért a közlékenységért hálás volt, de nem túlzottan fejezte ezt ki az Oázis tulajának.
- Amikor nincs választása az embernek, nem lehet más, csak is készséges. – Szúrta oda kellő komolysággal, vitát azonban nem kíván nyitni. A vén még odáig fajulhatna bájos szócsatájuk, hogy egyikük sem enged a másikkal szemben és egy ilyen konfliktus is veszélyes. A következő szavakra azonban csak megvonja a vállát. – Persze, hogy tudom. Azonban a pletykák néha igazságot is rejtenek magukban. Pusztán, meggyőződtem!– A biztonság kedvéért felemelte a kezét, hogy Sylantól csendet kérjen, el is fordult felőle, hogy a számára Nioként bemutatkozó bestiának intsen.
- A padlástól a pincéig, ha valamit tüzetesebben meg akarok nézni, akkor majd szólok. Most mutasd az utat. – Várakozóan Niora nézett, ahogy elindultak szorosan a nyomába szegődött, tekintetét időről időre körbejártatta. Koe, az árnydémon lassan kiszakadt Shagu árnyékából és sötétebb foltokat keresve követte parancsolóját, jobban mondva előtte járt és megtekintett mindent, nem csak azt, ami érdekes lehet és ígéretes.
- Ez az első hely, ahol szolgálsz? – Már elég távolra jutottak a központi teremtől amikor váratlanul feltette a kérdést az előtte haladónak.
avatar
Tengelbard D'Morte
Samíri Nemes

Mottó : Hosszú az út a Békéig!

Hol? : Samir

Kaszt : Nemes
: Titkos Bíbor Hollók


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Kedd Júl. 22, 2014 11:56 am

"Mindent, nyugodtan mutass meg, és készséggel válaszolj minden kérdésére, azoknak az embereknek ott lent. Nincs takargatnivalónk." Ezek a szavak jártak a fejemben, miközben elindultam.
- Ha, I-igenis! o.o - Lapítottam még mindig, próbáltam a lehető legkisebbre összenyomni magamat úgy álltamban is. A férfi kijelentette, hogy hogyan is kell ezentúl szólítanom, én meg tudomásul vettem. Sylan gazdám pedig kedvesen elcseverészett vele. Teljesen úgy tűnt, mint egy hétköznapi beszélgetés. Sylan gazdám mindig mosolygós ~ és emellett felsőbbséget sugárzó ~ arca cseppet sem változott. Nem megterhelés számára ez. Akkor meg miért voltak olyan idegesek azok a lányok, akik idegesen adták a tudtomra hogy szólítás nélkül meg se mukkanjak, és csak a kérdésre válaszoljak, ne fecsegjek meg ilyesmik? Amúgy se szoktam ilyet tenni...

Mit is mutassak meg először? - Nem ismerem a pincét, ha nem bánja, kezdhetném a konyhával, ka-Kapitány? Embarassed .... uram... - Nem tudtam elszakadni a régi berögződéseimtől. Pedig itt, Sylan gazdám közelében egy kicsit könnyebb a dolgom. Nem kell nehéz fizikai munkát végeznem, mint régi gazdámnál, vagy attól félnem, hogy valamit elrontok, mint Ryen gazdámnál... ott sose tudtam, hogy mit kell tennem. De itt, itt világosan meg van mondva... azt hiszem ez is kell. Mi bestiák erre vagyunk alkalmasak. o.o
A konyhába bejáratos voltam, volt is ott pár ember, akik megálltak és azt hiszem meg is hajoltak a Kapitány úr előtt, majd tovább haladva, átnyargalva az étkezőn, az emelet felé mentem.
- Öhm, i-itt vannak azok a ... az önelégült vendégek, akik éjszakára is maradnak. Embarassed ... le-lent pedig akik csak pár órát tartózkodnak itt. o.o - Hozzá kell tennem, hoyg fogalmam sem volt a legtöbb szitok szó miben létéről. Ha a Kapitány úr szerint önelégültek, akkor azok. >.> Nincs jogom ezt a kijelentést megvétózni. A kérdése azonban megakasztott, meg is álltam egy pillanatra.
- Nem, Kapitány úr. - Megráztam a fejem gyengéden, és ha igényelte, lassabban mentem előre, de ahogy ő kívánja. Akár meg is állhatok, vagy mehetek az eddigi tempóban. Úgyis azt mondta, hogy majd mondja, mit akar. - Az első gazdám eladott a rabszolgapiacon. Őnála voltam a leghosszabb ideig. A második gazdám vett meg, de neki nem kellettem, így Sylan gazdámhoz kerültem. - Elmondtam egybe. >.< Azt mondták, hogy nem kell titkolóznom, habár Sylan gazdám kijelentette, hogy egy szót sem szólhatok az utcán töltött napokról, és arról, hogy hogyan is kerültem ide. "Megvettek." Ez a "varázs szó". Ugyan nem kérdeztem meg, hogy miért, de kaptam rá "választ". Azért, mert akkor elvennének engem tőle. És azt én nem akarom. Sylan gazdámnál van a legjobb dolgom. És... és ő engem szeret. >.<
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Tengelbard D'Morte on Szer. Júl. 23, 2014 5:16 pm

Egyetlen egy morózus pillantás tanúskodott csak arról, hogy nem tetszik számára, hogy a pincét elkerülnék. Az utat ugyan Niora bízta, de kifejezett és határozott kérése a pincétől a padlásig nem engedélyez semmi hanyagságot. Még is elnézi, illetve nem fogja, nem az a fajta ember, aki valamit eldöntött és pusztán más hiányosságai, vagy akarata alapján eláll a szándékától. A türelem, a türelem ez esetben talán majd egy pincehelységet is terem, most azonban a konyha meleg és illatos levegője veszi körbe. Gyomra érdeklődve felfigyel az ingereket érezvén, de joga a hideg zabkása mázsás súlya alatt aligha van a szóláshoz. Se sóhaj, se vágyakozás, csak a hideg tiszteletteljes biccentés azok felé, akik főhajtással, vagy mélyebb tisztelettel fogadták. A gunyoros gondolatsorok még sem maradtak el elméjében, úgy fordított nekik hátat, hogy biztos tudatának volt abban, legalább egy olyan személy van a jelenlévők között, aki szívesen döfné belé a nagykést. De egy láthatatlan jeges lehelet, mindenkit képes csendre inteni, Tengelbard pedig érezte, ahogy a konyha meleg fénye fakulni kezd. Visszapillantott, zöld szemeivel akár ölni is lehetett volna, ám ez a regulázó pillantás elég volt, hogy a démon elengedje az egyik terebélyesebb hölgyemény.
- Értem. – Mondta szűkszavúan, bár arcán játszott valamiféle cinkos jókedv. Tetszett neki, hogy Nio emlékezett arra a jelzőre, amivel korábban az úri söpredéket illette és lám használni sem félt. Megállt, balra a második ajtó sima lapját fürkészte, legalább olyan ádázan villogó zöld szemekkel, mint ahogy Koet dorgálta meg s szólította tisztességes szolgálatra.
- Értem. – Újra ugyan az a szó hangzik el Tengelbard szájából, monotonitással, mintha a korábban feltett kérdésére a válasz igazán nem is érdekelné. De még mindig nem mozdult, tekintetét sem igen szakította el csak elenyésző pillanatokra az ajtótól. Elméje azonban kivételes képességgel van felvértezve, szóról szóra és így kielégítheti majd vezetőjét is. Előtte azonban.
- Ha megbocsájtasz. – Előzékenyen Nion felé biccentett. – Megtennéd, hogy itt megvársz? – Jól nevelt úrhoz méltón megvárja a választ, ám határozott egyenes tartása, komoly és vadászók lázas fényétől éles tekintete nyomatékosította, hogy Shagu tegyen a Kapitány kedve szerint. A választ követően a korábban kiszemelt ajtóhoz lépet, lépteinek neszét mintha elnyelték volna. Shagu szemtanúja lehet, ahogy a Kapitány árnyéka rendellenesen sötétté, szinte feketévé válik. Tengelbard ráfog a kilincsre és előzetes bejelentés, szó vagy kopogás nélkül benyit, mire egy halk sikkantás volt a válasz, majd egy férfihang artikulálatlanul üvölteni nem kezd, de váratlanul hallgat el a vendég és az ajtó nem sokkal később újra feltárul. Az emelet egészén valami hátakat borsódzó hangulat söpör végig, hideg, ez lehetne az első gyanakvás, de nincs hideg.
- Korábbi kérdésemre visszatérve, miért váltak meg tőled a gazdáid? – Zöld szemének árgus figyelmét Niora emelte. – Érdekel az ok és a te szemszöged is .. – A mondat folytatódott volna, de egy ilyen helyen a falnak is füle van, szó szerint. Bár ő, mint a rabszolgaság élenjáró ellenzője, nehezen lehetne kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy egy rabszolgát kérdez, hogyan is látja a helyzetét. Fordítva azonban már más lehet a helyzet és ezért sem folytatta. – Közben indulhatunk tovább!
avatar
Tengelbard D'Morte
Samíri Nemes

Mottó : Hosszú az út a Békéig!

Hol? : Samir

Kaszt : Nemes
: Titkos Bíbor Hollók


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Shagu on Vas. Júl. 27, 2014 5:31 pm

Megtennéd, hogy itt megvársz? – Bólintottam, de halkan azért ~ hogy azért mégis adjam jelét a megértésemnek ~ ki is mondtam, hogy "igenis". Nem toldottam meg a kapitány jelzővel, a gazdám, ami majdnem reflexből ment volna, azt meg nem szabadott. Szóval így maradt. Csak ilyen csupaszon. "Igenis." És vártam. Közben a két "Értem" járt a fejemben. Az ami a konyhában történt, a hűvösség, pedig nem éreztem úgy hogy lehűlt volna a levegő... és akkor.... megint. Olyan volt, mintha a lelkemet akarná valami. Az ajtó nyitás, a neszek... túl jól hallottam mindent. Talán ez is a bestia vérem ...átka lenne? A szaglásom, az egyensúlyérzékem, a hallásom és a látásom is... úgymond rendkívüli. Ha lehet így mondani. Egy ember bajban van! A kapitány azonban minden idegességtől mentesen fiordult vissza hozzám, majd beszédbe fogott..... mit tegyek?
Holtra váltan néztem fel rá. A kapitány ilyet is megcisnálhat?
Azt mondja menjünk, de elsőre nem tudtam engedelmeskedni neki. Az ajtóra meredtem és szóra nyílt a szám... majd becsuktam. A férfire néztem.

Gyilkos.... gyilkos?
Hagyta meghalni.... ez biztos...

Megyek. Elindulok. Ő az erősebb, ős az aki parancsol, nem halhatok meg. Nem akarok meghalni.
Bólintottam felé, majd az előző szavaira reagálva szólaltam meg, nem törődve az ajtóval többé.
- Azért... - egy kissé elakadtam. Miért is? Mert megharaptam. - A-a második gazdámat nem tudom, talán csak megunt. - Ideges lettem. Ha elmondom.... de el kell, ugye? Nem hazudhatok. - A-az első gazdámat megtámadtam, azt hittem, hogy meg akar ölni... és és azt mondta, hogy el kellett volna égetni engem, de inkább eladott, mert dönthet így is... és és sajnálom. Többet nem fordult elő, és nem is fog soha soha. >.< Nem fog elvinni engem? QQ - Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy vallatónál és az életem a tét. Sylan gazdám védj meg!
avatar
Shagu
Állatbestia - Ragadozó

Mottó : "Ha nem tudsz dönteni, ne tedd"

Hol? : Samíri; Alsó város

Ismertető jegy : Piros szem, macskafül-farok, hegyes szemfogak, félszegség, 165 cm., három korbácsütés nyoma a hát jobb felén. Egy-egy vörös folt hátul, jobb deréktájt, és elöl bal oldalt a vesénél. Egy-egy vágás a csuklóján keresztbe
Kaszt : Energia elemtál használó bestia (Villámcsászár); ember félvér

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Tengelbard D'Morte on Kedd Júl. 29, 2014 5:19 pm

Tengelbard nem sürgeti Niot, egyszerűen hagyja, hogy a bestia a maga módján eméssze meg azt, aminek akaratán kívül a fültanúja lett. E felől ugyan kétségei nincsenek a kapitány úrnak. Tekintete egy hosszas percig a padlót fürkészték, pontosabban az árnyékában jóllakottan, de még mindig éberen figyelő démont nézte. Sosem félt tőle, de azt be kellet vallania, amikor Koe az ő jelenlétében falta fel egy életére törő rebellis árnyékát, az undor és a hányinger erőt vett rajta. Azóta az idegei és a gyomra is megedződött, a látvány azonban még mindig ugyan olyan szörnyű. Egy ember, akinek felfalják az árnyékát egyszerűen színtelenné válik, él ugyan, de még is olyan mint egy haldokló, aki az utolsó óráit éli. Tévedés sem sok van a hasonlatban, a nemes és vele foglalkozó örömlánynak megszámláltattak a napjaik, de még élnek.
Nyugodt léptekkel követte a nem csak látszatra gondterhelt, ideges bestiát. A feladatát, amit nagyapja bízott rá elvégezte, most már valóban egy eljátszott, felületes szemlét fog csak tartani, azaz egy kicsit tüzetesebben megvizsgált felületes szemlét. Szeretne valami bakit találni, de ismeri már annyira az örömházak vezetőit annyira, hogy tisztában legyen azzal, hogy a legkisebb esélyt sem szeretik megadni annak, hogy a város vezetői találjanak valami fogódzkodót.
- Miért kérded? – Emelte kérdőn tekintetét Niora, bár értette a kérdés lényegét. Ez a bestia nem akar innen elmenni. – Ne válaszolj! - Valószínűleg ebbe a döntésbe békés szívvel belenyugodna, ha nem egy ilyen helyről lenne szó. Egészséges és még túl fiatal férfi lévén számára az örömházak a fertő forrásai voltak, ami sárba tiporja a férfiú büszkeséget, a hites társnak tett hűséget is meggyalázza. Csak a testi igények kielégülését adja. Ez egy fegyelmezett elme számára, ami még felmagasztalva őrzi az ősi eszméket, borzalmas tett.
- Szeretnéd, ha megválaszthatnád az életed? Vagy egyszerűen szereted, hogy úgy bánnak veled, mint egy rongybabával. Ha jól viselkedsz, megsimogatnak, dédelgetnek, de ha a kedvük úgy tarja megtépnek? – Tett egy lépést Shagu felé, nem egy macska bestia szolgált már keze alatt és mind beváltották a hozzájuk fűzött reményt, egytől egyig ügyes kémek és gyilkosok. De az árnyékában motoszkáló démontól eltérően, ő nem lát semmi olyat Nioban, amiért érdemes lenne kiemelni őt innen, csak olyat, amiért itt kell őt hagynia.
Volt a házukban egy fiatal bestia, jogokat kapott, de abban a pillanatban elveszett, amikor saját döntéseket kellett meghoznia. Szabadságra vágyott, de már csak egy kis szelétől is megriadt és inkább a halálba menekült.
- Nem a te hibád. – Morogja oda és tovább halad, azaz igazság, hogy ismeri a fogadót és Koenak köszönhetően nem igen tévedne el. Néhány lépés múlva azonban megáll, visszafordul Nio felé és vár, hogy mire, azt még ő maga sem tudja.
avatar
Tengelbard D'Morte
Samíri Nemes

Mottó : Hosszú az út a Békéig!

Hol? : Samir

Kaszt : Nemes
: Titkos Bíbor Hollók


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Az oázis

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.