Re: Vad vízű vidék

by **Lumera** Kedd Nov. 24, 2015 4:40 pm

Nincs is időm végezni az almával, nem élvezhetem tovább csodálatos ízért, mert Xer figyelmeztet, hogy ártó szándékú alakok közelednek. Akiket érzek, azok hatan vannak, pár direkt előmerészkedik, de a többi a közeli rekettyésbe fészkeli be magát. Akik előlépnek, a pénzünket követelik, de mivel én semmiféle értékkel nem rendelkezem, csupán almák és diók vannak a zsákomban, meg egy vizeskulacs, de azokra biztos nem tartanak igényt. Teljesen átlagosak, akár jobb is lehet nekik, mint nekem; bár, ha a mennyiség számít nekik, talán mégis el akarják venni. Én mindenesetre nem szeretnék senkinek sem ártani, de ami az enyém, ahoz ragaszkodok.
Akárki támadna először, én nem várom meg, hanem lehajolva a még mindig vizes földre karjaimat könyékig belenyomom, ami olyan könnyen megy, mint a kés hatolna a vajba. Akaratommal igazi iszapcsapdává változtatom a talajt nagyjából tíz lépésnyi átmérőjű körben. A kunyhó is megsüllyed kissé, de mivel én fekszem, kevésbé merülök el, mint a többiek. Rendesen megnehezítve mindenki mozgását, megpróbálom elkapni Xer kezét, és kihúzni őt, hiszen még mindig itt lehet problémánk azokkal, akik esetlegesen kiszabadulnának.

by **Xerath** Kedd Nov. 24, 2015 8:47 pm

*Szemem a földre pillant, iszappakolás pont jókor. Majd egy kéz nyúl felém a süllyedés közben, amit szívesen meg is ragadok, s ennek hála sokkalta könnyebben kijutok a csapdából mint gondoltam. Viszont még nincs vége, vissza pillantva a támadókra az egyikük teljes erejéből rugaszkodik el s száraz partot ér. Kezek kapcsolódnak össze majd egytől egyig kezdenek kievickélni a mocsárból. Jó terv volt de az egyikük túl közel volt a szárazföldhöz, s ahogy látom nem is nagy terület lett mocsárrá változtatva. A lányra nézek úgy érzem ebben az ő keze van.
- Rendben van... Ez szép csel volt...
*Rakom el a kardot hüvelyébe majd megragadom a lány kezét.
- Húzzunk innen míg el vannak foglalva egymással!
*Elkezdek rohanni, s ha a lány szép szerével nem jön akkor csak úgy húzom magam után. Kezemet megemelem, előttünk egy nagy fekete gomolygó lyuk keletkezik,
- Befelé
*Egy átjárót nyitottam, ami elég távolra visz minket a mostani helyzettől, de mivel olyan kutya szerűek voltak, még így is a nyomunkra akadhatnak. Pechemre szembe szél fúj velünk ami megint csak nekik kedvez.

by **Lumera** Kedd Nov. 24, 2015 10:14 pm

Sejtettem, hogy csupán időt nyerünk, de szerencsére eddig senkinek sem esett baja. Xer egy sötét átjárószerűséghez rángat, pedig mennék én magamtól is, csak olyan sebességgel ragadott el, hogy alig érek a talajhoz. A lyuk valami elképesztő sötét, ráadásul nem is érzem, mi lehet a túloldalán. Minden esetre örülök, hogy az okosabb megoldást választjuk, és eltűnünk a lyukban, akár az egerek. Én viszont kezdek bizonytalan lenni. Mégis mikre képes még Xer, amit eddig nem mutatott meg? Vajon mindig ilyen jó lesz-e hozzám, vagy mit csinálok, ha ellenem fordul? Mégis milyen helyre jutunk? Mennyire lesz biztonságos vele maradnom? NEM! Elhatároztam, hogy segítek neki megtalálni az életének az értelmét, és nem akarok lemondani erről! Nem akarok lemondani róla! Segítek neki, még akkor is, ha az amit csinál nem lesz majd tökéletesen, minden szempontból elfogadható. Azért igyekszem majd arra bíztatni, hogy mindig a jót cselekedje, és ne bántson ok nélkül másokat.
Amíg ezeken gondolkoztam, el is jutottunk egy magas hegy tetejére, és a nap pontosan velünk szemben helyezkedik el; fénye szinte vakít, pedig egy felhőn keresztül süt a szemembe. A hegy oldala egy kissé meredek, de mászható. Ha Xernek "más ötlete támadna" most nem fogok ellenkezni, mivel egy kissé bizonytalan vagyok a mászást illetően. Ha mégsem, akkor elkezdek lefelé mászni, és szólok társamnak, hogy kövessen.

by **Xerath** Szer. Nov. 25, 2015 12:29 am

*A hegyre kerülve kissé megpihenek térdemre helyezem kezemet. Levegőért kapkodok, nem vagyok hozzá szokva a futkosáshoz főleg nem ebben a testben. De mellette még a varázslat amivel ide kerültünk is sokat kivett belőlem. Majd figyelem a lányt aki szíve szerint lemászna innen. Halkan fújtatva megszólalók.
- Nincs olyan isten aki rá tudna venni, hogy lemásszak innen...
* Körül tekintek egy lapos kő egyensúlyozik a szklafal oldalán. A lányra pillantok, majd egy nagyot sóhajtok. S rá mutatok.
-Mi lenne ha azt használnánk? Mintha csak egy csónakkal sodortatnánk magunkat lefelé a víz sodrásában. Csak itt most alattunk nem a víz van hanem kőkemény sziklafal. Ha csak nem szeretnél ismét szárnyalni egyet...
*Jegyzem meg kicsit csipkelődő hangnemben, eme női alakban ez nagyon is jól megy. Majd a választól Függetlenül is átvedlek démoni alakomban. S várok mit felel a felvetésre.

by **Lumera** Szer. Nov. 25, 2015 8:32 pm

Azt mondja, nem fog lemászni magától; talán azért, mert kimerült. Oda mutat, ahol egy nagyobb szikla egyensúlyozik a peremen, és azt javasolja, hogy válasszak a repülés és a lesiklás között. Szívem szerint nem választanám a repülést, és több érv is szól ellene. Az egyik, hogy mivel Xer állítása és viselkedése szerint fárad, könnyen meglehet, hogy a levegőben végleg erejének végére ér, és mindketten összetörjük magunkat a talajfogáskor, vagy rosszabb. A másik, hogy én rossz tapasztalatokkal rendelkezem a repülést illetően, és félek, ezuttal el is alélnék. Tehát választásom a nem kevésbé veszélyes lesiklásra esik, azonban előtte még megteszek néhány óvintészkedést természetadta járművünkön, nehogy eltörjön útközben. Odalápek a sziklához, majd kezeimmel lassan tál alakúvá formálom, és picit meg is keményítem. Most, hogy kész, szólok Xernek, hogy szálljon be, és miután ezt megteszi, én is hasonlóképpen cselekszem. Ahogy a többletsúly hatására megroppan a tál alatti párkán, amin eddig egyensúlyozott, el is indulunk a veszélyes kalandra.
A kopár sziklán hegyes fogak meredeznek, és próbálnak belekapni egyikünkbe, vagy a tál alakú sziklát karcolják. Én szerencsére eddig mindegyiket elkerültem, de a tál sorra kopik és már nem bírja sokáig. Egyre jobban aggódom, hogy ez mégsem volt jó ötlet. Ahogy siklunk tovább, egy kiálló sziklaperemnek köszönhetően, ami feltehetően egy barlang elejének a teteje, eltávolodunk a szilárd talajtól és egy folyó közelében érünk földet. Az utazószerszámunk az alján megrepedt, tehát nem alkalmas arra, hogy átkeljünk, vagy netán lejjeb ússzunk a vizen. Talán most jött el az idő arra, hogy kérjem, hogy repüljünk át, de még nem érzem magamat készen erre. Talán egy kis bátorítás vagy más ösztönző erő segít, de magamtól biztos nem fogok átkelni a túlpartra, mivel bem tudok úszni.

by **Xerath** Csüt. Nov. 26, 2015 3:14 am

*Nem igazán akaródzott társamnak ez a repülés dolog, arcára volt írva. Viszont közvetlen az ötlet után egy kis mágiával megspékelve a dolgot hamar a csodabintónkra álltunk. Ahogy a lány fellépett a szikladarabra az megindult hallottam ahogy elpattan a kő a másik alatt. Eszeveszetten haladtunk lefelé, karjaim karmokká alakulnak ezzel tartom fenn magam a szikladarabon. A lányt nem is féltem hisz ez az ő eleme, biztosan nagyobb biztonságban van mint én. A száguldás közepedte olykor olykor telibe találunk egy sziklát amiben meginog az egész alattunk lévő viszont a lánynak köszönhetően sikeresen át gázolunk mindenen mi utunkat állja. Kivéve egy dolgot, nagy valószínűséggel egy barlang bejárata lehetett mi rámpaként feldob minket a levegőbe. S a folyó felé közeledünk amolyan szép nagy ívben repülve. Kezem hírtelen vissza változik s megragadja a lányt, ha tudunk úszni ha nem ez a gyors folyás nem kedvezne nekünk. Reszlegesen átalakulnak lábaim szárnyam elő bukkan a női testből majd majd magamhoz húzom a lányt, ezen pillanatban már el is rugaszkodok a kőről s szarnyaimba bele kap a szél, éppen csak a part szélén landolunk, az én testem alul társamé felül. Borzalmasan fáj ahogy Földet érünk. Ebben a formában sokkalta törékenyebb vagyok mint démoni alakomban. Halkan megszólalók.
- Minden rendben? Nekem azt hiszem két bordám is törött, le kéne szállnod, hogy át tudjak változni.

by **Lumera** Csüt. Nov. 26, 2015 10:19 pm

Hihetetlenül gyors észjárása lehet, ha ilyen hamar felismeri a kínálkozó alkalmat arra, hogy átrepüljünk a túlpartra, meg arra, hogy ne érezzem túl kényelmetlennek a szállást. Amikor eléggé fájdalmasan újra szilárd talajra kerülünk, pont ráesek Xerre, aki azt mondja, hogy talán eltört néhány bordája, és legjobban tenném, ha lemásznék róla. A helyzetet jómagam is kellemetlennek ítélve igyekszem hamar eleget tenni kérésének, és gyorsan, de óvatosan el is távolodom társamtól, és a víztől. Megvizsgálom magamat, nekem nem esett-e bajom, és arra a megállapításra jutok, hogy nincs miért aggódnom magamon. Ha Xernek nehezére esne felkelni, segítő kezet nyújtva lépek mellé, és utána megkérdezem:
-Tudsz járni? - majd, miután előző kérdésemre méltóztatott választ adni, folytatom.
-Ha valamiben segíthetek, csak szólj! -Körbenézek, hogy mégis hol vagyunk, hova jutottunk, és az a megdöbbenő felfedezésem, hogy én már jártam itt; sőt, nincs messze az a hely sem, ahol azelőtt éltem, mielőtt elindultam volna. Nem telt el olyan sok idő, de nem bízok abban, hogy minden ugyanolyan maradt.
Ha Xer képesnek érzi magát egy nem annyira hosszú sétára, meg is mutatom neki, hol éltem le eddigi életem. A folyótól távolabb, a közeli erdő másik oldalán túl nem sokkal található a házam, amit magam csináltam. Az erdő fáinak nagy része gesztenye vagy dió, de akad köztük cser és a vízhez közelebb fűzfa is. Meg is kérdezem tőle.
-Én ismerem ezt a helyet. Nem sokkal ezelőttig itt éltem, az erdő túloldalán. Ott nyudodtan le tudnánk pihenni. Képes vagy magadtól is menni?

by **Xerath** Csüt. Nov. 26, 2015 11:30 pm

*Látszólag túl vagyok féltve, ahogy leszáll rólam Lume s kezet szeretne nyújtani csak megingatom fejem.
- Egy kicsit még várok vele...
*Testem elfeketedik fejem búbjától a talpamig.
- Csak egy kis idő kell míg a démoni test helyre állítja az emberi testem sérüléseit.
*Kicsit később felülök és hallgatom is mit mond a lány. Itt lakott nem is olyan rég.
- Miért indultál útnak? Ha egy ilyen helyen van az otthonod?

by **Lumera** Pént. Nov. 27, 2015 3:53 pm

Ha még törött bordákkal sem szorul más segítségére, akkor Xert igazán kemény kőből faragták. Ha valóban ez a helyzet, akkor lehet, hogy én csupán útban lennék neki. Mindenesetre szeretnék neki segíteni, amiben csak tudok. A kérdése eléggé váratlanul ért, pedig mév logikusnak is tűnik. Egy kissebb gondolkodásszünet után a lehető legrövidebben és legőszintébben válaszolok.
-Nem annyira régen egy különös dolog történt. A föld hangjait kezdtem el hallani, de nem tudtam kivenni, mit mondanak. Aztán az egyik kiemelkedően hangos hirtelen elhallgatott, majd utána a többi is. Ki akarom deríteni, hogy mi állhatott ez mögött. Ezért a nyakamba vettem a világot, és elindultam.
Most így elmondva valóban furcsa és buta dolog lehet, de ez az igazság. Akár elhiszi, akár nem, most kezdhetem elölről az utamat. Nem nehesztelek rá ezért, és nem vagyok dühös, mert már kezdett hiányozni az otthoni gyümölcsöskert és a szobraim. Tulahdonképpen még hálás is lehetek neki. Hogy tényleg ki is fejezzem, hogy örülök annak, hogy így alakultak a dolgok, meg is mutatom az utat hazáig; persze csak akkor, ha tényleg érdekli.

by **Xerath** Szomb. Nov. 28, 2015 2:51 am

* Hallgatom a lányt amint elmeséli miért indult útnak, kissé érdekesen hangzik viszont nem lehetetlen. Nagy sóhaj hallatszik ki ajkaim közül.
-Mindennek megvan a maga oka, ezen a vilagon semmi sem történik ok nélkül. Ezért gondolom azt, hogy a mi találkozásunk sem csak a véletlen műve.
* Majd amint elindul a lány én is követem őt oda ahol ezelőtt lakott. Kicsit bejárva ismét megszólalok.
- Biztosra veszem, hogy nagyon fontos lehet az a dolog amiért innen elindultál... Ha ezt kellett hátra hagynod értük.

by **Lumera** Hétf. Nov. 30, 2015 9:14 pm

Elindulunk az erdő sűrűjében, és hallani lehet, ahogy a lombok árnyékában halkan rigók énekelnek a cinegékkel kórusban. De sorra elrepülnek, amint egy kicsit közelebb érünk. Eddig ilyen nem történt, legalább is nem húzódtak ennyire el a madarak tőlem. Talán Xertől félnének? Lehet, hogy nekem is félnem kéne tőle? Eddig nem okozott komolyabb kellemetlenséget, sőt többször is bizonyította, hogy igazából ügyel arra, hogy ne essen bajom. Ha fordítva történt volna, én is megtettem volna; de remélem nem kell ezt bebizonyítanom, legalább is nem mostanában. A fák lombjait egy erős légáramlat megremegteti, és engem is megállásra kényszerít egy kicsit. Majd, amint a szél eláll, tovább indulok, és nemsokára kiérek az erdő szélére, ahol az ismerős látvány fogad.
A kert körül nem emelkedik kerítés vagy árok, netán sövény, csupán egy körben gyümölcsfák állnak, középen pedig egy kövekből felépített ház emelkedik festetlen, szürke, temészetes mintájú falaival. Felül fagerendákból összeeszkábált tető tanúskodik készítője amarőrségéről, ugyanis a deszkák ugyan illeszkednek, de az egyik szélesebb, míg a másik kurtább, és vastagságra sem egyformák. Hosszuk szerencsére nem ennyire feltűnően különböző. Egy egyszerű, egyszintes kőházat fed, és nekem nagyon tetszik, hogy különböznek a deszkák, mert így illik a ház falához, akol szintén nincs két egyforma kő. Így alkotnak egy egészet, együtt. A sok kísérletezés után végül stabilnak bizonyult boltív alatt egy egyszeű faajtó foglal helyet, melyen nincsen zár, csak egy fogantyú, amivel arrébb lehet tolnia foglalatban. Odabennt, a keményre döngölt földön itt-ott már kinőtt a zöld, fény csak a keskeny kimunkált ablakokon jön be. Egy nagyobb fajta faasztal, teljesen dísztelenül és három sámlival a szoba teljes berendezése, valamint egy tűzrakó hely. Díszítés nincs sehol, látszik a helyen, hogy csupán aludni és az időjárás viszontagságai miatt használom. A kamra a ház mögött van lent a föld alatt. Ott szoktam tartani a gyümölcsöket, és a többi élelmiszert. Meg is kérdezem Xertől:
-Nem szeretnél valamit enni? -Amint válaszolt, vagy helyet foglalok, vagy elszaladok a kamrába, és miután jól megpakoltam a fonott kosaramat, vissza is térek.

by **Xerath** Hétf. Dec. 14, 2015 11:16 pm

*Ahogy a rejtekhely felé megyünk érzem a kis zavart, amit Lume érez. Nevezhetjük hatodik érzéknek vagy csupán egy egyszerű megérzésnek is de tény hogy a lány meginog egy pillanatra. Nem is róhatom fel neki, mégis ki az aki megbizna egy démonban. S ki ne kérkedne a sötétség szülötteiben? Lassan oda érünk a célunkhoz, végig mérem a lakrészt. Odabent sem sokkal díszesebb a helyzet mint idekint, de ezzel nekem semmi bajom én magam sem vagyok oda a csicsás holmikért habár emberi alakom egészen feltűnő jelenség.
- Talán megéheztünk a nagy menekülésben?
* Mosolyodok el a lany felé majd halkan megszólalok.
- Haraphatunk valamit természetesen, viszont nem sokáig szeretnék egyhelyben időzni. Természetesen hálás vagyok neked a vendéglátásért. S azt is Megértem ha nem tartasz velem tovább.
* Nyugtatom meg a lányt, hogy nem veszem zokon ha otthon marad, hisz az én utamba még ezer veszély kerül majd. Amiket vér és harc árán fogok eltüntetni.
- A démonok megérzik az élők félelmeit, nem mindegyikünk de én érzem. Tudom, hogy éreztél valamit idefele jövet. Nem sok lény marad a környezetünkben. Mi maga vagyunk a sötétség ott születtünk s ott is élünk. Természetes hogy a fény gyermekei nem keresik a társaságunkat....
* Helyezem magam kényelembe az egyik sámlin, majd egy mély levegőt veszek, s folytatom.
- Ha velem tartassz számolj vele, hogy nemsokára nagyon messze fogunk kikötni, elhagyom ezt a vidéket hisz itt nem találtam meg amit kerestem. Életem javarészt itt éltem s csak egyszer jártam odaát...- Nézek ki a kis ablakon- A minket rejtő fátylon túl... Ott megtanultam mi is vagyok s hogyan is pusztithatnak el...- köhintek egyet majd folytatom- odaát én ellenség leszek, s ha velem tartasz te is... Meghúzva kell majd közlekednünk s az erőnket csak akkor használni ha nincs más út...
*Állok fel a sámliról s ha Lume megengedi elveszek egy gyümölcsöt a kosarából.
- Gondolkozz el ezen Lume, hogy tényleg velem akarsz e tartani... Holnap reggel útnak indulok. Viszont addig még élvezzük ki ezt a csodaszép napot.
/Bocs a késésért /

by **Lumera** Szomb. Dec. 19, 2015 10:55 am

-Még szép, hogy veled tartok! - vágom rá rögtön, majd egy kicsit erőtlenebbül folytatom -p... persze csak, ha nem bánod.
Kicsit el is szégyellem magam hirtelen kirohanásomért, és lehajló fejjel a lábaimat nézem, meg a földet.
Vajon meddig fogok még menni? Tényleg van értelme nekivágni az ismeretlennek minden jelentősebb ok nélkül, ahogyan azt én tettem? Eddig nem volt semmi okom, hogy menjek, és így jobban belegondolva csak a vak kíváncsiság volt bennem; idáig. Talán Xer mutat majd még több új dolgot. Én nem bántam meg eddig, hogy találkoztunk és vele maradtam. Bár lehet, hogy pusztán nem akarok újra egyedül lenni. És ő biztos többet tud a világról, mint én. Vele kell maradnom, és talán segít megértenem, hogy mi micsoda, hogy mennyien vagyunk még magunkon kívül, és, hogy azok a valakik mégis milyenek. Rengeteg kérdésem van még, amire nem tudom a választ.
Felnézek Xerre, és rögtön bele is kezdek monológomba.
-Bocsáss meg, de még alig tudok valamit a világról, így nehéz véleményt alkotnom bármiről is. Veled szeretnék tartani még akkor is, ha nem mindenki lesz olyan jó hozzám, mint te. Szeretnék most már végre menni is valamerre, nem csak járni erre-arra.
Egy kicsit megakadok, de csak egy kevés időt adok magamnak, hogy elgondoljam, hogyan mondjam el neki azt, hogy elhatároztam, kitartok mellette.
-Eddig csak néztem, mi történik körülöttem, de szeretnék látni végre. Sokat tanultam tőled, és szeretnék még többet megtudni.
Lassan elég, már én is kezdem kicsit soknak érezni. Annyit mondtam el tulajdonképpen, hogy szeretnék vele maradni, hogy újat lássak; vagy lehet, hogy pontosan ennyit kellett volna csak mondanom. Mindenesetre nem akar most rögtön elindulni. Talán meg kéne mutatnom neki a szobraimat, amiket csináltam, most itt a remek alkalom. Bár eddig még nem mutattam meg senkinek, de itt vannak nem messze egy hatalmas kőkupac másik oldalán, ami még közelebb van, mint az erdőszéle. A kövek egyenként nagyobbak, mint én, de a halmot megkerülve máris ott vannak eddigi alkotásaim. Az egyik egy nagy négylábú, érdekes fejű állatot ábrázol, melyet volt alkalmam megfigyelni a folyóparton; amikor lementem egyszer vízért, ott ivott, majd körülnézett, és amikor észrevett nem szaladt el, hanem különös végű lábain egy kicsit lejjebb ment a parton. Nagyon szép volt, ahogy lépdelt a zöld fűben, de nem is ez maradt meg bennem a legjobban róla, hanem a csontszínű, fára emlékeztető kinövések a fején. Furcsa szarvakkal rendelkezett, így elneveztem Szarvasnak.
Vad vízű vidék - Page 2 29on50o

A másik dolog, amit megörökítettem, egy lehangoló, szomorú élményemet ábrázolja. Két hatalmas sas lecsapott egy kecskére, és még mekegett szegény, amikor elkezdték tépni húsát. Saját magam fájdalmának éreztem ezt, és ilyen módon formáltam meg, nem kevés könnyel visszaemlékezve a szörnyű eseményre.
Vad vízű vidék - Page 2 29xaow7

A harmadik szobrom pedig arról az állatról mintáztatott, akihez leginkább hasonlítok belül: egy magányos farkas. Vonyítva keres társak után, de senki nem felel neki.
Vad vízű vidék - Page 2 308axlg

Ahogy ezt végiggondolom megint az a szörnyű érzés fog el, mintha valamilyen rém belülről rágna folyton, egyre többet eszik, és mégis egyre éhesebb. De talán most, hogy Xer itt van, nem fog újra felébredni álmából; mert csupán ezt a két dolgot csinálja: eszik és alszik. Most csendesen szundikál, és nem akarom felébreszteni. Itt, most nem.

by **Xerath** Kedd Dec. 22, 2015 6:17 am

*A lányt hallgatom majd egy egész emberi mosoly fut végig arcomon. Mély levegőt veszek érzem nem is oly rég törött csontjaim már helyre álltak.
- Tanulni s látni. A világ még nekem is sok érdekes dolgot képes mutatni, s tanítani. Létezek már egy jó ideje de még én is gyermekcipőben járok.
* Majd a lánnyal elindulunk egy kis túrára ami alatt megmutatja nekem régebbi teremtményeit. Nem igazán szorult össze a szívem a madarak láttán hisz tudom az állat élete egy másiknak adta meg az esélyt.
- A sasok, miket láttál akkor... Fiókájuk éhező száját tömték be ezzel a kioltott élettel... Minden életnek ára van, s amikor meglátod benne az értéket akkor jössz csak rá mit fizetett a másiknak. Életért életét. Ez a vadon törvénye, ez a létezés törvénye.
* Majd ahogy tovább indulunk s végig nézzük a szobrokat tovább beszélek.
- Én magam is sokak életét oltottam ki, hogy az enyém tovább folyhasson. Minden életnek megvan a maga ára s az enyém már százakat követelt.
* Felpillantok a kéklő égre majd vissza megtekinteni a lánynak arcát.
- Hajdanán nagy háborúk dúlták fel e világot, ezrek kerültek túlvilágra. Amíg él két lény eme világon addig lesznek háborúk... Ha már csak ők ketten is maradtak minden élő közül akkor sem lesz béke, hisz ilyen a természet csak a legerősebb maradhat életben s ő eltipor majd minden gyengét. A választás viszont benned lesz majd, mint ahogy bennem is volt. Eltiporsz vagy eltipornak, erős vagy gyenge... Megtanithatlak dolgokra, mágiákra mik megvédenek vagy eltiporják azt aki az utadba kerül. Csak rajtad fog állni melyiket választod. Örök bujkálás vagy a felülkerekedés, én az előbbit választottam s idestova száz éve békességben élek. Megpróbálom tisztelni az életet s ezt azzal mutatom meg, hogy nem veszem el gondolkodás nélkül. Azok akik megtámadtak minket, nem lettek volna ellenfelek... Félszerzetek voltak, sokkalta gyengébbek mint az igazi démonok, mégis túlélték a találkozót. Bár ezt leginkább neked köszönhetik. Mert te tisztelted életük értékét.
* Hamarosan végig értünk Lume kertjén s én most csak hallgattam vártam mit felel a lány.

by **Lumera** Kedd Dec. 22, 2015 9:39 pm

-Ennyire nem szeretnek? Mégis mit tettél, amiért ennyi életet kellett kioltanod? - Talán túlságosan is tolakodó vagyok ilyen kérdésekkel, hiszen még csupán egy napja ismer, de ezen valahogy nem gondolkoztam el, amikor kimondtam, amit gondoltam. Ám amit ezután hallok, az valóban elszomorít engem. Nem úgy, mint az egyedüllét, de hasonlóan kellemetlenül érint; főleg, amikor azt mondja, ha ketten maradnának csak, akkor az erősebb biztos végezne a gyengébbel, mert ez a természet rendje. Én azonban ezt nem gondolom így, bár az én tapasztalatom is alátámasztja, de ez nem lehet teljesen biztos. Lennie Kell kivételnek!
-És, ha csak mi ketten lennénk a világon? Nem lenne elég nagy a világ?
Várom, hogy mit mond erre Xer, de ha rövid úton nem válaszolna, még mindig akad néhány elintéznivalóm estéig, mert egy egyszemélyes szalmadikón nem hiszem, hogy elférnénk ketten.

by **Xerath** Szer. Dec. 23, 2015 2:29 am

- Nem tettem semmit, csak az enyém vagy az övé ilyen egyszerű volt.
*Majd a következő kérdés először hallgatásra ítél majd megszolalok.
- Attól függ... Ha ketten maradnánk a világban a harc kettőnk között azon a vékony vonal döntené el, hogy mekkora veszélyt jelentenél az életemre.... Ha képes lennél elvenni, Feltételezhetően meg is próbálnád. Viszont benne van a pakliban, hogy nem mindenki egyforma... S lehet nem artanál akkor sem... Nem látok jövőbe, s nem esnék feltételezésekbe sem.
* Majd követem a lányt mindenhova ahova megy, s ha segítségemet kérné feltétel nélkül adnám hozzá jobbomat.

by **Lumera** Szomb. Dec. 26, 2015 8:19 pm

Lassan visszaballagok a házhoz, és ismét lemegyek a pincébe. Kell ott lennie kócnak. Azon elalszok én, Xer pedig aludhat az én helyemen. Amíg megyünk visszafelé válaszol is az előbbi elég fontos kérdésemre.
-Köszönöm, hogy legalább annyira bízol bennem, hogy nem feltételezed azt, hogy azonnal és minden további nélkül képes lennék végezni veled... vagy úgy általában bárkivel. Kerülöm a harcot, amennyire csak lehet, és ennek az egyik módja az egyedül élés.
Kinyitom a csapóajtót, ami levisz a kamrába. Nyitva hagyom, hátha Xer is le akar jönni, meg kicsit nehéz lenne zsákkal a kezemben kinyitni az ajtót úgy, hogy egy létrán állok. Amíg Xer a közelemben van addig mondom tovább, ami megfogalmazódott bennem ezalatt a kis idő alatt.
-De most már látom, hogy elég gyáva megoldás, és nem is mindig célravezető. Ezért szeretnék elmenni és megtudni, mi a legjobb mód arra, hogy ne kelljen harcolnom soha.
Időközben lemászok a lajtorján és felkapok egy zsáknyi kócot. Nem nehéz, így hacsak nem kapja ki a kezemből nem is adom oda neki. Amint visszamászoka felszínre megint folytatom.
-De egyedül túl könnyü célpont lennék és nem is biztos, hogy mindig el tudnék futni. Te, aki már sokszor harcoltál, biztos meg tudsz védeni és ha akarod, remélem meg is fogod tenni. Én pedig cserébe segítek abban, amit te nem tudsz megtenni.
Bent ledobom a zsákot a szalmadikó mellé, és lassan befejezem mondandómat.
-Persze csak, ha van olyan.
Kíváncsi vagyok, vajon mit gondol erről Xer, de közben el is szeretnék menni még egy zsákért, hogy kényelmesen elférjek majd.

btw. Kellemes ünnepeket!

by **Xerath** Szomb. Jan. 02, 2016 5:07 pm

*Hallgatom a lányt, élvezem ahogy beszél, s egészen érdekes dolgokról beszél, majd egyszer csak kikérdezésre fog, enyhe meglepetés látszik arcomon. Majd elgondolkozok kicsit államat megfogva mutató és hüvelyk ujjal. S bár tudom a választ úgy teszek mintha nehéz lenne olyant találni amihez nem értek.
- Több ezer dolog van amire nem vagyok képes avagy nem értek hozzá. Sok évet éltem de még ez sem elegendő ahhoz hogy mindent meg tudj tenni egymagad.
*Nekem bőven megfelel a sámli és a fal éjszakai támaszul ezért én nem igénylek túl sok előkészületet az éjszakáshoz.
- Egyedül mindig minden nehezebb, ha oly lénnyel találkozok kivel nem bírok el én is inkább a futást választom, s ha igényed van rá megtanítalak kardot forgatni, s íjjal lőni. Habár ezek oly haszontalanok mágiádhoz képest, hogy szavakkal lehetetlen leírni. De ha igényed úgy tartja akár később is indulhatunk. Időm végtelen, s ha velem akarsz tartani egy két dolgot meg kell tanulnod a túloldalról.

/Neked is kellemes ünnepeket. Bocs azt hittem kicsit több időm lesz majd Smile

/

by **Lumera** Szer. Jan. 06, 2016 7:41 am

Említette már, hogy nehéz lesz, és rejtőzködnünk kell majd, ha azok közé a bizonyos emberek közé megyünk; ezért célszerű lenne megtanulnom fegyvert forgatni. Ám bizonytalanság leng körül, amikor Xer felajánlja, hogy megtanít harcolni. Tartok attól, hogy a gyakorlás során vagy magamban, vagy Xerben kárt teszek, de ha nem teszek szert ilyen téren ismeretekre könnyen lehet, hogy az első alkalommal csúnyán megjárom. Tehát olyan eszközt kellene fegyverként használnom majd, amit arra lehet használni, hogy elvegye a másik kedvét a konflontációtól. Egy páncélkesztyű, vagy csupán egy megerősített bőrkesztyű pont jó lenne, és nem is kell a tárolással bajlódni majd. El is mondom Xernek, mit gondoltam ki.
-Nem szívesen használnék bármilyen vágó fegyvert vagy akár íjat. Nem akarok senkit és semmit sem megölni még véletlen sem. Szerinted egy megfelelően kialakított kesztyű megfelel önvédelmi célokra? Van hozzá mindenem, csak kell egy kis idő, amíg elkészítem... úgy a nap hátralévő része. Szeretnél segíteni?
Ha bármilyen ellenvetése lenne, szívesen meghallgatom, de lassan el kéne kezdenem csinálni azokat a kesztyűket, mert esti világítás nincs, csupán a tűzhelyet tudom erre a célra használni.

by **Xerath** Szer. Jan. 20, 2016 11:09 pm

*A lányra tekintek, nem igazán tűnt vérszomjas teremtésnek, s magához való fegyvert kovácsolna. Majd bolintok egyet s halk sóhaj hagyja el a számát.
- Ha neked megfelel akkor nekem is. Puszta kézzel nem szokásom harcba keveredni de én magam ismerek egy két technikát amit az évek alatt láttam s tanultam. Ha kell a segítségedre leszek a fegyver legyartasaban is. Csak rendelkezz velem s erőmmel. Mire volna szükséged?

by **Lumera** Csüt. Jan. 21, 2016 9:10 pm

Sokkal készségesebbnek mutatkozik a vártnál, és feljánlja, hogy bármiben segít. Erre szügség is lesz, hogy hamar elkészüljünk a kesztyűimmel.
-Gyere velem vissza a pincébe! Ha jól emlékszem van ott egy bőr hálózsák tartalékon, ami nekem sajnos túl nagynak bizonyult. Annak a széléből jó lenne az anyag, hogy elkészítsük önvédelmem sikerének kulcsát. Továbbá kell még bádog, vagy réz. Van néhány régi rézpénzem, amit a földből ástam ki. Ha újra tudjuk őket önteni, remek páncélzat vagy ütőfelület lehet belőlük.
Kész szerencse, hogy minden vackot meg szoktam tartani, mindig jók lehetndk valamire, akár évek múlva is. Odasétálok a pinceajtóhoz, majd felnyitom. Ha nincs ellenére, én megyek le elsőnek, mivel én tudom, merre kell keresni az említett dolgokat.

by **Xerath** Szer. Feb. 17, 2016 2:42 am

* Hallgatom a hozzám képest apró teremtést. Elvigyorodok szavai hallatán majd bolintok egyet.
- Igen néha jól jön olyasmi amiről régen csak azt hitted kacat. Bölcs dolog megőrizni azt miből teremteni lehet. Menj csak előre s add fel mi Szerinted kell hozzá.

by **Lumera** Csüt. Feb. 18, 2016 10:23 pm

A zsák majdnem egy könyékkel nagyobb termetre lett szabva, mint amilyen én vagyok, így az anyag mennyisége miatt nem kell majd aggódni, már csak meg kéne találni. Körbenézek a falaknál, és a ládák tetején is, de sehol nem látom. Aztán eszembe jut, hogy a létra mögött van, ahol a többi olyan cuccom is, amit nem igazán ítéltem hasznosnak, ezért beraktam őket oda, hogy ne legyenek útban. Benyúlok két fok közé, és kihúzom a zsákot, majd a hónom alá teszem összehajtva. A pénzeket egybe gyűjtöttem össze egy tarisznyába, és habár ő nem szoktam használni őket, azért megtartottam őket, hátha még valamilyen formában használni tudom őket. Ezekkel mászok fel a létrán, majd visszamegyek a házba, hogy az asztalra rátegyem a zsákot, majd egy olló után kutassak az asztal fiókjában, ahol sokminden haszontalan, de számomra kedves dolgot halmoztam már fel, úgy, mint kagylókat és csigaházakat. Amint megvan az olló, ráteszem a zsákra, majd egy elszenesedett fát veszek ki a tűzhelyből. Amint ezzel is megvagyok, odafordulok Xerhez, és megkérem, segítsen nekem.
-A zsák nyitott végét kéne kifeszíteni az asztalon, hogy a szenes fával meg tudjam jelölni, meddig kell belőle levágnom. Megtennéd? Fontos, hogy ne legyen benne gyűrődés.

by Ajánlott tartalom